A Jóság és a Boldogság-, vagyis a belső hitelesség gyógyító és sors-javító hatásai
Kauzális – keresztény asztrológusként, aki ismeri a víz – jegyeknek, valamint a Plútónak a boldogság-szomjat fakasztó erejét, és ennek az ösztönnek a tudomány által feltérképezett pozitív és negatív jelentését is, igen fontosnak tartom a jóság fogalom spirituális értelmezését. Tehát ennek a fogalomnak és a fogalom által jelentett szellemi – lelki és spirituális tudat-állapotnak az érzelgősségtől való megtisztítását és rehabilitációját. Sőt, amint meg fogjuk azt látni, a jelentés-tisztítás közben, ez a fogalom, igazából egy igen fontos – talán a legfontosabb… - isteni energia központot is jelöl, amit feltétlenül meg kell, és helyesen kell, értenünk!
Igen is, nagyon, de nagyon fontosnak találom azt, hogy az erkölcsi sárból, ahova az érzelgős ünnepélyeskedés során, régóta betapostuk, kiemeljem a jóság fogalmát és spirituális (isteni szintű mágikus erejének) a jelentését megtisztítsam, annak a fontosságát bebizonyítsam. - Talán az is fontos, hogy éppen a Nyilas havában folyó „Mikulás-járások” idején és hatásaként jöttem rá mindennek a szükségére és fontosságára. Vagyis olyankor, amikor a születésüktől fogva „még valamennyire” boldog gyermekeknek, a még boldogabbá tétele érdekében, mindenki, vagy majdnem-mindenki úgy képzeli, hogy illendő érzelegni és rengeteg felesleges ajándékot vásárolni, ahhoz, hogy a saját-, vagy a mások gyermekeit boldogítsa. De sajnos, ez által, ha tudatlanul és ártatlanul bár, de - ez által a gyermekeket (Vagyis, a jövendő felnőtteket) hosszú távon megfosztják az eredendő (velük született) elemi boldogság-képességüktől.
Az által tehát, hogy boldogság - szurrogátumokat: csokoládét, cukorkát és mindenféle édességet vásárolnak és adnak a gyermekeknek ajándékként, annak az érdekében, hogy legyenek lehetőleg még boldogabbak, mint amennyire boldogok képesek lenni a születésüktől fogva, igazából meg fosztják őket hosszú távon a belső velük született boldogság-képességüktől, mivel azt, az idővel megerősödő és szokássá váló benyomást keltik bennük, hogy ahhoz, hogy boldogok lehessenek, valamilyen boldogság-kiváltó érzésre van szükség. Valamilyen rájuk pozitívan ható benyomás…
Találtam tehát, egy nagyon fontos – És számomra egyre fontosabb! - létközponti (Tehát az abszolútumban is létező!) metafizikai fogalmat, ami egészen biztos, hogy segít az életem legfontosabb vágyának a beteljesítésében, az igazán boldoggá és egészségessé válásban. Egy kis metafizikai vizsgálat után, erről a fogalomról ugyanis, hamar kiderül, hogy igazából sokkal, de sokkal többet jelent, mint amilyen jelentéssel használjuk mind a gyermek-ünnepeken, mind általában, a hétköznapokban.
Amikor nem az egyre kevesebb számban megszülető és az, egyelőre még magyar gyermekekkel szembeni, kötelezően jóságos magatartásról van szó, Magyarországon ezt a fogalmat – ti., a Jóságot! - azért kerüli mindenki, aki komolynak akar látszani, mert az idők során, rengeteg, (pragmatikus erkölcs-gyakorlási) áthallásos „túlpörgetés”, mondhatni, hogy visszaélés történt e szakrális fogalmunkkal. És talán nem is annyira a fogalommal, mint a jóság gyakorlásával. (Megvallom, én a múltban valósággal féltem tőle, mert az édesanyám mindig, annyira - Sokszor erőszakosan is! – „jó akart lenni mindenkivel, nem csak velem, hogy az egyenesen kétségbeejtő volt... J ) Magát komolynak gondoló társaságban, ha kiejted ezt a szót, egyenesen azt képzelik, hogy valami illetlenséget készülsz elkövetni, vagy el akarod lopni valakinek a sapkáját, vagy az autóját, elcsábítani a férjét – feleségét, vagy esetleg más erkölcstelen dolgot kívánsz elkövetni. És talán joggal is, félnek a magyar emberek akkor, amikor ezt a fogalmat hallják, vagy látják valahol leírva…
Maga Krisztus is, figyelmeztet arra, hogy nem cukorka-osztogatási fogalmomról van szó, amikor rá szól az egyik nagy vándorlása közben egy kereskedőre, aki őt jó-embernek nevezi, hogy: „Miért mondod nekem, hogy jó vagyok, mert egyedül csak az Isten jó!” Szent Ágoston viszont ennél is tovább megy és azt állítja, hogy a Jóság maga az Isten… Vagyis ezzel azt állítja a tudós-szent, hogy Istent (Tehát a mindenható teremtő - megváltó abszolút állapotot), nyugodtan Jóságnak is lehet nevezni, mert lényeg szerint és ténylegesen a Jóság maga az Isten… És ezzel meg is érkeztem a mondanivalóm tulajdonképpeni (metafizikai) lényegéhez.
Azt gondolom ugyanis, hogy a nem szemforgató, „vissza-élősen” érzelgős, jóságos öntudatban (jóságos öntudati állapotban) levés fogalmának (tehát nem az érzelgős alapú-, hanem az éberség-alapú jóságban levésnek!), a rehabilitálására nagy szükségünk van, és ráadásul sürgősen. Ugyanis én itt és most, nem csak a jóságos magtartásnak és a jóság lelki - szellemi - spirituális állapotának, az önzetlen és mégis tömör - És az abszolút öntudati állapotát is jelölő! – jóság fogalmát és lelki - szellemi állapotát jelölő fogalomról beszélek. És ugyanakkor azt is azt is gondolom, hogy ezt a, bizonyára felmérhetetlen értékű kauzális kincset, amit ez a fogalom jelöl, meg kell osztani lehetőleg minél több magyar emberrel.
Amennyiben tehát, nem öntudatlan gyermek-öröm fokozási lekenyerezési (Farizeusi) reflexként ötlik fel bennünk a jóság magatartásának a kényszerű gyakorlása, akkor közvetlenül érzékelhetjük általa, hogy az Isten is – Akiből lettünk, és akibe és amibe, és akibe az életünk végére bele kellene olvadnunk… - Abszolút Jó. Vagyis, a mi ellenkező benyomásainktól függetlenül, az Isten, nem csak a teremtés által, de a megváltás által is, mindent jól (helyesen) csinál és jól – helyesen is tesz. Ha jól megfigyeled magadban a szellemi világnak, sőt: a benned (is) levő Isteni léleknek a működését, rá fogsz jönni, hogy az nem is tud más lenni, hanem csak jó. Megérted azt, hogy valójában az Isteni jóság áramlik a testedben és azon túl is, a szívedből, és ezért, csakis jóságos lehet benned is a fennkölt (jóságos!) állapotaidban leginkább érzékelhető Isten. Ahogyan Jó- lét is, a teremtődés közben meghibásodott ősideáknak a megszületése- létrejövése – előtti, örök pozitív létezési állapot is: az abszolút Jó-lét.
Amint a jóságra, nem mint fogalomra és nem is mint tárgyra, vagy cselekedetre gondolsz, rá jöhetsz arra, hogy abban az ős- eredeti állapotban (Az egyetemes lét-forrásban), amiből az egész létezés létrejött, és amiből mi is származunk és amivel ha önkéntelenül is, de a szívünkön át, mindig „örök-kapcsolatban” vagyunk az életünk folyamán, eredetileg minden jó. És arra tá jöhetsz, ha lehiggadt tudatállapotban a szívedre figyelsz, hogy a jóságos-, tehát a helyes (Törvényes) magatartással, lényegileg te is, és én is, benne vagyunk az örök Jó-ban. Sőt: egyek vagyunk azzal az eredendő Jóval, ami ezért eredendően Boldog is, és ez eredendően így van és soha nem is lehetett és lehet másként! Hogy a teremtés eredendően egy boldogságban fogant, boldogságosan jó-akaratú, jóságos folyamat, még annak ellenére is, hogy karma (karmikus isteni állapot) is keletkezik vele együtt.
