A Jóság metafizikája
Kauzális – keresztény asztrológusként, aki ismeri a víz –
jegyeknek, valamint a Plútónak a boldogság – jelentését is, igen
fontosnak tartom a jóság fogalom spirituális értelmezését, annak
az érzelgősségtől való megtisztítását és rehabilitációját.
Vagyis. fontosnak találom, hogy az erkölcsi sárból, ahova az
érzelgős ünnepélyeskedés során, régóta betapostuk kiemeljem a
jóság fogalmát és spirituális jelentését. És talán az is fontos, hogy
éppen a Nyilas havában folyó „Mikulás-járások” hatásaként
jöttem rá ennek a fontosságára. Vagyis olyankor, amikor a
születésüktől fogva „még valamennyire” boldog gyermekeknek,
a még boldogabbá tétele érdekében, mindenkinek illendő
érzelegni és rengeteg felesleges ajándékot vásárolni nagy
mennyiségben. És főként boldogság - szurrogátumokat:
csokoládét és mindenféle édességet. találtam egy nagyon fontos –
És számomra egyre fontosabb! - központi (Tehát az
abszolútumban is létező!) metafizikai fogalmat. Egy kis
metafizikai vizsgálat után, erről a fogalomról hamar kiderül, hogy
igazából sokkal, de sokkal többet jelent, mint amilyen jelentéssel
használjuk mind a gyermek-ünnepeken, mind a hétköznapokban.
Amikor nem az egyre kevesebb számban megszülető és egyelőre
még magyar gyermekekkel szembeni, kötelezően jóságos
magatartásról van szó, Magyarországon ezt a fogalmat azért
kerüli mindenki, aki komolynak akar látszani, mert rengeteg,
(pragmatikus erkölcs-gyakorlási) áthallásos „túlpörgetés”,
mondhatni, hogy visszaélés van e szakrális fogalmunkkal. És
talán nem is annyira a fogalommal, mint a jóság gyakorlásával.
(Megvallom, én a múltban valósággal féltem tőle, mert az
édesanyám mindig, annyira - Sokszor erőszakosan is! - jó akart
lenni mindenkivel, nem csak velem, hogy az egyenesen
kétségbeejtő volt... :) ) Magát komolynak gondoló társaságban,

ha kiejted ezt a szót, egyenesen azt képzelik, hogy valami
illetlenséget készülsz elkövetni, vagy el akarod lopni valakinek a
sapkáját. És talán joggal…
Maga Krisztus is, figyelmeztet arra, hogy nem cukorka-
osztogatási fogalmomról van szó, amikor rá szól az egyik nagy
vándorlása közben egy kereskedőre, aki őt jó-embernek nevezi,
hogy: „Miért mondod nekem, hogy jó vagyok, mert egyedül csak
az Isten jó!” Szent Ágoston viszont ennél is tovább megy és azt
állítja, hogy a Jóság maga az Isten… Vagyis ezzel azt állítja a
tudós-szent, hogy Istent nyugodtan Jóságnak is lehet nevezni,
mert lényeg szerint és ténylegesen a Jóság maga az Isten…
Tehát, úgy gondolom, hogy a nem szemforgató, „vissza-élősen”
érzelgős, jóságos öntudatban (jóságos öntudati állapotban)
levésnek (tehát nem az érzelgős alapú-, hanem az éberség-alapú
jóságban levésnek!), a fogalmának a rehabilitálására van
szükségünk. Vagyis, nem csak a jóságos magtartásnak és a jóság
lelki - szellemi - spirituális állapotának, az önzetlen és mégis
tömör - És az abszolút öntudati állapotát is jelölő! - fogalmát és
lelki - szellemi állapotát jelölő fogalmáról beszélek. Ezt a,
bizonyára felmérhetetlen értékű kauzális kincset, amit ez a
fogalom jelöl meg kell osztani lehetőleg minél több magyar
emberrel.
Ha nem öntudatlan lekenyerezési (Farizeusi) reflexként ötlik fel
bennünk a jóság magatartásának a kényszere, akkor közvetlenül
érzékelhetjük általa, hogy az Isten is – Amibe, és akibe az életünk
végére bele kellene olvadnunk… - Abszolút Jó. Vagyis, a mi
ellenkező benyomásainktól függetlenül, az Isten, nem csak a
teremtés által, de a megváltás által, mindent jól csinál és tesz. Ha
jól megfigyeled magadban a szellemi világnak, sőt: a benned (is)
levő Isteni léleknek a működését, rá fogsz jönni, hogy az nem is

