Kozma Szilárd: Az ontológiai sértettség karmájáról

(Avagy: a néha kívül is – Tehát a „valósnak” nevezett anyagi történések szintjén is. - megjelenő mentális és képzeleti háborúink és az, azok által okozott, ugyancsak mentális jellegű betegségek-, meg a szívünkkel, az agyunkkal és a vérünkkel kapcsolatos betegségek megelőzési, elkerülési- és feloldási lehetőségéről.)

Kozma Szilárd író asztrológus
Kozma Szilárd író asztrológus

(Avagy: a néha kívül is – Tehát a „valósnak” nevezett anyagi
történések szintjén is. - megjelenő mentális és képzeleti háborúink
és az, azok által okozott, ugyancsak mentális jellegű betegségek-,
meg a szívünkkel, az agyunkkal és a vérünkkel kapcsolatos
betegségek megelőzési, elkerülési- és feloldási lehetőségéről.)

I. Szelídség és boldog-szabadság kontra agresszió.

Amikor Nagy Sándor a még Makedoniában verbuvált első csapata
élén - Amely csapat később a világhódító seregének a sűrű magját
képezte...-, betört Athénba, minden polgár jajveszékelni, meg
nyüzsögni és menteni - menekülni kezdett, kivéve a hordóban
lakó Diogenészt. Ám ő sem maradt tétlen. Fogta magát és
elkezdte a hordóját jobbról balra gurítani, le és fel az utcán, tíz
lépés előre, tíz lépés vissza. Abszolút pontosan kimérve.
- Mit csinálsz te Bolond? Kérdezték a józan eszüket menekülés
közben is megtartani igyekvő, Athéni polgárok.
- Valamiért úgy rohangásztok itt össze - vissza, hát én sem ülhetek
tétlenül, volt a belső világosságot kutató mysztész ugyancsak
"logikus" válasza.
Számára legalább is, teljesen világos volt, hogy ez a legbölcsebb
dolog a világon, amit tehetett abban a helyzetben. És a „világos”
szót emeljük is ki mindjárt, mert a tartalma nagy fontossággal fog

bírni a következőkben a Fény fogalmával együtt.
..........................................................................................................
II. A fontossági sorrend.
Amikor Diogenész úgy vélte, hogy befejezte a „menekülési”
munkát és a hordóját a szokott helyére rögzítette, lefeküdt eléje
sütkérezni a napon.
Ám Nagy Sándor, aki a tanítómestere által, Arisztotelész által
ismerte a Diogenész tanításait, mindenáron akart találkozni vele,
és "felkereste" a hordójánál. Miután tiszteletteljesen köszöntötte,
azt mondta neki, hogy kérjen tőle bármit, mert megadja -
megteszi,, bármit is kérne”, Diogenész ugyancsak udvarias
jóindulattal köszöntötte és bölcs kíváncsisággal rá kérdezett, hogy
tényleg tartja magát szavához a hódító?
-Tényleg, felelte az.
-Akkor állj egy kicsit odébb, mert el veszed előlem a napot.”
És a világhódító készségesen odébb állt…

Vajon mit tudott mást és jobbat, a makedón hóditok elől
menekülő kortársainál (Az Athéniaknál) a korábban kézi-
lámpással is, igaz embereket kereső (És az állítása szerint ilyet
sehol nem találó…), beavatott bölcs (Diogenész)? Vajon azt-e,
amit mi is kezdünk végre megérteni a majdnem egy éve zajló,
„testvéri” ukrán - orosz-háború” szörnyűségeit egészen vész-
közelből érzékelve – látva? Sőt, a nyugati államok üzletelő
politikusainak az eszement ukrán büszkeséggel párosodó, ezek
által provokált élet-daráló háborús-toporgás további fenntartását
szolgáló cinikus döntéseke már meg sem döbbenve?
Talán azt tudta a nagy hitű bölcs, hogy a „Zsák megtalálja a
Foltját” népi nevű, Egyetemes Törvény (A továbbiakban: ET)

alapján, vagyis a Rezonancia és a Vonzás ET. alapján, valamint a
Kiegyenlítődés-, na meg persze: a Karma törvénye alapján, azok a
személyek keverednek háborúba és mennek át időnap előtt,
„kilőve” a túlvilágra, vagyis azoknak kell elszenvedni bármilyen
külső, vagy belső háborúnak (Pl. a saját tudatukban – lelkükben
folyó háborúknak is a…) a romboló következményét, akik
valamiféle erős - nyílt, vagy rejtett, és igen erősen átélt - haragot
és sértettséget hordoznak sokáig a lelkükben és a képzeletükben.
(Az Ukrán háború a példájánál maradva, kell tudnunk, hogy a
bunda alá rejtett gazdasági érdekek mellett, az 19991-ben, az
ukránoknak „átadott”, és ezt követően az ukrán fasiszták által
évtizedeken át zaklatott és meghurcolt és közülük egyeseket a
gyilkolásig is elmenően vegzált 22 millió „ukrajnai oroszok” és
más ugyancsak zaklatott nemzeti kisebbségi személyek lelki
háborúja is zajlik most a 30 éven át kegyetlen „gazdáknak”
bizonyuló ukránokkal szemben.
Amellett és azzal együtt persze, hogy ezt a viszont-háborút az
ukránok patrióta és a háborúért kevésbé lelkesedő része is, az
amerikai kormány által, állítólag mesés üzleti haszonnal
ajándékba küldött fegyverekkel, tankokkal és harckocsikkal, és
újabban: távirányított repülő robotokkal vívja. (A többi ukrán
nyugaton dolgozik, vagy „mafiázik”, vagy csak lézeng rég óta.) De
ugyanúgy, az Ukranához csatolt oroszok kiszabadítása ürügyén
folyamatosan bombázott és hidegben és sötétségben tartott
maradék ukrajnai népnek a lelki háborúja is zajlik a háttérben, a
Putyin által rájuk és ellenük vezényelt „agresszorokkal”- , vagyis: a
„viszont-agresszor” oroszokkal szemben.

