Tétel: Az egyetemes Lilith-inverziónak a következményeit, valamint a személyes Karmát
egyedül leleplezni és matematikai pontossággal kimutatni-, és így az egyéni karma
feloldást lehetővé tenni képes asztrológia nélkül, a kereszténység célja: az üdvözülés
(a megváltás) megvalósíthatatlan. A teljes és pontos karma-oldást egyedül lehetővé
tenni képes, kauzális (nem jósolgató, és nem pszichologizáló) asztrológia és a
keresztény tanítások, organikus egységet képeznek és szétválaszthatatlanok.
Mottó: “A boldogsághoz és az egészséghez, nem kell rendkívülien okosnak, szépnek vagy tehetségesnek lenni, és nem kell a kedvező bolygóállást keresni és nem kell misztikus energiákat vadászni és semmit, és senkit nem kell mágikusan “bevonzani”, hanem csak a karma-oldással járó szeretet-képességet kell maximálisra növeszteni és természetes világosságra törekedve, egyszerűen jó-emberré válni.”
„ Jézus a zsoltárokból idézett (Zsolt: 82,6) és azt mondta: Nincs-e megírva törvényetekben, hogy istenek vagytok (elohim, atem) mindannyian a legfelsőbb fiai?”(Hamvas Béla: Scientia Sacra / A kereszténység / II. Az Evangélium és a levelek)
Annak, amit e tanulmányban szándékozom kifejteni (Ti., hogy keresztény lelkiség megvalósítása semmiféle rendkívüliséget nem igényel, de ugyanakkor a megvalósulása lehetetlen – figyelem! - a NEM JÓSOLGATÓ és a nem pszichológiai bravúrokra és siker-elérésre buzdító asztrológiai karma-feltárás által biztosított személyi karma-oldás nélkül.), elengedhetetlen feltétele annak a megismerése és megértése, amit Hamvas Béla a Scientia Sacra III. kötetében leírt az európai történeti (intézményesedett) keresztény egyházak és felekezetek spirituális forrásáról. Ti., hogy a keresztény eszmerendszer alap-tételeit kinyilatkoztató Jézus tanításaitól függetlenül is, a kereszténység az emberiség nagy spirituális eszmerendszerein alapul. Ezt a tényt nem lehet kikerülni még akkor sem, hogyha Jézus Krisztus a Megváltó Isten megjelenése a földön, mivel az, amit tanított, mindenképpen az emberiség spirituális öntudatából eredezteti a gyökereit.
Vagyis, a spirituális önismeretet tanító és a karma-oldást biztosító, hagyományos (karma-oldást biztosító) asztrológiára úgy kell tekinteni, mint a keresztény (Bűn-oldóan önmegvalósító) öntudatot egyedül fenntartani képes tudományra, amely szent tudományt viszont, a többi vallástól eltérően, a kereszténység (A hivatalos egyház) vétkesen megtagadott. Ez tehát a magyarázat arra, hogy a kereszténység táptalaján: Európában, miért ürünek ki és válnak romhalmazzá, illetve alakulnak át dzsámikká és minaretekké a keresztény templomok.
A 22 éven át az alkalmazott beavatási (karma-oldási) asztrológiát gyakorolva, arra a következtetésre kellet jutnom, több ezer személyi horoszkóp értelmezése közben, ezt a feltételezést alaposan megvizsgálva, azt kellett bizonyítottnak látnom, hogy a Kereszténység alapeszméje és fő célja: a megváltás megvalósíthatatlan az beavatási (Tehát a nem jósolgató és nem is pszichologizáló) asztrológia által megvalósítható, személyi karmák megismerése, felvállalása és feloldása nélkül.
És fordítva: A személyi horoszkópok legfontosabb eleme által jelzett megvalósítási állapotot, tehát a Megváltás-pont által jelzett - a misztikus nevén ismert: Sárkányfej által jelzett – életcél elérést: a megváltottsági állapotot, lehetetlen elérni, puszta asztrológiai – metafizikai ismeretek segítségével! Ehhez ugyanis feltétlenül szükséges a Krisztusi (Isteni) áldozat-vállalásnak (Az emberi testben való megjelenésének és emberi sorsvállalásnak) a teljes metafizikai megértése és személyi elfogadást követő asszimilálása. Sőt, szükséges a krisztusi (Jóság-) öntudattal és alázattal való azonosulás, illetve a felfoghatatlan mértékű áldozattal járó krisztusi kegyelemnek a személyes elfogadása és átélése. Ezt, a pozitív (mágikus) következményekkel is járó, egyetemes erejű boldogságnak az átélési kegyelmét, a keresztény tanítások szerint, az egyetemes spirituális erőtérben (létezésben) és az emberek szívében is, magként jelen levő Megváltó isteni öntudat, mind a tanítások által, vagyis a krisztusi tanítások (kinyilatkoztatások) által, mind a személyes kereszt-áldozata vállalása által. Ennek, az isteni kegyelemben és boldogság-kenetben való részesülési lehetőségnek tudatosítása nélkül, lehetetlen, illetve csak a nagyon ambíciósok és fanatikusok számára lenne lehető annak a határtalan belső boldogságnak az elérése, amit a Sárkányfej megjelenít a személyi horoszkópokban.
Mert hiába, hogy Hamvas Béla szerint, a Gnosztikus tudásnak is nevezett, mágikus hatású spirituális őseszme, Kereszténység néven három évszázadon át magas rendű tömeges hitrendszerré fejlődött. Mert annak az írásos dokumentumait, az un. evangéliumokat, 300 év múltán gyökeresen sablonosították, dogmásították és átírtak vallássá. Tehát, a 365-ös Bizánci kongregáción, majd a Tridenti zsinaton, ezt, az összes korábbi spirituális tan- és beavatási rendszer legmagasabb rendű és legjobb – tehát leginkább megvalósítható – kvintesszenciáját átalakították vallássá.
De még így, félig kiherélve sem ment tönkre ez a minden más, beavatási spirituális hagyományt meghaladó a keresztény eszme, mert amit veszített az által, hogy Nagy Konstantinék kivették belőle a gnózist (Tehát a krisztusi kinyilatkoztatásoknak az egyes szám egyes személyben való értelmezését, mint amilyen az „Én vagyok az út, az igazság és az élet”, Én vagyok az alfa és az Omega” stb.), más felől hozza adott az intézményesülés (Az egyház, mint a krisztusnak a csoportos emberi megjelenési formája), ami ha egy kicsit erőltetett és absztrakt is, volt, és rengeteg visszaélésre is okot adott, de az egyetemes léttudatnak és a karma-oldási kötelességnek egyfajta misztikus átélési lehetőséget adott továbbra is, a közösségben gyakorolható, a lényegi belső kapcsolatra „emlékeztető”, asztrológiai alapú (Halak – Szűz jellegű) „eszméltető” szertartások (liturgiák) által.
Ugyanis, a spirituális valósággal való kapcsolatot biztosította az a rengeteg, lényeges asztrológiai szimbólum, amit a kanonizált evangéliumokban is – Nem véletlenül! - meghagytak. (Pl. a négy evangélistáknak az állatöv un. fix jeleinek a szimbólumai felelnek meg: Máté – Bika, Márk – Oroszlán, János – Sas, vagyis: az újjászületett Skorpió szimbóluma, és Lukács – Vízöntő fiatal férfi). Vagyis, még a gnosztikus (patrisztikus) kereszténységből birodalmi ideológiát fabrikáló püspökök és teológuspk is tudták azt, hogy a kauzális –keresztény (Európai) asztrológia által biztosított személyi karma feloldása nélkül, a Krisztusi öntudat-állapot elérése lehetetlen.
E megállapítások alapján nem kell csodálkozni azon, hogy a világ spirituális hagyományrendszereit, valamint a Teológia, a Filozófia és a materialista tanok – Különösen a Kvantum-fizika! - axiómái és tudományos felfedezései mellett, korának az asztrológiai tudás-rendszerét is ismerő Hamvas Béla, több rendben is kifejti a Scientia Sacra c. monumentális művében azt, hogy az egyes személy akaratától és a személyi törekvésektől és spirituális-erkölcsi felemelkedés-vágytól független (tehát kívül és felül létező Isten által „megadható”) megváltás dogmája ellenkezik mind a spirituális tapasztalattal, mind a józan racionális logikával. De főként ellenkezik a Jézus által a megváltás feltételéül állított keresztényi elvárásokkal: a lelki és szellemi korrupciótól (meghasonlástól, ön- és más-áltatástól, vagyis hazugságtól, felelőtlenkedéstől, hanyagságtól, rögeszméktől, stb.) mentes személyi öntudat un. „jóságossá” finomítási szűkségével.
Ugyanott, Hamvas kifejti azt is, hogy a keresztény vallásos (A vallás által mozgatott tömegekhez tartozó) “személyre szóló” kegyelemben (isteni protekcióban) való részesülés képzetének fenntartásával, minden monoteista vallásos eszmerendszer, voltaképpen egy, konkrétan meg nem fogalmazott és ki nem mondott könnyítési- és a személyes felelősség alóli kibúvási lehetőséget lebegtet a hívei lelki képzelete előtt. Mind a két világháborúban való részvétele közben és után, Hamvas tisztán látta és több ízben kifejtette azt is, hogy abban a formában, ahogy (amilyennek!) az evangélikus-pap édesapjától és a hívő katolikus édesanyjától tanulta, a vallásos kereszténység meg sem érinti a krisztusi öntudat-állapot lényegét, és, az emiatti elkeseredettségében odáig is elment, hogy igazat adott Nietzschének abban, hogy Isten halott. Holott akkoriban, még nem kezdtek a nyugati világ templomai annyira kiürülni és leépülni, mint ma, amikor azokat átépítik minarettekenek és dzsámiknak, sőt, Európa és Amerika szerte, az iszlám vallásnak új templomokat építenek.
Ő tehát, abban a korban, amikor élt, csak a hivatalos – intézményes keresztény vallásnak a spirituális válságában, és ami ugyanaz: a morális gyengeségében látta a kereszténység térvesztésének az okát, a kereszténység táptalaján létrejött, kivirágzott és mindent ellepő, tudományos materializmus (marxizmus), majd a tudományos liberalizmus erkölcs-mentes, tehát steril ideológiájával szemben. Az utána több mint egy évszázaddal született, ugyancsak a keresztény hagyományok alapján nevelt és materialista iskolákban – egyetemen tanult, majd a Hamvas megkapható műveit felfaló, mezei asztrológus (Kozma Szilárd) viszont, már azt is látja, hogy nem csak a materialista tudományok és az, azok nyomán létrejött liberális eszmék, valamint az internet formájában polipként terjedő digitális információ-terjesztési technika, hanem az un. ezotéria és misztika, valamint a keresztény-humanista szemmel nyilván, hogy furcsának látott, akár az emberölést is szent cselekedetnek hirdető, harcos-iszlám hit is, erősen tépi a talajt, a kereszténységnek a középkorban- és még az újkorban is megingathatatlannak látszó talapzata alól. Legalább is, Európában és Észak-Amerikában.
Lévén, hogy egy asztrológusnak kötelező módon, minden szellemi jelenségre nyitottnak, tehát szabadelvűnek (De nem liberálisnak!) kell lenni (Figyelem: semmiképpen nem liberálisnak, ami a keresztény-kauzális, karma-oldási asztrológia esetében nonszensz), akaratlanul is találkozik és felfigyel arra a jelenségre, hogy a XX. században, majd a XXI. században, minden ezer, vagy több ezer éve létrejött nagy metafizikai rendszerből kialakult vallásnak, illetve e vallásos népek kultúrájának van asztrológiája, de a kereszténységnek már nincs! Holott volt, igen is, VOLT A KERESZTÉNYSÉGNEK EGÉSZEN KOMOLY ASZTROLÓGIÁJA! És ezt nem csak az un. arab evangéliumnak nevezett apokrif kézirat bizonyítja, és nem csak a Szentnek is nevezett, de kétségtelenül nagy tudós, II. Szilveszter pápa jól ismert asztrológiai tevékenysége, vagy a középkori templomok toronyóráinak az ábrái, hanem a magyarok számára a székelyföldi templom –falakon, és főként a Csík-Rákosi templom torony-falán található és jól látható, állatövi konstellációk jelei is. Valamint, a reformáció által elhódított hívek kisebb templomainak a kazettás mennyezetén található asztrológiai jelek is.
Mit is bizonyítanak ezek a cáfolhatatlan tárgyi tények? Azt szerintem, hogy akárcsak a kereszténység előtti magyar őseink számára, az un. Szent István utáni magyarság számára is, a keresztény vallásos hit is - tehát nem csak a magas teológia! -, természetesen és organikusan egybe fonódott az - Ismételten jelzem: - nem jóslásos asztrológiával! Azt, hogy ez a két, azonos spirituális tőről fakadó, szellem-tudomány és lélektisztító tevékenység, egymással szerves egységet alkotott a kereszténység keletkezésétől, és az egyházak csak a Felvilágosodásnak nevezett spirituális elsötétedés után kezdték elutasítani és „tudománytalan” babonának megbélyegezni az asztrológiát. Illetve, és főként csak a tájékozatlan műveletlen papok látták azt ördögi tudománynak, és ritkábban bár, de egyes szűk látókörű, és a krisztusi – megváltási eszmét személyesen megvalósítani képtelen főpapok is. Ezért eszmeileg is üldözni kezdték az asztrológiát, mint hajdan Saulus, a Damaszkuszi nagy megvilágosodása előtt, az általa sokáig felfoghatatlan Krisztusi tanokat.
És, mivel ez miatt, nem tanították többé a teológiai egyetemeken sem, hanem csak a világi, vagy a magán-iskolákban (Például a később román királlyá vált Mihály herceg osztályában is!), így fosztotta meg magát a kereszténység az egyik lényeges spirituális - szellemi jelenség - értelmezési lehetőségétől és az ősforrásától. És ezt annak ellenére, hogy az alapját képező, sűrített „dogmái”, tehát a Jézusi kinyilatkoztatások, tele és tele vannak, olyan, az asztrológiát nem ismerő keresztények számára is, igen is, furcsa megfogalmazásokkal, amelyeknek az igazi értelme felől, csak és csakis a metafizikai-asztrológia megfejtései tudják megnyugtatni a gondolkozó embert.
Ezek, a fontos és a józan paraszti ész számára, nem csak, hogy megfejthetetlen, de egyenesen felháborító kijelentések a legismertebb kinyilatkoztatások: „Akinek nincs attól elvétetik, és akinek van, annak adatik.” Vagy: „Az elsőkből lesznek utolsók és az utolsókból elsők”, „Nem arra való a fény, hogy azt véka alá rejtsék”, illetve, a balga szüzek mécses-olajával és a talentumokkal való példázatok. De ezek csak az asztrológiai sorsképletek segítségével elvégezhető karma-oldás műveleteinek a formulái. Mert a Hegyi beszéd mondatai, az asztrológia segítségével olyan könnyen megfejthető spirituális jelenségeknek és jelenség-tényeknek a szavakba öntése, amit az ember csak azt követően észlelhet, miután tudatosan feloldotta a karmáját és a veleszületett negatív késztetéseit átváltoztatta tudatosan gyakorolt pozitív tulajdonságokká: „Boldogok, akik sírnak, mert nyugalmat nyernek.” vagy még meredekebben: „Boldogok (lesznek) a tiszta szívűek, mert meg láthatják (Figyelem: hol máshol mint a jóságossá vált szívükben!) az Istent.” És „Boldogok (lesznek) akiket üldöznek az igazságért, mert meglátják azt.” És így tovább. De maga a Kereszt szimbóluma is, egyértelműen utal a néha fájdalommal is járó, személyes sors -vállalás szükségére és ez által a karma-oldási kényszer elkerülhetetlenségére. Sőt: a sorsunkért és a gyermekeink sorsáért való felelősséget megtestesítő Szaturnuszi őserőnek a szimbólumát is be lehet helyettesíteni a kereszttel, mivel a kettőnek egy és ugyanaz a jelentése!
A harmadik tényező, ami miatt azt merem állítani, hogy sem az igazi, spirituális keresztény-beavatás nem tud megvalósulni a karmikus asztrológia által biztosított pontos és konkrét karma-oldás nélkül, sem a az asztrológiának az Aszcendens és a Megváltási pont (Sárkányfej) által jelzett spirituális megtisztulás és teljes megújulás nem lehetséges a kereszténység Krisztus-tana nélkül, az a keresztény teológiának a démonok létezéséről, vagyis, a különféle démon-fajták jellemzőiről, tevékenységi és működési formáiról, ezek felismerési lehetőségeiről, és a tőlük való „megszabadítási” lehetőségekről szóló nagy fejezetei (Különböző szerzőknek, mint pl. Aqvinói Tamásnak is, a Démonológiái), amelynek a megalapozásához és „tudománnyá” növesztéséhez, nem csak a kolostorok szűk és zegzugos falai között elmélkedő és a meglátásaikat és látomásaikat lejegyző, ismeretlen szerzetesek járultak hozza, hanem a kereszténység nagy teológus-professzorai is. Márpedig a metafizika (És a pszichológia) mai ismeretei szerint, a démonoktól nem lehet külső ráhatással megszabadulni, ahogy azt az egyes keresztény papok állítják és gyakorolják, hanem csakis a kauzális asztrológia által biztosított, majdhogynem matematikai pontosságú karma-ismerettel és teljes átvilágítással, valamint, annak az un. föld- házrendszere által biztosított karma-oldást szolgáló, gyakorlati életfeladat-vállalásokkal.
Nagyon leegyszerűsítve, mindazt amit az emberi élettel felmerülő karma-oldási szükségről és megváltás-megvalósítási lehetőségről, amit a fentiekben leírtam: A személyi megváltás csak és csakis úgy teljesíthető be, ha a Bibliából ismert édenkerti Kígyónak a személyi sorsképletekben megjelenő, pontos metafizikai megfelelőjének (A Lilith-nek) a vizsgált személyre vonatkozó jelentését, tüzetesen és pszichológiai jellegű mély-kutatásokkal és részletes leleplezésével, feltárjuk, illetve, ha ezeket az asztrológiai jelentéseket ismertetjük az illető (Saját „démonűzési” sors-programjába) beavatandó személlyel. Így, a gyakorló asztrológusi (sorsfigyelői) tapasztalataim szerint, a többnyire a végeredményre (A megváltásra) koncentráló-, de az oda a híveket eljuttatni képes gyakorlati életfeladatokat kimutatni képes asztrológiától megfosztott kereszténység hiteltelenné vált, és a vallásos része szemmel láthatóan omlik össze ott ahol az általa létrehívott tudományos gondolkozás megveti a lábát.
A modern, sőt, a poszt-modern keresztény teológia által sem kizárt démonoknak a létezéséről, mint reális spirituális lényekről, szóló ismeretek, amelyeket messze hatóan igazolnak és kiegészítenek, a XXI század eleji regressziós hipnózisok során végzett leleplezések és leleplező (tudományos!) kutatások, azért fontosak a nyitott szellemű és tudományosan is gondolkozni képes (Műszaki egyetemet végzett!) asztrológus számára, mert ez a spirituális jelenség, sokkal jobban és sokkal inkább megmagyaráz bizonyos pszichológiai és karmikus jellegű jelenséget, mint maga a pszichológia, vagy az asztrológiai sorsképleteknek, a pusztán asztrológiai ismeretekre korlátozott értelmezése. Van ugyanis, amikor az édesanya szélsőségesen megélt érzelmi kicsapongásai és mentális zavarai miatt, az illető személyek aurájába magukat befészkelő démonok szélsőségesen torzító módon felnagyítanak bizonyos – a horoszkópokból is kiolvasható – karmikus meghatározódásokat, és van amikor – ugyancsak az anya szélsőséges pszicho-spirituális csapongásai miatt - olyan démonok fészkelnek be a vizsgált személyek aurájába, amelyeknek a karaktere nem egyezik azokkal a karakter-vonásokkal, amelyeknek a megfelelő szimbolikus elemei, az illető sorsképletében megtalálhatók. Vagyis: annak ellenre, hogy ez ritka jelenség ugyan, de így és ezért van az, hogy nem minden negatív, és szélsőségesen negatív pszichológiai és pszichiátriai jelenségre kapunk magyarázatot az asztrológiai sorsképletre.
Továbbá, az is feltűnt, hogy az öt nagy világvallás közül, négy megtartotta az asztrológiáját, illetve az asztrológiával való élő és szerves kapcsolatát, miközben a magát roppant felvilágosultnak képzelő és ezért egyre rohamosabban sorvadó Kereszténység nem! És mi lett ennek a következménye, azon kívül, hogy a hívektől rohamosan kiürülő keresztény templomok, nyugat - Európában és Észak - Amerikában átalakulnak dzsámikká és minaretekké, vagy buddhista templomokká? Az, hogy a kereszténységből a buddhista és a védikus és az iszlám hitre átváltó személyek nagy része, az un. védikus, a Buddhista, Taoista – Konfuciánus, és iszlám horoszkópokat készíttet magának. Ezekről az Európában gyakorolt keleti asztrológiai rendszerekről viszont, az a megfigyelésem és a gyakorlati tapasztalatom (Még a Laár András által gyakorolt buddhista asztrológiáról is, amely egyáltalán nem is használja a karma-pontokat!), hogy azok semmivel, de semmivel nem rendelkeznek több és jobb kauzális információval, mint amit én tanultam 30 – 33 évvel ezelőtt a Bukaresti Elta-ban. Ezeknek a megfigyeléseimnek az alapján tehát, az a nagy és jogos kérdés merült fel bennem, hogy nem-e mentené meg a kereszténységet a végpusztulástól az, ha újból integrálná a valamikor az ő gyakorlati megvalósítási részét képező, saját (Jobb híján, perzsa - európaiként ismert) karmikus asztrológiáját, amelynek a közép- az az újkori és modern kori tudományos – matematikai kidolgozásán és pontositásán olyan megbecsült tudósok is dolgoztak, mint II. Szilveszter pápa, Placidus, Kepler, Newton, és Dr. Walter Gorn Old (A Lilith pályájának a kiszámolója)?
1. A Lilith – inverzió, mint karma-oldási kényszer és a keresztény beavatás megváltó (mágikus!) misztériuma
Amennyiben beszélhetünk kauzális (isteni) kegyelemről (súlyos karmikus sors-helyzetből való kikerülésről), illetve, a keresztény-vallásos személyek esetében is „működő”, vétkek aluli feloldozásról (Tisztában lévén azzal, hogy minden vallás ezzel a spirituális szempontból indokolatlan elképzeléssel „működik”, hogy az ő hívei valamitől protekciósabbak a többi vallás híveinél.), csakis arról lehet szó, hogy az un. apokrif Evangéliumoknak az internetes elterjedésével (Azért írom többes számban, mert ez esetben nem lehet szó csak az Újszövetség néven ismert, és Nagy Konstantin püspökei és teológusai által kanonizált – egységbe szabott négy evangéliumról.), lehetővé vált az ún. gnosztikus Evangéliumok tartalmának az ismerete és az eredeti tanítás értelmének a vissza-keresése is. ( Tehát a Pistis Sophia, a Tamás-, a Béke-, és a Júdás-, valamint az un. arab evangéliumnak a tartalma ismeretében.). És ez a tény, a témánk szempontjából igen fontos!
A rengeteg káros hatása mellett, az internet gyors és széles körű információ-terjesztési lehetőségének köszönhetően, minden ép ésszel rendelkező, tehát agykárosodás nélkül élő ember számára megadatott az a lehetőség, hogy szembe nézzen az asztrológiai sorsképletéből kiolvasható gyakorlati sors-valósága által tükrözött sors-feladataival. Illetve az, hogy a horoszkópja karmikus értelmezése segítségével, feloldhassa a karmáját. Vagyis, az internetnek köszönhetően, ma már mindannyiunk számára adott lehetőség, sőt: „felülről” elvárt kötelesség az, hogy a tetteink és a magtartásaink következményeit őszintén és objektív módon értelmezve, felfedezzük a sorsuknak a gyakorlati – tudományos logikával ellentétesen működő (Figyelem: Nem irracionális, hanem csak annak látszó, de egy magasabb rendű ráció szerint működő) analogikus logika szerinti jellegét (Színezetét, karakterét.).
Erre a mi pragmatikus és lineáris (tudományos) logikánkkal sokszor majdhogynem homlokegyenest ellentétesen működő, általam Lilith-inverziónak elnevezett sors-logikának a fordított működésére hívja fel a figyelmet a Názáreti Jézus, számtalan ún. szakrális sors-igazság kinyilatkoztatásában, figyelmeztetésében, életvezetési tanácsaiban, és az egyetemes létet működtetni hívatott, és a megváltás folyamatos megvalósulását biztosítani hivatott, egyetemes törvényekkel összhangban álló, erkölcsi példa-beszédeiben.
Pl. „Aki meg akarja nyerni az életét elveszti azt (annak az értelmét), és aki feláldozza az életét, megtalálja.” (az igazi értelmét). Vagy: Az elsőkből lesznek utolsók, az utolsókból elsők.”, és: „Akinek nincs attól elvétetik, akinek van, annak adatik.” . Aki felmagasztalja magát megaláztatik és aki megalázza magát felemeltetik.” Vagy: „Keressétek Isten országát és a többit megkapjátok ráadásként”. (Asztrológiai megfejtés: amennyiben a Sárkánfej, az Aszcendens és a spirituális bolygóink jegy-és házhelyzete által jelzett egyéni tulajdonságainknak a pozitív tartalmai szerint élünk, tehát amennyiben az Aszcendens konstellációjára jellemző pozitív személyi tulajdonságainkat és képességeinket gyakoroljuk, az életfeladatunkat beteljesíthetjük.) És persze, a Hegyi beszéd sokszor egyenesen bizarrnak, és botrányosnak tűnő kinyilatkoztatásai, mint amilyen az első is („Boldogok a Bolondok mert övék a mennyek országa.”), amit a fordító-ferdítők meg próbáltak ugyan „szalon-képesíteni” J, vagyis finoman megszépíteni. De hiába maszatolták el jó-kispolgárira a Jézus által bizonyára Egyiptomban megismert, Tarot - beavatási rendszernek a 22 számú (Bolond) ikonja jelentését, a kacifántos „lelki szegények-re”, mert a Tarot Bolondja, az a leginkább beavatott személy, aki ismeri a „Lilith inverzió” jelenségét és éppen azért cselekszik és viselkedik másként, mint a karmája által hajtott és az életnyerést szolgáló népszokások és konvenciók által irányított tömeg-ember. A megváltás és az ET-k logikájába beavatott Bolond, teljesen másként gondolkozik, képzeleg, beszél és cselekszik, mint a többi, akik nem képesek lemondani, a sem a földhöz ragadt, gyakorlati - gazdasági (lineáris) logikáról, sem a meghatóan misztikus, tehát irracionálisan mitologikus érzelmi-gondolkozásról.
Az Evangéliumokban található kinyilatkoztatások alapján tehát, mindenkinek meg van a lehetősége arra, hogy az asztrológiai Skorpió konstelláció által megtestesített Géniusznak megfelelően, spirituálisan felébredjen, és e megvilágosodási folyamatokkal járó felébredés alapján beteljesíthesse az asztrológiai sorsképletéből kiolvasható, karma-oldáshoz vezető, gyakorlati életfeladatait. És lehetősége van ez által arra, hogy így és ez által, „meghaljon a világ számára” (Jézus) és újjá szülessen (Másként lásson, gondolkozzon és cselekedjen, illetve, hogy „nem cselekedjen” a keleti tanítások szerint) és boldoggá és egészségessé válhasson, ahogy arra Jézus is, de Szent Pál is figyelmeztet: „Élek, de már nem én, hanem él bennem a Krisztus. Vagyis, hogy az életfeladatok beteljesítésével együtt és azt követően, a krisztusi megváltódási útján elindulhasson. Illetve, hogy ezt a megszentült - spirituális tudatállapotát elérhesse. („Kétszer születik az ember: egyszer anyától, másodszor Szentlélektől.” – Jézus. És: „Aki előbb jól meghalt, másodszor már nem kell meghalnia.”)
Lehetőség van tehát minden ép eszű, racionális - egészségesen gondolkozni képes és önmagával szemben morális igényeket támasztó kereszténynek, az asztrológiai sorsképletéből kiolvasható egyéni életfeladatai alapján, a cselekedetei és mentalitása, valamint a beszéde következményeit megfigyelve, azok rejtett, karmikus indítékait helyesen értelmezni. Arra tehát, hogy a tudományos gondolkozás eredményeivel szemben álló sors-logikát megfigyelje és a szellemi felébredést követően kialakuló tisztánlátási képességei segítségével, megváltoztassa a Biblia által bűnbeesettnek nevezett karmikus (Vagyis, a sors-tényeihez képest megfordított), életszemléletét. (Hamvas Béla meghatározása szerint: a világi élet korrupt logikáját!)
Vagyis, az egyoldalúan rögeszmés gondolkozását., (Pl. a gazdasági haszonleső, merkantilista – pragmatikus, vagy a felületes tárgyi és gyakorlati logika szerint várható események gondolkozását, vagy a hatalom-szerzési-, vagy a misztikus – idealista - ösztönös késztetéseit. Tehát lehetősége van arra, hogy ezt követően, vagyis ennek az új, és a reális élettények szerinti életszemléletnek a segítségével, ennek az alapján (Mint a „Bolond”) észrevegye a materialista – tudományos logikától különböző, igazi élet-sors logikáját, és, elinduljon az igazi boldogsághoz vezető élet-úton. Hogy, elinduljon tehát, az élete reális személyi tényei által lehetővé tett Boldog életnek a megvalósítása irányába: a harmonikus sorsrendezéssel járó egészség- és jó erőnlét, valamint a beteljesülést hozó, kreatív élet-állapot megvalósítása irányába.
A mai keresztény egyházak viszont, éppen úgy mint a régiek, semmibe veszik a Jézusi kinyilatkoztatások által leleplezett karmikus (irracionális) logikával szembehelyezkedő Jézusi tanításoknak az eredeti, gnosztikus (Mágikus hatású!) értelmezéseit. És ahelyett, hogy a spirituális éberség-fejlesztő általános emberi életfeladatok megismerésének és azok tudatos felvállalásának a szükségére való figyelmeztetéseként értelmeznék Jézusnak azt a tanítását, hogy “Mindenki vegye fel és hordozza a maga keresztjét”(*), még mindig a kora-középkori intézményépítés és fenntartás céljából kieszelt, misztifikált Jézus-meséket terjesztenek. (Vízen járás, olyan halott feltámasztása, akit 40 nap múlva megint megölnek, hiszen nem véletlenül halt meg korábban, a víz borrá – tehát kábulat okozó folyadékká! – változtatása, stb. Ezekben az infantilis mítoszokban, Jézus csodatetteiről és az ő különleges és kiváltságos („Isteni”) lényéről szóló, dogma-tételek képezik az alap axióma-rendszert a Jézus által tanított személyes életfeladat-vállalási szükség helyett, valamint, a személyes felelősség felvállalásának szüksége helyett (Az emberi sorsvállalásnak-, a kereszt hordozásnak a szüksége helyett), és ez által, a személyes éberség megszerzése szükségességének a tanításai helyett!
Így jutottunk oda, hogy a kereszténység szellemi táptalaján létrejött nyugati civilizáció emberének a gazdasági - tudományos életképzeleteivel keveredő a vallásos - misztikus alapállása, teljesen ellentmond a Jézus által megfogalmazott boldog-élethez vezető, és a BELSŐ BOLDOGSÁG – KÉPESSÉG megszerzéséhez szükséges (Boldog Bolond!) magatartásnak. Az Utóbbi szerint ugyanis: „Aki meg akarja nyerni életét, elveszti azt.” Ennek következtében, ma el lehet mondani, hogy az egész keresztény világ egyed-rendszere (a hívek tehát!) egyebet sem tesz, minthogy reggeltől estig az élet-nyerési logika kényszer-jármában robotol és rohangászik, miközben meg akar szabadulni mind az általános emberi-, mind a személyes felelősségeitől. És minden áron, minél hamarabb és minél olcsóbban, tehát minél kevesebb erőfeszítés árán, élvezethez akar jutni, és luxus-élvezeteket halmozva boldog lenni, és minden áron meg akarja nyerni az életet és ezáltal voltaképpen az evangéliumok szellemével szemben élni, azokkal homlok-egyenesen ellentétesen viselkedni és9 gondolkozni.
Asztrológusi – sorsfeltárói tapasztalatom birtokában hozzá tenném még azt is, hogy „És mindenki hagyja, hogy mások (Főként a gyermekeik!) is felvehessék és viselhessék az életkoruknak arányosan megfelelő „keresztjüket”. Mert pontosan a magukat kereszténynek valló személyek között észlelhető a legtöbb fölösleges és ostoba (nyílt, vagy fojtott) konfliktus amiatt, hogy egyik sincs tekintettel a másik nyugalmára csend- és nyugalom-szükségére, vagy fordítva, ez egyik meg kíséreli a másikat, az általa sem ismert boldogság felé irányitani. És megint más esetben: annak (Pl. a gyermekének) a keresztjét, vagyis az egyéni tapasztalni-valóját akarja átvenni – elvenni. És ezt, akár erőszakkal is, ezáltal nemcsak megfosztva azt, az életbe vágóan fontos egyéni tapasztalási lehetőségétől, de tehetetlenné és kiszolgáltatottá is téve azt (azokat), olyan elemi dolgokban szolgálva ki a másikat, amely dolgok semmiképpen nem képezik a szülők „keresztjét”.
Az a kvantumfizika előtti, tudományos gondolkozásnak mondott (képzelt) lineáris ok-okozati gondolkozás, nem veszi számításba a Lilith inverziót, amelyről Jézus minden kinyilatkoztatása beszél. Ez a „tudományos – mérnöki” gondolkozási mód, tulajdonképpen a kereszténynek mondott, mitologikus – vallásos gondolkozás táptalaján, annak az ellentéteként jött létre. A tudomány előtt úzusban levő, vallásos – dogmásan képzeletszennyező hamis szellemi (erkölcsi) logika, Jézusból egy olyan kivételes mitologikus Isten-fiú hőst faragott, aki minden emberi képességet és fantáziát meghaladó képességeivel elkápráztatta a tanítóit é az őt hallgató tömegeket.
A tudományosnak mondott es egyedül helyesnek képzelt újkori, modern és posztmodern gondolkozás viszont, lehetetlenné teszi az embernek a természettel való természetes szimbiózisát, amire az embernek szüksége lenne, nem csak az egészséges élethez, hanem a karma-oldáshoz és a megváltáshoz is, miközben kiszolgálja az ember legalantasabb és egyre alantasabb, perverzív (karmikus) alapú vágyait és létre-hozza a nyugati civilizációban meghonosodott un. civilizációs téveszmerendszerek életviteli következményét. Vagyis: a feje tetejére állított, fonák életet. Ez a szerfölött felvilágosultnak képzelt „tudományos” alapú, vagyis természetellenes mentalitás, létrehozza a mérhetetlen lélek-, öntudat- és természetszennyezést és, tovább emeli a természetellenes magatartást és az ugyancsak civilizáltnak és felvilágosultnak gondolt, kizárólag csak gazdasági célú, fonák fogyasztói életkoncepciókat.
Ez az antikrisztusi „tudományos” gondolkozás már semmit nem tud a feloldott emberi karmától megszabadult szeretet, a jóság és az éber képzelet által, automatikusan működtetett mágikus erejű személyi imagináció „gondviselő” erejéről. Vagyis, a „Jó hírről”. A „Ne aggodalmaskodjatok afelől, hogy mit esztek holnap és holnapután, mert (...) a ti atyátok ellát titeket...” örömhíréről. Ezért, ez a fonák realitás-látás által létrehozott egzisztencia, a lényegi és „mentő” boldogság-tanítással homlokegyenest ellenkezőtaposó-malomban, tehát egyfajta robotoló, keresztény, vagy materialista mentalitásban tartja a megvilágosodott elméket is, akik igen is, aggodalmaskodnak akkor, ha csökken a vagyonuk, vagy ha megszűnik a munkahelyük. (Ilyenkor ezek a munkanélküli férfiak, akik semmit nem tudnak az apaság spirituális funkciójáról és értékéről, egyszerűen elzüllenek.)
Még a civilizált hívő személyek is, azt képzelik, hogy a negatív sora-energiákat megidéző aggodalmuk természetes és logikus, holott egyáltalán nem az! Ez a mára már teljesen normálisnak tudott, egzisztenciális szorongás, a legkisebb jelre is, hogy csökken-, sőt: ha nem növekszik folyton az emberek vagyona, tudattalan agresszív állapotba hozza, vagyis megváltás-ellenes állapotban (fekete-mágiás képzelgésben) tartja folyton a híveket is, amitől folyamatosan riasztgatják a betegség-tünetek, vagy a gazdasági válságok. És ezt akkor is, ha nem bámulja bambán a képzeletvilágát szőnyegbombázás alatt tartó gyógyszerreklámokat, vagy a lefele vagy felfele mutató gazdasági grafikonokat.
Azt, hogy mindennek az oka miért gyökerezik a Nagy Constantin teológusai által történelmi (birodalmi) ideológiává előléptetett szekularizált vallásban: a hívek vallásos magatartásáért cserében egzisztenciális könnyítéseket ígérő kereszténységben, azt Hamvas Béla részletesen kifejti a Bizánc című esszéjében és a Scientia Sacra monumentális művének a kereszténységről szóló könyvében.
De nem csak a kereszténység, hanem minden újkori, illetve az újkori polgári eszmékhez idomított filozófiai, vallásos és misztikus tan, illetve metafizikának nevezett misztika ( A misztikus erkölcsi világképe mellett csodatevő mágikus praktikák gyakorlását is oktató ezotéria) már rég nem ismeri az embernek az eredeti rendeltetését: a megváltást. E, a megváltás nem más mint a Lilith-inverziónak a saját magán belül-, vagyis a saját életképzeletén belül való megfordítása, és ez által, az embernek az anti-krisztusi logikától való megszabadítása. Senki, sem a római pápák, sem a Nobel díjas tudósok, sem az irracionálisan hatalmas egyetemi oktatói fizetéseket felmarkoló filozófusok nem ismerik és nem értik és nem is érzékelik az ember eredeti, metafizikai rendeltetésének a mágiáját, és nem ismerik a hibás életképzeletük következtében gyakorolt hibás életvezetésük (mentalitásuk), és a betegségeik közötti, szoros összefüggéseket. Ezt a sors-alakulási analogia-rendszert, egyedül a nem jóslásos és a nem pszichologizáló-, kauzális asztrológusok ismerik.
Ezért, logikus, hogy nem képesek befogadni azt, a Bolond által gyakorolt boldogság- és jóság- logikát sem, amivel a betegségeket, a baleseteket és a boldogtalanságot okozó, személyes Lilith-inverzió (Az egyéni karma) felszámolható lenne. Ugyanis, senki nem akar tudni már a metafizikai szintű, képzeleti felelősségekről és a kauzális an ható metafizikai jelenségekről. Így pl. a Polaritás és a fokozás egyetemes törvénye által okozott Lilith inverzióról sem tudnak, amely az egyéni kamrákat is okozza. Vagyis azt nem értik, még a keresztény papok sem, hogy a minket „tudománytalanul” ellátó, mágikus erejű Atya - Isteni látásmódot el lehet érni (Teo-ria = Isteni látás!) a Lilith-inverzió-, vagyis a hazudozás és az agresszivitás megszüntetésével. Hogy ez az egyéni karma-oldási (látás-hibajavítási) szükségszerűség, egyben az ember lényének (Az emberi magoknak – a magam-oknak!), az isteni létrehívásának a szükségszerűségét is képezi egyben. Nem értik, hogy az emberi Géniusznak: az Adam Kadmonnak a létrehozása és az emberi lét eredeti spirituális és kauzális funkciója (A megváltás) milyen egyetemes létfenntartási szükséglet miatt jön folytonosan létre az abszolút létben.
Ezért, az izgalmasan érdekes (De nem lényeges!) vallásos képzelgéssel egybekötött tudományos gondolkozásban elmerülve, már eszébe nem juthat senkinek sem, az, az analogikus gondolat, hogy a teremtés, nem öncélúan és nem önmagában van, hanem az abszolútumnak a teremtésben és a teremtés által elérhető, még magasabb rendű állapota megvalósításáért, vagyis a megváltásért van. Ezért következik:
2. A Lilith jelenség feltétlenül szükséges újra-ismertetése
( A keresztény alapállás felvétele, mint a tényleges boldogság és a spirituális integrációnak – A religio megvalósításának - az egyedüli lehetősége.)
A meg nem nyilvánult abszolút létnek a primer megnyilvánulásából – A kiáradásából – eredő Lilith-zavarnak az emberi lét szintjén is megjelenő leképeződése nem más, mint az, a mindenkiben létező, mindig valami másra, tehát mindig az adottól eltérő állapotra, élményre és helyzetre való vágyakozás. Ellenben, a mágikus erejű - és ezért sorsteremtő - tudattalan képzeletvilágunkban létezik egy ennél sokkal veszélyesebb „Lilith-zavar” is, az ún. II-ik Lilth, vagyis a Lilith-inverzió jelensége, amit a Polaritás és a Fokozás egyetemes Törvénye hoz létre. Ennek a következménye, általában öt, de egyes esetekben akár hat „konstelláció” szerinti is, létezik határozott és konkrét karaktere az egyes ember elsődleges életképzeletében. Tehát: öt vagy hat konstellációnyi jellegzetessége, egyéni színezete van a személyi karakterünket meghatározó spirituális zavarunknak. (A konstelláció fogalom alatt tehát, metafizikailag nem csillagképeket értünk, hanem az ún. „Isteni kauzális idearendszerben” létező, egymással organikus együttműködési kapcsolatban levő és egymással mindig – tehát folyamatosan kiegyenlítődő, jellegzetes spirituális – információs erőtereket.)
Nem kell elfelejtenünk tehát, hogy őseredetileg, a Lilith a mindig és folyton másállapotra, más helyzetre, az új és más élményre való örök és általános emberi szomjazás (Sóvárgás). A Lilit tehát az első és soha el nem múló vágy, az első csillapíthatatlan abszolút kívánság olyan élményre és tapasztalatra, ami éppen nem adott. A Lilith tehát eredetileg az Abszolútumban állandóan jelenlevő, soha ki nem elégülő és ki nem egyenlítődő, mindig az adottól más, egy, vagy több eltérő élményre – élményekre való sóvárgás, mindig és állandóan valami mást kívánó, mást kereső, önkéntelen és öntudatlan, Isteni és Egyetemes őssóvárgás, vagyis, végső soron, a Lilith egy negatív (mivel, hogy abszolút állapotot elhagyni vágyó) teremtői őserő.
Az első Ős-Lilith jelenség miatt (A más-állapotra, a magasabb rendű boldog-létre) való sóvárgás miatt, kénytelen tehát az Abszolútum mindig és folyton Teremtővé válni, és magában – magából a teremtést létrehozni, tehát vibráció-csökkentéssel magából kiáramoltatni a mágikus – teremtő erejű teremtő ősképzeletét. Vagyis, az abszolútum kiárasztja a teremtő ősképzelete által létrehozott mágikus idea-rendszereket (Az un. konstellációkat) és ezáltal Teremtővé válik. Az első Lilith abszolút belső erő, tehát a lényege szerint, ő maga is abszolút. Erről, a teremtés legalján levő, a teremtés előtti „zavaros” (Számunkra: negatív) létállapotról, amely egyes, az árnyék-énjük (a karmikus egoizmusuk) által vezérelt személyek gyakran átélnek, a keresztény misztika tud és Isten Haragja nevű állapotnak, illetve „A Lélek sötét éjszakájának” nevezi. (Keresztes Szent János, Jakob Böhme és Hamvas Béla írtak róla. Lásd az utóbbinak a Titkos jegyzőkönyv és Egy csepp a kárhozatból, Patmosz III, és Az ősök nagy csarnoka c. műveit.) Ez az abszolút öntudati -zavar, aminek az első Lilith nevű jelenségben állnak a kauzális hajszál-gyökerei megjelenik az egyes emberi öntudatokban is, és ennek ugyancsak van jele a személyi horoszkópokban is. És ez nem más, mint az Ég alja nevű pont, vagyis a 4-es horoszkópház csúcsa. Amennyiben valakinek itt akárcsak és akár teljesen pozitívan fényszögelt bolygó is jelenik meg, az akár az egész életét is tönkre teheti, vagy korán meghal, még akkor is, ha buzgó keresztény!
Az Abszolút Lilith-őssóvárgás nevű jelenség tehát, nem más, mint az abszolút egyetemes motor-program, ez az ember száméra esetleg irracionálisnak tűnhető sóvárgás, biztosítja az abszolút boldog-öntudat mind és mind magasabb rendű állapotba kerülését (Földi – emberi értelemmel: fejlődését…). Ennek az ős-zavarnak az ellensúlyozására érdekében ugyanis, a meg nem nyilvánult Abszolút létből kiserkennek és létre-jönnek és „megteremtődnek” miriád és miriád számra és folyamatosan ezek, az Egyetemes Isteni Képzeleti őselemek. Ezek az őselemek, nem másak mint, mágikus teremtő erővel, szellemi energiával) is bíró, sűrített ősidea-információkat tartalmazó, mikroszkopikusnál is mikroszkopikusabb információs-energia nyalábok. (A fizikai energia-részecskék kauzális elődei.) Ezekből, az őselemekből alkotódik folyamatosan a szuperintelligens, teremtői őslét, vagyis maga a Teremtő- tápláló Isten, tehát az isteni Feminin princípium, amiből ugyancsak folyamatosan kiválik és erősödik az abszolútumba való visszaáramlás tudatosság – princípiuma, vagyis, a Megváltó Isten.
Az általunk első Lilith nevű motor-programja által folyamatos teremtésben tartott Abszolútum, azáltal, hogy kiáradva folyamatosan új és új (egyetemes) létet Teremt, egyúttal Teremtővé is válik, vagyis, az abszolút Egységet megbontó és ez által áldozathozó odaadássá, oda-adó elengedéssé, elbocsátóvá és ugyanakkor fenntartóvá is változik. Tehát egyetemes szeretetté. Vagyis: éber kiáradássá, mindig termékennyé-, megtermékenyülővé és terméshozó, intelligens alapszubsztanciává változik. Másrészt meg, a teremtés létrehívása és fenntartása után, önmagában való visszaforduló, magasabb rendűvé vált őserővé: Megváltóvá, megváltó Istenné, ami viszont egyesülve a Teremtővel, folyamatosan visszahat az Isten Teremtő részére is, és a teremtésben is megtermékenyíti azt, miközben folyamatosan vissza finomodik abszolút létté.
Azt gondolnánk, hogy ennyiből, tehát ennek az egység-bontó és újra egységesülő kettősség által fenntartott Teremtő - termékenyítő Megváltó által fenntartott körforgásból áll az abszolútumból való isteni kiáradás és az abszolútumba való isteni visszaáramlás. Hogy így, e kettősségben, tehát a teremtésben és a megváltásban egyszerre megosztja és megsokszorozza, majd magával újra egyesülvén, kiegyenlíti önmagát az abszolút lét. Mert, már ez által is, világos az is, hogy a teremtésben lehetővé válik a Lilith – zavar által keltett feszültségek és, az egymás ellen irányuló abszolút (teremtőivé változtatott) erők kiegyenlítése. És így, ebben az újra-egyesülés által biztosított kiegyenlítődésben az őshagyomány által, Ős- Lilith-nek nevezett sóvárgás által megbontott abszolút egység mindig helyreáll. De nem. Mert nem csak az Anya-Isten princípiumnak a „Fiúval” való felcserélése által, kiismerhetetlenül össze zavarodott kereszténység tud a kiáradást és a visszaáramlást létrehozó és fenntartó abszolút Szent Szellemről, hanem a Kínai spirituális őshagyomány is tud a Maszkulin és a Feminin ősprincípiumok mellett, a kettőt egyesítő harmadik abszolút ős-erőről: a Jen-ről. Akárcsak az európai alkímia a Merkúrról, vagy a hindu alkímia a Satva-ról.
A keresztények szent Szelleme tehát, kauzális funkcionalitás szempontjából és nem kulturális-történeti, vagy vallásos – esztétikai szempontból - ugyanaz, mint a Taoista kínaiak Jen-princípiuma. Vagyis az abszolútum (Atya) a Szent Szellem „tevékenysége” által válik negnyilvánulttá és megnyilvánulássá: Istenné, és ugyancsak a Szent szellem által fordul vissza magába. Vagyis, másként: az Abszolút Atya-Isten, a Jen nevű első kiáradáson át válik elsődleges teremtővé és kiáradássá, és így Teremtővé (Anyává: megtestesüléssé), valamint egyszerre megtermékenyítő és visszafordító Megváltóvá (Fiúvá). A Szent szellem tehát a Jen, vagyis a kölcsönös áthatolás és áthatás és megtermékenyítés és az abszolútumba való vissza-finomodás ős-princípiuma.
Az Első Lilith (Az ős-sóvárgás) tehát, nem a teremtésnek az oka, hanem a teremtésnek az áttételes okozója. Mivel a teremtés oka, célja és rendeltetése éppen a megváltás, vagyis éppen a Lilith jelenség által megzavart és megszakított abszolút egységnek a helyreállítása, vagyis a Lilith-vágy beteljesülése: a magasabb rendű abszolút boldogság - állapotba való kerülés. A Lilith tehát nem a teremtés igazi oka, hanem a Lilith által kiprovokált őskáosznak a semlegesítése, illetve a káoszba kerülő, teremtő erejű (mágikus) abszolút ősideák egy részének a visszaszerzése és tudatos re-integrációja (megváltása) és ez által a folyamatos megváltódás megvalósítása. Vagyis, éppen, hogy a rend és a nyugalom, illetve az egység helyreállítása a teremtés eredeti oka, célja és rendeltetése, és nem a káosz (A Lilith állapot) fokozása. De, mivel eredetileg ő, a Lilith-jelenség bontja meg az egységet, azért nevezhető a Lilith, a megváltást szükségessé tevő, azt kiprovokáló - kiváltó ős-oknak, és így, és ezáltal, ő a teremtést 'kiprovokáló", örök és változatlan negatív teremtési és megváltási ős-okozó is egyben.
Ahhoz viszont, hogy kiderüljön a kereszténység és az asztrológia szétválaszthatatlansága, azt is meg kell értenünk, hogy, amennyiben jól meg van magában, vagyis a maga boldogságában az Abszolút- Isten, miért kellett létrehoznia ezt az erős (Sokszor kibírhatatlan) fájdalom-képességekkel ellátott, tehát szenvedés-teli lényt, mint amilyen az ember? - Azért, mert a Lilithnek nem csak az első formája az, ami „mindent elront”, hanem az a megfordítás (inverzió) is, amely lehetetlenné teszi, és tulajdonképpen kivédi azt, hogy az Isteni létezés szintjén (A teremtői - megváltói állapoton belül) a hibásan (sérülten) érkező, és ezért zavart okozni képesősidea, megmaradhasson, netalán új hibás ősidea keletkezhessen. Ugyanis, a „meg nem nyilvánult” abszolút létből folyamatosan kiserkenő – létrejövő (kiáramló) ősideáknak az a része, amely túl nagy adagban tartalmazza az Első Lilit szellemiségét (Erejét), ugyancsak és eleves zavar-keltő (hibás) formában jelenik meg az Istenben, vagyis, olyan állapotban „jelenik meg”, mintha megsérült meghibásodott volna a teremtődés közben. Ezért tehát, ezek a sérült isteni ősidák, nem integrálhatók azonnal és zavarmentesen az Isteni létezésben, hiszen zavart és feszültséget (káoszt) keltenének és okoznának, amennyiben nem léteznének az abszolútumból az ős ideák-által ugyancsak kiáramló, egyetemes lét-folyamatokat szabályozó isteni törvények. És ezek között is, az Isteni Zavartalanságot (A tökéletesség látszatát) biztosító, Polaritás és Fokozódás Egyetemes Törvénye. Ez az abszolút törvény, megérzi, megkeresi - „kiszimatolja” az isteni létbe hibásan (sérülten) érkező ősideákat és felfokozva az erejüket, átváltoztatja őket saját lényegi ellentétűkké, így kényszerítve őket vibráció-csökkenésre, vagyis arra, hogy alacsonyabb rendű állapotokba és alacsonyabb frekvenciákon létező dimenziókba kerüljenek, mint az isteni állappot. Így és ez által az inverzió által biztosítja tehát a Polaritás és Fokozás egyetemes törvénye azt, hogy az Isteni létállapot (is) állandóan éber és tiszta maradjon és tehát, hogy a tudatos, Isteni teremtési és a megváltási folyamatokba ne kerülhessen bele semmiféle zavar.
Ez a Második Lilithnek nevezett átváltoztatási (Inverzélési) folyamat nem más mint az Abszolútumból kiáramló, de az Istenbe integrálodni képtelen, az ős-sóvárgás szelleméből túl nagy adag zavar-keltő adagot magukban hordozó (meghibásodott) ősideáknak a megmentésének és kijavításának, az elkezdése. Ezt a folyamat a sérült ősideáknak a kijavításával folytatódik, amit már az ember (Az emberiség) végez el, a fájdalom hatására (ösztökélésére).
A Fokozás és a Polaritás törvénye tehát, az egységes és organikus Isteni struktúrába beilleszkedni képtelen, de az abszolút létből keletkező és onnan folyamatosan kiáramló mágikus – teremtő erejű ős-ideáknak az erejét fel fokozza és át alakítja a saját ellentétükké. Ezt, annak az érdekében, hogy ez által véglegesen képtelenekké váljanak a be illeszkedésre és alacsonyabb rezgési fokozatú )integrálhatatlan) állapotba kerüljenek, tehát azért, hogy az Istenbe ne kerüljön be semmi, ami akárcsak egy keveset is, zavaró lehet, és tehát, zavaró helyzeteket és állapotokat, illetve zavart és hibás és téves teremtési és megváltási állapotokat hozhatna létre.
Az első Lilith tehát kikényszeríti az Abszolút (Atya) Istenből a megváltás érdekében létrehozott teremtés folyamatainak a szükségét, mivel, az abszolút isteni zavartalanság fenntartásában – őrzésében – teremteni kényszerül, és ez által folyamatosan létrehozza, gazdagítja és növeli az Ideavilág jelenségeit. Ez, az Első Lilith-jelenség már az Abszolút Istenben, vagyis a Tudatos Teremtő imaginációs folyamatokban megy végben, amint fentebb írtam: az Isteni Lét zavartalanságának (Hibásan megnevezve: tökéletességnek) a megtartása- és fenntartása érdekében, de a negatív eredménye és következménye, több dimenzióval alább jelenik meg: az un. platóni Ideák Világában. (Az Idea-világban) Az abszolútumból ugyanis, folyamatosan és végeérhetetlenül – állandóan! – kiserkenő, kiáradó, mágikus – teremtői képzetek, teremtői idea-struktúrák közül némelyek sérült – hibás elemenként érkeznek és nem egyeznek a már korábban kiáramlott és időközben az Isteni idea-rendszernek az egymással organikus együttműködési és kiegyenlítődési viszonyban levő és ezért az. ún. Istennek a szerves létállapottá vált, egységes struktúráival.
„Az ismétlés a tudás anyja.” Ezek a teremtői mágikus erővel rendelkező, sérült ősideák, képtelenek beékelődi, a határtalan időben szerves egységgé vált Isteni létállapotba – öntudatba. Az Isten egységes tulajdonságaival nem egyező és ezért a zavartalan együttműködésre képtelen új és új sérült ősideák, képtelenek beilleszkedni a korábban már organikus egységgé szervesült isteni képzeleti (ideatikus) struktúrákba. Ezért, annak érdekében, hogy ezek az Istenbe-illeszkedésre, azzal szerves egységesülésre képtelen, abszolút idea-egységek ne okozhassanak még csak egy picinyke zavart sem, az Isteni létben, az abszolútumban létező egyetemes (Isteni) törvények közül, a Fokozás és a Polaritás törvénye, saját ellentétükké változtatva, félreismerhetetlenné teszi őket. Teszi ezt úgy, hogy felerősíti – fel fokozza – ezeknek az abszolútumból ki áramló, sérült idea-egységeknek a ható-erejét és átváltoztatja őket a lényegük szerint is, a saját ellentétükké.
Ezáltal viszont teljesen és véglegesen lehetetlenné válik az Isten Idea Testébe való integrációjuk, és önmaguk felerősödött ellentéteként alacsonyabb (teremtésre és együttműködésre – integrációra képtelen) vibrációs állapotba kerülve, az alacsonyabb rezgésű dimenzióknak a természet-alatti rétegeibe kerülnek, és a teremtési minták szerint, egymással egyesülve létrehozzák a természet-alatti szörnyek és démonok világát. Az Isteni lét zavartalanságának a megőrzése miatt szükséges tehát a Második Lilith nevű megfordítási spirituális jelenség, amely miatt, az Isten folytonosan kivetni kényszerül az isteni tudatállapotból ( misztikus testéből ) az abba, már amúgy is beilleszkedni képtelen, megsérült (Túl erős ős-sóvárgással telített) ősideákat. Azokat az új, sérült, teremtő és megváltó ősideákat tehát, amelyek az Isteni lét egységét megbontanák. Ezeket az isteni egységet veszélyeztető, abszolút teremtői képzet- részeket a Fokozás és a Polaritás egyetemes törvénye arra készteti, hogy alacsonyabb fokú rezgési állapotba kerüljenek és a természet alatti dimenziókban, démonikus struktúrákká változzanak.. De a spirituális (ideális) káosz növekvése – mivel hogy a káosz, az abszolút létből eredő, teremtő erejű, mágikus ősideákat tartalmaz – azzal fenyegeti az Isteni létet, hogy annak bizonyos részeit, ugyancsak káosszá alakítsa a hatás-visszahatás egyetemes törvénye alapján.