tud más lenni csak jó. Megérted azt, hogy valójában az Isteni
jóság áramlik a szívedből, és ezért, csakis jóságos lehet benned is
a fennkölt állapotaidban leginkább érzékelhető Isten. Ahogyan Jó
a teremtődés közben meghibásodott ősideáknak a megszületése-
létrejövése – előtti, örök pozitív létezési állapot is: az abszolút Jó-
lét. Abban az ős- eredeti állapotban (Az egyetemes lét-forrásban)
tehát, amiből mi is származunk és amivel ha önkéntelenül is, de a
szívünkön át, mindig „örök-kapcsolatban” vagyunk az életünk
folyamán, eredetileg minden jó. És arra tá jöhetsz, ha lehiggadt
tudatállapotban a szívedre figyelsz, hogy a jóságos-, tehát a
helyes (Törvényes) magatartással, lényegileg te is, és én is, benne
vagyunk az örök Jó-ban, sőt: egyek vagyunk a Jóval, és ez
eredendően így van és soha nem is lehetett és lehet másként!

Mondhatni azt is tehát, hogy az ősforrás Jóság - állapota és
ereje, amiből az Isteni Szeretet és Világosság is ered, nem más,
mint a biológiai növekedésünket és fejlődésünket biztosítani
hivatott, múlandó természetes – természeti önzésünknek és annak
az önző gyakorlati (pragmatikus!) öntudatunknak, amelynek
titokban mindig „maga felé hajlik a keze”, az ellentéte!
Ez az eredeti "szelíd jóság" tehát, amiről Jézus több
kinyilatkoztatást is tett, és, amivel, ha lélekben egyet-érezve
egyesülünk (És ha eltekintünk a gyakorlati - humanista erkölcsi,
megvalósulási formáitól.), egyenesen az ősforrással: az abszolút-
Istennel kapcsolja össze az egyéni öntudatunkat, a lehető
legegyszerűbb és legközvetlenebb módon. Ez nem más mint az
abszolút lét örök öntudati – létezési állapota. Hogyha és
amennyiben, képessé tesszük tehát magunkat a jóságot őszintén
és folyamatosan átélni, akkor a jóság, maga felől minden kételyt
és feltételt kizárva – elseperve, mágikusan életre kel bennünk és
folyamatosan tisztítja (jobbítja) a lelkünket, tehát a szívünket és
az elménket is egyaránt. Ráadásul, az érzelgősségtől mentes

jóság-állapotnak az átéléséhez - Például meditáció közben, de
általában is…), nincs szükség semmiféle rá-hangolódásra, mert
mindig ott van bennünk. Csak rá kell gondolnunk, csak meg kell
kívánjuk és el kell határoznunk ennek a fennkölt lelki és szellemi
állapotnak az intenzív és huzamos átélését.
És ha el jutunk oda, hogy őszinte és közvetlen élményként
képes létezni bennünk az isteni eredetű szelíd jóság és így
részesülhetünk az áldott erejében (Azok számára akik, a
tudományos - értelmiségi, vagy a tudományos - technikai
neveltetése és világképe miatt, tehát a karmája és a neveltetése
által terhelt személyes imaginációja következtében, hosszan
szenvedniük kellett a jóság-hiány miatt, de mégis sikerült
rátalálni.), akkor még öngyógyító, sőt, esetleg másokat is
gyógyító következményei lehetnek a folytonossá tett és belül
kellő erővel és önzetlenül átélt és tisztázott, „jóságos"
magatartásuknak. Ennek a jólesőlelki – szellemi alapállásunknak.
(Lásd: Evangélium.) De ez már csak pozitív következmény és
nem is annyira fontos, mint a megfelelő jóságos alapállás
felvétele és az abban való folytonos kitartásának az öntudat-
módosító és, a fény-boldogságba vezető hatása.

Mert, ebbe a "Jóság - tudatállapotba", mint a Szent Szellem
által is megtestesített első és egyben harmadik alkímiai elembe
(Lásd az alkímiai Mercur fogalmának a jelentését) és állapotba
(A boldogságba), bele tartozik a Szeretet mellett, az Isteni
Világosság (a Fény) is, és főként az! Tehát a Férfi princípium is,
eredetileg pont úgy „Jó”, mint a Szeretet princípiuma. A feminin
princípiumnak a jósága felől ugyanis, senkinek soha nem merül
fel kétsége, miközben a férfi princípiumnak a jósága felől, igen is
fel merül, nagyon sok nőben. (A feministáknak és a velük
szimpatizálóknak és szolidarizáló nőkben mindenképpen.) A
Jóság fogalmában, valahogy sűrűbben és az önző élvezet

leghalványabb árnyalata nélkül jelenik meg a Fény-Boldogság is,
mint ahogyan az egyik barátom (János Széll István) által a
Facebookon közzé tett kis tanulmánya végén is megjelenik az,
hogy ahol nincs fejlődés és tehát spirituális növekedés (Ti., az
erre való törekedés), ott lényegi értelemben vett szeretetről sem
lehet beszélni. Vagyis: tiszta, erőszakmentes Világosságra való
törekvés és Fény – erő nélkül, nem létezhet valós Szeretet sem.
Ezt fontos kiegészítésnek tartom a kauzális Jóság értelmezéshez
hozza-fűzni. Vagyis azt, hogy a Jóságban, a jól-levésben, a
magától érthető Szeretet mellett, ott van a Világosság is. Tehát az
is benne van a jóságban, hogy nem fény és értelem nélküli
szeretet-kábulatban, nem a kábulat –érzés által okozott hamis
egység-állapotban (önámításban) levés miatt vagyok jól (Érzem
magam jól). Hanem igen is, éppen azért is, mert éber is vagyok
akkor, amikor jól és jó vagyok! És tehát, éberen nagyon is tudom,
hogy a legpozitívabb állapot, amit a földi létem során elérhetek és
fenntarthatok magamban, és amit önzetlenül és állandóan tovább
áramoltathatok és tovább adhatok, és, amit tudatosan
sugározhatok, akárcsak a szeretetet, az nem más, mint az öntudati
Jóságban levésnek (A Jól levésnek) az állapota és, azzal együtt, a
jóindulat és a jóravalóság és jóakarat készsége és képessége.
Én legalább is, többször megtapasztalhattam azt, hogy a teljes
(isteni) jóság - személyes tudat-állapotának az elérésénél és
annak az önzetlen tovább sugárzásánál és áramoltatásánál -
Például a jóság-érzésnek a szeretteim és minden ismerős és
ismeretlen személy felé. -, nincs, és nem létezik boldogítóbb
állapot. Vagy például erősebb és hatásosabb gyógyír, vagy
gyógyszer sem. Ez a hosszasan kitartott és intenzíven átélt,
teljesen önzetlen jóság, minden betegséget meg tud gyógyítani és
nem véletlenül. Hiszen egyenesen isteni eredetű, onnan, a
teremtés és a megváltás erőtereiből szállítja a teremtői –
megváltói energiákat. Persze, nem azonnal, hanem csak idővel,