De jó példát szolgáltatnak erre a gyakorlati történéseken (véres
háborún) sokkal messzebbre mutató (ontológiai - karmikus)
sértettség- és agresszió általi vezéreltségre, azok a nyugati
önkéntesek is, akik Ukrajnába utaznak harcolni az orosz hadsereg
ellen és állítólag „személyesen” is, „a gonosz Putyin” elnök ellen.
Nem minden esetben kalandorok ezek, tehát nem minden
esetben olyan személyek ezek az önkéntes fegyverropogtatók,
akik a közmondás szerint, mindössze nem férnek a bőrükben. De
nem is galamb lelkű humanisták, akik mindössze a világszerte
ismert ukrán maffiát kitermelő „szelíd és teljesen ártatlan ukrán
nép” megsegítése érdekében ragadnak hirtelen éles-fegyvert a-,
szerintük persze, hogy „gonosz”-nak képzelt és mondott oroszok
ellen.
Mielőtt tovább lépnénk, nagyon fontosak tartom az olvasót
figyelmeztetni arra, hogy igazából nem is lenne az asztrológus
dolga a két legfőbb ontológiai karmával foglalkozni (tehát a Jang
típusú sérültségi - agresszori és a Jin típusú élvezeti – kábulati
karmával), mivel az asztrológusoknál nem-, vagy csak egészen
ritkán jelentkeznek olyan megrendelők, akik a teljes sérültségi,
vagy élvezeti karmának megfelelő összes asztrológiai jellel
rendelkeznének. Vagyis, akik depressziósok, vagy más formában
jelentkező „csillapíthatatlan” rejtett agresszivitással, másrészt
kábulat- és hamisítás-vággyal rendelkeznek. Mert a kábulat- és
csalás-függőségi betegségben szenvedő, élvezeti karma esetében
is, annak mind a három, vagy négy jelével rendelkező személyek
is, általában inkább a különböző leszoktatási – egészségi
intézményeknél jelentkeznek, mint az asztrológusoknál, noha az
értelmesebbje képes megsejteni, sőt: akár ráébredni is, a
rengeteg kábultság után arra, hogy az ami megmentheti őket, az

a kábulattal és a káprázattal és a hamissággal – hamisítással
ellentétes. De az agresszívek csak nagyon, de nagyon ritkán sejtik
meg azt, hogy az ellenség, amely megnyomorítja az életüket, nem
kívül van, hanem belül, illetve azt, hogy amennyiben a képzelet-
és gondolat-világuk nem lenne annyira beterhelve különféle
ellenségképzetekkel (szülők, tanárok, szeretők, szomszédok,
főnökök, más népek stb.), akkor a külvilág is békén hagyná őket.
Illetve azt, hogy a külső ellenségek (ez ellenséges világ és élet…)
nem más, mint az ők sérült öntudatuknak a felszínre hozási
provokátora. De, mennyiben kijavítanák és kiegészítenék, illetve,
behelyettesítenék szeretettel és az élet pozitív értelmének a
képzeteivel ezt a (ellenséges, haragvó, gyűlölő, bosszú-vágyó)
belső képzet-rendszerüket, az őket bántó, vagy bántalmazó
provokátorok (ellenséges élethelyzetek és személyek) is, lassan -
lassan elkerülnék őket.
Tehát, nekünk, asztrológusoknak, mindössze tudnunk kell a
sérültségi karma- jelenségnek az asztrológiában is megtalálható
morfológiai jeleiről, ahhoz, hogy ennek a karmának a szelídebb
változatainak az igazi gyökereit is, fel tudjuk tárni. Mert, amint
mondatm korábban: hozzánk csak azok a személyek fordulnak
segítségért, akik ezeknek az alant leírt karmáknak a finomabb
változataival rendelkeznek, és általában nem is ezek miatt jönnek,
hanem az általános sorsnehézségeik – sorsproblémáik miatt,
amelyeknek csak járulékai az alant leírt betegségek, és amely
sors-nehézségeik és „lehetetlenségeik”, következtében azok a
mentális – pszichológiai zavartságaik is létrejöhetnek, amelyek az
ide vonatkozó önkéntelen és öntudatlan mentalitásukban
gyökereznek.

És ez mellett, azt is újra és el kell majd mondom, hogy
természetesen, az asztrológusok, egyáltalán nem látják az életet
ennyire nehéznek és sötétnek, mint ahogy én sem látom annak,
annak ellenére is, amiket alant le fogok írni. Sőt, a helyzet éppen
fordítva van, mint ahogy az alábbi leírásokból, a szerző lelkiségére
esetleg vissza akarna következtetni valaki. Én tehát, a Boldog –
Bolond vallásának és a szeretetteljes optimizmusnak vagyok az
elkötelezett híve, amint arról már sok könyvemben megjelent, ide
vonatkozó tanulmányban és regényben ezt ki is fejtettem. 30 éve
a pályán levő gyakorló asztrológusként, meg vagyok arról
gyakorlatilag is győződve, hogy az emberben, az ember spirituális
és kauzális és szellemi-lelki struktúrájában (aurájában) rengeteg a
pozitív-, sőt: igen is: az isteni(!!!) tulajdonság és alkotói képesség
bőven azon felül, mint amit a pozitív bolygó-fényszögek mutatni
képesek az asztrológiai sors-képletekben.
Persze mindez együtt van és él és hat egy személyen belül
azokkal, a személyenként változó: több – kevesebb karmikus
meghatározódással együtt, amelyekről az alábbiakban írok. De a
pozitív tulajdonságoknak a lajstromozása és az illető
személyeknek az ezen pozitív tulajdonságok és képességek
alapján való dicsérgetése, nem képezheti a komoly (Beavatási!)
asztrológusi munka – és tevékenység – tárgyát. Hanem, éppen
hogy ezen pozitív tulajdonságok és képességek érvényestésének
az elősegítését jelenti és segíti a személyes karma oldási
lehetőségek kiderítése, annak a minél pontosabb, mélyebb és
szélesebb körű leleplezésével.
És persze, arról sem lehet szó, hogy megbélyegezzen az
asztrológus bárkit is, azzal, hogy a garantáltan diszkrét feltárási

