Az egyéni karma a születési horoszkópban a bolygóknak, az Ascendensnek, a negatív fényszögeknek, valamint főként a Lilithnek és a Sárkányfarok nevű asztológiai jeleknek, mint a féltudatos, és többnyire tudattalan negatív tulajdonságokként, betegségi, baleseti hajlamokként, sorskrízis kiváltó okokként, vagyis meghaladandó karmaként történő értelmezése. Ettől a tudástól és ismerettől válik a létező leghatékonyabb, legeredményesebb spirituális önismereti, sorsrendezési útmutatás rendszerré a kauzális (ős-karmikus) asztrológia. De nyílván, azok az asztrológusok, akik az asztrológiának ezt a személyes tudatalatti világot a pszichológiánál lényegesen mélyebben feltárni képes részét nem ismerik, nem tudnak az embereknek a problémáik gyökereire rá mutatni és ez által lényegesen és ténylegesen segíteni. És igaz ez minden más spirituális útmutatási rendszerre, legyen az a Ji-King, feng-shui, pszichológia vagy akár a Tarot. A kauzális asztrológia által megszerezhető gyökeres, karmikus önismeret hiányában nem tudjuk saját személyünkre, saját sorsunkra lényegesen pozitív változást hozóan alkalmazni az un ezoterikus és spirituális szemléletmód útmutatásait, a metafizikai igazságot, valamint a felületi, misztikus, vagy pszichológiai jellegű önismereti információt.
Amit én és párom is használunk időnként az asztrológia mellett, az a Tarot és az aritmológia alkímiája, de amint azt már mondtam, karmikus - kauzális önismeret nélkül az ember nem tudja helyesen önmagára értelmezni ezeket, az önismereti információkat sem.
2. Fogalmazhatunk úgy, hogy az egyéni karmától való megszabadulás az emberek úgynevezett „életfeladata"?
Igen. Egyértelműen. Mindannyian azért születünk, hogy megvalósítsuk az elérhető legnagyobb boldogságot, egészségesek legyünk. Kiteljesedésre, teljességre, „Egész-ségre" törekszünk és vágyunk. Arra, hogy visszaállítsuk, amennyire tudjuk azt az Egységet, azt a kiegyenlített állapotot, harmóniát, ami az ősemlékezetünkben él. Ez a megváltotti állapot elérése az életünk célja, ha vallásosan akarom magam kifejezni. Ha metafizikailag, akkor a kiegyenlítődés, „Nagy Egység", egységben a mindenséggel, az Abszolút Szellemmel. Jézus a Mennyek országának nevezte. Ez, természetesen a földi életünk, gyakorlati tapasztalatainknak az elméleti elképzeléseinkkel való összevetése segítségével érhető el, és rendeltetésünk, isteni késztetésünk, hogy elérjük ezt az állapotot. Ez lenne az a bizonyos tisztító tűz, amit a legértelmesebb dolog az elhárítási - kikerülési törekvések helyett, felvállalni és így meghaladni. De földi állapot a Pokol is. Ezt valósítjuk meg, ha hagyjuk, hogy a negatív karmikus tulajdonságaink vezéreljenek, akár ismerjük őket, tehát tudatosan döntünk hitetlenül, pesszimistán, élvezet hajhászva, bosszúból stb., akár tudattalanul döntünk a sorsunk fontos mozzanataiban e rejtett negatív tulajdonságainktól motiválva, s a felszínen önkéntelenül becsapjuk magunkat, úgy érzékeljük, hogy mi jót akarunk, áldozathozóak, önzetlenek, békések stb. vagyunk. Rendkívül gyakori, hogy az ember nem is sejti, hogy azért keseredett meg évek, évtizedek alatt az élete, mert valami, amiről az úgynevezett nappali éber tudatával meg van győződve, hogy helyes, ahhoz a lelke és a tudata legmélyén azért ragaszkodik, mert valami lényeges hibabelátást, áldozathozatalt, bátor tettet, felelősségvállalást, félelem és harag elengedést mindenáron el akar kerülni. És ezek, mint mondtam az egész életet, több évtizedet az életünkből fokozatosan megmérgezhetnek, megkeseríthetnek. Ezek nem egyszeri önámítások, tévedések, ezek karaktervonások, jellemvonások, amelyekre épül a sorsunk, az egész életünk. Nem váltott meg minket előlegezetten senki, és nem folytatódik a karmafeloldás a következő életünkben. Hogy ez alatt mit értek, nem szeretném itt kifejteni, mert tényleg nem lehet röviden, kulcsmondatokban, de mindenki figyelmébe ajánlom Kozma Szilárd „A kereszt metafizikai értelme és a kereszténység paradoxona" című és „Reinkarnáció, miszticizmus vagy valóság?" című metafizikai tanulmányait, mindkettő elérhető az ő honlapjain.