Mondhatni azt is tehát, hogy az ősforrás Jóság - állapota és Boldogság – állapota (ami ugyanaz!) és ereje, amiből az Isteni Szeretet és Világosság is ered, nem más, mint a biológiai növekedésünket és fejlődésünket biztosítani hivatott, múlandó természetes – természeti önzésünknek és annak az önző gyakorlati (pragmatikus!) öntudatunknak az előképzete, teremtési ideája, amelynek a „titokban mindig maga felé hajlik a keze” féle magatartás, mindig az ellentéte!
Ez az eredeti "szelíd jóság" tehát, amiről Jézus több kinyilatkoztatást is tett, és, amivel, ha lélekben egyet-érezve egyesülünk (És ha eltekintünk a gyakorlati - humanista erkölcsi, megvalósulási formáktól.), egyenesen az ősforrással: az abszolút-Istennel kapcsolja össze az egyéni öntudatunkat, a lehető legegyszerűbb és legközvetlenebb módon. Ez az ős-jóság tehát, nem más mint az abszolút lét örök öntudati – létezési állapota.
Hogyha és amennyiben, képessé tesszük tehát magunkat a jóságot őszintén és folyamatosan átélni, akkor a jóság, mint (mágikus erejű!) isteni tulajdonság és képesség, maga felől minden kételyt és feltételt kizárva – elseperve, mágikusan életre kel bennünk és folyamatosan tisztítja (jobbítja) a lelkünket, tehát a szívünket és az elménket is egyaránt, amellett, hogy idővel a kapcsolatainkat is, „jóváteszi”: „jóvá” alakítja. Ráadásul, az érzelgősségtől mentes jóság-állapotnak az átéléséhez - Például meditáció közben, de általában is…), nincs szükség semmiféle rá-hangolódásra, mert mindig ott van bennünk. Csak rá kell gondolnunk, csak meg kell kívánjuk és el kell határoznunk ennek a fennkölt lelki és szellemi állapotnak az intenzív és huzamos átélését és már ott is van, léte is jön bennünk, mint a mesében.
És ha eljutunk oda, hogy őszinte és közvetlen élményként, spontán módon képes létezni bennünk az isteni eredetű szelíd jóság, és így részesülhetünk az áldott erejében (Azok számára akik, a tudományos - értelmiségi, vagy a tudományos - technikai neveltetése és világképe miatt, tehát a karmája és a neveltetése által terhelt személyes imaginációja következtében, hosszan szenvedniük kellett a jóság-hiány miatt, de mégis sikerült rátalálni.), akkor még gyógyító erejű is lesz. Sőt, esetleg másokat is gyógyító következményei lehetnek a folytonossá tett és belül kellő erővel és önzetlenül átélt és tisztázott, „jóságos" magatartásuknak. Mármint ennek a jól eső lelki – szellemi alapállásunkra alapuló belső állapotunknak. (Lásd: Evangélium.) De ez már csak pozitív következménye a jóságnak és nem is annyira fontos, mint a megfelelő jóságos alapállás felvétele és az abban való folytonos kitartásának az öntudat-módosító és, a fény-boldogságba vezető hatása.
Mert, ebbe a "Jóság – tudat- és érzelmi állapotba", mint a Szent Szellem által is megtestesített első és egyben harmadik alkímiai elembe (Lásd az alkímiai Mercur fogalmának a jelentését) és állapotba (A boldogságba), bele tartozik a Szeretet mellett, az Isteni Világosság (a Fény) is, és főként az! Tehát a Férfi princípium is, eredetileg pont úgy „Jó”, mint a Szeretet princípiuma. A feminin princípiumnak a jósága felől ugyanis, senkinek soha nem merül fel kétsége, miközben a férfi princípiumnak a jósága felől, igen is fel merül, nagyon sok nőben. (A feministáknak és a velük szimpatizálóknak és szolidarizáló nőkben is, mindenképpen ott van ez a kétség.)
A Jóságos Boldogság fogalmában, valahogy sűrűbben és az önző élvezet leghalványabb árnyalata nélkül jelenik meg a Fény-Boldogság is, mint ahogyan az egyik barátom (János Széll István) által a Facebookon közzé tett kis tanulmánya végén is megjelenik az, hogy ahol nincs fejlődés és tehát spirituális növekedés (Ti., az erre való törekedés), ott lényegi értelemben vett szeretetről sem lehet beszélni. Vagyis: tiszta, erőszakmentes Világosságra való törekvés és Fény – erő nélkül, nem létezhet valós Szeretet sem. Hanem csak esetleg mint egyoldalú, önző ragaszkodás.
Ezt fontos kiegészítésnek tartom a kauzális Jóság értelmezéshez hozza-fűzni. Vagyis azt, hogy a Jóságban, a jól-levésben, a magától érthető Szeretet mellett, ott van a Világosság is. Tehát az is benne van a jóságban, hogy nem fény és értelem nélküli szeretet-kábulatban, nem a kábulat –érzés által okozott hamis egység-állapotban (önámításban) levés miatt vagyok jól (Érzem magam jól). Hanem igen is, éppen azért is, mert a szeretet érzésem és állapotom mellett, éber is vagyok akkor, amikor jól és jó vagyok! És tehát, éberen nagyon is tudom, hogy a legpozitívabb állapot, amit a földi létem során elérhetek és fenntarthatok magamban, és amit önzetlenül és állandóan tovább áramoltathatok és tovább adhatok, és, amit tudatosan sugározhatok, akárcsak a szeretetet, az nem más, mint az öntudati Jóságban levésnek (A Jól levésnek) az állapota és, azzal együtt, a jóindulat és a jóravalóság és a jóakarat készsége és képessége.
Én legalább is, többször megtapasztalhattam azt, hogy a teljes (isteni) jóság - személyes tudat-állapotának az elérésénél és annak az önzetlen tovább sugárzásánál és áramoltatásánál - Például a jóság-érzésnek a szeretteim és minden ismerős és ismeretlen személy felé való áramoltatásánál. -, nincs, és nem létezik boldogítóbb állapot. Vagy például erősebb és hatásosabb gyógyír, vagy gyógyszer sem. Ez a hosszasan kitartott és intenzíven átélt, teljesen önzetlen jóság, majdnem minden betegséget meg tud gyógyítani és nem véletlenül. Hiszen egyenesen isteni eredetű, onnan, a teremtés és a megváltás erőtereiből szállítja a teremtői – megváltói információs-energiákat. Persze, nem azonnal, hanem csak idővel, miután a jóság személyes tulajdonságommá - tulajdonságoddá válik.
Persze, itt azt is fontos talán megjegyezni, hogy a jóság semmiképpen nem választható el, de még inkább nem fordítható szembe az igazsággal. Márpedig olvastam az életem során, olyan un. metafizikai tanulmányt is, amely a kettőt külön választotta és azt állította, hogy az un. Jó-ember nem tud üdvözülni, hanem csak az Igaz-ember. Igen, nem tévedek, és nem is hamisítok: Hamvas Béla is, azt állítja a Magia Sutra c., általam egyébként a leginkább szeretett esszéjében, hogy a Jó-ember nem üdvözülhet, miközben az igaz-ember igen. A szerző arra alapozta ezt a következtetést, hogy a jó minőség igen hamar és könnyen „pervertálódik” (alacsonyodik) hasznossá, vagy éppenséggel önámítássá, önigazolássá, öndicsőítéssé. Márpedig ez csak a karmával terhelt, tehát önámításra – önáltatásra is hajló emberi személyek esetében lehetséges, de az abszolút (Isteni) szinten létező Jóság esetében nem, mivel ott a Jóság azonos az Igazsággal. Hiszen, amint fentebb írtam, a Jóság fogalmába bele értődik a helyesség, vagyis a törvényesség is, tehát az igazságosság is, az igaz-valóság is. (Ezt érthette Hamvas a jó-minőségnek a hasznos minőséggé alakulása alatt.) És ez nagyon fontos! Ti., az, hogy a jó ne csak egy múló érzés legyen, ne csak egy absztrakt fogalom, hanem egy megvalósult helyes – tehát törvényes gyakorlati megvalósulás, akár tárgyi, vagy helyzeti állapotban is.