munkája közben, megnevezi a horoszkóp-rendelő számára, hogy
ilyen, vagy olyan jellegű karmája van.

I.
Mindannyian nagyon, de nagyon fontos életfeladattal, tehát
karma-oldási feladatokkal születtünk a világra, és lényegében ez a
mi személyes kincsünk is. Igen, nagyon komolyan beszélek: a
feloldott karma az, az igazi kincs, „amit nem vihetnek el a rablók
és amit nem rághat szét a moly”, és aminek a gyarapításáról
tehát, a Názáreti Jézus is beszél. Nincs annál szebb és jobb és
értékesebb „kincs” és magunknak és másoknak adható ajándék a
földi életben, mint a minél nagyobb mértékben és mélységben
feloldott karmánk. Az tehát, amivel „megörvendeztethetnénk”
nem csak az Istent, aki éppen, hogy ezzel az átalakulási céllal
alkotott meg minket, mint egyetemes lét-ideát (Adam Kadmon)
és mint hús-vér testtel is rendelkező embert, hanem a
szeretteinket is! Arról nem is beszélve, hogy félni semmitől és
senkitől nem kell. Egyrészt mert nincs amitől, másrészt meg azért,
mert félelemben érve, mindent el lehet rontani. Mindent, tehát
az egész életünket. De persze, megfélemlíteni sem szabad senkit
sem. („Jaj a megbotránkozónak, de hétszer jaj a
megbotránkoztatónak:”) Ezt majdnem mindenki tudja és ezzel
nincs is semmi baj. A baj ott van, hogy nem létezik olyan személy.
akinek a spirituális struktúrája (aurája) csak az egyik fajta karmát
tartalmazná. Ezért van az, hogy aki nagyobb töltetű élvezeti –
kábulási karmával, illetve, valósághamisítási karmával jött a
világra, nem is azért fél, mert automatikusan másokat támad és
az szükségképpen kiváltja az agresszív visszahatásokat, hanem

azért, mert, ha önkéntelenül is, de hamisít és ennek alapján attól
fél jogosan, hogy őt is becsapják. Vagyis, egyszerűen attól, hogy
nehogy ő húzza a rövidebbet. – És persze, hogy ő húzza hosszú
távon, amennyiben sejtelme nincs arról, hogy a legfontosabb
dolga az életben a csalási – önámítási karmájának a felszámolása.
Az asztrológusoknak tehát semmiképpen nem lehet feladata a
megfélemlítés, és a megbélyegzés, akárcsak az orvosoknak, a
pszichológusoknak, vagy a papoknak. Ő is csak a dolgát végzi,
mint bármely más szakember, azzal a különbséggel, hogy,
idősorend szerint például, az ő beavatási munkája az emberiség
legelső tudományos tevékenység mind időben, mind abszolút
értékben. Mert nem létezik még egy tudomány a földön és az
emberiségben, amely a sors-értelmével foglalkozna, azt kutatná
és azt mutatná ki, és amely, a sors minél pozitívabb, tehát minél
boldogabb beteljesítési lehetőségeit kutatná és tárná fel.
De, a jobb megértés érdekében menjünk vissza néhány percre
Ukrajnába: Mondják hogy, a nemi szervével valamikor elképesztő
zongorázó mutatványokat is előadni képes, és hirtelen 1,5
milliárd dollárral meggazdagodott, de magát ugyancsak
ártatlannak, sőt: az igazság bajnokának valló ukrán államelnök
(Zselenszky) meghívására mennek az ukrán-orosz frontra pl. az
amerikai önkéntesek, harcolni „az igazságért”. Jó vicc… Ezek, a
velük-született ontológiai agressziót, mikor üzletbe bocsátó (Lásd
a francia idegen-légiósokat, vagy újabban a híressé vált, Wagner –
csoportnak nevezett, orosz zsoldos sereg tagjait, akiket még az
Afrikai politikus-vezérek is szívesen alkalmaznak.), mikor azt, akár
„önkéntesen” is kiélni vágyó emberek, már a születésüktől fogva,
teli s teli vannak harci vággyal (sőt: sóvárgással: un. vérszomjjal!).