3. Rájöhetünk magunktól is, mi a dolgunk, itt a Földön, vagy erről csak személyes képlet felállításával szerezhetünk bizonyosságot?
Vannak jó spirituális fogékonysággal, misztikus érzékkel rendelkező emberek, akik az életfeladataik néhány felszíni részletére ráéreznek, vagy egy kiválóan helyes nevelés következtében, már a szüleik által azok egyikébe - másikába úgymond "beiktatódnak". De ez nagyon kevés, ettől még az életük tragédiába is torkolhat, hiába kutakodnak és tesznek részletes elméleti metafizikai felfedezéseket, ha nem tudják meg az összes személyi életfeladatukat. Még olyan közegben is, olyan kultúrában, ahol metafizikai ismereteken alapszanak a vallásos, népi, vagy kulturális szokások, és ezért az illető metafizikailag helyesen él nagyjából, a leggyakoribb, hogy az individuális, egyéni karmájából eredő, rejtett negatív tulajdonságait nem tudja felismerni, s így azok félreviszik az életét, boldogtalanságot, betegségeket okoznak. A személyes karma megismeréséhez szükség van egy olyan pontos térképre, mint a születési képlet. Mára a magyar kultúrából is olyan általános, mindenkire vonatkozó életfeladatok realizálása tűnt el, mint pl. a normális gyermekszámú családi élet, tehát a gyermekáldás-kultusza, az apának a felnőtti kor küszöbére érkező gyermekeinek a "beavatói" szerepe, a párkapcsolatok harmóniájának feltételeit jelentő nemi szerepek stb., hogy a természet iránti szeretetről, tiszteletről és főként felelősségről, már ne is beszéljek. Érdesnek tartom megjegyezni, hogy a felelősségre, helytállásra, sors-vállalásra való nevelés főként az apák szerepéhez kapcsolódik, hiszen az apa a gyakorlatibb és racionálisabb, így következetesen elváróbb és ha kell: szigorúbb, tehát eredetileg férfi tulajdonság az életre-nevelés, amelyet minden apa tovább kellene, hogy adjon a gyermekeinek, sőt, feleségének, akitől viszont a férj a családi és párkapcsolati egységet fenntartató megértő-szeretet, a gondoskodást, a közvetlen tápláláshoz szükséges türelmet kell, hogy megtanulja a párkapcsolat és közös családi élet során. Ehelyett manapság ennek már semmi hagyománya, sőt, megvetik ezeket a szerepeket, pedig csak innen kiindulva lehet eljutni a mindkét nem funkciójának a megértéséig és valós elsajátításáig, a szellemi-lelki Androgün állapotig. Tehát abba az életfázisba, és fejlődési-fázisba, ahol a nő, már nemcsak nő, mert a férfiszerepeket is elsajátította, és a férfi nem csak férfi, mert a női szerepeket is elsajátította. Mindketten könnyedén és természetesen képesek bátrak, önérvényesítők és ugyanakkor kedvesek és megértőek lenni, fegyelmezőek lenni a gyermekkel, barkácsolni, szerelni, autót vezetni, sportolni, hegyet mászni, úszni, politizálni stb., bármit, ami pozitív férfias tulajdonság és könnyedén és természetesen kimutatni szeretetüket, gondoskodóak lenni, gyerekeket etetni, pelenkázni, mosni, főzni, takarítani, bevásárolni stb., bármit, ami pozitív nőies tulajdonság.
