Kozma Szilárd: Az Ikrek karma és az árnyék-én jelensége

Az asztrológiai Ikrek karma-motívum és a pszichológiai Árnyék-én jelensége.

       Kozma Szilárd: "- Gyakorló asztrológusi pálya-élményem egyik legfontosabb állomásaként, jobban mondva: tovább-lendítőjeként, valamint a metafizikai-asztrológiai elméleti munkásságom egyik leg nagyobb megvalósításaként tartom számon az Ikrek-jelenség igazi, de a tudomány elől (a pszichológia elől is!) rejtett (metafizikai), de végül is nagyon egyszerű okát és az egyesek számára izgalmasan érdekes (pl: irodalmi, esztétikai), mások számára viszont egyenesen tragikus karma-jelenség következményeit, illetve annak roppant egyszerű felodási és meghaladási lehetőségét. De mivel a tárgyi - gyakorlati valóság a legjobb bizonyíték és illusztráció is, nem csak a jelenségnek az egyesek számára mindössze pszichológiainak ítélt jelenség valóságának a bizonyítására, hanem a vele kapcsolatos spirituális - logikai folyamatok megértésére, kezdjük a vizsgálódásunkat néhány, a tárgyra vonatkozó jellemző levél-vallomáással:

Kozma Szilard és Kozma-Joó Violetta
Kozma Szilard és Kozma-Joó Violetta

"Kedves Szilárd!

A feltárás után, a naplóírás abban segített, hogy összegezve a dolgokat, azt kell

mondjam döbbenetes, hogy CSÍRÁJÁBAN tudom életképtelenné tenni a változtatásra irányuló terveimet. Sikerült felmérnem, hogy bánok magammal, és nem csoda, hogy az így indított kísérleteim bámulatosan sikertelenek.

Próbálom "leszoktatni" magam erről és kezdem érteni mit értettél a

tökéletes metafizikátlan gondolkodás alatt. Sajnos a teremtés pozitív irányban nem igazán megy. Mire látszik valami, már el is vetélt. Nem igazán értem, miért van ez velem én csak azt látom, hogy igazad van. De a legnehezebb, hogy magamra szeretettel gondoljak függetlenül attól, hogy közben tapasztalom az elvetélt "eredményeimet".
Üdvözlettel,

Erzsike.


Kedves Erzsók!

A szellemi jelenség leírása szerint, és a képleted ismeretében, csakis az árnyék-én jelenlétéről lehet szó. Egyszerűen arról van tehát szó, hogy amennyiben már az anyaméhben - bizonyára nem ok nélkül! - el kellett tenned láb alól az ikertestvéredet (Édesanyád kettős arcának - szereplésének a spirituális és fizikai következményét), akkor már csak az maradt hátra, hogy az aurádból (mély-tudattalan érzés-és képzetvilágodból) is seperd ki a halott hasonmásod idea- maradványait, a kizárólag a kételkedés és a pesszimizmus programját, vagyis a kudarc-tudatot tartalmazó, misztikus agysejtjeit.
Magyarán: küldd el a seholba magadban, valahányszor megszólal és mondd meg neki, hogy "Te lüke, tűnj el már belőlem a fenébe, mert rég meghaltál és valójában nem is létezel." Ha így sem megy, képzelj el egy szellemi légy-csapót, és azzal fenyegesd meg albániai légelhárítási stílusban (Ti. az albán légelhárító katonák különleges kiképzésben részesülnek arról, hogy miként kell az ökleiket rázniuk a légterüket sértegető ellenséges repülők és általában az ég felé: az anyátok...) valahányszor észre veszed, hogy megint a kétkedés és a hitetlenség áriáját közvetíti neked. :-D
Csatoltan küldöm a jelenségről a tavasszal írt tanulmányomat.
Barátsággal: Szilárd/

/............................/

/> Kedves Szilárd!


Tejóisten! Ez nagyon durva volt. Most újra elolvastam a cikket, amit

küldtél. Úr Isten! Nem értettem mi van, már hónapok óta ikrek szimbólumokat látok. És közben ez a tökéletes halálborzadály. Mintha én lennék az anti-isten vagy ki aki csak halált teremt.... jaj de borzasztó, már nem tudtam mi bajom van. Beugrottunk tesómmal az állatkertbe anyukámnak örökbefogadni egy elefántot, ami csak támogatói dolog nem igazából. Már minden állat elvonult vacsorázni, a tengerimalac falut akartam volna gyorsan megnézni zárás előtt, erre nem voltak már kinn, de mellette megnézhettem az élet-halál házát. Bementem, dögszag volt indításnak mert dögből keletkezik az élet és ez volt végigvezetve tematikailag. Én olyan rosszul lettem, hogy idejövök egy kicsit örülni a tengerimalacfalunak erre ott a dögszagban tántorogtam. És ezt még sorolhatnám mibe fordultak az élet apró örömeinek eresési törekvései, hát most nem kezdek bele de ez mindenből ordított már.


Nagyon köszönöm, már csak bőgni tudtam mindenen. Mintha leuralt volna

valami, mintha skizofrén lennék, hogy egyszercsak minden meghalt de már halott is volt, mire egyáltalán megjelent valami. De szó szerint visszaadja a szöveged -" Hiszen neki az egyetlen valóság-élménye a pusztulás-élmény,

halál élmény, az esélytelenség élménye! És ezért, kétségbeesésében, és
azért, hogy a nihilista igazát bebizonyítsa saját maga előtt és előttünk,
vagyis a "gazda" személy előtt, és azt (A gazdát - minket) az Egységbe
-- lépésről lebeszélje, illetve, hogy arról azt végképp lebeszélje"

Tökéletes megfogalmazás! Ja és hogy a realitás talaját is megerősítsem, anyukám kb négy hónapos terhesen a hirtelen fékező busz kapaszodójának esett, ami kellemetlen volt neki majd vérzése is volt, amivel a nőgyógyászhoz ment. Ennyi. Aztán én 5 hónap mulva megszülettem. DE addig gondolom volt egy kis létharc odabenn...


Szeretném megköszönni a segítségedet és támogatom hogy ezt a

levelezést nyilvánossá tedd mások okulására. Mindenképpen jelentkezem, ha leküzdöttem ezt a dolgot és közöm lesz az élethez.


minden jót kívánva,
Erzsók"

 


Kozma Szilárd: Nem tagadom, hogy karate-edzéstől fáradtan, esténként néha, néha megnézek egy - egy bóvli filmet is. De tévét kimondottan azért szeretek nézni, mert az „Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van...” egyetemes analógiai lételv szellemében, az Animal Planet, a Nacional Geohraphic, meg a különböző Discoovery, valamint a Viasat csatornák által közvetített egyes műsorokban közölt tudomány-népszerűsítő műsorok témáit, de főként az azokban feltárt un. valóság-tényeket tovább tudom metafizikailag gondolni, az ott látott képek, a feltárt tudományos tényeikkel együtt metafizikai töprengésre késztetnek. Sőt: ezen tények metafizikai értelmezése segítségével (is) választ kapok igen sok, egyébként homályban maradó metafizikai problémára.

Legutóbb az ragadta meg a figyelmemet és az gondolkoztatott el, hogy egy Kazasztáni falucskában született és élő, amúgy egészséges hét éves fiúcskának a feltűnően nagy pocakját felnyitották az orvosok annak érdekében, hogy vegyék ki belőle a rákos tumornak gondolt "valamit", de tumor helyett, egy méhlepény féle tokban levő, agy nélküli, de csökevényes végtagokkal és rengeteg hajjal rendelkező kis élő magzati "szörnyecskét" találtak, aminek a csökevényes köldökzsinórja a megműtött gyermek vérereihez kötődtek, így kapván az életben maradáshoz szükséges vért és azon keresztül táplálékot ez a furcsa emberi magzat-csomó, a fiúcska szervezetétől, szívétől. A kazasztáni orvosok azt állapították meg, hogy ez az élősdi daganatszerű magzat-maradék, a gyermeknek az édesanya méhében a fejlődésben valamiért megállt Iker-testvér maradványa, amelyet a ma is élő gyermek növekvő szervezete kénytelen volt a helyszűke, illetve más okok miatt, bekebelezni és azzal együtt tovább élni.


A tudományos kommentár szerint, bár nagyon ritka, a jelenséget mégis ismeri mind a biológia, mind az orvostudomány, sőt: neve is van neki: "Fetus in fetu", vagy "fitus in fitu", ha soha sehol nem szerzett latin-ismeretem nem csal, azt jelenti, hogy magzat a magzatban. A műsorban mutattak is egy hasonló angliai esetet, ahol a szülés előtt álló kismamának a méhében levő egyik, különálló iker-magzat szervezete, amelyből szintén hiányzott a szív és az agy, hasonló módon rákapcsolódott a köldökzsinóron keresztül a normálisan fejlett magzat érrendszerére és az orvosok attól tartván, hogy a normálisan fejlődő magzat szíve nem fogja bírni a két szervezet ellátását, annak érdekében, hogy annak az életét megmentsék, ultramodern sebészi eszközökkel, lézeres beavatkozással, le metszették az egyéni életről lemondó élősködő magzatnak a köldökzsinór-csökevényét a fejlődő testvére érrendszeréről.

Aztán a riport egy Amerikában élő, család nélküli, híres patológus orvosnő bemutatásával folytatódott, akit tudós-diplomáciai úton, meghívtak Kazasztánba, hogy vizsgálná meg a hét éves fiúcska hasából kioperált valamit annak érdekében, hogy állapítsa meg, csakugyan csökevényes magzatról van-e szó, vagy egy ahhoz hasonlatos gangrénás daganatról, mivel az utóbbi esetben az a veszély állna fenn, hogy a rákos sejtek a kisfiú szervezetében is be jutottak és ott tovább szaporodván, valamikor újabb rákos daganatokat alakíthatnak ki. Az Ikrek - jelenségre rég rá harapott metafizikus asztrológusként megjegyezném, hogy az amcsi patológus-nőnek a "családja" két egymáshoz egyszínű tojásszerűen hasonlító, vizslaszerű kutyából állt... Nos, a patológus-nő el utazott Kazasztánba és mielőtt és miután is, megvizsgálta a gyanús-csomót, beszélt a műtét utáni állapotában is, láthatóan jó egészségnek örvendő fiúcskának az édesanyjával, valamint a muzulmán vallás eszkatológiai dogmái és misztikus elképzelései szerint élő fiatal asszonynak a családjával. Erre azért volt szükség, mert szükséges volt az állítólag semleges tudósi tekintélyére ahhoz, hogy a csomóért magát vádoló vallásos anyát, de főként a férjet és annak a vallásos családját meggyőzze arról, hogy a jelenség "mindössze a vak természetnek egy véletlen szerű tévedése volt", tehát az asszonyka egy és egyáltalán nem hibás a dologért, és ezért a filmen mindvégig méltóságteljes iszlám-tartózkodással viselkedő férjnek nem kell elválnia tőle.