Vagyis, úgymond ontológiailag sértettek… (Akárcsak a velem-, és
pl. a magyar agykontrollos szellemi vezér-oktatóval is, dr. Domján
Lászlóval egy idős Putyin elnök is. Putyin szintén a Kígyó évében
született mint mi, de akiknek a Sárkányfarka az Oroszlánban
található, mint dr. Domjánnak. Vagy, akárcsak az interneten egyre
sátánibb és szánalmasan nevetséges szózatokat fröcsögő
Zselinszky elnök „úr” is, akinek egyenesen az Oroszlánban van a
Lilithje, mint a vele egy idős, egyik „pusztába kiáltozó” erdélyi
ismerősömnek, aki viszont Zselinszky-nek az ellentéteként, az
emberiségnek a megmentésén fáradozik a keresztény eszmék
egyházi dogmáktól független, sőt, azokkal néha ellentétes, tehát
majdhogynem liberális értelmezése segítségével!)
Továbbá: nem is, minden gerinctelen tudós vehető rá arra, hogy
pl. kovid-vírusokokat, vagy más alattomos vegyi-, vagy biológiai
fegyvereket, vagy újabban: mágnes-sugárzású és még attól is
másképp és másként ható, népírtó fegyvereket eszeljen ki. Még
akkor sem, ha hatalmas pénzekkel megkísértik és megkínálják
őket, vagy mert esetleg megzsarolják... Nem. Akadnak közöttük
bőven olyanok is, akik akár ingyen is, egyszerűen sérültségből
követik el ezeket az ember- és Isten-ellenes „tudományos”, sőt:
zseniális aljasságokat. Akárcsak azok a magyar újságírók, akik úgy
képzelik, hogy mocskolniuk kell a mostani nemzeti kormányt és
feltétlenül a szivárvány-mozgalom híveivé kell válniuk, mert a
zsidó-származású nagyszüleiket Magyarországról haláltáborba
hurcolták a második világháború idején. Az amerikai atom-bomba
rész titkait is, a „béke” szolgálatának a reményében árulták el a
„projektben” részt vevő, szovjet kémeknek egyes amerikai és
angol tudósok. És vég nélkül sorolhatnám, azokat az általában
árulóknak bélyegzett személyeket, akik a saját elképzeléseik

alapján, az emberiséget a leginkább és a legigazabb módon
szolgálják.

30 éves gyakorló asztrológusi megfigyeléseimet követő, fény-
derítői gondolkozásom során, vagyis a mikor érdekelten, mikor
semlegesen kíváncsi, sors-figyelői kutakodásom során a
meggyőződésemmé vált, hogy az emberek (Az emberiség…) kb.
ötven százaléka többnyire a jangtípusú, un. sértettségi karma-
oldás érdekében fogant és jött a világra, vagyis, születésétől
fogva, hamis fényhordozó. Eközben, az emberiség másik ötven
százaléka az élvezeti – kábulási karmának a hordozója, vagyis,
boldogságot elérni képtelen, mert képtelen őszinte szívből
(zavartalanul, tehát érdek és álság nélkül) szeretni. Ők tehát
éberség-szerzés érdekében születtek a világra, ez a rendeltetésük.
Nekik, talán a sértetteknél is nehezebb dolguk (életük) van. Hogy
tehát, a sértettségi karmások minimum egy (de inkább két, és
van, amikor három …) jang típusú asztrológiai konstellációban,
vagy azoknak megfelelő horoszkópházban találhatóak a karma-
pontjaik. (Lilith, Sárkányfarok)
Ezek a személyek tehát, nemtől függetlenül, öntudati –
önértelmezési és önértékelési zavartsággal: un. ontológiai
agresszióval születnek, vagyis: öntudati sérültséggel (vele
született képzeleti agresszivitással – Tehát un. tűz-, és/vagy
levegő karmával) jönnek a világra és ennek a karmának a
feloldása a legfőbb életfeladatuk. Akárcsak dr. Domján Lászlónak
is, vagy nekem is, aki éppen ennek az asztrológiai felismerésnek
köszönhetően szabadultam meg e sértettségtől. Az ilyen, fel nem
ébredt, illetve, a spiritualitás útjára rá nem lépett tűz- és levegő-

karmás személyek számára készítik főként Hollywood-ban, nem
csak az akció-filmeket és „a jó krimiket”, de a horror-filmeket is.
És a filmgyártási számításban nincs fennakadás, mert ezt a
képzeletfertőző „művészetet” „fogyasztják” is a szintén ilyen
karmával rendelkező megcélozottak rendesen, a kassza-siker
tehát mindig garantált ezeknél a filmeknél. Van rá sérült öntudatú
vevő bőven. Sőt, ami nem csak szomorú, hanem vészterhes is:
rengeteg kamasz-, sőt gyermek is nézi már ingyenesen ezeket a
normális ember számára hányingerkeltőn silány „művészi
alkotásokat” az internetnek köszönhetően.
Azért nevezem ontológiainak a meghatározódást, mert
bármennyire is létezik a reinkarnáció, és bármennyire is lennének
valóságosak az anyai ági női felmenőktől öröklött (Más
megfigyelések szerint, mind a két szülői ágon öröklött, azok
spirituális - információs erőteréből átszármazott-.) karma-
programokat ismertető leírások, mert végül is, mindannyian a
kauzális (isteni) dimenzióból hozzuk a karmánkat. Vagyis, azt, az
egyéni élet-feladatokat tartalmazó karma-csomagot (Egyénileg
változó, különféle karmákat tehát.), amit az életünk során, az
élet-sorsnak nevezett nehézségek és ellenállások, illetve
fájdalmas visszahatások segítségével (az által megszorítva –
terelgetve, és abban tükröződve) fel kellene oldanunk és át
kellene változtatnunk pozitív képzeleti tulajdonságokká,
képességekké. (Például: bátor szelídséggé, tűzpróbákban
edződött tolerancia-képességgé, szeretetté, irányítás-átadási
képességgé. Továbbá: hibabelátási képességgé, felelősség
vállalássá - nem csak a tetteinkért és szavainkért, de még a
fékezhetetlennek tűnő, képzeleti tevékenységünkért is.) A
biológia és a pszichológia nyelvén szólva: magas rendű

tudatosságon alapuló feltételes (harci) bátorsággá és azzal járó
önuralmi, önirányítási reflexekké.