De láthatjuk, hogy e helyett, az alapvető metafizikai ismeret nélkül, és ehhez képest a nyugati társadalomnak egy lényeges százaléka egy hanyatló, metafizikátlan és ezért öncélú és steril, un. fogyasztói szokásrendet vett fel, ami egyre inkább terjed, hisz jelenleg igen erős divat, hogy a gyermekeket eleve nem nevelik még csak a neme szerinti szerepre sem, mintegy meg is fosztva őket attól eleve, hogy egészséges, harmonikus, fejlődőképes párkapcsolataik legyenek, és esélyük legyen majd aztán a másik nem pozitív tulajdonságait értékelni, sőt: azokat felvenni, hiszen még a saját neműk szerinti funkciójukat sem értik és nem értékelik. Mindezzel a negatív karmikus meghatározódások erősödési késztetésének kedvezünk, amelyek egyébként is diszharmóniára, szétdarabolódásra motiválnak minket. Bár, igaz, ezzel a hanyatló, steril nyugati tendenciával párhuzamosan, egy kisebb, de önmagával és életével - sorsával szemben igényesebb réteg, egyre nyitottabb a komoly, valódi spiritualitás és reális sorsrendezési lehetőségek felé. Ez alatt viszont, egyáltalán nem az úgynevezett ezoterikus fantazmagóriák, illetve misztikus zagyvaságok szerinti ámítók és önámítók seregét értettem.
4. Miből érezheti valaki, hogy nagyon nem a „saját útját járja"?
Több dologból is. A legegyértelműbben a fizikai sík jelzi vissza az életút tévesztést és a sors-hibáinkat. (A szellemünkben, lelkünkben rejtőző, dolgozó negatívumokat.) Ilyen egyértelmű jelek a betegségek, balesetek és az anyagi szűkösség is. Bár, nagyon fontos, hogy fokozatokról beszéljük: minél nagyobb egy fizikálisan érzékelhető problémánk, annál régebb óta, s annál intenzívebben haladunk és haladtunk addig a rossz irányba. Tehát pl. minél súlyosabb egy betegség, vagy baleset, ami ér minket, annál fontosabb helyesen értelmezni annak a szimbolikus jelentését. Legtöbbször az a téves mentalitásunk, ami ide juttat, és hiába, hogy tudunk róla, mert a feloldási és meghaladási igényünk, nem jut el a gyakorlati realizációig, ehhez gyengének érezzük magunkat, illetve a problémát, vagyis a karmikus hibánkat érezzük bagatellnek. Így azt hisszük, nem olyan nagydolog, nem nagy hiba, pl. titokban haragudni, bosszúérzéseket táplálni, titokban elvágyódni partnerünk mellől más karjaiba, máshol keresni a boldogságot. Úgy gondoljuk, ezeket mind nem is gondoltuk olyan komolyan, s különben is: a lényeg, hogy nem tettük meg. De ez nem így van. A tudattalanunk számára ez egyáltalán nem komolytalan dolog. Minél inkább rejtjük még magunk elől is negatív érzéseinket, annál intenzívebben dolgoznak azok a mélyben. Szellemi, lelki tevékenységünk, érvényesülési célt követő pszichológiai szokásaink halmaza, magában rejti azt a veszélyt, hogy még magunk elől is elrejtjük, amit érzünk, amit gondolunk. Lesüllyesztjük a tudattalanunkba bizonyos megoldatlan konfliktusokból származó tartós nehezteléseinket, nehéz helyzetekben felébredő félelmeinket, stb. Rejteni magunk elől veszélyes, ezért is kapunk a sorstól durva visszajelzéseket ilyen esetekben. Ilyen, rejtett tudattalan tartalmak tükröződnek a betegségeinkben, baleseteinkben, gyermekeink betegségeiben, sérüléseiben, mentális, vagy alkalmazkodási problémáiban, anyagi nehézségeinkben is.