A jelenséget, ami szerint az objektív tudományosság méltósága arra is szolgát ebben az esetben, hogy a metafizikailag, ha csökevényesen és ferdén is, de az igazságot még valamennyire sejtő tradicionális gondolkozású közösségeknek a tudományos felvilágosodás által nyújtott teljes elbutulási (elsötétedési) lehetőséget megadja, most nem akarok kitérni, mert nem ez a témája a jelen írásomnak. Amiként arra sem, hogy a tudományosan tiszta (steril) és világos körülmények között fogant, magzati fejlődésében un. monitorizált és ugyanilyen biztonságos, de természetellenes körülmények között felnőtt, abszolút jóindulattal és humánusan viselkedő tudós-asszony nyilván steril volt, ha két indigó -- egyforma (talán klónozott...) kutya képezte a családját. Hanem csak arra, hogy nem egy kutyából és belőle állt ez a család, hanem nyilvánvalóan egy iker-kutyakölyök párból és belőle. Szóval, ennyire véletlenül vannak a dolgok itt az életben (A fizikai dimenzióban és a biológiai -- pszichológiai életben) elrendezve, hogy egy, az aurájában az Ikrek motívumát, ha esetleg csak nagyon csökevényes módon is, de hordó, meddő amerikai tudós-nőt hívnak meg patológiai vizsgálódás céljából Kazasztánba, aki majd meg vigasztalhatja, sőt: meggyőzheti az egyetlen gyermekes fiatal mohamedán anyát arról, hogy mindent ami az életünkben és a sorsunkban fontos és lényeges a vak biológiai természetünk végez, és ebben a mi lelkünk és szellemünk, mindössze semleges és magatehetetlen megfigyelőként vesz részt.

A kazasztáni ritka Ikrek-sorstörténet, illetve az, amit ugyancsak a tudós asszony mondott el, ti., hogy emberiség-szintű átlagban mérten, minden nyolcadik magzatfoganás Ikrek-foganás - Ami óriási nagy arány! - , de ennek csak egy alacsony hányada marad meg, illetve fejlődik ki rendesen és születik meg egészséges Iker-párként, metafizikailag jóval túl mutat önmagán. El egészen addig, ahol a személyi horoszkópokban nyilvánvaló és egyértelmű, vagy rejtett Ikrek motívumok jelennek meg, mint a Viola, a Lehner Zsuzsa, vagy a Berci esetében is, akik a Patkány évében születtek (A kínai -- ázsiai asztrológia Patkány éve analogikusan megfelel az európai Ikrek havának, mint a Kígyó éve a Skorpiónak, a Ló éve a Nyilasnak, a Kutya éve a Kosnak, és így tovább, és ez a magyarázat arra, hogy a Patkány évében született személyek sorsképletében mind megtalálható az Ikrek motívum is.), vagy mint nálam és a volt feleségemnél, akik még csak a Patkány évében sem születtünk, de nálam a 3 házban álló Lilith, Emőnél viszont a sok együttállás, és a bizonytalan (A Skorpió és a Nyilas között ingadozó) Ascendens egyértelműen jelzik az Ikrek karma motívumát, illetve az árnyék-én jelenlétét.

Azért hatottak tehát revelációként számomra az amerikai patológus orvos-asszonynak az Ikrek jelenség gyakoriságára vonatkozó közlései, vagyis az, hogy jóval több fogamzás indul Ikreknek, mind ahány Iker pár megszületik valójában, mert az "ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van" egyetemes létjelenség szellemében, materiális választ és magyarázatot adott arra, hogy miért kell, sőt szükséges a kauzális asztrológusnak jobban oda figyelni és az Ikrek motívumot kimutatni az olyan horoszkópok esetében is, ahol az Ikrek motívum nem nyilvánvaló.

Az www.astrologos.ro nevű portálomnak az egyik hozzászólásában, úgymond élő adásban fedeztem fel és fejtettem ki, a volt feleségemnek az első szerelmes-misztikus kizökkenése alkalmával hirtelen felmerült kettős személyiségének, az ő asztrológiai sorsképletéből is kiolvasható spirituális jeleit és kauzális okait (Az Ikrekben álló Sárkányfarokkal rendelkező értelmiségi édesanyja jellegzetesen dupla személyiségű. Velem szemben is, sokáig a jó barát szerepét játszotta, miközben a hátam mögött rágalmazott a lánya előtt és titokban uszította ellenem.) Ekkortól kezdtem ugyanis asztrológusként határozottan komolyabban venni (De még mindig nem elég komolyan!) ennek, a személyi horoszkópokból is kimutatható árnyék-én nevű jelenségnek a, nem csak a tragikus következményei miatt, hanem a lényegi metafizikai és asztrológiai jelentése miatt is, nagyon - nagyon fontos értelmezését. Addig ugyanis, mindössze a humoros oldalát láttam a jelenségnek, akárcsak Hamvas Béla, aki azt írja a Karneválban, hogy amikor az Ikrek átverik a naiv embereket, "az öreg mester" (Úristen) jókedvében hahotázik. Nem vettem észre, hogy negatívan (karmikusan) az Ikrek probléma, tulajdonképpen erős és csaknem leküzdhetetlen realizáció-ellenességet, tehát realizáció ellenes karmát takar és következésképpen realizáció-ellenes, rejtett (tehát önkéntelen és öntudatlan) mentalitást jelez (eredményez...).

De ne vonjuk le előre az elméleti következtetéseket, maradjunk a konkrétumoknál. A jelzett tudománynépszerűsítő tévé-adásban, azt mondta az Ikrek-kutyáival együtt élő patológus asszony, hogy nagyon sok olyan magzati szinten folyó és az egyik Iker-magzatnak az elhalásával és az elhalt magzatnak a felszívódásával, vagy kipucolódásával végződő testvéri dráma folyik az egyes anyaméhekben amiről soha senki nem szerezhet tudomást, és "Sokan közülünk egy -- egy ilyen nem nyilvános testvéri harcnak a nyerteseiként élünk", anélkül, hogy erről bárki is tudhatna. Mindazon túl tehát, hogy ez az ex-katedra jellegű tudósi kijelentés igazolja a személyi horoszkópokban észlelhető Iker motívumok gyakoriságát, materiális magyarázatot ad az árnyék én jelenségére is. Kauzális asztrológiával foglalkozó asztrológusokként és lelkes olvasókként (vagy éppenséggel jövendő asztrológusokként...) jól tudjuk ugyanis azt, amit a riportban szereplő Kazasztáni anyuka és az anyósa még sejtett a tudós asszony humánus "helyzettisztázása" előtt. Ti, hogy az Ikrek jelenség, akár konkrétan fogant magzat és megszült gyermek formájában, akár "csak" mint sorsképletben észlelhető mentális (mentalitásbeli) motívum (Azon túl is tehát, hogy valakinek Ikrek a napjegye), annak köszönhető, hogy a fogantatás előtti két három hónapban és persze a foganás ideje alatt is, az anya lelki és szellemi világa "két helyen volt". Tehát, ha nagyon titokban is, és esetleg még önmaga előtt is le tagadva, de erősen két irányban érzett és gondolkozott, képzelgett, vagy vágyódott. Vagyis: egy irányban gondolkozott pragmatikus racionalitásával, és azzal ellentétesen, de legalább is nagyon "másan", "másképpen": más -- képekkel, képzetekkel képzelgett és érzett. -- Nem, nem feltétlenül kell most két különböző személy iránti szerelmi -- szeretői érzelmi irányultságra, titkos szerelmi és szexuális vágyakra gondolni, noha lássuk be, hogy ez is nagyon gyakori (Asztrológusként számtalan bizalmas "levél-gyónási" bizonyítékom van erre...), hanem például az is elég a lelki jelenségből spirituálissá és kauzálissá váló Ikrek - jelenség létrejöttéhez és annak a felkeltéséhez és konkrét anyagi -- biológiai létrehozásához, hogy a jövendő kismama erősen vissza vágyódik a szüleihez, az ő régi otthonába és a kedves és meghitt kamasz éveit őrző gyermekszobájába, miközben ugyanakkora intenzitással ott is akar maradni a férje mellett, az új családban.

Vagy, ha csak elvágyódik egy másik helyiségbe, faluba, vagy városba, sőt: még az is elég, ha intenzíven egy másik munkahelyre vágyik, amikor a magzat megfogan. Hogy arról a kétségről ne is beszélyek, amikor valaki úgymond váratlanul terhes marad egy olyan férfitől, akivel semmiképpen nem akarja az életét össze kötni, de ez későn derül ki és a gyermeket meg kell szülnie, amitől az anyának erős kétségei támadnak afelől, hogy meg kell-e szülnie a gyermeket vagy sem. Jobban mondva: kétségbe esik attól, hogy "teherként" hordania kell és meg kell szülnie, "egy ilyen magzatot". Nos, az ilyen gyermekeknek még nem kerül be az Ikrek motívum még csak a sorsképletében sem, de amennyiben lány magzatról van szó, és az anyuka életében a kettősségek időközben nem szűnnek meg, egészen biztos, hogy az Ikrek-motívum bekerül az unokák spirituális struktúrájába, aurájába -- sorsképletébe. És itt érhetjük tetten azt az antropológiai időszakot és állapotot is, amikor és amelyben az Ikrek motívum határozott biológiai formában is megjelent az emberség körében. Az emberszabású majmok ugyanis, akik közül "kiugrottunk", nem szülnek iker-kölyköket! Az nők tehát, a pragmatikus intelligencia és a személyi akarat egy bizonyos fejlettségi szintjétől erre felé kezdtek csak Ikreket szülni, tehát csak attól kezdve jelentek meg az emberi Ikrek, amikortól az ember női megtestesülései számára meg szűnt közömbös lenni nem csak az, hogy melyik férfitől szülnek vagy nem gyermeket, hanem el kezdtek "pragmatikusan gondolkozni". Pl. azon is, hogy milyen következményekkel számolhatnak akkor, ha ettől, vagy attól a férfitől szülnek gyereket, illetve azon, hogy milyen lehetőségeik vannak arra, hogy ne szüljék meg, illetve, hogy ne tartsák meg a magzataikat (tudatosan vetéljék el azt, vagy azokat). Jól ismertek a népi kuruzslásnak (gyógyászatnak) mind a gyakorlati, mind a mágikus -- babonás, un. angyalcsinálási módszerei, amelyeket bizonyára, hogy nem a középkorban eszeltek ki, hanem jóval korábban. Ezért már rég nem is csodálkozom azon, hogy az Ikrek-karmás sors-képletek többségében, megjelenik a Skorpió motívum is, illetve fordítva: majdnem lehetetlen, hogy a jellegzetesen Skorpió-karmás (boszorkányos) sorsképletekben, ne jelenjen meg, ha csak áttételesen is az Ikrek-motívum! Sőt, jól ismertek az úgymond politikai célzatú gyermekfoganási törekvések és szülések is, amelyek közül a leghíresebb talán az utolsó egyiptomi fáraó-nőnek a Cézártól született fia, Cezarion, aki egészen biztos, hogy nem a "szerelem az első látásra" nevű jelenség eredményeként fogant. Egészen biztos, hogy ő egy un. mentális foganásnak a megtestesülése és amennyiben szabadon élhetett volna felnőttként, nagyon valószínű, hogy a vonzás és a hangoltság (Rezgési szint) törvénye alapján Ikrek-karmás feleséget választott volna magának.