II.
Az itt leírandó következtetések már csak a következményei a fent már (remélhető - érthetően) leírt lényegnek és, az ember, aki a fentieket megértette, igazából már nem is azért akar jónak lenni, amiért ezek a következmények is reális tények, hanem azért mert ténylegesen és abszolút világosan Jónak lenni (Jóvá válni) a legértelmesebb és ugyanakkor a leghasznosabb dolog, amit az ember az életében tehet és elérhet. Hogy miért? - Azért, mert igazából és ténylegesen jónak lenni, jóvá válni azt jelenti, hogy egyrészt, annak a pozitív mágikus következményeit (pl. gyógyulás) élvezni, másrészt meg a krisztusi (Jóság-) hitében üdvözülni.
És ha még így sem érthető teljesen a jóvá- jóságossá válás következményének a fontos jelentősége - mint ahogy egyes metafizikai célú és igényű irodalmi műből, sajnos ezt kellett kikövetkeztetnem -, hát akkor tovább kell vizsgálódnunk és meg kell értenünk azt, hogy Jézus nem hiába nevezte a Mennyek Országát a „Boldogság Országának” is, „a Királysággal” egyetemben. Vagyis azt, hogy az a boldogság, amiről itt írok, nem a testben való létezésünk során elérhető és átélhető, legnagyobb és legerősebb érzéki élvezeteknek tömkelege, vagyis ezeknek a non-plusz ultrája, hanem az igazi boldogág, tulajdonképpen az egyetemes - abszolút (Isteni) létnek az eredendő létezési tulajdonsága. Tehát az abszolút létezési (jelentkezési) formája.
Ennek az alapján tehát, talán az is érthető, hogy emiatt, a Jóságos Boldog (isteni) létezési alap miatt, az az ember aki boldog, tehát az, aki folytonosan a jóságban élni képes, annak mindig csak jó kedve (kedélye) lehet. És az is, hogy a jóságban élő-, a jóság állapotát elérő és azt huzamosan fenntartani képes személy (Tehát a Jóság Boldogságában élő személy) mindig csak „jól járhat” (Értsd ez alatt, hogy az ilyen személy, mindig csak jó – megfelelő, helyes és törvényes… - életkörülmények közé kerülhet.). Hiszen számára minden lelki és szellemi állapot a megváltásért létezik és csakis a megváltáshoz, vagyis a teljes szellemi – spirituális gyógyuláshoz és egységesüléshez, vagyis, a megváltáshoz vezethet.
Természetesen, mindaz, amit a fentiekben leírtam, merő idealizmus, vagyis, idealista fantazmagória lenne, amennyiben, nem térnék ki arra, hogy a jóság alapállását akkor is fenn lehet és kell tartani, amikor azzal, a nyugati típusú (Nagy feleslegben termelő – fogyasztó) civilizációt ellepő liberális eszmék szerinti gyermeknevelés és a „nem nevelő” pedagógiának, illetve a nevelést az internetre rá bízó, ignoráns szülői mentalitásnak a rettenetesen káros következményeivel találkozunk.
Hiszen nem nézhetjük karba és ölbe tett kezű, tehetetlen csüggedéssel, ahogy a gyermekeinket individualista vadócokká, magukat „felvilágosultnak” képzelő, tehát szó szerint is beképzelt, és szülő-szomorítón „egyéni jog-tudó” szemtelen kis-banditákká nevelik át az iskolákban, az ultra liberális – és esetleg még genderista nézeteket is - valló, szülő-társaknak a „felvilágosult” gyermekei. Jobb esetben…
Mert rosszabb esetben, amikor is megpróbáljuk a jóság és a felelősség szellemében nevelni őket, a liberális szülők gyermekei elnyomják és kirekesztik – kiközösítik (Szakkifejezéssel: miobbingolják) a mi tradicionálisan normálisnak nevelt gyermekeinket. És hiába reklamálunk a tanároknál – iskola-igazgatóknál (Én megpróbáltam Romániában is és Magyarországon is, de mind a két esetben és országban kárt vallottam, sőt: az egyik Igazgató még rám is szólt emelt hangon, hogy nem fogja az én kedvemért a gyermekemet mobbingoló, ténylegesen sátánista gyermeknek a, sátánista eszméket valló édesanyját megsérteni a vallásos meggyőződésében! J
És tudjuk, hogy nyugatabbra a helyzet ennél, nem, hogy rosszabb, de ennél sokkal veszélyesebb(!), hiszen náluk és nekik a liberális szülők reklamálnak és fenyegetőznek és feljelentik a tanárokat és a másképp – hagyományosan – nevelő szülőket. Sőt, ma már egyre több az olyan, nyíltan, vagy titokban, de szintén liberális - genderista elveket valló, gyermektelen pedagógus, és igazgató, aki az önkényeskedőn szabadelvű diákoknak ad igazat.
Ilyen esetekben, tehát amennyiben kis- és kamasz gyermekek szülei vagyunk, csakugyan nehéz jónak és jóságosnak lenni folyamatosan, és hogyha ezt megtehetjük, akár és esetleg még Romániába, vagy Szlovákiába is átköltözhetünk, ahol engedélyezett a gyermekeknek az otthon-tanítása, vagyis a liberális – genderista és sátánista eszméktől való megkímélése.
Hiszen elképzelhetetlen az olyan (Magyarországon egyre gyakoribb) nevelésnek a sikeressége, amely képtelen a felelősen humanista erkölcsiséget megtanítani és megtartani, miközben a gyermekeink folytonosan a tanárokkal és a szülőkkel szembeni, lenéző és kevély magtartásra, alantas (lenéző, kinevető, ironikus, cinikus, fölényes magtartás általi) hatalmi pozícióba kerüléshez, a tanárokkal és szülőkkel szembeni szemtelenkedéshez, azok kigúnyolásához és lázadáshoz vannak szoktatva. Sőt, ha a diák-gyermekek hanyagságra, a felelőtlenkedésre vannak „tanítva” az osztálytársaik és a barátaik – barátnőik által. Sőt, még egyes, a kellettnél is liberálisabb szellemű, fiatal tanáraik által is erre vannak irányítva, tehát helyes értelmezésben: „nem-nevelve”!
Az rendben van, hogy a szegény idősebb, vagy csak finoman és enyhén idősödő szülőkkel ezt nem etikus megtenni, de senki nem számol azzal, hogy miben hátráltatja a liberális, hamis egyenlősdi viszonyrendszerben nevelt gyermekeket, milyen kárt képes okozni mindez az ők lelkivilágában? Nos, az individuális gátlástalanság, vagy az öntudat-hiányos gátlásosság szelleme, nem csak kifelé tud ártani, hanem sokkal inkább befelé. Ahol az individuális önteltség, vagy annak az ellentéte: az liberálisok által kirekesztett gyermek-diákok önbizalom-hiánya honol, oda nem képes beférkőzni az empátia, a jóság, vagy a szeretet, mivel ezek bizonytalan – bizalom hiányos az öntelt fiatal személyek, annyira el vannak foglalva magukkal, hogy másnak, és főként az Istennek, az ő lelkükben és gondoskodásában – gondolkozásában nincsen helye.
Azon gyermektelen fiatal tanárok által, akiknek nem volt még alkalmuk megtapasztalni és nincs elég realitás-érzékük észrevenni azt, hogy az élet-tapasztalat hiányában, a hosszú távú következményekben gondolkozni még képtelen gyermekek világában - családjában, családi - baráti körében, és, az iskolában is – az egyenlősdit tanító liberális nevelésnek sokkal, de sokkal végzetesebb következményei vannak, mint azok az állítólag káros következmények, amit a szabadjára engedéssel el akarnak kerülni az őket a nem-nevelés módszerével nevelgető gondozóik és tanáraik. Tehát, a gyermekek körében, a még a perverzitást is szabadjára engedő liberális „nem-nevelés” következményei, hosszú távon sokkal, de sokkal veszélyesebbek, mert nyersebben és vadabban nyilvánulnak meg mint a zsarnokinak („poroszosnak” bélyegzett, tradicionális nevelésnek az állítólag lélek-nyomorító hosszú távú következményei.
A liberális nevelésnek az azonnal feltűnő – a legláthatóbb - következménye ugyanis, egyenesen az, hogy a gyermekek irányíthatatlanná, kezelhetetlenné és nevelhetetlenné lesznek, majd a késő-kamaszkorban életunttá, vagy kétségbeesetten irány-hiányossá, és végül depressziósokká, vagy jobb és kevesebb esetben világ-csavargókká válnak. Ezek a Magyarországon már a 70-es és a 80-as és 90-es években, kádár-liberális szellemben nevelt szülők és tanárok, még képtelenek meglátni azt, hogy amennyiben egyenlősdit játszanak a gyermekekkel, és felnőttként kezelik őket, egy életre tönkreteszik és megnyomorítják a gyermekeiket és a tanítványaikat az által, hogy hamis élet- és szabadság képzeteket oltanak beléjük. Vagyis azt, hogy amennyiben hagyják, hogy a karmájuk vezérelje őket, nem csak a tetteikben, de a gondolkozásukban és a képzeletükben is, ez által, a karmájuk sokszínűsége és akarati ereje mind csak növekedik, ahelyett, hogy csökkenne. És, az un. „fejlődésük során”, az individuális pária-tudatuk és a spontán erőszakosságuk, vagy a sunyi fondorlatosságuk növekszik inkább, mint a közösségi integrációs tudatuk.
És mindez az individuális önkényeskedő magtartás, egyenesen az egészséges, közösségi életforma gyakorlásához szükséges erkölcsi öntudat kifejlődése helyett! És a legszomorúbb ebben a „magát felvilágosultnak és progresszívnek, nevező, könnyű pedagógiában” az a legszomorúbb, hogy ennek éppen, hogy az igy „nem nevelt” gyermekek isszák meg a levét felnőtt korukban. Mert amíg észbe nem kapnak, és változtatnak a kamasz- és fiatal korukban megszokott lázadó mentalitásukon, addig vagy az élet peremére szorulnak, vagy hosszas személyiségi és életvezetési zavarokat okozó, pszichológiai és pszichiáteri betegségek elszenvedői lesznek.
A fentieket nem abban a (tév-) hitben írtam, hogy tudnám a biztos megoldást arra is, hogy az ilyen, majdhogynem a „minden napi nyomorúságot biztosító” liberális koncepciók szerint nevelt és még mindig azok között élő szülők (Tehát a társadalomnak majdnem a derék-hada) számára lennének használható tanácsaim arra vonatkozóan, hogy miként vetkőzhetik le ezt a kulturális szellemi – lelki nyomorúságukat. Ezt tehát, annak az érdekében, hogy megszerezhessék az istennel való közvetlen kapcsolatot a jóság folyamatos belső és külső! – gyakorlása által. Meg kell vallanom, hogy általánosan használható tippjeim nincsenek azok számára, akiket már a nálam jóval fiatalabb szüleik szellemileg tönkretettek a nevelésükkel. Nincs semmiféle általánosan bevált sablon-tanácsom ehhez, a „régi módi” tradicionális nevelési lehetőségen kívül, amit viszont már nem lehet alkalmazni a mai körülmények között.
És főként azért nem, mert a saját szülői tapasztalatom az, hogy az így (tehát „rendes gyereknek”) nevelt gyermekeket kegyetlenül kirekesztik és megbélyegzik az osztály- és iskola-társaik az iskolában, ahol a napjuk nagy részét kénytelenek eltölteni, amitől viszont a tanáraik, nem, hogy nem védik meg, hanem az áldozat hibáztatását alkalmazzák, a gátlástalan diákok, gátlástalan szüleiktől való félelmükben. Mindezt csak azért írtam le, hogy bebizonyítsam, nem vagyok sem ködevő fantaszta, sem realitás-tagadó hipokrita asztrológus. Vagyis azért, hogy rámutassak arra, hogy ebben a gyermek-karma kisülési kérdés kezelésében, ma már sajnos sincs általános spirituális recept, hanem csak egyénenként (vagyis szülökként, gyermekekként és iskolákként változó), helyes módszer-keresési lehetőségek vannak.
És azért, hogy megnyugtassam az olvasókat, hogy gyakorló asztrológusként, nagyon is, tisztában vagyok azzal, hogy a fent leírt, elérendő jóság-állapotot, tehát, az élethelyzet-alakítási erővel is bíró, mágikus erejű (igen is: megváltó!) felelős jóság – és boldogság állapotot nem könnyű elérni. De az igazság akkor is az, amit a jelen tanulmányomban leírtam: a Jóságnak, és a nyomában keletkező szeretet-világosságnak sors- és életjavító-, és egészség-javító, illetve egészség-megőrző, és még az idősek számára is, egészség-visszadó ereje van. Megfigyelhető, hogy azok az idős személyek, akik még idejében (Legkevesebb 56 és 63 éves koruk táján) elhagyják az önérzeteskedést és a sértődékenységet, kevésbé betegesek mint a többiek.
Mindez viszont, a boldog-jóságnak a pragmatikus szempontból is észlelhető és ellenőrizhető következménye (És nem azonnali) eredménye. (De ugyanakkor mégis csak pozitív következmény, még akkor is, ha ez csak nagyon hosszú távon következik be!) Nem tagadja senki azt, hogy ezzel a szellemi - metafizikai a jelenséggel először találkozó, és ezt először végig gondoló személyek számára nagyon fontos, és talán megrázón nehéz élet- és sorsfordító jelleggel is bírhat, ezeknek a soroknak a figyelmes elolvasása. Sőt, az is elképzelhető, hogy humanista szemszögbők nézve, ez lesz az életük egyik legfontosabb, esetleg mindennél fontosabb megvilágosodási eseménye.
De becsületesnek kell lenni, és el kell mondani – le kell írni –, hogy az igazság ugyanakkor az, hogy még ez is csak fizikai élet-következmény és nem életcél. Mert az istentől elrendelt élet-cél, mindenkor és minden körülmény között, a legmagasabb fokú kiegyenlítődési – boldogulási képesség megvalósítása, vagyis a megváltás elérése. Vallásos kifejezéssel: az üdvösség megszerzése. És igen is, a hálaadással egybe kötött, szüntelen és folyamatos és lankadatlan jóságra való törekvéseink által el lehet érni a tényleges boldogságot. És ezt ara alapozom, hogy a 32 éves asztrológusi munkám alatt, egyértelművé vált a számomra az, hogy igen is, az életünk legfontosabb célja és értelme és rendeltetése: az Isteni jósággal való azonosulási képesség megszerzése.
A jóság- állapot minél teljesebb megszerzését, megvalósítását és tehát a boldogulásunkat megakadályozó, személyi karmánk feloldásának viszont, van egy sokak által elkerülni vágyott és elkerülendőnek ítélt, illetve elhanyagolhatónak gondolt feltétele. És ez nem más, mint a Jóvátétel, aminek a fontosságát, Hamvas Béla, Dosztojevszkynek a Bűn és Bűnhődés című regénye kapcsán írt kis esszéjében írja le. Vagyis az, hogy amennyiben valamikor a távoli, vagy közeli múltban nem csak hibákat, de súlyos vétkeket követtünk el bizonyos személyekkel, vagy egyenesen az Isteni igazsággal szemben, azt nem csak, hogy be kell vállalnunk és fel kell tárnunk és bocsánatot kell kérnünk érte.
De, anennyire azt még tudjuk és, amennyiben ez még lehetséges gyakorlatilag is ez, akkor jóvá is kell tennünk. A mi józan belátásunkon, vagyis a spirituális ismereteinken és az abból következő akaratunkon és elkötelezettségünkön és pillanatnyi karmikus helyzetünkön és gyakorlati lehetőségünkön múlik az, hogy ennek a megváltás-szükségnek, ennek az égi követelménynek, igénynek és elvárásnak, mennyire teszünk eleget, tudván azt, hogy az üdvösségünk elérése is, azon múlik, hogy ennek a szükségnek maximálisan eleget teszünk-e vagy sem.
A jóság tényleges és minél teljesebb megvalósításához viszont, elengedhetetlen a hálaadás gyakorlása, valamint, a Jupiter – és a Szaturnusz – kódok ismerete.
II. A Jupiter-kód
A Jupiter-kód és annak a hétköznapi értelme szerinti mentalitás – gyakorlás szükségessége.
Már a Kovid és az Ukrajnai háború megjelenése előtt, de főként az utóbbi időszakában, mindenféle, az emberiség fennmaradására és jövőjére vonatkozó, de főként annak a Biblia szövegeinek a betű-sorrendjébe is elrejtett kódokról olvashattunk az állítólag mostanában bekövetkező apokaliptikus végére vonatkozóan. Sőt még nagysikerű és nagy hatású művészi - misztikus, vagy dokumentum-filmeket is készítettek és készítenek ezekről az utolsó időkről és az azokat megjövendölő állítólagos kódokról az amerikai film-stúdiókban, mint például a Da Vinci - kódról is. De neves asztrológusok is készítenek olyan sötét – jövőről és apokaliptikus borzalmakról, meg az Amerikai és az Európa civilizációknak az eltűnéséről szóló konstellációkról szóló értelmezéseket. A kauzális asztrológia beavatottjai, művelői nem is tudják már, hogy sírjanak-e, vagy nevessenek a sok misztikus szamárság hallatán?
És persze, ott vannak még David Ice –nek a különböző politikusokban egy- az egyben megjelent, földön kívüli démoni lényekről (hüllő-ufókról!) szóló, nagy sikerű Látomásai „őrültségei”. Például arról is, hogy „hiteles” szemtanúk szerint G. W. Buhs amerikai elnök előttük alakult át néhány perc leforgásán belül gyík-emberré, majd vissza változott ember alakú személlyé.
Az egész misztikus felhajtás arra nagyon jó, hogy negatív izgalomba hozza és tartsa az emberek képzelet- és érzelem világát, de másra nem, mivel a démonok világát össze téveszti az UFO-jelenséggel. Az életünk céljának és rendeltetésének (rendeltetés beteljesítési szükségének és lehetőségének) a kérdését ugyanis, abszolút kielégítően megválaszolja a Nyilas a Szűz és a Halak konstellációk által megjelenített spirituális Géniusz tanulmányozása mellett, a Jupiter bolygó által megtestesített értéktudati energia-géniusz (isteni sorserő) metafizikai értelmezése. Vagyis, az egyéni – személyes (A belső, a befelé, a magunk felé irányuló!), hibabelátási és vétek-belátási és bűn-megbánási képesség megszerzése. Vagyis, ennek, a hibabelátási képességnek az igazi, öntudati egészségünk megőrzésének és – vagy annak vissza-szerzési folyamatában betöltött szerepe (Funkciója!) A hibabelátás fontosságának az öntudati-, az önismereti egészségünkben és az egyetemes léttudatunk kialakulásában betöltött szerepe. Vagyis, annak a megértése, hogy az életünk oka - tehát az értelme, célja és rendeltetése - nem más, mint a karma – jellegű negatív személyes tulajdonságainknak a felismerését és beismerését követő, minél nagyobb mértékű pozitív képességekké és tulajdonságokká való átalakítása – átváltoztatása. És hogy ez a szubtilis, de annál erősebb hatású önismereti és önértékelési folyamat nem mehet végbe a hibáinknak, vétkeinknek és a bűneinknek az aprólékos belátása és beismerése nélkül.
Ráadásul, ez által, az egyéni –személyes (A belső, a befelé, a magunk felé irányuló!), hibabelátási és vétek-belátási és bűn-megbánási képesség kifejlesztése által nem csak az egészségünket őrizhetjük meg (Figyelem fiatal szellemi „útkeresők”!) vagy szerezhetjük vissza, hanem magas a fokú kiegyenlítődési (Megváltódási – boldogulási, boldoggá levési) képesség elérése és megszilárdítása is lehetővé válik. Az utóbbi tehát, azon múlik, hogy tényleg az igazi – spirituális és kauzális! - boldogság-képességek és boldogulási lehetőségek megszerzését akarjuk-e elérni, vagy csak olyan „rend kívüli” misztikus képességekre akarunk szert tenni, amivel „Megnyerhetjük az életünket”, ahogy Jézus mondaná.
Mert, amint ezt sok helyen és helyzetben írtam, az igazi és tartós a boldogságnak (A jóságnak!) az elérési útja viszont, nem az élvezetek halmozási lehetőségek (Pl. vagyonszerzés) megkeresésének az útja, hanem, a minél mélyebb és szélesebb körű karma – oldás. Mindezt nagyon, de nagyon durván leegyszerűsítve: Az életünk tényleges rendeltetése, nem más, mint, a megváltás, a megváltódási állapot elérése, amit viszont csak és csakis a Jupiter-kód megértésével, annak a nagyon mély megjegyzésével és folyamatos használatával – gyakorlásával érhetünk el!
A Jupiter-kód tehát nem más, mint tehát, mint a megváltásnak, mint a legmagasabb rendű érték-tudatnak a folytonos jelenléte az öntudatunkban és az életünkben. Ez a legfontosabb mérce, amihez képest megvizsgálhatjuk, nem csak a tetteink és a szavaink értékét és súlyát, de még a gondolataink és a képzeletünk jellegének a tényleges értékét (értelmét) is. Ez az a bizonyos kód, ami az egész életünket áthatja és amely kód szerinti-, és amely kóddal szembeni(!) külső és főként a belső (morális) magatartásunk (mentalitásunk) következményeként egészségesek (vagy betegek) és boldogok (vagy boldogtalanok) lehetünk.
A kód legfontosabb tartozéka és kulcsa pedig, a hibabelátási és vétek-belátási (És ezek megbánási!) képességének a megszerzése, begyakorlása és folyamatos felerősítése! Vagyis, az eszmei és a gyakorlati hibázásaink és tévedéseink belátási készsége és képessége. Az tehát, hogy hajlandóak vagyunk-e, illetve mennyire vagyunk hajlandóak (és képesek) a tárgyi, de főként a személyi – erkölcsi hibázásink és tévedéseink (vétéseink és vétkezéseink) mihamarabbi belátására és kijavítására?
A Jézusi kinyilatkoztatásnak, ami szerint, „Gyümölcséről ismeritek meg a fát” allegorikus, tehát a köznapi logikától tágabb és szélesebb körű és főként: általános, tehát nem minden egyedi esetre érvényes értelme van. (Pl., hogy a gonosztevővé vált gyermekek tettei, a szüleiket is jellemzi morális és spirituális szempontból. Egyrészt, mert egy fél évszázada már, nem a szülők alig nevelhetik a gyermekeket, mivel azok egész nap az iskolában, meg különféle „személyiségfejlesztési”-, vagy sport-edzésen vannak. Sőt, otthon is a számítógépeikkel és az okos telefonjaikkal vannak elfoglalva. Másrészt a szétbomlott családokból, teljesen hiányzik a közösségbe való integrációra irányuló hagyományos morális nevelés, mivel az bírók, de főként a szaporodó bírónők lehetőleg mindig az anyáknak ítélik a gyermekeket.) Egyrészt. Másrészt, az állítás fordítva nem érvényes, tehát a fa jellegéről nem mindig lehet minden egyes gyümölcse minősége felől egyenes következtetést levonni és elvárást támasztani, mivel még a vadalmafa is teremhet zamatos, tápkáló és édes gyümölcsöt is. - Már hogyha jól beoltják.
De nagyon jó gyümölcsöt termő fáknak is vannak rossz évjárataik, amikor satnya vagy igen kevés gyümölcsöt teremnek. Sőt, néha (bizonyos külső, vagy belső körülmények hatására) a gyümölcs is lehet fonnyadt, vagy rothadt, sőt, még ellentétes is, a fa szokványos és általános jellegével - géniuszával – szemben. Mindez a Polaritás Egyetemes törvényének a lehetséges hatásai és visszahatásai alapján történik.
De, az erkölcs- relativizálásnak és az igazság- elkenésnek, elkendőzésnek, a következményekben való racionális gondolkozás semlegesítésének, nem lehetünk a hívei! Nem lehetünk a hívei tehát az értelmi „relativizálásának”, ami szerint és ami alapján, akárcsak, a liberális erkölcsi gyakorlat alapján is, a hibákat és a vétkeket erényeknek (pl. a kevélységet, vagy a gyakorlati bajokkal és mások lelki világával és bánatával szembeni közömbösséget, az ignoranciát és a figyelmetlen felelőtlenkedést) és pozitív tulajdonságnak lehet feltüntetni. Ugyanis, a több ezer éves asztrológia tudománya, számon tartja azt is, hogy az anyagi tények megmásításának és átváltoztatásának, vagyis azoknak a hamisításnak is, hosszú távon meg van az ezeregy, káros és fájdalmas és szenvedés-teli és végzetes (halálos) következménye. Például a már csak a rákos megbetegedéseknek is, mind az öncsalásnak és az önámításnak a szellemi – spirituális alapja és igazi oka.
A Jupiter negatívan használt is gyakorolt öntudati, ősereje tehát - ha nem is azonnal, hanem hosszú távon máj- epe- tüdő, hasnyálmirigy-zavarokban, és cukorbetegségben és főként szem-betegségekben (tehát látás-gyengülésben!), valamint csípő- és comb balesetekben, vagy időnap előtti általános elgyengülésben, lassú szem-sorvadásban részesíti azokat, akik letagadják még maguk elől is, a személyi hibázásaikat és vétkeiket. (Ahelyett tehát, hogy belülről kijavítanák azokat a hibás és téves karmikus jellegű tév-képzeteiket, amelyek szerint látják a valóságot és hibáztatnak másokat: a szeretteiket, a külvilágot általában és az Istent.)
A hibázásokat és vétkeket, tehát, nem kell, sőt nem is szabad letagadni és lehazudni, elhallgatni önmagunk előtt (És a bűnöket még annyira sem), mivel a valóság-hamisítás és az igazság-hamisítás, betegségek, balesetek és más sors-hátráltatások formájában hozza vissza az illető személ szervezetébe és életébe a hamistásainak az eredményeit. (”Nem arra való az igazság, hogy azt véka – mérce… - alá rejtsük.” És 2: „Éljetek mindig az igazság szelemében és az fel fog szabadítani benneteket.”) Ezért a Jupiter őserejét és a sorsrendezés, vagyis a karma-oldás lehetőségeként kell megértenünk és aként is kell megtestesítenünk a saját öntudatunkon és lelkiismeretünkön belül.
Ami a Jupiteri szelemnek a beváltását és a szándék- és életmegvalósítását illeti, kétségkívül, nagyon fontos a gondolatoknak és a szavaknak a tettekben való beváltása - kipróbálása, tehát a realizáció gyakorlata, gyakorlása.
De még fontosabb tudni azt, hogy soha, semmiképpen nem sikerülhet semmiféle, hőn elérni vágyott realizáció (És, ha felszíni látszatra mégiscsak sikerül netalán, akkor hosszú távon úgy is tönkre megy, elbukik, vagy szétmállik.), amennyiben képteleneknek bizonyulunk mind a belső (És persze, ezzel kell kezdeni:) - morális, mind a külső – tárgyi hibabelátásra és a hibáink elismerésére és beismerésére. Tehát, az őszinteségre, az egyenességre, a világosságra, az átláthatóságra, megbízhatóságra, hitelességre.
- Ez a Jupiternek, vagyis a 6-os számnak a titka! Ezért tüntetik fel a 666-os számot az ördögének, a János evangélium –szerző alapján is.
Amennyiben egy hiperbola szerű, szimmetrikus görbét rajzolunk (A csúcsával lefelé álló és a két végpontnak a hiperbola felső szárainál álló.) a Nap és a Plútó közötti síkban és a hiperbola két szárán, ugyanazon a magasságokban egymással szemben, párosanm, elhelyezzük a bolygókat, akkor legalul, a Mars (5), vagyis, a céltudatosságot és a tettre-készséget, az egyéni képzetek szerinti igazságért és a megélhetésért való harci szituációkban való helytállásnak az ős-erejét megtestesítő bolygó, és a Jupiter között a fél-távon, találunk egy nulla pontot. Ott, ebben a nulla - pontban oszlik ketté és válik el egymástól az állati és az emberi világ szellemisége. A Mars és a Jupiter között van tehát, az abszolút nulla -pont, az egyéni igazság-koncepciót megtestesítő Naptól az isteni igazság őserejét megtestesítő (Plútó) felé fordulásnak a pontja. (A bal kezünk öt úja és a jobb kezünk öt úja közötti üres rész lehet, akár ennek a megfordulási helynek a jelképe is.)
Amíg tudatos felnőtt személyenként elérkezünk a Jupiteri sorskérdések érzékeléséhez és tudatosításához, addig az élet-élvezet által megszerezhető külső boldogság kimérája hajt Mars mélysége alatti zónába való süllyedés felé. Addig a cél nélküli, lehetőleg korlátlan élvezeti-tapasztalási lehetőségek kiaknázásának a vágya van jelen az életünkben, a Marssal (Zsákmányolással, hatalommal, győzelemmel, tarolással, dicsőséggel, beavatkozással, irányítással, elnyomással, stb.) bezárólag. Ettől kezdve, ha az irány rossz, tehát, ha visszaélünk: ha visszafelé élünk, tehát ha nem a Jupiter által megtestesített szellemi érték-tudat erkölcse és a nem a Plutó által megtestesített megváltás igazsága felé irányulunk, hogyha tehát az önámításnak köszönhetően az életcélunk tovább is (az Ego) az önzés = a földi Nap felé) mutat, már semmi sem lehet az életünkben jó, minden elromlik, valamilyen kiismerhetetlen misztikus oknál fogva.
Sem az önérzet, önérzékelés, és önértékelés, vagyis, az öntudat (Nap), de sem a szülői állapot, vagy az otthonban - családban levés, a családi viszonyok tehát az utódokkal való viszony (Hold), vagy a szerelmi – páros kapcsolatunk, vagy az anyagi állapotok (Vénusz) de még az értelem (Merkúr) sem működhet helyesen. És így még a gyakorlati logikát szülő és ellenőrző eszünk, a ráció (Merkúr) logikája sem vezet semmilyen jó helyzetbe, amennyiben tehát nincs, illetve nem alakult ki időközben a hibabelátásunk, illetve, nem javítottuk ki a képzeleti gyökereink szintjén a hibás (erkölcsi) látásmódunkat.
Igen, még a szerelem is csak hamisnak bizonyul, mindig csak felületi, tartalmatlan boldogsághoz juttat és nem lesz jó benne a szexuális kiegyenlítődés, a földi harmónia és természeti boldogság, megromlik a bizalom, a meghittség, az őszinteség, az odaadási képesség (Vénusz). És zavart Jupiterrel a Marsi energia sem marad meg, illetve nem kerül jó helyre, és jó helyzetbe, ezért az erőnlét is, a nullához közelít általában (lásd egyeseknek a folytonos erővesztését), illetve nem sokat ér már, nem hoz örömöt mint régebb.
De az önmaga, a Jupiter által irányított moralitás is hamis, ha nincs meg az a megváltáshoz vezető értéktudat és értékítélet, illetve, az annak megfelelő, sőt: az érték-választást, az értékvizsgálatot, a megváltás megvalósítási eszméjének alárendelő, spirituális öntudat és alapállás, Ha nincs meg az, az erkölcsi rendeltetés tudat, ami éppen ahhoz kell, hogy az ember a hiperbola bal szárnyán elhelyezkedő bolygóük által megtestesített őserők gyakorlása és átélések közben, előbbiekben ne fogjon hibázzon, ne a hamisságot a tévedést szolgálja.
Nagyon, de nagyon meg kell erősíteni a csalás és az öncsalás (pl. beképzeltség) nélküli moralitást ahhoz is, hogy a Jóság felé vezető lépések megtételéhez a felelősségtudatunk (Szaturnusz) ne legyen hamis. Vagyis, a gyakorlat szintjén, éppen hogy a bajokat megidézni és nem elhárítani lesz képes az önféltő, vagy mást-féltő aggodalom. Vagy ennek a fordított, de szintén hamis és téves teóriából eredő (Isten-látás) színlelés, és ennek a hamis (Janus arcú) menteitásnak a szintjén gyakorolt magtartás.
- A hamis, vagy összezavart, és ezért vétkes (Célt vétő!) Jupiter által megrontott Uránuszi erők, de főként a Neptunusz és a Plútó által (többek között) megtestesített mágikus erejű képzeletvilágunk, automatikusan káros és drámai és sokszor tragikus következményeket hoz létre. Ennek a konkrét sors-eredményeit és betegség-eredményeit mindenki láthatja… Egyetlen közös szó van ezekre: a sors-romlás és végül az élet-csőd, ha nem éppen a sors-katasztrófa. Ráadásul most már, nem csak egy életkörben, hanem az egész sors-vonalon, annak minden körében! Hiszen ezek, a hiperbola jobb szárnyán elhelyezkedő bolygók által megtestesített megváltási (pozitív), vagy elkárhozási (negatív) őserők, az élet-vízióink jellegét eredményezik. Vagyis, a sorsidéző, mágikus tulajdonságokkal és erővel rendelkező teremtő-képzeletünknek az erejét megtestesítő bolygók! Ezek hozzák be tehát a sorsunkba a „megfelelő” (Pozitív, vagy negatív) élethelyzeteket és személyeket (un. Szerelmeket, barátokat és ellenségeket), tehát a külső élet- és sors-eredményeket...
A Jupiter (Nyilas és a Halak erőtereit irányító őserő!) tehát a nagy sors-kártyaosztó (Lásd a Tarot ikonjait). Az ő belső, öntudati sors-laposztásától (Hazugságainktól, ön- és mások- ámításától, illetve a magunkkal szembeni tisztesség és becsületesség-igényünktől, vagy önáltatásunktól) függ az egész jövő-életünk minősége, „szellemi illata”, ahogy írja Hamvas. Illetve, és egészen pontosan az, hogy megváltódunk-e, vagy sem, vagyis, hogy „boldogulunk-e”, vagy sem? Hogy részesülünk-e igazságban vegy sem? Végső soron tehát, Ő az életünk központi irányító ereje, és nem a Nap! A Nap nyersen, csak a központi energiát adja, ő az általános emberi és a személyes - egyedi öntudati energia-keret, a forma, a periféria, a külső figyelem kerülete, amit belső figyelemmé is át kell változtatni, a hibabelátási képesség fejlesztése segítségével. A benne (Napban) levő pontnak a tisztaságán, vagy szennyességén, tehát az erkölcsi irányítás negatív (zavaró, önkényes, felelőtlen, elhárító, romboló,) vagy építő (megértő, elfogadó, befogadó, segítő, összekötő) elvén és direkcióján áll vagy bukik a jövendő életünk (Egészségünk és boldogságunk).
Mindez nem csak érzelmi, értelmi - gondolati – öntudati szinten, hanem ezek felett is: életképzeleti - imaginációs szinteken (Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó). Tehát négy felső dimenzió szintjén. Aritmológiailag a hatos a három dimenzióban, vagyis a harmadik hatványon, ugyanaz, mint a sorsirányító Jupiter a harmadik hatványon: Ő az a bizonyos 666, a hat szász hatvan hat, ami a János Evangéliumában szerepel és amit mindenki babonásan emleget. Tudniillik a Kódot! Tehát, hogy ez mit jelent? Tessék bele gondolni, mert egyszerű: a hazudozást, a valóság-hamisítást, vagyis, a kétszínű magatartást, valamint az igazságtalan és törvény-ellenes eljárást, és az öntudat és az önérzet megtámadását: a rágalmazást. Valamint az ezekkel járó és ezeket szolgáló rengeteg csúsztatást és ferdítést, a rózsaszínűsítő és illatosító hipokrita ködösítést, és a demagógiát, az élet és a nyers valóságnak az édesítő szokását gyermekkortól, a harmadik hatványon.
- Íme a bölcsesség. Íme, a bölcsek köve! Íme, a csillogó - villogó élet-hazugság mágikus sátáni erejének a kivédhetetlen pszichológiai bűn-labirintusa, amelynek az egyik élvezet-raménynak a hazugság-szobája a másikból nyílik és így tovább, a kijárat nélküli remény-lehetőségek vég nélküli egymásba forduló lánc-sorozata! Ha tudatosan negatív ez a hatványozott valóság-hamisító alapállás: akkor könnyű és egyenes utat biztosít a Sátánhoz. Ha pozitív és tehát „könyörtelenül” őszinte, még a táplálkozási kérdésekben is és a gyermek-nevelési kérdésekben is, nem csak a politikában, akkor viszont nehéz és akadályokkal és fájdalmas igazság-sebesülésekkel telt sors-szobákba lépünk, amelyeknek viszont, ha nincs is kifelé vezető nyílása, de van fel felé vezető belső (igazság) lépcsője.
De ez a lépcső nem a Sátánhoz, hanem az Istenhez (A Jósághoz) vezet, a vele (Az igazságos Boldogsággal) való öntudati azonosuláshoz, a megváltáshoz. Vagyis az igazi egészséghez és a tényleges (Belső) boldogsághoz. – És íme, az illúziókat feláldozni képes, felelősségvállaló Bolondnak a bölcsessége is!
Erre, a világi logikával ellentétes Jupiteri logikára hívja fel a figyelmünket Jézus a Hegyi beszéd első mondatában: „Boldogok a Bolondok (Boldogok, akiket boldognak néznek a világ lányai és fiai), mert övék a mennyek országa.” Mert hát ki látott „Boldog Szellemben Koldusokat?” Én 70 éves koromig még egyet sem. Pedig ezen Ti. a bolond - boldogság útján járok már tudatosan 31 éve. Vagyis 70 évesen is! Biztos vagyok abban tehát, hogy a „Szellemben koldusok” egy olyan szalonképesítő (cenzúrázott) kifejezés, amivel a Jézus – Krisztus távozása után, 300 és valamennyi évvel később, vagyis a Konstantinápolyi kongregáción, majd a Tridenti zsinaton helyettesítették a jézus szájából elhangzott eredeti, botrányosnak tűnő elnevezést.