II.
Ismerjük meg a sértettségi karmát az asztrológiai konstellációk
által megtestesített morfogenetikus erőterek jellegzetes
géniuszai szerint.

Tehát, a több mint 30 éves szakmai megfigyeléseim szerint, a tűz
jegyű (Kos, Oroszlán, Nyilas) és a Levegő jegyű (Ikrek, Mérleg,
Vízöntő) konstellációk, valamint, a kínai asztrológia szerint az
ezeknek analogikusan megfelelő konstellációkban, vagyis: a
Kutya, a Tigris és a Ló évében született személyek, valamint a
Patkány, a Sárkány és a Majom évében született személyek, eleve
egy erős öntudati – önképzeti sérültséggel, vagyis: belső Isten-
képzetre való haragvással születnek a világra. Illetve: egy ilyen
hiány-információból származó tudattalan sértettséggel (E
sérültségből eredő agresszív, vagy szorongásos – félelmi
karmával). Mivel viszont minden ember minimum 5 konstelláció
szerinti karmával érkezik a világra, szükségszerű, hogy a három
jang (maszkulin, világosság) típusú konstelláció kiegészüljön
ugyancsak egy másik jang típusú konstellációval – és ez már
nagyon végletes-, vagyis súlyos esetnek számít -, vagy két jin-
kellegű konstelláció szerinti karmával. Megfigyeléseink szerint
ezekből, két típus tudja erősíteni és súlyosbítani a sérültségi
karmát: a Skorpió, és – vagy a Bak típusú karmák. Illetve a nekik

megfelelő kínai asztrológia szerinti Kígyó évében, vagy a Kecske
évében való születettség.

szünet

Ők azok tehát, akik minden áron érvényesülni akarnak, de inkább
az individualista elképzeléseiket akarják érvényesíteni az életben.
Vagyis, akik lehetőleg mindig csak hódítva, uralkodva és irányítva-
másokat munkáltatva és kizsákmányolva akarnak, de legalább is,
szeretnének élni. Ők tehát azok, akiknek az asztrológiai
sorsképletében, ilyen „ha kell, ha nem” módon, harcosi jellegű
karmára utalóan, megjelenik a fenti konstellációk valamelyike
(Mondom: kb. 70 százalékos globálisan ennek az előfordulási
lehetősége).
Ők, akarva –akaratlanul is, de ennek megfelelően, ellenség-
képzetek alapján látják (képzelik) és érzékelik a valóságot. Vagyis,
ennek az ellenséges képzeteknek megfelelően képzelegnek,
gondolkoznak, éreznek, beszélnek és cselekszenek is
automatikusan. Mondom: néha tudatosan is, tehát néha éberen
is akarva-, de többnyire akaratlanul és szándéktalanul.
Ez utóbbi azt jelenti, hogy a teljesen mindegy az, hogy
ténylegesen (gyakorlatilag) annyira mélyen és áthatóan és
felfedhetetlenül és messze-ható következményekkel járóan,
megbántotta-e és megsértette-e őket valaki valamikor (Pl. a

szüleik, vagy mások a gyermekkorban, ahova helyezi a
pszichológia az ilyen agresszivitásnak, illetve szorongásnak és
félelemnek a gyökerét.). Mert ők úgy is, találnak ürügyet-,
bocsánat: okot a „valamikori” sértettségből eredő gyűlölködésre,
haragvásra, de minimum a csendes és elnyomott neheztelésre.

Vagyis: teljesen mindegy az, hogy kívül mi történt velük a
múltban, vagy, hogy mi történik velük most, mert igazából azt
csak ők (Vagyis, az emberiség java része!) képzelik és gondolják
úgy, hogy azért haragszanak, mert valaki őket nagyon, de nagyon
megbántotta és megsértette többször is, mostanában, vagy
régen, esetleg a gyermekkorukban például. (A pszichológia
szerint, a legtöbb esetben, az agresszív szülők bántalmazhatták
őket. De még inkább az általános elképzelések szerint, az eleve
agresszívnek született, mivel férfinak született: apa, hát ki más?).
Vagy, ha nem is a gyermekkorban bántották meg őket szörnyen a
pszicho-elméletek szerint, hanem felnőtt korukban rég, vagy
mostanában, de „akkor” annyira megsérültek, hogy annak a
traumája következményeit most is és mindörökké hordozniuk
kell, mondom: a pszichológia abszolút logikusnak látszó állításai
szerint. Csakhogy egy dolog a lineáris logikával felépített elmélet,
és a legtöbb esetben teljesen más a gyakorlati valóság, amely a
legtöbb esetben fütyül a logikus elméletre – az ideológiára.
A pszichológia ugyanis, még abban az esetben is, ha az illető
pszichológus (vagyis az egyes pszichológusok) képes ma már a
reinkarnációt is figyelembe venni, és regressziós hipnózissal a
pácienseiket a korábbi állítólagos életeikbe vissza vinni és ott, ezt
az „első okot” azokkal együtt megkeresni, mindig egy kézzel