Még számtalan gyakorlati, szellemi és lelki okát lehetne felsorolni az Ikrek motívum megjelenésére szellemi magyarázataképpen, de ettől kezdve ez már könnyű, mindenki tovább gondolhatja. Most máshova akarok elérkezni.

Éspedig a pszichológia által is elismert, sőt: jól ismert, "árnyék-én" létezésének és természetének a kegyetlenül valós és vaskos, és immáron ezekkel a materiális példákkal is kimutatott és felmutatott valóságához. Mert az, hogy foganási szinten a kettősség megjelenik, az azt jelenti a hermészi axióma szerint, és az Ikrek-szellemiség keletkezésére vonatkozó példák szerint is, hogy eredetileg is két személyre való spirituális struktúra jelent meg és fejlődött ki a jövendő anya tudattalan szellemvilágában, az un. spirituális méhében. Vagyis, két jövendő emberi személyiség-tudatra való spirituális magzat-csira. De az egyik valamiért időközben el gyengült, elhalványult az édesanya tudattalan lelki és szellemi világában (spirituális struktúrájában), és ez a spirituális magyarázat arra, hogy miért marad meg egyetlen biológiai magzat, illetve miért fejlődik csak az egyik magzat, miközben a másik meghal, illetve nem fejlődik tovább... -- Szóval, hiába, hogy az egyik magzat meg hal, vagy csökevény marad, mert ez még egyáltalán nem annak a jele, hogy "az eredeti második" személyiség-csira spirituális struktúrája is teljesen kimúlt volna. Sőt: az éppen, hogy meg marad a megszületendő (Esetleg "győztes") egyetlen gyermeknek a kettős tudatú, spirituális struktúrájában, egészen pontosan: annak a személyi tudata csirájában, vagyis, a jövendő felnőtt öntudat-magjában!

- Hát ez, a mindörökre a mélytudattalan világunknak a sötétjében maradó második énünknek a metafizikai magyarázata, és ezért kell azt roppantul komolyan venni, mert ez sok esetben valóban egy másik személynek a tudata. Amiként én is egészen biztos vagyok abban, hogy egy egészen más tudat által "működtetett" személlyel beszélgettem én a volt feleségemnek a misztikus - szerelmi kiakadásainak az idején, mint akit egyébként korábbról ismertem és egészen más (módosult...) tudatú személy látott engem patás és szarvas és nagy fülű ördögnek és akart engem hátulról leszúrni késsel, mint az akkori - egykori feleségem.

Az árnyék én tehát a karmikus-tudatunknak az - az anyánknak a foganásunk előtti kettős spirituális vágy-élményeiből származó, ránk örökített és mélyen belénk vésődött (de többnyire rejtett!) - személyi tudati része, "aki" biológiailag már meg sem fogant, vagy el halt biológiailag még magzat korunkban, amikor az auráink még nem váltak el egymástól, és ezzel, mint tőlünk külön élő személy, esélyt nem kapott a megváltásra - a kiegyenlítődésre. És mivel ennek a plusz-tudatnak, amely testileg nem létezik ugyan, de spirituális tudat-csökevényként ott van még az auránkban - amíg ezt határozottan nem tudatosítjuk és tudatos, karma-oldó törekvések útján fel nem számoljuk - és külön-test nélkül, gyakorlatilag már nincs semmilyen esélye a kiegyenlítődésre, tehát a boldogságra, hanem csak a puszta és steril mentális megnyilvánulásra, hát automatikusan azokat a nihilista képzeteket, vagy az is elég hogyha pesszimista, kételkedő lét-képzeteket szövegeket sugallja a lelkünknek (Nappali éber értelmünknek), hogy nem létezik igazi boldogság és megváltás, tehát nem is érdemes semminek neki fognunk, vagy valamit végig tegyünk komolyan, mert úgy sem sikerül, vagy, ha sikerül is, úgy sem éri meg..., és azt, hogy nem is létezik jóság, emberség, Isten., megváltás, szerelem, boldogság, ki-és beteljesülés illetve, letagadja azt a pozitív élményünknek az értékét és értelmét, azt a realizációt is, amit a múltban már elértünk.

*_ - Hiszen neki az egyetlen valóság-élménye a pusztulás-élmény, halál élmény, az esélytelenség élménye!_* És ezért, kétségbeesésében, és azért, hogy a nihilista igazát bebizonyítsa saját maga előtt és előttünk, vagyis a "gazda" személy előtt, és azt (A gazdát - minket) az Egységbe -- lépésről lebeszélje, illetve, hogy arról azt végképp lebeszélje és attól az esélytől megfossza, akár bűntények elkövetésének a sugalmazására is képes, mint ahogy az Emőke család-ellenes és megváltás-ellenes, rejtett tudata is képes volt őt rávenni arra, hogy nem csak velem szemben, de a gyermekeivel szemben is vétkeket kövessen el. -

A jelenség tehát, nem is olyan vicces, mint ahogyan azt Hamvas Karneválbeli "Hangjának" a szájába adja. Mert mi történik akkor, ha az árnyék énünk megszokja a ragadozói állapotot és élvezni kezdi a vér szagát -- vagyis a nyílt gonoszkodás és a kétszínűsködés lelki állapotát - és tényleges (megváltás-akadályozó) bűnözővé válik és azzá változtatja a gazdát, mind az a Magyarországi hajdani teológiai egyetemi hallgató, majd jog- és pszichológia -- tan hallgató, aki a gyilkossággal végződő Móri banki támadást megszervezte? Mi lett volna pl., ha Emőkének a Joe Ledzion iránt érzett szerelme által (vagy az anyja által?) felébresztett második énjének a rejtett tudatának a sugallatára, csakugyan belém vágja a kést? Ha nem a tavalyelőtt télen, akkor a tavaly ősszel, amikor az újabb szerelmei hatására (Vagy az Ikrek-karmás anyja újabb felvilágosító munkája hatására? - Nem tudom, mikor lesz hajlandó velem tisztázni ezt?) megbánta azt, hogy a családhoz vissza jöhetett? Utánam megölte volna a gyermekeket is, mint az a képzelt-beteg Magyarországi mérnők, aki a felesége után a két kislányát is megölte, majd láncfűrésszel el vágta a saját torkát is? És vajon életveszélyben vannak-e most mellette, a hozza ítélt gyermekeink is? Vagy mind az egészen fenyegetve vagyunk még mindig? -- Ne feledjük, hogy most is barátságban, sőt: szoros lelki közösségben él azzal a Rák- és Nyilas karmás, nem rég még az idegenlégióban szolgáló újfasiszta férfivel, akinek a hatására, de legalább is annak a bátorításával kezdett azokba az "önmegvalósító" joga-gyakorlatokba, amelyek a nyár-végén bekapcsolták az árnyék-énjét másodszorra is!

A pszichiátria jól ismeri a jelenséget, de az igazi (karmikus) gyök-eredetéről és okáról, vagyis arról, hogy miképpen jön létre az anyai ági női felmenőknél (valamelyik anyai ági női ősünk tudatában), és hogy ez a karmikus spirituális program a spirituális memória és az örökletes programok révén adódik át az utódoknak, semmit nem tud. Ezért feloldani sem tudja, hanem csak elfojtani, maximum az agyi (materiális) szinten a "veszélyes" mentális gócot blokkolni, vagy látszólag kiirtani (Elektrosokkal, erős gyógyszerekkel).

Amerikai pszicho-krimikben elég gyakran találkozunk a bűnöző árnyék-én jelensége "művészi" ábrázolásával. És ne legyünk igazságtalanok Hamvas Bélával szemben sem, hiszen a kettős tudatú személyiség jelenségét nagyon is plasztikusan ábrázolja a Karneválban, és nem csak mint spirituális szintű "vicces" dologról ír a jelenségről és nem csak a Bajnád Edelénynek a napra pontos, dátum szerinti Turcsika Szelenárrá való átalakulásában, hanem odáig elmegy a jelenség regényes ábrázolásában, hogy magát a főhőst annyira ketté választja, hogy az úgymond komolyabb és nehezebb része keleten találja magát az első világháború után egy szibériai fogolytáborában és onnan Ázsiába jutva, gyötri magát a magas spiritualitás megszerzése érdekében, a másik, légiesen és harciasan könnyű és kalandor rész-személye meg délnyugatnak és onnan le Afrikába, majd Délamerikába és onnan az óceánon keresztül Ázsiába - Indiába - találkozni és egyesülni a másik (Mai jelenség-tudóként úgy is mondhatni, hogy a vallásos és ezért keleti misztikumra is vágyó...) részével.

A jelenség minket viszont nem regényes oldala miatt érdekel és nem is csak az árnyék énnek, mint karmikus problémának a horoszkóp értelmezés, vagyis a leleplezés és a pontos meghatározás (Megnevezés) segítségével történő feloldási lehetősége miatt érdekel. Az Ikrek és az árnyék-én jelenség ugyanis, mint spirituális és mint ontológiai probléma, jóval túl mutat önmagán és fel és vissza nyúlik az emberi bűnbeesettség és hit-nélküliség állapotáig. Az árnyék ént ugyanis nem csak azért kell dekonspirálni és ily módon, békésen feloszlatni, hogy a "gazda" tudatát és személyét szabadítsuk meg a kettősség ördögi állapotától, hanem azért mert ez oldja meg, bocsánat: a civilizált emberiség mai levetemültsége miatt, és amiatt, hogy a jósok lejáratták az asztrológiát mit tudományt, egyelőre nem oldhatja meg, hanem csak feltárja a sok ezer éves hit és hitetlenség problémáját és ezzel a félelem és a szorongás (A ma annyira divatos depresszió!) problémáját is. Sőt: megmagyarázza és megmutatja az emberiséget teljes kipusztulással fenyegető és az egész földi életet fenyegető -- de az ember által beindított! - globális ökológiai katasztrófa problémájának a kulcsát is. (Lásd az www.astrologos.ro <http://www.astrologos.ro/> portálomon a Világ világossága c. rovatomban feltártakat.) Az árnyék-én ugyanis, az életnek a pragmatikus intelligencia segítségével: az ész segítségével, vagyis az ész által kieszelt a technika és a humanizmus-szolgáló tudomány segítségével történő megnyerési lehetőségébe vetett tévhitnek a "szerve". Vagyis a bűnbeesésének a szerve. A Létrontásnak a szerve! A Lilithnek a jobb keze! -- Azt sugalmazza, hogy a vallásban elérhető égi protekció segítségével, illetve a technikai eszközök és a gazdasági törekvések és (banki, pénzügyi) trükkök segítségével a boldogság elérhető, illetve az élet megnyerhető. Azt sugallja pl., hogy az ember "küzdve küzdjön", a baktériumok és a vírusok legyőzése érdekében, és általában a betegségek orvostudományos legyőzése érdekében, ahelyett, hogy a mentalitását változtassa meg és irányítsa -- változtassa át a megváltási-logika irányába. Azt sugalmazza, hogy a rejtett és öncélú személyi ambícióit, a beavatkozási és irányítási mániáját, a kapzsiságát, a kényelem- és kéjvágyát és a rendkívüliségekre és a misztikus káprázatokra való sóvárgásait elégítse ki, vagyis, hogy hangya-vak munkával, csalással, vagy rablással készítse el, építse meg, szerezze meg, azokat az eszközöket, amelyek által ezeket elérheti, és akkor boldog és egészséges tud majd lenni. Majd. Mindig majd, soha nem a jelenben. Hogy nem lehet elégedett azzal, amije van a jelenben, annál több kell: kényelem-biztosító és egészség-biztosító és baleset-biztosító és élvezet- és kéj okozó eszközök és berendezések, illetve, pénz, sok - sok pénz, amivel mindezt megveheti. A pénzért viszont, mivel a munka értékének a nagy részét, a munkaadók és a munkavállalók és a közvetítők lenyúlják, kutyául meg kell dolgozni, de annyira, hogy az élete közepére már tönkre is megy bele az odaadón és rendszeresen dolgozó ember, vagy csalva -- lopva, meg kell szerezni! -- És innen már mindenki jól ismeri a játszmát, mókuskerék az egész. Mert közben állami és világszervezeti apparátusokat és rendfenntartó erőket kell működtetni, és ehhez a munka értékére kemény adókat kell kivetni és a dolgozó embert arra kényszeríteni, hogy az alapszükségleteinek, illetve a családja szükségleteinek a tízszeresét megtermelje. És honnan termeli meg, miből termeli ki? Hét persze, hogy az agyon nyomorított és a létfontosságú ökológiai rendszereit már csak alig működtetni képes természetből. Hogy az onnan kivont és kiszipolyozott élet helyébe (Élőből holttá: táplálékká tett állatok, növények) és a természeti helyéről kiforgatott és kivont anyag helyébe vissza ömlesztett szennynek és mocsoknak a hatásairól, ami éppen, hogy az ökológiai katasztrófát előidézi, már ne is beszéljünk.

Szóval, végső soron, az Ikrek karma, tehát a negatív Ikrek jelenség megértésén és az így szerzett ismeretek segítségével történő árnyék-én feloldással lehetne megmenteni az emberiséget és a földi természetet is, de mi ne legyünk ily nagyra vágyók, hogy ezzel a világ-méretű ember- és természetmentési pretencióval fellépjünk, mert esetleg ez is csak az egyéni karmánk öncélú verklizése lenne, hanem legalább annyit tegyünk, hogy a hitetlenségünket és a félelmeinket (rejtett agresszivitásunkat) és így a betegség-okozó árnyék énünket minél hamarabb megnevezzük és felszámoljuk, annak érdekében, hogy végre tőle szabadok lehessünk, hogy tehát tényleges (működő, tehát pozitív mágikus erejű) hittel rendelkező egészséges és boldog személyek lehessünk.

UI. Persze, az ikrek-karma motívum problematika, magában hordja a hit kérdését is, ezért elkerülhetetlen az, hogy ezt ne firtassam meg valamelyest. Persze, azzal már csak nem is viccelünk, hogy a vallásosság semmiképpen nem tévesztendő össze a hitel. Nem erről van szó! Hanem arról, hogy mi is az amiben hiszünk, vagyis, mi is az a "valami", amiben hinni kell, illetve tényleg jó lenne hinni, és aminek azért mégiscsak kell lennie logikusan realitása. Mert hát az sem kérdés, hogy Istenben hinni, hiszen a létalap a létezése evidencia. A funkcionális -- és nem esztétikai - hit kérdése azt jelenti, hogy hiszek-e abban, hogy a teremtés eredeti értelme pozitív, vagyis a hit abban, hogy a megváltásért van a teremtés, és hogy ez úgy van előkészítve, hogy ebbe az eredeti egyetemes teremtési --megváltási -- megváltódási trendbe, persze, a karmám feloldásának a függvényében, vagyis a rendeltetésem becsületes végzésének a mértékében és függvényében, és az ide vágó belső ambícióim nagysága kontra külső ambíciók erősségének függvényében, én is, egyre nagyobb mértékben be tudok kapcsolódni. Hogy tehát, ebbe a kiegyenlítődési folyamatba, bármilyen külső fizikai körülmények között is, valamelyest integrálódni tudok. De legalább is igyekszem és ebben az igyekezetemben, próbálkozásomban, törekvésemben senki és semmi nem gátolhat meg engem. Hogy adott az esélyem és a lehetőségem erre. Hogy mekkora ez az adott esély és lehetőség, és hogy ezen belül én képes vagyok-e - Most azonnal, vagy "csak később", ha meggyógyultam, vagy ha sikerül ezt és azt annyira elfelejteni, hogy ne fájjon, vagy ha el intéztem ezzel és ezzel ezt és azt, ha kipihentem magam, ha meg találtam a páromat, ha megfogantam, ha megszültem, ha gyermekemet felneveltem, stb." - még esetleg ténylegesen boldog is lenni, az már egyéni érzékelés és sajnos, júdási spekuláció kérdése is. Mert jönnek a mágia szakértők és azt mondják, hogy minél nagyobb mértékben elhiszed azt, hogy már meg is kaptad azt, amire vágyakozol, annál biztosabb, hogy meg is kapod. És csakugyan, ezt is és azt is el lehet érni, nem csak szorgalmas munkával, vagy gazdasági csalással és szélhámoskodással, ügyeskedéssel, hanem a mágikus erejű képzeletünkkel való "munkálkodás" segítségével is. De az, hogy ezt el tudjuk hinni, hogy a mágia jelensége létezik és úgymond működik, csak látszatra hit kérdése, hiszen az sem hit kérdése, hogy egészséges férfi tud csákányolni és lapátolni, ha erre szükség adódik, vagy az érettségizett minimum a négy alapműveletet tudja és bizonyos dolgokat ki tud számolni ezek segítségével. Szóval nagyon kényesen kell bánni a hit kérdésével is, mert egy kis hibás tájékozódás esetén, hamar kiderülhet az, hogy nincs hitünk, vagy az, hogy mindössze naivitásunk következtében hittünk el dolgokat, illetve várjuk el magunktól, vagy a társunktól a hitet és ennek következtében vakhitünk van és misztikus, vagy vallásos fantazmagóriákban, vagyis szellemi Bábeltornyokban hiszünk.

Én mindenesetre nem hiszem azt, hogy a gyermekeim sorsára nagyobb befolyással lehetek mágikus úton mint az édesanyjuk és ezért, amíg azt nem látom, hogy valamelyest felébredt és némi hibabelátással bír afelől, hogy miket tett velünk, folyton be vagyok rezelve amiatt, hogy a kicsiknek valamilyen baja lesz (Hiszen szombaton éjszaka Etelka megint visítozott álmában mint nyáron a táborban, és az édesanyjával már találkoztam is három nap múlva, "véletlenül" a fogászaton, ahova én mindössze a nem rég feltett fogsor-koronám hídja alatt maradt és ott megkeményedett ragasztót kipiszkáltatni mentem, de ő egy újabb begyulladt fogát kezeltetni, miután kettőt már kihúzatott az ősz óta.). De hiszem azt ugyanakkor, hogy az árnyék-énemnek soha nincs igaza, és abban, hogy bárhogy is adódik, az életet maximális felelősséggel kell végig élnem, még akkor is, ha az Emőke misztikus nyakassága és esetleges további felelőtlenkedései miatt, egyelőre még jó sokáig be lehetek rezelve attól, hogy esetleg igen nagy adag negatív energiát pumpál át a gyermekei aurájába, vagy valami olyat tesz, ami azokat végzetes következményekkel járó tényleges veszélybe hozza. Pl. külföldre akar menni velük asztrológiát előadni mostanában, amikor világos, hogy egyelőre örvendhet, ha az ősszel elkövetet vétkeinek a következményeit ki bírja. -- Szóval, nagyon óvatosnak kell lennünk a hit kérdésével, amelyet nem szabad összetéveszteni sem a vallásossággal, sem a mágia minden karmikus feltétel ellenére működő, korlátlan lehetőségeibe vetett, fantáziadús misztikus vakhittel.

(Csíkszereda, 2O1O március 31- április1.)

A hangoltság- és vonzás, valamint a fejlődés törvénye alapján, néhány nappal, a fenti tanulmány megírása után egy olyan személytől kaptam horoszkóprendelést, akinek mind a szellemi-lelki állapota, mind az élethelyzete jellegzetes mintája volt az alig leírt Ikrek- és árnyék-én jelenségnek. Természetesen, a diszkréció szellemében, mind a neveket, mind az idő-vonatkozásokat átírtam.


/> Kedves Szilárd!

.///


/

Egypetéjű ikerpár tagjaként születtem, az ikerpárom két héttel a

születésünk előtt meghalt.

/

/Férjem sajnos nincsen. Az első kapcsolatom öt éve kezdődött Árpáddal. Ez a kapcsolat valójában még mindig nem zárult le, s ez a fő-fő problémám, amiért megkerestelek. S bármennyire szégyellem, mialatt ez a kapcsolat tart, nekem volt több más kapcsolatom párhuzamosan. Aki ezek közül igazán lényeges, Zsombi, aki 1977. május 2O-án, született.

Jelenleg együtt élek Árpáddal, de nem akarok. Az én lakásomba fogadtam

őt, mert érzelmileg képtelen voltam elengedni és ez azóta is így van. Megismerkedésünk utáni két éven át nagyon szerelmesek voltunk egymásba, de távkapcsolatban éltünk és én egyetemre jártam, ő nem, és én eltávolodtam tőle érzelmileg, miközben egyúttal ma is hozzá kötődöm legjobban az élők közül. De ez a kötődés amilyem mély, nekem olyan terhes. Jenőbe szerettem belé először Árpád után-mellett, pár hónapig tartott a kapcsolat, visszament Erdélybe, valószínűleg az volt s megszakadás igazi oka, hogy nem tudtam érte elhagyni Árpádot. Azután volt egy Loránd nevű fiú, akibe sosem voltam szerelmes, de sokáig próbált várni rám. Azután találkoztam Zsombival, akibe máig szerelmes vagyok, Másfél évig voltunk együtt, úgy, hogy neki is volt párhuzamosan egy távkapcsolata sajnos. Aztán Angliába ment tanulni és onnan szakított velem, gondolta, így könnyebb lesz. Azért szakított velem, mert Árpádot ide engedtem költözni, a lakásomba. Fel sem fogtam, hogy ettől ő hogy elborzad majd és hogy szakít velem. Kint az egyik csoporttársa a barátnője lett, azóta is vele van, nem boldog, hízik és epebántalmai vannak. Nagyon szeretem és nagyon szeretnék vele lenni. Mártonnal másfél hónapig jártam Zsombi után, csak hittem, hogy szerelmes vagyok belé, tőle megtanultam azt, hogy egy fiú akkor is reagálhat higgadtan és szeretettel, ha elhagyom őt. S hogy nem kell félnem. Ő volt talán eddig a legspirituálisabban élő ember, aki nap mint nap az egyetemes törvényeket betartva él, úgy, hogy nem igen érdekli a spiritualitás, csak éppen ő maga tele van vele, a tudta nélkül.

Szégyellem a fenti listát.
Amikor összejöttem Zsombival, nem sokkal utána csúnya

térdszalag-szakadása volt. Ezt megelőzően felborultunk egy kisbusszal, barátokkal együtt, de senki nem sérült meg, holott akár meg is halhattunk volna.

Árpád előtt mindent megpróbálva titkoltam az egyéb dolgokat, de persze

a legfontosabbra, Zsombira rájött. Annál inkább ragaszkodik hozzám sajnos.


Betegségeimet illetően, miután elhagyott Jenő, tüdőgyulladást kaptam.

Én jelenleg, illetve már vagy 5 éve azon gondolkodom éjjel-nappal, hogy szakítsak-e Árpádmal és ha igen, hogyan mondjam meg neki és képtelen vagyok rá. Sokszor elhatározom, s amikor meg kéne mondanom, bele se tudok kezdeni, inkább másról beszélek.

Vasárnap is elterveztem egy ilyen beszélgetést, de végül csak kerülni

bírtam őt. Míg végül késő este szeretkezni kezdtünk és véletlenül belém jutott némi sperma. Ezért tagnap és ma dolgozni sem mentem, esemény utáni tablettáért mentem az orvoshoz, amit bevettem és borzasztóan szomorú lettem, mert úgy éreztem, ha egyesült már bennem egy hímivarsejt a petesejttel, akkor én most gyerekgyilkos, életgyilkos vagyok. De Árpád kijelentette, hogy nem akar még gyereket, ez is fájt, de nem csodálom, és én sem tőle.

Zsombival szombaton beszéltem, aki azt mondta, hogy ha lezárta a

kapcsolatát a jelenlegi barátnőjével nem tartja elképzelhetetlennek, hogy újra együtt legyünk, bár jelenleg minden érzése tompa vagy kihűlt, mert eltávolodott tőlem, amikor Árpád ide költözött hozzám.

Ám azt hallani, hogy azt mondja, hogy jelenleg nem úgy érzi, hogy

szerelmes belém, szörnyű volt.

Tudom, gyönyörű egy történetem van...ezért kérek segítséget.

Barátsággal,
Aranka


/

/Kedves Aranka!

Csatoltan küldöm a legutóbb írt tanulmányomat is az Ikrek-karmáról, mivel a tied tipikusan erről, az árnyék-én problémáról szól. Amennyiben ugyanis, megnézed a képletet láthatod, hogy a Merkúrod együtt áll a Vénusszal (8. házban), a Szaturnuszod a Plútóval (9. ház, tehát amúgy is szükséged lesz a személyes metafizikai ismeretszerzésre is), a Jupitered az Uránusszal (11 ház) és a Sárfarkad a Neptunusszal. Hát mi ez, ha nem tipikusan, rejtett Ikrek-karmával terhelt képlet?! - Nincs tehát amit csodálkozni a jelen helyzeteden! Küldöm az ide vonatkozó tanulmányt. Esetleg, ha a tanulmány olvasása után, írnál még valamit mindezekkel kapcsolatban - bármi, amiről úgy érzed, hogy értékes és fényhozó gyakorlati tény lehet, szívesen veszem./

/ Ugyanakkor, nagyon fontos, hogy mindezektől mihamarabb megszabadulj a feltárások és a tanácsadás segítségével, mivel a sorsképleded alapján, de korodtól fogva is, minél hamarabb édesanyává kell válnod (Persze, nem ebben az arnyék-énnel terhelt állapotban!), mivel a Holdad az V. Házban, az önkifejezés és önmegvalósítás életkörét, valamint az érett öntudat kifejlődését megtestesítő horoszkópházban áll!
- Itt majd rengeteg mondani valóm lesz, arról, hogy miként viselkednek infantilisen veled szemben a szerelmeid, illetve te velük szemben. - Esetleg erről is írhatnál...

Barátsággal: Szilárd/

/ /

/ /

/ /

/Kedves Szilárd!

köszönöm a gyors választ, rendkívül örültem neki, a csatolmányoknak is.
Amikor azt írtad, hogy nincs amin csodálkozni a helyzetemen, nekiálltam sírni. Régóta szenvedek és érzem a felelősségemet és mégsem oldom meg a helyzetemet.

Egyébként már ismertem a tanulmányodat az iker-karmáról, végiglapoztam a tanulmányaidat és amihez a cím alapján közöm lehet (persze bizonyára végső soron valamennyihez...) azokat el is olvastam. De most elolvastam ezt még egyszer, és leírom, ami eszembe jut. Hogy anya hogy érezhette magát, amikor fogantam, nem tudom, meg kell kérdeznem, hátha kiderül valami, mert igyekszik őszinte lenni, azt hiszem, mióta látja a borzasztó életvezetésemet; én tudom a családból egyedül az abortuszát is...és most úgy érzem, beálltam a sorba.
Szóval anya az egy kérdés, azt el tudom képzelni, hogy világ életében ambivalens érzelmei voltak apa iránt, mindig nagyon szerelmes volt belé, közben meg talán az első hónapoktól egyúttal gyűlölte is, mert teljesen más volt, mint ő, apa egy lelki terrorista.
Ami viszont engem illet, az árnyék-én leírást nagyon találónak érzem. Mostanában (pár éve) a tükörbe is alig bírok belenézni, hacsak nem hogy elsminkeljem a hirtelen feldúsult pattanásaimat munkába menet, de a saját szemembe nem bírok sokáig belenézni. Azt érzem ugyanis, hogy egy gonosz, keserű valaki néz vissza, akiről igenis azt éreztem, mielőtt erről olvastam is volna, hogy halott. Egy szenvedő szörny, akit sajnálok. De félek is tőle. Azért nem tudom sokáig nézni, mert borzongok tőle, félek tőle. Azelőtt ha a tükörbe néztem, szimpatikusnak találtam az arcomat, tudtam, hogy az enyém és mindig magamra mosolyogtam. Most már mosolyról szó nincsen. Olyan, mintha nem én lennék. És általában is ezt érzem, mintha nem is lennék itt, mintha nem is az én testem volna ez a test, mintha valaki más élné az életemet. A bűntudat, az az enyém, egyedül azt érzem magaménak.
És konkrét eseményhez tudom kötni ezt a bekattanását valami negatív programnak. Amikor először megpróbáltam szakítani Árpáddal, 2005-ben, és láttam az ő mérhetetlen fájdalmat, és magam is sokkoló-sokkoló, brutális fájdalmat éreztem. Illetve akkor még csak sokkoltan felutaztam Budapestre, ő szavakkal azt mondta, amit elvártam tőle, hogy akkor ő elmegy, ha így döntöttem, s akkor hagyjam is őt békén. De másnap, mire én már Budapesten beszédelegtem még mindig sokkhatás alatt az egyetemre, ő már tíz sms-t írt, hogy menjek vissza hozzá, és én, akaratom ellenére, visszafogadtam őt...és tessék, azóta is együtt vagyunk és keserítjük egymás életét. Onnantól fogva, kisebb fény-bevillanásokkal, lehetőségekkel, amiket mind elszalasztottam, folyamatosan csak romlik az életem. Régen mindig volt az arcomon egy levakarhatatlan mosoly, és bolond optimista voltam, mások fürödtek a könnyedségemben. Mostanra egy állandóan szorongó, félős, gyakran agresszív, rosszkedvű ember vagyok.

A szerelmeimmel kapcsolatban amit írtál az infantilizmusról..., nem nagyon tudom, pontosan mire gondolsz. Vagy nem akarom tudni, nem tudom. Hogy gyerekesek vagyunk egymással, hát biztosan, de akkor én nem tudom, hogyan kell felnőttesen, vagy ha megpróbálom, az érzéseim eltérítenek, vagy haragszom vagy nem tudok dolgokat elfogadni. De nem tudok mit írni. Árpáddal régen imádtuk egymást, és valóban, most már össze se lehet azzal hasonlítani a kapcsolatunkat. Nem is tudunk igazán beszélgetni, mert az igazat nem mondjuk el egymásnak.. Zsombival tudom, mindig is abszurd volt a kapcsolatunk, mégis úgy vágyom rá, hogy ő legyen életem legfontosabb része és én az övének, miközben Árpáddal élek és gőzöm nincs arról, hogy ezt az állapotot miképpen szüntethetném meg.

Hálával
Aranka
.................................................../

/Kedves Szilárd!

