A sokszerűség létezik. De nem egyenlő a liberalizmussal , s nem hívja azt létre semmilyen szükséghelyzetben sem. A liberalizmus egy ugyanolyan nagy, téves eszme, mint bármely másik, ami elméletben az emberiség javát látszik szolgálni, és a gyakorlati valóságban pedig társadalmakat, magát az emberiséget teszi értéktelenné, tévelygővé, ön- és közveszélyessé, úgy, mint a nacionalizmus és a szocializmus.Csak nézzük meg e két utóbbi fogalom szótövét: náció, azaz nemzet. Szociál, azaz társadalom/együttélés. Mi ezekkel a gond? Semmi. A gond az "-izmus".
Az "-izmus" erőltetés, erőszak, természetellenesség, hazugság, hamis eszme. És „-izmus" is csak egy van. Mert mind ugyanolyan. Lehet ezer színe, s arca, beszélhetnek róla ezerféleképpen, lényege sosem változik. A lényeg, mindig ugyanaz, a végeredmény minősége mindig ugyanaz: hamis / negatív / rossz.
Libera / liberál - szabadság, a helyesen értelmezett szabadsággal sincs gond, csak a mesterséges, természetellenes, egoista kényelmességet, minden személyi hibának teljes jogot adó igénytelen, értékfosztó "-izmusnak", az „izmus" tömegekre szabott, tömegigényt elégít ki, tömeges tévideák rangra emelése.
Van, aki egyéni szabadság-elvét összetéveszti a liberalizmussal és a humanizmussal, anélkül, hogy ezt észrevenné. A szabadság a fejlődés, és az egyéni teljesség kibontakozásának lehetőségét kellene szolgálja, de ez nem azt jelenti, hogy újításképpen elvetjük erkölcseinket, hogy minél több személyiségi ferdeségre, öncélú tévelygésre, téves értékrendre mondhassuk, hogy az is rendben van és az is jó, nem a minősítés határait kell kitolni és elmosni, eltörölni a szabadság elve segítségével, hanem felfedezni a legkreatívabb és legemberségesebb javítási, fejlesztési lehetőséget. És az emberséges magatartás nem a humanIZMUS (erről később még lesz szó, hogy miért nem). Az izmusokról való eszmefuttatásommal csak annyit szeretnék tisztázni, hogy az asztrológiának is van egy tiszta alapeszméje, ami nem azonos sok mai tradicionálisan jósolgató (tehát tippelő-kuruzsló, vagy egyenesen fekete mágiát, ráolvasást, önbeteljesítő jóslatot gyártó), vagy modernül pszichologizáló, a lelket, leglustább részünket kiszolgáló, a bajokért, gondokért való felelősségvállalás halvány igényét és terhét messzeröpítő, a lelket felelősségvállalás nélkül is kényelemhez juttatni akaró képtelen elméletek önismereti módszereivel, sem a misztikusan ezoterikus legtöbbször szintén modernül egymással összevegyített vallási tanításokkal, mert sem a pszichológia, sem semelyik hitből vallássá (=külsőséggé) alacsonyodott tan nem hozható egy lapra a valódi asztrológia karmafeltáró és karmameghaladást segítő funkciójával.
Az asztrológia ismeri a sokszerűséget (végtelen analógiák közös lényeggel), a szélsőséget, az összetettséget és mint a legmélyebb teljes önismereti tudás felszabadít az „állati sorból", a negatív karmaprogramok vak és egyre nyomorúságosabb futtatásából, az alól, hogy megjósolható legyen mindenféle jött-ment kereskedelmi "asztrológiát" űző kufár számára, hogy XY milyen bolygó álláskor / milyen évszakban eszik, iszik, költözik délre, szaporodik stb. És mikor megy férjhez, válik el, köt jó üzletet, arat bulvársikereket, nevel indigó gyereket, azaz különleges, misztikus és/vagy tudományos álcák mögé rejtett állati képességeket alulmuló jós-tudással ment fel a szabad akarat és tudatos életvezetés embert próbáló és emberhez méltó terhe alól "hivatásszerűen". Ez nem asztrológia, nem önismeret, nem spiritualitás, nem metafizika, hanem vándorcigányok bazárából való jelmezvásárlás. Önbeteljesítő, és be-nem-teljesedő jóslatok szappanopera sorozata, a felszíni jelenségekkel való taktikázás, bábú-tologatás...
Ezek a nagy tévedései az asztrológiáról sok jóslatkérőnek és jövőesemény osztogató misztikus szerencsejátékosnak.
