Hiszen még magam sem tudtam ezelőtt, hogy a probléma ennyire komoly és súlyos lehet! Mostanra azonban a kialakult helyzet révén eljutottam oda, hogy megfogalmaztam az apaság szakralitását, és az anyai szüléssel egyenrangú spirituális fontosságát.
Meg kellett tapasztalnom, hogy a szülők kapcsolatának megszakadása esetén a gyermekek elhelyezése során a hivatalos szervek és a törvényalkalmazók többnyire még arra sincsenek tekintettel, ha az anya hagyja el a családot, és olyan helyre, olyan körülmények közé költözik, ami egyáltalán nem szolgálhatja a gyermekek egészséges lelki és szellemi fejlődését, épülését. Az általános koncepció az, hogy csakis az anya képes helyesen gondozni és nevelni a gyermekeket. Szerintem azonban a gyermekeket válás esetén annak kellene ítélni, aki felelősen viselkedett a családban és a házasságban, és aki személyes felelősséget képes vállalni a gyermekekért, attól függetlenül, hogy az illető nő-e, vagy férfi. Metafizikus asztrológusként, nem lehetek sem férfi-párti, sem nő-párti.
Kozma Szilárd asztrológus, párja Viola és három lánya
…… ………- Metafizikai értelemben mi a női, és mi a férfi princípium jelentősége?
Kozma Szilárd: – A nő a feminin princípiumnak: a megtermékenyülő és teremtő, tápláló őshatalomnak a megtestesülése, a férfi pedig a maszkulin princípiumnak: a megtermékenyítő és vezető, megváltó hatalomnak a megtestesülése. A nő a teremtő hatalom és a szeretet megtestesülése. A Férfi az átvilágító és értelmező világosság megtestesülése. Ezt a két, egymástól teljesen eltérő funkciót és rendeltetést soha nem szabad egymással összekeverni, illetve egyiket a másik ellenében bármiféle előnyben részesíteni. Csak az törekszik a két nem egyedei közötti egyenlőségre, aki erről a lényegi különbözőségről nem tud. Erre mondja Hamvas Béla, hogy az egyenlőség az egység megrablása. Két egymástól teljesen eltérő alapfunkciójú elem között egység lehetséges, és annak bizonyos körülmények között meg is kell valósulnia, de az egyenlőségük eleve nonszensz.
…… ………..- Mi tehát a férfi szerepe a gyermeknevelésben?
Kozma Szilárd: – Manapság a közvélekedés szerint az apák csak arra valók, hogy egyrészt a spermát adják a gyermekekhez, másrészt a pénzt a családfenntartáshoz, vagy a gyermektartáshoz. Ám épp az a nagy különbség az ember és az állat között, hogy az apák nemcsak az önfenntartásra és a közösségi életben való eligazodásra tanítják meg a gyermekeket, hanem a szellemi világgal való kapcsolattartás módjára, az egyetemes törvényekkel való együttműködés szükségességére és lehetőségeire is. Az apa szerepe a gyermek spirituális beavatása!
Az apának a nevelésen keresztül lehet éppen akkora – jó vagy rossz, ez az apa spirituális megvilágosodotti fokától függ! – szerepe a gyermek személyisége, öntudata kialakulásában, mint amekkora súllyal bír az, hogy az édesanya szüli meg a gyermekeket, és hogy ezáltal a karmikus programok nagy részét is tőle örökli. Az apák dolga az, hogy beleavatkozzanak a gyermekeik spirituális struktúrájába, és a szellemi tudásukhoz és képességeikhez mérten azon – lehetőleg – pozitívan módosítsanak! Ettől függetlenül persze az apának részt kell vennie a gyermekek közvetlen gondozásában is, mert ha nem ezt teszi, akkor egyrészt képtelen fejleszteni a saját jin- (szeretet) jellegű oldalát, másrészt a nevelés sem lehet megfelelően hatékony.