Amint elküldtem az e-mailemet, eszembe jutott még valami az ikrek-karmával kapcsolatban.
Egyszer az történt, hogy megkezdődött az egyetemen a nyári szünet, Ádám otthon volt Zalaegerszegen, akkor már egy éve nagyon szerettük egymást. Felhívtam ide hozzám a lakásomba, hogy zavartalanaul eltölthessünk pár napot itt Budapesten, nagy szerelmünkben. Akkor először le is feküdtünk egymással, persze esetlen történet volt az egész, de közöttünk már olyan bizalom volt, hogy szégyenkezni egymás előtt nem kellett. Még aznap utaztunk hazafelé a szülői házakba és a vonatjegy-vásárláskor nagyon becsaptak bennünket. Ádám szegény volt, nekem apukám mindig jól keresett és a vonaton a kalauz büntetését teljes egészében én fizettem ki. Ádámnál annyi pénz összesen nem is volt. Én ezt még úgy próbáltam lerendezni magamban, bár őszintén szólva zavart, mert én voltam a lány, és hirtelen úgy éreztem magam, mint egy anya, aki a kisfiának fizet. Persze ez ütközött az elveimmel, ez az érzés, mert sosem szerettem jómódúnak lenni, mert kirekesztve éreztem magam a gyerektársadalomból, és soha de soha nem néztem én le akármilyen szegény embert. Megtanítottak rá, hogy vannak szegény és gazdagabb emberek és ez attól teljesen független, hogy valaki jó vagy rossz ember. De mondom mégis rossz érzés volt, hogy én fizettem ki mindent, és ezt Ádám meg valahol tudattalanul meg is érezhette és olyan idegen módon agresszív lett a kalauzzal. Én utána rettenetesen szégyelltem magam. De ezt alig mertem bevallani magamnak. Amikor éppen nagyon boldognak kellett volna lennem, mert először töltöttünk sok időt csak ketten, az első szeretkezésünk után voltunk. Ehelyett rémesen éreztem magam. És otthon este olyan történt, ami még sosem, Számomra teljesen irracionálisan sírni kezdtem és végtelen kétségbeesésbe zuhantam és szorongtam, féltem, valamitől, nem tudom, mitől és életembe először keresni kezdtem az ikertestvéremet, hogy lehet és azt is gondoltam, hogy talán nem is volt igaz, amit a szüleim mondanak, vagy ha igen, lehet, hogy mégis él, és úgy zokogtam és viselkedtem, mint egy őrült. Másnapra elfojtottam magamban az egészet és éltem tovább az életemet és folytattam az Ádámmal való kapcsolatomat, nem beszélve a vonatos aggályaimról, de már talán akkortól fogva semmi nem volt az igazi.

Az általad feltett kérdéseken közben is gondolkoztam, Igazad lehet, valahol infantilisen viselkedünk egymással, ha jobban belegondolok, Árpáddal is Zsombival is egyfajta gyerekhangon szoktunk kommunikálni, kicsit úgy eljátsszuk a gyereket vagy nem is tudom. /

/Hát még ezt szerettem volna. Aranka"/

Arankának elkészítettem a horoszkópját, és természetesen a legelső asztrológusi tanácsom az volt, hogy a két szerelme közül, valamelyiket, és lehetőleg a nála jóval fiatalabb, az apai öntudattól és felelősségvállalástól iszonyodó, és magát Arankával eltartató Árpádot azonnal seprűzze ki a lelkéből és a lakásából. Nem tudom, mennyire fogadta meg a tanácsomat, illetve, ha meg is fogadta mennyire sikerült életének ettől a szemtelenül vastag kettősségétől megszabadulni, hiszen a kettősség mindig a határozatlansággal jár együtt és a mind a szerelmi érzések, mind a gyávaság, még ha kettős tudathoz kapcsolódnak is, nem könnyen szüntethetők meg. Az viszont biztos, hogy az élete tragédiáját okozó fő problémát, illetve annak a karmikus gyökereit és annak a szövődményeit, a többi karmikus problémájával együtt, tudatosítottam és ez a tudatosság mindenképpen elvezeti majd a sorsa rákfenéjének és az élete fő gondjának a feloldásához, női sorsa megoldásához és beteljesítéséhez, el egészen az Ikrek-karmára és az árnyék-én sugallataira jellemző infantilizmus (személyes felelősség-hárítás) megszüntetéséig. Persze, sem az Arankával folytatott elő-levelezés, de még a tanulmány sem tudja elég érzékletesen vissza adni azt, hogy mi is történik tulajdonképpen az árnyék-énnel terhelt személyek lelkében, tudatában.

 "Az Ikrek konstelláció jelentésének az asztrológia mindössze a felületi részét, a játékos és frisslevegős, szellemes - filozofikus oldalát/arcát ismeri, mondhatni, a szimpatikus és könnyed oldalát. Úgymond valami humánus, idealizált képet alkot egy unisex, örök fiatal, gyors beszédű és eszű személyiségről ír az Ikrek kapcsán nagyjából.
De ezzel a felszíni jellemzéssel, az Ikrek jellegű sorsismeret és karma-oldás szempontjából semmit sem érünk. Nézzünk hát egy rövid, az Ikrek természetét egy, a mitológiai párhuzamok által az Ikrek kettős természetének a rákfenéjét feltáró értelmezést, amely révén majd könnyebb lesz megérteni, hogy miért is tud az Ikrek karmás ember és a nyugati típusú civilizáció embere minden tudományos – technikai vívmányai és gazdasági előnyei és csodás orvoslási tudása és felszereltsége ellenére, kétségbeesett, és megátalkodott, sötét depresszióba és világgyűlöletbe (főleg-embergyűlöletbe) esni, miközben a megoldásra váró, mély sorskérdéseinek a súlyát sziszifuszi küzdelemmel akarja önmagáról ledobni és csökönyös megátalkodottsággal akarja kikerülni saját élete legszemélyesebb nehézségeit.
A mítosz szerinta  Merkur nevű félisten egy éjszaka alatt megfogant, s napkelte előtt meg is született Zeusz és egy nimfa gyermekeként. Első éjszaka miután anyja fáradtan álomba szenderült ő kilépett a pólyából és útnak indult, megtetszett neki egy marha csorda (Apollón isten marhái), amit furfangosan, hátrafelé menetben, hogy a nyomok megtévesztőek legyenek, elhajtott. Még a marhacsorda ellopás éjjelén feltalált hangszere, a líra aztán elbűvöl mindenkit, Apollónt is, így cserében egyeznek meg: Apollón neki adja az ellopott 50 marhát a líráért. Később még gyermekként több hangszert felfedez, mindenhol ott van, mindenben részt vesz, harcos, gyógyító, zeneművész, feltaláló, kereskedő, furfangos tolvaj, s végül Zeusz bizalmas hírvivője lesz, fő közvetítő a halandók és az istenek világa között. Már az előbbi hosszú felsorolásban is felfedezhetjük a másik két levegő jegyet: a diplomatikus és művészi, főleg zenei (levegő használatával létrejövő művészi kifejezési mód!) - érzékkel megáldott Mérleget és a szabadság szellemében, bátran újító, feltaláló, kötöttségek nélküli, öntudatos Vízöntőt. Az Ikrek ugyanis labilis/változó energiájú jegy, ami azt jelenti, hogy jól ismeri az idetartozó (levegő elemű) kardinális és szilárd jegyek képességeit, munkásságát, ő feloldja, változásra, szolgálatra késszé teszi a levegő elemben rejlő lehetőségeket. A teremtés harmadik mozzanata, ami mindent magában rejt, a kettőből egyet csinál.
"A világ akkor érik meg, ha a kettőből egy lesz, a külső olyan lesz, mint a belső és a férfi egy lesz a nővel úgy, hogy az nem lesz se férfi se nő" Hamvas Béla - Szufi
"A földről az égbe emelkedik, aztán ismét a földre leszáll, a felső és az alsó erőket magába szívja. Az uralmat önmagad és az egész világod fölött így nyered el. E perctől fogva előled minden sötétség kitér." Hermész Triszmegisztosz - Smaragdtábla

Ha végiggondoljuk az ógörög istenség élettörténetét, nagyszerű képességeit, sokoldalúságát, amelyekkel igencsak könnyen elért bármit, amit csak megkívánt, kiindulhatunk abból, hogy az Ikrekben rendkívül erős a vágy, hogy könnyen, pusztán az esze járatásával és akár egy nap vagy egy éjszaka leforgása alatt bevégezze vágyait, és még ha tisztességtelenül is jár el, azt elnézzék neki és belőle ömlő, szintén nagy könnyedséggel, pillanatok alatt, létrehozott művészi, önkifejezési alkotásai révén elkápráztassa az embertársait, és ez által a nagyobb bajokat is minden gond nélkül megússza, mégpedig a nagyszerű képességeinek egy éjszakai produktumával való üzletelés révén, egy éjszaka alatt feltalált hangszer eladása 50 marháért. Amit már előzőleg úgyis csakúgy kedvére eltulajdonított kérdezés nélkül, kedvtelésből és nem komolyabb szükséglet által vezérelve.
Az Ikrek igen türelmetlen a világgal szemben és nagyra van az észbeli képességeivel, a megoldó képességével, ezért nem tud kellő alázattal hozzá állni az unalmas anyagi gyakorlatban is, a negatív determinációinak feloldásához, a megváltáshoz. Egy éjszaka leforgása alatt meg akarja oldani, túl akar rajta lenni, de legfeljebb 2-3 nap alatt, hogy aztán újabb dolgokkal foglalkozhasson. Elemi szinten szembeszegül az életre szóló feladatokkal, az őt hosszútávra lekötő nehézségekkel, meghaladásra váró személyiségi problémáival. Ahogyan a Nyilas, az Ikrek ugyanúgy nehezen fogadja el az élet apró kellemetlenségeit, az azokkal való bíbelődést. Az Ikrek viszont, ellentétben a Nyilassal, nem azért, mert nincs kedve azokkal foglalkozni, s leértékelné azokat a részleteket az ő nagy világmegváltói eszméi mellett. Az Ikrek tudja, hogy lényeges minden részlet, sőt, amit a Nyilas mindenapi apró kellemetlenségnek lát és jelentőség nélkülisége miatt fárasztja, arról az Ikrek jól tudja, hogy fontos részlet, lényeges elem, minden apró mozzanat a megváltáshoz. Ami őt idegesíti az, az újdonság hiánya, a sors által rákényszerített egyirányú haladás. Az Ikrek nem akar a saját mélységeivel foglalkozni, önkéntelen késztetése, hogy túl akar lenni a megváltáson, veleszületett jogként követeli, hogy neki azzal már ne kelljen foglalkozni, az ő szabadságát ne korlátozza negatív karma. Ő "egyszerűen" (!) hírnök akar lenni, az isten, a legfőbb szellem hírnöke, küldönc, megbízott, gyógyító, segítő, tanácsadó, művész, a mindenhez értő, mindent megoldó és feloldó. Azzal foglalkozik, ami körülötte van és az egója nem képes elfogadni, hogy neki is vannak tartós megpróbáltatást igénylő személyes életfeladatai. A negatív Ikrek, ahogyan már Szilárd is találóan megírta, a veleszületett intelligenciája miatt elbízza magát a karmafeloldást illetően, és így, lényegében az egész életét illetően, mert a veleszületett képességei kevesek az élete nagy feladatainak megoldására. Máskülönben azokat már élete első napján, vagy annak éjszakáján megoldaná és még egyéni, újító ötleteit is kiélni azon nyomban, mindezt szórakozott könnyedséggel és az élet soha semmilyen nehézséget, azaz fejlődési lehetőséget nem hozna neki.