fogható első okot keres, egy „valamit”, amitől aztán lineárisan le
lehet származtatni a mostani öntudati zavarodottságot, az
agresszivitás konkrét „ősokát”. Holott, amennyiben valós is
lehetne metafizikailag a lineáris személyi – öntudati reinkarnáció,
ez, a múlt reinkarnációs ok, akkor sem történhetett volna meg
csak úgy véletlenül, igazi kauzális – spirituális okok nélkül. Ugyanis
nem ilyen ok nélkül foganunk meg és nem ilyen ok (rendeltetés)
nélkül maradunk az anyánk méhében, és születünk a világra és
nem kauzális – spirituális ok – és okozatok láncolata nélkül válunk
karma-oldásra képes, vagyis felelősség-tudatra és hibabelátásra is
képes felnőttekké!
Az általános, ugyancsak ontológiai okokat most nem akarom
kifejteni, mert azt meg tettem több, korábban írt tanulmányban
is (Lsd: A Kauzális asztrológia, A megnyilvánult létezés ős-oka: a
Lilith, és Az Egyetemes Törvények). Azt viszont itt hangsúlyoznom
kell, hogy a Jang típusú ontológiai karmák, vagyis a Tűz és a
Levegő karma, az egyetemes léttudattal, vagyis a Központi Isteni
Léttudattal: az un. nagy Én-tudattal, áll kapcsolatban. Vagyis
olyan, a teremtés – teremtődés folyamán megsérült és így
sérülten az Isteni létezésbe került ősideák halmazából jut egy
bizonyos adag, az illető személybe, amelyek a Kos, az Oroszlán,
vagy a Nyilas Géniuszának az alaprezgéseivel rezonáltak.
Márpedig ezek a konstellációk a maximális teremtői
céltudatosságnak és célirányosságnak az Isteni szellemiségét,
illetve ezen kauzális zónáit (Istennek ezeket a misztikus testeit) is
tartalmazzák. Tehát, amennyiben ilyen jellegű sérült ősidea
csoportok (halmazok) kerülnek (épülnek be) egy személy
aurájába (mély tudattalan képzeleti és érzés-világába), akkor
éppen, hogy ez, a „legfelsőbb” központi isteni öntudattal való

belső kapcsolata lesz, már a fogantatásától fogva zavart, vagyis
sérült, vagyis: teljesen hiányos. Ezért annyira fontos az ilyen
személyeknek például a siker, sok pénz, vagyis a gazdagság, a
rangkórság, a státusszimbólum, a hírnév, a diploma, a „magas
beosztás”, a titulus, és minden olyan tárgy (un. értéktárgy)
amelyről tudattalanul azt érzi, hogy feltétlen szüksége van. Mert
arról, azokról azt képzeli, hogy azok segítségével kiemelheti
magát a szürke tömegből, hogy a belső öntudati zavartáságát,
hiány-érzetét, vagy tudatos hiányosságát, illetve sérültségét,
kiegyenlítheti, kiegészítheti, helyrehozhatja.
Illetve azt hogy, amennyiben nem sikerült nekik még egy
középfokú diplomát, vagy autót sem szerezni, mint személy, nem
ér semmit. Ezért lázadnak mindenféle rang és titulus és
„elismerés” ellen, illetve, játszák meg a közömböst, sőt, a
lefitymálót ezekkel szemben. Mindegy, hogy melyik végénél
állnak a problémának, tény, hogy ez nekik és a számukra egy ügy,
odáig menően, hogy az is zavarja, ha ezekből hiányt éreznek az
életükben és az is zavarja, hogyha másnak szerintük igen sok
kerül ilyen érték-jelző „valamiből”. (Irigység)
Innen ered tehát a „misztikus” sérültség, innen az agresszió, még
olyanoknál is, és még akkor is, ha valójában semmi okuk nem
lenne sem az agresszióra, sem annak az iker-testvérére: a
félelemre, a reális okok nélküli szorongásra. Aztán, hogy ők, vagy
a pszichológusok, illetve ők a pszichológusok hatására milyen
„kézzelfogható” konkrét okokat találnak erre az indokolatlan
belső és rejtett irritációra, az más kérdés. Tény, hogy a sok ezer
éves asztrológia tudománybában, nem véletlenül figyelték meg és
írták le külön – külön, a minden konstellációnak, vagy minden

negatív bolygó-fényszögnek a megfelelő negatív magatartási
formáit és a megfelelő betegségeit.
A kauzális asztrológiát gyakorló személyek számára, mára az is
világossá vált, és, a lényegi asztrológusi –metafizikai – kérdés úgy
is csak az marad mindig, hogy ezek a személyek hajlandóak-e ezt
a teremtési alapból adott sértettségüket, amiért tehát senkit nem
hibáztathatnak, feladni és feloldani – meghaladni? Illetve azt, egy
–egy megfelelő pozitív tulajdonsággá (Mint pl. bátorság, nyíltság,
nagylelkűség, megbocsátás, elengedés, méltányosság,
világosságra törekvés, vagyis: tényleges igazságosság, általános
ember-szeretet, stb.) átalakítani, átváltoztatni? Hogy hajlandóak-
e, azt a bármilyen eredetű… sértettségüket a zárójelbe tett
pozitív mentalitási formákkal felváltani?

Mert hogyha igen, akkor ez az átváltozás és ez, a belső harag és
csendes neheztelés alól való feloldódása, előbb – utóbb sikerülni
is fog, és az illető személynek minden esélye meg lesz az
egészséges élet- és a boldogság eléréséhez is. De hogyha nem - és
a legtöbb esetben: sajnos nem(!) -, akkor bizony „örökre” meg- és
fennmaradnak a lelkükben és az agyukban és a szervezetükben
hosszú távon az, ennek az ontológiai sértettségnek megfelelő,
negatív lelki és szellemi hatásait követő testi következmények.
Ezek a gyakori fejfájások, vérnyomás – problémák, a vérképlet
különböző elváltozásai (Nem csak, vas, magnézium, vagy kálcium-
hiány / vagy többlet, vagy cukor feldolgozási képtelenség -
cukorbetegség, hanem a vörös, vagy a fehérvérsejtek számának a
megnövekedése is, egyik a másik rovására,
„megmagyarázhatatlan” - illetve, mivel okosabbat nem tudnak az