- Miként látod: napjaink férfijai mennyiben alkalmasak az említett szerepkör betöltésére?
Kozma Szilárd: – Sajnos a horoszkóp-rendelők többsége nem férfi, hanem nő, mivel ők jobban sejtik, hogy a világban van valami, a természettudományok által biztosított életnyerési technikáknál és trükköknél rejtélyesebb, de sokkal erősebb és meghatározóbb kauzális törvényrendszer által működtetett sorsmechanizmus. A férfiakat tízszer kell, hogy fejbe verje, és padló alá nyomja a sors, amíg ezt elkezdik észrevenni és elfogadni, akárcsak az én esetemben. Így alakul ki az a fonák helyzet, hogy a szellemi fejlődési programjukat feltáró horoszkóppal rendelkező nők próbálják átvilágítani az azt elutasító férfiakat, és a szellemi világ titkainak megfejtésére nevelni a gyermekeiket, holott ezt a férfiaknak kellene megtenni! A nőkben ugyanis a Hold szellemisége, vagyis a szeretethez hibásan kapcsolt engedékenység és kímélési, kényeztetési hajlam az erősebb, nem a szellemi összpontosítási képesség érdekében a kényelemről, szeszélyeskedésről, és öncélú élvezetszerzésről való lemondást következetesebben igénylő Szaturnuszé. Úgy tűnik, mintha a gyermekek az elsőt igényelnék inkább, de ez tévedés. Megfigyelhető, hogy a nagyobbacskák inkább ahhoz a szülőhöz, vagy tanárhoz húznak, aki szigorúsága miatt kényelmetlenebb ugyan, de számukra megbízhatóbb, mert stabilabb. És ennek az elvárásait igyekeznek is teljesíteni, ami nemcsak a tanulmányi eredmények miatt fontos szempont, hanem elsősorban az erkölcsi normák elfogadása és gyakorlása miatt.
Azt tapasztalom tehát, hogy előbb-utóbb elérkezik annak az ideje, hogy a régi harcos és zsákmányszerző férfitípust játékon kívül helyezi a gyermekeit az élet értelmébe beavató apa, és a jelenkori erkölcsi válság után a Szaturnusz is kezd majd látszani a férfiból – a zsákmányoló hérosszal (Mars), a frivol herével (férfi-Vénusz), valamint a közösségirányítóval (Nap) minimum azonos értékű rangot kapva. Az sem véletlen, hogy azok a családos férfiak, akik elveszítik mind családellátó, mind közösségbefolyásoló szerepüket, sokszor halálosan veszélyes lelki válságba kerülnek. Ez ugyanis természetes, ha lemondanak vagy nem is tudnak a – persze, kívülről kevésbé tetszetős! – gyermek-beavatói funkciójukról.
A kiegyenlítődés törvénye alapján a köznapi férfiban is kell lennie egy olyan spirituális értékű lényegiségnek, ami metafizikailag (vagyis a teremtés eredeti rendeltetési logikája szerint) egyenértékű a nők magzatfoganási és -kihordási, valamint gyermekszülési képességével – a nő teremtői képességével! És ez nem más, mint a szellemvilág törvényeinek megismerési, belátási és betartási képességén alapuló irányítói, alakítói, fékezői, és ha kell, korlátozói képesség.
A férfinak rendkívül erős szellemű személynek kell lennie, hogy ezt az utód-nevelői, spirituális tanítói feladatát felelősségteljesen elláthassa, és gyermekeit a megváltás felé vezető útra rávezethesse. Ennek az egyedül általa elvégezhető utód-beavatói munkának kellene ellensúlyoznia azt a helyzetet, hogy ő nem képes utódokat szülni a világra, vagyis, hogy nem képes teremteni. Amennyiben erről a feladatáról egy férfi lemond, az elsődleges emberi funkciójáról, és élete spirituális lényegéről mond le!
Kozma Szilárd honalapja:
