De ugyanakkor azt is elmondtam viszont, hogy a fény (Uránusz, Merkúr) a szeretet melege és annak az elemi egységbe való csatlakozási képessége nélkül, személy-idegen és valóság-idegen spekulációvá, absztrakt és steril és élettelen elménckedéssé, üres, vagy egyenesen abszurd filozófiává, luciferi és júdási kételkedéssé és ravaszkodássá, élet- isten – és ember-árulássá, a mindentudás illúziója által létrehozott luciferi fölény-érzetté, beképzeltséggé, nagyképűséggé (Önimádattá), kevélységgé, manipulatív akarat- és érdek-érvényesítővé, valamint diktatórikus, hideg gonoszsággá változik, amely szintén csak rombolást (Önrombolást is!) eredményez.
És a kettő arányos jelenlétére és a kölcsönös áthatoláson keresztül történő megtermékenyítését ki viszi végbe és ki ügyel fel az egésznek a törvényes megtörténésére és végbemenetelére? - A Szaturnusz és a Plútó, az éberség Szent szellemének a két ősereje. A fehér sas két szárnya. Az előbbieket (Szeretet – fény), mindenki a karmája szerinti mennyiségben, bizonyos jobbra, vagy balra való eltolódással megkapja, az utóbbiakat meg kell szerezni. Ezért jövünk a földre. A felelősség-képesség, tehát az imaginációért való felelősség-tudat és felelősség-érzet, és az igazi, isteni igazság-érzet megszerzése érdekében. Felelősség nélkül nem működik helyesen az igazság, abból lesz a hamis fény, és igazság-tudat nélkül semmit nem ér a felelősség, abból lesz a hamis szeretet.
Következésképpen, számunkra nem jó a szentháromságot itt a földön erőltetni (Ti. a Hármas halom a magyar címerekben és a három alapminőség az alkímiában), mert a háromlábú asztal is megáll valamennyire ugyan, de ha egy kicsit megemelik és megtolják valamelyik sarkától, mindig felborul. Nekünk tehát, itt a földön, mindig a négy alap-elem szerinti szent négyességet kell keresni és megvalósítani, nem a szent hármasságot, mert az utóbbi számunkra már nagyon távoli. Az Atya (világosság), Anya (szeretet), a Szent Szellem (arányos és kölcsönös áthatolás) és következmény: Fiú és - vagy a Leány (utód) szent négyességre van mindig szükség, ahhoz, hogy az egyensúlyunk fel ne boruljon és a harmónia bennünk és a környezetünkben meg ne bomoljon.