5. Honlapodon azt írod, hogy „A Föld - viccesen fogalmazva - a szellemjavító-műhely." Mit értesz ez alatt?
Valóban ez az elsődleges funkciója a fizikai síknak, az életnek a Földön: a szellem javítása, helyrehozása. A saját szellemünk, lelkünk meghaladás általi megtisztítása attól, amiről eddig csak egyéni, negatív karmaként beszéltünk, egyetemes szemszögből viszont az Abszolút szellem születik meg bennünk, ide a földi életbe, emberként, hogy a fizikai sík információtükröző (és információőrző) funkciója segítségével önmagát kijavíthassa, meghaladás által megtisztíthassa az úgy nevezett Lilith-tartalmaktól. A Lilith egy csillagászati pont, ugyanakkor egy metafizikai gyűjtőnév, ami jelöli az ősteremtés előtt, az Abszolút Szellemben, a „Nagy Egészben" a zűrzavart, káoszt, kábulatot, gyűlöletet, irritációt, szétbomlást okozó tulajdonságokat. Minden negatív tulajdonságunk ebből, az Abszolút Szellemben létrejött negatív tartalomból hozzuk magunkkal. Az teremtés ősoka a Lilit-zavar, ennek felszámolására jött létre a földi élet, s fejlődött ki az ember, amely élőlény képes érezni az egyéni öntudatot és az Abszolút Szellemmel való azonosságát, és ugyanakkor képes megfigyelni magát és környezetét, annak érdekében, hogy elkezdhesse a Lilith meghaladását, gyakorlati tapasztalati segítségével.
6. Ezek szerint nem léteznek gyógyíthatatlan betegségek, és „javíthatatlanul rossz" életek? Mindenre van megoldás? Erre a kérdésre nagyon nehéz úgy válaszolnom, hogy sem ne lombozzak le senkit feleslegesen, sem ne keltsek hiú reményeket.
Gyógyíthatatlan, azaz visszafordíthatatlan és menthetetlen fizikai - biológiai állapotok vannak, ez törvényszerű. Ez a fizikai sík egyik nem véletlenszerű tulajdonsága. Értem ezalatt, hogy ami a fizikai síkon a természet törvényei szerint visszafordíthatatlan, pl. egy végtag elvesztése, vagy pl. az időnap előtti, korai halál, az azt jelzi, hogy az illető személy nagyon lényeges szellemi tévedésben volt tartósan. Azt nem állíthatom, hogy szellemileg ne lehetne még fizikai károsodás után is kiteljesedni és egészségessé válni, hiszen mindaddig, amíg élünk van erre esélyünk, ennek megvalósítása az élet spirituális célja. Egy visszafordíthatatlan testi károsodással is lehet viszont, a további lehetőségek szerint teljes életet élni, boldognak lenni, teljes értékű életet folytatni. És ezt is javaslom mindenkinek, aki ilyen helyzetbe kerül.
Viszont nagyon fontos megjegyeznem, hogy a mai orvostudomány általános tapasztalatai nem spirituálisan élő emberek eseteivel számolnak, így nem ajánlott mindent elhinnünk, pl. hogy bizonyos izmaink, bizonyos részleges szervi megbetegedéseink ne lennének regenerálhatóak megfelelő szellemi-lelki, és persze fizikai magatartással. Főként gyermekeknél. A kauzális asztrológusok tapasztalatai közt bőven akad olyan, hogy metafizikailag helyes tanácsaikra orvosok által sosem látott gyógyulások, regenerálódások jöttek létre, s nem elhanyagolható az sem, amikor az orvosok bizonyos panaszok kiváltó okát nem találják évekig, különböző vizsgálatok sora után sem, míg a kauzális asztrológus pár hetes munkával, a születési képlet, az életút és más kért adatok segítségével (pl. anyai ági ősök születési dátuma, betegségeik stb.) megtalálja az okot, és megadja a megfelelő probléma-megoldási tanácsot. A fizikai okok sosem a valódi és elsődleges okok, minden a szellemi síkon gyökerezik.
7. Miben más az általad felállított horoszkóp-képlet, mint amiket más asztrológusok készítenek?
Feltételezem, alig térhet el. Én egy programozó barátunk által kidolgozott asztrogram-készítő programmal dolgozom, ami ugyanúgy mutatja az Ascendenst, a horoszkóp házakat, a bolygókat a jegyekben és a horoszkópházakban, a fényszögeket, valamint a Lilith nevű karmikus pontot és a Sárkányfarok-sárkányfej tengelyt, mint bármelyik más horoszkóp-készítő program. Az más kérdés, hogy a nem kauzális asztrológiát gyakorlók ez utóbbiakat figyelmen kívül hagyják, vagy nem tulajdonítanak fontosságot nekik. Sőt, láttam, hogy némely másik bizonyára akár több asztronómiai jelet, aszteroidákat, bolygók holdjait is mutatja, de amíg mi, kauzális asztrológusok nem terheljük a rendelőinket az utóbbiaknak a karma szempontjából semleges jelentésével, és más asztrológusok is hiába kapcsolnak ezekhez gyógyítói képességeket, hiszen a legtöbben az alapbolygók által képviselt pozitív tulajdonságokat és pozitív képességeket sem tudják megkülönböztetni a negatívaktól, metafizikailag vakon tapogatóznak, és sajnos, sokszor inkább a karma-indifferens pszichológiából építenek be értelmezéseket.
A Lilith-et például csak ritkán, és szintén hibásan elemzik. Az emberek sokszor azt remélik, csupa jó dolgot hallanak az asztrológustól, olyanokat, hogy gazdagok lesznek, különös képességeik vannak, és akit éppen szeretnek, az viszont szereti őket stb. Sok asztrológus kiszolgálja ezeket az igényeket, míg megint mások szintén jósolgatnak, jót-rosszat vegyesen, abban a hitben, hogy ez mégiscsak reálisabb. Viszont nem gondolkodnak el azon, hogyha bármi egy adott személy életében megjósolható lenne, azon túl, hogy az illető közel és távol múltbeli tetteit, érzéseit, gondolatait és persze a születési képletét ismerve, ezekből bizonyos következményeket, várhatóan megjelenő sors-visszahatásokat ki tudunk következtetni, tehát még ezen túl bármit úgymond „meg lehetne jósolni", akkor az életnek elveszne a lényege: a karmafeldolgozási és meghaladási értelme. És persze ez ellentmondana, annak a metafizikai igazságnak is, hogy „Ami lent, az van fent, s ami lent, az van fent", tehát, ami a szellemben történik, az történik a fizikai síkon is, az anyagban. Ezek a jósok pedig nyilván nem tudják, mi van a szellemi síkon, hiszen, ha tudnák, azt is megfigyelhették volna, hogy mindenkinek van egyéni életfeladata és azt vállalni, vagy nem vállalni: szabad akarata is, ami szerint sehol előre meg nem írtan, egyszerűen elhatározhatja, és erőt vehet magán, hogy ne az addig rejtett, de később leleplezett negatív tulajdonságai vezéreljék. Vagy pedig amennyiben pozitív eseményeket jósolnak, azt nem veszik figyelembe, hogy egyáltalán nem határozható meg előre, ki mikor hallgat a „jobbik énjére" és támaszkodik a pozitív képességeire, s mikor vesz erőt gyengeségein. Mindez az illető szabad akaratától függ, még akkor is, ha az adott bolygóállások is mindig szinkronban vannak a földi eseményekkel, tehát mindig van egyfajta időminőség és aktualitás, de hogy ezeket ki hogyan él meg és ezeket az időminőségeket hogyan használja, az megint csak attól függ, hogy egyéni szabad akarata szerint milyen spirituális szintre jutott el addig.
Máskülönben magát az egyéni karmát sem ismerik fel konkrétan és határozottan a különböző kártya-, tenyér- és egyéb misztikus jósok, vagy a jós-asztrológusok, hiszen rajtunk, kauzális asztrológusukon kívül, mindenki misztifikálja, illetve félreértelmezi, sőt: nem is értelmezi a Lilith és a Sárkányfarok jelentését és persze, metafizikailag az ősteremtés ontológiai okával: az egyetemes megváltódás szükségével, és így az emberi élet általános rendeltetésével sincsenek tisztában.