Az anyagi világgal kapcsolatosan feltétlenül meg kell említeni, és azzal a tévképzettel - ami a kommunista uralom alatt a fejekbe rögzült – végképpen le kell számolni, az un. anyagi természet, az egyetemes létezésnek az alapja. És, hogy az addig fejlődött, hogy létre hozta a gondolkozást és az emberi intelligenciát, majd az un. emberi szellem- világot is. Hanem a valóság ennek éppen fordítva: az anyagi világ a szellemi létnek egy végső, alacsony rezgésű állapota – stádiuma – amelynél csak a természet alatti, un. démoni létszférák léteznek alacsonyabb frekvenciájú létállapotokban és erős éberség szükséges ahhoz, hogy az emberi lélek, vagyis az érzelmeink, a gondolkozásunk és a képzeletünk ne süllyedjen a természeti létezési formáknál alábbi rezgési szintekre. Az ún. pokoli lét tehát az anyagi világ rezgési szinte alatti létszférákban van, tehát nem az anyagban létezik, ahogy a misztikusok és a vallások állítják, hanem jóval alatta, éspedig a természet alatti rezgési állapotú spirituális ideavilágban!
Az anyagi létre éppen, hogy azért van szükség a megváltódás elérésében, mert az anyagi állapot két igen fontos – SZAKRÁLIS! – tulajdonsággal rendelkezik: 1) a szellemi világból eredő információk rögzítésének – raktározásának –, tehát a memória tulajdonságával (képességével). Erre alapul nem csak az informatika tudománya, de maga az emberi értelem is, mivel memória nélkül, az nem is létezhetne, nem, hogy még működhessen is. Valamint: 2) Nem csak az anyagi formának, de mindenféle anyagi – fizikai jelenségnek a segítségével való konkrét és határozottan irányított információ-közlési és közvetítési lehetőségével is rendelkezik. És itt a határozottság, vagyis a határozott irány (irányultság) nagyon, de nagyon fontos tényező, mivel lehetővé teszi a következetes következtetést! Vagyis, a pontos behatárolási és meghatározási lehetőség mellett, a pontos információ - küldést és közvetítést is.
Az anyagnak ez a két határozott (!!!) tulajdonsága – képessége, nem található meg a köztes dimenziókban (A Krisztus alatti idea- és mentális világban), amely létállapotok úgymond képlékenyek, tehát instabilak, ahol minden folyamatosan átváltozik és átalakul egyik állapot és jelenség a másikba. Az anyagnak erre a két szakrális tulajdonságára nagy szükség van a Karma-oldásban. Vagyis, az Első Lilith és a Második Lilith jelenségei által sérültté befolyásolt, majd saját ellentétükké változtatott hibás ősideáknak a kiigazításában, kijavításában, helyreállásában. És az abszolút – isteni értelmeknek a helyreállítási – kijavítási és visszarendezési folyamata (A megváltás) éppen, hogy az emberen keresztül és általa történik! Tehát mi-rajtunk és általunk megy végbe! Mi vagyunk a megváltás szolgái, ügynökei, segédei és megtestesítői! Hogyan? Úgy, hogy az Isten emberi aurákat, tehát un. magokat (Magomat – magamat), vagyis isteni alapú spirituális (Un. elő-emberi struktúrákat) hoz létre magából, amelyek vibráció csökkenéssel lenyúlnak az anyagi világba (figyelem: nem kiszakadnak belőle!) és behatolnak a Zigótákat is tartalmazó női méhek világába, ahol magukhoz vonzanak és magukba olvasztanak bizonyos kaotikus ősideákat.
Ezek az emberi kauzális struktúrákat is tartalmazó, aura-nyúlványok, az éteri energiájukat úgy kezelik és irányítják, hogy a fogamzásgátlót nem használó, szeretkező emberpároknak a női petesejt és férfi egyesült petesejt és ivarsejt párjainak (zigótáinak) az egyikét – másikát bekebelezhessék, keresztül - kasul áthathassák és isteni energiával feltölthessék és így megtestesülhessenek. Amikor ez a bekebelező egyesülés megtörténik, a zigóta is magzattá és embrióvá válik, mert elkezdődik benne a sejtosztódás és sejtszaporodás biológiai jelensége. A biológiai a magzatokkal tehát így egyesülő spirituális-isteni magok, az isteni – kauzális – alapjukban és a sok dimenziós szellemi aura-struktúrájuk energiái által, magukba vonzanak és létre is hoznak az őket létrehozó és fenntartó isteni magjuk mellé, olyan a, köztes dimenziókban létező, un. sérült és ezért sehova beékelődni nem tudó, tehát „szabad” ősideákat is, amelyekkel rezonanciába vannak, a rezonancia (Hasonló – hasonlót vonzz) törvénye alapján.
Ezeknek, a köztes dimenziókban az auránkba (belénk) ékelődött, hibás ősideák halmazai képezik tehát az un. karmánkat. Vagyis azokat a negatív (zavaros, egymásnak ellentmondó és egymással ellentétes) spirituális részünket (részeinket), amelyet (amelyeket) az anyagi tükröződés, tehát: szembesülés – szembesítés segítségével, illetve a gondolkozásunk: értelmünk és észlelésünk segítségével, fel kell és be kell ismernünk, majd ezeknek, a személyi karmánkat képező, negatív tulajdonságainknak megfelelő pozitív képességekké alakítása – vissza változtatása – által, a visszaváltoztatás segítségével, fel kell oldanunk. Ily módon tehát, a „velünk született” negatív tulajdonságoknak a pozitív tulajdonságokká és képességekké alakítása segítségével a teljes szellemi struktúránkat is, átalakítjuk önmagunkon belül, egyre harmonikusabb, tehát kiegyenlítődésre képes spirituális egységekké, és így az Istenbe integrálodni képes, és egyben, az eredeti magunknál sokkal gazdagabbá és összetettebbé vált öntudat-részekké. Vagyis: egymással kiegyenlített, egymással együttműködővé tett spirituális ideákkal kibővített, „meggazdagodott” új magokká! Ezt, az istenbe integrálódni képes, és az átalakított ősideákkal kibővült, tehát „meggazdagodott” új szellemi állapotunkat nevezzük megváltásnak, és az így megváltott magunkat megváltott személyeknek.
3. A bűnbeesés és a karma jelentése, avagy a fájdalom funkciója és a kereszt értelme
A humánussá (polgárivá) szelídített és ezáltal a civilizált (keresztény…) embert felelőtlenné tevő - … mert természet-kizsákmányolóvá tevő… - bűnbe-esett gondolkozás (Amivel az ember nem csak a külső természetet zsákmányolja ki, hanem a saját, belső erőforrásait: az un. „munka-erejét” is!.), tehát a nyugati tudományos ideológia abból a rejtett szellemi koncepcióból indul ki, hogy boldogsága (élvezete és kényelme) érdekében az embernek ki szabad szipolyozni a természetet és, hogy a természet jelenségeivel és folyamataival szemben védekezni kell.
Sőt: amint látni fogjuk, végső soron a vallás és a tudomány volt annak a szellemi koncepciónak a melegágya, hogy a boldogsága és a kényelme megszerzése és ezek védelme érdekében, az embernek a természetet ki kell zsákmányolnia és azzal szemben védekeznie kell. (Nem csak a szélsőségesen hideg – meleg időjárással és például a földrengésekkel, árvizekkel szemben, vagy az ártalmas vadállatokkal, bogarakkal és rovarokkal szemben, de még a magzatfoganás ellen is.).
És, hogy ezen szempontok szerint az embernek a természetből kivont, kibányászott elemek (anyagok) segítségével, valamint az anyag átalakításával létrehozott munkaeszközök segítségével a természettől hermetikusan elkülönülve (civilizáltan) kell élnie. És ez még mind semmi ahhoz a hallgatólagos barbár közmegegyezéshez képest, hogy az élvezet-biztosító civilizáció létrehozása és fenntartása érdekében az embernek jogában van a természetből kivont anyagok segítségével ki lehet és ki kell fosztani, legyőzni és összezavarni (genetikai alapjában is szennyezni), a természetet.
Ennek az alapkoncepciónak csak rész-következménye az állatoknak a természeti életterükből való barbár kiszorítása, az életterüknek a beszennyezése, az állatok fölösleges szaporítása és gyilkolása (ma már bizonyított tény, hogy hús nélkül is pontosan úgy, sőt: még egészségesebben lehet élni, mint hússal táplálkozva), azok üzemi „gyártása”, keltetése, növesztése és “fogyasztásra való feldolgozása”, valamint/és az erdők kipusztítása.
A keresztény papok határozottan elmulasztják felemlegetni ama kellemetlen (élvező- védekező civilizáció-ellenes) bibliabeli figyelmeztetést, hogy “Az én utam nem a te utad, mondja a seregek ura.” (Lásd: az egyetemes törvények és a megváltás útja nem a sors-könnyítések és az élvezetek-növesztésének, valamint ezeknek a biztosításának a humanista útja). Valamint Jézusnak azt a figyelmeztetését, hogy “Hamarabb át megy a teve a tű fokán, mint hogy a gazdag bejusson a mennyek országába” (... mint hogy a vagyonát féltő személy elérje a legfőbb spirituális éberség fokát). És azt, hogy “Nem lehetsz egyszerre két úrnak szolgája, nem szolgálhatod egyszerre az Istent és a Mammont.” (A lét-rendeltetés szerinti életet szabályozó egyetemes törvényeket és/vagy az öncélú élvezeti- és biztosítási koncepciók szerinti életvezetés ideológiáját.) Ezek, a (zárójelben felvillantott) eredeti metafizikai értelmüktől elszakítva megható-patetikusan hangzó mondatok nagyon hasznosnak bizonyultak, amikor az egyház autonóm személyi tudat nélküli hívek tömegeire építette a létét és hatalmát.
A piackutató „menedzseri” társadalmakban viszont, nem csak ízléstelen tett, de a hívek számának a sorvadását okozó taktikai hiba is lenne ezeknek, a metafizikailag tájékozatlan papok által a lényege szerint meg sem értett, személyi és egyetemes létkorrupció ellenes, keresztényi magatartást jelölő mondatoknak a felidézése. Persze Jézus jól tudta azt is, hogy az egyetemes törvényekkel összhangban álló, értelmes emberi tevékenység következtében felgyülemlő gazdagság önmagában még nem negatív léterő, hanem az anyagnak mindössze egy új állapota és formája és ez az új állapot kauzális szempontból semleges megnyilvánulási forma, ami végső soron az emberi kreatív leleményességnek a következménye és ami, bizonyos esetekben a szellemi - spirituális fejlődést szolgálhatja. Ez az új anyagi állapot önmagában, se nem bűnös se nem bűntelen és csak akkor árt ha öncélúan halmozom - növesztem a más életfeladataim felvállalása és elvégzése rovására. És, ha egyedül magamnak akarom (minden áron!) megtartani.
Nem a termelt gazdasággal van tehát baj, hanem az öncélú - és ezért szűkkeblű és teremtés- és megváltás-ellenes, „Atya-ellenes”, illetve áldás ellenes gazdasági-szükség szerinti gondolkozással, aminek a hátterében mindig ott lappang a spirituális fejlődést gátló, fölösleges „termék” szaporítás. A baj az öncélú termék és vagyon halmozással és az ugyancsak öncélú birtokszerzéssel, az egyéni, vagy családi szükségleteken jóval túlméretezett gazdasági tevékenységgel egyoldalúan elfoglalt és azt folytonosan és öncélúan tovább növeszteni vágyó, pénzét kuporgató, vagy azt befektető - „forgató”, a vagyon elvesztésének a gondolatától félő, az elvesztéssel szemben védekező (gazda-tudatában automatikusan ellenségképekkel élő: mentálisan támadó) tulajdonosnak az életképzeletével van baj. - A rejtett agresszivitást és a spirituális zavartságot kiváltó gazdasági aggodalommal. A hatás visszahatás törvénye miatt ugyanis az, aki valami ellen, vagy valaki ellen védekezik, kikerülhetetlenül támadni fog valakit (a vagyonát károsító képzeletbeli rablót, tolvajt, szélhámos bankárt, figyelmetlen hivatalnokot, stb.) mentálisan és képzeletben.
Aki viszont a képzeletben és a gondolatban (tehát ideális szinten és rejtetten valamit, vagy valakit) támad, az, a rezonancia törvénye-, valamint a hatás – visszahatás törvénye következtében és az miatt, előbb utóbb meg lesz támadva a természetben is. És aki fél, hogy valamit elveszít, az ha nem is veszíti el pontosan azt, aminek az elvesztésétől fél, a veszteségtől való félelme: tudattalan szorongása közben elveszít valami olyasmit, amire soha nem is gondolt, hogy elveszítheti. Olyat, ami számára esetleg a hamis biztonság-érzetet adó vagyonánál sokkal fontosabb és lényegesebb (pl. a nyugalmát és ezzel együtt az egészségét, szerelmét, vagy épp a gyermekét - gyermekeit.).
Ezt a jelenséget, Carl Gustav Jung, mindössze a rezonancia (magyarán: zsák megtalálja a foltját), a kiegyenlítődés és megjelenítés, valamint a hatás - visszahatás törvényének az összhatását fogalmazta meg abban a híressé vált tételében, miszerint az áldozat mindig kihívja maga ellen a gyilkost. Valamikor, néhány évtizede, egy tizenhét éves fiatalokból álló Philadelphiai kis csoport, katonásdit játszva, fegyveresen és tetőtől talpig elmaszkírozva magukat, becserkésztek egy amerikai buddhista missziót. De, amikor megijedve attól, hogy a szerzetesek valamelyike felismerheti és feljelentheti őket, lelőtték mind a kilenc szerzetest, mindössze. Ezek, csak eszközök voltak egy olyan spirituális sors-játszmában, amelyet valójában a Buddha szobrocskák belsejében a misszió anyagi bázisa erősítése érdekében ópiumot csempésző és azt aranyért értékesítő, „jót akaró” szerzetesek indítottak el. Az agresszív képzelettel rendelkező és felelősség-tudat nélküli kiskorú fiúkat ártatlan játékosokból hirtelen tömeggyilkosokká tették tehát, azok a bűnös szerzetesek, akik mindössze a buddhizmus terjedése érdekében és a templom pompájának az emelése érdekében vágtak bele az ópium csempészetbe. Ezzel pedig, azt érték el, hogy egyre magasabb (vallásos) szinten kezdtek el rettegni a „jó ügy érdekében elkövetett bocsánatos bűnnek” képzelt eljárásuk lelepleződésétől…
Egy, a négy lányát egyedül, de a hagyományos polgári erkölcsök szellemében felnevelő Kárpátaljai férfi, félvén attól, hogy az orosz – ukrán háború eléri Kárpátalját is, és a laza erkölcsű anyától született lányait megerőszakolják, pénzzé tette minden vagyonát és családostól átköltözött a biztonságosnak látszó Magyarország egyik északi városkájába. Itt időnként meglátogatta őt – őket, és segített berendezkedni, egy, magát a férfi barátjának kiadó, magyar fiatal informatikus és gyümölcskereskedő, akinek igen szimpatikus lett az régebb, hogy ez a férfi képe volt mind a négy lánya helyes erkölcsi és megfelelő anyagi neveléséről is, gondoskodni. Ezért korábban, még ingyenes szakmai honlapokat is készített a hősünknek, és igyekezett őt amiben csak tudta, támogatni. Ám, amire a háború kitört és a család átköltözött, az egymás után született lányok is szemre valók lettek, és a hősünk csak azon kapta magát, hogy a legnagyobb lány a barátjához akar költözni, „mert rég óta szeretik egymást titokban”, majd csekély hat hónap múlva, a középiskolás kisebb lányok (A egyik kezdő, a középső és a nagyobbik végzős-) is, mind „az ő pártján álló”, de a lányok „vonatkozó kérésének mégis engedni kényszerülő” barátjához akarnak költözni. Sőt, oda is költöztek, úgy, hogy nem akartak az édesapjukhoz haza menni, egy, a nővérüknél tett, „tervéri” látogatás után, mondván, hogy elegük lett az apa zsarnoki neveléséből. Az ily módon lóvá tett és paffá vált édesapa, nem ismervén a Magyar közjogi, családjogi és gyámsági- valamint, gyermekvédelmi törvényeket, illetve, a gyermekvédelemben folyó család-bontási szokásokat és eljárásokat, valamint azért, mert a Magyarországi nagy családi ház megvásárlása miatt, úgymond csórón maradt, nem volt pénze ügyvéd fogadásra. Így hát végig kellett szenvednie azt, hogy a legnagyobb lánya kérésére a két kisebb lány fölötti gyámságot az illető város Gyámügyi hivatal főnöknője, átadatja a Barátja által elszédített és agymosott nagyobbik lányának, miközben a középsőt, aki egy évvel korábba már nagykorúvá lett „elhelyezték” a jótevő barátnak a sok pénzt kereső, de megnősülni képtelen öccsénél.
A példa-illusztrációnak használt liberális kurva-építési történet viszont itt nem ér véget, mert a főhősünk valamiért még sem őrült bele annak a látványába, hogy az ő Magyarországi jó-barátja látható módon a második lányát is magába szerelmesítette és még előtte is, és a nagyobb lány szemeláttára is, olvadtak el az odaadó érzelmektől, amikor egymásra néztek. Sőt, még abba se halt bele végül, hogy a helyi gyámhatósági hivatal-vezető és a lányai, valamint a barátja elképesztő bűnszövetségi hazudozásába (Elmesélése szerint, kórusban és csapatban hazudtak, arról, hogy az apa Kárpátalján napokig éheztette őket büntetésből, miközben verte, és Magyarországon adósságokba verte magát, nem csak a szomszédoknál, de az energia szolgáltató vállalatoknál is, amiből semmi nem volt igaz.).
Aztán, évek múlva megtudta, hogy a legkisebbik testvért „valamiért” nem lehetett otthon tartani és kollégiumba kellett adni, miközben a legnagyobb Budapestre járt dolgozni, olyan munkahelyre, ahol havonta egy hetet éjszakai szolgálatot kellett végeznie. Mi több: addig végezgette az éjszakai szolgálatait, amíg a jótevő Barátnak a panaszai szerint öt vagy hat férfivel is lefeküdt, amíg valamelyiktől terhes maradt. Akkor a nagylány beköltözött Budapestre, és érdekes módon, a magas rendű strici-tehetséggel megáldott segítő-barát nem az időközben „valamiért” ugyancsak az ő falusi kulipintyójába költözött második lánnyal folytatta az élettársi viszonyt, hanem a harmadikkal, aki éppen, hogy leérettségizett…És a királyi koronán a legcsillogóbb erkölcsi gyémánt az volt, amikor a legnagyobb (Budapesten élő) legnagyobb lánya elküldte „bemutatóra a gyönyörű „kisunokája” gőgicséléséről szóló videót. Keresztényi tanulság: ha nem az Ukrajnába be sem áradó orosz katonák fogják a kiéhezett péniszükre tűzni a megbízható polgári erkölcs szerint nevelt lányokat, akkor majd az édesapákat segítő jótékony magyarországi barátok fogják a liberális ágyukba csalni azokat, kicsemegézve egy – egy fészekaljából a legfinomabb, erkölcsileg éppen, hogy „ivarérett” csibéket, a karma és a Rezonancia egyetemes törvényei szerint. Aki viszont gazdaságilag akarja biztosítottnak tudni az életét, az spirituális – erkölcsi szempontból, ugyanúgy a lehető legbizonytalanabbá teszi az életét. Lásd Jézusnak a homokra (anyagra) és a sziklára (szellemre) építkező emberről szóló példázatát.
Jézus nem a gazdaságot tekinti ab ovo negatív természetűnek és egyáltalán nem a gazdag embereket jellemzi gonosznak és erkölcstelennek. Hanem, ismervén a mágia (teremtés) törvénye mellett, megjelenítés- valamint a polaritás és a kiegyenlítődés törvényét is, a gazdaság-központú (szűkkeblű, megváltás - ellenes) gondolkozásnak az egyoldalú-, illetve a zavart jellegére és annak a következményeire. A zavart képzeletre és a negatív és zavart képzetek (ellenség-képek és veszteség képzetek) által működtetett egyéni képzelet által beidézett lehetséges betegségekre és más szerencsétlenségekre figyelmeztet: “Aki meg akarja nyerni életét, elveszti azt és aki feláldozza életét megnyeri azt.” – Aki be akarja biztosítani magának a tehetsége és a leleményessége (tudománya, tehetsége, stb.) segítségével megszerezhető élvezetes és a kényelmes (a természet megnyilvánulásaitól elszakadt, erőfeszítés-mentes) életet, az elveszti azt.
És aki ezt a törekvést feladja annak érdekében, hogy az életét sokkal mélyebb és reálisabb – szellemi: megváltói - értékek szerint folytassa, eléri azt, hogy az ébersége által biztosított boldog-öntudati állapota mágikus erejének a segítségével, az élete minden részletét és vetületét helyesen és ezért öröm-hozó módon (egészében: egészségében - egészségesen) átélhesse. A keresztény papok és teológusok, ahelyett hogy rendesen végeznék a dolgukat és az Evangélium metafizikai értelmezésével (“Azért jöttem, hogy felfedjem azt, ami a teremtés óta rejtve van”.) az embereknek vissza adnák a gondtalan életet biztosító, mágikus teremtői és megváltói képességüket, ezt kizárólag a Jézus kizárólagos (Isteni) tulajdonságaként emlegetve, jobban bele nyomják a gazdasági gondolkozás szűklátókörébe. És ezt, ahelyett, hogy a karmikus képzelet-zavarnak (a bűnbe esésnek) a gazdaságivá fejlődött eredeti okára rámutatnának.
Ehelyett mindig, az aktuális politikai rém-drámákra és tragédiákra mutogatnak és a “sátán által irányított arctalan” és “kegyetlen időkről” sopánkodnak. Ez által, misztikus, vagy humanista ködökbe süllyesztik a tudományos (akadémiai!) rangra emelt létrontás tényét, holott Jézus ezzel a mentalitással nyíltan szembefordult: “Jaj nektek írástudók, jaj nektek törvénytudók és jaj nektek farizeusok. Nem mertek belépni a mennyek országába és bűnös képmutatásotokkal lehetetlenné teszitek a belépést azoknak akik be akarnak lépni.” A keresztény farizeusok viszont az ókori zsidó elődeikhez hasonlatosan, vállukat vonogatják és az égre mutogatnak az üzemileg gyártott csirkék és disznók elfogyasztása után: “Mindannyian az ő kezében vagyunk.” Az így felvilágosított és a liberalizmus által, a lelkiismeret furdalásaitól felmentett: felelősségtudatától megfosztott - hívő pedig tovább hiszi, hogy joga van a saját személye és a családja, valamint a közössége boldogsága és biztonsága, illetve az öncélú kényelme és élvezete (haszna) érdekében kizsákmányolni, összezavarni és eltiporni a természeti környezetét. (És végső soron összezavarni saját biológiai természetét is).
Mindezt “jó keresztényként” meg is teszi, csak éppen a vallásos eszmerendszer által meghirdetett erkölcsi rendszabályok és az adott vallásos és politikai eszmerendszer hirdetői, alapítói vagy fővezérei által körülírt, megnevezett és meghatározott külső (személyen kívüli, objektív) Isten, vagy eszmekör ellen ne kövessen el úgynevezett vétkeket.
Egyetlen misztikus iskola, vallásos, vagy polgár-filozófiai eszmerendszer sem fejti ki érthetően, hogy az anyagi (fizikai) világ és ezen belül a természet, illetve a biológiai élet, nem más mint a Teremtés határállapota, határléte és az embernek mint “Isten Első Ideájának” (Adam Kadmon), illetve mint Isten földi megtestesülésének, az a dolga, hogy saját lényén (személyén) keresztül, saját természeti testével (idegzetével, érzékelési képességével), közvetlenül megtapasztalja a teremtés különböző természeti megnyilvánulásait, hogy megértse (belássa) és a benne levő: az ő személyi tudata által szellemileg is megnyilvánuló mágikus erejű jóságos teremtői erejével: az általa érzékelt és észlelt természeti létformákat és jelenségeket javítva növelje, és a Teremtői a Megváltóval önmagában össze-kösse.
Az elemi – Isteni! – jóság- és boldogság állapota mágikus erejével, tehát a mágikus erejű, szeretetével és világosságra törekvésével minden egyes ember személyének elemi lehetősége-, de ugyanakkor szellemi összekötő - értelmező képessége és rendeltetése van, az egyedi élete által különlegessé tett egyetemes létezésben. Ez azt jelenti, hogy személyén át minden egyes ember, akár önkéntelenül és öntudatlanul is, de összeköti a Teremtés ősforrását (az Abszolútumot) a Teremtés határállapotával (a természettel) és fordítva: a természetet a megváltáson keresztül újra elérhető abszolútummal. Nincs ettől az elsődleges és egyetemes funkciótól különválasztható szerepe és célja egyetlen (egyéni) emberi életnek, vagy ha úgy tetszik, egyetlen emberi léleknek sem! Ennek, a tudatosan jóságossá – szeretetteljessé és boldoggá tett – és teendő - személyi tudatunkon keresztül történő spirituális egybekapcsolódás a Megváltóval, az elemi és elsődleges feltétele a külső (fizikai) boldogság-elemek megjelenésének. Ennek a mágikus következménynek a külső benyomások (impressziók) által történő közvetlen és folytonos (fizikai és lelki) megtapasztalása. Ezzel szemben az ember egész értelmével és tudományéval, technikai eszközeivel, azon munkálkodik, hogy a teremtői – megváltói tapasztalástól és képesség-szerzéstől megfossza magát, és, azon hogy önmagát és a gyermekeit ezekkel a kellemetlen, erőfeszítést és odaadást és figyelmet és fegyelmet igénylő tapasztalatokkal szemben bebiztosítsa magát és szeretteit (gyermekeit).
A bűnbeesésnek és az őskorrupciónak csak annyi köze van mondjuk a szexuális erkölcstelenkedés néven ismert jelenséghez, vagy a szociális korrupcióhoz, illetve a szexuális erkölcstelenkedésnek és a politikai - gazdasági korrupciónak annyi köze van a bűnbeeséshez, hogy végső soron mindkettő az öncélú élvezetkeresés, illetve a mesterséges boldogsági (kiegyenlítettség) állapot elérését szolgáló cselekvés-rendszer. A természetet tragikus katasztrófába és nyomorba sodró önkényeskedés és a kába agresszivitás is csak a bűnbeesés, illetve a létkorrupció logikája szerinti primitíven civilizált életrendnek egy- egy parányi része és következménye. Az immunrendszernek a magas fokú megbomlását előidéző gyógyszerhasználathoz, valamint a rákkeltő ipari szenny mértéktelen előállításához: a szellemi tisztánlátás elvesztéséhez, illetve a természettől és az Istentől való elszakadáshoz vezető bűnbeesést elsősorban a természetből kivonható anyagokból minél nagyobb mennyiség ű élvezeti eszközök gyártására és a természeti jelenségekkel szembeni védekezésre irányuló „keresztény” törekvéseink idézték elő és azok idézik elő ma is.
Az immunrendszeri betegségek elszaporodásához vezető létrontást (Hamvas) elsősorban a személy elemi jelzőrendszerének: a fájdalomnak a lebénítására (kikapcsolására), illetve a fájdalom megszüntetésére, a fájdalmat okozó lehetőségek kiiktatására és a természettel való közvetlen kapcsolatból eredő kellemetlenségek (nehézségek) elhárítására való “humanista” (gyógyítói) törekvések, vagyis a természetes tapasztalatokkal szembeni védekező törekvéseink halmazai képezik és nem a metafizikailag többnyire tájékozatlan papok által felállított bűnlajstromok elleni vétkek.
A Teremtésnek és az életnek nincs sem vallásos (érzelgős-misztikus) sem materialista - tudományos (pragmatikus) koncepciók szerint meghatározható célja és ezáltal nincs ilyen jellegű célja az emberi életnek sem, de amint láttuk, metafizikai célja és rendeltetése van mind a teremtésnek, mind az individuális emberi életnek. A Teremtés személytelen ős-oka, az abszolútumnak a másságra, más állapotra való ős-sóvárgása, az abszolút létezésen kívüli állapotra: más-állapotra való őssóvárgás (Lilith jelenség), ami arra készteti az Abszolútumot, hogy kilépve önmagából, az így keletkező káosszal együtt önmagából „megszülje” a teremtő képzeletet. A Lilith jelenség tehát az első abszolút őserő, amely egyrészt teremtő képzeletté, másrészt örvénylő káosszá változtatja az abszolútumot és arra készteti, hogy magából kiáradván, Fénnyé és Szeretetté alakuljon és egyre csökkenő (alacsonyabb és alacsonyabb frekvenciájú) rezgési állapotokban (kauzális, ideális, szellemi, gondolati, érzelmi, éteri és végül anyagi létformákban) megnyilvánuljon.
A más létre, a más állapotra, az újdonságra való sóvárgás következtében megnyilvánult létnek: a Teremtőnek és a Teremtésnek a határhelyzete és határállapota, a legalacsonyabb rezgési fokon létező anyagi lét. Ennek, az anyagi állapotnak (alacsony rezgési állapotba került energetikai struktúráknak) a teremtési ősminták alapján történő, határozott szervesülésével jöttek létre a világűrben a primitív sejtalakzatok, amelyek egy része (nem véletlenül!) a földre kerülvén, tovább szerveződött és létrehozta a földi természetet, előbb a primitív létformákkal, majd a növényekkel és az állatokkal, amelyek egyre bonyolultabb szervezete addig fejlődött, amíg egy olyan lény ki nem válhatott belőlük, amely az individuális képességeiben magában hordozta nem csak az egyetemes teremtő erők mintáit, hanem a teremtő képzelet és az abszolút léttudat kialakulásának a lehetőségét is. Így az ember közvetlenül, a természet viszont az ember öntudatán keresztül (az ember által közvetítetten) vissza kapcsolódhatott - és folyamatosan visszakapcsolódik - az Abszolút Teremtőhöz. (“Én az Atyától jövök és az Atya bennem van és én az Atyában vagyok.” És: “Ti bennem vagytok és Én bennetek vagyok.”)
A bűnbeesés második motívuma tehát, hogy a hibás cselekvéseknek, és a hibás élet-úton járásnak, valamint a hibás életszemléletnek az érzékelési lehetőségét biztosító fájdalom jelzéseket - amely kellemetlen jelzések észlelésének, tehát az „összekötői”- észlelői funkcióink kizárásának a szokása , vagyis a fájdalom-csillapítók használata nyakló nélkül. Holott a fájdalom, a legjobb figyelmeztető eszköze au Úristennek, a rendeltetésünk betöltésére. A fájdalom ugyanis, a teremtői képességeink gyakorlásának az előfeltétele, mivel a rossz kötődés-kapcsolás és a teremtést veszélyeztető (rombolást okozó) képzetek, gondolatok, érzések és cselekedetek felől tájékoztatja az embert. A fájdalmat semmibe véve, vagy a fájdalmat különböző eszközökkel elfojtva (fájdalomcsillapítók, gyógyszerek, zsibbasztó szerek, védő öltözetek) a spirituális struktúránkban rejlő karma hatására, az öncélú élvezetre és más állapotra (kábulatra) való elemi sóvárgásokat egy ideig zabolátlanul kiélhetjük. Így óvatlanul, tovább hajhásszuk a kalandokat, a kábult állapotokat, illetve az öncélú élvezeteket és építjük azoknak a biztosítási - védelmi rendszerét. Eközben egyre nagyobb anyagi alapokat kell biztosítani a kábítószerezés rohamos elterjedésének a visszaszorítása érdekében. Csak azt nem vesszük észre, hogy azok az eszközök és anyagi alapok, amelyek a kábítószerezés elleni küzdelmet lehetővé teszi, az alapkábulat: a természetszennyezést is előidéző fölösleges termelés révén lehet előállítani, ami végül is, ugyancsak nem működne jól, az alapkábulat üzemeltetését szolgáló, államilag megtűrt, kábítószer-, szesz- vagy dohányipar nélkül. Így hát bizonyos mennyiségben ezeknek a kábulat-okozó anyagoknak a gyártását és eladását, az államnak, ha szabályozottan és irányítottan is, de fenn kell tartania.
4. A Jóság (És a Szeretet-világosság) mágikus hatalma
Kauzális – keresztény asztrológusként, aki ismeri az un. víz – jegyeknek (Kos, Oroszlán, Nyilas), valamint a Plútónak is a, sajnos könnyen élvezet-kereséssé pervertálódó, un. boldogság – töltetét is, igen fontosnak tartom a jóság fogalom spirituális értelmezését, annak az érzelgősségtől való megtisztítását és rehabilitációját.
Vagyis. fontosnak találom, hogy az erkölcsi sárba, ahova az érzelgős ünnepélyeskedés során, régóta betapostuk. És talán az is fontos most, hogy éppen a december eleji ünnepélyeskedés közben jöttem rá ennek a fontosságára. Vagyis olyankor, amikor a születésüktől fogva „még valamennyire” boldog gyermekeknek, a még boldogabbá tétele érdekében, mindenkinek illendő érzelegni és rengeteg felesleges ajándékot vásárolni nagy mennyiségben. Főként boldogság - szurrogátumokat: csokoládét és mindenféle édességet. találtam egy nagyon fontos – És számomra egyre fontosabb! - központi (Tehát az abszolútumban is létező!) metafizikai fogalmat. Egy kis metafizikai vizsgálat után, erről a fogalomról hamar kiderül, hogy igazából sokkal, de sokkal többet jelent, mint amilyen jelentéssel használjuk mind a gyermek-ünnepeken, mind a hétköznapokban.
Amikor nem az egyre kevesebb számban megszülető és egyelőre még magyar gyermekekkel szembeni, kötelezően jóságos magatartásról van szó, Magyarországon ezt a fogalmat azért kerüli mindenki, aki komolynak akar látszani, mert rengeteg, (pragmatikus erkölcs-gyakorlási) áthallásos „túlpörgetés”, mondhatni, hogy visszaélés van e szakrális fogalmunkkal. És talán nem is annyira a fogalommal, mint a jóság gyakorlásával. (Megvallom, én a múltban valósággal féltem tőle, mert az édesanyám mindig, annyira - Sokszor erőszakosan is! - jó akart lenni mindenkivel, nem csak velem, hogy az egyenesen kétségbeejtő volt... :) ) Magát komolynak gondoló társaságban, ha kiejted ezt a szót, egyenesen azt képzelik, hogy valami illetlenséget készülsz elkövetni, vagy el akarod lopni valakinek a sapkáját. És talán joggal…
Maga Krisztus is, figyelmeztet arra, hogy nem cukorka-osztogatási fogalmomról van szó, amikor rá szól az egyik nagy vándorlása közben egy kereskedőre, aki őt jó-embernek nevezi, hogy: „Miért mondod nekem, hogy jó vagyok, mert egyedül csak az Isten jó!” Szent Ágoston viszont ennél is tovább megy és azt állítja, hogy a Jóság maga az Isten… Vagyis ezzel azt állítja a tudós-szent, hogy Istent nyugodtan Jóságnak is lehet nevezni, mert lényeg szerint és ténylegesen a Jóság maga az Isten…
Tehát, úgy gondolom, hogy a nem szemforgató, „vissza-élősen” érzelgős, jóságos öntudatban (jóságos öntudati állapotban) levésnek (tehát nem az érzelgős alapú-, hanem az éberség-alapú jóságban levésnek!), a fogalmának a rehabilitálására van szükségünk. Vagyis, nem csak a jóságos magtartásnak és a jóság lelki - szellemi - spirituális állapotának, az önzetlen és mégis tömör - És az abszolút öntudati állapotát is jelölő! - fogalmát és lelki - szellemi állapotát jelölő fogalmáról beszélek. Ezt a, bizonyára felmérhetetlen értékű kauzális kincset, amit ez a fogalom jelöl meg kell osztani lehetőleg minél több magyar emberrel.
Ha nem öntudatlan lekenyerezési (Farizeusi) reflexként ötlik fel bennünk a jóság magatartásának a kényszere, akkor közvetlenül érzékelhetjük általa, hogy az Isten is – Amibe, és akibe az életünk végére bele kellene olvadnunk… - Abszolút Jó. Vagyis, a mi ellenkező benyomásainktól függetlenül, az Isten, nem csak a teremtés által, de a megváltás által, mindent jól csinál és tesz. Ha jól megfigyeled magadban a szellemi világnak, sőt: a benned (is) levő Isteni léleknek a működését, rá fogsz jönni, hogy az nem is tud más lenni csak jó. Megérted azt, hogy valójában az Isteni jóság áramlik a szívedből, és ezért, csakis jóságos lehet benned is a fennkölt állapotaidban leginkább érzékelhető Isten. Ahogyan Jó a teremtődés közben meghibásodott ősideáknak a megszületése- létrejövése – előtti, örök pozitív létezési állapot is: az abszolút Jó-lét. Abban az ős- eredeti állapotban (Az egyetemes lét-forrásban) tehát, amiből mi is származunk és amivel ha önkéntelenül is, de a szívünkön át, mindig „örök-kapcsolatban” vagyunk az életünk folyamán, eredetileg minden jó. És arra tá jöhetsz, ha lehiggadt tudatállapotban a szívedre figyelsz, hogy a jóságos-, tehát a helyes (Törvényes) magatartással, lényegileg te is, és én is, benne vagyunk az örök Jó-ban, sőt: egyek vagyunk a Jóval, és ez eredendően így van és soha nem is lehetett és lehet másként!
Mondhatni azt is tehát, hogy az ősforrás Jóság - állapota és ereje, amiből az Isteni Szeretet és Világosság is ered, nem más, mint a biológiai növekedésünket és fejlődésünket biztosítani hivatott, múlandó természetes – természeti önzésünknek és annak az önző gyakorlati (pragmatikus!) öntudatunknak, amelynek titokban mindig „maga felé hajlik a keze”, az ellentéte!
Ez az eredeti "szelíd jóság" tehát, amiről Jézus több kinyilatkoztatást is tett, és, amivel, ha lélekben egyet-érezve egyesülünk (És ha eltekintünk a gyakorlati - humanista erkölcsi, megvalósulási formáitól.), egyenesen az ősforrással: az abszolút-Istennel kapcsolja össze az egyéni öntudatunkat, a lehető legegyszerűbb és legközvetlenebb módon. Ez nem más mint az abszolút lét örök öntudati – létezési állapota. Hogyha és amennyiben, képessé tesszük tehát magunkat a jóságot őszintén és folyamatosan átélni, akkor a jóság, maga felől minden kételyt és feltételt kizárva – elseperve, mágikusan életre kel bennünk és folyamatosan tisztítja (jobbítja) a lelkünket, tehát a szívünket és az elménket is egyaránt. Ráadásul, az érzelgősségtől mentes jóság-állapotnak az átéléséhez - Például meditáció közben, de általában is…), nincs szükség semmiféle rá-hangolódásra, mert mindig ott van bennünk. Csak rá kell gondolnunk, csak meg kell kívánjuk és el kell határoznunk ennek a fennkölt lelki és szellemi állapotnak az intenzív és huzamos átélését.
És ha el jutunk oda, hogy őszinte és közvetlen élményként képes létezni bennünk az isteni eredetű szelíd jóság és így részesülhetünk az áldott erejében akkor még öngyógyító, sőt, még esetleg másokat is gyógyító következményei lehetnek a folytonossá tett és belül kellő erővel és önzetlenül átélt és tisztázott, „jóságos" magatartásuknak. Ennek a jól-eső lelki – szellemi alapállásunknak. Azok számára akik, a tudományos - értelmiségi, vagy a tudományos - technikai neveltetése és világképe miatt, tehát a karmája és a neveltetése által terhelt személyes imaginációja következtében, hosszan szenvedniük kellett a jóság-hiány miatt, de mégis sikerült rátalálni, ez külön örömhír (Evangélium) lehet. De ez már csak pragmatikus szempontból lehet pozitív következmény és keresztény szempontból már nem is annyira fontos, mint a „jóságos” (Külső és belső!) alapállás felvétele és az abban való folytonos kitartásának az öntudat-módosító és, az örökléti fény-boldogságba vezető hatása.
Mert, ebbe a "Jóság - tudatállapotba", mint a Szent Szellem által is megtestesített első és egyben harmadik alkímiai elembe (Lásd az alkímiai Mercur fogalmának a jelentését) és állapotba (A boldogságba), bele tartozik a Szeretet mellett, az Isteni Világosság (a Fény) is, és főként az! Tehát a Férfi princípium is, eredetileg pont úgy „Jó”, mint a Szeretet princípiuma. A feminin princípiumnak a jósága felől ugyanis, senkinek soha nem merül fel kétsége, miközben a férfi princípiumnak a jósága felől, igen is fel merül, nagyon sok nőben. (A feministáknak és a velük szimpatizálóknak és szolidarizáló nőkben mindenképpen.) A Jóság fogalmában, valahogy sűrűbben és az önző élvezet leghalványabb árnyalata nélkül jelenik meg a Fény-Boldogság is, mint ahogyan az egyik barátom (János Széll István) által a Facebookon közzé tett kis tanulmánya végén is megjelenik az, hogy ahol nincs fejlődés és tehát spirituális növekedés (Ti., az erre való törekedés), ott lényegi értelemben vett szeretetről sem lehet beszélni. Vagyis: tiszta, erőszakmentes Világosságra való törekvés és Fény – erő nélkül, nem létezhet valós Szeretet sem.
Ezt fontos kiegészítésnek tartom a kauzális Jóság értelmezéshez hozza-fűzni. Vagyis azt, hogy a Jóságban, a jól-levésben, a magától érthető Szeretet mellett, ott van a Világosság is. Tehát az is benne van a jóságban, hogy nem fény és értelem nélküli szeretet-kábulatban, nem a kábulat –érzés által okozott hamis egység-állapotban (önámításban) levés miatt vagyok jól (Érzem magam jól). Hanem igen is, éppen azért is, mert éber is vagyok akkor, amikor jól és jó vagyok! És tehát, éberen nagyon is tudom, hogy a legpozitívabb állapot, amit a földi létem során elérhetek és fenntarthatok magamban, és amit önzetlenül és állandóan tovább áramoltathatok és tovább adhatok, és, amit tudatosan sugározhatok, akárcsak a szeretetet, az nem más, mint az öntudati Jóságban levésnek (A Jól levésnek) az állapota és, azzal együtt, a jóindulat és a jóravalóság és jóakarat készsége és képessége.
Én legalább is, többször megtapasztalhattam azt, hogy a teljes (isteni) jóság - személyes tudat-állapotának az elérésénél és annak az önzetlen tovább sugárzásánál és áramoltatásánál - Például a jóság-érzésnek a szeretteim és minden ismerős és ismeretlen személy felé. -, nincs, és nem létezik boldogítóbb állapot. Vagy például erősebb és hatásosabb gyógyír, vagy gyógyszer sem. Ez a hosszasan kitartott és intenzíven átélt, teljesen önzetlen jóság, minden betegséget meg tud gyógyítani és nem véletlenül. Hiszen egyenesen isteni eredetű, onnan, a teremtés és a megváltás erőtereiből szállítja a teremtői – megváltói energiákat. Persze, nem azonnal, hanem csak idővel, miután a jóság személyes tulajdonságommá - tulajdonságoddá válik.
Persze, itt azt is fontos talán megjegyezni, hogy a jóság semmiképpen nem választható el, de még inkább nem fordítható szembe az igazsággal. Márpedig olvastam az életem során, olyan un. metafizikai tanulmányt is, amely a kettőt külön választotta és azt állította, hogy az un. Jó-ember nem tud üdvözülni, hanem csak az Igaz-ember. Igen, nem tévedek, és nem is hamisítok: Hamvas Béla is, azt állítja a Magia Sutra c., általam egyébként a leginkább szeretett esszéjében, hogy a Jó-ember nem üdvözülhet, miközben az igaz-ember igen. A szerző arra alapozta ezt a következtetést, hogy a jó igen könnyen „pervertálódik” hasznossá, vagy éppenséggel önámítássá, önigazolássá, öndicsőítéssé. Márpedig ez csak karmával terhelt, tehát önámításra – önáltatásra is hajló emberi személyek esetében lehetséges, de az abszolút (Isteni) szinten létező Jóság esetében nem, mivel ott a Jóság azonos az Igazsággal. Hiszen a Jóság fogalmába bele értődik a helyesség, vagyis a törvényesség is, tehát az igazságosság is, az igaz-valóság is.
Az itt leírandó következtetések tehát, már csak a következményei a fent már (remélhető - érthetően) leírt lényegnek és, az ember, aki a fentieket megértette, igazából már nem is azért akar jónak lenni, amiért ezek a következmények is reális tények, hanem azért mert ténylegesen és abszolút világosan Jónak lenni (Jóvá válni) a legértelmesebb és ugyanakkor a leghasznosabb dolog, amit az ember az életében tehet és elérhet. Hogy miért? - Azért, mert igazából és ténylegesen jónak lenni, jóvá válni azt jelenti, hogy a krisztusi (Jóság-) hitében üdvözülni. És ha még így sem érthető teljesen a jóvá- jóságossá válás következményének a jelentősége, mint ahogy egyes metafizikai célú és igényű irodalmi műből, sajnos ezt kellett kikövetkeztetnem, hát akkor tovább kell vizsgálódnunk és meg kell értenünk azt, hogy Jézus nem hiába nevezte a Mennyek Országát a „Boldogság Országának” is, „a Királysággal” egyetemben. Vagyis azt, hogy az a boldogság, amiről itt írok, nem a testben való létezésünk során elérhető és átélhető, legnagyobb és legerősebb érzéki élvezeteknek tönkelege, vagyis ezeknek a non-plusz ultrája, hanem az igazi boldogág, tulajdonképpen az egyetemes - abszolút (Isteni) létnek az eredendő létezési tulajdonsága. Tehát az abszolút létezési (jelentkezési) formája.
Ennek az alapján tehát, talán az is érthető, hogy emiatt, a Jóságos abszolút (isteni) létezési alap miatt, az az ember aki boldog, tehát az, aki folytonosan a jóságban élni képes, annak mindig csak jó kedve (kedélye) lehet. És az is, hogy a jóságban élő-, a jóság állapotát elérő és azt huzamosan fenntartani képes személy (Tehát a Jóság Boldogságában élő személy) mindig csak „jól járhat” (Az mindig csak jó – megfelelő… - életkörülmények közé kerülhet.), hiszen számára minden lelki és szellemi állapot a megváltásért létezik és csakis a megváltáshoz, vagyis a teljes szellemi – spirituális meggyógyuláshoz, vagyis, a megváltáshoz vezethet.
Természetesen, mindaz, amit a fentiekben leírtam, merő idealizmus, vagyis, idealista fantazmagória lenne, amennyiben, nem térnék ki arra, hogy a jóság alapállását akkor is fenn lehet és kell tartani, amikor azzal, a nyugati típusú (Nagy feleslegben termelő – fogyasztó) civilizációt ellepő liberális eszmék szerinti gyermeknevelés és a „nem nevelő” pedagógia rettenetesen káros következményeivel találkozunk. Hiszen nem nézhetjük karba és ölbe tett kezű tehetetlen csüggedéssel, ahogy a gyermekeinket individualista vadócokká, „felvilágosultan” beképzelt, szülő-szomorító „jogtudó” szemtelen kis-banditákká nevelik át az ultra liberális – genderista nézeteket valló szülők gyermekei. Jobb esetben. Mert rosszabb esetben, amikor is megpróbáljuk a jóság szellemében nevelni őket, elnyomják és kirekesztik – kiközösítik (Szakkifejezéssel: miobbingolják) őket. És hiába reklamálunk a tanároknál – iskola-igazgatóknál (Én megpróbáltam Romániában is és Magyarországon is, de mind a két eseten és országban kárt vallottam, sőt: az egyik Igazgató még rám is szólt emelt hangon, hogy nem fogja az én kedvemért a gyermekemet mobbingoló sátánista gyermek, sátánista anyját megsérteni a vallásos meggyőződésében. És tudjuk, hogy nyugatabbra a helyzet ennél sokkal veszélyesebb!), hiszen náluk és nekik a liberális szülők reklamálnak és fenyegetőznek, a mi panaszainkkal ellentétesen.
Ilyen esetekben, tehát amennyiben kis- és kamasz gyermekek szülei vagyunk, csakugyan nehéz jónak és jóságosnak lenni folyamatosan, és mindent meg kell tennünk annak az érdekében, hogy költözzünk át (vissza) Romániába, ahol engedélyezett a gyermekeknek az otthon-tanítása, vagyis a liberális – genderista és sátánista eszméktől való megkímélése. Hiszen elképzelhetetlen az olyan (Magyarországi!) nevelésnek a sikeressége, amely képtelen a humanista erkölcsiséget megtanítani és megtartani, miközben a gyermekeink folytonosan a tanárokkal és a szülőkkel szembeni alantas (kinevetős, ironikus, cinikus magtartás általi) hatalmi pozícióba kerülésre, azokkal szembeni szemtelenkedésre és lázadásra, hanyagságra, felelőtlenkedésre vannak „tanítva” az osztálytársaik által. Sőt, még egyes, a kellettnél is liberálisabb szellemű, fiatal tanáraik által is erre vannak „nem-nevelve”!
Azon fiatal tanárok által, akiknek nem volt még alkalmuk megtapasztalni és nincs elég realitás-érzékük észrevenni azt, hogy az élet-tapasztalatok hiányában, a hosszú távú következményekben gondolkozni még képtelen gyermekek világában - családjában, családi baráti körében és az iskolában is – az egyenlősdit tanító liberalizmusnak sokkal, de sokkal végzetesebb következményei vannak, mint az amit el akarnak kerülni: a zsarnokinak bélyegzett, tradicionális nevelésnek.
Hogy ennek a következménye egyenesen az, hogy a gyermekek irányíthatatlanná, kezelhetetlenné és nevelhetetlenné, majd a késő-kamaszkorban depressziósokká, vagy világ-csavargókká válnak. Ezek a már a 70-es és a 80-as években, kádár-liberális szellemben nevelt szülők és tanárok, még képtelenek meglátni azt, hogy amennyiben egyenlősdit játszanak a gyermekekkel, és felnőttként kezelik őket. Vagyis azt, hogy amennyiben hagyják, hogy a karmájuk vezérelje és ez által a karmájuk növekedjen a közösségi életforma gyakorlásához szükséges erkölcsi öntudatuk fejlődése helyett, akkor ezek a gyermekek egész életükben, a pszichológiai kabinetekhez (feleslegesen!) zarándokló jellem-nyomorékok lesznek.
A fentieket nem abban a (tév-) hitban írtam, hogy tudnám a megoldást arra is, hogy az ilyen, majdnem minden napi nyomorúságot „biztosító” körülmények között élő szülők (Tehát a társadalomnak majdnem a derék-hada) számára lennének használható tanácsaim arra vonatkozóan, hogy miként szerezhetik meg az istennel való közvetlen kapcsolatot a jóság folyamatos belső és külső! – gyakorlása által. Mindezt csak azért írtam le, hogy bebizonyítsam, nem vagyok sem ködevő fantaszta, sem realitás-tagadó hipokrita asztrológus, és gyakorló asztrológusként, nagyon is, tisztában vagyok azzal, hogy az elérendő, élethelyzet-alakítási erővel is bíró, mágikus erejű (igen is: megváltó!) jóság – és boldogság állapot, mint életcél, mannyire nehezen elérhető. De az igazság akkor is az, amit a jelen tanulmányomban leírtam: a Jóságnak, és a nyomában keletkező szeretet-világosságnak sors- és életjavító-, és egészsége-megőrző, illetve egészség-visszadó ereje van.
5. A fájdalom, mint jelzőrendszer és az asztrológia, mint az éber személyi tudat kialakításának az eszköze.
A fájdalmat, mint az embernek a legfontosabb hiba- és veszélyjelző eszközét, az ember meg tudja szüntetni a mesterségesen, akárcsak magzatfoganást. Ennek következménye az egyre jobban szélesedő lelki és szellemi nyomorúság. Annak az érdekében, hogy ennek a negatív sors-körébe bele láthassunk – És ezzel, az egyetemes rendeltetésünk megtagadásának a tragikus sorsokat eredményező (Tragédiákat „rendező”.) következményét megérthessük, vagyis abban, hogy a bűnbeesés ördögi körébe – jobban beleláthassunk, a beavatási célokat szolgáló (Tehát nem jóslásokra, tehát nem a sors-kijátszási technikákkal munkáló) asztrológia eszköztára és találó szimbólumrendszere, valamint a tűpontos sors-következtetései, maximálisan a segítségünkre állnak.
A föld asztrológiai szimbóluma egy körbe rajzolt kereszt. vagyis a sorselfogadás aktusát jelképezi. A kereszt ősi értelme a tapasztalás és a tudatosítás. És ebben, a kereszt függőleges tengelye egyrészt a spirituális és a pszicho-mentális őserőket jelképezi, másrészt az Isteni (metafizikai) dimenziókat és hatalmakat (ősi léterőket, lételveket) szimbolizálja. A kereszt vízszintes tengelye viszont az anyagi világot, a természetet, valamint a nyersen, durván és számunkra közvetlenül érzékelhető és érzékelhetően-felismerhető energiákat, a természet erőit és végül magát a fizikai tér-idő világot jelképezi. A kereszt köré vonható kör metafizikai értelme viszont a teljesség, a kerekség, az EGÉSZ-ség, valamint az egyetemes egység.
Mivel a személyi sorsképletek grafikája, mint egy – egy körbe rajzolt kereszt jelenik meg, a fentiek alapján elmondható, hogy az asztrológia szempontjából, az anyagi világban, a Föld az a központi hely, ahol az ember és a szellemi teremtő-erők és a teremtő ősprincípiumok úgy öltenek határozott anyagi alakot, hogy ezek a teremtő-megváltó (isteni) erők bizonyos tudattalan (És a megvilágosult személyeknél tudatos.), de organikus szellemi kapcsolatrendszereket és individuális egységeket alkotnak. Tehát az emberek, éppen a szubtilis szellemi teremtő-megváltó erőkön keresztül, amiket bizonyos összetételekben (arányokban) megtestesítenek, mindig és folytonosan kapcsolatban maradnak a teremtés ősforrásával: az abszolútummal, illetve a teremtő-megváltó Istennel.
Ezek az ősi (Isteni, spirituális és kauzális) teremtőerők a földi élőlényeken keresztül, de főképp az ember individuális öntudatán és összetett érzékelő képességén keresztül, a Teremtés összességében nyilvánulnak meg és képeződnek le határozott formákban a fizikai természet (számunkra észlelhető és érzékelhető) világában. Az asztrológiában a kereszt ennek a szubtilis kapcsolati és sors-erők általi, befolyásolási (mágikus) és vezérlési rendszernek a megtapasztalását, illetve az érzékelését és az észlelését jelképezi. Vagyis ennek a kapcsolatrendszernek a jelzőrendszerét, tehát a fájdalmat és a fájdalom feloldással járó kiegyenlítődési (megváltódási) képességnek a megszerzési lehetőségét és szükségét jelképezi. Ezért a tapasztalás-szenvedés nem esztétikai kategóriaként szerepel. Ez nem egy heroikus tett végrehajtási és szentimentális szenvelgési jelenségként ismeretes az asztrológiában, hanem mint olyan megvilágosító információszerzési lehetőség, szűkség, amely a személyes tudat- tágulást és a végén: megváltódást hivatott szolgálni. Ebben – az asztrológiai, metafizikai – értelemben tehát, a fájdalom a spirituális (örökléti) és személyes figyelmeztetést jelenti. Vagyis, a fájdalom az észleltnél erősebb veszély-tudatosítást szolgálja és megállítja az embert a további hibás és veszélyes cselekvésben, vagy gondolkozásban. (Lásd az agy-tumorokat, a guta-ütést, a migréneket és mindenféle agy és fej sérülést és betegségeket.). A fájdalom, az amin keresztül, az emberben, az ember által megtestesült Teremtő jelzi, hogy valami rosszat, esetleg nagyon rosszat és veszélyeset tesz. A fájdalom, az Isten és az ember közötti kiegyenlítődési folyamatot hivatott szolgálni.
Hamis az európai eredetű koncepció, miszerint az ember az által tanul és fejlődik spirituálisan, hogy az agytevékenysége segítségével megfigyel és memorizál bizonyos ismereteket, vagy azáltal, hogy logikailag sikeresen levon bizonyos következtetéseket a természetben észlelhető törvényszerűségekből és azokat a maga hasznára próbálván fordítani, bizonyos intellektuális műveleteket végez a kikövetkeztetett és memorizált információkkal. Ahhoz, hogy valami lényegeset megtanuljunk, egészen közeli kapcsolatba kell kerülnünk az illető jelenséggel, nem csak agytevékenységünk és észlelő képességünk (intellektusunk) által, hanem a lelkünk és fizikai testünk által is. Márpedig a bizonyos, a szokottól eltérő esetekben, és már csak a természeti elemekkel is, a közeli (közvetlen, illetve a személyes) kapcsolatlétesítés, a legtöbb esetben kényelmetlen, fájó, és veszteségekkel járó tapasztalatokkal és - szélsőséges esetekben: - hosszas szenvedéssel jár. Belátható, hogy nem minden esetben lehet kényelmes és élvezetes (harmonikus) ez a közvetlen találkozás, mert a határozott (fizikai) helyzetünk (és állapotunk) miatt az információ-csere nem minden esetben történik anyag-bomlás, illetve információ-átadási – befogadási nehézségek nélkül és zavarmentesen. Ezeknek tehát mind „fájniuk kell”.
Erre mondja Jézus, minden szentimentális poetizálás nélkül, hogy vegye fel mindenki a maga keresztjét, vagyis, hogy ismerje meg és vállalja fel mindenki (“Ismerjétek meg az igazságot és az fel fog szabadítani benneteket”) a saját sorsfeladatát (Karma-oldási-, tehát: tudattágítási, az éberség-szerzési, szellem-fejlődési és spirituális a kiegyenlítődési életprogramját), még akkor is, ha fájdalommal és az öncélú élvezetekről és a kényelemről való lemondásokkal jár. Az is igaz viszont, hogy ezt nem Jézus parancsára, vagyis nem azért kell megtenni, mert ő elvára. Tehát nem ezért kell a keresztfelvételt az embernek megtennie, hogy a Jézus kedvében járjon. Hanem, ez a keresztfelvételi szükség, tehát az egyéni tapasztalási-kényszer az egyetemes létezés ős-okából következik. Jézus mindössze megfogalmazott egy mindig (örökké), mindenhol és bármilyen körülmény között érvényes alapigazságot, miszerint a lényegi tudatosodás, a spirituális információszerzés erőfeszítést kíván és a téves irányban tett erőfeszítéseink fájdalommal , vagyis lemondásra kényszerítő, negatív jelzésekkel járnak. A fájdalomnak, vagy a kellemes érzésnek a foka az, ami jelzi a tudatunk számára azt, hogy a kapcsolat a személyünk által intenzíven megtestesített lételvek között és azon lételvek között, amit képvisel az a jelenség, vagy az a tárgy, amivel személyesen kapcsolatba kerültünk, mennyire harmonikus vagy diszharmonikus?
A fájdalom, és a szenvedés, illetve a kellemes érzés, az a misztikus információ-forrás, ami arra figyelmeztet, hogy valami mást kell tennünk, mint amit addig tettünk, illetve más gondolkozási - mentális (mentalitás béli) módot és irányt kell gyakorolnunk, a harmonizáció, vagyis a lételvek (ősprincípiumok) és a külső – belső erőknek a bennünk megtörténő, harmonikus (zavarmentes és folyamatos) összekapcsolása érdekében. A Sorstervünk beváltása érdekében. Márpedig az ember a legtöbbször pontosan ennek ellenkezőjére, vagyis arra használja az intellektusát, hogy ezt az információ-forrást (mármint a fájdalmat) az életéből kiküszöbölje, eltüntesse. Ahelyett, hogy megkeresné a helyes szellemi irányt, illetve kipróbálná, hogy melyik a helyes cselekvési és lépési – úton járási irány, arra használja fel értelmét, hogy elfojtsa a fájdalom-tünetek rendszerét különböző eljárásokkal, terápiás módszerekkel, receptekkel, technikai eszközökkel, vagy éppenséggel misztikus gyakorlatokkal és mágikus praktikákkal. Mindezt ahelyett tehát, hogy odafigyelne: mire is akarja figyelmeztetni őt a felettes Énje (lelkiismerete, egyetemes felelősségérzete), a fizikai testén keresztül a fájdalom jelző rendszere segítségével?
E sok fájdalom- kiküszöbölési harcnak, a sok fájdalom elfojtási törekvésnek, a tünet elfojtási és tünet kiirtási trükknek, a "kezelésnek" és az elkenésnek természetesen, még több betegség- tünet, vagy balesetnek nevezett, az előbbinél durvább fizikai jellegű, fájdalmas "találkozás", vagyis a fizikai test szintjén elviselendő, elemi károsodás lesz a következménye. És ha a betegséget sikerül is valamennyire kiküszöbölni különböző tudományos módszerek (és az úgynevezett gyógyszerek, vagyis a hamis anyagi információ), valamint a modernizált ókori és középkori mágikus eljárások segítségével,
akkor is, az ember (a személy), a Karma, valamint a többi egyetemes törvény összesített hatásának a következtében, egyre bonyolultabb és nehezebben értelmezhető konfliktusos élethelyzetekben találja magát. És ez, nem engedi öt szabadnak (boldognak lenni) mindaddig, amíg az eredeti életfeladatát meg nem oldotta, vagyis a saját keresztjét fel nem vette.
A legszomorúbb az egészben az, hogy a kereszténynek nevezett egyházi intézmények és azoknak papjai, képviselői, valamikor talán tudatosan, de ma már inkább szellemi tájékozatlanságból, sőt: ignoranciából eredő jóindulattal – A materialista koncepciók tudományos rögeszméitől és a szenvelgő humanizmus korrupt moráljától immár ők is végképp elkábultan – mind a fájdalom, mind az asztrológia funkciója felől, félrevezetik a híveiket. Mivelhogy nem értelmezik a konkrét személyre vonatkoztatva Jézusnak a másik idevonatkozó, metafizikai kinyilatkoztatását, miszerint: "Az én terhem könnyű és az én igám gyönyörűséges", vagyis a papok sem ismerik azt az egyszerű igazságot, miszerint a tudatosan felvállalt életfeladatok megoldása valójában könnyű és végső soron a legtöbb örömet és gyönyört okoz. Ez és csakis ez, tehát a karma-oldás lehet a helyes életvezetési irány mindenkinek. Ez a magatartás, csakugyan a megváltást szolgálja. Ezért a horoszkópokból kiolvasott feladatok teljesítése, gyönyört is okozhat minden egyes személynek, mivel ez a Teremtés ős-oka és értelme.
Látjuk tehát, hogy a keresztény papok sem értvén azt, hogy igazából miről is van szó e kinyilatkoztatásban, teljesen irreális, szenvelgő és drámai (esztétikai) pateizmussal, ráfogják – rákenik – a megváltás aktusát Jézus különleges és rendkívüli személyére és képességeire. (Holott semmiféle rendkívüliségről nincs szó, hanem éppen fordítva: Jézusnak sikerült az egyetemes rendet megvalósítani emberi személyében.). Ennek a következtében az emberiség azon része, amely magát kereszténynek nevezi, valósággal rejtőzködik és rohangál a néha fájdalommal (is) járó személyi életfeladatai elől egész életében. Ezért persze, hosszú távon még annál is többet kell szenvednie, mintha nyugton maradna és vállalná a keresztjét (A kényelmetlen konfliktus-helyzeteket.). E jelenségről, vagyis a mai kereszténységen belül meghúzódó legveszélyesebb létkorrupcióról még lesz szó a következőkben. Most térjünk vissza a föld asztrológiai szimbólumának értelmezéséhez.
A spirituális - emberi - tudatosodás, csak és csakis, a tudatos individuális meghatározódáson keresztül tud megtörténni. A vallások által tanított vissza-kötés, tehát a religio, vagyis az unio-mystica megvalósításához szükséges a univerzális lét-tudat, a mindinkább egyetemesé táguló személyi tudat segítségével valósulhat csak meg, mivel a felelősség az az individuális karakterhez kötött, tehát személyes. Ezért vagyunk egymástól és a környezetünktől a bőrünk határai által elzárva, mert a felelősség individuális és nem megosztható. Ez a szimbolikus tudat-meghatározódás és ez az egybeesés a sorsképletben a napot és a földet is jelképező körben a kereszt középpontja által fejeződik ki. Ebben a középpontban egy, a két dimenziós síkban (a papírlap síkjában pl.) nem ábrázolható, de a kereszt síkját merőlegesen átmetsző, harmadik (mélységi) tengely is keresztül halad.
Ez, a papír síkján nem ábrázolható, arra merőleges tengely az isteni teremtői – megváltói léttudatnak a szimbóluma! Vagyis, egy olyan a két dimenziós síkban nem ábrázolt szimbolikus tengely, ami a személyes, meghatározatlan, anyagi – gyakorlati mérésekre alkalmas mércékkel ellenőrizhetetlen, de maximális felelősség-tudattal terhelt (áldott) személyi léttudatot jelöl – vagyis a felettes ént –, amely a földi lehetőségeket vizsgáló és szabad akarattal egybekötött individuális felelősségtudatot, tehát az egyéni lelkiismeretet láthatatlanul összekapcsolja az egyetemes (Isteni) felelősségtudattal. És ez által az egyetemes fejlődés és kiegyenlítődés törvényével is.
Néhány szó az árnyék-énről: A természeti egoizmusunk párosulva a nyers intelligenciánkkal, amely páros tulajdonság gyermekkorunkban és kamasz – és fiatal korunkban is, a túlélésünket biztosította vagyis, az önérvényesítésre és az életben maradásra van az Úristen által kitalálva, vagyis, amely valamikori hasznos tulajdonság átfordult az őstörténet folyamán tehát a bűnbeesés folyamatában a sikeraratásra és győzedelmeskedésre, nem engedi tovább lépni a spirituális fejlődési irányba az embereket. A felnőtté válásunkat, illetve a túlélésünket és a megerősödésünket szolgáló természeti önzésünk és siker-vágyunk, a győzni- vágyási reflexeinkkel karöltve, a fiatalságunk csúcsán külön öntudattá válik, és megerősödve, a természeti túlélési és intelligencia - fejlődési szükségleteink mellett, a karmikus ösztöneinket kezdi konzerválni. Azt annak köszönhetően is, hogy a nyugati típusú fogyasztói civilizációban ez az úzus, ez az életvezetési (hedonista) – fogyasztói ideológia. Ezt a külső ellenség feletti „győzelmi” siker-logikát éltetik a tévéműsorokban, de ez folyik ki az internetes műsorokból, filmekből és rajzfilmekből, és az „érdekesnél” érdekesebb tudósításokból is. Ezt a győzedelmeskedési – sikeraratási – zsákmányolási mentalitást és általános szellemi alapállást, nevezte régebb a keresztény vallás „bűnbeesettségnek”.
Ez a magyarázat tehát arra, hogy ahelyett, hogy a természeti megélést – túlélést és felnövést szolgáló egészséges önzésünk helyébe a megfelelő karma-oldási tulajdonságok kialakításának a szükségét felismerné az árnyék-énné változott eszünk, vagyis az önzés és a hamis önérzet hatására a karma – konzerválás szolgálatába állt öntudatunk, tulajdonképpen szabályosan átver mindenkit a földön! Innen a sok elme-gyógyászati eset a civilizációban, és innen a sok elme-ellenes misztikus elmélet, mind a keleti (Lásd: Pátándzsáli műveit), mind a nyugati misztikában (Pl. Echart Tolle). Az árnyék-én nem más tehát, mint az egoista gondolkozás kettőssége. Egy becsületes, nyílt és jóakaró, segítőkész és egy előnyt és hasznot leső Janus arcú én-tudat, ami megszakítja és szét maszatolja az Istennel való közvetlen (öntudati) kapcsolatot. Itt van a magyarázat arra, hogy miért nem tud a pozitív következmények nélküli, szertartásos keresztény-hit vonzó lenni, a ravasz haszonlesésre, meg a részeges élet kábulati állapot közben elérhető élvezetekre, beállított „civilizált” személyek számára. Az árnyék-énjük miatt nem bíznak tehát már a keresztények a vallásos mágikus erejében. Az őszinte és ambíciós megváltásra törekvéseik pozitív visszahatásában és ugyancsak pozitív mágikus következményében.
Az árnyék-én hatására, a közösségi - idealista gondolkozásunk kibékíthetetlenül szembe kerül a rejteni és szégyellni valónak gondolt karmikus gyengeségeinkkel, az ún. negatív (karmikus) szellemi – spirituális meghatározódásainkkal és az utóbbit rejtegeti, ahelyett, hogy felfedné és feltárná. A mély-tudattalanunk szintjén pedig sejtjük, hogy ezek a „szégyellni való” tulajdonságaink mielőbbi felvállalást és megfelelő pozitív tulajdonságokká való átváltoztatást, átalakítást igényelnének. Vagyis azt, hogy nagyon is szükségünk lenne a karmáink oldására, illetve a megfelelő – ellentétesen pozitív képességek kialakítására. És, hogy ezek a belső változási- jellem-átalakítási szükségleteink az egész jellemünk, vagyis az egész élet-képzeletünk és magatartásunk pozitív átalakítását igénylik. És azt is, hogy a spirituális életrendeltetésünknek megfelelő életfeladat-tudatosítás nem halasztható már tovább, hogy az értelmi - szellemi képességeinknek a rendeltetésünk beteljesítésének a szolgálatába állítása elkerülhetetlen és annak végzetesen elérkezett már az ideje.
Ezeket a belső mentalitás-változtatási és morális irány-változtatási , szükségeket jelző lényegi – kauzális! – sejtelmeket, amelyeket a személyi sorsképleteinkből a kauzális asztrológia logikája szerint kiolvashatunk, az ún. felettes énünk, a szellemi öntudatunk, sejtelmek szintjén tartalmazza, és ez az egyelőre csak sejtelmesen derengő belső, ún. misztikus tudásunk a változás, a mentalitás-változtatás szükségéről, az ideális öntudatunk sugallataival, az isteni énünk által sugallt derengő átváltozási vágyunkkal: a lelkiismeretünkkel és a felelősségérzetünkkel mind, de mind egybevág! De hiába, mert:
A testi és a lelki fájdalom által is érzékelt anyagi világ működési mechanizmusainak a törvényszerűségeire, illetve a fizikai fájdalom és szenvedés gyors és persze, csak felszíni – tüneti megszüntetésére alapozó orvosi (és így a szó szoros értelmében röghöz, vagyis sebészi szikéhez és orvosságokhoz kötött) gondolkozás által elsötétített és le butított öntudattal rendelkező modern és posztmodern ember, már egyáltalán nem érzi a fentieket! Nem akar az orránál tovább látni, vagyis, nem mondd le a csokoládéról, illetve, a fogyasztói élvezetét, és, az élvezeti lehetőségek megszerzéséhez szükséges napi munkát követő, nyüzsgés – rohanás utáni, talmi élvezetéről és kényelméről. Inkább tovább kuncsorog, a hamis boldogságát biztosító, gyárak-, farmok és üzemek, irodák, bankok és üzletek bejáratánál. És a hamis egészségét biztosító orvosi rendelő-bejáratoknál, a patika- bejáratok lépcsőinél, valamint a műtőasztalok és a tévékamerák és a műsorvezetők reflektor-fényénél, vagyis: a tudományos modern cirkusz reflektorfényénél.
Ezért, alig akarja elhinni, hogy minden elhárítási törekvése ellenére, szoros összefüggés létezik az ő személyét a többi személyével negatívan összekötő diszharmonikus (Ellenséges, mivel túlélésre és siker elérésre irányuló) jelenségek és az ő élvezni vágyó lelki élete között. Vagyis, a „megérdemelt” sorsa és a primitíven maradt érzelmei, vágyai és törekvései között. Például az élvezetvágya, a kapzsisága, az öncélú vagyon-halmozása, és nyerészkedése, a siker-aratatási ambíció, az önös – önző érdekhajhászása, és az ezeket szolgáló agressziója között. A vélt érdekből való hazudozási kényszere, az önámítása és a titkolózása és a betegségei között. A megvezetés, vagyis a mások lóvá tétele, és minden nemű hamisítás, valamint a sikkasztása és a szélhámossága, és ezek természetes következményei között. A gyűlölet, a harag, a bosszúvágy, a neheztelés, a félelem, az önzése, az irigység, a gőg, a hiúságból és önérzeteskedésből eredő sértettség, féltékenység, hatalmi és birtokvágy nyílt, vagy fojtott átélése és az egyes szervei és testrészei megromlása, azok heveny vagy akut és krónikus megbetegedése között. Hogy analogikus összefüggés létezik a gőgje, a kevélysége, az agressziója, a mások lenézése és hormonjai vagy a hormonrendszere „megomlása” és a depresszív mentalitása, a szomorú lelki állapota és az emberektől való idegeskedése között.
Hallani sem akar tehát arról, hogy létezik egy szoros összefüggés a sokáig és intenzíven magában táplált negatív (ellenséges) érzelmei ( "sötét") gondolatai, képzelgései és az egyes testrészeinek a sérülése, a "baleset"-szerű károsodása, megsebeződése, vagy az éppen csak figyelmeztető jellegű megütése között.
Az asztrológusokon és a természetgyógyászokon kívül, esetleg a babonásan gondolkozó személyek hisznek valamit az utóbbiakból, de persze, tévesen és hamisan, és ráadásul ezeket a negatív következményeket naiv természetességgel és tetszőlegesen valamely, az ő személyükön kívül működő, külső erőnek tulajdonítják. Istennek, vak véletlenek, vagy vak sorsnak, negatív elrendelődésnek, vagy éppenséggel az ördögnek. – Mindenki annak tulajdonítja a "szerencsétlenséget", ami a karmikus képzelete sugallatára „beakad” a gyakorlati értelmébe és a pszichológiával még babonásabbé tett, pragmatikus gondolkozásába. És hallani sem akarnak arról, hogy a lelkiismeretükön keresztül megnyilvánuló szellemükben székelne az a magasabb rendű intelligencia-forrás, amely éppen, hogy előbb a múló, majd a kitartó és sokáig maradó fájdalmakon, majd betegségeken és a "baleseteken" keresztül jelzi a számukra, hogy „rossz úton” járnak”.
Nem hisznek abban, hogy éppen az ők felettes én-je (krisztusa) az, ami, a rezonancia-és a karma egyetemes törvényei alapján működteti ezt a kívülről rájuk fájdalmas benyomásokat keltő, "fékező" és tiltó és elzáró szabályozórendszert. Vagyis, hogy bennük van az „az idegesítő „valami”, ami őket nehéz és sokszor fájdalmas élet-helyzetekkel és fájdalmas és kellemetlen testi – lelki állapotokkal látja el, azért mert „neki” nem tetszik valami az életükben, illetve a mentalitásukban, ami – aki tehát, az őket így hátráltató személyes sorsukat is rendezi – szervezi és működteti. És ezt annak érdekében, hogy ők lelkileg és szellemileg és spirituálisan, sőt: kauzálisan is, az utolsó lehetőségig élhessenek és tehát, hogy idő-nap előtt, teljesen fel ne bomoljanak! Senki nem halhat meg ugyanis véletlenül, és időnap előtt, tehát addig amíg egy szikrányi remény is van arra, hogy a megváltás logikája szerint, vagyis, a karma-oldáslogikája szerint gondolkozik valamennyire, és az alapján folytatja az életét, még akkor is, hogyha az utóbbit, esetleg már már öntudatlanul és önkéntelenülteszi. A legfontosabb a gyűlölet, a harag- és a neheztelés nélküli lelki állapot elérése és megtartása. Szó, ami szó, ezt az európai – nyugati típusú civilizáció iskoláiban és egyetemein tanultak alapján nehéz is elhinni.
De maradjunk az érdekességek (A televíziós műsorvezetők érdekesség-centrikus misztikus gondolkozása) színvonalát mesze meghaladó kauzális asztrológiánál. Mi is az, a laikusok által "mágikusnak" gondolt grafikai kép (sorsképlet), amit az elméleti tudását a szakmai tapasztalatával együtt használó kauzális asztrológus, kiolvas egy személyi horoszkóprajzból, vagyis egy személy sorsképletéből?
7) Milyen titkos J információk találhatók az asztrológiai sors-képletekben?
A sorsképlet egy olyan őskép-értelmezéssel, vagyis spirituális szimbólum-olvasással megfejthető, emberi struktúra térkép ("asztrológiai szimbólumokat tartalmazó grafika"), amely az illető személy – a további szóhasználatban: szülött! – élete legfontosabb rendeltetésének, tehát a karma-oldásnak és az un „boldogulásának” (megváltódásának) az egyedi jellegére, a személyes szellemi fejlődési feladat-rendszerét jelzi a beható asztrológiai ismeretekkel rendelkező személyek számára. Annak a sajátos, személyre szabott, karma-oldási és szellemi kiegyenlítődési programnak a vázát látom a sorsképletben, amely az illető személy tudattalan spirituális és kauzális karakterét és az annak megfelelő képességeit jelzi. Azt a programot tehát, ami szerint au ő kauzális struktúrája (aurája) elkészül az isteni erőterekben, jóval a biológiai fogantatása előtt .
Ennek, az első sorban az egyéni karma- szerkezet szerint összeálló struktúra (aura), képezi majd a jövendő felnőtt ember, életútjának az un. emberi színezetét, sordrámáját, és ennek a jellege kiolvasható a sorsképletben az asztrológiai szimbólumoknak (Bolygók, karmapontok, egyéb jelek) horoszkóp-struktúrában elfoglalt helyük és az egymáshoz való viszonyulásuk alapján. Az életünk tehát, egy olyan szellemi – lelki önérzeti és önérzékelési – öntudati kiegyenlítődési viszonyulásokat eredményező konfliktus-sorozatoknak a sors-programja, amit csak a magzat-kori, a születési és a gyermekkori szélsőséges és megváltás-ellenes eseményei (tragédiái) torzíthatnak el, amennyiben ilyenek létrejönnek. Tudnunk kell tehát, hogy nem csak a magzat-kori, vagy a gyermekkori tragédiák, de, ha nagyon keveset is, a nevelés és általában a közvetlen, pozitív, vagy negatív környezeti hatások (Pl. hamis kauzális információkat tartalmazó tanulmányok) befolyásolhatják és valamelyest módosíthatják ezeket a kauzális fogamzáskori sorsprogramokat. Viszont, a Rezonancia Egyetemes törvénye alapján, a magzatkori, a gyerekkorban és a fiatalkorban átélt élmények és benyomások is, összhangban vannak ezzel az ún. eredeti égi programmal, még akkor is, ha nem annak a közvetlen (direkt…) következményei.
Amennyiben a szélesebb körű olvasóréteghez is eljutnak e soraim, nagyon sok misztikus, vagy intellektuális (narcisztikus) hiúságot, tehát metafizikailag tisztátalan élet-képzetet és én-képzetet sértek meg, a fantazmagórikusnak érzékelhető állításaimmal. De szakmai tapasztalati tény az, hogy nagyon kevés esettől eltekintve, minden ember stagnál egész életében metafizikai (spirituális) fejlődési szempontból, még akkor is ha esetleg püspöki, pápai, írói, művészi, Nobel-díjas tudósi vagy államelnöki címek, rangok, diplomák és más hivatalos elismervények tulajdonosa. Metafizikai fejlődés, vagyis a spirituális kiegyenlítődési képesség elérése szempontból a diplomák, rangok és címek semlegesek. Sőt: amennyiben tűz-karmával, vagy Bak-karmával rendelkezik egy hírneves művész, író, tudós, vagy egy többször díjazott, vagy diplomázott, esetleg hirtelen meggazdagodott személy, vagy egy magas politikai, vagy katonai rangot elért személy, az még rosszabb. Ez a „kivált”, vagy rosszabb esetben: kiváltságos, öntudata ugyanis, erősíti a tűz-karmáját, ahelyett, hogy oldaná, tehát megerősíti a hamis öntudatában.
A címek és rangok semmiképpen nem alkalmasak arra, hogy a karmát oldjon valaki, tehát hogy a finom szellemi – spirituális átváltozási képesség ellenőrizhető legyen nála (benne). De a rendkívüli fizikai erőnlét sem. Az úgynevezett egészségi - és ami gyakoribb: a betegségi- állapot, a harmonikus, vagy rombolt és diszharmonikus viselkedés, vagy az elkötelezett szerelmi-szexuális párkapcsolat(ok) harmóniája, vagy diszharmóniája, a családi élet minősége igenis, lehet arra utaló jel, hogy valakinek mennyire sikerült oldani a karmáját, illetve ezeken nagyjából le lehet ellenőrizni azt, hogy felébredt-e valakiben a világi élet és a világi sikereknek a boldogsághoz vezető, spirituális értékével szembeni kétely, és felébredt-e tehát benne a fejlődési szándék és a kiegyenlítődési képesség? Mert ha nem ébredt fel, a kétely és az un. megváltódási ambíció, csakis stagnálásról, vagy éppenséggel visszafejlődésről beszélhetünk.
Ez a tényező az, amit a jóslásra használt asztrológia figyelmen kívül szokott hagyni, és ezért van, hogy az esetek 66 százalékában, melléfog a jóslataival. Tudniillik, a legfontosabb sors-tényező, nem is a profam, hanem az, hogy mennyire ismerte fel-, vagy és mennyiben fogott bele előzetesen, öntudatlanul és önkéntelenül a horoszkóptulajdonos a horoszkópházakból kiolvasható egyéni életfeladatok felvállalásába? Mert, amennyiben valamelyest felébredt és határozottan elindult a karma-oldás útján, tehát ha úgymond a kezébe vette a sorsát, akkor a jóslási logika már nem érvényes rá! hiszen az ő esetében már nem a képletéből kiolvasható karmikus tudattalan képzeletvilága automatikus működése vezérli – idézi be számára a sorseseményeket, hanem a részben már tudatosan irányított képzeleti tevékenysége. Azt viszont már az ő szabad-akarata határozza meg, hogy milyen ennek a képzeletnek a színezete, hogy tehát a karmikus képzetei mekkora százalékban képesek azt még befolyásolni?
A nyugati civilizáció tagjainak nagy többsége attól szenved és azért küszködik minden védelmi és biztosítási technikai apparátusa ellenére, egy számára ellenséges emberi világ kimérájával és azért gyűlölködik és harcol és háborúzik kifelé és önmagában is, a karmikus késztetései által gyártott ellenség-képzeteivel, mert az iskolai oktatásban szerzett értesülései szerint, teljesen más célok elérését tekinti életfeladatának és teljesen más életcélok megvalósítását erőlteti, mint amely célok az egyének karmája feloldása szempontjából helyesek és megfelelőek lennének. Az árnyék-énje által vezérelt és a horoszkópját nem ismerő személy, mindent kitalál és mindent elkövet, csakhogy a spirituális fejlődését igazából szolgálni képes életfeladatait fel ne kelljen vállalnia. Vagyis azért, hogy azokat a cselekvési életterületeket, ahol ezekkel a létfeladatokkal találkozhatna, a lehető legszélesebb ívben elkerülje.
A legtöbb horoszkópelemzés közben kiderül például, hogy a horoszkóp tulajdonosa minduntalanul a társadalmi élet színterein hajszolja az élményeket és a sikereket, miközben rég családot kellett volna alapítania, vagy a meglévő családját kellett volna (még egy gyermekkel…) bővítenie és a harmonikus családi élet körülményeinek megteremtése érdekében kellene tevékenykednie, esetleg jobban odafigyelnie a szeretetét és otthoni jelenlétét hiányoló és igénylő családtagjaira. Vagy épp fordítva: az otthon nyugalmas légkörét és langymelegét feladni nem képes családapának és mintaférjnek éppenséggel a közösségi élet színterein kellene kamatoztatnia és kifejlesztenie a szülei rá hagyott vagyona és a szorgalmas felesége által létrehozott kényelmes családi légkörben csak szunyókáló képességeit.
Más esetben viszont, az szokott kiderülni, hogy annak a pedagógusnak, aki másokat nevelget és tudományos könyveket ír a modern és a poszt-modern kor követelményei által szükségessé tett új (liberális!) pedagógiai módszerekről, inkább önmagát kellene megnevelnie, vagyis tudatos erőfeszítések árán lelki fegyelemre kellene szoktatnia magát annak érdekében, hogy ne vezesse félre és ne terelje el a felelőtlen pszichológiai módszereivel a naiv fiatalok (És a saját gyermekei!) figyelmét az élet lényegi kérdéseiről. És viszont: az a szabadság-mániás szülött, aki saját zsenialitását hajszolja és hallani sem akar arról, hogy holmi nebulókkal fáradozzon, akkor tudná kibontakoztatni saját személyiségét igazán és akkor találná meg igazi helyét az életben, ha képes lenne feladni, de legalább is féken tartani a fantasztikusnál fantasztikusabb ötletgyártó mániáját és magát fegyelmezve, képessé tenné magát arra, hogy emberiség-boldogító meglátásait az ötödikesek színvonalán is ki tudja fejteni türelmesen.
És ezek a legbanálisabb példák. Mert a vallásos szekták vezéreiről, apostolairól és a misztikus gurukról, ki szokott derülni, hogy igazából építőipari telepeken és építkezéseknél kellene szert tenniük egy kis gyakorlati felelősségtudatra és realitásérzékre, vagy a materialista tudományok kutatási területén, esetleg nagybani kereskedelmi tevékenységet kellene folytatniuk annak érdekében, hogy a racionális gondolkozásukat fejleszthessék. Nem csoda, hogy az olyan, igazából megvilágosodott szellemek, mint például Hamvas Béla, hosszú éveken át képesek voltak kitartani a civilizációtól távol eső munka-telepeken és helytállni ipari munkásként, szellemi világosságot és szeretetet áramoltatva maguk körül nem csak az írásaikon – műveiken keresztül, de a közvetlen emberi helyállásukkal, személyes példaadásukkal is. Másrészt, a szerzetesek és az apácák személyi horoszkópjának tüzetesebb vizsgálatánál rendszerint ki szokott derülni, hogy éppenséggel a komoly szexuális-szerelmi kapcsolatok pszichikai nehézségei elől menekülnek a különféle szerzetek biztonságot, vagyis nemtelenséget biztosító "rendesített" életformák árnyékába.
Holott, jó férjként – feleségként és a házastársi életük harmonikus megélése mellett, minimum gyakorló párkapcsolati terapeutaként kellene minél teljesebben megvilágosodniuk a feminin és a maszkulin őserők kiegyenlítődési szüksége és lehetőségei felől. Az egykéző anyákról viszont -és általában a mellcsomókkal és méhdaganatokkal küszködő nőkről- ki szokott derülni, hogy minimum három, de lehetőleg négy gyermeket kellene (vagy kellett volna...) szülniük és maximális felelősséggel – odaadással nevelniük ahhoz, hogy az anyaság átéléséhez kötött nőiségüket teljes egészében kiismerjék és azzal harmóniába kerülhessenek.
Az aggodalmaskodó, anyai szerepükről még nyolcvan évesen is lemondani képtelen, az egy szem gyermekükre, utolsó leheletükig rászálló személyekről viszont az derül ki, hogy emiatt kihagytak legalább még három fontos szerepkört (funkciót), illetve az azoknak megfelelő komoly életfeladatot az életük folyamán, amelynek a betöltése a magvilágosodáshoz és az által az igazi boldogsághoz, az idős korban is fenntartható életerőhöz- és nem a beteges öregkori állapothoz vezethette volna őket. Az anyagi gyarapodás és a gazdasági- vagy karrieri - társadalmi sikerek elérése érdekében magukat impotenssé hajszoló férfiakról viszont rendszeresen ki szokott derülni, hogy az önmagukkal való szembenézés, vagyis lelkiismeretük és a felelősség-érzetük hangja elől menekülnek újabb és újabb nehéz vállalkozásokba. Mint ahogy a magányos szinglikről, az érzelgősen színészkedő emberekről és az alkoholos-kábítószeres káprázatba-menekülőkről is kiderül, hogy tulajdonképpen a helyes értékítéletre alapozott szeretetadás és az életről való gyakorlati gondoskodás őszinte megnyilvánulási formáitól óvakodnak.
És fordítva: a vallásos, vagy misztikus szekta-alapítók, valamint a gigolo-cassanovák, a helytállást és kitartást igénylő komoly munka és a család-alapítási, családeltartási feladataik elől menekülnek. Egyetlen tőmondatban megfogalmazva: annak köszönhetően, hogy a felelőtlen jóslataikkal, illetve, azzal, ami manapság még annál is divatosabb: a sorsképletek elemeinek a pszichológiai értelmezésével (Az „izgalmas” ezo- pzsicho-misztikuskodással) egyesek még mindig hiteltelenítik az asztrológiát is Ezért tehát ma senki sem tartózkodik a saját élet-feladata szellemi tengelyében, tehát senki nem jár jól, hanem mindenki „rosszul jár”, még akkor is, ha ma már, ezt a „rosszul járást is”, jól el lehet adni a kereskedelmi televíziós műsorokban, amennyiben találnak hozza egy, az asztrológia nemes tudományát apró pénzre váltani és persze: szemtelenül elferdíteni nem szégyellő, horoszkóp-értelmező szélhámost (ezoterikus luxus-kurva kiszolgálót.)
Csoda-e, hogy az orvostudomány csodálatos vívmányainak az ellenére is, sokkal betegebb az emberiség mint egy évszázaddal ezelőtt? E költői kérdést nagyon sokan feltették már, de nagyon kevésnek jutott eszébe az, az egyszerű tény, hogy a gyógyítást elsősorban saját maga kijózanításával, vagyis az egészséges - egyetemes erkölcsi alapállás felvételével: saját tengelybe-állításával kellene elkezdje. Sőt: a legtöbb ember már nem is tud, sőt nem is akar tudni erről a, pozitív élet-eredményekhez és tartós egészséghez vezető spirituális – erkölcsi élet-tengelyről, hiszen az őszinteség és az egyenes gerinc ma pénzben egyáltalán semmit nem jövedelmez és ami nem jövedelmező, arra kár is időt áldozni. Ma, amikor éppen a keresztény egyházak szentesítik keresztény-ellenes liberális- humanista alapállást, az önmagát mindegyre gazdasági és politikai, valamint a Nobel-díjas (külső...) sikerekkel áltató civilizált embernek mindenhez van kedve, csak a belső meggyőződésből eredő, erkölcsi alapállást felvenni nem.
És arra aztán végképp nem gondolhat m már senki, hogy a sajtó "érdekes-izgalmas" rovataiban szereplő, primitíven gügye napi és heti horoszkópozással kocsma -szintre aljasított asztrológia, a hozza ragasztott sötét hazudozás nélkül, tehát becsülettel gyakorolva, a legpontosabb információkat tudná szolgáltatni. És nem csak azon „fanatikus” igazság- és szellem-szomjazók számára, akik annak ellenére, hogy az otthagyott kereszténység után, semmi kedvük Jehova, Buddha vagy Krisna-követővé válni, végre ki szeretnének józanodni és kiszállni e sehova se vezető, vásárian obszcén, és gazdaságosan (nyerészkedőn) stupid, káprázatos „gazdaság-politikai” élet-rohanásból. És azok számára is, akik joggal vetik meg a bulvárlapok és a divat-magazinok színvonalát is lejjebb nyomó, úgynevezett ezo- kultúrát!
Több ízben kifejtettem már, hogy az asztrológia legnagyobb hátránya pontosan az, hogy minden felelőtlen személy, aki egy kicsit is jártassá teszi magát e tudomány területén, az asztrológia adatrendszere segítségével félelmetesen könnyen tud, gyakran beteljesülő jósolásokat is adni olyan emberek számára akik, amellett, hogy átlagon felüli pszichikai érzékenységgel rendelkeznek, nem urai saját akaratuknak. Az asztrológia rákfenéje nem csak az, hogy nem csak a hízelgő és nyerészkedési szándékkal tett jóslások is, amelyeket a fentebb leírt, gyenge jellemű – És ez által tehát az asztrológiai meghatározottságaiknak kiszolgáltatott! – embereket becsapnak a jósok, csupa gazemberségek! Mert az asztrológia állandó lezüllesztése pontosan azoktól a (még…) jósolgató asztrológusoktól indul ki és oda tér vissza, hogy a jósok, általában hozzávesznek még egy jó adag borzalmat is, egy-egy, a jövőben megjelenő "katasztrófa-konstelláció" értelmezése közben. És ezt csak azért, hogy meghökkentsék azáltal a közönségüket. Az utóbbi őrültből ma már kevesebb van, de annál több a hízelgő kóklerből, vagy a minden emberi értéket semmibe, vevő, poén -gyártó, un. humorista-jósokból. Mert az utóbbiak esetében még csak nem is az a baj, hogy félrevezetnek egy pár jóhiszemű embert, hanem az hogy relativizálják és a semmibe nyomják azt, ami az ember számára a legfontosabb lenne.
A jóslási technikának az eredményessége, semmivel sem „reálisabb”, mint a valószínűség-számítási eredmények. Hogy mégis miért lehet ártani vele? - Pontosan azért, mert az asztrológia kimondottan a személy szubjektív világképéhez szóló kauzális információ-rendszerrel dolgozik és a szélhámos-jós viszont tudja, hogy lehetetlen a tudattalan képzelet világ mágiáján (vagyis a placebo-hatásán) felülemelkedni az olyan embereknek, akik nem rendelkeznek behatóbb metafizikai ismeretekkel! Az ilyen ember tehát, ha jósoltat, menthetetlenül a jóslás befolyása alá kerül, még akkor is, ha nem akar hinni és kézzel-lábbal tiltakozik a megjósolt esemény, vagy a megjósolt sorsfordulat megvalósulása ellen. Mivel tehát, a jóslás alapjául szolgáló információk "elevenbe vágóan" személyhez szólnak, a jóslás elhangzása után csak két lehetőség marad a "szenvedő alany" számára: 1) a karmikus meghatározódásainak és nyers tulajdonjegyeinek köszönhetően, még jobban bele süllyed az asztrológiai meghatározottságaiba, tehát oldás helyett felerősíti azokat öntudatlanul, és önkéntelenül beidézi - beváltja a jóslást.
2) - Minden racionális tudásával és tárgyi logikát szolgáló „józan” agysejtjével azon lesz, hogy elkerülje a megjósolt eseményt és minden létező szellemi potencialitásával annak a bekövetkezése ellen fog dolgozni. Az utóbbi esetben megtörténhet ugyan, hogy sikerül elég mentális ellenállást kifejtenie ahhoz, "kicselezze a jósolt sorsát". De mind a két esetben meg lesz gátolva, vagy meg lesz zavarva szabad akaratának a természetes érvényesítésében. Ez viszont már törvénytelen beavatkozás egy ember szellemi fejlődésébe, mint azon pszichológusoké, akik elaltatván különféle tablettákkal és terápiás technikákkal (kezelésekkel) a klienseik lelkiismeretét, időlegesen elhitetik vele, hogy mindaz a gazemberség, agresszió és gyűlölet, illetve, az emiatti szorongás és félelem, ami gyötri és ami a lelkében történik, "természetes". És, hogy mindössze az a gond, hogy ő, születésétől fogva, vagy pláne az elrontott neveltetésének, vagy „a szülők által okozott traumáknak” J köszönhetően, érzékenyebb a kelleténél a "normális" embertársaihoz viszonyítva. (Lásd Hamvas Béla ide vonatkozó megállapításait a "Korszenvedélyek utólagos igazolása" című esszéjében. Patmosz I., Hamvas Béla művei sorozat, Életünk Kiadó, Szombathely, 1992).
De szóvá kell tennem az asztrológia gyakorlásának a pszichológia fent leírt eljárásaihoz hasonlatos, klasszikusan aljas változatát is. Azt a gyakorlatot, amikor az asztrológus ahelyett, hogy még nagyobb őszinteségre és a hibabelátási készség kialakítására, valamint a karma-oldást lehetővé tevő, gyakorlati életfeladatoknak a felvállalására serkentené a horoszkóptulajdonost, annak az asztrológiai sorsképletében látható sors-motívumok segítségével, inkább a szülött "jobb" és a "pozitívabb" tulajdonjegyeit hangsúlyozza, azokat emeli ki. Mondván, hogy azokra támaszkodhat. Sőt: hogy azokat „kell felszabadítania”, ezzel még inkább visszanyomva és tovább is sötétben tartva, azokat a karmikus meghatározódások miatti késztetéseit, amelyek a sorsát rontják a negatív mágikus hatásaikkal. De, ami ennél sokkal rosszabb, ezek a luxus- asztrológusok, kitanítják a klienseiket arra, hogy miképpen óvakodjanak azoktól az életterületektől, ahol a felvállalandó, nehézségekkel és kemény próbatételekkel járó személyes életfeladatai, problémás élethelyzetei mutatkoznak.
Arra, hogy kikerülje és kicselezze azokat a karma-oldást szolgáló életfeladatokat tehát, amelyeket a könnyítéseket kereső mai ember, amúgy is elkerül. – Persze, hogy a siker- és élvezetvadász és a probléma-kerülő- és kényelem-preferáló mai ember, ezeket a „kényelmesnek” tűnő asztrológiai feltárásokat preferálja a karma-szembesítés, és a karma-oldáshoz szükséges, de az illető személy által nem kívánatosnak érzékelt életfeladatok felvállalásának a fontosságára való figyelmeztetések helyett!
Nem a karma-pontok és a negatív bolygóalakzatok jövőbeni „befolyásoltsága” alapján jósolgatnak a felelőtlen és a szélhámos asztrológusok, hanem a pozitívan fényszögelt bolygóknak a jövőbeni pozitív befolyásoltsága alapján, ami tízszer-, vagy még annál is kevesebb alkalommal és erősséggel történhet meg mint a minimum öt konstelláció szerinti karmájuk felerősödése következtében előállható külső események és főként: belső (negatív!), agressziós és félelmi és szorongásos és megint csak gyűlölködési, vagy az Uránuszra és a Vízöntőre jellemző kiakadási, hisztériázási és pánikos késztetések! Így, a jósok kliensei mindössze a külső reményeikkel maradnak meg, miközben a belső, karmikus realitás érleli és fokozza bennük a még láthatatlan (esetleg: halálos) betegséget és a korai impotenciájukat (menopáuzájukat), gyakran a korai halálukat is! Nőknél a magzat- foganási és kihordási- valamint, a természetes gyermek-szülési képtelenségüket. Vagy, mint a Szinetár Dóra színésznő esetében például, a dawn-kórós magzat-foganási lehetőségét. Azért emeltem ki ezt az esetet, mert a művésznő éppen a hibás foganás előtti időszakban szerepelt egy olyan tévé-műsorban, ahol a meghívott (Nincs amit kertelni: szamár!) asztrológus a Színésznőnek erős „igazság-érzetét”, vagyis, igazából a mély és kiengesztelhetetlen agresszióját dicsérgette és arra okította, hogy tanuljon meg nem-et mondani. Vagyis: misztikus - tudományosan táplálta és hizlalta a színésznőnek az amúgy sem kis ego-ját, nárcizmusát. Lehetségesnek találom tehát, hogy a művésznő éppen a dilettáns „sztár-asztrológus” tanácsára mondott nem-et az Istennek, az általa nem kívánt (Nem programozott) időben történt magzat-foganásra. Persze, ez csak feltételezés. De az, hogy a színésznőnek az általam is megvizsgált horoszkópja szerint nem tet jót a dicsérgetésével, az biztos! A luxus-asztrológus tehát, egyáltalán nem tett jót a „sikeres” színésznő feldagadt spirituális öntudatának és a karma-oldás helyett, annak a dagasztására ösztökélte, ami aztán a dawn kóros gyermek megfoganásához vezetett, az biztos! Vagyis: egy eltorzult magzatban materializálódott a színésznőnek az asztrológus által is torzított egoja.
Mind a dilettáns, mind a tisztességtelen – nyerész asztrológusok lealjasítják a megélhetésüket biztosító tudományt aljasítják le. És teszik annak az eredeti funkciójával ellentétessé, amikor a nyugati civilizáció emberének az izgalom-kereső és a sors-kicselezési lehetőségekben naivul reménykedő, egoizmusát, a spekulatív, anti-krisztusi (megváltás ellenes) késztetéseit és hajlamait szolgálják ki.
Főként, amikor "szerencse-pontokat" és sors-kikerülési lehetőségeket keresnek egy – egy horoszkópban, ahelyett hogy a felvállalandó sorsfeladatokra és a fel nem vállalások lehetséges negatív következményeire (pl. betegségek, balesetek, feloldatlan családi és szociális konfliktusok) mutatnának rá részletesen.
A szellemi célokat szolgáló kauzális asztrológia, képes egyértelműen rámutatni a személyben létező, mély gyűlölködési hajlamokra, mint betegség-szerzési hajlamokra, valamit a lelki és lelkiismereti önáltatásokra, mint balesetekben is jelentkező, mentális és érzelmi feszültségi gócokra, valamint ezeknek az átvilágítási- és feloldási szükségére, tehát az emberi élet rendeltetésének (A karma-oldásnak) a beteljesítésére taníthatja meg az embereket. Mert ez a rendeltetés nem más, mint a karma-oldást követő megváltás, bármennyire is kapálózzon ez ellen a tudomány és az annak az eredményei által elkábított, liberális árnyék-énünk. Az utóbbinak az egyik részét (színezetét) jelzi az asztrológiai sorsképletben a Sárkányfarok. De ez csak az egyik féle karmikus meghatározódásokat jelölő karma-pont, a másik a Lilith.
A Sárkányfarokkal szemben áll a Sárkányfej. Ez meg éppen, hogy a megváltódási (Kiegyenlítődési) állapotot jelölő grafikai hely, amit a keresztény hagyomány az emberi élet célja beteljesedéseként, mennyek országának nevez. Ez viszont, nem egy túlvilági hely, hanem egy, az életünk során, a jóságunk és a szeretetünk növelése, valamint a sors-logika megértése által és ez értelmi világosságunk növelése által elérhető és elérendő, boldogsági állapot. Az ideális szellemi éberség elérési állapotát, vagyis az életünk célját és rendeltetés-beteljesülési lehetőségét (És szükségét!) jelölő: tehát a megváltási – megváltódási lehetőséget jelölő grafikai pont a sorsképletünkben. Képletesen mondva, a Sárkányfarok nevű karma-pont és a Sárkányfej nevű életfeladat-beteljesítési (boldogulási) pont közötti vonal jelzi és jelképezi az életünk és az öntudatunk spirituális fejlődési tengelyét.
Az asztrológiai születési sors-képletekben (az asztrogrammban) tehát, a Zodiákus körét (A napjegyek - az állatöv - körét), vízszintesen átszeli az Aszcendens-Deszcendens tengely és arra általában merőlegesen az Ég Alja (I.C.) és az Ég Közepe (M.C.) nevű pontok által meghatározott sarkalatos tengely. Ez a tengely mindig tökéletesen merőleges az egyenlő házak rendszerével készített asztrogrammokban. de a merőlegestől több fokra is eltérhet, amennyiben a sorsképletet az egyenlőtlen házak módszerével készítjük és vizsgáljuk. Viszont, van az asztrogrammnak egy harmadik, változó irányú és irányítású tengelye is, amit igazából a sorsképlet síkjára merőlegesen, tehát mélységben kellene ábrázolni és, aminek a klasszikus asztrológiában csak a behatároló pontjait szokták ábrázolni. Ez tehát, a Leszálló Holdcsomópont (Sárkányfej) és a Felszálló Holdcsomópont (Sárkányfarok) által meghatározott tengely, amiről fentebb és még korábban is írtam, és ami a vizsgált személynek a szellemi ébersége fejlődési irányát jeleníti meg. Vagyis azt a spirituális fejlődési utat, amelyet a személy, a negatív karmikus meghatározottságainak a felismerését és beismerését követő karma-feloldását célzó életfeladatok felvállalásától a teljes jóság-képesség megszerzésével járó megváltódásáig bejárhat, vagyis, amit az igazi boldogsági állapot eléréséig tesz meg.
Majdnem minden magyar asztrológus megértette már azt, hogy ennek a vonalnak a spirituális fejlődési tengelyként (Karma-megismeréstől és karma-felvállalástól, a teljes karma meghaladásának a jelképes szellemi tengelyeként) való bejelölése az asztrogrammban föltétlenül szükséges. Ezt, amennyiben a személyi horoszkópot nem jóslásra, hanem spirituális tudatosodási és kiegyenlítődési boldogság-elérési életprogram helyes feltárására és értelmezésére akarjuk használni.
A két holdcsomópont (Sárkányfarok - Sárkányfej) által meghatározott tengely tehát, a horoszkóp tulajdonosának a spirituális fejlődésvonalát jeleníti meg (spirituális fejlődési élet-programját), a megvilágosodástól – felébredéstől a teljes karma-oldással járó, boldogsági állapot és végleges éberség megszerzéséig. Ez jelzi tehát az illető személy karma-labirintusából való kiemelkedési irányát, a gyakorlatilag nem is követhető szellemi színezetét. Vagyis azt, hogy honnan, milyen konstellációk és horoszkópházak által megtestesített spirituális teremtési ősmintáknak megfelelő gyakorlati tévképzetek szerint él addig, amíg el nem készíttetve a horoszkópját, hozza nem fog a karmából való feloldáshoz hozzá segítő életfeladatai felvállalásához és beteljesítéséhez. Azt, hogy milyen jellegű, veleszületett hibás élet-látásmódból eredő, félelmek és ambíciók működtetik – irányítják, manipuláljak az életképzeletét és azt, hogy milyen életterülettel nem képes a leginkább harmóniába kerülni születésétől fogva a horoszkópja értelmezésével járó karma- feltárásig. És azt is, hogy mindezt meghaladva, milyen jegy és milyen ház helyzet által jelölt teremtési ősmintákat követve juthat el a jóság átélésének a minél nagyobb mértékű átéléséig, a vonatkozó ébersége és kiegyenlítődési képessége megszerzéséig.
Ki lehet olvasni az asztrológiai sorsképletből azt, hogy, amennyiben nem vállalja fel a megfelelő életfeladatokat és nem törekszik a közben a jóság minél erősebb átélésére, akkor milyen jellegű, előbb – utóbb (minimum 56 éves korig!), vagyis menthetetlenül bekövetkező sors-krízisekre, erkölcsi-, tehát szellemi – spirituális krízisekre és csődökre, testi, vagy lelki fájdalmakra, anyagi veszteségekre, és esetleg vagyoni csődökre, talán egész életre kiható sors-krízisek átélésére lesz szüksége a felébredéséhez. Igen, ezekre (is) utal a Sárkányfaroknak és a Lilithnek a jegy- és házhelyzete. (Arra tehát, hogy a Kiegyenlítődés Törvénye alapján, milyen hiány-információ sűrűsödésből- indul mindenki az életbe). És persze, arra is, hogy milyen jellegű, milyen színezetű szellemi beteljesülést kellene a spirituális Én- tudatának elérnie a fizikai élete során, a fizikai és pszichikai tapasztalatoknak és ezeknek a szellemi - metafizikai értelmezése segítségével.
Ez a mindenkiben létező abszolút tengely nem egy asztrológiai absztrakció, hanem a mindannyiunkban létező, és a mindannyiunk létalapját képező szellemi valóság (a Tao), az egyetemes létezés ősi létforrása (Abszolútum) és az őrök emberi szellemnek (Adam Kadmonnak) a rendeltetése között húzódó spirituális tengely, amelyhez a magunk spirituális színezete (Karmája) szerint kapcsolódunk személyenként, külön - külön, ha akarjuk ezt, ha nem. Tehát akkor is létezik ez a kapcsolat és ez a funkció, ha tudomást szerzünk erről az egyetemes emberi küldetésről (A személyi megváltódás megvalósítása) és a személyünknek a hozzá viszonyított és annak megfelelő egyéni rendeltetéséről (Karma-oldási létfeladatáról), ha nem.
6. A Lilithről szóló ősi tudás, és az általa biztosított maximális karma-oldási lehetőség
Az asztrológiai sorsképletekben szerepel egy másik (második), a sárkányfarok által megtestesített negatív tulajdonságoknál is mélyebb és rejtettebb és ezért veszélyesebb negatív tulajdonságokat jelző karma-pont is: a Lilith. A Lilith minden ember horoszkópjában megtalálható, és a születési képletben elfoglalt házhelyzete és konstellációja szerint az élete legfontosabb karmikus pontját képezi. Azt is lehet mondani, hogy az, amit az Lilith általános Lilith nevű metafizikai jelenségnek a személyesen ránk vonatkozó része, és addig amíg meg nem ismerjük annak a jelentését, addig az életünk nagy rejtélye, az ugyanakkor és egyúttal a sorsunk jóra fordításának a kulcspontja is. Képletesen szólva, úgy is mondhatnánk, hogy minden embernek ez a „háta közepe”, vagyis, a mély-tudattalanja és a lelke mélyén rejtőző fekete foltja. Ennek, a Sárkányfarok által jelölt, velünk született negatív spirituális tulajdonságoknál is mélyebb és zavarosabb kauzális valóság-látásmódot jelző sors-pont által jelzett mély-karmának a feloldása és meghaladása, minden embernél más és más, jellegzetes élet-feladatok felvállalását teszi szükségessé.
Vagyis, az egészséget és a boldogulást tönkretevő Lilith által jelzett, személyes negatív meghatározódások feloldása csakis bizonyos, az asztrológiai sorsképletekben horoszkópházaknak nevezett grafikai házak által megjelenített (szimbolizált), jellegzetes gyakorlati feladatok elvégzését lehetővé tevő életterületeknek a felvállalása által lehetséges.
Ez, az öntudatunkban, az űrbéli fekete lyukakhoz hasonlóan működő negatív szellemi – spirituális (És kauzális!) energia-góc például, minden párkapcsolati krízis, észveszejtő szenvedély, kísértés – és kísértésnek engedés -, a csalás kísértése és a csalás miatti válás és családi bomlás, vagy a csalás és a csalás eltűrése miatti szenvedés és minden elképesztő és humánus logikával igazságtalannak tűnő, a józan eszünk számára elképzelhetetlen módon előálló, furcsa és zavaros sorshelyzet, hosszan tartó, vagy végleges betegség, mint pl. az elmezavar is, és általában minden zavarnak az igazi oka.
a) Az Első Lilith jelenségnek a bővített értelmezése:
Az Abszolút Létboldogság, vagyis, az abszolútum, öröktől fogva létezik. Ez egy nyugalmas, öröktől fogva adott és határtalan létállapot. Van azonban az abszolútumnak egy mindenek feletti és mindenek előtti, elképzelhetetlenül (sejtelem és sugallat szerűen) finom ősvágya is, amely szintén örök időtől fogva, vagyis örökkévalóan létezik. Ez a finom ősvágy pedig, folyamatosan elindítja az ősteremtést, és ez által elsődlegesen az abszolút boldogság minőségi növekedést biztosító és tehát az abszolútum fennmaradásához szükséges fejlődést biztosító Isten-teremtést is. Ez az a sejtelmes, racionálisan nem indokolt, mindenekelőtti és mindenek feletti, abszolút ős-vágy a sóvárgás egy, azadottól eltérő „más-állapotra-”, tehát, valami másra, mint ami van. Tehát egy olyanra, ami nincs, és ami nem adott. Ez az örök sóvárgás az, ami a fejlődéshez – minőségi táguláshoz – szükséges kíváncsiságot is megszüli, de ugyanakkor ez a meghatározhatatlan célú vágyakozás és sóvárgás az, ami végül is, az emberekben sorsrontó kísértésként is megjelenik. Ezt az ős-sóvárgást nevezzük Első Lilithnek.
Az Abszolútum tehát, ennek a hatására válik Tudatos Teremtő Istenné. Ezért hozza létre és áramoltatja ki magából vibráció-csökkenéssel a mágikus-teremtő erejű ősképzeletével, a teremtő erejű idearendszereket felépítő és működtető ős-ideákat. Mivel mindig átvilágítja és megérti az őssóvárgásának, azaz a Lilithnek, az abszolút belső ős-okát, ezzel a fénnyel az abszolútum át is világítja önmagát és a teremtő-ideák révén, átváltozik Fényt áramoltató kauzális Világossággá és termékeny odaadássá, melegséggé, kiáramlássá, tápláló – ellátóvá, és, ugyanakkor az eredeti – abszolút - egységhez való tartozásnak az ősi tudásává, az egységhez való szubtilis kötődésnek, visszacsatolásnak és az ahhoz való visszatérésnek a kényszerévé: Szeretetté.
Az Abszolútum így, e kiáradás, kiáramlás, teremtés, létrehozás – és: kötődés-megtartás és az egységbe való visszatérés vágyának, sőt: kényszerének, az ősprincípiumában, vagyis ebben az egységesen kettős létfolyamatban: a teremtésben és a megváltásban, megosztja és megsokszorozza, majd kiegyenlítődvén, újra egyesíti önmagát. Így lehetővé válik az Első Lilith által keltett feszültségek és az egymás ellen irányuló abszolút teremtői erőknek és hatásoknak – és ellenhatásoknak, a kiegyenlítési szüksége és az első Lilith sóvárgás által megbontott és a Második Lilith által megzavart egység folyamatos helyreállítása (Megváltódása). Mert, az Abszolút Egyetemes Ősképzeletből a megnyilvánult – a létünk alapjait képező, tehát szellemi, nem anyagi – létbe kiáramló, teremtő ősideák egy kis része megsérül az első Lilith jelenség által okozott első teremtés, a megnyilvánult – még mindig nem fizikai, hanem még a fehér zaj feletti – vibrációs állapotban levő ős-létbe való kiserkenés folyamán, az ún. teremtési traumában. És ezek, az abszolút létből hibásan (funkcionálisan zavarodottan, vagy hiányosan) kiserkenő, és az egész teremtéshez képest kevés, de még sem jelentéktelen számú hibás ősideák, képtelenek az Isteni létben, a létező isteni struktúrákba integrálódni, azokkal szervesen együttműködni. Ezért a polaritás törvénye automatikusan átállítja őket a saját ellentétükre: a viszályukra. Ezt a jelenséget, ezt a negatív ősidea-transzformációt, nevezzük MÁSODIK LILITH – JELENSÉGNEK.
A zavartalan Isteni létezés, ezeket, a Polaritás és a Fokozás Törvénye által a saját ellentétükké változtatott, hibás ősideákat, az immár nem csak hibás mivoltuk miatt, de a visszájukra való fordítás miatt is újból és lényegileg is megzavarodott ősideákat, automatikusan kiveti – ki nyomja magából, leszorítja alacsonyabb rezgés-állapotú dimenziókba (Idea, mentális és asztrális – fizikai szintekre), így őrizve meg az isteni zavartalanságát, a zavarhatatlanságát. Mert különben ezek, a teremtés közben, vagy már az abszolút létben megsérült ősideák, majd azoknak a visszájára fordított formáikból keletkező zavaros (démoni…), struktúrák szétterjesztenék káoszukat az egész egyetemes teremtésben. Ez viszont nem célja az abszolút ősintelligenciának. Ti., hogy a sérült pokoli lények, csak egyre csak nőjenek, növekedjenek és akkor tényleg, akár két pólusú, megnyilvánult (Isteni és ördögi) lét is, létezhetne párhuzamosan. De ez nincs így, részben azért, mert az abszolút lét egy és egységes, tehát az ő első (Isteni) megnyilvánulása is egy és egységes. Másrészt, az Isteni létnek is szüksége van minden egyes olyan ősideára, ami az abszolútumból belé kiárad, mivel azok egytől egyig teljesen új (abszolút) , a fejlődéséhez (minőségi növekedéséhez) szükséges információkat tartalmaznak. Ezért, időtlen idők óta, létrehozza magából az emberi aurákat, és azokat össze kapcsolta a Rezonancia törvénye alapján egy – egy zigótával, melyekből az egybekapcsolás után, embriók, majd kilenc hónap múlva emberek lesznek.