De mindegy a kifejezés… A lényeg, hogy amikor kinyilatkoztatta, Jézus semmiképpen nem gondolhatott világi értelemben, vagyis gazdasági, vagy politikai, vagy művészi értelemben vett Boldogságra, hanem ennek a kijelentésnek a tartalma is, tökéletesen egybe kell, hogy vágjon a Hegyi Beszéd többi mondatával, és az evangéliumok szellemével, amely szerint azok boldogok, akik sírnak és akiket üldöznek az Igazságért, mert azok olyan vizet ittak, amitől soha többé nem szomjaztak meg: a Jóság vizéből, amelynek nincs, nem létezik külső forrása. Az pedig egyáltalán nem a spirituális (képzeleti) felelősség- és értéktudatot nélkülöző, zavarosan gondolkozó szellemi koldusok logikája.
A Jupiter is tűz-bolygó. Tehát az az őserő, amit asztrológiailag megjelenít, bennünk, emberekben, a szenvedélyességhez-, az odaadáshoz, az elköteleződéshez, mondhatnánk azt is, hogy a marsi harciasság erejéhez (is) kötött. Pont annyira szenvedélyesen energikus – és negatívan haragos is! - tehát, akárcsak a Nap, vagy a Mars, az Uránuszról nem is beszélve! Következésképpen, fontos a megváltási logika szerinti értéktudatot képviselő és érvényesítő Jupiteri szellemiséget megerősíteni a Jóságunk erejébe vetett hit szenvedélyével. És ugyancsak fontos az élet tulajdonképpeni értelme felé mutató (Az isteni Boldogság felé: a megváltás felé) szellemiségnek (az igazság megkeresése, felszínre hozása, megfogalmazása, és érvényre juttatása – érvényesítése) a megvédése a külső boldogság-nyerési elméletek (Hedonizmus, tudományos okoskodás) rothasztó - romboló hatásaival (korrupciójával) szemben.
Fontos tehát a belső, öntudat-tisztítási és szív-tisztítási harcot felvállalni, tehát fontos a karmával telt, a karma-őrző, karma-konzerváló-, sőt: a karma dagasztó gondolkozásunkkal szembe, tehát korrupt gondolkozásunkkal szembeni belső harcot felvállalni. Ugyanúgy és ugyanannyira fontos ez, az önámítási hajlamainkkal és beképzeltségünkkel és olcsó élvezet –vágyunkkal, vagy másoknak (a gyermekeinknek) való élvezet-okozási vágyainkkal szembeni harc, mint amennyire fontos a külső védelmi harc is, akkor, amikor bizonyos tévelygő személyek az alapvető emberi jogainktól való megfosztásra, vagy egyenesen az életünkre, vagy a szeretteink életére törnek.
Másrészt, talán eljött az ideje felvetni és megvizsgálni annak a metafizikai sejtelemnek a valóságosságát is, hogy a Jupiter ős-erejében, illetve az által, és azon keresztül, illetve a mi öntudatunk (Az egyetemes Én-tudatuk) által, akik a Jupiteri Géniusz rendkívüli jelentőségére (fontosságára) ráébredtünk, maga a teremtő-megváltó úristen ellenőrzi és vizsgálja és javítja - tisztítja meg a hamis (zavaros) teremtői képzetektől önmagát, illetve, a Jupiteri vizsgáló – kritikus szellem által, mag az Isten szerzi vissza a Lilith-jelenség által folyamatosan szétcincálódó, eredendő jóságát.
Azt tehát, hogy a bennünk és az általunk is megnyilvánuló Jupiteri szellemiség által javítja ki az ősteremtésben meghibásodott ősideákat, vagyis, általunk – a mi önjavító tevékenységünk által - tisztázza és pontosítja – erősíti a teremtői- és a megváltói képzeletét (Teremtői programozásait). Hogy tehát, a teremtésre, az életre és a megváltásra vonatkozó képzeteit teszteli és tökéletesíti általunk a bennünk levő Úristen. Ideje lenne tehát, méltó hiba- és vétek belátási öntudatot (A karma-oldó jóság-öntudatunkat) is létrehozni ehhez a reinkarnációkon – a reinkarnációk felett - átívelő alapkő-javítási hibajavítási életfeladatokhoz!
Mert végeredményben miről van szó? Arról, hogy az abszolút lét teremtővé és megváltóvá váló örök folyamata, jóságban: a jóság által (tehát nem csak jóság-élményben, hanem jóság-akarattal is!) történik, vagyis, az abszolút jóság-tudatnak az anyagban, az anyagban létre hozható földi fájdalma által, megérthető és ellenőrizhető boldogság-vágy következményeiben. Ezért tehát, tudatos erkölcsi jóság-alapállás nélkül, még a boldogságunk sem lehet teljes, hiszen mi is csak folyamatai, illetve folyományai és következményei vagyunk, és megváltó beteljesülései kellene legyünk az eredeti ős-teremtésnek, az isteni teremtő ős-akaratnak, vagyis: AZ EREDENDŐ JÓSÁGNAK.
És hiába, hogy ezzel egyesek – a vallásosok – szembe állítják az eredendő bűnt, mivel eredendő bún nem létezik, hanem csak az egyes ősideáknak az eredendő meghibásodása az abszolút teremtésben, vagyis a jóságos teremtési folyamatokon belül, és mi emberek, vagyis az Adam Kadmoni szellemiség és Géniusz megtestesülései éppen, hogy ezért vagyunk folyamatosan létrehozva a Teremtő (Isteni) tudatból és a Teremtői öntudat által, hogy a földön (A Fizikai dimenzióban), a fizikai fájdalom érzékelési képessége segítségével kijavítsuk az isteni fogantatásunk aktusában (folyamatában) az auránkba beépült hibás ősideákat. És ennek, a legfőbb életfeladatunkat képző, spirituális hibajavításnak az egyik legfontosabb folyamata, a hibabelátási képesség mellett és azzal együtt,
(És ide egy, egyelőre zárójelbe teendő új felfedezésemet kell, hogy beékeljem: A démonok tevékenységével való - egyelőre felszínes - megismerkedés nyomán, vagyis, az ők létezésének a törvényessége feszegetése nyomán, fedeztem fel (Az általjöttem rá.). Nagyon döbbenetes dolgokat fedezem fel tehát így, a sors-logikával (A Plútó és a Halak, igazi - Első látásra veszélyes! - szellemével) kapcsolatosan.
Minden esetre, a legfontosabb spirituális belső tulajdonság, (erény), amit az élet során meg kell szerezni, az a saját isteni öntudatunkkal - Tehát a lelkiismeretünkkel, a felettes Én-ünkkel, vagyis, az isteni Magunkkal szembeni erkölcsi hitelesség. Ez a pozitív Plútó értelme. Ha ez, a belső "hazugság mentesség" (Lásd a Tabula Smaragdina első mondatát.) nincs meg, a többi mind hiába... Mert a Visszahatás törvénye alapján, a valahol, valamiben (az egyéni karma valamely aspektusában) a hamis (önámító) öntudatunk spontán és önkéntelen kisugárzásának az eredményei jönnek - érkeznek hozzánk, tehát a sorsunkba vissza. Ez nélkül - tehát az önmagunkkal szembeni hitelesség nélkül -, pipe-purc tehát az egész misztikus csodabogár - kozmetikus igyekezet és törekvés és felhozatal. Pontosan olyan, mint a sportban az izom-pacsirtáskodás.)
nem más mint a jóság-képességének (Nyilas és Halak –karmák szellemiségének) a földi élettevékenységek és érzelmi folyamatok során és azok által való visszaszerzése, megvalósítása és megszilárdítása.
Ez a megváltás krisztusi útja. „Ez a Thelészma. // Ez minden erőnek az erőben az ereje. // Ha ezt megérted (és gyakorlod), előled minden sötétség kitér.”
(Csíkszereda 2016 – Gyomaendrőd 2024)