8. Karmikus sorsprogramokat csak anyai ágon öröklünk? Ha igen, mi ennek az oka?
Így van, karmánkat egyértelműen anyai ágon örököljük. Ezt tükrözi az a biológiai jelenség is, hogy a (női) petesejtek az anyai nagymamamáknak a vére által biztosított tápanyagokból épülnek fel a lány-magzatok petefészkében még azok megszületése előtt és új petesejtek nem keletkeznek a lány-babák petefészkében azok születése után. Tehát, fizikai síkon olyan finom anyagból keletkezik nagyobb százalékban (mint tudjuk a petesejt százszorosa mennyiségileg és minőségileg is a férfi ivarsejtnek) ami már a nagymamája testében is jelen volt és, az analógia és a rezonancia egyetemes törvénye alapján, tükrözte annak szellemi-lelki állapotait, vagyis szerkezetét formálta az is, hogy már a nagymama szellemiségét is tükrözte, hiszen a sejt, mint az élő fizikai test kisebb egysége, része, szintén tükröző funkcióval bír. Tehát, a petesejt életéből arra következtethetünk, hogy olyan tartalmakat hoz, amelyek több generáción keresztül tartósan jelen voltak az adott személyekben.
Így hozzuk magunkkal és adjuk tovább szellemi síkon is, anyai ágon az örökségünket, a karmát.
Feltételezem azért a nőknek jutott ez a „karma továbbító" szerep, mert ők azok, akik a biológia teremtést nagyobbrészt végzik, ők szülnek, ők , formálják már a foganásuk előtt is, vágyaikkal, képzeletükkel, tehát szellemükkel-lelkükkel a születendő gyermek spirituális struktúráját és így annak a karmáját is egyedül ők szövik és adják át önmagukból. A férfi szellemisége a nevelés ideje alatt kellene, hogy nagyobb szerephez jusson, ő a gyermek szellemiségére kívülről hat. És mint erről korábban beszéltem, a metafizikailag helyes apai nevelés nagyon lényeges a személyiségfejlődésünk, sőt, a spirituális fejlődésünk szempontjából. Ehelyett ma az apát különféle pedagógusok és pszichológusok, jobb esetben sportedzők, vagy a kedvenc tanárok helyettesítik. Sőt: ma már az internetre kötött számítógép.
9. Hogyan lehet feloldani a negatív karmikusan öröklött sorsprogramokat?
Ez mindig a karma jellegétől függ. A karmákat be lehet sorolni a 12 jegy és ház szerint, tehát pl., hogy egy karmikus pont a születési képletben melyik zodiákus jegybe esik. Negatív, karmikus sorsprogramoknak nevezzük még bizonyos tulajdonságok szerint csoportosított bolygók egymással való negatív fényszögelését a születési horoszkópban. Pl. amennyiben az elemi maszkulin (férfias) tulajdonságokat képviselő bolygók, mint a Napnak, a Marsnak, és az apaságot, a határokat és a spirituális felelősségtudatot képviselő Szaturnusznak, valamint az Uránusznak a negatív fényszögei egymással kapcsolódnak, és az isteni igazságot, végső és teljes kiegyenlítődést szimbolizáló Plútóval is negatív fényszöget alkotnak (De ezek közül legalább háromnak az egymással való negatív fényszögei, főként, ha azok kvadrátok, és szembenállások), akkor pl. fény- és személyiségellenes, illetve maszkulinitás-ellenes karmáról beszélünk, akár férfi, akár nő nemű az illető személy, akinek a sorsképletét vizsgáljuk. (Tulajdonképpen a férfiasság-ellenesség itt a lényeg.) Ilyen, a több bolygó egymással való negatív fényszögeiből kiolvasható negatív, karmikus programot, hetet különböztetünk meg. Hogy ne terheljem túl az olvasókat, nem sorolom fel ezt a hetet, hanem rátérek a kérdésre való közvetlen válaszra:
Mind a jegyek szerint, mind a házhelyzet, vagy a negatívan fényszögelt bolygócsoportok szerinti karmikus sorsprogramokról beszélünk (a születési képletben) a feloldás mindig az adott jegynek, az adott bolygóknak megfelelő pozitív tulajdonságok elsajátítása, az adott horoszkóp ház által jelölt életterületnek megfelelő gyakorlati életfeladatok felvállalása. Mindehhez szellemi-lelki és gyakorlati erőfeszítések szükségesek a karmafeloldást vállaló személy részéről, s ezen erőfeszítések és életfeladatok meghatározása egy igen fontos része a kauzális asztrológiai horoszkóp-feltárásnak.