Tehát, azokat a megsérült ősideákat, amelyeket a polaritás és a fokozás törvénye az isteni zavartalanság érdekében a visszájukra állít (Ezt a visszájára állítást nevezzük a második Lilith jelenségnek), általunk, az emberek(a mindenkori emberiség) által megmenti, és kijavítja. És hogyan? Hát éppen az ember, illetve az emberiség, az Adam Kadmon segítségével. Például viszályok formájában jelentkező ellentétekben és konfliktusokban kényszerül rá a tudatos ember arra, hogy mentalitást és életképzeletet (imaginációt) változtasson. Arra, hogy egy –egy emberbe kerülő, szélsőséges és ellentétes, és végletes (hibás, vagyis démoni) képzetet pozitív, egészséges minőségű gondolatokba és képzetekbe, vagyis pozitív és ép jellegű személyi mentalitást eredményező képzetekké alakítsa. Hiszen a gondolataimat és a képzelgéseimet – képzeteimet – úgy változtathatom, ahogy akarom, teát pozitívvá javíthatom. (Ezt a tudatos és pozitív mentalitás-váltást, hívjuk karma-oldásnak.)
Az egyes ember tehát – Adam Kadmon – nem más, mint ezeknek, az ő aurájába és így a tudattalan szellem-világába került, sérült és a visszájukra állított ősideáknak (démonoknak) a fájdalom hatására az önkéntelenül és öntudatlanul munkálkodó, hibajavító, személyes, mivel emberi személyekben létező „műhely” jellegű, általában tudatlan, de nagy ritkán tudatos személyisége.
b) A Második Lilith-jelenség ismertetése:
A Tudatos Teremtő Isten azért hozott létre magából minket, vagyis azért alkotja meg folyamatosan az aurainkat, amik a lézetésünknek és az életünknek a spirituális-energetikai hátterét és alapját képezik, tehát, mi emberek azért születünk a földre, hogy a boldogságba való visszajutási törekvéseink közben és annak a hatására, tudatosan, vagy öntudatlanul, de kijavítsuk a bennünk karmaként létező, az isteni létbe már eleve sérülten érkező ősideákat, amelyeket a Polaritás törvénye a visszájára állít. Ezért kerülünk újra és újra konfliktusba egymással és a természet jelenségeivel, sőt, sok esetben önmagunkkal is. És ezért van annyi – humanista logikával szemlélve: igazságtalan, isteni logikával vizsgálva viszont: szükséges nyomorúság, mert az éltünknek ezen rendeltetése felől félre vagyunk vezetve.
Azért kell megszereznünk – kifejlesztenünk és használnunk a szellemi –megkülönböztetési képességünkre alapozott hibabelátási képességünket, hogy tudjunk karmát oldani. Ezért kell tehát a pozitív, mágikus sors-körülményeket is előidézni képes kiegyenlítődési – boldogulási képességeink kifejlődését lehetővé tevő, belső, hibabelátást, az önkritikát és a kritikát gyakorolni. És ezért kell törekednünk a hibajavított megváltási rendeltetésünk betöltésére az érzéki örömökben és az anyagi világ által okozott kábulatokban való tévelygés helyett.
Úgy történik tehát a hibajavítás, a mély-tudattalan spirituális struktúráinkban (az auránkban) az életünk során, hogy a testünket alkotó testrészek és szervek meghibásodásában (megbetegedésében), és megsérülésében, valamint a környezetünket alkotó fizikai valóság által képezett élethelyzetek minőségében tükröződve – amennyiben éberek vagyunk – felismerjük az abszolút Lilith-sóvárgások után a rezonancia egyetemes törvénye alapján a mi auránkba kerülő és oda beágyazódó hibás isteni-ideáknak a sérült mivoltát. Hogy a testi és a lelki fájdalmaknak köszönhetően, az Első Lilith hatására bekövetkező ősidea-kiáramlás közben létrejött, az abszolútumból folyamatosan kiserkenő és az Isteni állapot birodalmából, az alacsonyabb dimenziókba kerülő, és onnan magzat korunkban, az auránkba – tudattalanunkba - vésődő sérült (Abszolút lényegükben nem, hanem csak a funkciójuk felszíni manifesztációjában sérült!) ősideák által sugallt képzeteink és gondolataink hibás (téves) jellegét, színezetét. Ebben a felismerésben van nagy segítségünkre az asztrológia tudománya. A kauzális asztrológiáé…
Így, az Abszolút Létből kiserkent ősideáknak azon határtalan halmazából és tömegéből, amelyek megsérülnek az első teremtés közben, vagyis az abszolútumból az isteni létezésbe való kiáramlás közben, magunkban – azauránkban - hordozunk egy pici részt. Ezért az azonos időintervallumban született egyének, ugyanazon konstelláció szerinti Lilith-el és Sárkányfarok-kal születnek, mert A CIKLUS ÉS A RITMUS EGYETEMES TÖRVÉNYE szerint, úgymond abban az időszakban ott és azokban azonos jellegű – minőségű…- isteni idea-struktúrákban jelennek meg az isteni létben. Tehát, a sérülés miatti hiány karakter is majdnem, hogy azonos, amelyekből ezen embereknek a szellemi, spirituális és kauzális szerkezete – Az aurájuknak az isteni és a krisztusi alapja - felépült. A személyi eltérések, már a fizikai és pszichikai – családi – anyai nagyanyai, nemzeti, stb. történések különbözőségéből adódnak. És mivel a teremtő ideakiáramlás folyamatos, ezért egy-egy időintervallum véget ér, a következő időszakban már más konstelláció szerinti Lilith (És Sárkányfarok) jellegű zavarokkal születnek az újszülöttek.
De, a karmikus hibákból eredő, valóság-látási tévképzetek mellett, ugyanakkor magunkban hordozzuk az isteni eszenciánk teremtő képességét is. És, a Tudatos Teremtő Istennel való összeköttetést, népszerűbb nevén: az isteni magot. És ugyanúgy és ugyanakkor és az előbbivel egyszerre, magunkban hordozzuk egész életünkön át az asztrológiai feltárás által lehetővé váló, a Lilith és a Sárkányfarok elnevezésű karmapontok jelezte negatív, zavaros, karmikus meghatározottságokat is, noha, ezek a meghatározottságok, a sorsukat a saját kezükbe venni képes személyeknél, át kell alakuljanak a megfelelő konstellációs erőterek szerinti, pozitív tulajdonságokká és képességekké.
A fentiekben leírt jelenség következtében, már a fogantatásunkkor az auránkkal eggyé válik tehát a Zigóta nevű biológiai magzat-csíra, amit a női petesejtbe befurakodott férfi ivarsejt alkot és az auránk – Tehát mind az isteni képességeinket, mind a karmikus csomagunkat tartalmazó spirituális struktúránk! – ezt, az általa bekeblezett és keresztül – kasul átszőtt Zigótát, tehát a biológiai apánk spermája által megtermékenyített női petesejtet aktiválja az auránk isteni energiája. Ettől válik a Zigóta magzattá és ekkor kezdődik el benne a sejtosztódás-sejtszaporodás, vagyis a biológiai fejlődés-növekedés. Vagyis, már a születésünk előtt, sőt, már a fogantatásunk előtt is, a láthatatlan szellemi szférákon és az Abszolútumból a többi ép és egészséges ősideával együtt az Isteni létbe átszármazó, sérült ideák forgatagából az auránkba behatolva, az isteni MAG-unkra rárakódik bizonyos jellegzetes – az anyánk, édesanyánk és anyai ági női felmenőink képzeletével, sorsával szorosan összefüggő – Karmikus jellegű spirituális zavar.
Az első Lilith jelenség által létrehozott teremtésben megsérült és a második Lilith jelenség által visszájára fordított ősideákból alkotódó, személyes –egyéni hibás valóságértelmezési reflex, hibás spirituális értelmezési látás-módot ad. Ez a személyes-pokoli káoszt idéző karmikus jellegű, fordított (mert visszájára fordított) valóság-és világlátás, jelenségértelmezés és igazság-tudat fogja részben jellemezni és irányítani a gondolkozásunkat, az érzelmeinket és az ösztöneinket.
Az éberségünk megszerzésével, és tudatos teremtő képességünk megváltási logika szerinti gyakorlásával, valamint a kauzális asztrológia által biztosított, matematikai pontosságú(!) személyes karmánknak a részletes és pontos leírása megismerésével, tehát a személyes karmánk minél mélyebb és szélesebb feltárásával, leplezhetjük le ezeket karmikus poklainkat (démonainkat), amiket azonban megszüntetni, eltüntetni, megsemmisíteni nem lehet. Hanem csak folyamatosan átalakítani a megfelelő pozitív képességekké és tulajdonságokká. Az a zavarodott spirituális létállapot, amelyet a Lilith jelenség által a visszájára állított, sérült ősideákból alkotódik, és amelyen a születésünk, sőt: már a FOGANTATÁSUNK előtt keresztülhaladva átjutunk, majd a születésünkkor, az anyánk aurájától csak egy kicsi részben különváltan (Majd fokozatosan különválunk, a tudatosságunk mértékével arányosan) megérkezünk a földi életbe, az anyagi dimenzióba. Vagyis, a csecsemői tudatunk által még kibonthatatlan teremtő-képzeletünkben raktározódott, általános isteni-emberi (teremtői…) képességek mellet, e személyes karma-csomaggal is érkezünk be a világba és lépünk ki az anyánk testéből és aurájából a földi életbe.
Az anyagi létre éppen azért van szükség, mert az anyagi állapot négy igen fontos – SZAKRÁLIS! – tulajdonsággal rendelkezik: 1) a szellemi világból eredő információ rögzítésének – raktározásának tulajdonságával, tehát memóriával, és: 2) az anyagi – fizikai egység-állapotok rendelkeznek konkrét és határozott információ-közlési és közvetítési természettel, tulajdonsággal - lehetőséggel. Az anyagi világ ugyanis, nem a létezésnek a „csúcsa”, hanem a szellemi létnek egy középső – természeti – állapota és alatta a természet alatti (démonikus) létállapotokat találjuk. Ez az állapot tehát megjeleníti az anyagi formákat, itt, a biológiai létformákban, többé-kevésbé hosszas időre, de rögzülnek a legfontosabb spirituális és kauzális információk és képzetek, valamint a gondolat-képek is. És ugyancsak éppen ezért, ugyanitt, ugyanebben az állapotban alakíthatók át a valóság-képek és a képzetek, az emberi tudat által, vagyis a gondolkozás által. A ún. pokoli lét tehát, az anyagi világ rezgési szintjei alatt van, nem az anyagban létezik, hanem jóval alatta (természet – alatti), meg fölötte van (természet fölötti). a spirituális ideavilág alacsony szféráiban létező pokoli káoszban, ami a spirituális világ (negatív, zavarodott) részeként létezik, vagy a természet feletti (gondolati, képzeleti, ideális, krisztusi és isteni dimenziókban. A biológiai-, tehát a szerves anyag nem hordoz magában sem ideális állapotot, sem démoni zavart, hanem mindössze „semlegesen” megjeleníti az általa érzékelt (alacsony, vagy magas rezgésű) szellemi- spirituális formákat.
Az anyag információ-rögzítési és információ-megjelenítési (szimbolikus felmutatási – rámutatási) képességén alapuló, kauzális asztrológia, a maga szimbolikus jelrendszerével, képes kimutatni és jelezni minden egyes ember esetében, hogy a második megnyilvánulásában a Lilithnek a (ellentétes, kétpólusú) hatása milyen jellegű. Ugyanis az, mindig egy adott – az egyén horoszkópjában a Lilithet és a Sárkányfarkat tartalmazó földház – konstellációjának a szellemiségéhez (Géniuszához) kötött. Ennek megfelelően, tehát az asztrológiában egy – egy konstelláció géniusza és egy, vagy több bolygó ősereje által megjelenített szimbólumok által jelzetten, jelentkezik az adott egyénnél a fordított valóságlátás.
Annak a konstellációnak a szellemisége zavarodik meg tehát, és az a negatív szellemiség jelenik meg hangsúlyosan an az adott személyiség valóság-látásában, az egyik vagy másik végletes és zavaros személyi tulajdonság formájában, amely tulajdonság egy – egy konstellációra jellemző és ez, egy – egy földház által jelzett gyakorlati életkörben jelenik meg. annak a függvényében, hogy az asztrológiai sorsképletben, hol találhatók a karma-pontok? Tehát: amely konstellációban a Lilith, és a Sárkányfarok (A kevésbé rejtett Lilith – tulajdonságokat jelző karma-pont) megjelenik a személy születési sorsképletében, az – ha nagyon rejtetten is, de egészen biztos, hogy - arra a konstellációra jellemző negatív tulajdonságokkal fog rendelkezni. Ez a Lilith és Sárkányfarok által jelzett – karma, az ős-teremtés által elindított feszültség-oldási és kiegyenlítődési, azaz fejlődési folyamatokkal ellentétes. Ez önkéntelen és öntudatlan “bűnbeesésre” serkentő, negatív, ördögi erőként – kábulatra, önámításra való hajlamként, eszmék és rögeszmék formájában – jelenik meg.
szünet
Az egyéni élet értelme tehát nem lehet más, mint hogy beteljesítsük az általános emberi és a személyes egyéni karma-oldási rendeltetésünket, a sorsképleteinkből világosan kiolvasható életfeladataink felvállalása által. Életfeladatokról beszélünk azért, mert olyan jellegzetes életkörökben található, felvállalandó gyakorlati teendőkről és sorshelyzetekről van szó, mint pl. az egyértelműen és határozottan elkötelezett párkapcsolat hivatalos felvállalása, vagy a családalapítás, vagy a munka és a kultuszgyakorlás életterülete, az anyagi javak megszerzési és felhasználási módja (vagyis a pénzszerzés és pénz-használat módja, pénzköltés iránya és célja.), a meditáció és a kontempláció életköre, stb. Vagyis, a 7 éves Szaturnuszi ciklusok szerinti fejlődésünkben több ciklusra is nyúlik az egy-egy nehezebb karmikus meghatározottság felismerése, beismerése és annak az oldását – pozitív képességgé való átalakítását szolgáló és a mentalitás- átalakítást, a személyes átalakulást lehetővé tevő megfelelő életfeladat felvállalás segítségével történő feloldása, illetve a megfelelő pozitív képességekké való átalakítása, azaz, az isteni önmagunknak, illetve az Egyetemes Létnek (Az Istennek) való átmunkálása, használhatóvá tétele. Az ember számára, már a fogantatása előtti időben létrejött és már a nagymamája és a többi anyagi ági női ősök által „betájolt”, de konkrétan a születése pillanatától, tehát az anyától való különválásától számított, és a Teremtő Értelem, valamint az Egyetemes Törvények logikája szerint kijelölt egyéni és egyedi – tehát másra át nem ruházható és más által nem teljesíthető – életút bejárása és e bejárás közben végrehajtandó karma-oldás a cél. Ez az ember valódi rendeltetése. Az egyes embernek így lehetősége nyílik az igazi boldogságba való visszajutásra, annak az elérésére, ha ezt az egyetlen alap- célt felismeri és az Isteni Lét zavartalanságának megőrzése érdekében keletkezett karmáját az anyagi világ tükrében, azaz, a környezete tükrében leleplezi és feloldja. Amikor a karmáját tudatosan és kitartóan átváltoztatja, annak a jellegének megfelelő pozitív képességekké és tulajdonságokká, az életfeladatait a Boldog-Bolondság jellegű, felhőtlen felvállalásával és beteljesítésével, a benne levő, illetve egyszerre benne jelenlevő Teremtő és a Teremtmény közötti kiegyenlítődésnek a szüksége és lehetősége szerint.
Amikor tehát, az ember felvállalja ezeket az egyéni karma-oldását lehetővé tevő, jellegzetes életfeladatokat, akkor az azt jelenti, hogy felveszi a keresztjét, amely szakrális tett és megvalósítás a vallásosok szemében kizárólag Jézusnak volt lehetséges maradéktalanul és teljesen. Ez a keresztvállalás a legtöbb ember és főképp a próbatétel előtt álló emberek számára, nehéz próbatételeket és kudarcsorozatokat jelenthet, amennyiben az illető személy nem eléggé eltökélt ennek a szakrális tettének a felvállalásában és, képletesen mondva: csak az ujja begyét dugja bele a karmája mocsarába. Azonban tudni kell azt is, hogy kizárólag ezeknek a próbatételeknek a felvállalásának van értelme, míg a karma verklizése értelmetlen és mindössze vissza felé fejlődést, vagyis vissza-élést eredményez, és a karmánk tovább dagasztása, verklizése következtében csak veszteségekhez és hiábavaló kudarcokhoz, a szükségesnél sokszorosan nagyobb fájdalmakhoz vezet. Lásd a bibliai Jónás történetét, aki gyáván megfutamodott az Istentől kapott feladata elől és „véletlenül” az ellenkező irányba tartó hajóra szállt, majd egy cethal (A karma szerinti sorsa) bekebelezte.
A kauzális asztrológia tehát, mindenek előtt közvetlenül a személyre alkalmazható - és alkalmazandó- szellem-tudomány, amely éppen olyan egyetemesen érvényes morális értelmezési logikával rendelkezik mint a filozófia, és a teológia, azon felül, hogy az egyes személyeknek a karmája egyedi jellegét és a karmája feloldási lehetőségét biztosító életfeladatoknak az ugyancsak egyedi jellegét jelző, sok ezer éves megfigyelés alapján felállított elemek pozíciója, materiálisan rögzített, tehát ellenőrizhető. Vagyis: nem értelmezhető önkényesen és nem módosítható óhajok és vágyak szerint. A spirituális asztrológiában mindig a konkrét ember személye, személyisége a fontos és nem a tudomány elméleti axiómarendszerének az önkényes, sablonszerű alkalmazása. Itt az emberi személyiség egyedisége kibontható és megismerhető bárki által a vonatkozó materialista tudományok (fizika, asztronómia) konkrét adatainak segítségével.
Ezeknek a fizikai (asztronómiai) adatoknak alapján elkészített több dimenziós alapképlet (asztrogramm) több ezer éves megfigyelések alapján készül el és általánosan és egyetemesen érvényes kozmikus folyamatokat és meghatározottságokat, rendel, ugyancsak tudományosan megfigyelt és rögzített spirituális jelenségekhez (Archetipusokhoz – szellemi minták szerint differenciálódó magatartásokhoz.). Vagyis egy emberi sorsképlet, olyan a világegyetemben az adott időszeletben érvényesülő lételveket jelez, amely lételvekkel az egyes emberi személy, mint több dimenziós (spirituális) lény, tudatosan, vagy öntudatlanul, az élete folyamán szoros kapcsolatban áll. Ezek az erők az ő személyi alapindíttatásaiban (ösztönösség, különböző potencialitások, mentális és pszichikus irányultságok, ezeknek megfelelő képességek, vagy ösztönös késztetések a felszínen is követhetők. Vagy, éppenséggel a tudattalanjába rejtett, más tudományok által csak homályosan kimutatható és értékelhetetlen belső feszültségek, ellentmondások: vágyak, gátlások, ősfélelmek, harmónia-törekvések és nem egyszer rombolási, vagy önrombolási - tehát életellenes- alapkésztetések) jutnak kifejezésre az élete különböző mozzanatai alkalmával.
A kauzális asztrológia tehát, egy olyan, a fizikai (asztronómiai) realitások vonatkoztatási rendszereihez kapcsolódó, abba a fizikai valóságba konkrétan beágyazott (és így pontosan ellenőrizhető adatokkal dolgozó) személy-centrikus szellem-tudomány, amelynek segítségével bárki választ kaphat a saját élete azon döntő kérdéseire, hogy élete harmonizációja érdekében mit és hogyan kell változtatnia általános mentalitásán, személyi (lelki-szellemi) struktúrájától idegen, vagy azokkal ellenkező elképzelésein, ambícióin, az érvényben levő, divatos társadalmi modellek hatására átvett ferde koncepcióin és káros beidegződésein, amelyek nem állnak összhangban (sőt: a legtöbbször ellenkeznek) saját lelki struktúrájának, azaz szellemi fejlődését szolgáló sorsfeladatainak beteljesítésével.
Ez az asztrológia tehát olyan kauzális információkat képes adni az egyes ember számára, amelyek által fölöslegessé vállnak az egyén további élettörténetében azok a tragikus események, azok a drámai jellegű személyközti konfliktusok - és nem utolsósorban azok a betegségek- (vagyis biológiai szervezetének és fizikai - társadalmi környezetének azok a durva visszajelzései), amelyek mind csak arra hivatottak felhívni a figyelmét, hogy nem az ő szellemi-lelki fejlődésének, emberi tudata kiteljesítésének az útját járja. A személyi asztrogram tehát azonnal rámutat, hogy a horoszkóp tulajdonosa mikor igazodik az ő valós személyiségétől, vagyis szellemi életprogramjától (életfeladataitól) idegen, azokkal többnyire ellentétes elvárásokhoz, idegen koncepciók kielégítéséhez, vagyis mikor és miért "kezeli" rosszul saját élettényeit, adottságait és személyiségtudata kiteljesítését szolgáló életfeladatait.
A kauzális asztrológia segítségével (a személyi horoszkóp segítségével) megtudható, hogy ki, hol vétheti el az élete tényleges célját (hol vétkezhet) az ember, hogy hol vétkezik önmagával és másokkal szemben. És azt is , hogy ezen céltévesztéseinek (vétkeinek) élete milyen területein és melyik szerveinek károsodásában kell viselnie a betegségformákban, drámai konfliktusokban és balesteknek tűnő, tragikus események formájában jelentkező (többnyire fájdalommal és szenvedéssel járó és éppenséggel nem is olcsó) következményeit.
Én például, az asztrológiával való találkozásomnak köszönhetem, hogy hatvanöt évesen is, ép és egészséges embernek tudhatom magam, aki aktív karatézóként szellemileg és fizikailag is egyaránt teljes értékű életet élhet, miután minden lehetséges betegségen átestem, életem korábbi szakaszaiban. A gyomromtól az aranyeremig az egész emésztőrendszerem el volt fekélyesedve. Az epém és a veséim köveket gyártottak, a prosztatamirigyem és a húgyhólyagom mélyen be voltak fertőzve és hosszú – hosszú évekig krónikus gyulladásban voltak. Ezen kívül, máj - és epeproblémákkal, alacsony - és ingadozó vérnyomással, voltam diagnosztizálva. Ezek a betegségek már nincsenek a szervezetemben.
Gyerekkoromban a gyermekkorház fehér olajfestékkel lekent ablakú kórtermeiben feküdtem sokat és fiatal férfi koromban háromévenkénti "szabályos kezeltje" és "lakója" voltam a csíkszeredai megyei kórháznak, a pszichiátriai és más ideg-terápiás kezelésekről nem is beszélve! Mai egészségi állapotom csak részben köszönhető a gyógyszeres kezeléseknek, és egyáltalán nem az úgynevezett természet-gyógyászati, vagy más, mágikus és misztikus (kézrátételes bioenergiás kezelés, dianetika, rejki, agykontroll, stb.) kuruzslási technikák alkalmazásának. Már a csecsemő koromban tönkretett egészségemet a kauzális asztrológia segítségével, vagyis, a személyi horoszkópom elmélyült tanulmányozásának, karmikus késztetéseim: belső diszharmóniáim és negatív tulajdonságaim felismerésének, azok őszinte beismerésével történő tudatosításának és hosszas, figyelmes felszínre hozásával történő feloldásának köszönhetem. De még ennél is fontosabb az, hogy az öt kislányom is e tudománynak köszönhetően „panaszkodhat” egyedül a tél-végén tavasz elején jelentkező hűléses betegségére, azon felül mind egészségesek és a kórháznak maximum a sürgősségi ambulanciájára kényszerülünk bemenni, mikor azért, mert engem még az ilyen alkalmakkor előálló 39 fokos lázuk is „odáig” nyugtalanít, mikor azért, mert a terhelten skorpió- és ikrek karmás Turula lányom időnként megsérül és én fontosnak tartom azt, hogy ilyen helyzetben is át legyen világítva a „bajnak” minden fizikai vonatkozása, mivel: „Ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van, és ami fent van ugyanaz, mint ami lent van.” És, mert ennek az értelme a mi esetünkben az, hogy: Ami kint (A testben) van, az ugyanaz, mint, ami fent (A szellemi – képzeleti) világban van, és viszont…
8. A személyi tudat és az egyetemes léttudat összefüggése. (Az integráció krisztusi mantrájának „Én vagyok az Őt, az Igazság és az élet”, az értelmezése
És, ha már ennél, az asztrológiai sorsképletekben ugyan behúzott, de voltaképpen virtuális középtengelynél vagyunk, akkor e túlzottan elméletivé sikerült bevezető után, a címben megadott témának a közepébe is bekerültünk. Nevezetesen a kereszt, a kereszténység, és a Názáreti Jézus személyének és tanításainak cseppet sem elméleti, hanem konkrétan is a Lilith-inverziónak a visszafordítási szükségére tanító, tehát szellemi korrupció-ellenes (Öncélú boldogsági állapot-hajszolása, illetve öncélú élvezetszerzésre törekvés, ezek halmozása, könnyítés, természeti elemekkel, nehézséggel és fájdalommal szembeni védekezés és az élvezeti lehetőségek és a kényelem hosszú távú fenntartására és biztosítására való törekvések által okozott általános kábulat ellenes.) magatartás szükségére figyelmeztető, keresztény alapállásnak az erőterébe.
Ahhoz viszont, hogy az itt első sorban fontos, nagyon sokszor idézett, de teljesen ellentétesen értelmezett mantráját, tehát, az "ÉN VAGYOK AZ ÚT, AZ IGAZSÁG ÉS AZ ÉLET" - kinyilatkoztatását értelmezzem az asztrológia segítségével, fontosnak tartok még két idevágó történelmi tényt felemlíteni. Hamvas Béla írja a Scientia Sacraban, hogy a Jézus által tanított metafizikai (egyetemes) kinyilatkoztatások semmiképpen nem érthetők meg hátulról, illetve a nyugati típusú civilizáció pragmatikusan technikai-tudományos (győzni, ellenőrizni és könnyíteni akaró) filozófiai életszemléletéből Vagyis a morális korrupciót, tehát a bűn logikáját mint objektív. életszükségletek által kötelező élet-gyakorlattá tett, kikerülhetetlen bázis-logikának feltüntető valóság-szemléletből. Hanem csakis előröl: az idő másik irányából, a metafizikai (fizika fölötti, fizika előtti) és az ősi spirituális hagyományok által őrzött metafizikai tudás (Védák, Upaniszádok, Tibeti és Egyiptomi halottak könyve, Joga-rendszerek, alkímia, aritmológia, Pitagorász és Orfeusz tanításai, stb.) irányából.
Mivel a személyi horoszkóp a személyre szóló spirituális életfeladatok megfejtésének az eszköze, nem véletlen, hogy a személyi horoszkópok kauzális értelmezésénél találkozunk a fent idézet Jézusi mantra metafizikai értelmével is, ami, asztrológiailag a következőképpen értendő:
Én vagyok... – Tehát én egyszerre és egyben az egyetemes létezés-tudatában „Vagyok, aki az Én vagyok”. Vagyis az isteni öntudatba ágyazott emberi öntudat vagyok, tehát itt és most, a Kozma Szilárdi személyében megnyilvánuló egyetemes léttudat vagyok. Tehát egy jellegzetesen a földi létezésben élő személy is vagyok, mikozben azt is tudom, hogy igazából az isteni tudat is, Én vagyok. Én vagyok, a külső benyomásokat és megnyilvánulásokat felfogni és feldolgozni képes, és ugyanakkor ezeket a sors-jelzéseket spirituálisan értelmezni is képes a Kozma Szilárd nevet viselő személy, aki egy tudatosan testet öltött ős-szellemi megtestesülés. Amely megtestesülés tehát egyelőre, Kozma Szilárd szerűen lát és érzékel itt és most, amíg így, eben a létformának megfelelő egyéni öntudat által vezérelt földi életben vagyok, miközben tudom, hogy a valódi, finomabb öntudatomban hallhatatlan vagyok, és ez a halhatatlan öntudatom, itt és most éppen ebben a (sajátosan kozmaszilárdi) öntudatban és életkörülményekben észleli, hogy létezik, hogy létezem.
De nem csak ebből áll ez a természeti-szubjektív, és a fizikai benyomásokra érzékeny testemen keresztül a természetbe ágyazott, tehát a természeti törvényeknek is alárendelt lét-tudat. Hanem: vele együtt és vele egyben, az ezen a Kozma Szilárd jellegű én-tudaton keresztül megnyilvánuló, ez által a személyes én-tudat által (is) létező és észlelő univerzális emberi én - tudatból, valamint az Egyetemes Én tudatból (az Abszolút Lét- tudatból) is összetevődik.
Én vagyok tehát, az, a tudattal is rendelkező egyén, aki a többi emberrel együtt itt él, érzékel, észlel, képzel és különböző célokat el akar érni ebben a téridőben, de ugyanakkor tudattalanul (Ön-reflexió nélkül) is tud az Egész Létezésről. Én vagyok, akinek, mint természeti lénynek ugyan személyi (partikuláris) sorsa is van, mert a személyes sorsa (Karmája) szerint és az által is, szüntelenül elképzeli és teremtő képzeletével létrehozza nem csak a saját maga sorsát. Hanem aki – néha döntően – hozzájárul a mások sorsa alakulásához is. És nem csak a tetteivel, hanem a gondolataival, sőt, még a mágikus erejű képzeletével is. Sőt, mindez tovább gyűrűzik és könnyen végig lehet gondolni, hogy a tetteim és gondolataim mellett, a mágikus képzeletem minőségével és intenzitásával, nem csak a saját sorsomat – életem alakulását – befolyásolom, hanem az egész egyetemes létezését is.
De, amíg a fentiekben leírtakra rá nem ébredünk, ez az egyéni és az általános rendeltetésünkre vonatkozó információkat magában rejtő, karma-burokkal (az egyéni karaktert adó aurával) körülvett, abba, majdhogynem bele-zárt isteni ön-tudatunk (A magunk) a karmikus karakterünk által háttérből irányított személyi tudatunk által vezérelten él és minden ide vonatkozó pozitív elképzelésünkkel ellenére, mindössze tévelyeg a világban. Tehát, amíg az előbbiekben leírt „Én vagyok” felismerés nem születik meg, az egyéni öntudatunkat a következő három, konstellációk és bolygók által megjelenített, spirituális archetípusoknak megfelelő, megnyilvánulási formában létezve határozhatjuk meg (Tehát, pontosan addig, amíg a sorsképletünk segítségével feltárt karmánk tudomásul vételével felismert és beismert karmikus ösztöneinknek a pozitív tulajdonságokká változtatásához – és ezzel a karma feloldásához – hathatósan hozza nem fogunk):
A. – Általában és elég nagymértékben, a napjegyünk által jelölt, de a születésünk idején a bolygóknak a különböző jegyekben elfoglalt helyzetével és egymással alkotott fényszögeivel jelölt, nyers természeti – biológiai (individuális) ösztöneink és lépességeink, valamint az azok által meghatározott egyéni öntudatunk. (Amennyiben a 2 pontban leírt karmikus meghatározódások nem erősebbek és sokrétűbbek az átlagnál, ez a személyiségünk 40 százalékát is képezheti, de amennyiben a karma erősebb, leszállhat 25 százalékra is. – Ezért is képtelenség a jóslás, amely kizárólag ezeknek az asztrológiai ismeretére alapoz!)
B. - A Sárkányfarok és a Lilith jegye és házhelyzete által, valamint a kínai asztrológia szerinti napjegy által is jelzett, az auránkba kódolt, tudat-alatti és a megvilágosodás időszakáig negatívan megnyilvánuló (Irracionálisan, vagyis fordítottan. Lásd a Lilith-inverziót.) önkéntelen és öntudatlan, de mágikus erejű, ösztönös sugallatok, ambíciók, sóvárgások és félelmek, valamint a kilétünkre és rendeltetésünkre vonatkozó tévképzetek által befolyásolt, irányított, sőt: „manipulált” személyiségünk. E karmikus karakter-vonások tömkelege viszont, egyénenként növekedhet és növekszik is az esetek kb. 60 – 70 százalékában. És ezt a karma-bővülést jelezheti a Napnak a négynél több és kimondottan csak negatív fényszögelése, de az is, ha valamelyik karma-pont, vagy egy erősen negatívan fényszögelt bolygó, kerül a 4. ház csúcsára, vagyis az Ég alja nevű pontra (Tehát azzal együttáll.). Valamint, ha a karma pontok ugyan nem kerülnek az Ikrekbe, de más jelek szerint (Pl. sok együttállás a képletben, stb.), erős az Ikrek- motívum a képletben.
(A klasszikus asztrológia elképzeléseivel ellentétben, az általa vizsgált és az egyes pontban leírt ún. nyers természeti meghatározódásoknál ez, a – Természeti szinten érzékelhetetlen karmikus – meghatározódás a fontosabb és ez adja meg a sorsunkat meghatározó tulajdonképpeni „karakterünk” törzsét és magját, és a személyi létünk egészének a 40 százaléktól kezdődik a „hozama”. És ez akár 55-60 százalékig is megnőhet. A felső határt, természetesen a megveszekedett közbűnözők, illetve az Adolf Hitler-féle egész népeket vétkezésbe vinni és tartani képes „hivatalos” zsarnokok, vagy az őrültek esetei képezi, akinek a sorsképletével viszont az asztrológusoknak nincs ahogy és amiért találkozni a napi munkájuk során. Ezek ugyanis azt a vékony kivétel-réteget képezik, amelyek erősítik az általános szabályt.)
C. - Az Ascendens által jelölt, felnőtti, racionális - intellektuális, tehát tudatosan felelős, hosszú távú következményekben is gondolkozni képes, valamint e következmények szerint, sorsfontosságú kérdésekben, mérlegelni, dönteni és határozni képes személyi tudatunk. És ezért: a természet-feletti öntudatunk. (Ennek az arány 10 és 20 százaléka a felnőttkori teljes személyiségünknek és az szerint növekszik, vagy csökken, hogy az első kettő összege milyen arányt képez.) A Sárkányfej által jelzett „ideális” képességek, és az annak megfelelő egyetemes felelősségen alapuló öntudat, csakis az Ascendensnek megfelelő öntudatunknak a maximális növekedése, maximálissá növesztése, illetve a karmikus meghatározódásainknak a megfelelő pozitív képességekké és új tulajdonságokká változtatása által, tehát tudatos törekvések által megszerezhető. Ez tehát semmiféle jelentőséggel és súllyal nem bír a horoszkóp-feltárás és a belőle szerzett információk maximális elsajátítása, és azok gyakorlati beváltása előtt.
Az Út, a Tao, nem csupán a nyers, biográfiai történetek szerinti (felszíni) életutat jelöli, hanem az egyén rendeltetése: a teremtésben való részt-vevő, megismerő, kiegyenlítődő és a kiegyenlítődésben újjászülető meghatározódása és sorsfeladata szerinti spirituális fejlődési életutat a rendeltetésének – Az ős-funkciója beteljesítésének - a tükrében. A felébredt, spirituálisan érett ember Én- tudatához ugyanis (Én vagyok), szorosan hozzá kapcsolódik a rendeltetés-beteljesítési vágy és akarat, és tehát annak az öntudata úgy is meghatározódik, mint az életút, de úgy is, mint a tudatosodáshoz szükséges tapasztalási út. Úgy mint az “Az Út”, amit ő megtesz az ébersége és/illetve a tudatos kiegyenlítődési képessége megszerzése érdekében és az közben, a születésétől az úgynevezett haláláig (a végső kiegyenlítődéséig). De úgy is mint a felébredést követő spirituális fejlődési útvonal, amit a spirituálisan felébredt (valósan keresztény) személy az élete során és annak segítségével megtesz az egyetemes kiegyenlítődés tudatos megtétele irányába...
Ezt a szellemfejlődési utat viszont, amint fentebb írtam, az asztrogrammban a holdcsomópontok által jelölt tengely testesíti meg és azokat a személyben létező sóvárgásokat, képességeket, hajlamokat és késztetéseket (leszálló holdcsomópont), valamint azokat a hiányzó tulajdonságokat és a meghibásodott képességeket, az aurámban )Isteni tudatomban) kauzális -információként (negatív tulajdonságokként) jelentkező és ezért kijavításra váró hibás (karmikus) tulajdonságokat (tudást) és képességeket is jelöli, amelyek segítségével Kozma Szilárdnak – nekem, éberen integrálnia kell magát (meg kell váltania) és bele olvadni – bele folyni az egyetemes létezés (abszolút) Én-tudatába.
3) Az Igazság... Mint az egyetemes (Isteni) lét és az emberi élet azonos rendeltetési értelmének: a megváltásban való részvétel szükségének és a megváltás megvalósíthatóságának, illetve a megváltás megvalósítása szükségének az igazsága. Mint az életemmel, vagyis a rendeltetésemmel, tehát az életutammal szorosan összefüggő kicsi (földi, családtagi, nemzet-tagi, stb.) öntudatom és a nagy (egyetemes) Én-tudatom és az isteni Ön-tudatom egységének a teremtő- megváltó (mágikus) erejű igazsága! Az én- karmikus tudatomat, vagyis, a teremtődés közben meghibásodott, isteni ön-tudat-részt, a kauzális Ön-tudatba beékelve átváltoztató igazság-tudat vagyok. A partikuláris (szubjektív) megváltódási életutammal együtt járó, egyedi sorsomnak az igazsága vagyok, amely a sorsomat közvetlenül is befolyásolja a megváltódásom érdekében felvállalandó és elvégzendő általános és egyéni – egyedi gyakorlati életfeladatok szerint. Ez az én rendeltetés-tudatom igazsága, vagyis az előbbiek megvalósítását befolyásoló, serkentő – segítő halhatatlanság- tudatom igazsága, nem más, mint az Újonnan megváltandó Isteni öntudatom megvalósulásának az igazsága.
Vagyis: az isteni öntudatnak, a megváltás egyetemes logikájának a kauzális és spirituális igazsága által irányított egyéni imaginációnak a működtetését én irányítom a belső, isteni felelősség-tudatom szerint. Tehát: az Igazságnak azt a szubjektív karmikus képzeteim által is manipulált változatát is át kell változtatnom az isteni igazság logikájára, amit ráadásul, a nevelés és a taníttatás is befolyásolt. Ennek az igazságnak a tudatával élünk, gondolkozunk és cselekszünk, amelyet a fent leírt egyéni karaktergyűjtemény eredményez és jellemez, de amit az isteni igazság logikájához kell igazítanom - idomítanom. Ezt az általános emberi „igazságot” tehát, az a több (hét - nyolc) milliárd karmák (fordított látásmódok) által sugallt, élet - és világkoncepcióval, tehát tévhittel, hiú reménnyel, félelemmel (bizalmatlanság, kételkedés, kétkedés) teli szellemi – lelki massza képezi, amelyből, mindenki a nyers személyi meghatározódása – tehát a karmája szerint – hordoz és változtat (fejleszt) önkéntelenül. Ezt a rendkívülien összetett isteni és emberi igazságot használja mindenki a gyakorlatban személyi igazságként. Ennek az objektívnek látszó szubjektív ’igazságnak” a segítségével kapcsolódik a személy önkéntelenül, vagy tudatosan, a környezetéhez és a történelmi – politikai helyzetéhez és azon túl viszont, az egész létezéshez, és az egész létezés igazságához, ha tud e kapcsolat létezéséről, ha nem, és ha tud erről az egészről, illetve ez egész igazságáról, ha nem.
szünet II.
Amennyiben ez, az önkéntelenül – tudattalanul – is kialakuló személyi igazság (életfilozófia) és a saját szubjektív sorsáról (helyzetéről és vágyairól - terveiről) és tulajdonságairól alkotott természeti- és karmikus képzetei arányosan fedik egymást, a személy, ennek, az ő valódi szellemiségének, tehát a karmikus (szubjektív) igazságának (auratesteibe kódolt spirituális kiegyenlítődési programjának) megfelelően tudja megélni és értelmezni a sorsát és az emberiség sorsát.
Ezt az Igazságot, a nevelés és a taníttatás is befolyásolja, de sokkal kisebb mértékben, mint ahogy azt képzeljük tudományos önhittségünkben. És azt, hogy ez így van, a nyugati politikusok és a magukat szabadságharcosoknak nevező, egymás kiirtására felesküdött közép-keleti terrorszervezetek partizánjai és katonái által 2015-ben elindított Európai migráció jelensége ékesen bizonyítja. Tudomásul kell vennünk tehát, hogy az életünket és a sorsunkat, az asztrogrammban a Sárkányfarok, a Lilith és a Napjegy által jelzett nyers tulajdonságok és képességek mellett, azok hátterében, de azoknál nagyobb mértékben, a karmikus spirituális meghatározódásaink befolyásolják elsődlegesen.
Az a Napjegy (a csillagkép) viszont, amelyben az Ascendens áll, a szülött számára azt a morfogenetikus spirituális erőteret jelenti, amelyben nem csak a karmája által manipulált természeti individuumként, hanem szellemi, sőt spirituális felelősségre alapozott tudatosan észlelő, értelmező és képzelgő szellemi lényként is megélheti az életét és a személyéről és saját szerepéről alkotott nyers – természeti (spontán) és karmikus koncepcióit, átalakíthatja egyetemes felelősségtudatra alapozott spirituális öntudattá. Az intellektuális információ szerzési - értelmezési és spirituális programokká (jövő tervekké) alakuló képzelgési – tervezési képesség, át kellene alakuljon, egy bizonyos mennyiségű élettapasztalat által kiváltott szellemi érettség után, nem csak közösségi együttélési és érdek-egyeztetési erkölccsé (megélhetési morállá), hanem annál is egyetemesebb érvénnyel bíró igazság- és felelősségtudattá: éberséggé. De ezt a mai emberiségnek mindössze az 1 százaléka ha eléri. – Lásd a felelőtlen természet -és atmoszféra rombolást, a kényelmi és élvezeti szempontok elsődleges érvényesülését a valóságos, vagyis az egyetemes törvényekkel összhangban álló életfeladatok felvállalása helyett. Lásd a az azonos nemű személyek közötti házasságot engedélyeztető nyugati típusú "civilizációban" élő embernek eme perverz, de szerinte tudományos (És egyes szekták szerint vallásosan is érvényes) IGAZSÁGÁT. Ez a spirituális tudatosság nélküli., tehát az egyetemes felelősséget hiányoló degeneráló tudományos igazság, amely saját létképzeletével egyetemben, mindent összezavart és beszennyezett szentimentális jót – akarásával, illetve az ésszerű boldogság-receptjeivel.
És lásd a különböző misztikus-, gyógyító- és szexuális-energiaszerzési lehetőségek receptjeivel és energia-adó köveivel, elixírjével kufárkodó guruk, gyógyító-mesterek és más szekta-vezetők által bolondított hívek szélesedő tömegeinek az Igazságát. Lásd tehát annak az embernek - emberiségnek az igazságát, amely technikája és tudománya segítségével eszét vesztve termeli és vásárolja majd eldobja az élvezet-okozó tárgyakat és műszereket és a biztonságosnál biztonságosabb védekezési berendezések segítségével, vagy vallásos és misztikus fantazmagóriák segítségével zárkózik el egyre jobban a szellemi éberség elől. Lásd ezt az Európai embert, amely éppen azzal a materialista – objektív – tudománnyal zavarja össze-vissza önmagát, az atombomba gyártásokkal és ezek „kísérleti” robbantásával történő sugár-szennyezésekkel, vagy mustár-gáz, meg a kovid féle vírusok gyártásával és szétszórásával, vagy a telefonvonalak hullámaival, amire a leginkább büszke.
A tudomány segítségével tehát sikeresen szennyezés bujkál a modern és a poszt-modern ember, az olyan elemi – természeti – létfeladatai elől, mind pl. a gyermekáldás fogadása és a gyermekek gondozása, nevelése. Meghatóan meggyőző tudományos magyarázatok és önigazolások segítségével zárkózik el tehát el a civilizált nyugati ember a természetes és a spirituális keresztjei –életfeladatai elől egyaránt. Például, a gazdasági potenciállal rendelkező nyugati államok polgárai a család-alapítás elől és a gyermek-nemzés és foganás elől. Vagy ha mégis alapítanak családot, akkor a két gyermek születése elől, vagy a kettőnél nagyobb számú gyermekek megszületési lehetősége elől, miközben mindenféle egzotikus és mágikus praktikákkal és testápolási módszerek halmazával próbálja egészségessé és boldoggá lakkozni-pofozni magát és környezetét. És annak ellenére, hogy a gyakorlati valóság az ellenkezőjét bizonyítja a számára, lépten-nyomon, ő abszolút meg van arról győződve, hogy az övé az egyetlen normális alapállás a földön.
Ez az ostoba emberi igazság tehát, vagyis a kicsi én-eknek az igazsága, átíródik a keresztény tudatosságban a nagy Én-nek, a kauzális (Isteni) öntudatnak, vagyis a nagy Én-nek az igazságává. Ezt viszont lehetetlen megvalósítani teljes érékű karma-oldás nélkül. A karma-oldáshoz viszont karma-átvilágító, sőt: karma-meghatározó asztrológiai sorsképlet vizsgálat és ilyen mélységű sorfeltárás szükséges.
4) A jézusi mantra negyedik eleme a krisztusnak nevezett, spirituális állapot eléréséhez szükséges negyedik szó: a nagybetűvel írt Élet. Ez viszont nem a világias (gazdasági, politikai, ceremoniális és esztétikai) életet jelenti (“Örvendjetek, én legyőztem a Világot”) vagy az anyagcserével járó biológiai folyamatok összességének a megjelölését, hanem magát az élet és a lét forrását. Azt a földön túli és egeken túli boldogságos - abszolút - életet, amiből a Teremtő – Magváltó Isten is létrejön és kiáramlik a megnyilvánult (Isteni) létbe. És persze, ezzel együtt, ezen az Univerzális életen innen, megint csak ott van minden egyes ember személyes élete, az összes törekvésével, örömével és szenvedésével együtt. Az a szellemi- lelki élet, amely kívülről a másik ember helyzetéből nem látható és nem érthető, de még annál is kevésbé meghatározható. A személyi asztrogrammban ezt a negyedik (az első ugyanis maga az „Én vagyok”) elemet, vagyis a személyiség-tudat harmadik összetevőjét, a IV. ház (az otthon, a család és a szülök háza) csúcsát, vagyis az Ég Alját (I.C.) a X. ház csúcsával (az Ég Közepe pontjával) összekötő tengely jeleníti meg. Pontosabban a X. és a IV. ház szellemi erőterei együttesen.
A X. ház azt a társadalmi életterületet képviseli az asztrogrammban, amelyben a szülött közösségi élettevékenységét gyakorolva, olyan tapasztalatokhoz és olyan ismeretekhez juthat, amelyek hozzájárulnak a szociális öntudata kifejlődéséhez. Vagyis, azt a közösségi tevékenységgel járó információ- szerzési lehetőséget, amely által olyan élményekre tehet szert és olyan dolgokra figyelhet fel a társadalmi környezete visszahatásaként, amelyek ebben az értelemben segítik őt saját lénye és ezáltal az egyetemes létezés törvényeinek a mélyebb megismerésében, a saját sorsa beteljesítésében, vagyis a spirituális életprogramja megvalósításában a közösségi élet különböző színterein.
Az “Én vagyok az út, az igazság és az élet” mantrában tehát, akárcsak az egyéni megváltási kiegyenlítődési sorsprogramokat ábrázoló személyi asztrogrammban, benne foglaltaik a családi és a közösségi életnek az egyetemes törvények szerinti gyakorlása, ezeknek az életterületeknek felvállalási szükségességére való figyelemfelhívás is. Az, hogy csakis az élettárs, a családtagok és a tágabb közösséget alkotó személyekkel való kölcsönhatásban, azokkal való konfliktusokban és tükröződésekben: „a közösség segítségével” lehetséges az egyetemes Én- tudat kialakítása. Mert, amint az asztrológiai értelmezésnél láttuk, az Én vagyok..., az Élet, az emberiség közösségét is jelenti, ami szűkebben a szociális és a természeti környezet formájában jelentkezik. A rezonancia törvénye szellemében, csak olyan környezettel és közösséggel kerülhetek közvetlen kapcsolatba, csak olyan környezetben és közösségben tükröződhetek, amely lényegi (spirituális - metafizikai) szempontból ugyanolyan problémákat testesít meg, mint amilyen princípiumokkal nekem is harmóniába kell kerülni, illetve, amennyiben szélsőséges helyzetbe kerülök, azokkal meredeken ellentéteset a Polaritás Törvénye miatt.
Ez tehát az a bizonyos közösségi karma-oldási lehetőség, amit el kell fogadnom mind a gyakorlat, mind a képzelet szintjén. Mert amennyiben nem vagyok valamilyen közösséggel kapcsolatban (akár ellentét – ellenkezés formájában is), a sors majd rám küld valamilyen ellenséges közösség „képviselőt” (Hivatalnokot) annak érdekében, hogy az engem akár a tragédia okozásáig is elmenően provokáljon a karmám felismerése és feloldása érdekében. Vagy, ha nem , akkor a látszólag vak események és nyűgös szükségletek, vagy éppen az én zavarodottságom, elűznek, vagy elsodornak, egy másik, az én lényegi karmikus problémáimmal – Még ha ellentétesen is, de. – inkább összhangban levő közösségbe. A négyes háztól (a családi és az otthoni élet területétől), tehát a mikroközösségtől - a társadalmi-közösségi cselekvések színterét képviselő tízes házig ível az asztrogrammban az Élet Tengelye.
Ezért mondta Jézus azt, hogy ahol ketten összejöttök az Én nevemben, ott vagyok. Vagyis, ahol ketten egymás személyisége kölcsönös, vagy egyoldalú elnyomása nélkül: arányosan és az egyetemes törvényekkel összhangban egyeztetik az elképzeléseiket és gondolataikat, illetve úgy tanácskoznak, hogy az a közösségi életformák összességének a harmóniát eredményezze, azoknak az embereknek a személyében működni kezd és esetleg életre is kel a Krisztusi őserő, az egyetemes „Én Vagyok…” szelleme. – Az sem véletlen, hogy az ide vonatkozó információkat a négyes és a tízes, valamint az egyes és a hetes házak életterületén, vagyis az asztrogramm keresztjének a legalsó (Ég Alja) és a legfelső (Ég közepe) csúcsától, valamint a horizontális ágait képező csúcsától (Ascendens-Descendens) jobbra fekvő földházak jellegéből, vagyis a házakban található napjegyek által megjelenített spirituális erőterek jellegéből és a bolygók ún. „természetéből” olvashatjuk ki.
A keresztény éberség egy olyan, természeti tapasztalatokkal és közvetlen átéléssel (az ősprincípiumokat megtestesítő természeti elemekkel való kapcsolatba kerüléshez szükséges erőfeszítésekkel, a kapcsolatfelvétellel járó fájdalommal és a kapcsolatfelvételt követő harmóniába kerülés következtében bekövetkező boldogság- állapottal, örömérzéssel) egybekötött tudatos lelki-szellemi fejlődést jelent, vagyis egy olyan az Isteni léthez való, bensőségesen személyes visszacsatolódással egybekötött élet-utat jelent, ami a szabad és felelős emberi öntudaton alapuló univerzális lét- és felelősségtudat kialakításához és ezzel együtt a mágikus, pozitív életesemény-idéző képességek kifejlődéséhez is vezet. Ezt, a természeti körben-forgás ismétlődését (a saját farkába harapó kígyó együgyűségét) meghaladó univerzális tudatállapotot nevezzük krisztusi éberségnek. Ennek az elérése után az ember (a nő és a férfi együtt) olyan pszicho-mentális szellemi erők és a teremtő- hatalmakkal való kollaborációs készség birtokába kerül, amelyek segítségével beteljesítheti a megváltódási sorsprogramját.
De ez már minimum az Ascendensnek megfelelő, vagyis az Ascendens konstellációjának az asztrológiai színezetében történő tudatos életvezetést és képzeletirányítást igényel.
Ezután és ez által, saját maga irányíthatja élete eseményeit és sorsának az irányíthatója lehet. (Ezentúl előled minden sötétség kitér.), de persze, nem szeszélyes vágyak szerint é és önkényes módon, hanem a horoszkópjából kiolvasható fejlődési - megváltási programjának megfelelően.
A megváltottság tehát egy állandósult kreatív kiegyenlítődési állapot, amelyben az emberi személy olyan egyetemes léterőkkel bíró lénnyé alakul, amely harmonikusan (kiegyenlítetten) áramoltatja ezeket a benne és általa is megnyilvánuló léterőket a fizikai, pszichikai és a szellemi környezetébe. Így saját fizikai személyével együtt, közvetlen környezetét is (mindenféle stratégiázás és mágikus gyakorlat nélkül, a korábban is működő, de ezúttal már megtisztított állapotban levő, felelősen irányított mágikus imaginációján keresztül) harmonizálja, vagyis hozzáköti az egyetemes létezéshez: megszenteli azt. („Megszenteli a helyet ahol él”). A Jézus által tanított morális (keresztény) életforma tehát nem egy külsőséges, esztétikai és szentimentális vallásgyakorlat színpadiasan végrehajtott szimbolikus ceremónia-rendszer, hanem az a pozitív eredményeket és következményeket szülni képes tudatosságon nyugvó (Nem esztétikai, hanem funkcionális) létezési forma, amelynek segítségével minden ember képessé válhat az egészségi és boldogsági állapot elérésére.
A kereszténység tehát, egy olyan önbeavatási útján elérhető univerzális tudat-érzékelés, amelynek a hatásaképpen egy ember-pár élete minden egyes mozzanatát az univerzális törvényekkel és az ősi lételvekkel összhangba hozhatja, és ezzel a személyi létezését boldoggá teheti a határozottan a krisztusi öntudatára való koncentrálás segítségével. Az ön-megváltói állapotából eredő teremtői képességeinek az eredményei és következményei és e következményeknek a visszahatásai segítségével.
Názáreti Jézus, aki más, az emberiség számára „megváltástant” adó személyekhez képest igen korán elérte a megváltottság: az újjá születést követő feltámadás és a feltámadást követő kiegyenlített (boldogság) állapotát és ezzel a egyetemes léttudatot jelentő krisztusi állapotot is elérte, azt nyilatkozta ki és az tanította az apostoloknak, hogy miképpen lehet a bennünk levő személyes Lilith-inverziót, a fejéről a talpára vissza állítani. Nem volt sem őrült mysztész, sem egocentrikus autokrata király vagy római császár, hadseregparancsnok, főpap: vallási intézményvezető, aki önhittségében és diadalmámorában kihirdeti magáról, hogy egyedül ő az Út, az Igazság és az Élet, miközben mások nem. Világosan megfogalmazta, nem csak azt, a krisztusi „status absolutus” ( alapállás - H.B.) megvalósításához szükséges erkölcsi feltételt, hogy ”aki a legkiválóbb közületek, az legyen a legszerényebb”, hanem azt a metafizikai igazságot is, hogy „Én az atyától jövök és az atya bennem van és én az atyában vagyok.”
Vagyis: az emberi individuum megtestesülése abban az információs - energetikai mezőben történik, amit ma auratest(ek)nek nevezünk, úgy, hogy a legfinomabb és ezért a legkevésbé érzékelhető auratestünk maga az Isten, vagy a Mennyek Országa, amely egyben az alapja és éltető forrása minden (spirituális és anyagi - természeti) létformának. Ezért a személyi-tudatunk egyaránt kapcsolódik a fizikai testünkhöz, de ugyanakkor az auránkhoz is és az aurán keresztül az Istenhez, tehát az egyetemes „Vagyok”-tudathoz is.
Továbbá: "Én bennetek vagyok és ti bennem vagytok”, mondja Jézus, amiből még a Teremtő Istent a személyen kívüli létezésbe absztraháló teológiának az antagonisztikus történelmi logikájával is csak az következtethető ki, hogy minden ember az ő Én-tudatán keresztül (is) megnyilvánuló Atyától (Az abszolút idea-szellemtől) jön és az Atya, az élet fundamentuma: a lét-képzelet által a Létet megteremtő Isten ugyanakkor minden egyes emberi Én-tudatban benne van. Ezért Jézus tanítása alapján és a keresztény teológiával ellentétben, az Atya, vagyis az abszolút képzelet az individuális személyiségtudatunkban (is) lakozik. Tehát a teremtő Isten (az egyetemes képzelőerő) nem csak közöttünk, hanem első sorban bennünk “lakozik” és általunk nyilvánul meg. A legfinomabb aura-testünkön, az abszolútumon keresztül mindannyiunk személyi-tudata egybeolvad, összekapcsolódik abban, amit ő, az ókori patriarchális társadalom tagjaként, Atyának (És nem pl. Isten-anyának, de nem is Jehovának) nevezett.
Ezért, az abszolút szent szellem: az ige, vagyis az egyetemes teremtőerőket tartalmazó spirituális értelem (fény) nem csak közöttünk, hanem elsősorban bennünk, a magasrendű élet-képzelet és fény-hordozó misztikus intuíció formájában megnyilvánuló isteni öntudattal rendelkező személyekben „lakozik”. Ott van minden igazából felébredt személyben, külön egyedi színezetben. Vagyis, a személyi horoszkóp segítségével is kimutatható egyedi meghatározódásokban, az egyéni Ascendensek erőspektrumában, de ez a sokféle erőspektrum is, kauzális szinten egységbe kötődik és egyre inkább egybeolvad a legfinomabb szellemi síkokon, vagyis a legmagasabb öntudatunknak megfelelő spirituális állapotunkban, amit a sorsképletekben a Sárkányfej jelöl. “Ti bennem vagytok, és én bennetek vagyok.”