miután a jóság személyes tulajdonságommá - tulajdonságoddá
válik.
Persze, itt azt is fontos talán megjegyezni, hogy a jóság
semmiképpen nem választható el, de még inkább nem
fordítható szembe az igazsággal. Márpedig olvastam az életem
során, olyan un. metafizikai tanulmányt is, amely a kettőt külön
választotta és azt állította, hogy az un. Jó-ember nem tud
üdvözülni, hanem csak az Igaz-ember. Igen, nem tévedek, és nem
is hamisítok: Hamvas Béla is, azt állítja a Magia Sutra c., általam
egyébként a leginkább szeretett esszéjében, hogy a Jó-ember nem
üdvözülhet, miközben az igaz-ember igen. A szerző arra alapozta
ezt a következtetést, hogy a jó igen könnyen „pervertálódik”
hasznossá, vagy éppenséggel önámítássá, önigazolássá,
öndicsőítéssé. Márpedig ez csak karmával terhelt, tehát
önámításra – önáltatásra is hajló emberi személyek esetében
lehetséges, de az abszolút (Isteni) szinten létező Jóság esetében
nem, mivel ott a Jóság azonos az Igazsággal. Hiszen a Jóság
fogalmába bele értődik a helyesség, vagyis a törvényesség is,
tehát az igazságosság is, az igaz-valóság is.
II.
Az itt leírandó következtetések már csak a következményei a
fent már (remélhető - érthetően) leírt lényegnek és, az ember,
aki a fentieket megértette, igazából már nem is azért akar jónak
lenni, amiért ezek a következmények is reális tények, hanem
azért mert ténylegesen és abszolút világosan Jónak lenni (Jóvá
válni) a legértelmesebb és ugyanakkor a leghasznosabb dolog,
amit az ember az életében tehet és elérhet. Hogy miért? - Azért,
mert igazából és ténylegesen jónak lenni, jóvá válni azt jelenti,
hogy a krisztusi (Jóság-) hitében üdvözülni. És ha még így sem
érthető teljesen a jóvá- jóságossá válás következményének a

jelentősége, mint ahogy egyes metafizikai célú és igényű
irodalmi műből, sajnos ezt kellett kikövetkeztetnem, hát akkor
tovább kell vizsgálódnunk és meg kell értenünk azt, hogy Jézus
nem hiába nevezte a Mennyek Országát a „Boldogság
Országának” is, „a Királysággal” egyetemben. Vagyis azt, hogy az
a boldogság, amiről itt írok, nem a testben való létezésünk során
elérhető és átélhető, legnagyobb és legerősebb érzéki
élvezeteknek tönkelege, vagyis ezeknek a non-plusz ultrája,
hanem az igazi boldogág, tulajdonképpen az egyetemes -
abszolút (Isteni) létnek az eredendő létezési tulajdonsága. Tehát
az abszolút létezési (jelentkezési) formája.

Ennek az alapján tehát, talán az is érthető, hogy emiatt, a
Jóságos abszolút (isteni) létezési alap miatt, az az ember aki
boldog, tehát az, aki folytonosan a jóságban élni képes, annak
mindig csak jó kedve (kedélye) lehet. És az is, hogy a jóságban
élő-, a jóság állapotát elérő és azt huzamosan fenntartani képes
személy (Tehát a Jóság Boldogságában élő személy) mindig csak
„jól járhat” (Az mindig csak jó – megfelelő… - életkörülmények
közé kerülhet.), hiszen számára minden lelki és szellemi állapot a
megváltásért létezik és csakis a megváltáshoz, vagyis a teljes
szellemi – spirituális meggyógyuláshoz, vagyis, a megváltáshoz
vezethet.

Természetesen, mindaz, amit a fentiekben leírtam, merő
idealizmus, vagyis, idealista fantazmagória lenne, amennyiben,
nem térnék ki arra, hogy a jóság alapállását akkor is fenn lehet
és kell tartani, amikor azzal, a nyugati típusú (Nagy feleslegben
termelő – fogyasztó) civilizációt ellepő liberális eszmék szerinti

gyermeknevelés és a „nem nevelő” pedagógia rettenetesen
káros következményeivel találkozunk. Hiszen nem nézhetjük
karba és ölbe tett kezű tehetetlen csüggedéssel, ahogy a
gyermekeinket individualista vadócokká, „felvilágosultan”
beképzelt, szülő-szomorító „jogtudó” szemtelen kis-banditákká
nevelik át az ultra liberális – genderista nézeteket valló szülők
gyermekei. Jobb esetben. Mert rosszabb esetben, amikor is
megpróbáljuk a jóság szellemében nevelni őket, elnyomják és
kirekesztik – kiközösítik (Szakkifejezéssel: miobbingolják) őket. És
hiába reklamálunk a tanároknál – iskola-igazgatóknál (Én
megpróbáltam Romániában is és Magyarországon is, de mind a
két eseten és országban kárt vallottam, sőt: az egyik Igazgató
még rám is szólt emelt hangon, hogy nem fogja az én kedvemért
a gyermekemet mobbingoló sátánista gyermek, sátánista anyját
megsérteni a vallásos meggyőződésében. És tudjuk, hogy
nyugatabbra a helyzet ennél sokkal veszélyesebb!), hiszen náluk
és nekik a liberális szülők reklamálnak és fenyegetőznek, a mi
panaszainkkal ellentétesen.