Az Ikrek jegy tulajdonságait negatívan magában hordozó személy általában rálát a saját személyiségi problémáira és amennyiben nem tud azokon a nagyszerű, furfangos, kreatív eszével könnyedén túlhaladni, javulást, gyors eredményt elérni, akkor nem kíván azzal többé foglalkozni, és valahogyan el is hiszi magának, hogy az a probléma nem létezik többé. Ezt az öncsaló irracionalitást és logikátlanságot azért engedi meg magának, mert az egója olyan megveszekedetten ragaszkodik a rendkívüli intelligenciája által nyújtott szabadságérzethez, hogy e szabadság elvesztése számára sokkal súlyosabb, megrázóbb, fájdalmasabb, mint a fizikai halál. Legalábbis az esze ezt mondja... Az ego által vezérelt esze.

Az Ikrek a túlvilágra is magával akarja vinni az egot, konzerválni, mert - ahogyan minden jang princípiumhoz tartozó elem negatív meghatározódása - végzetes tévedése, hogy az ego egyenlő a szellemmel. Amíg ezt a magával hozott (negatív örökletes karma) tévhitet le nem győzi és az ego vezérelte intelligenciáját/problémamegoldó képességét át nem adja a valódi, szellemi értelemnek, minden fenntartás nélkül, maximális szolgálatkészséggel fejet nem hajt a felsőbb isteni értelemnek, a metafizikai törvényeknek és el nem fogadja, hogy ugyanolyan esendő a negatív karmikus meghatározódásai miatt, mint bármelyik másik ember, és ez semmilyen külön szégyent nem von maga után, ha tisztességgel elszánja magát, hogy képességeit előbb a saját megváltása érdekében használja (első sorban és aztán persze mások tájékoztatására, megvilágosítására) és esetleg azt követően, ha magán segített, akkor majd másokon is segíthet, de addig nem, addig tehát, amíg az esendőségére rá nem ébred, teljesen képtelen az oldódásra és a Karma-oldásra. És amikor már elkerülhetetlen az, hogy az esendőségét felvállalja akkor igazából is rájön arra, hogyan lesz a kettőből egy, s azt realizálja is ezután folyamatosan. Azaz megszerzi végre kemény munkával, odaadással, kitartással, gyakorlati tapasztalatok sorával, hogy mit is jelent valójában a közvetítői szerep. Mert azt jelenti, hogy a kettő egységét folyamatosan, szüntelenül éreznie kell. A fent és a lent egységét, a szellem és az anyag egységét, a nő és a férfi egységét.

Amíg ide el nem jut addig folyamatosan kételkedik, sorozatosan keményen megcáfolja a férfi és a nő harmonikus egysége elérésének a lehetőségét, a szellem és az anyag egységét, a fizikai világ, mint megváltódási lehetőség értelmét megtagadja, és mindezt csak azért, mert nem akarja problémaként elismerni a Lilith-et, az őskáoszt okozó őserőt, és mindenféle elmélet kitalál, hogy azt ne kelljen neki azt megoldásra váró problémaként meglátni, ugyanis annak a problémának a megoldása túl nagy erőfeszítés a számára, de persze ezt semmiképp sem szeretné bevallani, még maga előtt sem. Önző módon képtelen a figyelmét, értelmét, erejét, idejét a saját megváltódásának szentelni, mert félre értelmezi a szabadságot és az életre szóló személyes feladatokat nem az élete értelmeként fogja fel, hanem rabigaként, börtönként, igazságtalan büntetésként. Meg kell értenie, hogy azok a feladatok, amelyeket a nagyszerű értelmével, egyéb képességeivel oly könnyen megoldott ("egy nap leforgása alatt" szinte) azok pontosan, hogy nem az élete rendeltetését, értelmét jelzik, felesleges ehhez az önhitt elméletéhez olyan makacsul és megveszekedetten ragaszkodnia. Boldogságát nem hiába nem találja akkor sem, ha ezermester, művész, sportoló, természetgyógyász, bűvész, vagy misztikus mester, szerető és apa lesz, amíg nem néz végre szembe teljes nyugalommal és kitartó vállalást fogadva, a saját démonaival, gyengeségeivel, amik igenis vannak és nem olyan irracionálisan félelmetesek, mint amilyennek ő látta azokat elsőként és amiért elkedvetlenedett és a belső drámázás vermébe/hibájába esett a lelkében lakozó "nagyvadak" "túl sötét dolgok" észlelésekor. Az Ikrek ugyanis valóban kirívóan ódzkodik, húzodzkodik a lelke mélységében megbúvó zavarosságoktól, és inkább nem vesz tudomást róluk, mint hogy olyasmivel foglalkozzon, amire nem tud azonnali gyakorlati (technikai) megoldást (tünetkezelő trükköt) találni.

Amennyire intelligenciája révén elhiszi, hogy az életét isteni leleményességgel könnyedén végig játszhatja, megbecsült, értékelt emberként és a harmónia ez által megkérdőjelezhetetlen számára - sajnos, könnyen ezt hiszi - szóval, amennyire az isten közelében hiszi magát a karmája oldása nélkül is, annyira retteg a képzelt magasságból a lelke – tudattalanja - mélységeibe alászállni végre. Ez az, amihez bátorságot kell gyűjteni feltétlenül és ami az Ikreknek mindenki közül a legnehezebben megy. Ahogy nemrég egy természetfilmben láttam egy vadont járó férfit, aki szavannai oroszlánokkal való barátkozásra szánta el magát: "Az ésszerűségem azt mondja ne menjek a közelükbe, de akkor nem jutok semmire, így nem az ésszerűségem vezérel, hanem az akaratom." Azaz véghez visz valamit, amitől időközben elment a bátorsága és pedig a bátorságot az elménk és nem a spekuláló eszünk kondicionálja, adja rendelkezésünkre. Tetszett a megfogalmazás/fordítás: ésszerűség. Jó tanács az Ikrek-karmásoknak, hogy az ésszerűségük, azaz a racionálisan helytállónak tűnő agyalásaik, belső dialógusaikat, érveléseiket sokszor egyszerűen félre kell tenniük, rá kell jönniük, hogy ésszerűségük sokszor gyávaságra, sorskerülésre kényszeríti és csábítja őket.

Hogy mennyire nem ér semmit az intelligenciájuk a megváltás elérésének mint követendő és megvalósítandó életcélnak a kitűzése nélkül, azt hiszem nem kell részletezni. De fontosnak gondoltam külön megemlíteni, magamat is segítve ezzel a "magas lóról való leszálláshoz". Bár, a "magas ló" kifejezetten nyilasi analógia, de nem véletlenül a Nyilas ellenpárja az Ikrek - és ne feledjük az Ikrek az önérzetében és nagyképűségében nem sérült, és nem is sérül, amikor úgymond leértékeli magát, mert ő azt nagyvonalúan a körülmények rovására írja, és mindössze steril lázadásból tagadja meg képességeit, valós önértékelési gondjai nincsenek, sem felsülési félelmei, mint a tűz karmásoknak, akik ezt a félelmet kompenzálva "növelik meg az arcukat", hangjukat és pocakjukat, és vetik be temperamentumokat fokozottan, stb. A negatív Ikrek stratégiából képes lemondani az életéről, annak érdekében, hogy a sors (Kötelesség) előtt ne kelljen fejet hajtania. Legalábbis ez a hozzáállás vezérli: győzelem (az egojé) vagy halál! Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lenne olyan óvatos és ügyes, hogy valóban ne kerülje el a halál ijesztő közelségét, nagyon ügyesen tud lapulni és belső vitáit, külső előadásait, mindig tarkítja humor, gúny, szarkasztikusság, értelmi magabiztosságából adódó könnyedségét nem hazudtolja meg a legsötétebb pillanataiban sem.
Azt hiszem, pont ettől a végső magabiztosságátol, elbizakodottságától kegyetlen érzés vele szembenézni, mint "sötét oldalunkkal", negatív karmánkkal. Intelligenciájával tulajdonképpen úgy csapja be magát és környezetét, hogy annak segítségével már gyermekkora óta ér el könnyű sikereket, a probléma megoldó képessége jól működik a felszíni jelenségek megoldásánál és ez újra és újra felkelti benne a reményt, hogy az élet valóban olyan könnyed, mint amilyennek ő veleszületetten hitte/képzelte a maga számára, mert naivnak éppen nem naiv, jól tudja, hogy az emberek nagy részének nehéz.