10. Érdekes dolgot írsz a druidák házassági szokásairól, miszerint náluk egy év alatt el kellett döntenie a szerelmes pároknak, hogy együtt maradnak-e örökre vagy sem. Vajon az együttélés ront-e a kapcsolatok alakulásán?
Az időnek nem csak mennyiségi, hanem minőségi tulajdonságai is vannak, ezért egyértelműen szükséges eszerint vizsgálni az együttéléseket. Egy év alatt aktuálissá válik egy komoly, egyértelmű minőségi változás az együttélésben, egyrészt meg kell hozni a döntést ez idő alatt, hogy hosszútávon, tehát családalapítási közös céllal együtt maradnak-e. Aki egy év után is bizonytalankodik, vagy maradni akar a gyermek nélküli most már kényelmesebb, mert összeszokott együttélésben, az spirituálisan vétkezik, a legfőbb általános-emberi életfeladatát halasztgatja, ami egyértelműen negatív sorskövetkezményekkel jár. Mi nem egyszerűen a fajfennmaradásért szaporodunk, viszont, akik a túlnépesedésre és egyéb gazdasági okokra hivatkozva védekeznek a gyermekek foganása ellen és szólalnak fel, azok egyértelműen ez utóbbi téves, koncepció szerint gondolkodnak és az általános emberi rendeltetésről, a karmafeloldásról, a karmafeloldáshoz elengedhetetlen, az általános életfeladatok felvállalása során szerezhető tapasztalatokról semmiféle fogalmuk sincs. És így van ma ezzel az összes pszichológus, pszichiáter is többek között, ezért is tartom, nem csak külön-külön az emberekre nézve veszélyesnek a pszichológiát és térhódítását, hanem pl. saját nemzetünkre nézve is. Ugyanis a pszichológia azt a látszatot keltve, hogy a lélekkel foglalkozik, s a lelket kutatja, hirdet hol materialista, hedonista, felelőtlen, majd mikor misztikus és mikor teljesen gazdasági érdekek szerint gondolkodó elveknek és ideológiáknak megfelelő elméleteket, amelyekkel sem egy ember, sem egy nemzet nem jut messzire. Mondom ezt pl. az alapján, hogy nemrégiben hallottam egy rendkívül empatikus, szelíd és kedves, megnyerő stílusú (feltételezem) népszerű pszichológusnőtől egy tv műsorban, (de előtte egy másik igen népszerű pszichológustól is szintén egy másik tv műsorban), hogy a gyermekvállalást anyagi feltételekhez köti. Ez a fajta mentalitás sok nehézséget okoz, mert ismét csak a lényeges életfeladatok kikerülésre biztat. Ráadásul a dolog pont fordítva van, a gyermekáldáshoz való pozitív, igenlő hozzáállás egyértelműen erősíti a szükséges anyagiak bevonzásának képességét, vagyis az egyáltalán nem spekuláló, nem védekező, gyermekpárti szellemi-lelki magatartásnak egyértelműen pozitívak még anyagiak szintjén is a sorsvisszahatásai! Persze arra is figyelni kell, hogy más negatív tudattalan tartalmainkat is folyamatosan feltérképezzük, leleplezzük és felszámoljuk. És persze: az, hogy a gyermekáldás együtt jár az anyagi áldással, nem azt jelenti, hogy helytelen általános mentalitással ne szegényednénk le akár sok gyermekkel is, vagy azt, hogy több gyermekkel kacsalábon forgó palotánk lesz. Mindössze annyit, hogy amennyiben spirituálisan helyesen: karma-oldón él egy házaspár, garantáltan több lesz valamicskével a tisztességes jövedelme, tehát ez nem csökken, hanem arányosan nő akkor, ha nem szab semmiféle gátat a gyermekáldásnak.
2011. március 07., Decens magazin