Magyarán: az Abszolút létben megszülető mágikus isteni képzelet következményeinek: a feltartóztathatatlanul kiáramlani (teremteni), tágulni, változni - fejlődni, megismerni és kiegyenlítődve Tudatos Istenné egyesülni akaró Idea-szükségnek a krisztusi szellemet, az isteni magot magunkban hordozó földi megtestesülések vagyunk mindannyian az emberi minőségünk következtében, ha tudomásul vesszük ezt, ha nem és ha akarjuk, ha nem. És aki nem akarja tudomásul venni ezt a tényt, mert kényelmesebb egy külső, az Én-tudattól független Isten személyében (objektív teremtő hatalomban) és annak a sors-intéző segédeiben (angyalokban és a segítő - vigyázó, vagy vezető szellemekben, túlvilági lelkekben) hinni, akitől kegyelem gyakorlást (protekciózást) várhat, vagy akire rákenheti saját felelőtlen tetteinek, vágyainak, gondolatainak és képzelgéseinek a következményeit, az maga szenvedi kárát a spirituális kábulatának és a szellemi káprázatának, betegségek, balesetek, szegénységet és tragikus konfliktusok formájában.
Ez csak azok számára nem logikus és nem természetes, akik megfeledkeznek a fájdalom út-jelző funkciójáról, illetve a fájdalom metafizikai értelméről, amely nem más, mint a lelkünkben és a természeti környezetünkben (általunk) létrehozott diszharmonikus állapotokat jelző információs eszköz. Amiként az állandósuló fájdalmak összessége: a szenvedés és a korai halál, nem más, mint az egyetemes létnek az a védekezési mechanizmusa, amely azt hivatott szolgálni, hogy a zavaros és agresszív képzelettel rendelkező személyek spirituálisan erőtlenekké váljanak, hogy a rombolói tevékenységük a minimális legyen. A baj csak az, hogy a zavaros és spirituálisan agresszív képzelettel rendelkező, de erős és (még…) egészséges fizikummal rendelkező anyáknak előbb a gyermekeik szenvednek balesetet, vagy lesznek betegek és ők csak az után, hogy spirituálisan is érzékennyé válnak a rájuk is vissza ható negatív információkra, annak következtében, hogy sokáig szenvedni, vagy/és előttük meghalni látják a gyermekeiket.
– De ez, az utóbbi jelenség, már egy teljesen más témakörhöz, az anyáktól, vagyis az anyai teremtő-képzeletből öröklött, illetve az anyákon keresztül, az anyai ági női ősöktől, azoknak az inverzált – karmikus – képzeletéből (is) öröklött karmának a témaköréhez.
8. A teremtő képzelet és a jóság, vagyis, a krisztusi állapot, mint az egyetemes - isteni Világosság és Szeretet megszületése és kiáramlása
Minden Jézusi kinyilatkoztatás, illetve minden általa tanított, a lelkünkre elemien ható bázis-igazság, tulajdonképpen az emberi öntudatnak a Lilith-inverziótól (A karmától) való megtisztítását szolgáló mantra: ”Amíg a világon vagyok, a világ világossága vagyok". - Ez alapján is, lehetőségünk van a belső megvilágosodásra, az önfelébresztésre, vagyis arra, hogy az egyetemes törvényeket természeti Én-tudatunkba, majd a karma-hordó mély-tudattalanunkba integráljuk, és azokkal egész lényünkben azonosulva, egyetemes tudattal és képzelettel rendelkező lényekké váljunk. ”Legyetek tökéletesek, amiként a ti Atyátok is tökéletes.” (Azonosítsátok és egyesítsétek a gondolkozásotokat és a képzeleteteket, valamint az érzéseiteket is, az egyetemes törvények szellemével – logikájával. Azonosuljatok a Logosszal, a Szent szellemmel.), mert:
„Aki az atyát (A Teremtőt) bántja, annak megbocsáttatik, aki a fiút (A teremtést – a megnyilvánulási módot) bántja, annak is megbocsáttatik, de aki a Lelket (A Logoszt, a szent szellemet, minden kiegyenlítődésének a logikáját.) bántja, annak nem bocsáttatik meg.”
Jézus gnosztikus megfontolásból használta az egyes szám első személyt, amikor ezeket az egyetemes igazságokat kinyilatkoztatta (- Aki megnyitja lelkét és szellemét az egyetemes információ áramai, illetve a fény és a szeretet előtt, az képessé teszi magát az egyetemes igazságok kinyilatkoztatására.) mert az egyéni tudatot tisztítani és így az egyetemes Én- tudatot ki- és felszabadítani hivatott mantráknak nincs funkcionális értelme többes számban kimondani. Hiszen kauzális lényeg szerint, az individuális tudat és az egyetemes – isteni - léttudat is egy és azonos. Ezért a Krisztusi állapotot lehetetlen tömegesen, vagy csoportosan, de még akár baráti társaságokban is „együttműködve” megvalósítani! Mert ahogy az egyéni felelősség keresztjét nem lehet át adni, úgy ezt a belső azonosulást sem lehet mától – egymástól átvenni, vagy annak a realizálását (megértésből fakadó megvalósítását) másra átruházni!
A megváltón-mágikus krisztusi tudat-állapotot csak és csakis személyes, tehát individuális belső erőfeszítések által elérhető éberséggel: a bűnbeesés logikája által létrehozott szellemi kábulattól való megszabadulás útján, lehet elérni. Csakis és csakis a tudatos éberségre törekvés, illetve az éberség fokozását szolgálni hivatott életformák általi létállapotban lehet elérni. Ennek a kábulatmentes életformának a megélési lehetőségét kellene lehetővé tegye a keresztényi életforma és a keresztény morál. Azt semmiféle absztrakt tudományos, vagy humánus politikai elmélet (Pl. humanizmus és az annak a kegyes hazugság-rendszerét alapul vevő, másokat a kegyes hazugságokkal a mi boldogság-képzeteinkbe beugratni hivatott, pszichológia.) vagy vallásos ideológia nem szabad megzavarja. Utóbbi esetben a hívek imaginációját és mágikus öntudatát a megható jellegű (szentimentális) vallási gyakorlatok (szertartások) esztétikai hatása által. Előbbi esetben, a kereszt (közvetlen tapasztalat és a felelősség)- elhárításra, az élvezetek halmozására játszó polgári morál és a természet-kizsákmányolására alapozó, élvezet-halmozási és biztosítási koncepciók által.
Istennek az első Lilith által megzavart ősideák kijavítását – helyre-állítását - szolgáló (A kábulat által okozott, abszolút lét-fenyegető rendetlenség és feszültség megszüntetésére) Géniusza és programjának a gyakorlati megvalósítója, nem más, mint az ember, vagyis az emberiség. első Idea is: Ádám Kadmon, vagyis az emberiség Ős-ideája. Az ember viszont (és főként a magát kereszténynek hívó ember) a veleszületett karmának a feloldása helyett, vagyis a karmikus káprázatnak a megszüntetése helyett, annak a növelését végzi egyelőre.
A mai ember, különböző misztikus fantazmagóriákkal (vallásokkal) és hazugságrendszerekkel (élvezeti cikkeket termelő és az élvezeti cikkeknek védelmét szolgáló polgári moráljával) megmételyezett képzeletével, „tovább fejleszti” mind a belső (lelki - szellemi), mind a külső (társadalmi - természeti) világában a lelki kábulatot és a szellemi káprázatot, miközben ugyanakkor azt játssza, hogy intézményesen, küzd az alkoholizmus és a kábítószer-fogyasztás ellen, holott az öncélú élvezetre való vágyat és ezzel a kábulatra való vágyat ő ébreszti fel a gyermekeiben generációról – generációra, a gyermekeknek a beteges édességekhez szoktatásával, vagyis azok függővé tételével.
Nem lehetséges a kívülről jövő (a személy akaratától és öntudatától független, a személyen kívüli állapotokból jövő) magváltás (A kegyelemből jövő boldogság) és ezért nem lehetséges a tömeges, vagy a csoportos megváltás sem. Csak és csakis az egyéni felelősség-érzeten, a tényleges, gyakorlati és spirituális (képzeleti) felelősségen alapuló spirituális öntudat kialakulásának és megerősödésének(!!!) a mágikus következménye vezethet el az igazság szelleme szerinti (megváltott) boldogsághoz. Semmi nem lehet tehát boldogítóbb a hosszú távú következmények szintjén, a lilith-inverzió által okozott kábulat-vágy megszüntetésénél. A Lilith-mentessé válásnál! Tehát az éberség megszerzéséhez szükséges belső-egyéni és így személyes felelősség-érzet megerősítésénél. Rajtam kívül senki nem ébresztheti fel bennem máról hónapra az éberség eléréséhez szükséges felelősség-érzetet és nem mondhat nem-et a kísértésekre, és nem irányíthatja határozottan és megalkuvást nem ismerve, a pozitív teremtési minták szerint való működésre, a teremtő képzeletemet!
Lehetetlen a boldogságot hozó mágikus képzelet irányítása úgy, hogy én ne tegyek belső erőfeszítéseket erre vonatkozóan. A felelősség kapuján belül vár rám a Krisztusi öntudatom ereje. „Én vagyok a kapu, amelyen keresztül az atyához el lehet jutni.” „Széles az út, de keskeny a kapu – Tehát a felelősség kapuja keskeny, mivel egy személyes és a képzelet irányítás szigorú fegyelmét igényli! -… – amin keresztül a mennyek országába lehet jutni.”
Mindenki saját maga és a saját hús-vér tapasztalatain keresztül (Egyéni képzelet-fegyelmezési erőfeszítéseket követelő és néha fájdalommal, sőt: akár szenvedéssel is járó belső ráébredéseken keresztül) éri el a képzelet-irányítási fegyelmét, a saját képzelettisztító törvényértelmezésein keresztül (kontempláción és meditáción keresztül). Így kell eljusson bennem is, az egyetemes léttudat (Mágikus – teremtő - erejű egyetemes Öntudat-érzet) a teremtés megtapasztalása által, az abban való közvetlen részvétel által, a megváltott állapotához. A beavató mesterek (papok…) által végzett spirituális Én-tudat felébresztésnek a kora már az ókorban lejárt és tulajdonképpen megszűnt a megváló Istennek Jézus személyében való fellépésével, illetve az apokrif (gnosztikus) evangéliumok megjelenésével.
Az, az egyházi gogma, hogy Jézus eleve felmentett volna a karmámnak a pozitív képességekké való változtatásának a feladata alól – felmentés, amit az ő nevében fellépő egyház papjai számomra megadhatnak úgy-e? –metafizikai képtelenség, amit csak el lehet képzelni. Ez, egy olyan, az emberek többségében létező kényelem-szereteten alapuló, tehát júdási spekuláción alapuló metafizikai tény-hamisítás, ami nem csak hogy eltéríti az embert az eredeti rendeltetésének a betöltésétől, (a keresztényi magatartásától): a személyes valóságtapasztalattól és a képzeletirányítási felelősségvállalástól. Ráadásul, a kívülről jövő ingyenes kegyelem és a személyen kívül létező (személytelen) Isteni létezés illúzióját kelti.
A felelősség-fosztó és szellemi ignoranciát szülő vallásos ideológiának az elfogadása, éppen annyira veszélyes, mint a képzelet összpontosítása által működésbe hozható („gyógyító”-nak mondott) gyógyító-mágiának a karma-oldás nélküli, tehát a megfelelő testi és lelki tapasztalatok nélkül- és ezek metafizikai értelmezése nélkül: a gyakorlati következmények nélkül történő gyakorlása. Mint a mágiának az egyetemes szeretet képesség és az értelmi világosság elérése nélkül történő gyakorlása. Az utóbbi nem más, mind az önzésen és a szellemi hatalom gyakorlásának az illúzióján alapuló alapállás szerinti mágia-gyakorlás, ami a természetet romboló technika alkalmazásával történő természet kizsákmányoló tevékenységgel egyenértékű, és amely vétkesebbé teszi a, különböző egzotikus diplomákat osztogató guruk és „mesterek” tevékenységét, a liberális tőkések és az irányítási-mániában szenvedő kommunisták tevékenységével. Az ilyen erkölcsi megtisztulás és képzelet-irányítási képesség nélküli gyógyítók, és prédikáló misztikus „mesterek”, nem rendelkezvén megfelelő spirituális (erkölcsi!) letisztultsággal: keresztény tudatossággal, sajnos gyógyítói és más mágikus képességek felélesztésére és kifejlesztésére oktatják a tájékozatlan és felkészületlen hallgatóiikat. E kpességek segítségével azok egy darabig sikeresen kikerülhetik a karmaoldási képességek automatikus kifejlődését lehetővé tevő (karma-oldási) életfeladataik felvállalását és az éberség (szellemi megtisztulás) érdekében szükséges lelki és fizikai erőfeszítéseket.
Jézus, miközben az utolsó és legfontosabb – mert legbeszédesebb – 3 darab jelkép- áldozatait megtette: 1) a kufárok kiűzését a templomból, ami a személyi életképzelet állandó tisztításának a szükségét jelképezi, 2) a tanítványok lábának a megmosását, ami a gőg feladásának szükségességét hivatott az emlékezetükbe idézni és végül 3) a kereszt vállalásának a szükségére való figyelemfelhívást felvállalta, azt mondta a tanítványainak, hogy ne csodálkozzanak, mert az Én nevében, nála nagyobb csodákat fognak tenni! Figyelem: nem az ő nevében, hanem az egyetemes Én-tudat nevében! Itt ismételten nem személytelenül: áttételesen működő (kölcsön vehető) csodatevői képességek elnyerését helyezte kilátásába, hanem az ők saját, egyetemes felelősségtudatába beágyazott Én- tudatuk és a jóság-képzeletük működtetésbe lendítése által elérhető éber képzelőerő mágikus következményét: a bennük rejlő élethelyzet-idéző erő, a mágikus teremtő és megváltó képességük felébredését jelezte előre.
De ebben az előre-jelzésben sem a csodatevő képesség elérése a fontos, hanem az, hogy az arányos személyi tudatra alapozott spirituális éberség elérésével, az ember (Az egyéni felelősségén keresztül az Isteni szellemmel töltekező egyén) megszabadulhat a végzetes sors kényszerektől (determinációtól), mivel az éberség megszerzésével kiárad belőlünk a teremtői képzelőerő (az idéző erő) és: „...Az Én atyám ellát titeket”. – Az egyetemes felelősségtudatba ágyazott egyéni-univerzális képzelet teremtő képességén keresztül spirituális kommunikációba kerülünk a környezetünk szellemi erőivel, amely biztosítja számukra mindazt, ami ténylegesen (és nem fölöslegesen!) létszükséglet a számunkra és a családunk számára.
A Jézus távozása után a tanítványok által közösen átélt pünkösdi megvilágosodással járó, nyelveken szólásként” megnevezett telepatikus képességeknek a megjelenése azt a szellemi áttörést jelzi, amikor a belső körhöz tartozó (ezoterikus!) tanítványok, számtalan botlásaik, kételyeik, csalódásaik és sikertelenségeik után – tehát egy hosszas tapasztaláson keresztül vezető (keresztény) tudatosodási folyamat után – egy közös meditáció alatt, állítólag egyszerre érték el az egyetemesen felelős Én-tudatnak: a krisztusnak a személyükben való megjelenését. Attól kezdve tehát ők is éberekké: tisztánlátókká váltak (A próféta nem misztikus jövő látó, jósolgató embert, hanem a magváltási logikát tisztán átlátó, felébredett személyt jelent!) és sikerült hatalmat nyerniük a bennük lakozó, de addig zavarosan és ellentmondásosan viselkedő diszharmonikus ősprincípiumok, a teremtő erők fölött.
Ezek segítségével aztán gyógyítottak és különböző csodákat tettek, amiként erre Jézus előre figyelmeztetett. Ehhez viszont el kellett telnie egy bizonyos – tanulási, tapasztalási, időszaknak, vagyis a megfelelő, személyes következtetések levonásához szükséges – időnek, a Jézussal való személyes találkozás után, ami alatt a tanítványok személyes tapasztalataik segítségével és a gnosztikus keresztény tanítás értelmét személyi- tudatukba integrálhatták. Azaz saját magukat beavathatták az egyetemes lét-tudat misztériumába.
szünet
8. Az igazi (keresztény) beavatás nem nélkülözheti a kauzális (karmikus) asztrológiát
A nyugati - keresztény civilizációban élő hívő, vallásos, vagy vallástalan személyek számára ma egzotikus keleti misztikumnak hat, vagy mágikus (hipnotikus) hatalomgyakorlási lehetőségeket ígérő képzetekhez kapcsolódik a beavatás kifejezés. Számukra ez izgalmasabbnak és pragmatikusabbnak, tehát ígéretesebbnek hangzik a megváltásnál, pedig ugyanarról a metafizikai realizációról van szó mindkét esetben. És ez így van még akkor is, ha a keleti vallások a beavatást egy, a krisztusi értelemben vett megváltásnál alacsonyabb szellemi színvonal elérési lehetőségére (a szenvedésektől való megszabadulás, a nirvána elérésére, stb.) értik. A nyugati típusú társadalomban élő keresztények viszont, pontosan a Jézusi tanításokat elferdítő, de a misztikus hiedelem-keltés és egyház építés érdekében az értelmes sors-rendezés erejéből a szelet kifogó esztétikai (szertartásos) magtartás pozitív következményeként képzelik el a megváltásukat. Az újfarizeus Tarzuszi Pál által bevezetett beavatási „korrekció” (lásd a feltámadás „tételét”) következtében a keresztény ember ma a megváltást nem a korrupció mentes életforma felvétele és gyakorlása által elérhető éberség mágikus erejű pozitív következményének érti, hanem egy, az ő akaratától és erőfeszítéseitől független, rá nem vonatkoztatható, absztrakt és felette és rajta kívüli isteni hatalomtól eredő, tőle tehát függetlenül megtörténő aktusként (Mindössze a belegyezését kell adnia.), amit valaki (Jézus) korábban „elintézett” az ő számára. Amit a "Jézus Krisztus" nevű egyén, valamikor "elkövetett" és ezért a becsületes vallásos embernek illendő tisztelni öt és égi protekcióért is lehet, sőt, ildomos imádkozni hozzá.
A megváltást lehetővé tevő beavatás: a keresztény magatartás (alapállás), nem jöhet a személyünktől külön álló erőtől, vagy más (történeti) embertől (istennek egy másik „gyermekétől”) ránk szálló, tehát kívülről ható, mágikus aktusa, vagy ránk azonnal pozitívan visszaható vallásos szertartás-sorozat elvégzésének következménye. A spirituális beavatás olyan, valamikor a távoli jövőnkben megvalósuló önérzékelési képességet és belső Isteni-látásmódot (Teo-riát) eredményez, egy olyan kauzális értelmezői és mentalitás-képesség kialakítását szolgáló tanítás-sorozat, amely képes azt elérni, hogy a beavatandó személy tudatát kiemelje a hétköznapi (látszati: a jelenségek értelmezése szintjén megragadó) gondolkozás logikájából úgy, hogy az képessé váljon az anyagi létet csak és csakis szellem-semleges karma-tükörnek látni és semmi többnek.
Ezt viszont nem infantilisen vallásos és misztikus történetek meséjével teszi, hanem racionálisan érthető spirituális-valóság értelmezéssel. Így képessé teszi a beavatott személyt az általa látható (érzékelhető) jelenségeknek (pl. a természeti környezete, vagy a rokoni - társadalmi közössége, vagy a saját egyéni sorsát) az egyetemes törvények ok-okozati összefüggés-rendszerének logikája szerint megítélni és értelmezni. A beavató mesternek mindig a tanítvány személyi felelősségéhez kapcsolódó legmegfelelőbb metafizikai információkat és példákat – értelmezéseket szolgáltathatja. Azokat az információkat, melyek segítségével a tanítványok, az egyéni sorsfeladataik tudatos felvállalásával és a feladatok végrehajtása segítségével történő megvilágosodásával, a lelküket (érzelmeiket és rációjukat), valamint a szellemüket (képzeletüket, látásmódjukat) szeretetben és értelemben fejleszthetik, megtisztíthatják és krisztusivá tágíthatják az öntudatukat.
Minden, az Idő és a Fejlődés törvényeinek a figyelmen kívül hagyásával történő és tehát külső hatásgyakorlással – misztifikációval, vagy erőszakos rávezetéssel- történő ún. beavatás, nem más mint illetéktelen és törvénytelen (szentségtelen) beavatkozás a személynek a fejlődés törvénye szerinti folyamatokba, a karmaoldási szabad-akaratába. A történelembe és a természetben állítólag beavatkozó (csodatevő), illetve az érzelmi alapon a hívei számára protekciózó, isten-képzetekkel vehikuláló és tehát a megváltásért való felelősség-átadási lehetőségen alapuló és persze: így hipokrita ájtatoskodást eredményez. Ez a következményeiben épp olyan tévelygés, mint a különböző mágikus képességek felélesztését ígérő, misztikus praktikákkal fűszerezett egzotikus („titkos”) beavatás lehetőségéről aló hazudozás, hiszen így az is távol áll a valós beavatástól, aki állítólag a másikat beavatja. („Vak vezet világtalant.” – Jézus) Mindkét misztikus tevékenység felelőtlen vétek az egyetemes törvények logikája és a teremtés egyetlen céljának: a megváltásnak a megvalósulása ellen. Ezért az eredeti tanításokhoz hűséges kereszténységnek nincs köze sem az éberség- zavaró vallásos misztifikációkhoz, sem a mágikus képesség-fejlesztéshez.
A keresztényi életrend az a belső szellemi és lelki életgyakorlat, az a tisztánlátást és hitet (éberséget) létrehozó kötetlen és egymásra szabadon kölcsönható tanulási és tapasztalási lehetőség, az, az egyéni, csoportos és univerzális beavatási élet-út, amely a földkerekségén bárhol, bárki által, mindenféle külsőségek és mágikus praktikák, misztikus szertartások nélkül végigjárható.
Ez tehát a Jézus által hirdetett metafizikai tanításnak az értelme, hogy mindenkinek fel kell vennie a maga keresztjét, vagyis hogy mindenkinek tudatosan kell vállalnia az asztrológiai sorsképletében a karma-pontok ház- és jegyhelyzete által jelzett gyakorlati életfeladatait, azok felvállalását és beteljesítését. Tehát az asztrológiai házak gyakorlati életkör-szimbólumainak a segítségével kimutatható konkrét élet-feladatait, ahhoz, hogy beavatást (Búcsút – lásd a búcsú-járás eredeti értelmét) nyerjen. Vagyis ahhoz, hogy a lelke és a szelleme harmonizálódása után, a teste is feltámadjon (Egészségessé váljon, megerősödjön.) és a hátra levő életében jól szolgálja őt. Hogy a fizikai dimenzióból való végső távozásáig erős, rugalmas és egészséges legyen és így: egészségesen, az utolsó pillanatban is éber tudjon maradni és helyesen értelmezett élettapasztalataival: teljesen egyetemes-tudattá változott személyi tudattal (hasznos hajórakománnyal) léphesse át a biológiai élet és a túlvilági létnek a küszöbét.
Hogy, akár ágyban és párnák közt, akár a természetben szemlélődve-meditálva, de éberen és nyugodtan (kiegyenlítetten) vihesse magával – a magjával - a túlvilágra azt a karmája-rabságából kiszabadított rendkívüli ideát, illetve egy olyan új idea-rendszert, amelynek az energetikai (éteri), asztrális, mentális és ideális elemei organikus és harmonikus együttműködésben vannak egymással, és amelynek az idea-elemei, azzal a rendkívülien új ideával együtt, amelynek a megmentése – visszaszerzése érdekében inkarnálódott a magja, maradéktalanul be- és vissza tudjon kapcsolódni az isteni létezésbe (Religio). Ezt nevezzük megváltódásnak, és ennek a teljes megvalósításához szükséges mind a 12 konstelláció szerinti, sajátos hét éves szaturnuszi ciklus végig-élése, megtapasztalása. Vagyis, csak és csakis a minimum 84 éves életkor elérése után lehetséges a teljes megváltódás!
Az a rettenetes halál, amiben az életüket oroszlánok és más vadállatok torkában végző, minden felelősségüket Jézusnak átadó, mert Pál által hibásan beavatott, extatikusan bódult őskeresztények részesültek, mindennek lehet nevezni, csak a beteljesített életfeladatok következtében kiegyenlített élet eredményének, tehát megváltott éber átkelésnek nem. Az a tény, hogy a legtöbbjükkel Oroszlánok, Farkasok és más, a tűzjegyek valamelyikét megtestesítő ragadozók végeztek a Colosseum porondján (a birodalmi cirkusz színpadán), a legbeszédesebben mutat rá arra, hogy ezek a személyek nem tudták feloldani a tűz-karmájukat, tehát nem érték el a megváltást, nem teljesítették be e rendeltetésüket. Hogy elvétették az életük célját: az asztrológiában a három tűzjegy közül az Oroszlán (keleti kultúrkörben a tigris) jegye kiemelten az individualitás, a személyi tudat átfinomításának (A rejtett tudattartalmak és személyiségi jegyek felszínre hozásának és kiművelésének – megnemesítésének, át-szellemesítésének) a morfogenetikus erőterét testesíti meg. De a Kos (Farkas) és a Nyilas is (A vadász - az idea-állapotból az állati létbe süllyedt ember, mint legfőbb ragadozó) a személyi tudatalakításnak a napjegyei.
Azokról, akik a Via Apia mentén keresztre feszítetten végezték be életüket, tudjuk már, hogy Jézustól eltérően, mindössze a Néró és a többi zsarnok, őrült gonoszságának az áldozataiként, a mérhetetlen kíntól ordítva és jajveszékelve és nem az elkerülhetetlen végzet tudatos kiprovokálóiként: hóhérainak megbocsátva és megnyugodva („Atyám, a te kezedbe adom a lelkemet”) végezték az életüket, mint az eszményképük.
A csodatettekkel átszőtt bibliai történetek misztikumába burkolt, kanonizált keresztény beavatási szertartás, amely a szekularizált kereszténység központi eleme, az utolsó vacsora misztériuma, amely tökéletesen szemben áll az Evangéliumokból kiáradó spirituális éberség elérésének a szükségéről szóló tanítással. Vajon miért szólította volna fel, napokig tartó spirituális kábulatot (éberség vesztést) és zavart öntudatot okozó rendszeres alkoholfogyasztásra (bor ívásra) tanítványait valaki, aki a maximális éberség és a kábulat fokozódásával egyenes arányban kikapcsolódó felelősségtudat fontosságára hívta fel a tanítványok figyelmét? Aki, a tanítások során folyamatosan a maximális személyi felelősségtudatot biztosító éberség fontosságára figyelmeztetett („Szorítsátok meg a deréköveteket, gyújtsatok mécsest és virrasszatok, mert nem tudhatjátok, hogy mikor jön el a ti uratok, hogy számon kérje tetteiteket.”)? – Érdekes, hogy a virrasztó lámpába kevés olajat öntő balga szüzekről szóló példázatot és általában az éberség fontosságát kiemelni hivatott példázatok idézését, éppen annyira kerülik liturgiai olvasmányként használni mostanában a papok, mint a gazdagságnak a mennybe való bejutást akadályozó természetéről szólókat. Azt, hogy a „Keressétek az Isten országát és a többi az öletekbe hull ráadásként.” metafizikai ismeretszerzésre – gnózis gyakorlásra – való felszólításként kell értelmezni, már nem is merem említeni.
És a beavatás fejezeténél elkerülhetetlen, hogy a Jézusi tanítások talán legnagyobb motívumáról, az újjászületésről beszéljünk. A „Ne aggodalmaskodjatok” és az éberségre való felszólítás motívumai mellett, az evangéliumoknak a leggyakrabban visszatérő motívuma az újjászületés szükségességének a felemlítése, illetve az újjászületésre való felszólítás. „Újjá kell születnetek.” Az értetlenkedő Péter ki is fakad egy alkalommal, mondván, hogy „De hát az anyámba a nem bújhatok vissza.” És a válasz: „Kétszer születik meg az ember. Egyszer anyától és másodszor a Szent Lélektől.” Az utóbbi a fontosabb. Vagyis, a megváltódás útján való elindulás, és az azon való kitartás, fontosabb élet-aktus, még annál is, hogy megszülettünk. Mert rengetegen megszületnek és csak nagyon kevesen születnek újjá és válnak megváltottakká: „Sok a meghívott, kevés a kiválasztott.” És: Tágas az út a mennyországba, de szűk a kapu, amelyen be lehet oda lépni.” A „bejutási” titok viszont éppen az, hogy nem létezik egy felsőbb erő, vagy hatalom, amely valamiféle égi mérce, misztikus szimpátián alapuló személyi protekció, vagy véletlenszerűen működő szeszélyes döntés alapján felülről „kiválaszt”, noha a kanonizált evangéliumban ilyen képtelen utalásokat is találunk. (Akinek a neve benne van, vagy nincs az Élet Nagy Könyvében..). Hanem, aki kiválasztottá válik, annak erős akarata és ambíciója keletkezik arra, hogy kiválassza önmagát (Skorpió).
De mindez nem elég, hanem ki is kell tartani a megváltás útján, ami a hamis kiegyenlítődéseket eredményező, öncélú élvezethalmozásnak és általában a hedonista életvitelnek a megtagadásával is jár („Csak az lehet az én tanítványom, aki meg tagadja az apját és az anyját, és aztán meg tagadja önmagát is.”) és még sok mindennek a megtagadásával, ami a káprázatot, illetve a Lilit-inverzió logikáját bennünk fenntartja. Pl., a gazdag ifjúnak, aki követni akarja Jézust egy szabadban történt tömeg-tanításától meghatottan, el kellene adnia mindenét és szétosztania a szegények között, mivel a nagy vagyon bonyolult és időigényes adminisztrálása, lehetetlenné teszi a tisztánlátást és kiegyenlítődéshez szükséges megnyugvást. „Hamarabb át megy a teve a tű fokán, mint hogy a gazdag…”stb. „Mert széles az út, de keskeny a kapu, amelyen át be lehet jutni a mennyek országába.” Ez mind azért van, mert a buta kapzsiság és az őrült hatalom-vágy által vezérelt világi – társadalmi játszmák elvonják a figyelmet a befelé – Az Isten felé, amely a karma-oldáson át, azzal „munkálkodva” mutatkozik meg a számunkra – való figyelemtől.
A csodatételek is káprázat-keltő cselekedetek, de azok az emberek, akik meg akarnak váltódni, le kell szokjanak csalásra való karmikus vágyakozásukról (Negatív Jupiter, vagy Neptunusz, illetve erősen negatívan fényszögelt két-három bolygó, vagy karma-pont a Nyilasban, vagy a Halakban.). Ezért Jézus, a negyven napos sivatagi böjt után, azt még elutasította (A Salamon templomáról való sértetlen leugrást). Amennyiben tehát igaz is lenne az, hogy csodatételeket produkált, azt esetleg azért tehette tehát, hogy a tanítványok hétköznapi és földhözragadt (pragmatikus) gondolkozását megváltoztassa. És annak érdekében, hogy képessé váljanak a nagyobb távlatú (egyetemes törvények szerinti) gondolkozásra, arra a bizonyos belső „látásra”. Ő is, csak utólag értette meg tehát, hogy ezzel a „szelíd” beavatási módszerrel mennyire célt tévesztett a rendkívüli tetteket és eseményeket messze elkerülő „Bolond”- beavatási tanítása (A „Boldogok a Bolondok, mert övék a mennyek országa.” kinyilatkoztatást, utólag tették szalonképessé a lelki szegények kifejezéssel.) mind a tanítványok, mind a zsidók széles tömegei körében, és ezért „ment neki” a kereszthalálnak (Ezért provokálta ki azt.).
Az archaikus beavatási rendszerekben ugyanis, a beavatandó tanítványok élet (és világ) szemléletét gyökeresen megváltoztatni hivatott szellemi újjászületést, a tanítványoknak a beavató mesterek által keltett, sokszor sokkoló hatású, látszólag életveszélyes helyzetbe: halál közeli állapotba hozása szolgálta, amely során a tanítvány lába alól a szó szoros és átvitt értelmében is, kihúzták a talajt. Ezek voltak a próba-tételek ( a hét próba), aminek a közhiedelemmel ellentétben, elsősorban nem az volt a célja, hogy a tanítvány ellenálló és túlélő képességét, a lelki és szellemi helytállását – gyenge, vagy erős karakterét próbára téve, „megvizsgálja”, illetve megerősítse. Hanem az, hogy a megrendülés által, a tanítvány, az így szabaddá tett gondolat és képzelet világában (szellemi és lelki más állapotában) alkalmassá váljon a hétköznapi érdekharcokhoz kötött logikája teljes feladására és egy gyökeresen új élet-vízió és létszemlélet kialakítására. A magasrendű spirituális logika kialakítására és e logika a szellemi tanok befogadására. (Aki dudás akar lenni, annak a pokolra kell szállni.)
A személyi horoszkópokban ez, a sajátos „ébresztői”, a karma-kábulatból felrázó életmozzanatokat tartalmazó (megtestesítő) életterületet a Skorpiói életköre, tehát a nyolcas horoszkópház, a halál és az újjászületés háza: a megrázó eseményeknek és élményeknek: a megrázó veszteségeknek, valamint a felemelő, illetve tragikus szerelmeknek a háza. Egyszóval, mindenféle a tudat-tisztító jellegű, az elengedés, a fölösleges kötődések felszámolásának a képességét feléleszteni és megerősíteni hivatott spontán életeseményeknek az életterülete a Skorpióé. Ez azt is jelenti, hogy akinek a születési képletében, a VIII. házban bolygó áll, illetve bolygók, vagy más asztrológiai jelek állnak, az illető bolygó által megtestesített őserő jellegének megfelelő módon kell átalakítania az élet és világszemléletét. És, amennyiben kellő információ nélkül (beavatás nélkül) képtelen erre, vagy nem hajlandó erre a belső életvízió-változtatásra, addig kapja az élettől (sorsától) az egyre durvább és mind nagyobb és nagyobb károsodásokkal járó figyelmeztetéseket, amíg „megpuhul” és hajlandó lesz változtatni a mentalitásán. Ha erre nem hajlandó, vagy nem képes, egyszer csak a szó szoros értelmében a túlvilágon találja magát idejekorán.
A Skorpió jegyében született személyek tehát, illetve, akiknek a horoszkópjában több, a Skorpióban álló bolygó található negatívan fényszögelve, illetve azok a személyek akiknek karmikus asztrológiai jelek (Lilith, vagy Sárkányfarok) találhatók a Skorpióban, vagy a születési horoszkópjuk nyolcas házában, fel lehetnek készülve arra, hogy őket előszeretettel részesíti a sors ilyen újjászületésre szólító végletes figyelmeztetésekben.
Még a kanonizált és dogmatizált kereszténység is megőrizte, de nagyon sápadtan és a beavatás eredeti funkciója betöltésére teljesen képtelenül, ezeket a gyökeres újjászületést előidézni hivatott beavatási mozzanatokat a hét kenet (szentség) formájában. A tékozló fiú parabolájának a disznók szintjére süllyedéstét követő megfordulási mozzanatában Jézus szintén erről a Skorpiói motívumról beszél, amikor a spirituális kábulat és züllöttség végső határát elért ember feleszmél arra, hogy rossz úton jár és ahelyett, hogy kétségbe esne, kijózanodik, majd felvállalván a tetteiért való felelősségek mellett a megtisztulás érdekében tett egyéni erőfeszítéseket, visszafordul „az atya irányába”, tehát a kiegyenlített lét boldog állapotának az elérése irányába. Ezt az egyetemes tudat kialakításához (az atyához) vezető utat viszont semmiképpen nem lehet kábultan: feladott személyi tudattal, illetve a Jézusra hárított felelősségtudattal megjárni, mert akárcsak az őskeresztények esetében, a feladott személyi tudat és elhárított személyi felelősség útja a sors képviselőihez: a vadállatokhoz, illetve a civilizált háborúkhoz, vagy a cseppet sem véletlen belesetekhez és a „vad természetet” (Pl, az erdőben található sorsjelző természeti elemekként jelen levő, vadállatok.) a civilizációban tökéletesen helyettesítő személytelen intézmények végzetes tévedéseihez (További karma-oldási feladatokat jelző negatív „ügykezeléséhez”) vezet.
A keresztény beavatásnak tehát semmiképp nem lehet célja a beavatandó személyt a személyiségétől, az egyéni tudatától és a felelősségétől megfosztani és az éberségét misztikus - vallásos kábulattal helyettesíteni, hanem az egyéni tudatnak a minőségét változtatta meg és tette alkalmassá az egyetemes tudattá tágulásra. Ez, a vallásos kábulat, tehát hívek személyi tudatának a történeti Jézus személyének való alárendelése, a polaritás törvénye miatt, a liberális szellemiség ateizmusát és mérhetetlen egoizmusát - az elidegenedését - váltotta ki a felvilágosodás után létrejövő polgári társadalmakban. És később, a liberális öntudatnak a becsontosodásig menő megerősödését eredményezte a nyugati társadalmakban úgy, hogy azt a bármit, minőségi és morális igények nélkül „elfogadó és befogadó humanista szeretet” álcájába rejtette maga elől a nyugati típusú civilizációban élő ember. Gondoljunk csak belé: ma egyre több a keresztény-nyugati civilizáció befolyási övezetében élő, stabil anyagi helyzettel - legalábbis a gyermekes anyáknak biztonságot nyújtó szociális törvényekkel - és rendezett családi háttérrel rendelkező nő utasítja el a gyermekszülést. Az állítólagos szűznemzéssel foganó és ezért zavaros” helyzetbe került Máriával ellentétben, akit a keresztény misztika az isteni akarat elfogadásának: a teremtésben való minden feltétel nélküli közvetlen részvételnek a mintaképéül állít.
Ezt a személyi tudat elleni vétket nem csak a kereszténységen belül követték el, hanem az indiai és a kínai vallásos hagyományokban is. Nem is lehet ma egyetlen olyan keletről importált beavatásos - misztikus játékkal (ún. szellemi iskolával, szektával) találkozni, amely ne a tagok - hívek személyi tudat (az „ego”) és a józan egyéni ítélő képességet szolgáló racionális gondolkozás felszámolását ne tűzné ki célul. Az eredmény persze, akárcsak a kereszténységben, a híveknek - tagoknak, tanulóknak a teljes spirituális éberség-vesztése, az egyéni akaratuk feladása és a guruk – tanítók misztikus fantazmagóriáinak az egyetemesen érvényes kinyilatkoztatásként való elfogadása és szajkózása. És ez még akkor is így van, ha a szemmel látható és a kézzel fogható fizikai valóság: a gyakorlati megvalósítás – a Hamvas Béla által sokat emlegetett realizáció – merőben az ellentétét bizonyítja mindannak, amit a személyiségüktől fosztott hívek és a duzzadt kapzsiságukat hipokrita módon a „felemelő misztikum” alá rejtő guruk (tanítók) állítanak. Ez az, amit hamis beavatásnak, illetve rossz beavatásnak nevezünk. Vagyis az, amit a híveket szemforgató vallásos-misztikus magatartásra kényszerítő és az így elferdült személyiségtudatot józan belátásra képtelenné és végső soron kegyetlenné növesztő keresztény vallásosság ad, ugyanolyan hamis beavatás, de szervezettségénél fogva, mind a természeti környezetre, mind a személyi egészségre nézve, veszélyesebb mint a személyiséget és a racionális gondolkozást agyoncsapni, vagy a mindenkiben szunnyadó mágikus és „misztikus” képességeket mesterségesen fejlesztő, egzotikusan léha keleti-, vagy a puritán Észak-amerikai szektáké.
9 A krisztusi öntudat állapot, éber törvényessége és mágikus következménye
A kereszt metafizikai (asztrológiai) értelmének ismerete lehetővé teszi számunkra a kereszténység helyes értelmezését, és a Jézusi tanítás hibátlan elsajátítását, aminek a négy alapköve: 1. A Lilith- inverzió megszüntetésére való törekvés (És erről szól a Jézusi kinyilatkoztatások legnagyobb része.), 2. A minimálisan szükséges, általános – természetes emberi feladatok vállalásával járó élet-vállalás (Pl. az önfenntartás, majd a gyermek-gondozás és nevelés, illetve a családért való munkálkodás. Mivel hogy akkoriban az, az anti-krisztusi kifejezés, hogy „gyermekvállalás” nem létezett.), 3. A személyi horoszkópokból kiolvasható, jellegzetesen egyéni karma-oldást szolgáló életfeladatok vállalása és gyakorlása, és 4. A spirituális fejlődés és tanítás - fejlesztés. Ennek a krisztusi éberségnek a fényében viszont bukik az összes babona, amit keresztény hit címen hirdetnek a “hivatalos” egyházak, valamint a magukat új kereszténynek nevező misztikus csoportosulások és szekták. Mert az Én - tudaton keresztül megnyilvánuló egyetemes lét-tudat átéléséből következő mágikus erőnek a tudomásul vételi lehetőségét, az a teológiailag képzett, de metafizikailag rosszul beavatott (Pl. a fizikai dimenzióból lefejezés következtében távozó), tanítás-értelmező Pál semlegesítette. És ezzel a vallásos értelmezéssel, hiábavalóvá a Jézus kereszt áldozatát is. Pál, aki Tora rejtelmeibe beavatott farizeusként, a Jézus által felfedett, korrupció-mentes magatartásra alapuló (megváltott) életről szóló tanítás terjesztésének a szolgálatába állt – ő ijedt meg a legjobban a spirituális felelősség-tudatra alapozott szellemi éberség által kibocsátani képes isteni erőtől.
Azon ijedségében, hogy a hívek nehogy ártsanak egymásnak ezzel az erővel, a Jézus kivételezett csodatevői személyét még kivételezettebbé tette (E rendkívülien kivételes képességekkel rendelkező próféta egyedül az isten fia!) a híres formulájával, miszerint „Ha Jézus nem támadt fel, semmit nem ér a hitünk!” Ezzel Pál gyökerében elferdítette mindazt, amire Jézus tanította a többi tanítványt. Ezzel a teológiai huszárvágással a Jézus tanításait és kereszthalálát az érzelgősség színvonalára süllyesztette. Az újszerűségével (Szeretet-tanításaival) szellemi bódulattá: valóság-ellenes vallássá „léptette elő” az eredetileg az éberség ( a káprázat mentes tisztánlátás) megszerzésére irányuló beavatási tanításokat. Ő, a teológiailag alaposan felkészült új-farizeus vetette meg az új vallás alapjait, elcsalván az eredeti beavatási tanításnak az értelmét a bűntudat alóli feloldás misztikusan magható vallásos meséjével. A „Jézus nevében” (A csuka parancsára, és az én akaratomra.”) elérhető mágikus sors-könnyítésekről: a protekciós alapon kimért kegyelemről szóló érzelgős mesével. Ennek, csakis az lehetett a gyakorlati következménye, hogy az ember szellemi értelme teljesen és végképp elhomályosodott és megidézte a sötét középkort. Talán, éppen ez volt szükséges ahhoz, hogy az a bizonyos Kali Yuga, a sötét Vaskor, amiről az archaikus kor előtti kinyilatkoztatott szent könyvek beszélnek, bekövetkezzen.
Amiként a test feltámadásának a lehetősége, a felébredést követő újjászületés által elérhető egészségi állapotot és fizikai erőnlétet jelent és egyáltalán nem a fizikai halál utáni testi feléledést, úgy a Krisztusnak a második eljövetele is – A reinkarnációs misztikából táplálkozó babonákkal ellentétben –, nem azt jelenti, hogy a történelmi Názáreti Jézus újra reinkarnálódik.
Hanem azt, hogy az apokalipszis idején, egyre több lélek ébred fel az anyagba- zuhanás kábulatából, az összetévesztések rengetegéből és az ÉN VAGYOK AZ ÚT, AZ IGAZSÁG ÉS AZ ÉLET mantrának az alkalmazásával, realizálja azt a szellemi öntudat mágikus valóságába visszakötött öntudatot, amely által az ember számára az Egyetemes Léttudat, vagyis a Krisztusi állapot elérhető. Így jön el tehát másodszor és véglegesen el az apokalipszis idején, egyre több felébredt személyben megvalósulva a Krisztus, hogy visszaadja az egészséges élet, a szellemi uralom, a teljes kiegyenlítettség, a megszabadulás és az örök élet (vagyis az örökkévalóságba beágyazott tudat szerinti élet) lehetőségét a felébredni és felelőssé válni hajlandó személyek számára. Ez, a bennünk kinyíló és kitáguló egyetemes – isteni -léttudat, nyilvánvalóvá teszi a számunkra, hogy nem létezik csak a mindannyiunkban élő és általunk megnyilvánuló tudatos Teremtő - Megváltó, a mindannyiunk Atyja-Anyja, vagyis az a világteremtő képzelet, az a kauzális lét-forrás, amelyből mindannyiunk spirituális struktúrája (aurája) ered, és amelyhez közvetlenül hozzá vagyunk kötve az aura- testeinken keresztül és azok által.
Így arra is rá kell jönnünk, hogy az erős vallásos neveltetésben is részesült Hamvas Béla sem tud mindent ami fontos és lényeges helyesen. Például ezt sem, hogy az Isten senkire és semmire nem haragszik soha, hanem mindig csak árasztja magából a fényt és a szeretetet és a jóságot és a boldogságot, és csak a karmával telt embernek van egy ilyen képzete, hogy ez a fenséges Lény haragudna. Hamvas tehát végzetesen téved, amikor „Az Isten haragjáról” ír Keresztes Szenet János kapcsán például. Mivel az Isten, sohasem büntet senkit, hanem mi vagyunk azok, akik megbüntetjük saját magunkat, a karma (hatás és visszahatás), valamint a rezonancia (a ráhangolódás és a tükör-kapcsolatok) törvénye alapján. És, hogy a személyes karmánk (a kunda-bufferünk) hatására, önkéntelenül büntetgetjük egymást, szembeszegülvén önkényesen azokkal a bennünk és általunk megnyilvánuló egyetemes törvényekkel, amelyek alapján létezik és teremtődik a megnyilvánult létezés, és végső soron az anyagi és a pszichikai világ minden részlete és árnyalata.
A keresztény alapállás felvételét nem csak az nehezíti meg a számunkra, hogy a természeti erőforrások kizsákmányolására (lásd a pragmatikus nyers energia-forrás kutatást és a misztikus energia-nyerési törekvéseket) és az élvezet-források kisajtolására, az élvezeti eszközök és azok megőrzését szolgáló biztonsági berendezések előállítására és megvédésére, valamint a kényelem növelésére és végül: a természeti elemekkel és erőkkel szembeni, „humánus” védekezési igények és elvárások kielégítésére (újból a biztonságra és a kényelemre) irányítva működik az egész társadalom – Tehát mindenkinek a – logikája.
Az, hogy ennek a civilizált – védekező gondolkozásnak az alapjául szolgáló szentimentális humanista „jó-akarásnak” szemszögéből, amelyből az egész társadalom nézi a világot, lehetetlen az igazi (megváltó) kereszténység szellemét még csak megérteni is, nem, hogy gyakorolni. És ez az állapot, nem csak az nehezíti a lényeg megértést, hogy - amint Hamvas írja az Antikrisztus című esszéjében - a szellemi megismerést (a történelmi beavatási rendszereket), a gnózist, illetve a Fény-tant, Nagy Konstantin óta, az Inkvizíció utolsó haditetteiig eretnekség üldözés címen tudatosan irtották ki a keresztény gondolkozásból. Hanem az is, hogy az Evangéliumi tanítások közé szúrt, Istenfiúi csodatettekről szóló történetek egyesek számára elhomályosítják, mások számára meg komolytalanná (hiteltelenné) teszik a korrupció-ellenes alapállásról (magatartásról) szóló tanítást. Így, Szellemi Világosság nélkül, a Szeretetünk korrupcióvá silányul, amiként az egyetemes alapú felelősségbe ágyazott szeretet nélkül a fényt is tökéletesen félre értjük és hamisan: magunkat és egymást becsapva éljük meg.
A pusztában töltött negyven napos böjt-meditáció során az Egyiptomban tanult Tarot nevű beavatásnak az elemeit, valamint a kabbalista mesterektől és az esszénusoktól tanult szentírás-értelmezéseket újra értelmező Jézus „, a csodatételekre vonatkozó a harmadik kísértést még elutasítja. De a kánai menyegző során elkövetett csodatétel után nem képes megállni az újabb és újabb csodatevési kísértéseknek. Nem a szombat napi gyógyítás, vagy a templomi papokkal és a farizeusokkal való szembeszállás volt az elsődleges oka annak, hogy Jézusnak el kellett mennie még mielőtt a tanítványok rendesen megértették volna őt és a magukévá tették volna a tanításait, hanem a természet rendjét megsértő és az emberek tudatát megzavaró csodatettek ütöttek vissza. Már amennyiben a megváltó Istennek szüksége volt arra egyáltalán, hogy műveljen ilyen misztikus csodatételeket.
Az egyetemes törvények által szabályozott földi rendet megtestesítő természeti törvényeknek és a természeti rendnek az olyan megsértése, mint amilyen a halaknak a Péter hálójába való terelése, a vízen járás, a vihar lecsitítása, és végül a négy napja halott Lázárnak a feltámasztása. (Az életét valamiért a kelletnél hamarabb bevégezni kénytelen Lázárt nem véletlenül tudják meggyilkolni – a túlvilágra visszaküldeni – a papok Zelóta bérencei kevés idővel a törvénytelen feltámasztás után.) Ezek nem maradhattak visszahatás nélkül és Jézus tudta ezt. E misztikus és fölösleges csodatételek halmaza sajnos, okot szolgáltat a híveknek ahhoz, hogy ne boncolgassák a Hegyi beszéd mondatainak a metafizikai értelmét és még több okot arra, hogy a jóság-alapállását ne tekintsék a maguk számára kötelezőnek.
A racionálisan gondolkozó Pilátus, aki a jelentések alapján egyáltalán nincs meggyőződve a Jézus bűnösségéről és mindössze a számára bonyolultan gondolkozó, habókos papok ármánykodásának véli az egész bűnlajstromot, amit a vén huncutok összetákoltak, a sorsdöntő kihallgatás során több alkalommal valóságos „mentőöv” kérdést intéz Jézushoz, aminek a segítségével, egyetlen Jézustól jövő, jóindulatú válasz alapján is felmenthetné. De Jézus az egyetemes törvényeket a beavatottság szintjén ismerő személyek logikája szerint fogalmaz és azt válaszolja neki, hogy semmiféle hatalma nem lenne fölötte, amennyiben ez a helyzet, az ő megváltás-tanokat hirdető isteni küldetése miatt, már nem határozódott volna el. Persze: ha valaki, akkor ő volt az, aki a legjobban tudta, hogy az egyetemes törvények szellemében csak olyan személy fölött lehet végzetes büntetést végre hajtani, aki előzőleg kellő mértékben és huzamosan vétett a törvények ellen.
Pedig a Getszemáni kertben még ő is reménykedett: „Ha lehet, múljon el tőlem e keserű pohár...” Az események viszont arra utaltak, hogy a (szaturnuszi) büntető programok visszavonhatatlanul megjelentek a sorsában – különösen, hogy az ide vonatkozó próféciáival ő is hozzájárult ezek visszavonhatatlan beidézéséhez – és a tanítások lényegének a veszélyeztetése (a tanítványok kiábrándítása) nélkül neki a sorsát kikerülni már lehetetlen. Nem adja meg tehát a lehetőséget Pilátus számára, hogy őt felmenthesse. Érdekes, hogy az egyszerű állam-hivatalnoki logikával rendelkező Pilátus, Jézusnak még e „faragatlan” és sértő válaszai után sem haragszik meg rá (Jézust talán kétségbeesettségében zavarodottnak, vagy megszállottságtól vezérelt futóbolondnak nézi?) és még azután is, újra ad neki még egy sors-esélyt és a népre bízza, hogy válasszon a Jézus és a Barnabás élete között. A nép választásában eddig mindenki a nép rosszindulatát látta és senki nem kapcsolta egybe a személyi tudatukat vesztett individuumokból álló tömegnek a tömeg szellem általi uraltságát az egyetemes törvények befolyásával. (A tömegszellem által vezérelt ember-masszák viselkedési logikáját lásd, Hamvas Bélának a Vízöntő című esszéjében a Láthatatlan történet című kötetében.)
A kanonizált keresztényi eszmerendszer táptalaján létrejött nyugati civilizáció a földi életet a végső katasztrófa felé sodró: a világéter és a világóceán befertőzése mellett a természetes úton (egyetemes törvények szerint) történő gyermekfoganást és a természetes szülést a programozott (mesterséges) megtermékenyítéssel és az irányított (orvosok által vezetett) szüléssel, majd a császármetszéssel felváltó „fejlett” kultúránk csodás eredményeinek a fényében felmerül az a kérdés, hogy nem-e tette volna jobban Jézus, ha egy jelképében kevésbé beszédes és ezért talán nem is annyira tragikus végkicsengést választ a végzetes sorsa beteljesülésének? Ha a tanításainak az érvényességét nem támasztja alá a legbeszédesebb gesztusával (Amit a csodatetteit kieszelő és azokat a tanítások fölé emelő, vallásgyártó értelmezők – beleértve nem csak a gyermeket és családot nem-vállaló katolikus papokat, hanem a szerzeteseket is – amúgy is az igazi értelmével homlokegyenest ellenkezőleg értelmeztek)? Mármint hogy Jézus a kereszthalállal minden követőjét – Tehát, hogy a beavató tanítását hamisan értelmező papok híveit – előre és ingyen – megváltotta. Lehet-e elég érv a tagadó válaszhoz az egyéni (szubjektív) hála, amit én érezek például Jézus iránt azért, mert pontosan e heroikus (önfeláldozó) aktussal tette lehetővé számomra azt, hogy a Szaturnusz által megtestesített egyetemes felelősségtudatba ágyazott egyéni felelősségem jelentőségére (mágikus erejére) és kikerülhetetlen fontosságára (a megváltás előfeltételére) felhívta a figyelmemet? Mert hányan vagyunk ma, legalább ha csak a táplálkozásunk révén is, az állatok fölösleges legyilkolásában részt nem vevő és általában a természet rendjébe romboló és gyilkos módon „be nem avatkozó” és minden más beavatkozó tettünkért a személyi felelősséget vállaló, éber keresztények?
Az a „modern” Nietzschei értelmezés, amely szerint az önmagát kivételesen az isten fiának nevező és ezáltal önmagát az Istennel azonosnak képzelő, és végül ebben az isten-azonosság tudatában magát feláldozó Jézus „mitikus” tette a görög Dionüszoszi motívumban: az Isten-halála és feltámadása misztériumában gyökerezik, teljesen téves. A politeista görögök kábult Dionüszosza koránt sem azonos a monoteista zsidók és a keresztények Istenével. De még a Tarot Bolondjával sem. Sőt: az isteneik alatt, a teremtő őserőket tisztelő és beavatási kultuszaik által ezekkel az egyetemes őserőkkel kapcsolatba és harmóniába kerülni igyekvő görögöknél Dionüszosz még csak nem is főistenség! Lehet, hogy Nietzsche az istenazonosság-tudat problémáját pontosan azért volt képtelen megoldani minden zsenialitása ellenére, mert ezt az egyszerű tényt szem elől tévesztve nem vette észre, hogy a krisztusi állapot elérésének a feltétele, vagyis az egyetemes éberség elérésének a feltétele pontosan a Dionüszosz által megtestesített felelőtlenséget okozó kábulatnak, a teljes megszűnése (halála).
Jézus kereszt-halála nem holmi kábult, misztikus Istenségnek a fölösleges szenvedésekben és halálban való „objektív” részvételét - részesülését jelenti. Jézus nem egy tragikus görög misztérium-játékot hajtott végre a kereszten, hanem józan áldozatával, józanságra és jóságra intve, arra figyelmeztetett, hogy az egyetemes és az egyéni rendeltetésünket - életünk értelmét és célját - csak és csakis úgy teljesíthetjük be, ha a könnyítések nélküli (korrupció nélküli) életfeladat- (sors) - vállalásunk által, egyre éberebbé (megvilágosodottabbá és figyelő- értelmező képesebbé) válva, első sorban a saját személyünkben lakozó Istennel, majd a szintén általa teremtett, külső természeti elemekkel is, kiegyenlítődünk.
Szerintem a megváltás kérdését egyedül a démonok létezése, illetve a létezésük létjogosultsága, és az őket alkotó, az első teremtésben az első teremtődés közben meghibásodott, illetve az Istenbe már eleve meghibásodva érkezett, azon abszolút-ősideák sorsának és megjavulási, kijavításai leteőségének ténye tudja megvilágítva egyértelműen és végleg és határozottan tisztázni. Hiszen ők is az Abszolútumból erednek, tehát az Isten még rájuk sem haragudhat(!). De nem haragudhat és nem is haragszik az Isten még azokra a démonikus lényekre sem, akik ezekből a meghibásodott ősideákból, az Isteni teremtődési ősminták alapján létrejönnek (és abszolút információkat is tartalmaznak!) a természet-alatti létben, és valamikor ők is mind, de mind ki kell, hogy javítódjanak, majd, és nem csak, hogy a teremtésben kell részt vegyenek de a megváltásban, a végső kiegyenlítődésben is! Az asztrológia nagy kihívása tehát, a démonok megismerése és az emberekben való jelenlétének a leleplezése utáni „megszelídítése” – és.., jobb híján, egyelőre ezeknek a zavaros és általunk „rossz indulatúnak” érzékelt démoni lényeknek a természet alatti létbe való visszaküldése, az aurákból, a Grifasi féle módszerrel való „kitessékelése” J .