Az Ikrek minden eszközt bevet, hogy minket kivonjon (kivonja magát) a megváltásért való küzdelemből mindenféle magyarázattal, elsötétített (komorrá, kilátástalanná, negatívvá változtatott) ténnyel, tapasztalattal. Amikor önmagunktól való félelmet ébreszt, akkor pl. a saját egyéb negatív karmáinkat (más konstelláció által jelölt negatív vonásainkat, félelmeket, szorongásokat, haragot, sóvárgást, gyengeséget) sötétíti be még jobban, állítja be veszélyesebbnek, mert fél. És ezért, hogy kifogást kapjon: túloz. Én erre azt a módszert találtam ki: ilyenkor leszerelem ezt a sötétítő énem (részem) azzal, hogy "ugyan, ne gyáváskodj, nem lesz semmiféle nagy baj, cselekedj! Realizálj!". Az Ikreknek ez a saját fel nem oldott karmáit túldémonizáló szokása pont azért jön, hogy a fizikai valóságban, a gyakorlatban ne kelljen semmit megtapasztalnia, ne kelljen a gyakorlatban szembenéznie saját kudarcaival, a karmikus sors-következményekkel. Ha környezete szembesíteni próbálja, bevilágít a sötét és steril ikreki kételkedések patkányfészkeibe, „csatornáiba”, a megvadult patkánnyal találja szembe magát, aki a helyzetet nagyon racionálisnak tűnően egyszerűnek és az ő igazának akarja beállítani, megmagyarázni, de hiába a józan, racionális, látszólag hihető érvek és magyarázatok száza, a legkisebb spirituális beavatottsággal, egy kis metafizikai ismerettel rendelkező személy is megérzi a „patkányszagot”, a halálos veszélyt, a negatív ikrek mindennek és mindenkinek nekiugró agresszivitását. Az a nagy baj, hogy ezzel a szembesülés-hárítással és feloldás-kikerülgetésével, amiről megátalkodottan hiszi, hogy ésszerű (biztonsági) döntés, a lehető legrosszabbat teszi magával: egy lépést sem halad a megváltás, a karmafeloldás felé.
Azzal, hogy öngyűlöletet, öngyilkossági vágyakat ébreszt. Ez külső szemlélőként megható mártírkodásnak tűnhet, de az Ikrek karma esetében ez egyáltalán nem a külvilágnak szól, az Ikreknél ez kifejezetten belső harc. Más, mint a negatív Halak látszólagos mártírkodása, valójában: sorsérdektelensége, tehetetlensége vagy a negatív Nyilas humanizmusra játszó erőszakos hiba elfogadtatása a környezetével. Az Ikrek nem panaszkodik, s nem várja el hibái elfogadását, szenvedéseibe nem magyaráz bele erkölcsi győzelmet. Sőt: ő direkt felvág a hibáival, rátesz még egy lapáttal és kérkedik vele, a negatív Vízöntő öncélú lázadását produkálja, utolsó utáni erejével is az egoját védi. Az Ikrek karmás ember önmaga ellen játszik. Rá a leginkább érvényes az, hogy önmaga legveszélyesebb ellensége. Azt az aljas dolgot is képes felhasználni a megváltásra törekvő, tiszta személyiségrészével szemben, hogy amit csak talál a személyiségben és még zavaros, negatív tulajdonságnak találja, azokból végzetes következtetéseket von le.

Ő a mi személyes Luciferünk (lásd Ember Tragédiája, vagy Mephisto Goethe Faustjában), aki egyszerűen mindig csak a vesztésre játszik, a pokol mellett kampányol és kineveti az Egyetemes Törvényeket, vallásosan: az Isten által felállít szabályokat. Tulajdonképpen az ember egoizmusára játszva becsmérli a karma-feloldás céljából keletkezett anyagi világot, sőt: az egyetemes létet is, a maga metafizikai törvényeivel együtt, csak azért, mert az az emberi egót sérti ez az ésszel befoghatatlannak látszó és áthághatatlannak látszó összetettség. Legalábbis a túlműködő egót. A negatív karma által gerjesztett sóvárgások, gyengeségek, ambícióknak követeli ugyanazt a "bánásmódot" a sorstól, mint a megváltás és az egészség irányába haladó törekvéseiért. Kicsinyes (egoista) törekvései, vágyai miatt elfeledkezik az élet céljáról, arról, hogy milyen céllal jött létre az élet, a világ, hogy miért vannak szabályai. Az önmegváltás eszméjét nem képes maga fölé helyezni, az öncélúság rabja lesz és rajzfilmet és vidámparkot akar csinálni a világból.
Külső személyként, karikatúraként, az Ikrek-mentalitást úgy lehet még elképzelni, mint az utolsó aljasságig elmenő pszicho-marketingeseket, drámaként állítja be, hogy, ha nem hófehér és illatos a wc-d, a szád, nem úgy áll a hajad, mint a modelleknek és azt érezteti esendő emberként nincs esélyed a világon, és elvágod a kezed az 5 éve a sarki boltban vett késsel, azzal lehetetlen szeletelni stb... és rávesz arra, hogy hallgass rá, hogy ő nála a megoldás, ő tudja milyen a tökéletes élet. Igényt kovácsol az ő árujára, a maga gerjesztette problémákkal. És mit árul? Időpocséklást, megbúvást, tétlenkedést, steril agyalást, mindent amivel húzhatja az időt és nem kell a gyakorlati élettel értelmesen, bátran szembenéznie. Az negatív ikreki ambíciók egy tökéletes, erőfeszítések nélküli életet céloznak meg, és az út a tökéletesség felé minden nap elbukik a valós fizikai világ erőfeszítéseket igénylő terében, minden nap szembesül az emberi lét mélységes összetettségével és az azt kifejező, azt megjelenítő ezer apró részletkérdésével, ami az ikrek igényeinek nem felel meg, s kedvét szegi, haragra gerjeszti az egész világ ellen, ami tele van hibákkal, tökéletlen emberekkel, akik nem képesek örökéletű, pontosan működő, sohasem koszolódó, biztonságos eszközöket gyártani, s ezzel a tökéletlenül kialakított világgal neki, minden nap bajlódnia kell. Ahelyett, hogy a fizikai és a pszichikai síkon minden tökéletesen működne, s ő szabadon járathatná azon a tökéletes működésen az eszét nap, mint nap amennyit csak kedve van, és segítene másokon a nagyszerű ötleteivel. Mert persze mások életében lehetnek hibák, gondok, azokon ő szívesen segít, segítene, csak sajnos nem különb ő sem a többi embertől abban, hogy ugyanúgy a negatív karmát feloldani született a földre mint más. Az önmagunktól is megfélemlítő patkány (kínai asztrológiában az ikrekkel analóg jegy), tényleg olyan, mint egy Mekk mester. Az embernek van egy kis baja és akkor jön ez a kontár, aki kitalálja mennyi baj van, pl. a fehérre festett fal könnyen koszolódik, állandóan meszelni kell, jajj, mennyi baj van azzal is - "Le kell festeni feketére! Tessék: Nem koszolódik!" vagy le kell bontani... - Na, azt nem tudom, hogy konkrétan volt-e ilyen a Mekk mester című bábmesében, dehogy Mekk mester a kis bajból mindig 10x akkorát és 100 másikat is csinált és ha egy vödröt kellett volna új füllel ellátni, annak is az lett a vége, hogy az egész ház összedőlt, mert ő a nagyszerű eszével a házat sem találta megfelelőnek és elhatározta, hogy "rendbehozza".

Az Ikrek, nem ilyen tevékeny, csak az agya és hamar el is veszti a kitartását a megváltás felé vezető úton. Szélvész gyorsan elveszti a kitartását a hétköznapi élet gondjaiból tapasztalva. A fejében tényleg lebontja a házat is egy letört vödörfül miatt, vagy egy elkopott küszöb miatt stb. Azért mert a gyakorlati kártevés mániájában szenvedő Mekk mesterrel szemben az Ikrek iszonyodik a gyakorlat tevékenységektől, a tapasztalástól (negatív megnyilvánulásaiban) és inkább a magáról és a világról való elméleteit festi át feketére, hogy ne legyen vele több baj. Amolyan: "A megváltást ezennel elrontom, kész van, mehetünk tovább, ezen is túl vagyunk, nem kell vele többet kínlódni". És tényleg erre megy ki az egész, a karmafeloldás önkényes megtagadására, ignorálására, semmibevételére.

Nézzük csak az Ikrek spirituális erőterében álló Amerikát. Meg akarta támadni, elfoglalni Afganisztánt. Hát eljátszott egy merényletet maga ellen, látványosan, szívbemarkolóan lefilmezte a két torony (Wolrd Trade Center) felrobbantását, afgán merénylőkre fogta. De persze a terv kieszelői végig biztonságban voltak. Ilyen az Ikrek karma is, az önmaga ellen való fordulása egy Joker kártya a kezében, az aduász, amivel mindig leblokkolja a megváltás irányába való haladást. S persze nem az önkritikára, önvizsgálatra gondolok maga ellen fordulás alatt, hanem a haragra. De ez is csak egy trükk, egy elsötétített jelenség, "csinált veszély" - na, ehhez is jól értenek Amerikában, sőt! Ez az fő fegyvere az ottani médiának, az emberek megfélemlítése, hogy azok azt csinálják, amit a politikusok és az ismeretlen árnyék-vezetők akarnak. Az negatív Ikrek az analogikus gondolkodását a megváltás elkerülésére. Amerikában talán még azok is elhitték, hogy afgán merénylők támadták meg a World Trade Centert, akik a két torony felrobbantását kieszelték, s megszervezték. Talán el is hitték: így is lehetett volna... - alapon. Az ikrek karmás személy is így ejti csapdába saját magát.

Támadni akar kifelé, a világra, győzni akar, leszereli a saját lelkiismeretét is valami ésszerű hazugsággal, de persze a metafizika törvényeinek megfelelően, s személyi sors szinten gyorsabb lefolyással is, mint egy ország vagy egy nép esetében: az ész-fegyver visszafelé sül el. A lelkiismeretet, a felettes ént, a megváltásra vágyó személyiségrészt nem lehet büntetlenül elnyomni az ikreki egónak. A világ és a sors elleni haragvásai közepette elveszíti az értékes barátok bizalmát, párkapcsolatát feldúlja, elüldözi a jóindulatú és jóhiszemű embereket, depresszióba esik, s a depresszión túl szó szerint az őrület kerülgeti a sors ellen való fenekedései közepette.
Az Ikrek karma feloldása először is a gyakorlati életbe való lelkes belevágással kezdődik, a minél több tapasztalat, kudarc szerzésével, amelyek során meg kell őrizne pozitív életszemléletét, élni akarását, az élet iránti mély tiszteletét, szeretetét. Ez utóbbiakat úgy tudja leginkább megerősíteni magában, ha mély kapcsolatokat alakít ki, igazi barátságokat, igazi párkapcsolatot, családot alapít, s gyermeki felé képessé válik mély szeretetre és erős felelősségérzetre. Csak a mély kapcsolatokban tanulja meg igazán elfogadni, tisztelni, szeretni az életet a maga valóságában és rendeltetésével együtt. Akkor tud erőt venni negatív „ikreki” sorsellenességén, ha mer mély érzéseket fenntartani kapcsolataiban, és e kapcsolatok segítségével lényegesen tükröződhet, s megláthatja, hogy mennyit árt másoknak amikor elsötétül előtte a világ haragjában, amikor cserben hagy, kihasznál, megbánt másokat, mert épp a megváltódási lehetősége ellen: a sorsával hadakozik a rendíthetetlen egója."


 

2016.04.29., péntek [10:16]
Képek
Videók
További cikkek a kategóriában