Nem az a kérdés, hogy mikor lesz az esküvőm, hanem, hogy ki vagyok, mi van bennem, ami miatt egyedül vagyok, vagy nem értem meg a társam, nem értem a világot, a gyerekeimet, amiért úgy érzem ők nem értenek és mi lehet ennek a következménye és hogyan helyezhetem az életemet a megfelelő vágányra, a boldogság elérésére hogyan törekedjek eredményesen és ne csak látszat sikereket felmutatva.
A másik tévedés (a kisebb) az ítélet- azaz értékrend-mentes jellemrajz leíró asztrológus, a liberális szeretetszolgálati asztrológus, aki nem mond olyat, hogy a születési képlet negatívumokat rejtene... Minden tulajdonság jó, csak össze kell rázódniuk a személyiségen belül... Van, hogy fel kell oldani a gátakat, van, hogy nem, ahogy a helyzet kívánja. Örök „igazságuk", hogy az igazság és a valóság egyénenként változó... Csakhogy ez nem igaz, mert szerintük pontosan a lényege lehet ezerféle és homlok-egyenest ellentmondó.
Igazság egy van.
Valóság egy van.
Az ítéletmentes, az egy és örök értékrendet a többezer érvénytelennel a lehetőségek variációjaként kezelő, emberbaráti tanácsadó pont a legnagyobb bajt, a legnagyobb nehézséget hagyja humanista, "emberbaráti" módon, hogy magunkkal vigyük az egész életünkben. A karma törvénye által hol ilyen sorscsapásnak, s hol olyan sorscsapásnak kitéve, és kisebb, nagyobb folytonos elégedetlenségi érzéseknek és egyre hamisabb célok hajszolásának kitéve.
A különböző misztikus és pszichológiai tanok aligha visznek közelebb a boldogsághoz és a valós önismerethez. A nyugati típusú modern társadalomban nem igazán tervez senki hosszútávra, és úgy hiszik, csak 40 éves korukig kell sikeresnek lenniük, s utána... arra jobb nem is gondolni, mert az az öregség, és az rémes. Azzal nem lehet mit kezdeni, így szabad akaratukból nem érnek el semmi lényegeset csak olyan világi sikereket, amiktől 40 fölött 50 felé olyan üresnek érzik az életüket, s elhasználtnak magukat a vakvágányon való hajtásért, hogy bele is rokkannak, vagy sokan belehalnak. Lehet sorolni vég nélkül az érett felnőtti korra tönkremenő, idős kort alig megélő életeket, amik pont azért végződnek rosszul, mert sohasem voltak sínen, minden csak látszat, s múló élvezet és önkényeskedés volt. És így járnak azok is, akik a 40 fölötti éveket a tapasztalatlanságból könnyed felszínességgel, egy-két őrült hobbival, és szenvedélyes szerelemekkel megélt addigi életük töretlen folytatásaként és a távoli jövőbeli, igazából nem is várt családalapítástól biztonságos távolságban képzelik el.
Az igazi asztrológia, amilyen csak egy van, aminek a lényege az, hogy az ember felszabadítsa magát a negatív, azaz az életet kisiklató késztetései alól és megtalálja a módját a saját boldogságának, értelmes vágyainak megvalósításának, ÚJRA ÉS ÚJRA és amíg él, s nem csak 40-50 éves koráig. Spiritualitás (azaz egészséges és igényes) szellemiség nélkül az emberiség csak tévelyeg, feleslegesen szaporodik, hiszen, mint állat nincs funkciója a természetben. Megfelelő szintű szellemiség, spirituális tudás nélkül funkció nélküli az élete, jól ábrázolja ezt az is, hogy a modern, nyugati típusú társadalomban minél több felesleges dolgot tesznek/termelnek az emberek, annál kisebb a gyermekvállalási kedvük, nincs amit tovább adjanak, nincs szellemiség (életképes hitrendszer, értékrendszer, egészséges lelkiség stb.).
Durván szólva a modern ember egy evolúciós zsákutca, de kiválik belőle is (ahogyan minden korban kiválik) egy fejlődés-képes embertípus, aki képes visszanyúlni az ősi tudáshoz, a spiritualitáshoz, az asztrológiához, a metafizikához, tovább értelmezi ezeket, és képes majd felelősségteljesen és értelmesen használni az utóbbi száz évben robbanásszerűen fejlődésnek indult racionális/logikai képességeit is.
Joó Violetta