11) Az egyetemes lét valóságához, nem csak a természeti és a természet feletti világ tartozik, hanem a természet alatti démonok világa is. A természet alatti démon-világ tehát egy olyan valóság-rész, amelyről mind a két szellemtudomány fel kell tárja, mindazt, amit tud, amennyiben ténylegesen a megváltást és az istent akarják (Együtt!) szolgálni.
Egyelőre sajnos, meg kell elégednünk a regressziós hipnózisok alatt észlelhető démoni megszállások módjából levonható metafizikai – asztrológiai következtetésekkel
Az olasz Grifasi Calagero nevű sikeres - Talán a napjainkban a leginkább felkapott.. - regressziós hipnotizőrnek a széles körű spirituális felfedezéseivel, újabb témakör került az asztrológusi látókörömbe: a mindenki számára ajánlott, önzetlen és érdek nélküli szeretetre, és belső boldogságra törekvésnek a szöges ellentétei: a démonikus megszállottság állapotai és működési mechanizmusai. Vagyis, egyeseknek az un. asztrális, mentális és ideális (!!!) alvilági entitások általi irányítottsága, aminek mind Grifasi, mind más téma-szakértők (Például. a ma még működő – funkcióban levő… - ördögűző papok.) szerint is, az emberiség kb. hetven - nyolcvan (70 - 80!!!) százaléka alá van rendelve.
Számunkra, azon asztrológusok számára, akik jól értve a román nyelvet, meg tudtunk nézni minimum egy negyed, román nyelvre lefordított Grifasi féle démon-leleplezést és elküldést (Megszabadítást) szükségszerűvé vált, hogy a horoszkópok karmikus értelmezése által, fel tudjuk tárni azt is, hogy ezeknek az entitásoknak a hatására miként érez, gondolkozik és cselekszik az embertársaink hetven – nyolcvan százaléka. Első sorban azt kell felfednünk, hogy a mi tapasztalataink szerint is, politikusok és az általuk fizetett tudósok, de még a tanárok, az orvosok és a papok is a legnagyobb démonikus kísértés és befolyásoltság alatt „dolgoznak” és „intézik az emberiség sorsát”. Hogy a kizárólag a siker délibábja által vezérelt művészek és a profit eszméje által vezérelt aktív gazdag emberekről, és a nagygazdagokról ne is beszéljünk.
A 80 százalék nem kicsi szám, ahhoz képest például, hogy, ugyancsak az emberiség többsége, még mindig a politikusok tisztességében és józan belátásában, a tanárok és a papok jóságában, valamint az orvosok szakértelmében, széles körű tájékozottságában és felelősségérzetében reménykednek, azoktól várják az életük-, de legalább a gyermekeik élete jobbra fordulását. Ehhez képest, a 80 százalékos befolyásoltságot figyelembe véve, egy teljesen más világ- és életkép tárul elénk. Azonban, mielőtt belefognék az általam tejesen újon felfedezett démon-témába, szeretném leszögezni, hogy amiként az asztrológusi felfedezéseimet közlő többi munkában nem-, úgy ebben az esetben sem az ijesztgetés, vagy a félelem- és szorongáskeltés a célom, hanem éppen fordítva: az olvasóimnak és a horoszkóp-rendelőimnek a megszabadítása attól az ismeretlen „szerencsétlenségtől”, amely miatt sokan közülük a kauzális horoszkópjuk elkészülése után és az abban található ritka- hasznos sors-információk tudomásul vétele után sem képes megszabadulni a betegségeitől, és a sors nehézségeitől.
I. Nem fogadott, hanem csak utóbb elszegődött (De nagyon is elkötelezett...) Hamvas Béla – tanítványkén, lehetőleg kerülöm az olyan misztikát, vagy az olyan humanista gyógyítási és "önismereti" elméleteket (Pl. a régi, un. klasszikus pszichológiát. – Viszont, az un. intergrál - pszichológiába már látok karma-oldásra és így, tényleges gyógyulásra is használható meglátásokat.) amelyeknek nem látom a bekötését sem az anyagi-. sem az isteni világba. (Ilyen pl. a klasszikus pszichológia, de ilyen a rengeteg pszichológiai alapú misztikus terápia is.) Ezért, a Grifasi Calgero féle hipnózis alatti spirituális regresszióra, egészen pontosan: annak a furcsa leleplezéseire sem figyeltem volna fel, ha egy számomra nagyon megbízható asztrológus: Dénes Mária, nem hívja fel rá a figyelmemet. Illetve, ha nem veszi a fáradtságot és nem áll neki hosszú tíz-, és húsz és harminc perceken át is, telefonon elmagyarázni az általa látottak (Majd később z általam is megnézett hipnózis alatti visszavezetések eredményeinek.) metafizikai értelmeződését.
Később, amikor bizonyos magánéleti jelenség értelmezéséhez, nekem sem volt elegendő az asztrológiai karma-feltárásból kikövetkeztethető magyarázat, én is megnéztem néhány Grifasi- „démonelküldési” aktussal befejeződő felvételt, és hitelesnek találtam a médiumok által látottaknak közvetítéseit, illetve, az általuk, a Grifasi kérdéseire adott válaszokból kiközvetített „túlvilági” beszámolókat. Az igazat megvallva, magam sem tudom, hogy vajon az intellektuális sznobizmusom, vagy a saját, akkoriban még erős hízó-félben levő démonjaim akadályoztak-e meg Elta-hallgató koromban, de később is, pl. a Koloszvári Pista bácsi előadásait hallgatva, hogy a démonokról szól információkat befogadjam? Tény, hogy amikor arról beszélt egy - egy előadó, hogy pl. a részeges és az alkoholista személyek démonjai
hajtják a gazdákat a kocsmákba, illetve az alkoholt is árusító boltokba, és élvezettel isszák magukba az alkohol éteri szubsztanciáját, ezt misztikus túlzásnak gondoltam. Ma már tudom, hogy tényleg nem erről van szó, hanem arról, hogy az erősebb spirituális éberség érdekében magának fizikai testet képező lélek szenved akkor, amikor a fizikai megtestesülése kábul és ezt a szenvedést szívják magukba a démonok.
De tévedés ne essen: a kábulat – kábulás nem csak akkor tud előállni és megtörténni, amikor valaki olyan italt iszik, olyan ételt (pl. gombát) eszik nagyobb mennyiségbe, vagy olyan cigarettát (szivart, „füvet”) szív, vagy olyan szert fecskendez a vérereibe, amitől kábulni lehet. Kábulni az önhülyítő gondolatoktól és képzelgésektől is lehet, amint azt meg is teszik általában a Nyilas, a Vízöntő és a halak karmával született személyek. Vagyis kábulni az absztinensek is tudnak úgymond. És mennyi, de menni kábító eszme nem virágzott a történelem folyamán és nem virágzik és hat most is a világon, még a leg magasabb szintű egyetemi katedrákon is? (Pl. a Soros- féle egyetemeken az un gender-tantárgyak témakörében.) Hogy az interneten terjedő fiatalság- és kamasz hülyítő filmekről és un. zenei számokról ne is beszéljünk. Sőt: talán azt is ki lehet mondani a túlzásba esés veszélye nélkül, hogy a legtöbb „száraz” szellemi, mentális és érzelmi kábulat terjesztés az interneten történik, amit az okos telefonos fiatalok démonjai örömmel zabálnak.
A Grifasiék által a regressziós hipnózisok alatt megidézett alvilági lényektől kapott és többször is felülvizsgált (vissza kérdezett) információkat, azért látom hitelesnek, mert az általuk megidézett és kikérdezett túlvilági lényekben én inkább, egyfajta egyéni karma-erősítő elemeket, spirituális struktúrákat látok. Vagyis negatív lelki-energiát elszívó és raktározó, mentális testtel is, tehát bizonyos egyéni öntudattal is bíró, akkumulátorokat és dinamókat látok. Vagyis, az Isteni létbe is már eleve meghibásodottan (negatívan) érkező ősideákból létrejött, alsó spirituális, alsó mentális és alsó asztrális dimenziókban létező struktúrákat, amelyeknek kell lennie, még ha nagyon áttételesen is, egy pozitív spirituális funkciója (is…).
Én ezek az entitások tehát, amelyek Grifasiék Gyík- Sárkány, Sáska, Kígyó, Krokodil, Szűrke, Tigris, Sáska, UFO (Utóbbiak az un. szabadság-mánia démonok, amelyek valósággal őrült függetlenségi-, öncélú személyi autonómia-vágyakat okoznak), Hüllő-ember, Pók, Bogár és egyéb, egymással és a médiumokkal is telepatikusan kommunikáló, az emberi aurák alsó rétegeiben élő, tehát, túlvilág (alvilági) régiókban tartózkodó és a gazdáik negatív energiáiból táplálkozó (élősködő) lényeket, a teremtés és a létesülés folyamán meghibásodott elementálokból spontán módon, az asztrológiai konstellációk szerint spontán módon létrejött egyedi struktúrákként látom, amelyeknek nem csak teste nincs, de nincs isteni energia-forrása sem. Ezek tehát, logikusan és érthető módon válaszolnak telepatikusan, vagyis a finomabb – metafizikai dimenziók finom rezgés-hullámain át, a médiumokon keresztül, az ülést és a regressziós hipnózist vezető koordinátornak.
Az internetre feltöltött filmeken követhető beszámolók és démoni közlések (vallomások) alapján, a démonok képesek meggyőzni és az irányításuk alá vonni egyes, nehéz karmával rendelkező és lelkileg erősen bajba jutott, segítségért a szentekhez, Jézushoz, Szűz Máriához, vagy az Isten-atyához imádkozószemélyt, de főként gyermekeket, és fiatal személyeket arról, hogy ők valamilyen, azoknál felsőbbrendű segítőkész szellemek. Ezt úgy, hogy azoknak a kétségbeesett esdeklése közben, az így megnyílt aurájukba „beköltöznek” és akiket attól kezdve, „belső” sugallatok által, vagyis gondolati befolyásolás által, tehát telepatikus úton úgy irányítanak, ahogy ők akarják. Úgy tehát, hogy azok, a velük történő következő drámai, vagy tragikus élet-helyzetek és állapotok miatt, szenvedjenek és a démonok elnyelhessék azoknak, az ily módon keletkezett a negatív energiáit. Vagyis, azoknak az embereknek, akikre valamikor kis gyermek, kamasz, vagy fiatal korukban nem figyeltek kellőképpen a szüleik. Illetve, azon szenvedő személyektől, akiknek a szülei, nem volt ahogy és ahonnan rájöjjenek és megértsék azt, hogy mi is történik az olykor elfogadhatatlan - furcsán és kimondottan agresszíven viselkedő kis-, vagy kamaszkorú gyermekeikkel.
Egyelőre, az alábbi linkek alatt található, alsó asztrális - mentális és spirituális démon - leleplezéseket és elküldéseket (kiűzéseket) csak a Romániában élő, és az onnan elszármazott barátaimnak és olvasóimnak ajánlhatom, mivel az interneten csak a román és más latin nyelvekre lefordított Grifasi féle hipnotikus állapotban történő regressziós ülések filmjeit lehet megtalálni. De ilyeneket, illetve ezekhez hasonlókat viszont nagy bőségben lehet találni bőven, a youtube-on olasz, spanyol, francia, angol és görög, meg lengyel nyelveken is. Sőt, utólagos értesüléseim szerint, a Grifasi által „betanított” román hipnotizőr – terapeuták, lefordítottak angol nyelvre néhány Grifasi által vezetett – irányított démon-leleplezési és démon-elküldési alkalmat („sessiot”), de még több általuk végrehajtott terápiás ülést, amelyek közül egyesek már valóságos metafizikai – spirituális valóságismereti kutatások is. Ezeket mindenképpen ajánlom megtekintésre azokbak a magyaroknak akik angolul is tudnak.
https://www.youtube.com/watch?v=x-cxm-5 ... eroGrifasi
https://www.youtube.com/watch?v=y3xl9Vp ... eroGrifasi
https://www.youtube.com/watch?v=mb0xhX6 ... eroGrifasi
Mindenképpen, a Grifasiék munkásságának az eredményei, bármennyire is elképesztők és első hallásra és látásra hihetetlen és elfogadhatatlan fantazmagóriának tűnők, legalább fel tudják hívni a figyelmet a karma-oldásnak a kikerülhetetlen szükségességére és arra, hogy a betegségeink fő okai a különféle karmikus késztetéseinkben és, szélsőséges esetekben, ezeknek a karmáink jellegének megfelelően, az auránkba magukat befészkelő asztrális lényeknek a "rémes"(!) érzelmi és mentális befolyásában (belső irányításában) keresendők.
A betegségek tehát elsősorban él igazából az eszmei kábulatnak és zavaroknak (A zavarodottságnak, megzavarodásnak) köszönhető és nem az un. kórokozóknak. Az igazság tehát úgy áll, ahogy azt régebbi korokban (A Pszichológia és a pszichiátria megjelenése előtt) feltételezték, sőt: hitték is. Vagyis a regressziós hipnózisok arra is rá világítottak, amit az asztrológiában több ezer éve állítanak, ti., hogy hiába, hogy Freudék szak-barbár utódai „tudományosították” és a tudomány által kezelhetőnek és orvosságokkal és tudományos terápiákkal meggyógyíthatónak hazudták a megszállottságot és máig megpróbálják gyógyszerek segítségével "kordában tartani", illetve elfojtani, mivel belátták, hogy gyógyítani nem tudják. Én legalább is, beszéltem egy nagy Mo-i pszichiátriai központnak a gazdasági igazgatójával, aki el mondta, hogy tíz év alatt, ami óta ott dolgozik, egytelen személyt sem látott meggyógyulni és nem is tud arról, hogy valamikor a múltban ilyen náluk történt volna. Hiszen az pszichiáter-orvosok csak tartósítani képesek és igazából kezelhetetlenné és inkább gyógyíthatatlanná teszik a karma-oldás elutasításából keletkező öntudati problémákat. És nem is, hogy nem oldják meg, hanem végképpen megoldhatatlanná teszik. Hiszen a démonok ott maradnak a tudatmódosító szerek által, spirituálisan elkábított (lebutított) személyek aurájában (tudattalan alvilágában). tehát csak az illető, megszállt személyeknek a kapcsolatát szakítják meg a problémát érzékelő központi (isteni) öntudatával. Misztikus kifejezéssel: az orvosságokkal teljesen lezárják a korona- és a homlok-csakráját.
Arról a világról és azokról a lényekről, amit a Grifasi és a tanítványai (médiumok) által a hipnózis alatt a megszólaltatott személyes démonok közlései alapján megismerhetünk, régebb mia azt képzeltük, hogy a képzeletünk szüleménye, pedig nem az. A természetellenesen beteg, illetve biológiailag indokolatlanul beteges, vagy más életkrízisbe került személyek mind e démoni leuralásnak az áldozatai. A világ, amiről Grifasi és a segítő-médiumok beszámolnak, ugyanaz, mint amiről a régi korok túlvilági jártasai is beszámoltak. És tudunk arról is, hogy nem csak Jézus, de az apostolok is, meg az őket követő keresztény szentek némelyike is „űzött” ki démonokat a bibliai elmondások szerint. (És most mindegy, hogy nekem ezeknek a kiűzéseknek az alaposságáról és hasznosságáról mi a véleményem, mert most, ebben a kontextusban az a fontos, hogy az emberiségnek rég óta van tudomása ezekről és ezek egyáltalán nem az alkohol-, vagy a hallucinogén gombáknak a hatására létrejött fantazmagóriák, mivel a róluk szóló tudósítások és művészi ábrázolások megtalálhatók a világ összes népének és különféle kultúrájában, vallásában.
Vagyis, a különféle népek őskori rajz- festő és szoborművészei, ugyanilyen típus- és fajta megnevezéssel és leleplezésekkel tudatosították a megszállt személyek aurájába fészkelt, negatív spirituális - mentális és asztrális struktúrák létezését, amelyek ártalmas démonikus "munkálkodásának" a következményeit ma, tudományosított formában depressziónak (Vagyis nyomás-ellenességnek, tehát karma-ellenességnek!) szkizofréniának, bipoláris depressziónak, pániknak, nárcizmusnak, kényszer-betegségnek, asperger- kórnak, autizmusnak, manipuláló pszichotikus önzésnek, vagyis szkizoid tüneteknek (afekciónak), kettős személyiségnek, hasadt tudat állspotnak, stb. neveznek.
Az én szkeptikus metafizikai kérdésem az, hogy vajon a múltbéli, és szinte hogy színpadiasan drámai, démon-űzések lehettek-e elegendők a "befészkelést” megelőzően a gazdák által erősen és huzamosan átélt negatív személyiségi tulajdonságoktól való megszabadításhoz is? Mert ha nem, akkor ezek a misztikus kiűzések, majdnem semmit nem értek, mivel a démonok ezekhez az alsó mentális, asztrális és ideális., tápforrásokhoz száz százalék, hogy vissza tértek. Egészen biztos, hogy a rejtett kevélység, beképzeltség, arrogancia, lenézés, önteltség és agresszió, meg ezeknek az ellentétei: kishitűség, önbizalom-hiány, személyi függőség, gyávaság, konfliktus-kerülés, valamint a kábulat-vágy, vagy ami ezzel is jár: a beteges szexuális élvezetvágy, a hamisítási és a rágalmazási vágy, vagyis a tudatos igazság-ferdítés és a notórius hazudozási kényszer, az irreális fantazmagóriák gyártása és mindezek összegeződése: a gonoszkodás, nem oszlatható szét, és nem tüntethető el semmiféle külső misztikus befolyásolással. Sőt, még a mai misztikus gyógyítók által gyakorolt „elküldéssel” sem!
Vajon egy misztikus ráolvasás, vagy bioenergiás „eltávolítás” elegendő lenne, a magas mentális és spirituális szinteken gyakorolt árulói és a csapda-állítási, meg a manipulálási mentalutástól, az igazságtalan viselkedéstől való megszabaduláshoz? Vagy igaz lenne az, hogy tényleg, ezeknek a minket a belső sugallataik által, vagy belső lelki, szellemi, vagy egyenesen testi fájdalmak okozása által is irányítva szenvedtetni képes túlvilági lények jelenlétének a tudományos letagadásával járó hosszas gyógyszerezéssel és pszichológiai és pszichiátriai terápiákkal el lehet jutni a lelki megnyugváshoz, a derűs és harmonikus (megváltott) élethez? – Ne vicceljünk… Még tudományosan sem.
https://www.youtube.com/watch?v=MXBACTmCCcA
Igen… ezekről, szörnyűségesnek is nevezhető, minket néha az Isteni erkölcsi érzékünktől is elszakító és a teljes bolondság nélküli életbe taszító és tartó lényektől való modern kori megszabadulási lehetőségekről tehát, nem csak a regressziós hipnózison keresztül értesülhettünk, hanem korábban is, a karizmatikus és az un. szabad amerikai kereszténység köreiből is:
https://www.youtube.com/watch?v=oWSszcVpavw
Viszont… mit minden más általam megnézett, fontosnak talált és ezért megosztott videók esetében, a 32 éves, gyakorló karma-asztrológusi tapasztalataim alapján, a Grifasi féle leleplezéseken elhangzottakkal sem értek száz százalékosan egyet. De van, amikor még 75 - 80 százalékosan sem tudok az elhangzottakkal és az „elküldési” módszerekkel egyetérteni, és főként a „mester” módszereitől eltérő román nemzetiségű tanítványok „kutatási” módjával és tapasztalat – közléseivel nem, hanem bőven ez alatt van a közös egyezési arány. A maradékot - viszont már lényegesnek tartom metafizikai, illetve egészség-tartási egészség- visszaszerzési szempontból megvizsgálni és akár az asztrológiában is, felhasználni, az általam is megtapasztalt, és gyakorlatilag is megvalósítható pozitív életvezetési, életrendezési – sors-alakítási szempontból, mint karma-feltárási és értelmezési módszert felhasználni, vagy legalább is, a horoszkóp-rendelőimnek felajánlani.
Így például kifogásolom azt, hogy Grifasi is összekeveri és egybemossa jóslást az asztrológiával, illetve a jósolgató asztrológiát (vagyis az asztrológia fekete mágiás változatát!), a karma-oldási (krisztusi) - személyes életfeladatokat egyedül pontosan és határozottan (Tehát nem egyéni ötlet-szerűen) kimutatni képes karmikus - kauzális asztrológiával. De ennek ellenére is, a visszavezetések közben észleltek, illetve közvetítettek nagy részét valóságosnak és az általuk közvetített információkat fontosnak találom. Dénes Mária asztrológussal, bele is kezdtünk abba, hogy kinyomozzuk és meghatározzuk azokat a szimbolikus erőközpontokat az asztrológiai személyi sorsképletekben, amelyek a leginkább és egyértelműen jelzik azokat a betörési lehetőségeket, ahol ezek az energia-szívó és az áldozataikat kínzó lények bekerülhetnek - bekerülhettek, az auráinkba.
Szerintünk ugyanis, a démonoktól való megszabadulásnak is ugyanolyan tudatosan és éberen kell történjen, külső (vallásos, és hipnózisos állapotban történő) beavatkozások nélkül, mint ahogy mi, a karma-oldási lehetőségeket tanácsoljuk az asztrológiai sorsfeltárásainkban. Azonban,, ezeknek a metafizikai – spirituális karma-oldási eljárásoknak és technikáknak (naplóírás, mantra-készítés és mantra mondás - visszahallgatás, szeretet- és boldogság- meditáció) a gyakorlását és használatát, ettől kezdve, sokkal erősebben kell, hogy hangsúlyoznunk.
A téma tehát adott: Szerintem, sem a - kimondottan csak a vallásos körökben népszerű... - Sőt! Bizonyos mértékben még ott sem népszerű -, papok és egyházakkal kapcsolatban álló, erre felszentelt személyek által gyakorolt démonűzések önmagukban, sem a regressziós hipnózisban is leleplezhető és elküldhető hüllő jellegű, vagyis sárkány-, krokodil- gyík- sáska-, UFO-, sárkány-, szürke, bogár, kígyó- és más hidegvérű állati struktúraként jelentkező, túlvilági démonikus lényeknek a más dimenziókba - vagy az „ős-sötétségbe” való el- és visszaküldése nem jelenthet, teljes mértékű megoldást, megszabadulást (Feloldást). Hanem csak és csakis a démonok által nem kedvelt, megfelelő pozitív mentalitások begyakorlása, személyi tulajdonságokká alakítása vezethet teljes megoldáshoz.
És ugyanúgy: A fizikai dimenzión túli köztes lét-dimenziók alacsony szféráiban, vagyis, a természet alatti szellemi dimenziókban (Alsó asztrális, mentális, és spirituális dimenziókban.) létező, és ott és onnan a földi áldozataikat kiszemelő és becserkésző "élősködő", minthogyha emberi értelemmel is rendelkező, lény-struktúráknak (fizikai test nélküli, és csakis negatívan „érezni és gondolkozni” képes lényeknek) az ártalmas működésének a tudomásul vétele nélkül, és a gazda-személyek felvilágosítása és ezek akaratának az alkalmazása útján történő „elküldési lehetőségének" a tudatosítása nélkül, az asztrológiai karma-oldás sem hozhatott minden esetben pozitív eredményeket. (Az esetek kb. 2 százalékában nem adhatunk e felvilágosítások nélkül, teljes sors-megoldást és „szabadulási” segítséget.)
Az én esetemben legalább is, úgy érzem, hogy ez a negatív lehetőség már nem áll, mivel kb. 20 éve már, hogy a Bolondság Boldogságát, vagyis az önmagában, önmagáért, önmagától való, mindenek feletti boldogulást ajánlottam minden horoszkóp-rendelőnek akkor, amikor a Halak-, a Nyilas- és a Skorpió és a Mérleg jellegű karmikus determinációkat értelmeztem. (Amikor tehát a karmapontok valamelyike, vagy mindkét pontezen konstellációk valamelyikében található), illetve amikor a Plútót és a Sárkányfejet értelmeztem a feltárások végén. Sőt, erről, az általam a „Bolondság Boldogsága és a Boldogság Bolondsága” állapotnak az elérési és megerősítésiszükségéről és lehetőségéről még két vastag könyvben megjelent folytatásos regényt és egy esszékötetet is írtam (És még írok). De ez még nemjelentheti azt, hogy másoknak az ide vonatkozónehézségeit jogomban állna letagadni.
Mert ilyen, a démonok által okozott, feloldhatatlannak látszó, olyan jellegű sors-nehézségek, amelyeket a kauzális asztrológiai karma-értelmezésekkel sem lehet feloldani, ha ritkán is, de igen is vannak. És ezek bizonyítják azt, hogy az asztrológusnak semmiképpen nem szabad az un. tudósi – intellektuális finnyáskodást gyakorolni, amire oly gyakran látunk példát a materialista tudományoskodás körében. Egy ilyen példát szeretnék most leírni, annak érdekében, hogy mindannyiunk számára legyen tanulságul. Egy, a horoszkópja elkészítése után, hozzám szellemi síkon, de lelkileg is, nagyon közel került, mivel hogy a megváltását – boldogulását ) és a kauzális asztrológiát) egy bizonyos ideig, nagyon komolyan vevő, ismerősömmel történt meg a következő: Mivel a kezdeti sors-oldási sikerei után megtorpant, sőt, bizonyos értelemben kétségbe esett, amiért az első gyermeke megszülése előtti testi erőnlétét sehogy nem tudta visszanyerni, több alkalommal is, a „Bolond Boldogság gyakorlását ajánlottam neki is, tehát ugyanazt a sors-oldási módszert, amit én is csak azt követően fedeztem fel, hogy ezt a jövendő jó barátomat megismertem. Vagyis: a külső-, materiális és személyi okok és feltételek nélkül gyakorlandó "Boldogságnak" a mély, intenzív és huzamos átélését. Ugyanis korábban már mindent kipróbáltunk és, ha az ő horoszkópja alapján, nem is jött, hogy higgyem azt, hogy neki is ugyanarra az „elkeseredett” – Amint számomra jóval később kiderült: keresztény! - módszerre van szüksége, mint nekem, mégis csak ezt ajánlhattam neki is, a fizikai "gyengélkedési" (erőtlenségi) és boldogtalansági – sikertelenségi, sorozatának a feloldása érdekében.
Azért nem jött, hogy higgyem akkoriban azt, hogy neki is ilyen „magas rendű” karma-oldási módszer alkalmazására lesz szüksége, mert, az asztrológiai sorsképletében, Isteni Igazság őserejét megtestesítő Plútója, teljesen pozitívan van fényszögelve, ami azt kellett volna, hogy jelentse, hogy ő, az isteni boldogság állapotát úgymond természetes-veleszületetten kellett volna, hogy átélni tudja. Vagyis, ez veleszületett képessége (tehetsége) kellett volna, hogy legyen, és csak nehezen fogadtam el, hogy ez bizony, messze menően nincs így, ebben a „különleges” esetben. Sőt, ahogy telt az idő, egyre csak azt kellett tapasztalnom, hogy ez a betátom, egyenesen képtelen elfogadni azt a gondolatot, hogy ő „csak úgy”, minden külső –gyakorlati (materiális) ok nélkül, boldog legyen. Úgy tehát, ahogy magyaráztam neki, nagy lelkesen: önmagától, önmagában, önmagáért.
Az asztrológiához valamelyest is értő olvasók számára talán megkönnyítheti az eset rendkívüliségének és a személyi nehézségnek a jobb megértését az, hogy az illető személy egyszerre Halak, Nyilas, Skorpió és Ikrek karmával is rendelkezett. És ezek közül az egyikük ráadásul, kauzális szempontból, évekig felpuhíthatatlannak bizonyult.
Édesanyámmal szólva, „a csodám ölt meg”, amiért nem tudtam rajta segíteni még akkor sem, amikor-, illetve ami után felfedeztem azt is, hogy a 4-es házcsúcsára kerülő bolygók, még akkor is, az illető jegy- és bolygó-jellegnek (színezetnek) megfelelő karmát jelölnek, hogy ha teljesen pozitívan vannak fényszögelve, mint ebben az esetben is, ennek, a végén, már egyenesen sajnálatra méltó helyzetbe került barátomnak a Plútója is például. Hiába, hogy nagyin értelmes lévén, egészen pontosan megérette, hogy ez a, Skorpióban, tehát az otthonában, de ugyanakkor a sorsképletben a tudattalan legmélyebb pontját (Imnum Coelli) is jelölő horoszkóp-helyen található Plútója által jelzett dupla-skorpió karmája miatt, soha, se soha nem képes igazából felszabadultan boldog lenni, mert bármilyen öröm is érte (Mint pl. az első gyermekének a természeti úton történt, ép és egészséges születése, vagy később e gyermeknek a különlegesen szeretetre méltó személyisége.), mert, népiesen szólva: „Nem ment neki a boldogság”, úgymond, még erőltetve sem (mint nekem!).
És ez így maradt, addig, amíg, a Grifasiék közléseinek és pozitív eredményeinek a hatására, ha kezdő szinten is, de kezdtem kiismerni magam az un. démoni világ logikájában és felsoroltam neki a lehetséges démonjainak az un. fajtáit. Ugyanis, az erős Nyilas, Skorpió- és Halak karmája miatt, többször is, elmagyaráztam neki azt, hogy amennyiben rá szorítaná magát arra, hogy Bolond módon legyen Boldog (Vagyis önmagától, külsőokok és külső boldogsági előfeltételek nélkül), akkor képessé tehetné a szervezetét, egészen pontosan: az agyalapi mirigyét arra, hogy dopamin, szerotonin és endorfin nevű hormonokat termeljen és ettől megerősödjön és meggyógyuljon. Hiszen, ezek a fő-hormonok aztán a többi mirigyét is arra serkentenék, hogy az "egészségéhez" és fizikai erőnlétéhez szükséges hormonokat is báségben kezdjék létrehozni („termelni”).
Ám, ez a szívemnek kedves személy, mikor nyíltan, mikor burkoltan, azzal hárította el ezt a, külső okok nélküli boldogságban levési javaslatomat magától, hogy ez nem komoly szellemi alapállás, az ilyesmit, egészen biztos, hogy nem fogadja el az Úristen. Sőt, hogy az, amit én ajánlok neki és a többi sorstársának, bizonyos mértékben még csalás és szélhámoskodás is, és ő inkább beteg marad és szenved, sőt, ha kell, és másképp nem lehet, akkor még korábban is meghal a normálisnál (!), mintsem, hogy becsapja magát és az Istent azzal hogy boldog legyen, amikor erre semmi, kézzelfogható gyakorlati oka nincs.
Nos, miután másodjára is sürgős kórházban történő, pszichiátriai kezelésre szorult és – Az én számomra legalább is… - kiderült, hogy az ő lelkét és tudatát nem egy – egy, un. sárkány, kígyó és krokodil-lény tartotta - tartja(?) - fogva, hanem több és ráadásul még, két vagy három tigris, és még más, macska- vagy ember féle (Pl. Oroszlán, Kentaur, stb.), valamint a démonológiában szürkének, és bogárnak is nevezett, negatívan sötét gondolatokat sugalló és ilyen mentális energiák elszívására specializálódott asztrális és mentális élősködő is, hát mit adott az Úristen, hogy milyen orvosságot kellett napi rendszerességgel szednie szakorvosi recept szerint ahhoz, hogy valamelyest szabaduljon meg a szorongásaitól és a spontán haragvásaitól, ne csattanjon fel minden sértésnek vélt gesztusra, vagy ne futamodjon meg haragjában senki és semmi elől ? Nos, nem másokat, mint bizonyos mennyiségű un. „boldogító” anyagokat is tartalmazó gyógyszereket!
Fel merül tehát a kérdés: Vajon nem-e lehetett volna a rengeteg szenvedést és végül ezt, a, kívül-álló megfigyelők (rokonok, ismerősök) szerint, soha el nem hagyható orvosság-szedést az én javaslatom és szakemberi „Bolondos” boldogság-gyakorlásra vonatkozó, tanácsom elfogadásával megelőzni? Vagyis, nem lett volna jobb évekkel korábban megfogadni tanácsomat, és ugyanezt a mesterséges boldogság-hatást létrehozni, amit most az orvosságok szedésének az útján kell elérnie? Nem-e lett volna jobb tehát, akarati úton elérni oda évekkel korábban, ahova immár csak orvosságok útján képes eljuttatni magát most, de így is, tehát mesterségesen kedély-javítottan, éppen, hogy élni, de leginkább vegetálni? Vagyis, nem-e lett volna jobb és egészségesebb, egyszerű akaratból boldog lenni, tehát külső ok nélkül, az én "bolondos (A Tarot, 22-es ikonja által is megtestesített!) boldogulási" tanácsomat elfogadva? És azon az úton járva és azt megszokva, amelyen én akkor már rég óta jártam, nem-e vált volna jóbbá neki is az élete egy idő múlva, ugyanúgy mint nekem? Nem-e tudott volna ő is, természetesen boldog lenni?
Dehogy nem! Hiszen nekem sokkal, de sokkal nehezebb életsorsom volt, és velem sokkal, de sokkal vészesebb – és csaknem tragikus…- és pszichológiai szempontból „megterhelőbb”, un. traumatikus élet-és sors-események történtek mint vele. Ezért is, és más, hasonló példákat látva, én egyáltalán nem hiszek a pszichológiának azon elméletében, hogy a gyermekkori traumák egész életünkön át meg kell, hogy nyomorítsanak. És az olyan közhelyekben sem hiszek, hogy mindenki csak akkor tud boldogulni, és, a múltja terheitől megszabadulni, amikor ehhez külső segítséget kap, vagyis, amikor eljön annak az ideje! Hanem akkor szabadul meg a karmikus zavarától és a karmája által okozott nehéz sorsától mindenki, amikor hajlandó erőt venni a gyengeségein, vagyis, amikor el kezdi használni a szabad-akaratát a saját gyengeségei (Pl. a külső – testi - élvezeti vágyai.) legyőzésére.
Mert csak akkor, amikor ezt elhatározza és határozottan végre is hajtja, attól kezdve, nem hoz létre olyan negatív lelki és szellemi energiákat, amilyenekkel a démonok táplálkoznak. És ettől kezdve tehát, akadályozza meg őt a karma-feloldásban, tehát a rossz sorstól való megszabadulásban, a még több földi élvezethez jutás rémes-reménysége, vagyis: a szellemi – spirituális – lelki (öntudati) lustasága, amit maximálisra tudnak fokozni a démonok.
Ami akadályozó tényező lehet viszont a szabadulásban sajnos, az nem más, mint a démonok sokasága és sokfélesége, amelyek képesek az embert akár a születése után is megszállni, amennyiben az édesanyák és általában a szülők erre lehetőséget adnak, például a magára hagyással, vagy a gyermek furcsa viselkedése iránti közömbösséggel, annak a jópofaságként, vagy személyi sajátosságként való kezelésével, rossz, vagy hanyag gondozásával. Illetve, a gyermek összes problémáinak az orvosokkal és a pszichológusok általi (felületes, a lényeget még csak meg sem érintő) „tudományos kijavíttatásával”, liberális jellegű, tehát mindent rá hagyó nevelésével.
Például, nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek, amikor arra emlékszem, hogy mi volt ennek az utólag poklokat megjáró szegény személynek a visszatérő, a magát részben panaszosan felmentő, részben engem, az én érte való küszködésemet leintő - elmarasztaló mondata az "én misztikus tudományomra"? Az, hogy neki természetes az, hogy időnként olyan szomorú és vádlóan agresszív legyen a sorssal (Istennel) szemen, mint amilyen, mivel őt gyermekkorában trauma érte a szerinte túlzón szigorú nevelése miatt. Holott, mondom, őt semmivel nem nevelték szigorúbban és irracionálisabban, mint engem például, akit többször meg is vertek, és az eszmélése után, nem is élt kommunista – cseausista diktatúrában. Hiába meséltem tehát neki, hogy milyen sok emberen tudtam segíteni, mint asztrológus, mivel egyszer még azt is kimondta nagy-bánatosan, hogy "Lehet, hogy másokon tudtál segíteni Szilárd, de rajtam nem tudtál segíteni." Hát igen... Nem tudtam… Azért, mert ő mélyen lett uralva és félre volt vezetve a démonjai által. Vagyis azért, mert az aurájában levő asztrális, mentális és spirituális démoni lények, amelyek az ő szenvedéséből szívták évekig és évtizedekig az életerőt (És lehet, hogy nem is csak 12 éves korától, amikor, az intenzív és sűrű önkielégítésekbe kezdett, és amikor öngyilkos is akart lenni, hanem esetleg már egészen pici, 6, vagy 4 éves kora előtti gyermekkorától, amire csak foszlányokban emlékezik.), nem engedték, hogy elfogadja a tanácsaimat. De annyira, hogy nem csak nekem nem hitt, hanem annak sem, amit jól láthatott a saját szemével másokon: a pozitív változásokat, a megszabadulás pozitív eredményeit és pozitív egészségi következményeit. És a döbbenetes ebben az esetben (Vagyis a démoni sugallatok erejében) éppen az, hogy egy kiválóan értelmes személyről van szó! Vagyis az, hogy a démonok éppen a saját erős gondolkozási képességét használták ki és még használják ki mindig a karmája védelmezésére és konzerválására.
Az alsó asztrális és alsó mentális dimenzióban lakozó démonjai. éppen, hogy a rendkívüli értelmét használták ki arra, hogy félrevezessék és lebeszéljék arról, hogy létrehozhassa azokat a belső magatartásokat, amelyek révén képessé válhatott volna megszabadulni azoktól a negatív (karmikus) magatartásoktól, amelyek gyakorlásának a következtében olyan energiákat gyártott, amelyekből a démonjai táplálkoztak. És ezt azért, hogy ne legyen képes a teljes felébredésre és, hogy ehelyett, mindig megnyugtassa magát afelől, hogy teljesen tehetetlen ezekkel a démonokkal szemben. Sőt, ehhez az akarat-gyengeséget is okozó közömbösséghez, a pszichiátriai gyógyszerek is hozzá segítik, az által, hogy leállítják a spirituális gondolkozási képességét, vagyis, elszakítják a központi – isteni öntudatától.
Ez, az évekig feleslegesen szenvedő, és másokat is szenvedtető személy, elutasította és elhárította az őt néhány hét alatt szabaddá tenni képes, legmagasabb szintű megvilágosító („Bolond”) metafizikai információkat, holott korábban éppen azért jött hozzám és barátkozott össze velem, mert érezte és látta is, hogy a szabadulás és az egészség és a boldogulás útján járok! És ebben igaza is volt, csak éppen azt nem tudta sem ő sem én, hogy a démonok, mint valóságos lények is léteznek igazából és, hogy azoknak az ereje ennyire nagy és ennyire kivédhetetlen. És azt sem tudtuk, hogy ez az ismerősöm, éppen a rendkívüli szkeptikus eszét leuraló- és megvezető, és így az isten létezését letagadó démonjai által volt manipulálva, és kizárva az isteni boldogság-sugarak áramköréből, az által, hogy a javaslatomat elutasítva, "nem engedte" behatolni a szabadító Isteni világosságot (a létezés immanens örömét!), a központi öntudatába.
Én tehát nem tudok ellen állni annak a feltételezésnek, hogy amennyiben tudtam volna ezekről a negatív misztikus jelenségekről is, mielőtt a Grafasi Colagero szabadítói terápiás munkásságának az eredményeivel részben szembesültem, talán tudtam volna segíteni neki és, ez az ismerősöm nem kellett volna annyit szenvedjen pl. a kétségbeejtő pánikrohamaitól, meg a rohamokat megelőző félelmeitől és az ágyhoz kötözésig is elmenő korházi kezelésektől. Azonban felmerül a kérdés, hogy esetleg később, amikor az intenzíven átélt boldogság-hiánya miatt, már mentálisan is beteg lett, ha netalán ezt a „hüllős” - sárkányosan leuralt helyzetét megmondhattam (leleplezhettem) volna, tehát akkor, mikor a betegség már teljesen urrá lett rajta - Ti. azt, hogy őt talán több karmikus démon is kínozza és gyengíti -, az akkori, egyre agresszívabb ellenállásait és a fő betegsége diagnózisát és utólagos evolúcióját ismerve, a démonjai sugallatára és unszolására, talán még a rendőrségen is feljelentett volna azért, hogy be akarok avatkozni az öntudatába, a személyi fejlődésébe.
Nem tudhatom... De azt viszont tudom Hamvas Bélától, hogy "a volna az a nincs, a soha nem létező "valami". Vagyis, a volna, az nem más, mint az önvádakkal együtt, az igazsággal szembeni kétségeket támasztó steril "észjárás", amit szintén a különböző bogár-fajták mintái szerint gyarapodó démonok serkentenek világszerte, az irracionálisan gondolkozó emberek fejében. És szerencse, hogy ez az ideális helyzet–hiány, már tényleg csak a volna- tartományba tartozik. Ugyanis, miután meggyőződtem arról, hogy miként működik ez az alvilági démon-rendszer, vettem a bátorságot és, a Jézus tanítása alapján, ami szerint, „Nem arra való a világosság, hogy a véka alá rejtsék”, elmondtam a példabéli ismerősömnek, hogy éppen a központi spirituális öntudatát, vagyis, az Én-tudatát leuraló, tigris, kentaur, krokodil, sárkány és más, macska-féle teremtési programok szerint létesülő, beteges kevélységet és önhittséget okozó, démonok azok, akik nem hagyják, hogy a fiatal korában szerzett Boldogság- és Isten – ellenes (sátáni jellegű) programját felismerje és megszüntesse.
Attól kezdve újból kezdett tisztábban látni metafizikailag. És neki foghatott volna az életét helyre hozni és vissza szerezni mindazt, „amit a sáskák szétszedtek”, amennyiben a régi kábulat örvényébe való vágyakozása nem lenne erősebb nála és ebben a vissza vágyakozással szembeni tehetetlenségében, nem kapna segítséget a volt szeretőjétől, aki, ha nem is alkoholista, de enyhén részeges és kemény dohány- függő, tehát ugyancsak kábulat-függő, és aki hívogatja telefonon időnként és udvarolgat neki. És habár ez a kis tanulmány nem az egyetemes törvényekről szól, de, említésre méltó az a tény is, hogy nemcsak a kábulat-vágy és a függőség- (személyiségi – hódítási vágy) démonait hordozzák magukban az ilyen leuralt személyek, hanem a rezonancia törvénye odáig is kiterjed ebben az esetben például, hogy a férfinek a felesége ugyanolyan mentális (pszichiátria) betegséggel lett diagnosztizálva mint az ismerősöm, de már gyermekkorától. Sőt, az ős-sorsrontási motívumok is annyira egyeznek, hogy a feleségétől el nem vált, de attól függetlenül is, a fiatal nők csábítását is kedvelő férfi - Aki éppen egy dühkitörést követő pánikrohama közben ismerte meg az ismerősömet…- , úgy határozza meg saját magát a facebookon közzé tett öntudat-megerősítéseket tartalmazó nő-csábász - hódítói (Kos Sárkányfarok, Bika Lilithel, vagyis strici-hajlamokra utaló karmával!) listáján, hogy ő a szerelmi „örvény”… - Ez a részletkérdés itt és most csak azért fontos egyrészt, mert nyilvánvaló, hogy ennek férfinak az öntudata is le van uralva a démonok által (Sok negatív fényszöggel terhelt, Kos Sárkányfarok által jelzett mentális-karma, mivel az emberi fej, az asztrológiában a Koshoz tartozik. Ráadásul Szűz-karmával is rendelkezik a páros férfi-tagja.). Sőt, azért is, mert olyan démonokat is lelepleztek Grifasiék, amelyek nem csak, hogy egyszerre egy házaspárt, vagy főként: szerelmes párt tartanak fogva és egymásnak uszítják annak azérdekében, hogy azok szenvedjenek lelkileg, szellemileg, de testileg is, és a démonok lakmározzanak az így létrehozott – kibocsátott – negatív energiákból, hanem olyan démonok is vannak, amelyek 10, 100. vagy akár ezer embert is uralnak, manipulálnak és folyamatosan megcsapolnak („fejnek”) energetikailag. Fontos kérdés tehát a Dénes Máriáé is ebből a szempontból: Mit ér az orvostudomány munkája ebben ez esetben?
Másrészt azért is fontos volt a barátnőmnek a házas férfi szeretőjét is megemlíteni, mert e példán keresztül sokkal inkább érthető az, hogy miért szenvednek a mai emberek már egészen fiatalon és egyre szélesebb körökben, különféle vese – húgyhólyag és a nemi szerveiket károsító betegségektől. Hiszen az interneten található rengeteg pornó és horror film, amit ma már nemcsak a kamaszok és a fiatalok néznek, eleve képtelenekké teszi őket a normális párkapcsolatok kialakítására és fenntartására (megtartására). És megint másrészt, a fenti jelenségek egyértelműen rá világítanak arra is, hogy miért használja azt a metaforát a témában siker-könyvek sorozatát gyártó David Ejk, hogy a világ csúcs-politikusai emberek formájában élő és emberarcú démonok, egészen pontosan: földön kívüli hatalmakat szolgáló, valóságos űr-lények.
Miután tehát a kauzális (Bolond) asztrológusok is értesülhettek az emberiségnek erről a démonikus helyzetéről, tehát a valóságnak erről a modern és a materialista tudományok által dominált poszt-modern kor által eddig elé ignorált és majdhogynem ismeretlen területéről, egészen biztos, hogy a szabadakarattal kapcsolatos, korábban - És valószínű, hogy éppen az erről való tudomás hiánya miatt! - felmerülő etikai bizonytalanságok is megszűnnek! És az is biztos, hogy mindaz amit eddig is lelepleztünk és elmondtunk a Lilit és a Sárkányfarok nevű karma-pontoknak a jegyekben és a házakban elfoglalt helyzete alapján, valamint a Kínai asztrológia évjáratai által jelzett konstellációk szerinti személyi karmák alapján, és a négyes ház csúcsával együtt-álló bolygók által jelzett "harmadik karma-pont" alapján, még inkább értelmet nyer az asztrológiai karma-ismertetésnek és a karma-oldásnak a szüksége és lehetősége.
Vagyis: mindaz, amit az árnyék én által is jelzett mentális betörési lehetőségek és a szenvedő alanyoknak a saját zseniális eszük által való, karmikus megvezetettsége alapján is tudtunk és állítottunk eddig, bátran kijelenthetjük, hogy ezek a kauzális asztrológiai feltárások, még úgy is, a legteljesebb karma-oldási lehetőséget jelentették, hogy nem kavartuk belé a démonok feltételezett létezését és ártó hatását. Azt teát, hogy az asztrológiai karma-feltárással, mindenféle öntudat- ferdítő és ösztön-fojtó-, és perverz és számunkra irracionális agressziót szülő – sugalló démonoktól és gyík-emberektől és sáska-lényektől, bogaraktól (Nem véletlenül őrzi tehát az anyanyelvünk azt a kifejezést, hogy valakinek „bogarak vannak a fejében”. Ezt ugyanis szó szerint értették az őseink és nem metaforaként, vagyis: gyakorlati valóságként.) és valamint, állítólag magas űr-technológiával munkálkodó ufó-kapitányoktól való megszabadulást biztosítunk a hozzánk segítségért forduló misztikus sors-"rabszolgák" számára.
Az ontológiai sértettségi karmáról írt tanulmányomban azt írtam, hogy a tapasztalataim szerint, az emberiség kb. 70 százaléka szenved a tűz- és levegő karma együttes hatásától, vagyis a maszkulin princípium szellemiségnek a karmikus-, vagyis a negatív jelentkezési formájától. Nos, Grifasi Calgero azt állítja, hogy az ő kutatásai és tapasztalatai alapján, emberiség 80 százalékának a tudatát manipulálják ezek a misztikus csodabogár - démonok. Akkor tehát, nincs amiért csodálkozni azon, hogy az őrült nyugati politikusok egyre több és veszélyesebb fegyvert és lőszert akarnak küldeni ingyen Ukrajnába az őket megválasztó népek akarata ellenére. Ugyanis a legveszélyesebb és legfejlettebb démonok az emberek központi öntudatát zsibbasztják le, tehát - az élet értelmét tartalmazó, pozitív emberi életképzeletet bénítják le. Márpedig, ha ez, a bennünket az istenhez közvetlenül kapcsolni képes spirituális szervünk hibásan működik, akkor semmilyen, de semmilyen lelki, vagy főképp szellemi szervünk nem képes bennünk helyesen működni.
Az igazság az, hogy ezekről a jelenségekről én és a székelyföldi – erdélyi barátaim értesültünk még gyermekkorunkban, hiszen, a kommunista terror ellenére, mi még részesültünk komoly vallásos neveltetésben is, és nem csak a lényegi problémákat kikerülő, a lelkiismerettel való szembenézést, valamint a hibabelátást és a személyi felelősséget cukormázba és mézes pogácsába burkoló, modern iskolai vallás-oktatások keretén belül. Na, és persze, a ma már az interneten is forgalomban levő un. Jézus-filmeken is láthattunk ördögűzéseket és démonoktól való szabadítást, de készültek már Hollywoodban is ilyen jellegű filmek is, és az egyik éppen a hírneves Marlon Brandoval. Sőt, kezdő asztrológusként még, hozzám is betévedt két ilyen furcsa asszony és egy – egy aggodalmas édesanya is elhozta a démonok által megszállt, fiatal felnőttként ámokfutóvá vált gyermekeik adatait és fényképét, tanácskérés céljából. De hát ilyen áttételesen vagyis az anya közvetítésével, nem lehet karmát ismertetni sem, nem hogy oldani (mármint a felnőtt „gyermeknek” a démonikus karmáját) és, amint a metafizikai igényeim és kauzális asztrológusi tapasztalataim növekedtek, gondolom, hogy ugyancsak a rezonancia egyetemes törvénye alapján, meg a fejlődés törvénye alapján, ezek a szélsőséges esetek, egyre inkább elkerültek.
Hiába volt tehát fogalmunk róla hogy ezek a jelenségek léteznek, mert azt képzeltük, hogy nem tartoznak a mi szellem-ismereti tárgykörünkhöz és kutatási területünkhöz, tehát nem kell vele különösebben foglalkoznunk. Ez viszont, oda vezetett, hogy ezek a témák el is kerültek. Azt képzeltük, hogy ilyen jellegű problémával, tehát pszichiátriai kezeltekkel, vagyis, ilyen jellegű segítség-igénnyel nem találkozhatunk a munkánkban, sem az ismerősi köreinkben.
Most viszont, talán a kovid megjelenése után, vagy annak a hatására, egyre több és egyre közelebbi körből érkeztek ilyen jellegű hírek és segítség-igénylések, amelyek nem voltak összeférhetők, és így megoldhatók sem, az eddig elé általunk ismert és gyakorolt asztrológiai karma-feltárási és karma-oldási módszerekkel. Sőt, a regressziós hipnózis által feltárt lelki és fizika bajok vékonynak bizonyuló és metafizikailag ugyancsak nem eléggé integrálható. A démonok által okozott pszichés problémáknak ugyanis, a rejtettebb okait kereső – „misztikus” – módszereit és eredményeit ismertük elméletileg, de akárcsak a pszichológusok, túl misztikusnak és ezért hiteltelennek találtuk. De nem tartottuk magunkat terapeutáknak sem. Vagyis, egyrészt úgy képzeltük, hogy a hipnózis maga is, egy beavatkozás a vizsgált személyek szabadakaratába, másrész a médiumitást képzeltük bizonytalan és könnyen félrevezető információ-forrásnak. De hipnotizőrükké sem akartunk válni, és úgy képzeltük, hogy ezt, ezeket a területeket továbbra is átengedjük másoknak, igy egyáltalán nem lépünk ezekre a sikamlósnak tűnő veszélyes területekre, de, ez által sajnos közömbösökké is váltunk e fontos probléma iránt. Pontosabban, ezünkbe sem jutott, hogy ez ilyen metafizikai – megváltási szintű, súlyos és gyakorlati probléma lehet.
A Grifasi féle karma-oldási („démon-elhajtási”) módszer gyakorlásait figyelve, azt is láthattuk, hogy a Grifasi által kiképzett médiumok képesek olyan, „túlvilági” konkrét információkat is közölni, amelyek jól összeegyeztethetők és sok esetben találnak is a vizsgált személyek betegségeinek, az általunk az asztrológiából ismert és betéve tudott, spirituális okaival. És persze, más, problémás-, sőt: krízises sors- és élethelyzeteivel. De főként Grifasinak az a meglátása hívta fel a figyelmünket arra, hogy ezt a jelenséget, illetve a spirituális valóságnak ezt a területét nekünk is feltétlenül tanulmányoznunk kell – persze, csakis asztrológiai-metafizikai szempontból! – hogy az emberiség felnőtt egyedeinek a 70 - 80 százalékát uralják a démonok, és ez által az akaratukat is irányítják (A felelősség-gyakorláshoz szükséges józan ítélőképességüket elveszik) ezek a fizika testtel nem rendelkező démoni lények. És ez a százalék sajnos, talált azzal a szakmai megfigyelésemmel, ami szerint az emberiség 70 százaléka le van uralva az általam felfedezett un. ontológiai sértettségi karmája és a kábulatra való vágyakozási karmája által. Vagyis, a maszkulin (Önkényeskedési, agresszivitási, kegyetlenkedési kevélységi, hibás önérzeti és tehát erőszakos és önkényes és kizárólagosságra törekvési) és a feminin (Élvezeti és kábulási-, vagyis: önámítási- és más-ámítási, információ-hamisítási) vágy-karmája által.
Amint fentebb jeleztem ezt, el is kezdtük Dénes Mária asztrológussal - És reméljük, hogy a közeljövőben a baráti körünk többi tagjai is csatlakozik ebben hozzánk! – a saját horoszkópjaink és élettörténeteink-, valamint a számos családtagunk és barátunk horoszkópja és élettörténete felülvizsgálata által, feltérképezni azoknak a személyi sorképletekben található, és ott majdnem matematikai pontossággal kimutatható súlyosabb karmikus meghatározódásoknak a pontjait. Azokat a személyi öntudatunkon található karmikus réseket tehát, amelyeket kihasználva és kitágítva, ezek az ártalmas túlvilági lények (Önálló akarattal is rendelkező, hibás ősideákból képződő spirituális, mentális és asztrális struktúrák) képesek beférkőzni az auráinkba (érzéseinkbe, tudatunkba és látomásainkba).
De sokat gondolkoztam azon is, hogy milyen célt szolgálhatnak ezek a démonok az Isteni teremtés és megváltás ciklusainak a rendjében, hogyha már egyáltalán létrejöhettek, illetve, hogy miért "bújhatnak be" az emberi aurákba? (Ahogy a Grifasiék feltárásaiból és kutatásaiból kiderült, már kora gyermekkorban is.) A személyi horoszkópokban már meg nem jelenő un. szerzett karmákkal az asztrológusi praxisomban már gyakran találkoztam ugyanis. Vagyis, azzal a jelenséggel, hogy egyes emberek át vehetnek és beterhelődnek a gyermekkorukban az édesanyuk által mélyen és sokáig átélt negatív élmények emocionális képzeteivel (Az egyéni mély-tudattalanjuk szintjén is át-vehetnek tehát különféle félelmeket, szorongásokat, vagy haragot és gyűlöletet is), akárcsak bizonyos betegségeket. És, hogy ezen finom aurai szinteken történő képzet- és érzelem- átvételekkel, olyan negatív személyi tulajdonságokkal, tehát olyan negatív mentalitást eredményező életképzetekkel nőhetnek fel, amelyek valóságos karmaként vezérlik őket felnőtt korukban. Ezt a pszichológiában a szülőktől átvett mintákkal tévesztik össze, de a szülői mintákat igazából sokkal könnyebb meghaladni, mint a különféle karmákat, mivel nem is vésődnek be olyan mélyen az imaginációba.
A szerzett karmák nem annyira erősek ugyan, mint az asztrológiai képletekből jól és határozottan kiolvasható személyi karmák, de ugyanakkor sokkal erősebbek a szülőktől át vett un. pszichológiai mintáknál, vagy az ugyancsak tőlük, vagy a gyermekek közvetlen környezetének a szereplőitől elszenvedett traumáknál. Nos, a Grifasiéknál „látottak” alapján, úgy vélem, hogy a démonok mind a személyi, mind a szerzett karmák un. élő megjelenítői és tehát megerősítői lehetnek és így magyarázható, hogy egyesekkel már vele-születünk, mint a személyi karmánk megtestesítőivel, miközben mások a gyermekkorunk, vagy akár a kamaszkorunk idején is, beköltöznek az auránkba.
Erősen érdekelt tehát az, hogy, hol van az, az Isten által „megengedett” célja a létezésüknek, amit a vallásosság képtelen volt meglátni, de Grifasiékat sem hallottam beszélni róla?
Nos, az én feltételezésem az lett az anyai ági örökletes karma-programok alapján, hogy , hogy azok a személyek telnek meg nagy mértékben démonokkal, akik olyan anyáktól születtek, akik, az ő megfoganásuk előtt, nem tudták magukat észrevenni, vagyis a feles megszállottságukra ráébredni és ennek a nyomán „mentális szinteken, tehát általános menatlitásukban is, megjavulni” (karmát oldani) és tehát, nem tudtak a karmájuk (ti. ebben az esetben nem elítélő – ítélkező fogalomként használt, hanem csak gyűjtő névvel kifejezve: „a gonoszságaik”) oldásának az útján elindulni nagyon sokáig (több inkarnáción keresztül). És inkább tovább dagasztják a karmát intenzíven (Főként az öntudati – önérzeti karmával van ez így, amit az Ontológiai sértettség c. tanulmányomban is megírtam és amely, elzárja az Istennel való közvetlen kapcsolatot.), és ahelyett, hogy oldanák erősítik a karmikus a személyi tulajdonságaikat. Ezeket a személyeket tehát, a rezonancia, valamint a megjelenítés (vonzás) és a karma törvényei alapján, megszállják a démonok, és, egy bizonyos mértékig elszívják a negatív életenergiájukat annak az érdekében (is), hogy ne tudjanak a rendkívüli ambícióik kiélésével még több kárt tenni magukban és másokban, vagy a természetben, mint amennyit amúgy is tesznek.