orvosok, általában a genetikai öröklődéssel magyarázott - belső
vérzések. Stb.).
És akkor viszont, megmarad a vérképleti negatív elváltozás
(Vashiány, a vörös, vagy a fehér vérsejtek elszaporodása egyik a
másik óvására, gyakori, vagy örökös fejfájás – migrén - , és főként
a vérnyomás problémák, stb.) és fennmaradnak az ugyancsak
több - kevesebb vérzéssel járó, gyakori sebesülések, tehát
különböző balesetekből, égésekből származó sérülések is. Ezek,
egészen a végtagok ilyen jellegű lebénulásáig, vagy elvesztéséig
(Amputációk), vagy a szűnni nem akaró, belső vérzések miatti,
lassú elhalálozásig és a vér-rákig (leukémiáig) elmenően. (Néhány
hete halt meg így egy volt-osztálytársam, aki csak elméletileg volt
hajlandó beszélni velem a krónikus betegsége szellemi okairól az
öt évenkénti osztálytalálkozókon, de a horoszkópját, vagyis a
teljes karma-feltárását már nem kérte.) A leukémia az utolsó testi
következménye, az oldatlan és meg nem haladott, szélsőséges
ontológiai sérültségnek, akárcsak a szélhűdés, vagyis, a guta-ütés
is. (Nem tudom, miért jobb ezt Magyarországon az absztrakt
nevén: stroke-nak nevezni, amikor a magyar megnevezés – a
gutaütés, vagy még inkább a szélhűdés - sokkal kifejezőbb?) De
persze, egyéb betegségek (pl. epe és lép-problémák,
bélproblémák, visszér és aranyér, problémák, férfiaknál: korai
merevedési zavarok, majd impotencia stb.), vagy sérülések is,
keletkezhetnek ennek a személyi horoszkópokból is kiolvasható
„ontológiai sérelemnek” a feloldatlansága- és egyre fokozottabb
(intenzívebb), nyílt, vagy rejtett átélése- megélése következtében.
Hogyha az illető személynek sikerül ezt beismerni és magát
rávezetni és rávenni a feloldás –pozitív személyi tulajdonsággá
való átváltoztatása szükségére, akkor, és csakis akkor – Tehát:

csakis ezzel a feltétellel! - beszélhetünk a feloldás – megoldás
gyakorlati lehetőségeiről. És itt rossz hírem van, nem csak a
gyógyszerek pozitív hatásaiban és következményeiben száz
százalékosan bízó és hívő személyek számára, de a különböző
fizikai – fiziológiai, vagy a különféle misztikus terápiákban bízók és
hívők számára is. Ezek a különféle szakorvosok, pszichológusok és
misztikus gyógyítók és agykontrollosok által javallott terápiák
ugyanis - Éppen azért érik el későre és nagyon gyengén a remélt –
várt hatásukat, mert az ontológiai sértettség, nem gyógyítható
sem fizikai – testi szinten, sem lelki – mentális (pszichológiai)
szinteken. És éppen amiatt, hogy ontológiai és nem élettörténeti -
pszichológiai szintről indult, nem ott van a gyökere, ahogy az
orvosok, vagy a pszichológusok képzelik. Éppen azért tehát, mert
nem a mi (fizikai) életünkben történt sokkok és traumák hatására
és nem ezek következményeiként keletkeznek ezek az agresszív
késztetések-, az orvos, vagy a misztikus terapeuták, nagyon
nehezen és nagyon ritkán és soha nem időtállóan (pl. véglegesen)
képesek eljuttatni a „betegeket” a tényleges gyógyuláshoz.

Mert a fent említett, a pszichológia által megtudott és felfedett,
és a köztudatba is lassan – lassan beivódni látszó, gyermekkori,
magzatkori történések, tehát az indokok, vagy okok, vagyis a
későbbi indító (oki) traumatikus történések sem igazi okok,
hanem csak következmények. Még ezek is csak a felszínen
„bevonzott” következményei az ontológiai – tehát egyetemes és
általános – alaphelyzetnek. Meg kell értenünk és el kell
fogadnunk tehát végre azt, hogy a pszichológia és a misztika (pl.
reinkarnációs regressziós hipnózis) által felfedett okok is csak

okozatai az igazi: karmikus alap-meghatározódásnak, az
ontológiai okozóknak.
Tehát azt hogy, amennyiben ez a feltevés egyáltalán reális lehet:
még az állítólagos korábbi életekben szerzett sértettségi traumák
is csak következményei lehetnek az ontológiai sértettségnek.
Tehát az un. lelki betegségeknek a különféle módszerekkel (pl.
hipnózissal, vagy a páciensekkel rajzoltatott képeknek a
szimbolikus értelmezésével) való „megtalálása” és felfedése sem
vezethet a teljes karma-oldáshoz. A különféle (A 12 konstelláció
szerinti) karmáknak az anyai ági ősök szintén történő keletkezési
lehetőségeiről én is írtam eleget és elég részletességgel. De a
Youtube-ra feltöltött videó-előadásaimban is beszéltem egészen
bő részletességgel is. Úgy gondolom tehát, hogy mindazt, amit
azokban a tanulmányiokban leírtam és elmondtam az interneten
megtalálható előadásokon, most nem kell itt újból részletesen
megismételnem, noha azoknak az egészségünkben lemérhető,
végzetesen káros hatásait, feltétlenül meg kell említenem.