Ilyen esetekben, tehát amennyiben kis- és kamasz gyermekek
szülei vagyunk, csakugyan nehéz jónak és jóságosnak lenni
folyamatosan, és mindent meg kell tennünk annak az
érdekében, hogy költözzünk át (vissza) Romániába, ahol
engedélyezett a gyermekeknek az otthon-tanítása, vagyis a
liberális – genderista és sátánista eszméktől való megkímélése.
Hiszen elképzelhetetlen az olyan (Magyarországi!) nevelésnek a
sikeressége, amely képtelen a humanista erkölcsiséget
megtanítani és megtartani, miközben a gyermekeink folytonosan
a tanárokkal és a szülőkkel szembeni alantas (kinevetős,

ironikus, cinikus magtartás általi) hatalmi pozícióba kerülésre,
azokkal szembeni szemtelenkedésre és lázadásra, hanyagságra,
felelőtlenkedésre vannak „tanítva” az osztálytársaik által. Sőt,
még egyes, a kellettnél is liberálisabb szellemű, fiatal tanáraik
által is erre vannak „nem-nevelve”!
Azon fiatal tanárok által, akiknek nem volt még alkalmuk
megtapasztalni és nincs elég realitás-érzékük észrevenni azt,
hogy az élet-tapasztalatok hiányában, a hosszú távú
következményekben gondolkozni még képtelen gyermekek
világában - családjában, családi baráti körében és az iskolában is
– az egyenlősdit tanító liberalizmusnak sokkal, de sokkal
végzetesebb következményei vannak, mint az amit el akarnak
kerülni: a zsarnokinak bélyegzett, tradicionális nevelésnek.

Hogy ennek a következménye egyenesen az, hogy a gyermekek
irányíthatatlanná, kezelhetetlenné és nevelhetetlenné, majd a
késő-kamaszkorban depressziósokká, vagy világ-csavargókká
válnak. Ezek a már a 70-es és a 80-as években, kádár-liberális
szellemben nevelt szülők és tanárok, még képtelenek meglátni
azt, hogy amennyiben egyenlősdit játszanak a gyermekekkel, és
felnőttként kezelik őket. Vagyis azt, hogy amennyiben hagyják,
hogy a karmájuk vezérelje és ez által a karmájuk növekedjen a
közösségi életforma gyakorlásához szükséges erkölcsi öntudatuk
fejlődése helyett, akkor ezek a gyermekek egész életükben, a
pszichológiai kabinetekhez (feleslegesen!) zarándokló jellem-
nyomorékok lesznek.

A fentieket nem abban a (tév-) hitban írtam, hogy tudnám a
megoldást arra is, hogy az ilyen, majdnem minden napi
nyomorúságot „biztosító” körülmények között élő szülők (Tehát
a társadalomnak majdnem a derék-hada) számára lennének
használható tanácsaim arra vonatkozóan, hogy miként
szerezhetik meg az istennel való közvetlen kapcsolatot a jóság
folyamatos belső és külső! – gyakorlása által. Mindezt csak azért
írtam le, hogy bebizonyítsam, nem vagyok sem ködevő
fantaszta, sem realitás-tagadó hipokrita asztrológus, és gyakorló
asztrológusként, nagyon is, tisztában vagyok azzal, hogy az
elérendő, élethelyzet-alakítási erővel is bíró, mágikus erejű (igen
is: megváltó!) jóság – és boldogság állapot, mint életcél,
mannyire nehezen elérhető. De az igazság akkor is az, amit a
jelen tanulmányomban leírtam: a Jóságnak, és a nyomában
keletkező szeretet-világosságnak sors- és életjavító-, és
egészsége-megőrző, illetve egészség-visszadó ereje van.