Illetve, amennyiben ezek a személyek, a fájdalmaik és az életenergiájuk fogyása ellenére is, nem végeznek un. pálfordulást, tehát nem születnek újjá: nem szelídülnek meg és nem válnak a spirituális öntudati szinteken is (Vagyis az élet-képzeletük szintjén is), felelősségteljes személyekké, és tovább hazudozva szédítik magukat és ártanak másoknak az agresszivitásukkal (Önérzetük pörgetésével, mások öntudta bántalmazásával), a démonok nem csak, hogy „lecsapolják” őket folyamatosan. Hanem, még inkább megtöltik őket a hamis információkkal is, annak az érdekében, hogy még többet árthassanak maguknak és ez által még többet szenvedjenek. Vagyis: meg töltik a gazdájuk szerveit, azokat egyre jobban manipuláló vágy-csirákkal. Vagyis: negatív és ártalmas – önveszélyeztető, un feltételes vágyakozási és sóvárgási reflexekkel. Megtöltik (Mármint a személyes démonok...) tehát őket, káros vágyakozásokkal (Pl., akár a szerelmi párjuk megcsalásához, vagy házasságtöréshez vezető ellenállhatatlan élvezet-szomjúsággal) és ezeknek az intenzíven és hosszasan átélt sóvárgásoknak megfelelően, egyre sűrűbben jelentkező betegségekkel. És végül, sajnos halálos betegségekkel is. És persze ezt azért is, hogy ezek a karma-oldásra képtelenné vált személyek, "még idejében" eltávozhassanak a biológiai élet színteréről. (Cinikusan szólva, a démonok megsegítik őket az önelveszejtésben.) A démonok tehát úgy „működnek”, és azt a célt szolgálják mint az alkímiában a kiégetés művelete.
Azt a problémát viszont, hogy mért kell a gazdáikat az információ-hamisítás, vagyis a hazugság- labirintusában tartani, és, hogy miért akkor foglalják el ezeknek az auráját, amikor akár kisgyermekként, akár felnőttekként, kétségbeesetten segítségért imádkoznak, szintén kötelességemnek éreztem megfejteni. Jól megfontolt feltételezésem ezzel kapcsolatban az lett, hogy a személyes szabadakarattal vállalt, pozitív Isten-hitünknek a megerősítése érdekében történik az, ami a legtöbb alkalommal feltűnik a Grifasi féle feltárások alatt is. Éspedig akkor, amikor a démonok beköltöznek valakibe. Például, mikor „valaki” magára marad a huzamosan fenn tartott, intenzív haragvásai miatt. Ilyenkor lelkileg bajba kerül és nem látja, de igazság szerint, még nem is akarja látni a csak „fel felé” (A jóság és a szeretet, meg a világosság és a belső boldogság felé-, vagyis a pozitív magatartás felé- ) megnyíló szabadulási lehetőséget. Ekkor, amennyiben ebben a kétségbeesett állapotában segítséget kér (Tehát az öntudatlan karma-dagasztása közepette), például egy szenttől, vagy Jézustól, ezek a démonok oda furakodnak és az illető személy, negatív energiáját leszívják.
Sőt, ha erre általánosan is alkalmasnak találják (szomorú, bánatos, agresszív), még bele is bújnak az aurájába és azt követően, az illetőt a zavaros és ellentmondásos „mentőnek” álcázott sugallataikkal boldogtalanságba vezérelve, tovább töltekeznek (vámpírkodnak) a személy negatív energiáiból. Majd arra is vigyáznak persze, hogy tovább is boldogtalanságban (boldogság-hiányban, de arra sóvárogva) maradjon, annak érdekében, hogy ettől a hiány-érzettől szenvedjen és így minél több un. szenvedés- és fájdalom-energiát szívhassanak belőle. Ezek a démonok folytonosan éhesek, mint a disznók, és az sem érdekli őket, hogy ha a gazdájuk az általuk keltett betegségek által okozott energia-veszteségek miatti végkimerülésben meg hal. Ugyanis, amikor a táplálék elmaradását észlelik, egyszerűen más, ugyancsak butítható agresszív gazdát keresnek.
Reálisnak tartom tehát, azt az asztrológusi megfigyeléseken alapuló megállapítást, hogy amennyiben újjászületünk és a karma-oldásnak megfelelő pozitív mentalitásokat kezdünk gyakorolni, mind az emberekkel, mind az Istennel és általában a szellemi világgal szemben (erőkkel és hatalmakkal szemben), „nem etetjük tovább” a démonjainkat, azok elmennek, kiürülnek az auránkból.
Tehát, kauzális asztrológusként, most is, ugyanúgy, mint a démonok világa felfedezése előtt is, fontosnak látom azt, hogy csak és csakis a saját pozitív megváltozásunk, vagyis az éber figyelmességünk és önfegyelmünk, meg a nyugalmunk és a szeretetünk növelése által emelkedjünk ki még a bajokból is. Vagyis: lehet, hogy tanácsot és főként helyzet-információt lehet kapni a megváltás logikája szerint, és kell is kérni mindenkitől, akit erre alkalmasnak és hitelesnek találunk, és tehát még a szentektől és Jézustól is. De anyagi - földi vonatkozású segítséget csak akkor, ha azt követően, illetve, ha már azzal együtt a megváltás irányába is teszünk lépéseket és megnyitjuk a feltétel nélküli jóság és a szeretet és a világosság (fény) áramoltatása és befogadása irányába a szellemünket, öntudatunkat, általános külső és belső magatartásunkat.
Humanista és vallásos szemmel nézve viszont nem, hogy furcsa, de könnyen ellenérzéseket is válthat ki az, hogy hogy még apró korunkban is, de "Istenileg meg van engedve" ez a szörnyűséges démoni megszállás. Legalább is a Grifasi féle feltárások, hipnózisos (visszavezetések) szerint, amelyekben a médiumok által, a hipnózisok alatt látott „valós helyzeteknek” a leírásaiban (spontán közvetítésekben), azt látjuk, hogy a bánatukkal és félelmükkel magukra maradó kis gyermekekbe is beszállnak a démonok. Úgy néz ki tehát, hogy ezek annyira félre sikerült lények, hogy nem csak a korhatárt nem ismerik, de a természetnek azt a törvényét sem, amit a vadállatok is betartanak: hogy a kisdedeket és a kicsinyeket, de még a kamaszokat is ápolni és gondozni kell, nem, hogy azoktól energiát elszívni és azokat lebetegíteni. Hiszen még a vadon élő, emlős ragadozók génkeiben is be van építve az az ösztön, hogy az erdőben valamiért magukra maradó, vagy netalán magukra maradt ember-palántákat (kicsiny gyermekeket) segíteni és lehetőleg táplálni és gondozni (Pl. hideg esetében melegíteni) kell.
A démonok viszont a természet alatti dimenziók szféráiban „élnek” és úgy néz ki, hogy nem rendelkeznek ilyen gondoskodói érzékkel még a csecsemők esetében sem, akárcsak a baktériumok és a vírusok. Sőt… Az egyetlen következtetés tehát az, hogy ugyanúgy, mint a lebontó baktériumok és vírusok, nekik semmi más szerepók és képességük nem lehet a le- és szétbontásnál. (A baktérium és a vírus-világban viszont rengeteg faj van, amelyek „egyedei” az emberi szervezettel való együttműködésre és annak az építésére – élet-ereje fenntartására „szakosodott”.)
Továbbá, van egy olyan kérdés is a Dénes Mária részéről, hogy miért, és hogyan fészkelhetik magukat a démonok a szélsőséges vallásos személyekbe, vagyis azokba, akik a leginkább kérik a szentek és a Jézus segítségét? Szerintem, az érzelgősen vallások és misztikus előadások és előadók köré azért gyűlhetnek a démonok, mert ott a legsokszerűbbek és legnagyobbak a „magas szintű” misztikus fantazmagóriák (képzeti hamis információk) és a nyers hazugságok. Pl. a "segítségekről"... Meg ott a leggyakoribbak az ijesztgetések a sátánnal is. Ezek alapján pedig azt a következtetést lehet levonni, hogy a hazudozások közben is (És az önámítás közben is!) éppen olyan negatív energiákat bocsátunk ki és sugározzuk szét, mint az agresszív lelki állapotaink közben, amely negatív energiákkal a démonok ugyancsak szeretnek táplálkozni.
Következésképpen, lehetséges egy olyan megközelítése a démonok léte törvényességének, hogy kimondottam az egészséges és maximálisan erős és tiszta öntudattal rendelkező emberi egyedek kifejlesztése és megtartása és erősítése lehet az egyik jogossága a létezésüknek, tehát az emberekkel szembeni könyörtelen magatartásuknak, illetve „létszükségleti” (energia-szívási) érdek-érvényesítő magatartásuknak. Tudniillik, ez éppen azért van és azért lehetséges, hogy az emberek minél inkább erőssé váljanak a pozitív hitükben és válhassanak minél éberebbekké, és így az öntudatuk, minél határozottabban kerülhessen be az Isteni öntudatba.
Mivel nekem soha nem voltak un. különleges „misztikus” élményeim, vagyis asztrális látomásaim, annyira új szerű volt a démon-kérdéssel való találkozás, hogy nem voltam képes önmagamtól megérteni és felfejteni a démonok metafizikai „létjogosultságát”. Vagyis a teremtésben elfoglalt, eredeti pozitív funkcióját, úgy mint például a hullákat lebontó vírusoknak és a baktériumoknak. Ezért a Dénes Máriával való sűrű levelezés és telefonbeszélgetések mellett, kétségbeesetten levelezni kezdtem azokkal a valamikor az asztrológiai - metafizikai előadásaimra járó, volt hallgatóimnak, akik az idők folyamán jó barátaimmá váltak, annak az érdekében, hogy írják meg ők is erről a jelenségről a véleményüket. Az asztrológusi tapasztalataim alapján ugyanis, messze el kellett utasítanom, az un. démonűzés tevékenységnek a hosszú távú ás tényleges, hasznosságát, mivel ez ellent mond az általam ismert és megtapasztalt emberi – spirituális ontológiai és antropológiai - rendeltetésnek. Sőt: az egyetemes lét rendeltetés kozmológiai logikájának is! Ezek a levelezések sokat segítettek a jelenség megértésében és a démonoktól való „szabadulási lehetőségekre” vonatkozó tanácsadásban.
De meglepő módon, olyan volt horoszkóp-rendelő személyektől is kaptam váratlan, de annál hasznosabb segítséget, akikkel nem ápoltam ilyen kapcsolatot. Ilyen segítőkész és hasznos leveleket kaptam Melindától is:
„Kedves Szilárd!
Mivel újra előkerült a démon téma, gondoltam pár sorban leírom, hogy
igazolni tudom a meglátásait, tapasztalatait.
Úgy 5-6 éves lehettem, amikor azt éreztem, hogy vége a boldog életemnek. Azt éreztem, hogy innentől kezdve nincs esélyem boldog életre a mostohaapám megjelenése után.
Gyermek lévén nem gondoltam a gyerekkoromon túlra, csak az éppen átélt boldogtalanságra.
Aztán olyan 16-17 évesen, valamitől hinni kezdtem Istenben, de abban nem hittem, hogy engem is lát. Pontosabban abban hittem, hogy én Isten látókörén kívülre kerültem. 20 éves koromra már rettenetes állapotba kerültem. Így utólag azt mondom, rengeteg démon rághatta a lelkem. Viszont mindennek ellenére, talán kétségbeesve kapaszkodtam Istenbe és Isten jóságába, és valahogy mégsem hagyott el engem, vagy nekem volt valamiféle belső kapcsolatom vele, de spirituális ismeret-csírák, magok
jutottak el hozzám, amik szépen kezdtek életre kelni. Aztán jött ön, és a metafizika, meg az asztrológia. Az öntől kapott hiteles tudásra építve, használni kezdtem a kapott szellemi képességeimet, amik elég masszívak a súlyosan terhelt karmámnak megfelelően. Aztán teltek az évek, egyre több tapasztalatból szerzett tudásra tettem szert, és egyre jobban letisztult miden. Pár démontól biztosan megszabadultam, de akkor is látványosan eredménytelen voltam bizonyos területeken. Aztán egyszer csak ön előállt a démonokkal az interneten, és elképesztő változások indultak
el bennem. Merthogy egyszer csak elkezdtem felismerni, hogy mi az én
gondolatom és mi nem. Hirtelen öntudatra ébredtem, és ez hirtelen
megváltoztatta az erőviszonyokat. Most ott tartok, hogy minden negatív
gondolatra és érzésre való provokációnak azonnal elejét veszem, és igyekszek mindenre szeretettel és megértéssel reagálni. Ez még nagyon
frissen felvett hozzáállás, 1-2 napos, ezért sok tapasztalatról nem
tudok beszámolni, de határozottan pozitív visszajelzések érkeznek.
Olyanok, amitől mondhatom, hogy szeret engem az Isten.
Mindent összevetve, lehet, hogy a démonok űztek a megváltásba.
Őszintén szólva, volt olyan érzésem régebben, hogy a karmám a
megváltódásomra, mondhatni saját maga ellen játszik. Arra már nem
emlékszem, mi vitt erre a következtetésre.
Hát ezt jelenti nekem az ön tevékenysége, és ennyire hiteles az ön tudása.
Ha érdekli bármi, a kutatásából kifolyólag, keressen meg vele.
Tisztelettel: Melinda
2. Kedves Szilárd!
Nem akarom magam önre erőltetni, de velem születetten késztetést érzek, a szó klasszikus értelmében véve, a segítség nyújtására, és hát ez túl komoly téma ahhoz, hogy véka alá rejtsem a tapasztalataimat. Nekem nem áll módomban ezt a tapasztalatot szélesebb körű felhasználáshoz juttatni, de ön hasznát veheti. Hétvégén mindenképpen írok, mert így hétközben nincs időm hosszabb levelet írni.
Addig is, maradok tisztelettel: Melánia
Kedves Szilárd!
Elég komoly tapasztalatra volt alkalmam szert tenni, és mostanra elég komoly tudatossággal van lehetőségem megfigyelni ezt a témát, és úgy gondolom, hogy kötelességem megosztani a tapasztalataimat. Már csak azért is, mert később leírok egy esetet, ami megerősített ebben a véleményemben.
Na de hogy az elején kezdjem, ugye írtam, hogy már kicsi gyerek koromban megkezdődött a gyötrődésem, és hogy rettenetesen gyűlöltem a mostohaapámat. Huszonegypár évesen azonban azt kezdtem érezni, hogy a mostohaapám szívességet tett nekem azzal, hogy gyerekkoromban porrá zúzta a lelkemet, mert érezni kezdtem magamban a mérhetetlen lelki erőt és az annál csak egy kicsivel kevesebb tüzet, ami ha nem lett volna a gyógyulással lefoglalva, senki és semmi nem állta volna az utamat. Ez, a karmámtól vezérelve, nem biztos, hogy kedvező lett volna számomra hosszú távon, és kitudja milyen ledolgozni való plusz karmát tudtam volna vele produkálni magamnak. Most azt gondolom, hogy a mostohaapám csak megtestesítette a külvilágban azt, ami bennem volt feltártalanul, és a démonok leszívták az akkor még kihasználatlan, intenzív energiáimat.
Ez csak találgatás, ki tudja mi volt a helyzet valójában, de egy dolog biztos. Azért engedtem el a gyűlöletemet, mert azt gondoltam, hogy minden jól van úgy, ahogy történt. Mire felszabadulnak az "erőim", megtanulom helyesen használni, hogy ne hozzak vele bajt a fejemre. (A démonok ellen) Meg hát volt alkalmam azt is meglátni, hogy a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. Nem tudom, ez mennyire általánosítható, de lehet, hogy túl intenzív "energiák" dolgoznak egyes gyerekekben, a fejletlen állapotukhoz képest, és úgy mennek erre a démonok, mint a cápák egy csepp vérre. Meg egyszer mondom, hogy csak ötltetelek a saját tapasztalatom alapján, ami csak egyetlen eset.
A felnőtt éveimben a meggyötörtségemből kifolyólag, borzasztóan igyekeztem feloldani a karmámat. Tanultam, figyeltem, elemeztem, vizsgáltam, és igyekeztem a levont következtetéseket integrálni. Eleinte sokszor lázasodtak be a gyerekeim, mert túl nagy vehemenciával igyekeztem egy-egy meglátásomnak megfelelően változtatni. Szerencsére tudtam, hogy mit jelentenek ezek a be lázasodások és azonnal lazítottam, és ahogy telt az idő, megtanultam ezt a hirtelen, nagy erőkifejtést elhagyni. Szóval oldottam a karmámat, csiszoltam az éberségemet, és olyanokat értem el, amiről kezdetben álmodni sem mertem volna. Viszont voltak területek, ahol semmi változást nem sikerült elérnem, erő ide, vagy oda. Egészen addig, amíg említést nem tett a démonokról. Akkor aztán ráeszméltem, hogy vannak olyan érzéseim, amiket magamtól, befolyás nélkül nem éreznék. Nem is kellett nekem több ennél, azonnal kijelentést tettem, hogy "szabad akaratom szerint ezért az érzésért nem vállalok felelősséget, és nem kérem a visszahatásait, mert én szabad akaratom szerint azér vállalok felelősséget, hogy én az egyetemes törvények ismeretében magamtól ezt és ezt érezném".
Őszintén szólva nem vártam semmit ettől a kijelentéstől, csak megtettem, és nagyon meg voltam lepve, amikor egyszer csak nem jött a menetrendszerű gyötrődés egy bizonyos gondolatra.
Ezek után meg inkább figyeltem, mi az én gondolatom és mi nem, és persze küldtem is el démonokat, és jelentősen meg is könnyebbültem, de sajnos nem ennyire könnyű mindegyik démontól megszabadulni.
Ezzel akkor szembesültem, mikor elhatároztam, hogy megosztom a tapasztalataimat a neten, valamilyen formában. Mint ahogy az még aznap éjjel kiderült, ez felborzolta a maradék démonjaim kedélyeit, és ez megerősítette bennem, hogy ezt meg kell osztanom másokkal. Az történt, hogy álmomban rossz érzések provokálásába kezdtek, amin aztán élősködhettek. Aztán valahogy ez alábbhagyott, az álom után, ami nagyon vicces véget ért, és még most is mosolygok rajta. Egy horrorfilmbe illő álomban jött felém egy rém, de számomra inkább undorító volt, mint félelmetes. Aztán mikor elért, hogy hogy nem, átdobtam a fejem felett, és a másik oldalon szó szerint pofára esett. Felébredve megállapítottam, hogy az undorral is beérik.
Szintén említésre méltónak tartom, amikor egy gondolat, saját hatásából táplálkozva dagasztja saját magát. Ez mögött szintén démoni hatásra gyanakszom, mert például a szegénység tudatból képtelen voltam kiszabadulni, hiába tudtam erről az ördögi körről. Szinte éreztem, hogy eltaszítom magantól a pénzt, de képtelen voltam másképp gondolkodni. Itt felhívnám a figyelmet, hogy a démonok rendkívül rafináltak. Egészen odáig elmennek, hogy meggyőznek róla, hogy egyes dolgokon semmivel nem lehet változtatni. Pontosabban, hogy én képtelen vagyok változtatni. Ezzel lényegében feloldhatatlanná konzerválják a problémát. Vagyis ezt tették volna, és ez is éreztem egészen mostanáig, amíg ezt is le nem sikerült leplezni.
Aztán ahogy az utóbbi démonos videóját feltette, elhatároztam, hogy többé nem hagyom magamat rossz érzésre és gondolatokra provokálni. Aznap éjjel, és még egyszer, nagyon furcsa dolog történt. A mellkasomban valamiféle furcsa érzésem támadt, ami elkezdett felfelé haladni. Első alkalommal a fejemnél "eltűnt", de másodszorra nem. Mintha vándorolt volna a fejemben, és a jobb fülemnél megállt. Aztán elaludtam, és reggel arra ébredtem, hogy a fülem el van dugulva, és úgy cseng, mint amikor valaki nagyon el van távolodva az anyagi világtól. Erről gondolhatnám, hogy megzavarta a gondolkodásomat, de még ezután jött az a felismerésem, hogy "valami" azt súgja, hogy nem tudok változtatni, és ezután kezdtem tenni róla, hogy ne gondoljam ezt.
Ezzel pedig még nincs vége. A legaljasabb támadás is az említett eset után történt. Éjjel, mikor felébredtem, és gondolkodtam, elhatároztam, hogy időt, pénzt és életenergiát teremtek magamnak, hogy gondoskodhassak a családomról, kipucolhassam a halált az otthonomból és az életemből, és persze, hogy egészséges házaséletet élhessek. Rögtön el is kezdtem erre meditálni, és ebbe belealudtam. Ezután azt álmodtam, hogy otthon minden szét van, a kisfiam, akiről gondoskodni akartam, az ágyunk végében álló fotelről, ahol éppen feküdtem, úgy ugrott az ágyra, bukfencezve, hogy direkt megrúgott, és újra megtámadott. A családom pedig nem hagyott aludni, mikor már mindjárt mennem kellett volna dolgozni. Szóval az egész törekvésem ellentétébe helyezett bele. Ezután pedig álmomban minden alkalommal a démonok felnagyították bennem a gyerekeim apró, jelentéktelen kellemetlenkedéseit, támadásnak állítva be. Ettől kétégbe is eshettem volna, vagy összefolyhatott volna a valósággal, ha nem kezdtem volna azon gondolkodni, hogy a valóságban ilyennel nem találkozhatok, mert nem kell, hogy ilyen jelzést kapjak, nincs mit kiszedni, megjavítani magamban.
Ha lenne, akkor a valóságban is ezt kapnám. Tehát minden kétséget kizáróan illúziókkal akartak kínozni. Így végeredményben megint tettem egy kijelentést. "Szabad akaratom szerinti éber tudatállapotomban, Isten színe előtt kijelentem, hogy minden állapotomban, ébren és álmomban, mindenkor, mindenre szeretettel és megértéssel kívánok reagálni." Ez is hatott.
A mai napon itt tartok. Elég sűrűn követték egymást az események az elmúlt 1-2 hétben. Szerencsémre én elég jól fel vagyok vértezve ilyen nehézségek ellen, hogy ne ijedjek meg, hanem vegyem fel a kesztyűt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem ijedtem meg, amikor tudomást szereztem róluk, de végig-gondoltam, és arra jutottam, hogy ha zavart állapotomban nem tudtak velem elbánni, akkor most hogy tudnának?
Nem tudom, ezekből mennyi újdonság önnek, de úgy érzem, nem mindennapi, tudatos küzdelmet vívok belül. Azért gondolom, hogy nem mindennapi, mert sehol nem hallottam a saját tapasztalatomhoz hasonlót. Vagy egyáltalán bármi ilyesmit. Eszembe jut, hogy bizonyos körökben emlegetnek fény-munkásokat, akik a sötétség erőivel jöttek küzdeni, hogy felemeljék a földet. Akkor meg mit csinálnak ezek a fénymunkások, hogy nincs a köztudatban a démonok létezése, és a velük való tudatos küzdelem szüksége. Ezen talán ön, és a barátai valamit változtathatnak.
Tisztelettel: Melánia
Ui: Eléggé lefárasztott megírni ezt a levelet, és remélem sikerült összeszedetten és nem félreérthetően fogalmazni.”
………………………………………….
Ezt a tanulságot viszont egy, a metafizikai (kauzális) - asztrológiában is elmélyült, olyan jó barátomtól kaptam, akinek a civil foglalkozása a lehető legközelebb áll a fizikai valósághoz, és ráadásul „nem középiskolás fokon”. Vagyis, aki a gyakorló Dénes Mária után, számomra a leghitelesebb, ami a metafizikai gondolkozást és személyes hitelességet illeti.
Kedves Szilárd!
A nagy krízisem időszakában, amelyről már korábban is írtam neked, sőt, amiről részben még beszéltünk is, sok – sok évvel ezelőtt, és amely belső krízisem, pár hónappal az első gyermekednek az emlékezetes *) születése előtt kezdődött, amikor tehát, a tudattalanomból, nehéz karmikus tartalmak, illetve, indokolatlan ellenséges érzelmek formájában - amelyekkel képek és negatív tettvágyak társultak – kikívánkoztak a felszínre, az átvilágítás és a megtisztulás érdekében. Ezeket az erőket csak és kizárólag magas éberségi állapotban lehetett megállítani, az akkori erő (erőtlenség…) alapállásából. Alacsony éberségi állapotban ezek az erők magukkal ragadtak. Az első években, s főként az első hónapokban ezekkel az erőkkel semmit sem tudtam tenni, s folyamatosan maguk alá gyűrtek, nagyon sok nehézséget okozva. Egyközös ismerősünk, aki valamikor szintén átment ezen a fájdalmas és nagyon nehéz tanulási folyamaton, s évek után megértette és elsajátította a helyes alapállást, amit ezekkel szemben szükséges felvenni, elmondta, hogy mi a megoldás. Mégis hét évembe került, amíg mindezt gyakorlatilag is meg tudtam cselekedni, e tudattalan-tartalmakat az éberségem világosságán keresztül át tudtam engedni. A barátom által javasolt módszer: a „nem reaktív reaktivitás”.
Ha valami a tudattalan világából a felszínre akar jutni, akkor az egyedüli helyes magatartás, ha feltétel nélkül elfogadom, hogy a felszínre akarnak jönni, s semmilyen formában nem ellenkezem. Aki ellenkezik, például vissza akarja fojtani ezeket a hatásokat, oda, ahonnan a felszínre törtek – ami egyébként teljesen reménytelen kísérlet – a figyelmét más dologra irányítva, akkor az erő úgymond fogást talál rajta. A hatásra azonnal úgy kell reagálni, ahogy a szélkakas a szél hatására: a hatással (az erővel) szembe kell fordulni, s az éberséget maximális szintre kell emelni (ez a „reaktivitás” része, a szembefordulással és a legmagasabb szintű éberséggel reagálni kell). A „nem reaktív” rész abban áll, hogy ebben az éber állapotban, a hatással „szembe nézve”, hagyni kell, hogy a tudattalan (karmikus) tartalom nyugodtan a tudattalanból az éberség világosságába feljusson. Semmit sem szükséges és semmit sem jó reagálni, csak látni hagyni (nézni…, de ez nem olyan, mint ahogyan kívül nézünk valamire), és az érzelmeket átélni. Azt a kérdést szoktam feltenni, hogy mi ez? Ez a legfontosabb kérdés. Ezt a kérdést folyamatosan és addig teszem fel, amíg a teljes tartalomból, ami kezdetben láthatatlan (ezért hat érzelmi – indulati erőként) egy-egy kis részlet jelenik meg, majd egyre több, akár intenzívebb érzelmek, félelmek, halálfélelmek, akár előző élet-beli haláltusák, stb, formájában, s majd elgyengül és megsemmisül.
A kezdeti periódusban, amikor minden próbálkozásom kudarcba fordult, nagyon kifáradtam, nagyon lehangolódtam, s e depresszív hangulatban keveset ettem. Annyira ki voltam fáradva, hogy nem emlékeztem, hogy egy perccel azelőtt milyen döntést hoztam meg, hogy mit teszek. Folyamatosan éreztem, hogy valamilyen egyre erősödő, külső hatás alatt vagyok, miközben tudom, utólag tudom, hogy az belülről jött.
Éppen Budapesten voltam, ott végeztem el a kísérleteket a mesteri dolgozatomhoz, s akkor látogatott oda nagy misztikus bátyámnak a tanítómestere, aki előadást tartott, s azt mondta, hogy démoni leárnyékolás hatása alatt vagyok. Ő látta ezeket a lényeket, s fénnyel feltöltötte az aurámat, s a démoni hatásokat és kísértéseket, kb. egy hétig nem éreztem. Azután újra visszatértek, mert bennem (az aurámban) volt az a közeg, amelyben megtelepedhettek. Konkrétan, kísértést és befolyást éreztem arra, hogy ne legyek éber, s a tudattalanomból a felszínre törő karmikus programokat ne éber tudattal fogadjam.
Az ilyennek mindig lelki elcsúszás és szenvedés volt a következménye, s ezért kísértettek, mert az elcsúszás következtében létrejövő szenvedésben és bűntudatban, negatív energiákhoz jutottak. A valóság az, amire később jöttem rá, hogy nem csak a tudattalanomból jövő karmikus programokkal szemben küzdöttem, hanem a démoni befolyásolás is fogást próbált találni rajtam. Ahogy megerősödtem, ezek a befolyások nagyon lecsökkentek, de tudom, mert éreztem többször is, hogy lefokozott éberségi állapotban, kihívnám magammal szemben ezeket az erőket is.
Egész biztos tehát, hogy a Melinda nevű volt-rendelőd, amikor határozottan kinyilvánította magában azt a szándékát, hogy minden állapotában, mindenkor, mindenre szeretettel fog reagálni, akkor, a korona-csakráján keresztül egy démon távozott, ami ettől fogva, reménytelennek látta az aurájában való tartózkodást. A másik démon, ahogy írja, az aurájában valahol a füle környékén helyezkedett el, befolyásolva a hallását is.
Teljesen reálisnak tartom tehát, amit Grifasi állít, hogy az emberiség kb. 80%-a démoni befolyásolás alatt van. A Grifasi módszerét is, nagyon jónak tartom, csak mindazokkal kapcsolatosan, amiket a médiumai áthoznak, komoly kétségeim vannak. Más szavakkal mondva, lehetséges, hogy egyetlen médiuma sem rendelkezik megbízható és megfelelő lunáris receptivitással.
A részemről, nagyon fontosnak tartom a démonokról való tudást. Ahhoz, hogy a hatásukra reagálni tudjunk, fontos, hogy ismerjük, hogy arra törekszenek, hogy állandóan negatív állapotra hangoljanak, s ahhoz, hogy megszabaduljunk tőlük, fontos, hogy ismerjük, hogy a boldogság, a „Tarot-bolondság”, a szeretet, s az éberség világossága démonűző hatású. S mindezt fontos tudatosan gyakorolni az auránk tisztán-tartása és megtisztítása végett.
Más részről, olyan démonokkal való küzdelmeket vívó személyt is ismerek, mint a te volt-rendelőd, és aki szíve mélyén tudja, hogy az élettársának igaza van az élet dolgaiban és, helyes ügyért harcol. Ennek a személynek a tudattalan szintjéről jövő démoni hatásai abban is állnak, hogy nem engedik, hogy a szeretet, az egyesülés és az egységesülés irányába lépjen. Sőt, hogy tiltakozzon ezzel szemben. Nehéz kérdések és nehezen megoldható probléma tehát a démoni megszállás, mivel az ember (az a fél), aki úgy képzeli, hogy ő nincs e befolyás alatt, nem tudja, hogy kihez beszél, ki hallja és ki válaszol, amikor az általa szeretett, de démoni befolyás alá került személyt próbálja ráébreszteni a valóságra és rá vezetni arra, hogy szabaduljon meg a démonjaitól. Hiszen azok éppen, hogy az ő tudatát is megszállják, és azon keresztül vezérlik és védekeznek. Védelmezik a számukra erő- és táplálék-forrásul szolgáló gazdát attól, hogy felébredjen és egészségessé váljon, majd megváltódjon.
Rádásul, egyeseknek – Nagyon sok embernek! - ott van az általad felfedezett…, de legalább is, általad részletesen leírt Árnyék-Én jelenség is, ami szövetségre lépik ezekkel a démonokkal és egymást erősítik. Ilyen esetben például, az élettársnak szerintem semmi esélyes nincs a párja teljes és tényleges felébresztésére.” – Írta válaszul, a fizika tudományok doktora címmel is rendelkező Sándor barátom.
Nem tudom, hogy nekem voltak-e, vagy vannak-e démonjaim, de valószínűnek tartom, hogy voltak, de azt is, hogy már nincsenek. Ugyanis, az édesapámtól 3 éves koromban elvált édesanyám, kis koromban gyakran kellett otthon egyedül hagyjon, amikor dolgozni ment és én beteg lettem. Mivel adminisztrátor volt a város napközi óvodájában, az is gyakran meg esett, hogy késő délután jöhetett csak haza. Ilyenkor viszont én nagyon féltem és imádkoztam a szobánk falán függő SzűzMária-képhez, hogy hozza haza őt, nehogy egyedül maradjak. Egy alkalommal az utca túloldalán levő bányászati vállalat portása szedett ki az utca felőli ablakon és átvitt a portás-fülkéjébe, mivel olyan hangosan sírtam, hogy meghallotta a az utca túloldaláról dupla ablakokon át is. Bizonyára, hogy akkoriban kaphattam – öntudatlanul beengedtem - egy erős démont a Rák- és Skorpió-karmámnak megfelelően és a teljesen negatív Holdamnak is megfelelően, mivel felnőtt koromban is, hosszú évekig együtt éltünk, és a rémület fogott el arra a gondolatra, hogy a „szegény kicsi anyámat” J elveszíthetem. Másrészt senki nem tudott annyira felidegesíteni, mint ő a folytonos aggodalmasságával, sőt: a haragvásaival és ugyancsak Skorpió-jellegű gyűlölködéseivel (Figyelem: igen is, ilyenkor elképesztő módon tudott gyűlölködni is velem szemben, akiről azt hirdette, hogy mód felett szeret!), amikor valamiben nem értetem vele egyet, illetve nemvoltam „szófogadó”.
Asztrológussá válásom után viszont, ezektől a félelmektől és a rá való haragvási reflexektől szabadítottam meg magam a leghamarabb, a más félelmek és haragvások mellett. Ezért gondolom, hogy ettől a démontól, ha volt is, bizonyára elég hamar megszabadultam. Ha máskor nem, hát az anyám halála után, egészen biztos. Ebben, az önfegyelmezésben és önirányításban egyébként, amivel leszoktattam magam a negatív érzelmek gyártásáról, nagy hasznomra volt a 40 éven át néha még versenyszerűen is gyakorolt karatezás. Ezért írtam, hogy lehetséges, hogy voltak bennem a múltban különböző démonok, de, mivel asztrológuskét, és főképp a karma kauzális okainak a felfedezése után, nagy ambícióval álltam rá a napló-írás segítségével történő karma-oldásra, most, hogy tudok is róluk, illetve, hogy megértettem és a rendelőimnél láttam is őket működés közben, és elfogadtam a lényként való létezésüket, magamban már nem észlelem a jelenlétüket. Amit észlelek az a 30 éve oldani igyekezett karmáim foszlányai, amelyek viszont nem hiszem, hogy különösebben vezérelhetnék a nappali éber öntudatomat.
Negatív (karmikus) késztetés és érzelem, de ambíció is volt tehát bennem elég, amelyeknek a káros hatásaitól 30 éve igyekszem megszabadulni. De, hogy ezeket szívták-e démonok, azt nem tudnám megmondani. Bizonyára igen… Azt viszont el tudom mondani e – szerintem nagyon hasznos - tanulmány végére, hogy az emberben rengeteg fajta NEGATÍV ÉRZELEM ÉS GONDOLAT és ÉLET-LÁTOMÁS tud létrejönni, nem csak az agresszió (gyűlölet, harag, bosszú-vágy), a gőg és a kevélység, vagy a félelem és szorongás, az irigység, vagy a hideg és személytelen kéjvágy, a szenvedélyes és az öncélú szerelmi – szexuális sóvárgás, stb. hatására, hanem a hazudozás és önámítás, sőt: a kábulat-, vagy a kényelem-vágy és az ignorancia (közömbösség) hatására is. Nos, ezek mind, de mind jó táplálékul szolgálnak a belé költöző démonok számára. Mondom: nem csak az agresszió képez olyan negatív energiát, amit a démonok szívesen fogyasztanak, hanem az önámítás a hazudozás és a rágalmazás visszahatások következtében létrejövő labirintus-járás miatti kétségbeesés is.
Vagy a hiábavaló viszonzatlan és beteljesületlen szerelmi vágyakozások és szexuális sóvárgások is. A kérdés tehát, ami automatikusan felvetődik az, az, hogy mennyire vagyunk hajlandók különféle táplálékot gyártani a démonjaink számára, hogyha már képtelennek bizonyulunk leszokni azokról a negatív külső – belső magatartásokról, amelyek által folyamatosam lebetegítjük magunkat? Én ugyanis, nem vagyok hajlandó ezt az áldatlan tevékenységet folytatni semmiképpen.
És még valami… A démonok nem úgy szállnak meg valakit – És a gyermekeket sem – és kezdik azt belülről, a negatív (karmikus) tulajdonságai felerősítése által vezérelni, hogy a megszállottság azonnal látható és észlelhető. Nem. Az ember azt képzelné, hogy a Szaturnuszi fokozatosság náluk is kötelező, de nem erről van szó. Hanem arról van szó, hogy előbb nekik is meg kell erősödni az új szálláshelyükön illetve, hozza kell idomulni a gazda –személy tulajdonságaihoz, karmikus sajátosságaihoz, karakteréhez, majd szép lassan – lassan kezdik csak azt, akivel ilyen erős rezonanciába kerültek, hogy azoknak az aurájával össze ragadjanak, „kifordítaniuk, kivetkőztetniük” magából. Például a szexuális perverz személyeket, vagy a nemi identitásukat változtató kamaszokat, akiket a szó szoros értelmében is kivetkőztetik magukból.”
Nagyon fontosnak találom tehát egy asztrológus számára, bármély csekély részben is, de valamiképpen megismerni a démonok világát és a különböző karakterű démonokat analogikusan hozza társítani egy – egy konstelláció által megtestesített géniusz negatív szellemiségéhez, amennyiben az illető asztrológus tényleg akar segíteni az embereken és nem csak jósolgatni, vagy szajkózni feleslegesen az asztrológia régóta ismert, sőt, már egyenesen népszerű közhelyeit a bolygók és a konstellációk jelentéséről. De nem csak ezért. Hanem azért is, mert a démoni világ létezésének a fennállása és az Isten részéről való el nem pusztítása (Sőt, esetleg annak is, a szeretet-életenergiával való ellátása és fenntartása és a démonok megváltásának a folytonos megkisérlése), fényt tud vetni az Isteni létezés igazi (kizárólag jóságos!) természetére és képes megértetni az emberekkel azt, hogy amennyiben az Isten még a démonok irányába is jóságos, akkor nekünk sincs jogunk (és az életünknek sincs értelme így:) a gonoszkodásra, agresszióra, hazudozásra és rágalmazásra, bántásra, és sértődésből eredő bosszú-vágyra. Márpedig, mi más lehetne e démoni tulajdonságokról való leszokásra való küzdelem és ezeknek a jóságra, szeretetre, világosságra, nyugalomra és bizalomra – hitre való felcserélése, mint a kereszténység legmagasabb eszméinek a megvalósítása? Gyakorlati megvalósítások, tehát konkrét eredmények nélkül azonban, legalább is, a földi életünkben, semmiféle teória nem ér semmit.
A Démonok fajtáinak a megnevezése, azok jellegzetes kerekterének a vázlatos leírása
1- Kos/A) A Krokodil-démonok és a hüllő - démonok általában (A megnevezéseket a regressziós hipnózisokban szereplő démomológiából vettem, illetve, itt a démonok nevezik így magukat az ülés-vezetők kérdésére. Ezt a típust például én szívesebben nevezném Raszkolnyikov féle pszichopátiát okozó démonnak), érzelmi és lelki kegyetlenséget (mások szenvedése iránti érzéketlenséget), valamint hideg kéjvággyal keveredő, szadizmust és vérengzési (gyilkolási) démon. Vagy, más felől: hidegen megfontolt, pszichológiai stratégiával történő eltüntetési-, és láb alól való eltevési” szenvedélyeket is, okozó démonok. Ezek sugalmazzák a háttérből startégiázó és taktikázó, manipuláló, és általában a „józan” általában pszichopatákra jellemző pszichológiai hadviselési magatartást. Ezek azért sugallják a gazdáknak ezt az öncélú bántalmazói és sokszor: gyilkoló magatartást (karakter-gyilkolásnak ishívják), hogy a visszahatás törvényének az eredménye-képpen a gazdákat is kegyetlen bántalmazások és sérülések (traumák) érjék (Esetleg már korai gyermekkorban is) hosszú távon, amitől a gazdák „kegyetlenül” szenvedhetnek akár csak lelkileg, vagy szellemileg, majd testileg is. És azért persze, hogy ezek a szélsőséges szenvedések, negatív energiákat eredményeznek, amivel a démonok táplálkozni tudnak. Kiváltképpen a tűz-karmával (Kos-Oroszlán-Nyilas) rendelkezőkre jellemző, de az elvadultabb Levegő-karmások némelyikére is, valamint a Skorpió és a Bak karmával rendelkező megszállott személyekre is.
2) A kényelem, a közömbösség és a tehetetlenség-érzetet, tehát a szellemi és a fizikai renyheséget és a beteges lustaságot egyaránt előidéző, valamint a jobbítási – javulási, az álváltozási és a védekezési-képtelenség érzetét okozó démonok, vagyis az ignoranciát okozó démonok. Másfelől, kéjsóvárgást, kapzsiságot és zsugoriságot és gyűjtési mániát is okozó démon. Ezek általában a Tűz-jegyű karmások másik – passziív, vagyis a szokásossal szögesen ellentétes - fajtáját (Tehát a nem a konfliktusos és agressziós szélsőség másik végletét megtestesítő) megtestesítő démonok. De lehetnek éppen a föld-jegyű karmás személyek démonjai is. Tehát: a Szűz, a Bak- és a Bika jellegű karmával rendelkező személyek aurájába költöznek be. Ezek a tevékenység-mániával és a munkaalkoholizmussal ellentétes magatartást okoznak tehát, ami hiába látszik kényelmesnek és kellemesnek az első látásra, mert a hosszú távú eredményeik és következményeik ugyancsak testi, lelki és szellemi fájdalmakhoz és szenvedésekhez vezetnek, amiből tehát ezek a „türelmesebb” fajta démonok táplálkoznak.
3) A „Szürkék”. – Ők a mentális-labirintust építő kettős tudatot indukáló-, tehát két irányú és a dupla fenekű, mögöttes érdekeltségi képzeteket és gondolat-tartalmakat serkentő és előidéző, vagyis a kettős gondolkozást, valamint mindenfajta más kettős lelkiséget okozó démonok, amelyek kimondottan az emberi fejek aurájába fészkelik be magukat és onnan vezérlik – irányítják és, az értelmesnek és logikusnak látszó, irracionális gondolat-sugallatokon keresztül uralják a gazdáikat. Kiváltképpen az Ikrek karmával (Lásd még: Patkány éve a Kínai asztrológia szerint) rendelkező személyekre jellemzőek (Azok aurájában, egészen pontosan azoknak az un. mentális testébe –elméjébe! - fészkelik be magukat, illetve azokhoz is, hozza kapcsolódnak.)
Azonnali fájdalmakat nem okoznak, de annál nagyobb lelki és szellemi gyötrődést és szenvedést okoznak, azoknak az abszurd és lehetetlen, de sokszor valósággal embertelen élethelyezeteknek az előidézésével, amelyekbe bele hajszolják a gazdáikat hosszú távon és amely útvesztőkből szinte lehetetlen kijutni végül (Pl. a hajléktanok). Kimondottan a Merkúr által uralt Ikrek – karmára, de - és a Szűz karmára is, valamint a Cápa-karmára jellemző a jelenlétük, de jellemző lehet még a (karma esetén: negatív!) Jupiter által vezérelt Nyilas és a Halak karmásokra is.
4 - Rák) A Béka (Teknősbéka) és általában a magas számban szaporodni képes, un. Hüllők családjának a – fő démonai. (Úgy szaporodnak, mint a rákos sejtek…) A család-bontás és a családrombolás démonjai – Ezek a Rák-karmához kötöttek általában, és érdekes módon, a névnek megfelelően, a gazda számára, az elemi szintű – A gazda mély tudattalanja szintjén! – hamis információt terjesztő, és annak felesleges bántalmat okozó (általában a leg közvetlenebb, első rangú családtagokkal kapcsolatos-, és főként önsajnáló, érzelgős mentalitásból eredő bántási- ) információk sugalmazása segítségével, a rákos sejteknek a túlszaporodását serkentik (indukálják). Ezek olyan önámítási és önsajnálati, vagy éppen önbántalmazó mentalitást sugallanak a gazdáknak, amelyek rákos sejteknek a túlszaporodásához vezetnek. Majd ennek a jelenségnek az egyre erősebb fokozódásával, rákos daganatok képzéséhez vezetnek. Ez az őrült iramú sejtburjánzás végül felfalja és felemészti a gazdának az egész szervezetét (elemészti a szerveit) és halált okoz. Ezek a Rákot okozó és a családi kapcsolatokat szétbontani törekvő démonok tehát, a gazdák halálba juttatása közben érzett rettenetes fájdalmakon keresztül juttatják szenvedéshez a gazdáikat, annak az érdekében, hogy így juthassanak (negatív) energiákhoz. (Így szívják el a karmikus negatív energiákat.
Annak, hogy ezek a démonok, miként, milyen alattomos (érzelgős, önsajnáló….) módon gyötrik a gazdáik lelki világát a napi sötét energia-gyártás érdekében, Spirituális napló-írás segítségével lehet utána nézni és ebből az ördögi körből kilépve a démonoktól, kiéheztetés útján megszabadulni. Ahhoz, hogy ezt a rák-semleges magatartást felvehessük, amellett, hogy a családtagjainkkal szembeni, minden ellenségeskedést, agresszív, vagy negatív gondolatot és képzetet elhagyva és felszámolva, csakis önzetlen szeretettel, megbocsátással és segítőkészséggel, kell, hogy viszonyulnunk (Akár az emlékeikkel, vagy a túlvilági személyükkel is, amennyiben már meghaltak), jó tudnunk azt is, hogy az a jellegzetesen család-ellenes, illetve szülő, gyermek, vagy ritkábban: testvér ellenes negatív családi (Általában az anyákon keresztül öröklődő) mentalitáshoz vezető karma-program, amelyet önkéntelenül is gyakorolva, vagy egészen kicsi gyermek korunkban az anyánktól átvéve, ott marad az auránkban bekódolva, miképpen jön létre, hogy alakul ki?
Régebb, ezt, ezeket a démon-vonzó karma-programokat, első sorban a nép-gyógyászati magzat-elhajtások útján, vagy újabban, az orvos-tudomány valamilyen „műhelyében” (Rendelőjében, műtő-szobájában, vagy éppen a szülészetek műtőasztalán) végrehajtott abortuszok közben, hozták, hozzák létre.
De létrejöhetnek úgy is, hogy valamelyik anyai ági ős-szülő, valamiért elátkozza azt a nő nemű utódját, akitől aztán az a személy, akibe az, az utód, akinek az aurájába – (tudattalan érzés- és képzeletvilágába, tehát: akibe) a démon beköltözik, és az bizonyos nő - utód, ezt az elátkozást komolyan is veszi. De lehetségesek más, súlyos, karma-programként az utódok aurájába bevésődő és a családi spirituális erőterekben meg- és fennmaradó, otthon-, családtag-, vagy család, esetleg nemzet-ellenes, végzetes cselekedetek is (családi, és-vagy nemzeti drámák).
5 – Oroszlán/Tigris) A Krokodilnál ismertetett démonoknak a szellemileg valamennyire összetettebb (még gonoszabb) fajtája: a Tigris – démon. Nem csak a pszichológiából ismert egyszerű személyiség-zavarokat okozzák, mint a Krokodilok, hanem egyenesen központi – Isteni, krisztusi – öntudat hiányt (Az isteni öntudattal való kapcsolat vesztést) okoznak és mély öntudati sérültség-érzeteket is okoz. De leginkább mély és legyőzhetetlen kevélységet, gőgöt, beképzeltséget és bosszú-vágyat. Vagyis hamari és legtöbbször igazi ok nélküli sértettségre, sérülésre való hajlamokat, bántalmat, bántódást és öntudatlan és önkéntelen más-bántási vágyat. Valamint: önsajnálatot, öntudati sérülékenységet, megalázottsági érzéseket, és mások megalázására-, azokkal való fölényeskedésre való hajlamot, és persze önérzeti, önérzékelési kompelxusokat (kishitűséget, jelentéktelenségi érzetet, vagy fordítva: túlértékelést, öntudati túltengést, nárcizmust) eredményez. Vagy azt, hogy a gazdánál erősebbnek érzett – képzelt személyiségeknek az elején csak gondolatban, majd mind inkább szavakban és tettekben is történő bántalmazási vágyát (Figyelem: az általános elképzelésektől eltérően ezeknek a démonoknak az aurákban való jelenléte, nem a férfi nemű személyek „kiváltsága”. Sőt: a gyakorló asztrológiai tapasztalataim alapján, női személyek aurájába, még gyakrabban költöznek be, mint a férfiak aurájába… De ez majd kiderül a jövőben.) a szélsőségességig fokozzák. Nőknél ezek egyértelműen fasisztoid jellegű feminista öntudatot és agresszív magatartást okoznak.
Ez tehát, általános és gyakori eseti előfordulásaként főképpen rágalmazások által való, tudatos személyi megalázásában – bántalmazásában való provokációra való sugallatokat (Hajlamokat és gyakorlati késztetéseket is) okoz, azért, hogy a gazdát olyan helyzetekbe hozza, ami által az sértve, bántva és megalázva és öntudatában meggyalázva érezhesse magát a beteges önsajnálatig elmenően. Ezeket annak az érdekében, hogy a gazda minél inkább és minél jobban szenvedjen és ha szenved (pl. különféle szívbajokban, vagy depressziós félelmekben szorongásokban és gyűlöletben, mély-haragban), akkor a démon ezekből az energiákból busásan táplálkozik.
Általában ugyancsak a tűz-karmával (Kos-Oroszlán-Nyilas), de főként és kiemelten az Oroszlán-karmás személykre, valamint a Skorpió és a Bak karmával rendelkezőkre jellemző ezeknek a jelenléte.
6 - Szűz) Sáskák – A hülyeségig menő okoskodás (pszichológia), és a fogalom és szócsavarás (filológia és filozófia), meg a nagyfokú irracionalitás, valamint a tárgyi valóság figyelmen kívül hagyásának a démonai. – Ezektől, az anyagi- tehát a látszat-érdek hajházsástól szenvednek a leginkább a szerencsétlen gazdák. Ezek a Tigrisekkel és Cápákkal és kenteurokkal karöltve, küldik háborúba a szerencsétlen embereket és gyártatnak velük pusztító fegyvereket, de ők okozzák a Béka- és Rák démonokkel együtt a leukémiát is.
Ezek indukálják az utódokban, de különösképpen a lány-gyermekekben, az irracionális, és gyakorlatilag abszolút indokolatlan, és az anyáktól és a nagyanyáktól és dédnagyanyáktól hozott, apai felmenő szülőkön, de főként az édesapán való bosszú-vágyakat is. Általában a Skorpió-kígyó karmához, de leginkább a Szűz karmához kötődik. A látszat-igazságot keltő okoskodás, mint pl. a paraszti-józan ész, amivel ezeknek a gazdái rendelkeznek, a legveszélyesebb Luciferi démonikus fény, vagyis azt is lehet mondani, hogy egyenesen Lucifernek a démonjai okozzák. – Ez a helyzet, amikor a gazda nem látja a fától az erdőt (Istent az anyagtól), illetve a megváltás logikáját a technikai – tudományos-, illetve a gyakorlati megoldások logikájától.
7 – Mérleg ) Sárkány démon: Rendkívüli szerelmi - szexuális vágyakat és ilyen jellegű, másságra-sóvárgás miatti élvezeti, kielégülési képtelenségből eredő, szüntelen boldogtalanságot okozó démon, ami kiváltképpen a Mérleg-karmára jellemző, de ugnőgy jellemző minden víz-jegyű karmára is! Ennek a hatására a gazda állandóan szerelemre sóvárog, ha kell, ha nem, illetve, rendkívüli intenzitású romantikus szerelmere vágyik, vagy erősen – rendkívülien… - kívánja a személytelen szexuális élvezeteket (pornó függőséget is okoz), a perverziós sóvárgásig és kívánságokig elmenően. De soha nem abba szerelmes és nem azzal vágyik szexuális élmények átélésére, aki az aktuális igazi párja (szerelme, férje - felesége), és rá veszi a gazdát, hogy minimum lélekben állandóan megcsalja azt, aki szerelmes belé, illetve, undorodik azoknak a testi közelégétől, akivel hosszú és elkötelezett páros kapcsolatba kerül, tehát végül nem bír azokkal szeretkezni, és ez lelki, sőt: testi fájdalmakat is okoz, és ettől rettenetesen szenved.
De hogyha mégis szeretkezik a gazda azzal, aki őt szereti, amiért például az a gazdának a házastársa, vagy élettársa például… ettől rettenetesen szenved és bele is betegszik és a démon ezen a csatornán szívja el az életenergiáját. Eredmény: élettársi veszekedések és bántalmazások, viharos egymást szenvedtetések, akár a testi bántalmazásokig is elmenően. – Eredmény szenvedés és démon-lakmározás, valamint: vese-, húgyvezeték, és húgyhólyag bajok. Prosztata (Férfi) és hüvelyi és petefészek és méh-betegégek, mellcsomók a nőknél. (Mind a két nemnél rákosodás) A Bika és a Mérleg karmásoknak az auráit kedveli, de a víz jegyű személyek (Rák, Skorpió és Halak) auráját (öntudatát irányító struktúráját) is.
8) A Skorpiók-, a kígyók és a pókok, bogarak, rovarok és mindenféle tekeredő állati formát-, tehát hernyó, és féreg – lepkék formáját és szellemiségét (karakterét) felvevő démonok. Ezek az újjászületés-ellen zsigerből lázadó, valamint a hamis és hibás átváltozás démonai. Ezek okozzák az eredeti nemi jelleg megváltoztatásának a vágyát például és ezeknek a gazdái találták fel a genderizmus „tudományát”. Tehát, a spirituális - öntudati átváltozás és átvalósulás boldogsága helyett: ők az örökös testi (élvezeti) kielégületlenség és boldogtalanság okozás démonai, amelyek a gazdáikat élvezethajhászsásban, élvezet-sóvárgásban tartják, az igazi újjászületés helyett. Vagy, amely démonok a külső, testi átváltozást – megváltoztatást sugallják az igazi megváltást eredményezni képes átváltozás helyett. Ilyenek a magas sarkú cipők hordása, a rúzsozás és körömfestés, a férfiak szoknyába öltözése, a haj befestése, a test formáit elváltoztató ruhák hordása, egészen a transzvesztita személyiségi – zavarokig és a biológiai nemi jelleg átváltoztatési vágyáig elmenően.
Sőt: ezek a bosszú- és eltüntetési-, az ellenségeknek a láb alól való eltevési (meggyilkolási) vágyaknak a démonai is, amelyek a gazdában a bosszú-vágyat azért hozzák létre, mert az nem tud testileg kielégülni és földi értelemben boldog lenni. A Cápa-démonnal és a Kantaurral együtt, a perverziók és a perverz kegyetlenkedés mellett, annak az ellentéteként, csepegős érzelgősséget is okoznak- Ezek aztán a nagy sors-börtönőrök és tragikus szenvedők és szenvedtetők. A gazda szenved az örökös kielégületlenségtől és boldogtalanságtól és ők jól táplálkoznak annak a bámat-energiáiból, és mulatnak és a kicsi démonkáikat átültetik a gazdák gyermekeibe. És ennek vége nincs akkor sem ha a gazda kétségbeesésében megkeresztelkedik, vagy sátánista lesz. Sőt: ezzel még nagyobb élvezeteket biztosít a számukra, addig amíg a hazudozás gyökeres abba hagyásával és erős aszketizmus gyakorlásával ezeket mind ki nem éhezteti. Hogyha nem és a negatív élmények (Hogyha a kielégületlenség érzete fokozódik, illetve a boldogság elérése reménye elveszik el kezdhet az öngyilkosságon gondolkozni, mintegy bosszúállásképpen ez Istenen, aki szerinte, őt ilyen szerencsétlenné tette. Nos, ez jár a legnagyobb szenvedéssel, és ebben az időszakban termelik a gazdák a legtöbb negatív energiát, amibők a démonok a kedvükre lakmározhatnak.
Ezek a démonok a Cápa-démonokkal egyenértékűek, mert a gyilkolás (Pl. a Hüllő – démonokkal – a krokodilokkal együtt, a szülő-büntetési és szülő gyilkolási vágy is ide tartozik) és, amint írtuk fentebb, az öngyilkosság démonai is. Illetve, a korai (fiatal korban, vagy közép idősen történő) halált okozó démonok, amelyek olyan erős isten- és életforrás ellenes gyűlöletet sugallanak, amelynek a visszahatása csakis korai életvesztéshez, vagyis újabb felébredési kísérleti lehetőséghez (reinkarnációs szűkséghez) vezethet. Amennyiben viszont ezek ellenére is sikerül a gazdának felébredni és kigyógyulni és a befolyásuktól megszabadulni, nagyon hosszú életet élhet.
9 - Nyilas) A Ló, Szarvas, vagy Kentaur (Nyilas) - démon: Az életútra és életcélra vonatkozó valóság-hamisítás, a teljes útvesztés és élet-célvesztés démona. (Általában a Nyilas karmához kötődik. A hatásai: nem csak hogy labirintus építés hazugságokból, hanem ezek gazdái vígan és dalólva és magas térdemeléssel, masíroznak a pokolba, és másokat is oda vezényelnek . vezetnek (Ha mást – másokat nem, hát akkor a gyermekeiket) miközben meg vannak győződve, hogy a mennyországba tartanak. Ők a fanatikus vallásosok, és a fanatikus nem-vallásosok. Ezért képtelenek észre venni magukat és majdhogynem a lehetetlenséggel egyenlő a felébredésük – felébresztésük. Ők a nagy ideológusok, akik megvezetik, becsapják, nem csak a gazdájukat, tehát az embert, hanem az embereket és az egész emberiséget is.
10 - Bak) A kimondottan a Bak karmára jellemző, törvény- és szabályellenességi mentalitást okozó-, illetve azt felfokozó és a törvényesség ellen lázító démonok, illetve a szociális közügyi – társadalmi viszony-rendszerek elleni lázadásra (anarchiára, anarhista és közösség-ellenes viselkedésre, lázadásra) uszító, vagy azokkal szemben teljes közöny-tanúsításásra ösztökélő, démonokra nem találtam megnevezést az általam ismert, különféle démonológiában, de tudom, hogy vannak ilyen démonok is. - Ezek, általában a hosszan tartó bőr és a csont-betegségek okozói. Szélsőséges esetben csont-, vagy a bőr-rákot okoznak, amikor a Jehova - Cápa-, és – vagy a Béka/Rák fajta démonnal együtt költöznek be ugyanannak a személynek az aurájába. Általában a fennálló, törvényes hatalom ellen uszítják a gazdáikat azoknak a tudattalan érzés- és képzeletvilágából küldve az anarchista sugallataikat, annak az érdekében, hogy a gazdáik ne érezzék magukat jól, illetve, hogy szenvedjenek azokban a közösségekben, és társadalmakban, amelyekbe bele születtek, vagy, hogy a lázadásaik nyomán, kegyveszettekké váló, vagy börtönre ítélt gazdák, akárcsak a lázadásaik közben, üldözöttekként és számkivetettekként, vagy éppen börtönre ítélve szenvedjenek.
Ilyen démonnal rendelkezett például a híres Ramana Maharishi nevű indiai szent is, aki, soha nem vállalt párkapcsolatot, pláne családot, irtózott a közvetlen társadalmi tapasztalatoktól annyira, hogy az élete második felében kizárólag egy kő-sivatagban élt és végül csontrákban halt meg.
11) A „legnépszerűbb” és legelterjedtebb démonok az úgynevezett Humanoidok, vagyis az emberszerű démonok, vagyis az asztrális és mentális dimenziókban „munkálkodó” UFO-lények. Ők azok, akik eljátsszák az áldozataik számára, a nagy jóakaró és jótevő- Földön kívüli civilizációkból érkező megmentő seregek tagjainak a szerepét. Hogy elhozzák és – vagy máris elhozták az egész emberiség számára a boldogító- és az egész emberiséget megmentő megoldásokat. Hogy ők az emberiséget megmenteni jött földön-kívüli csapatoknak az elő-őrsei, ügynökei. Ezek a zseniális technikai – tudományos megoldásokban való hítrendszernek (vallásnak) az ideológiáját a gazdáik agyában és uránuszi képzelet-világában elültető démonok. Vagyis, a „mentő” csodaszerek feltalálási lehetőségében való hitnek a sugalmazói és az UFO-vallásokat sugalló „rendkívüli lényeknek” és a szabadságmániás személyeknek (A szabaduló-művészeknek) a démonai. Vagyis, a gazdáiknak szabadság-mániát és üldöztetési mániát meg menekülési vágyakat sugalló meg szabályos „elmeneküléseket” szervező (Pl. a szülők családjából, majd a saját családjukból, vagy a párkapcsolatból, meg a hazából, való elmenekülési vágyakat implantáló) démonok. És, persze: ők a hamis pálfordulásokat is sugalló és azokat a gazdákkal végre is hajtató démonok és persze: a helyes (tényleges) - a megváltáshoz vezető! - pálfordulást lehetetlenné tevő-, mert az helyett pszeudo pálfordulásokat végezetető - un. Ufó – démonok. Ezek jelenléte, általában a Vízöntő-karmásokra, és a kemény pozícióban levő Uránúszósokra jellemző.
Az egyenesen elképesztő, hogy mennyi elmélet van kieszelve az ilyen démonok által megszállt gazdák által arról, hogy a földet, illetve az emberiséget a különféle földön-kívüliek tartják befolyás alatt (Sőt: megszállva!), illetve, hogy már teljesen őrült az egész emberiség és csak rombolni képes és ezért a földön kívüli hatalmak által(vagy az úristen által) halálra van ítélve. És arról, hogy rakétákat kell építeni és a földről (a karmájuk elől) elmenekülni… Miközben éppen, hogy ők, a gazdák maguk állnak a saját szabadság- és szabadulási mániájuk befolyása alatt, és annak a rabságában (Én szabaduló-művészeknek neveztem el őket), és az ilyen technika és technológia-őrületben, vagy anarchista szabadság-örületben szenvedő liberális-bolondok okozzák a földön a legnagyobb zűrzavart és ideológiai őrületet (Pl. homoszexuális szabadságjogokat követelő mozgalmakat, vagy a genderizmust.).
De van ennek a liberális démoni megszálltságnak egy kevésbé látványos, de annál szomorítóbb és lehet, hogy annál több szenvedést okozó változata is, és ez nem más, mint a hamis individuális autonómia-vágyakat, az öncélú voluntarizmust okozó változata. Ezek miatt a démonok miatt van az, hogy a nyugati típusú társadalmakban ma a felnőtt emberek csaknem 60 százaléka úgynevezett szingli, vagyis, egyedülálló, aki azért nem vállal párkapcsolatot és – vagy családot is, mert úgy érzi és képzeli, hogy ezek korlátoznák őket a személyi (tapasztalási és önkifejezési) szabadságukban. De még veszélyesebbek és még több szenvedést okoznak ezek a liberalizmussal rákos sejtekként elszaporodott démonok, amikor még szét nem bomlott családoknak a felnőtt tagjait szállják meg, akik, ezeknek a sugallatoknak a hatására képtelenek a párkapcsolati és a családi elköteleződésre. Illetve, akik azt képzelik, hogy a családtagjaik, illetve az élettársaik miatt nem lehetnek szabadok, miközben éppen, hogy a szabadság- és függetlenség-mániát okozó démonjaik azok, akik őket fogva tartják, a szabadság-mániájuk ördögi körében.
12) A Jehova-démonok. Ez a legveszélyesebb fajta, mert a legkiismertetettelenebb és legösszetettebb ("rafinált") tulajdonságokkal rendelkező – multifunkcionális! – démon-faj, ami a Halak karmával áll analógiában. Ezek, a vallásos fanatizmus tájékán szedik az áldozataikat, és magukat Jehovának, vagy Krisztusnak, stb. adják ki, miközben, az un. Cápa típusba lehet őket besorolni. Ezek képesek behelyezni magukat az emberek isteni öntudatába, és az előbbiekben leírt személyiségi démonoknál is jobban (hatékonyabban és teljesebben) elveszik az emberek központi (Krisztusi) öntudatát (Ezért az általuk leuralt, általában fiatal „gazdáik" el sem tudják képzelni például, hogy az Istennel belső és az azonosság -érzetig elmenő - persze: szerény és alázatos! - személyes kapcsolat is létezik…), Az idősebb megszállott személyek, meg egyenesen isteni (Krisztus, Buddha, Krisna, vagy király, vagy császár, stb). öntudat-mániások lesznek és mindenek fölöttinek és mindenki fölöttinek képzelik magukat.
És, mivel egyben (ugyanabban a személyben), az általános démoni hazudozási és valósághamisítási „szokások” mellett, még annál is nagyobb valóság-hamisítási (hazudozási) késztetéseket generálnak, ez ráadásként un. király-démonok is, mindent, de mindent (Múltat, élményt, emlékeket, benyomásokat) meghamisítanak a gazda számára, ezeknek az életképzeletét megtöltik, konkrét valóságnak hitt fantazmagóriákkal. (Legenyhébb esetben emlékezési nehézségeket, emlékezés hiányt okoznak.
Illetve oktalan és haszontalan hazudozási reflexekkel, semmi által nem indokolt rágalmazási késztetésekkel töltik meg a gazdák lelkét és szellemét ("belülről"). – Teljes tájékozatlanságot és tévelygést okoz. Az alkoholisták és a kábítószeresek démonja, de nem csak ezért a legveszélyesebb. Hanem azért is, mert kábulatot okozni képes a gazdának anyag (szer) nélkül is (éberen érzékelt szédület, vagy eszméletvesztés), és állandó káprázatban és a kegyetlenségig menő érzéketlenségben tartja a gazdát és főként un. józan kábulatban (pl. szélsőséges misztikában, vallásosságban vagy materialista hítben, az anyagi-természeti és testi élvezetek mindenek feletti értékelésében, folytonos testi élvezeti vágyakozásban). Szélsőséges esetei a szadista kegyetlenségre való vágyakozás és a mazochizmus. De okozhat teljes közömbösséget is, beteges ignoranciát. A legnagyobb veszélyessége abban áll, hogy a hatása alatt a gazda helyett maga a démon az, aki válaszolgat és gondolkozik – vezet, elképesztő sértéseket oszt és éppen azoknak, akiket a gazda a leginkább szeret, illetve akiktől a leginkább függ eszmeileg és lelkileg – érzelmileg is. Persze, hogy ennek a következtében és visszahatásaiban a gazda, rettenetesen szenved – a legtöbb esetben meg is őrül, illetve lelki és szellemi (pszichiátriai) beteg lesz, aminek köszöngetően, rengeteg negatív energiát gyárt és ebből a démon folytonosan és kedvére valóan lakmározik. A hormon-betegségek, az epilepszia, meg a cukorbetegség a leginkább jellemző azokra, akikbe bele száll, de persze a pszichiátriai betegségek össze fajtáját is ők okozzák. Ezért nem lehet ezeket a betegségeket soha teljesen" kigyógyítani, mert a gyógyszerek, mindössze letompítják a gazdák félelmeit és szorongásait, illetve, semlegesítik és elejét veszik az agresszív (démoni) kitöréseiket, de a démonokat (sem ezeket, sem a másik fajtákat) nem képesek "elhajtani".
12. A teremtő megváltás mágiája mint az evangélium: a keresztény beavatás következménye
A spirituális keresztényi beavatás megértése és a megváltott – kiegyenlített – állapot elérése merő illúzió a természettől elszakított (élvezeti és kényelmi célokat szolgáló berendezésekkel és technikai eszközökkel körül bástyázott), civilizációs körülmények között, vagyis a technikai káprázatban élő ember számára. Hiszen, miközben a külső természettel szemben védekezik, illetve, miközben azt szipolyozza – zsákmányolja a minél nagyobb és minél több élvezeti lehetőséget adó eszközök legyártása érdekében, e hamis boldogságot hozó „termékek” gyártási t6udománya szerint gondolkozva, érezve és képzelegve folyton, a belső természetét teszi tönkre. De illúzió a megváltás elérése a spirituális személyi program leírását tartalmazó és a megjelölő személyi horoszkópból kiolvasható konkrét életfeladatok tudomásul vétele, helyes értelmezése és felvállalása nélkül, akár a vallásos szertartásosság rendszeres gyakorlásával és vallási-mitologikus képzelgésekkel, vagy az egzotikusan misztikus keleti-nyugati beavatások” heroikusan poétikus „úton járások” segítségével is. És ez akkor is így van, ha alapállás szempontjából a Taoizmus (Az Út Tana) áll az igazi kereszténységhez a legközelebb.
Hogy a keresztény megválást mennyire képtelenség elérni a szekularizált keresztény egyházak által „gondozott” hívek seregében, a modern kor keresztény ünnepei bizonyítják leginkább, amelyek során minden megtörténik a hívek lelkében és életében, csak éppen az nem amit az ünnepi áhítat és az azt követő csendes elmélkedés hivatott lenne létrehozni és felébreszteni a vallásgyakorlók lelkében. Hiszen el mennek „búcsújárásra” és még azt sem tudják, hogy eredetileg ez azt jelentette, hogy ezeken a zarándoklatokon, a régi énjüktől kellene elbúcsúzniuk gyökeresen és véglegesen a hívő keresztényeknek. Az ünnepek alatt elfogyasztott alkohol viszont, ami a gyomrukban keveredik az ünnepi lakoma érdekében legyilkolt számtalan állat húsával, mindent szolgál csak a szellemi belátási (tisztánlátási - éberségi) készség kialakulását nem. Hogy a meditációhoz és kontemplációhoz szükséges lecsitulással és megnyugvással merőben ellenkező új keresztény szokásnak: a lázas nyüzsgésbe torkolló karácsonyi ajándék-vásárlásnak (és ugyancsak karácsonykor: a fenyőfa-irtásnak!) a felelősség-tudatra (a lelkiismeretre) gyakorolt negatív hatásáról ne is beszéljünk.
És mégis…, ezek ellenére, a Pál által és a későbbi kanonizálók által elferdített és végül az eredetinek az ellenkezőjévé változtatott (a „szeresd felebarátodat mint magadat” szellemével merőben ellentétes magatartást kiváltó) tanítás pontosan azt eredményezte, amit még a birodalmi vallásfaragó császárok és az egyházépítő klérus is, meg akartak akadályozni. A keresztény kultúra táptalaján létrejött, de nem az áldozat-kész, keresztény eszmékre, hanem a materiális meggazdagodás elvére épített, civilizált – liberális nyugati egoizmus akkorára nőtt, hogy normális ember mást sem tehet, mind örökre kiábrándulni belőle. A vallásos dogmatizmus által kiváltott ellentétnek: a zabolátlan szabadelvűségnek nem csak az lett az eredménye, nem csak hogy lehetetlenné vált a diktatúrák létrejötte, de a szabadelvű személyi méltóság-érzet is megerősödött (lásd az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát), és ezzel a kiábrándultak tömegei váltak alkalmassá és képessé arra, hogy spirituálisan felébredjenek, és egy kis szellemi erőfeszítéssel és a szeretetre való nyitottsággal: áldozatkészséggel, elérhessék az éberségnek és a kiegyenlítettségnek azt a fokát, amit Jézus megváltásnak nevezett.
És ezekből az éber személyekből egyre több lesz világszerte, ahogy az 1970, de főként az 1979 után született generációk önállóan gondolkozni képes felnőtté válnak. Ugyanis, a pénz és a gazdagság nem csak és főként: nem mindig csak az egoizmust éleszti és növeszti az emberekben, hanem a kiábrándultakban, azt a helyes értékítélettel keveredő személyi öntudatot és önérzetet is, amely alkalmas az egyetemes és a személyi felelősségre alapozott egyetemes-léttudat (Az Isteni Én) befogadására. – Érdekes módon azt, hogy a pénz, ami a külső eszközökkel elérhető élvezetek halmazának a megszerzését biztosítja, nem boldogít, leghamarabb a közgazdászok veszik észre. Ezért a legtöbb horoszkóprendelő közgazdász, majd informatikus” és csak ezt követően jönnek még az „egyszerű”, tehát a mindössze érettségivel rendelkező személyek is.
Ezért is történhetett meg, hogy az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának a kezdeményezői nem a szegény és nem a vallásos ideológiák által uralt társadalmak polgárai voltak, hanem a keresztény kultúra táptalaján létrejött, gazdaságilag fejlett kapitalista-demokratikus civilizáció polgárai.
A birodalmi ideológiaként létrehozott (Annak "kitalált") szekularizált kereszténység paradoxona tehát az, hogy épp a keresztény mentalitás táptalaján jött létre a személyi tudatnak az a felszabadulása, aminek a megakadályozása és visszafojtása érdekében a jézusi tanításokat elferdítették. – Az „Én (az tehát, aki ezt kimondom, aki tehát mondja és gondolja, hogy Én!) vagyok, az út, az igazság és az élet” teremtői azonosság-tudatot jelző mantra helyett, a császári vallás-gyártó papok és püspökök kieszelték, hogy: csak egyedül ő, Jézus az istennek a fia, egyedül ő lehet az út az igazság és az élet.
Talán erre, a jövőben lezajló tanítás-hamisításra is gondolt Jézus, amikor ezt nyilatkozta ki:„Az Én országomat (a krisztusi tudatot elérni képes én-tudat szellemi és társadalmi alapját) az ellenségeim építik fel, azért lesz az jól felépítve.” – Tehát: az Én-tudat országát mindig, annak az ellenségei építik, azért tud az rendkívülien erőssé épülni. És főként, hogy nem az Én-királysága, nem is ebből a világból való!
„A kereszténységben mindennek meg kell jelennie, amit az ember belőle letagadott, és a kereszténységből mindennek el kell vesznie, amit az ember hozzá hazudott.” mondja Hamvas Béla a Scientia Sacra /Harmadik könyv: A kereszténység, / Az evangélium és a levelek c. esszéjében. A Márk evangéliumának a Példázatok Isten országáról című fejezetének a végén azt olvashatjuk, hogy „És sok ilyen példázatban hirdeti vala nekik az igét (Mármint Jézus a tömegnek), úgy a mint megérthetik vala. // Példázat nélkül pedig nem szól vala nekik. (Tehát az ad hoc egybegyűlt tömeghez és a „külső” hallgatókhoz, az exoterikusokhoz - K. Sz. megj.) Maguk közt azonban, a tanítványoknak mindent megmagyaráz vala.” És nem csak itt, hanem máshol is utalnak arra az evangéliumi szövegek, hogy, akárcsak Pitagorász az ezoterikus (udvaron belüli) tanítványainak, Jézus is jóval több , mélyebb és részletesebb, valamint a szellemi megismerésben sokkal messzebb menő, ún. gnosztikus tanítással és értelmezéssel látta el az apostolokat, mint amit az általa „meghívott” sokaságnak: a népnek példázatok és kinyilatkoztatások formájában elmondott. De nem csak a fent idézett szöveg az egyetlen utalás arra, hogy az apostolok beavatása nem az csak utcán, a mezőn, a tengerparton, vagy a templomban történő beszédek és cselekedetek alkalmával történt. Noha, főképp az utóbbi beszédes aktusoknak (gesztusoknak) is jelentős szerepe volt a krisztusi állapot eléréshez szükséges - keresztény - alapállás felvételében. És azt is számításba kell venni, hogy az, ami a négy kanonizált Evangélium szövegben ma található, igen csekély mértékben hiteles.
A komoly vallástörténeti és szellemtörténeti kutatásokat is folytató Hamvas Béla írja az Evangélium és a Levelek című esszéjében: „Az Evangélium tanítása nem vallás, a kereszténység mégis már elég korán vallássá lett. De ha már vallás, nem világhatalmi elv, mégis azzá lett. Vajon a vallásnak szükség-e volt-e arra, hogy utólag becsempészett részekkel és az eredeti elferdítésével önmaga létét igazolja? Igen. De a világhatalmi elvnek (a bizánci birodalmi ideológiájának - K.Sz. megj.) még inkább szüksége volt arra, hogy hatalmát a vallással igazolja. Kétezer év óta alig volt nemzedék, amely valamilyen alakban - akár mint szekta, vagy filozófia, vagy szerzet, ez ellen ne tiltakozott volna. (...) A kereszténység első idejében tudatosan és rosszhiszeműen, világi érdekből, egészen biztos a hatalomért, a hamisítások egész sorát követték el. Az Evangélium szövegét igen sok helyen meghamisították, sokat elhagytak, még többet hozzátettek. Éppen ezért azok a modern, körülbelül kétszáz éve folyó íráskritikák, amelyek az Evangéliumban oly otrombán garázdálkodnak, a kisebb vétket követik el. A nagyobbat azok követték el, akik az első századokban, bizonyos hatalmi csoportok számára a veszedelmes részeket(!) kihagyták, és ugyanazok érdekében kellemes mondatokat toldottak be, hogy legyen mire hivatkozni.” (Ugyancsak e témakörben lásd a Hamvas Béla Bizánc című esszéjét, ugyancsak a Kereszténység-sorozatban.)
A kereszténység tehát, egyáltalán nem abból áll, hogy kérjünk az ő nevében bármit is az atyától, mert azt meg fogjuk kapni, és akkor slussz – pász, már nem is kell kockázatot, meg felelősséget vállalni, nem kell igényes spirituális értéktudattal élni, mert úgy is mindent megkapunk, ami csak kell. Mivel az egész csak azon múlik, hogy az „egy szülött” Krisztuson keresztül kell azt kérni, ami, a legpóriasabb vallás ismérve. Ti., hogy mindenféle, földi és túlvilági létünkre vonatkozó isteni protekcióban lesz részünk, amennyiben a vallásalapító – Aki ebben az esetben még csak nem is akart vallást alapítani… – Szellemiségén, lelkén keresztül kérjük az atyától.
A kereszténység fundamentuma éppen, hogy nem a misztikus koldulásról – üdvösségért, vagy jó életért való könyörgésről – szól, az én spirituális sorsfigyelő, de gyakorló asztrológusi tapasztalataim szerint, hanem éppen hogy fordítva: Nevezetesen, a Világosság- Szeretet nevű kincs-halmozásból, ott, tehát a mennyben, ahol a rablók nem férnek hozza. Vagyis abban áll a keresztény hit (A kincs tudvalevőleg, amely Buddha szerint még a gyémántot is elvágja), hogy: „Akinek nincs attól elvétetik, és akinek van annak még adatik”. És : „Aki meg akarja nyerni életét elveszti azt, és aki feláldozza az életét, megnyeri azt.” Meg: „Az Én váramat (Vagyis: a ”Vagyok aki Én vagyok” (Vagyok az É-tudat) az ellenségeim építik, azért lesz olyan jól felépítve.
Az emberi rendeltetésünk fundamentális kérdéséről van itt szó. Vagyis arról, hogy részt akarunk-e venni tudatosan, abban a legnagyobb ember- és Isten-árulásban, amit a keresztény vallás visz végbe sok – sok száz éve már. A keresztény egyház a Kr.u. 365-ben elkövetett legnagyobb szélhámossággal, amelyben nem, hogy császári parancsra, de császári zsarolásra és fenyegetésre hajtottak végre a Nagy Konstantin által a lóverseny-stadionba zsúfolt papok – püspökök és teológusok, akik éppen, hogy az ellenkezőjére fordították a Krisztusi beavatási rendszerének a lényegét és így kanonizáltak egy egységes vallást az eredeti és párját ritkítóan helytálló krisztusi tanításokból.
Így történt meg tehát, hogy a már Mózes által jelzett “Vagyok” (A Magom, aki Én vagyok) tudatra alapozott beavatás, amelynek csak és csakis egyes szám első személyben van mágikus értelme (gnózisa), vagyis az Istennel való közvetlen – belső és bensőséges és meghitt és intim – kapcsolatnak a tana, át lett ferdítve ismét csak egy ócska vallássá, egy égi protekcióért primitíven könyörgő – kunyeráló nyomorék vallássá, éppen attól a személytől, aki az egyetemes Léttudattal, vagyis az Én-tudattal, az egyéni öntudaton keresztül történő egyesülési és azonosulási lehetőségnek, sőt: kötelességnek – A valóságos és tényleges boldogulásnak – a beavatását (keresztelését) tanította.
Nem a protekcióért – kivételezettségért – való könyörgő imádkozást kell megtanulnunk, hanem azt, hogy miért és mitől van az, hogy „Akinek van annak még adatik, és akinek nincs attól meg elvétetik.” – Az immanens szellemi és lelki gazdagságnak a magától értetődő mágikus erejében való hitnek a csakugyan: csodálatos következményéről van szó. A hit bátorságáról és a bátorság hitéről! Mert honnan másról, és mitől mástól lenne az lehetséges egyébként, hogy „Még nagyobb csodákat is fogtok művelni, mint amit én cselekedtem, az Én nevemben.”, ha nem attól, hogy az apostolok fel fedezik majd a világi én-tudatuk és az árnyék-énjük által a mester életében még teljesen eltakart isteni Ön-tudatukat? Vagyis, hogy az őrök egyetemes Isteni Én- vagyok tudat nevében fognak nagyobb csodákat tenni! Az örök én tudat-által tehát, és nem a Jézus nevében, mind a népszerű gyermekmesében, ahol a „Csuka parancsára és az én akaratomra” varázsolt a mesehős? Nem tehát a másnak (Pl. Jézusnak) alárendelt és harmadlagos és negyedleges én tudat által!
Az első szülötti jogon, amely mindannyiunkat és mindegyikünket megillet, amennyiben méltónak találjuk magunkat erre, és nem kételkedünk. Mert ami ide vonatkozó kétely az Igen – Igen-en, és a Nem – Nem-en túl van, az Jézus szerint, az ördögtől, vagyis a hitetlenségtől való. És ebből a perspektívából az is teljesen világos, és logikus az is, hogy: „Aki nincs velem, az ellenem van.” – Aki nem az örök-énnel van, még a formai logika szerint is, és természetszerűen is, az örök Én ellen van. Nincs tehát „egyszülöttségi” kivételezettség, amit Constantinék eszeltek ki annak érdekében, hogy az “alávalóikat” szellemi gyávaságban és kizsákmányolható – irányítható rabszolgaságban tartsák. Hanem csakis az Én vagyok, aki Én vagyok pozitív mágikus következményekkel járó bátorságára! – “Akinek van füle hallja.”
Azt, hogy a fentiekben leírtak igazak, nem csak a személyes tapasztalat igazolja mindenki számára, aki meri vállalni az igazi önmagát (Az Én-magját), ékesen bizonyítják az apokrif Evangéliumok is. És ezek közül is kiemelten a Béke Evangéliuma, amely nem csak azért jelentős, mert annak a szövegében megtalálható mindaz a kifejezés, ami a kanonizált Evangéliumok szövegében, utólag dogmatikus formulákká vált gyűjtő fogalomként szerepel, az ókor metafizikai látásmódjának megfelelő kifejezések formájában, hanem elsősorban azért mert egyértelmű és határozott tanítást és világos metafizikai értelmezést tartalmaz a beavatandó keresztények (hús, alkohol és más kábulat-okozó táplálék, vagy mesterséges szer mentes!) táplálkozására és étrendjére vonatkozóan is, amely nélkül lehetetlen a megváltáshoz elengedhetetlen szellemi éberség elérése, vagyis az egészséges és zavartalan lelki-szellemi élet.
Aki viszont a Béke Evangéliumát elolvassa, valószínű, hogy azonnal felteszi magában a kérdést: amennyiben Jézus az emberi élet minden aspektusára ilyen részletes alapossággal kitért, vajon nem-e létezik, vagy létezett-e(!), egy olyan Evangélium is (Mondjuk egy a Mérleg, vagy a Skorpió jegyében született szerzőtől – tanítványtól.), amely a beavatandó személyek (utólag: jövendő keresztények) házasságának, illetve a szerelmi és szexuális életének a problémáinak és nehézségeinek a feloldására – spirituális megoldására vonatkozott? A szerelem és a szexualitás, illetve az egész párkapcsolatnak a spirituális és kauzális alapjainak és a megváltódási folyamatban betöltött (Szerintem legfontosabb!) funkciójának a tisztázása és ennek az ősi kiegyenlítődési törekvésnek a megfelelő hétköznapi – kultikus megélése nélkül, nem lehetséges a Lilith-től, a sors-determinációktól való megszabadulás (a megváltás) és az „Atyával” való azonosulás: az „unio mystica” megvalósítása.
Szomorú, hogy ennek, a kereszténység minden részéből az égre kiáltó (és nem utolsósorban veszélyes!) hiánynak a következtében, ma, amikor mint soha máskor, égető szükség lenne az eredeti keresztény alapállás felvételére, egyre nagyobb tömegek és egész néprétegek fordítanak hátat a kereszténységnek és válnak valamely, a szexualitás spirituális és kauzális alapjait is ismertető gnosztikus vallás híveivé. Rosszabb esetben valamely, a szexuális gyönyörcsikarás misztikus és kevésbé misztikus fogásaira és módszereire (pl. káma szutra) alapozott egzotikus vallás-töredék (pl. tantra joga), vagy más „szexuális energia-nyerő” misztikus szekta tagjaivá. Ebben a vonatkozásban még az előbbi problémánál is több zavart okoz az egyházi rend és/illetve a hatalmi intézményi fegyelem fenntartása érdekében kieszelt, a Jézus állítólagos nőtlenségéről szóló dogma. Holott már csak abból is kiderül, pl. hogy a sokat vitatott szerepű (egyesek szerint Jézus-feleség) Mária Magdolna szellemben közelebb állt Jézus ideális szellemiségéhez, mint a férfi-apostolok (Amiként az igazi spirituális életet folytató személyekhez sokkal közelebb áll az élettársuk: a saját személyükkel együtt, a nagy emberi egészet alkotó másik részük, akivel „egy testet és egy lelket” képeznek - mint a barátok, vagy a tanítványok). Mert ő, Mária Magdolna és nem az apostolok, vagy Jézus anyja, Mária „látta”(!) meg először a feltámadt Jézust. Értsd ez alatt, hogy Mária Magdolna fogta fel a Jézus által szellemileg megvilágosított szellemi látó-erejével elsőként a tanítások lényegét.
Nem véletlenül festette Leonardo da Vinci Jézus jobbjára Mária Magdolnát az Utolsó Vacsora című festményén és nem véletlenül írja azt János az Evangéliumában, hogy Jézus az utolsó vacsoránál annak a személynek mondta el, hogy ki fogja őt elárulni, aki Jézusnak a jobbjánál ült és akit Jézus a tanítványok közül a leginkább szeretett!
Több mint valószínű, hogy az a spirituális felelősség éberségén alapuló, megváltoi mágikus állapot, amit a Lilith-inverziót feloldani (kibogozni) és megszüntetni hivatott Krisztusi kinyilatkoztatások szolgáltak, és ami a Jézust hallgató ad hoc összesereglett tömeg (a sokaság) számára ígéret volt, az, az apostolok számára egyes vonatkozásaiban már a Jézus idejében megélhető volt. Ez, az isteni magnak (Az ön-magomnak, az Én-tudatnak) a felszabadításával, majd vezér-tudatnak való megtételével, egyre inkább erősödő és valamikor a jövőben minél teljesebben megvalósítható, tisztult szellemi állapot, a spirituális és kauzális tisztánlátást és bizonyos természetfeletti (mágikus: öngyógyítói, vagy pozitív életkörülmény-idézői) képességek kialakulását jelentette. Ezt, a félelem és szorongás nélküli létállapotot, az apostolok egyéni sors-elemeit (karmáját) már a Jézus életében feloldó és így, azokból a nyers személyi tulajdonságaikat meghaladó képességeket kiváltó gyógyító erőt és Logosz- erőt: szellemi tisztánlátást és e rendkívüli (természet feletti) tudással párosuló szellemi-erőnléti állapotot nevezte Jézus boldogságnak, az Isten országának, majd a mennyek országának máshol pedig a királyságnak.
De tévedés ne essen: ez nem olyan állapot és nem is olyan spirituális hely, amit a beavatott tanítvány a „Mester” jóvoltából és saját szorgalmának köszönhetően el tud érni, vagy amit a „keresztény ember” a túlvilágon tud elérni. Ez, az elképzelhetetlenül finom (könnyű) természetfeletti és a természet előtti örök élet-forrással való közvetlenül intim és bensőséges (meghitt!) kapcsolatban megérezhető, határtalan és mindenható boldogsági állapot (a Sinto, a Tao, a Nirvána) öröktől fogva létezik. Nem keletkezik és nem múlik el az időben mert, maga az örök megváltásban - kiegyenlítettségben – élő, „nyugalmas” abszolútum. Az, az ősállapot ahonnan (és amiből) minden lény származik és ahova csak a kibogozhatatlanul zavaros képzeletű (a bűnbeesés: az életnyerési és protekciós üdv-nyerési lehetőség tévképzete miatt éberségét vesztett), és a „vissza-hívásnak” (A szeretetnek) megveszekedetten „ellenálló” bűnözőknek a sötét lélek-szelleme (Magja!) nem kerülhet vissza. (Ezek a hibás öntudatukról lemondani képtelen személyek kerülnek még az életük során, vagy a haláluk után, a hibás tévképzetektől való megszabadulási lehetőséget jelentő és, az elengedést kiváltó fizikai, vagy éter-testi fájdalom-állapotba, vagy a szenvedés-teli, de a megszabadulás vágyával és reményével „fűtött” purgatóriumba. A szeretetet- és a világosságot (Az isteni értelmet: Az Én-tudatot) elutasító reménytelenek spirituális struktúrája viszont, a megsemmisülés – szétbomlás után, vissza kerülnek az Ős-Lilith által létrehozott kaotikus idea-világba: a pokolba.
Azok, a Béke Evangéliuma szellemének megfelelően áldozatkész, tehát az életvezetést a felelősségteljesen értelmes (Világos!) Én-üknek átadó, tehát mindig a „szeretőn” boldog (spirituális!) tudatuk által vezérelt, tehát az egyéni sorsukkal (karmájukkal) egyenesbe (harmóniába) került személyek (A tényleges személyi sorsfeladataikat felvállaló és az által szellemben és lélekben lassanként megnyugodó és megvilágosodó, valamint az egyetemes teremtés-rendeltetésén fekvő igazságot bátran barmikor bárki előtt felvállaló és bárki számára kimondó és annak az érvényesítéséért akár a harcot is felvállalószemélyek – Lásd a Hegyi beszéd „kegyetlenül kemény” nyolc boldogságát! – és harmonikus párkapcsolati - szexuális életet folytató (a teremtéssel nem ellenkező), és nem utolsó sorban „tisztán” táplálkozó eljutnak már az életük során a mennyei állapotba., Ők semmilyen szempontból nem élnek kábulatban, mert több éve már, hogy éberekké váltak. Ők azok, akik ismerik azt a belső, rendkívülien – sejtelmesen! – finom, de határtalan biztonságérzetet adó boldogság-állapotot, aminek semmi köze nincs az érzéki - érzelmi örömökhöz, a vallásos kábulathoz és a misztikus extázishoz.
Ez az, a hétköznapi ember által természetfelettinek képzelt és így nevezett „erőt” serkentő logoszban való élés. Ez az, a Logosszal való - azonosság élmény, amelyben a személy egyértelműen és egyszerre tudja és érzi, hogy az ő személyi létezésének (életének) az oka és célja azonos a teremtés okával és céljával. És ebben az idővel megrendíthetetlenné váló meggyőződésében: a hitében, nem csak hogy félelem nélkül, misztikus biztonságtudatban éli a hétköznapi életét, hanem folytonos örömben, boldogságban és egészségben. Illetve, az ennek a tudat-állapotnak (Lásd azt a bizonyos módosult tudat-állapotot, amit az őskeresztények állítólag a vízbe mártózással tudtak elérni, de persze, ez csak egy jelképes kultikus gesztus volt arra, hogy érzelmileg és képzeletileg is, nem csak tudatilag egybe kapcsolódtak a „Nagy-Én”-nel.) megfelelő köznapi kreatív - teremtő tevékenységben. Amely „módosult” tudatállapot, egy és azonos és az abszolút boldogság létben megszülető, ősi teremtés okával, a Szeretettel. A „módosult” keresztény tudat-állapot tehát, a teremtés ősi és első funkciójával való teljes azonosulásának a következménye, miközben eredetileg is abból ered. Ez tehát nem más, mint az Ős-Lilith által megzavart ősi, öntudati állapotnak az emberi személyben való helyreállítása.
Hiába olvassák fel tehát, a fent leírt módosult tudatállapottal nem rendelkező, aranyozott palástokba bujt keresztény papok millió alkalommal, hogy „ne aggodalmaskodjatok azért, hogy mit esztek holnap és holnapután, mert épp az általuk a Lilith- öntudatban tartott, „hivatalos” (vallásos) keresztények azok, akik a leginkább aggodalmaskodnak azért, hogy mit fognak enni holnap és holnapután. (Lásd a degenerált a homoszexuálisok állítólagos házasságát törvényesnek képzelő tudatállapotokat kitermelő, magukat valamikor kereszténynek nevező, nyugat-európai államokat.) És ha nem magukért aggódnak, akkor azért az egy szem, vagy maximum két gyermekükért, akiknél azért nem vállalnak többet, hogy nehogy a „több száj etetése” és óvodába, iskolába járatása, az öncélú (korrupt) jóléti - keresztény boldogságtól megfossza őket!
Csakis azok, akik ezt, a maximális éberség útján megszerezhető elixírt, ezt az öntudat-azonosulásból eredő kifogyhatatlan (immanens) boldogságot a sokadik meditációban megkóstolják és újabb és újabb meditációk során megtapasztalják, majd azután a mindennapi életében is megidézik és begyakorolják, csak azok a személyek nem aggodalmaskodnak, és nem sajnálkoznak. Ők, ebben a lényük gyökeréből eredő, immanensen áradó örök boldogságban élve, az egész lényükkel tudják azt, hogy a teremtés célja és értelme éppen ez a „módosult” megváltott tudatállapotnak az elérése, az abban való létezés és az, az szerint való élet. Ők tudják azt, hogy ebben a pozitív létezési állapotban ők nem az élet mellékszereplői, akik nem képesek érvényesíteni a képzelet-világuknak megfelelő akaratukat. Hogy ők nem olyan mellékszereplői az életnek, akiknek a „vak természet” törvényeivel szemben védekezni kell, hanem a teremtő-akarat érvényesítési lehetőségekkel rendelkező személyek, akik az egyetemes teremtőerőkkel és az egyetemes törvényekkel való, belső – intim (szubjektív) és külső (objektív) együttműködés által, krisztusi szinten, harmonikus kapcsolatban állnak, mind a természeti és szociális környezetükkel mind az egyetemes (Isteni) létezéssel.
Ez a sors-félelmektől és sors-ellenes ambícióktól való megszabadulást és a fejlődési - teremtői képességek szabad gyakorlását lehetővé tevő, egyéni szabadságot, lelkierőt és testi egészséget (is!) adó mágikus állapot. Ez a Vízöntő által megtestesített spirituális erőtér és az annak megfelelő XI. ház által megtestesített egyetemes teremtőerőkkel és az egyetemes törvényekkel való együttműködési képesség kialakulásának az életköre. Ez a megszabadulás elsősorban és mindenek előtt, csak és csakis, úgy érhető el, ha az ember a teremtés két, egymást kölcsönösen feltételező és átható első őselvvel, az Isteni Fénnyel (a megváltói értelemmel) és szeretettel kapcsolatba és harmóniába kerül. Addig, amíg ezekkel teljes kapcsolatban és harmóniába nem kerül, gyakorlatilag nem tehet szabadon semmit sem. Az első teremtőerő, amivel teljes kapcsolatba és minél nagyobb harmóniába kell kerülnie, a teremtésben való feltétel nélküli személyes részvétellel: a Hold által megtestesített gyermekáldással, illetve a gyermekáldás minden előfeltétel nélküli elfogadásának az elvével.
A második az elsőnél is sokkal mélyebb és nehezebb problémákat felvető – mert egyetemes tájékozódás nélkül: tehát kimerítő és alapos metafizikai ismeretek nélkül, megvalósíthatatlan! – arányos személyiség és személyi akarat érvényesítési késztetéseivel való harmóniába kerülés. Ez akkor valósul meg, ha valaki a Plútó által megtestesített első szellemi tudat őselvéhez (amely alapján élete minden mozzanatában az egyetemes törvényekkel összhangban, azok szerint kell érvényesítenie a személyi akaratát) igazítja céljait, akaratát és egyéni döntéseit. Miután ezen, az emberi létet fenntartó két oszlop által szegélyezett kapun: az arányos személyi tudat (Az öntudat) elérésén és annak a harmonikus érvényesítési képességének (Amit Marcus Aurelius, a mysztész császár úgy fogalmaz meg imájában, hogy „Istenem adj erőt, hogy megváltoztathassam azt, amit meg kell változtatnom de ahhoz, hogy ne akarjam megváltoztatni azt, amit nem kell megváltoztatnom.”) az oszlopán álló és a teremtésben való személyes részvállalás (a gyermeknemzés és a gyermekáldás feltétlen elfogadása, valamint a gyermekek felelősségteljes gondozása és nevelése) élet-oszlopon álló "kapun" valaki átjut, az a személy eléri azt, amit a Tabula Smaragdina így fejez ki, hogy: „… előled minden sötétség kitér.”
Ezért mondja Jézus, hogy a mennyek országa olyan, mint egy mérhetetlen értékű kincs amit ha egy ember a mezőn megtalál, azt nem viszi haza, hanem a kincset a lelőhelyre vissza teszi és haza megy és még keményebben dolgozik tovább, majd miután elég pénzt keresett, eladja mindenét és csak azután, hogy azt a földet, ahol a kincset megtalálta, teljesen megvásárolta, csak akkor ássa ki és hasznosítja. Akkor tehát, amikor nem csak a kincset, hanem annak az egész környezetét a magáénak tudja. Akkor élhető át folytonosan a mennyek országát jelentő boldogsági állapot szorongás és félelem nélkül. Akkor lesz boldog, egészséges és kreatív az életünk, ha képessé váltunk teljes odaadással részt venni a teremtésben (az utódok megszülésében és gondozásában - nevelésében) és arra, ha képessé váltunk a mások fejlődési programján alapuló (létező!) személyiségét maximálisan tiszteletben tartva maradéktalanul felvállalni és kinyilvánítani az egyetemes törvényekkel összhangba hozott személyi elképzeléseinket és érvényesíteni a személyi akaratunkat.
Azért, hogy ne csak a tanítványok, hanem az emberiség is értse meg, hogy el kell fogadnia azt a tényt, hogy a teremtés – megváltás spirituális törvényei és a természet törvényei – elemei, folyamatai és jelenségei nem az ember és a személy ellenségei. És azt, hogy éppen ezért, az embernek feltétel és ravasz huncutkodás nélkül el kell fogadnia az egyetemes törvények morálja szerinti életet, ahelyett hogy elhárítaná és elzárná magát a közvetlen kapcsolattól és bebiztosítaná magát a természet jelenségeivel szemben, Jézus a Lilith által átalakított szélsőségesen új spirituális ősideák isteni integrációját biztosító karma-oldáshoz vezető alapállás felvételének a lehetőségét (Jó hír) tanította és nem egy új vallást tanított. És azért, hogy ennek a tanításnak a lényegét és fontosságát elfelejthetetlenül kifejezze, tehát azért, hogy az egyéni és ez által az egyetemes kiegyenlítődés megvalósulását szolgáló karma-feldolgozás érdekében történő sors-elfogadás szimbólumaként felfeszítette magát a szaturnuszi szellemiséget jelképező természet-keresztre! – Ez a Jézus által tanított kiegyenlítődési – megváltási életprogramnak (a keresztnek: a spirituális fejlődést kiváltó egyéni erőfeszítéseket igénylő nehézségeknek) és az egyetemes törvényeknek a feltétel nélküli, odaadó elfogadása, Jézusnak a földkerekség minden vallásalapító tanítójának, prófétájának és szentjének a tanítását messze felülmúló (örökkön érvényes!) beavatási leckéje. Minden elmélet, vagy gyakorlat, ami ezt meg akarja kerülni csak misztikus fantazmagória és különböző vallásideológiákat szolgáló legenda.
A mennyek országa viszont, aminek az elérését (az oda való belépési - bejutási lehetőséget) Jézus kilátásba helyezett azok számára, akik a megváltást - megváltódást a sorsfeladataik (személyi keresztjük) vállalásán keresztül megvalósítják, nem más, mint az, a minden szempontból kreatívnak nevezhető földi létállapot, amelyben az ember számára, a spirituális - mágikus képességeinek a gyakorlási (használási) lehetőségével együtt, és az által, minden lehetőség is megadatik ahhoz, hogy boldog és elégedett (derűs) életet folytathasson.
Mágikus (Gyógyító és életrendező) hatása ugyanis, nem csak a szerelemnek, a bátorságnak, a helyes értéktudatnak, a szülői felelősségnek, a szellemi értelemnek, az érzelgősségtől megtisztított szeretetnek van, hanem első sorban a teremtő-megváltó egyetemes léttudattal való azonosulási képességnek: a mindenkiben ott szunnyadó Krisztusi öntudatnak van. Annak az öntudatnak, amely a szédült karma-dagasztástól és a sorssal szembeni ellenséges magatartási formáktól, illetve a sors-kicselezési reflexektől, valamint a misztikus káprázattól és vallásos kábulattól mentessé tud válni.
Az a mágikus erőtér – amit egy megváltott személy megvalósít és megtestesít a mindíg boldoggá vált - Bolondos személyi öntudatának (Az isteni tudatának) a karmától való maradéktalan megtisztításával! –, jelenti tehát azt a bizonyos mennyek országába (Királyságba, Boldogságba) való bejutási, belépési (megvilágosodási és azonosulási) beolvadási-, abba való felszívódási- lehetőséget (képességet) és szükséget, amiről Jézus beszélt. És amit csak és csakis a természeti élettel járó sorsnehézségek maradéktalan vállalása segítségével, azok által lehet megvalósítani.
A fent elmondottak tükrében és legutóbbi felfedezéseim és meglátásaim szerint, a horoszkóp-értelmezésben és a rendeltetés kérdésében is, a Napjegy és az Aszcendens pozíciók és fényszögek szerinti értelmezése, óriási jelentőséggel bír. Sőt, talán százszor nagyobb jelentőséggel bír, mint a többi bolygó értelmezése, mivel, ezek jelzik a személynek az öntudatát, ami egyenesen az Isteni - egyetemes - léttudattal áll kapcsolatban, de úgy, hogy ebbe a közvetlen kapcsolatba, bele tartozik a karma-motívumok mély-feltárása és a metafizikai csúcsokig (Az Isten azonosság-tudatig, az isteni azonosság-érzékeléséig) elmenő értelmezése is. Amennyiban ez nem történik meg, az öntudatnak a karma-pontok, és a kínai évjárat szerinti karmák felfedésével is járó, karmikus meghatározódásának a hajszálerekig és az ősforrásig (Az ősforrásnál történt, és az illető karmák által jelzett idea-elemek meghibásodásáig...) visszamenően, a többi-, vagyis pl. a horoszkópoknak a bolygók szerinti értelmezése semmit nem ér.
Mert hiába javít a mentalitásán az ember a bolygók által jelszett életfeladatai szerint, hogyha zavaros és hibás maradt a központi öntudatával, vagyis az Istennel való kapcsolatát jelentő felettes énjével valókapcsolata. Pl. hiába akar minden porcikájával és zsigerileg is "jó-ember" és szeretetteljes ember és világos és letisztult spirituális eszmék szerint vezérelt és ezért derűs ember lenni, amennyiben a mély-tudattalanjában rejtőznek még a tűz- és esetleg a bak-karmájából is eredő, abban, azokban rejtőző, sértődési-, bosszú-állási és a gyűlölködési reflexei, sőt: az eltüntetési – gyilkolási reflexei, a kevélység, a dölyf, a narcisztikus és lenézési - rágalmazási reflexei, az irracionális félelemi, a szeretet alá rejtett kapzsiságról és a gyűjtési mániáról, vagy a rejtett perverziós vonzódásokról nem is beszélve.
De mindez, vagyis a minél teljesebb karma-oldás, még csak az asztrológiai feltétele a boldog üdvözülésnek. Az igazi boldog és kiegyenlített állapotot csak és csakis akkor és úgy érheti el az ember már a földi életében, hogyha képessé válik Jézusnak azt a figyelmeztetését beváltani és megvalósítani és folytonosan gyakorolni, hogy a legfőbb ellenségeit kell szeretnie a leginkább és főképpen és folytonosan. De nem azért, hogy legyőzze azokat, amint a Megváltó szájába adja az evangélium ezt a tanitást! Hanem azért, mert csakis igy és csakis ez által tudja beteljesíteni az igazi, a tényleges metafizikai rendeltetését. Mert csak és csakis igy válhat hasonlóvá az őt teremtő és létrehozó Atyához és csakis igy és ez által egyesülhet vele. Csakis igy válhat ellenség-képzet nélkülivé és csakis igy gondoskodhat ő is jósággal, tehát helyesen a teremtés és a megváltás folyamatairól.
32 év gyakorló asztrológusi tapasztalataim alapján, elárulom nektek az élet legfőbb titkát. Tehát az egészség és a gyógyulás legfőbb titkát, amit a magváltó már fel fedett 2000 évvel ezelőtt, de amit alig vett komolyan bárki is, nem, hogy az egész emberiség. Vagyis elárulom nektek a horoszkóp-fejtésekből egyenesen kikövetkeztethető, igazi megváltás és az igazi üdvözülési lehetőség legfőbb titkát. Jézus arra tanított, hogy szeressük az ellenségeinket és le fogjuk győzni őket. Ezzel sokan próbálkoztak és próbálkoznak, de kevesen jutnak el ehhez a győzelemhez. Tudjátok, hogy miért? Azért, mert nem azért kell szeretni, figyelem: igazán, szívből és feltétel nélkül és odaadó önzetlenséggel szeretni az ellenségeinket – És igen is: leges-, de legeslegfőképpen, az ellenségeinket -, mert így és ez által, azok elveszítik a felettünk való erejüket.
Illetve azért, mert ők sem tudják, hogy miért, de elállnak a velünk szembeni, ellenséges magatartásuktól, és ez által tényleg legyőzhetjük őket, anélkül, hogy harcolnunk kellene velük! Nem, nem ezért kell szeretnünk a legádázabb, vagy a számunkra legnagyobb lehetséges veszélyt jelentő ellenségeinket! Hanem azért, mert metafizikailag (megváltástanilag) ez az egyedüli élet-célt beteljesítő magatartás és cselekedet. Hiszen mindaddig, amíg ellenségeink vannak, mi is megváltalanok maradunk, mivel nem vagyunk kiegyenlítődve! Az ellenségek (Vagy az ellenség, ha van), teljes értékű és feltétel nélküli (belső) és öntudatos szeretete tehát sokkal fontosabb a családtagjaink és a más, számunkra fontosan kedves személyek önzetlen szereteténél…
Én is neki fogtam napok óta feltétel nélkül és tehát haragvás és bosszúvágy és gyűlölködő érzéseket okozó rossz emlékek nélkül szeretni, mindazokat, akik gyermekkoromban és fiatal koromban kővel dobálva betörték a fejem, vagy megvertek anélkül, hogy erre valamilyen okot adtam volna. Vagy, más felől, ugyancsak a gyermekkoromat és a fiatal-koromat is, egy szüntelen dráma-sorozattá tevő, és ez által azt, 9 éves koromtól teljesen tönkre tevő, iszákos mostoha apámat is el kezdtem feltétel nélkül és önzetlenül szeretni, és igen: Ceausescut is, és a gonosz feleségét. Elena-t is szeretem visszamenőleg és a túlvilágon (A pokolban?) is, és így tovább, mindenkit, de mindenkit aki bántott, sértett és bántalmazott, megalázott, vagy aljasságot követett (látszólagos igazság-gyakorlással igazságtalanságot követett) el ellenem.
Ezt a szeretet-gyakorlást ajánlom tehát mindenkinek, aki még figyel arra, amit mondok mostanában. Nem csak, hogy nagyszerű - felszabadító és abszolút biztos-gyógyító érzést és magatartást ad ez a teljesen újszerű - régi alapállás, de ezeregy irányú megvilágosodást, spirituális Világosságot is.
Éljetek teát ezzel a nagyszerű lehetőséggel és az életetek legfontosabb krisztusi céljával, vagyis ezzel, az igazi és végleges megváltással, minél hamarabb és minél teljesebben.
32 év gyakorló asztrológusi tapasztalataim alapján, elárulom nektek az élet legfőbb titkát. Tehát az egészség és a gyógyulás legfőbb titkát, amit a magváltó már fel fedett 2000 évvel ezelőtt, de amit alig vett komolyan bárki is, nem, hogy az egész emberiség. Vagyis elárulom nektek a horoszkóp-fejtésekből egyenesen kikövetkeztethető, igazi megváltás és az igazi üdvözülési lehetőség legfőbb titkát. Jézus arra tanított, hogy szeressük az ellenségeinket és le fogjuk győzni őket. Ezzel sokan próbálkoztak és próbálkoznak, de kevesen jutnak el ehhez a győzelemhez. Tudjátok, hogy miért? Azért, mert nem azért kell szeretni, figyelem: igazán, szívből és feltétel nélkül és odaadó önzetlenséggel szeretni az ellenségeinket – És igen is: leges-, de legeslegfőképpen, az ellenségeinket -, mert így és ez által, azok elveszítik a felettünk való erejüket.
Illetve azért, mert ők sem tudják, hogy miért, de elállnak a velünk szembeni, ellenséges magatartásuktól, és ez által tényleg legyőzhetjük őket, anélkül, hogy harcolnunk kellene velük! Nem, nem ezért kell szeretnünk a legádázabb, vagy a számunkra legnagyobb lehetséges veszélyt jelentő ellenségeinket! Hanem azért, mert metafizikailag (megváltástanilag) ez az egyedüli élet-célt beteljesítő magatartás és cselekedet. Hiszen mindaddig, amíg ellenségeink vannak, mi is megváltalanok maradunk, mivel nem vagyunk kiegyenlítődve! Az ellenségek (Vagy az ellenség, ha van), teljes értékű és feltétel nélküli (belső) és öntudatos szeretete tehát sokkal fontosabb a családtagjaink és a más, számunkra fontosan kedves személyek önzetlen szereteténél…
Én is neki fogtam napok óta feltétel nélkül és tehát haragvás és bosszúvágy és gyűlölködő érzéseket okozó rossz emlékek nélkül szeretni, mindazokat, akik gyermekkoromban és fiatal koromban kővel dobálva betörték a fejem, vagy megvertek anélkül, hogy erre valamilyen okot adtam volna. Vagy, más felől, ugyancsak a gyermekkoromat és a fiatal-koromat is, egy szüntelen dráma-sorozattá tevő, és ez által azt, 9 éves koromtól teljesen tönkre tevő, iszákos mostoha apámat is el kezdtem feltétel nélkül és önzetlenül szeretni, és igen: Ceausescut is, és a vele együtt lelőtt gonosz feleségét is szeretem visszamenőleg és a túlvilágon (A pokolban?) is, és így tovább, mindenkit, de mindenkit aki bántott, sértett és bántalmazott, megalázott, vagy aljasságot követett (látszólagos igazság-gyakorlással igazságtalanságot követett) el ellenem.
Ezt a szeretet-gyakorlást ajánlom tehát mindenkinek, aki még figyel arra, amit mondok mostanában. Nem csak, hogy nagyszerű - felszabadító és abszolút biztos-gyógyító érzést és magatartást ad ez a teljesen újszerű - régi alapállás, de ezeregy irányú megvilágosodást, spirituális Világosságot is.
Éljetek teát ezzel a nagyszerű lehetőséggel és az életetek legfontosabb krisztusi céljával, vagyis ezzel, az igazi és végleges megváltással, minél hamarabb és minél teljesebben.
32 év gyakorló asztrológusi tapasztalataim alapján, elárulom nektek az élet legfőbb titkát. Tehát az egészség és a gyógyulás legfőbb titkát, amit a magváltó már fel fedett 2000 évvel ezelőtt, de amit alig vett komolyan bárki is, nem, hogy az egész emberiség. Vagyis elárulom nektek a horoszkóp-fejtésekből egyenesen kikövetkeztethető, igazi megváltás és az igazi üdvözülési lehetőség legfőbb titkát. Jézus arra tanított, hogy szeressük az ellenségeinket és le fogjuk győzni őket. Ezzel sokan próbálkoztak és próbálkoznak, de kevesen jutnak el ehhez a győzelemhez. Tudjátok, hogy miért? Azért, mert nem azért kell szeretni, figyelem: igazán, szívből és feltétel nélkül és odaadó önzetlenséggel szeretni az ellenségeinket – És igen is: leges-, de legeslegfőképpen, az ellenségeinket -, mert így és ez által, azok elveszítik a felettünk való erejüket.
Illetve azért, mert ők sem tudják, hogy miért, de elállnak a velünk szembeni, ellenséges magatartásuktól, és ez által tényleg legyőzhetjük őket, anélkül, hogy harcolnunk kellene velük! Nem, nem ezért kell szeretnünk a legádázabb, vagy a számunkra legnagyobb lehetséges veszélyt jelentő ellenségeinket! Hanem azért, mert metafizikailag (megváltástanilag) ez az egyedüli élet-célt beteljesítő magatartás és cselekedet. Hiszen mindaddig, amíg ellenségeink vannak, mi is megváltalanok maradunk, mivel nem vagyunk kiegyenlítődve! Az ellenségek (Vagy az ellenség, ha van), teljes értékű és feltétel nélküli (belső) és öntudatos szeretete tehát sokkal fontosabb a családtagjaink és a más, számunkra fontosan kedves személyek önzetlen szereteténél…
Én is neki fogtam napok óta feltétel nélkül és tehát haragvás és bosszúvágy és gyűlölködő érzéseket okozó rossz emlékek nélkül szeretni, mindazokat, akik gyermekkoromban és fiatal koromban kővel dobálva betörték a fejem, vagy megvertek anélkül, hogy erre valamilyen okot adtam volna. Vagy, más felől, ugyancsak a gyermekkoromat és a fiatal-koromat is, egy szüntelen dráma-sorozattá tevő, és ez által azt, 9 éves koromtól teljesen tönkre tevő, iszákos mostoha apámat is el kezdtem feltétel nélkül és önzetlenül szeretni, és igen: Ceausescut is, és a gonosz feleségét. Elena-t is szeretem visszamenőleg és a túlvilágon (A pokolban?) is, és így tovább, mindenkit, de mindenkit aki bántott, sértett és bántalmazott, megalázott, vagy aljasságot követett (látszólagos igazság-gyakorlással igazságtalanságot követett) el ellenem.
Ezt a szeretet-gyakorlást ajánlom tehát mindenkinek, aki igazából boldog és egészséges akar lenni, illetve aki a Hegyi Beszéd első mondatának a szellemében Bolond akar lenni. Nem csak, hogy nagyszerű - felszabadító és abszolút biztos-gyógyító érzést és magatartást ad ez a teljesen újszerű - régi alapállás, de ezeregy irányú megvilágosodást, spirituális Világosságot is.
.
Gyomaendrőd 2024 június 11.