Például a tűz jegyű és – vagy levegő jegyű karmával született
személyek esetében (TI., valamelyik karma-pont a Kosban,
Oroszlánban, Nyilasban, Ikrekben, Mérlegben, vagy
Vízöntőben található a sorsképletükben, illetve ha ezen
konstellációk kínai asztrológia szerinti megfelelőinek az
évében született személyek esetében), tudni kell, hogy sokuk
számára – A többségük számára - az elfojtott-, tehát a csak
gondolatban és képzelgésben, akár csak szenvedélyes
vitázásként is átélt és lejátszott, haragvási és a mérgelődési –
gyűlölködési élmények, éppen olyan (fiziológiai!) szükséglet,
mint például drogosoknak a kábítószer-fogyasztás! Vagyis, e
személyeknek a tudattalan vágyaik és sóvárgásaik minden

ürügyet megkeresnek és meg is találnak ahhoz, hogy ebben a
kívül és mások által nem látható és nem érzékelhető (Haragvó
vitatkozási, veszekedései, stb.) élményben, sőt: élvezetben(!!!)
(Kívül láthatatlan vitatkozási feszültségben) részesülhessenek.
És mi ebben a baj? Nos az, hogy, a kívül meg nem jelenő
(gondolati, képzeleti) düh és agresszió, éppen úgy , sőt még
jobban is serkenti azoknak a hormonoknak a termelését,
amelyek a férfiaknak első sorban a dülmirigyét (prosztatáját),
a nőknek meg a petefészkét és a méhét rombolják szét és
károsítják meg, mint hogyha ezt az agresszív mentalitásukat,
kívül is manifesztált negatív érzelmek formájában „kiélnék”.
Ez a figyelmeztetésem nem arról szól viszont, hogy akkor
inkább tessék nyílt negatív érzelmek szintjén kiélni ezeket a
karmikus késztetéseket. Nem, ebben a kiélési elméletében a
pszichológia súlyosan hibázik, és ennek a lineáris elméletnek a
káros hatásai felmérhetetlenek. Hanem csak arról, hogy ezek a
karmikus jellegű késztetések, a legtöbb esetben éppen olyan
függőséget is jelentenek, mint a más fajta karmából eredő, pl.
kábulati – kábulási, önáltatási vágyak is. Vagyis, hogy nincs is
szükség arra, hogy valaki, vagy valami felmérgesítse az ilyen
személyeket, hanem maguk keresnek pl. múltbéli sérelmi
okokat, vagy politikai egyet nem értési – ellenkezési okokat,
és bosszú-állási okokat arra, hogy ezeket a pszichológia által
pl. „természetesként” kezelt, belső agresszív vágy-állapotokat,
amelyek az illető szerveiket lassan, de biztosan tönkre teszik,
láthatatlanul és mások által észrevehetetlenül átélhessék. Sőt, a
legtöbb esetben még általuk is észrevehetetlenül…

Ezért is írom tehát ezt a nagy lélegzetű tudományt többek
között. Ti., hogy a tűz- és levegő karmával és Bak-karmával
rendelkező személyek, kezdjenek figyelni ezekre a belső

vágyaik és sóvárgásaiknak a sok esetben súlyosan betegítő
mivoltára is, és ne engedjenek ezeknek a vágyaknak. Illetve,
hogy ezeket cseréljék fel akár a bolondozási szinteken is
tudatosan gyakorolt optimizmusra, szeretetre, elfogadásra,
derűre és vidámságra. Nagyon fontos tehát az, hogy azok az
olvasóük is, akik nem szenvednek a fent felsorolt jellegzetes
betegségekben, figyelmeztessék a krónikus izom- és ízületi
fájdalomban szenvedő-, valamint, a krónikus homloküreg -
gyulladásban, valamint a prosztata-, a méh- és a petefészek
bántalomban szenvedő barátaikat, ismerőseiket, szüleiket és
élettársaikat, arra, hogy amennyiben engednek ezeknek a
vágyaiknak és sóvárgásaiknak, az is lehetséges, hogy
egyenesen az életükkel játszanak. És, ami a leghihetetlenebb
ebben az, az, hogy nem csak betegségek formájában érkeznek
hozzánk a visszahatások, hanem igen is: balesetek formájában
is! Sőt: agresszív és kilátás élethelyzetek közé kerüléssel, nem
kívánt harcokba és esetleg még háborúkba is.
Mindezt a Rezonancia (Zsák megtalálja a foltját), a
kiegyenlítődés, és a Karma (Hatás – visszahatás) egyetemes
törvények hatására.

Nos, az ide vonatkozó önkéntelen általános „karma-gyártási”
eseteknek és történéseknek az elmondása, amelyek a karma-
pontoknak a különböző jegyekben és horoszkóp-házakban való
pozícióiból kiolvashatók, és amelyek majdhogynem egy az egyben
szoktak is egyezni a családi krónikákban fennmaradt
családtörténeti eseményekkel, ugyancsak segíthet az illető
személy születési meghatározódásának a felfedésében. De az
igazi karma-oldás és az azt követő gyógyulás is, csakis akkor
következhet be, ha, a vidámság, az optimizmus és a derűs
magatartás begyakorlása mellett, megismerjük és el kezdjük
gyakorolni, annak az isteni géniusznak az eredeti – isteni! –

pozitív jelentése szerinti magtartási formát, ami az illető
konstellációknak a leírásában megtalálható!
Az igazi gyógyulás, és az egész emberiség gyógyulása tehát, csak
és csakis azon múlik, hogy az illető személy, vagy személyek,
hajlandó-e, hajlandók-e megtenni türelmesen azokat a hosszas,
öntudat – átprogramozási (önnevelési!) erőfeszítéseket, amelyek
az agresszív késztetéseit (késztetéseiket) felváltsa és átváltoztassa
megfelelő, feltételes reflexként előálló, pozitív tulajdonsággá és
erkölcsi képességgé? Pl. a folyamatos békés magtartáshoz
szükséges, ősbizalmon és isten- és ember-szereteten alapuló élet-
bátorsággá, konfliktus-vállalási képességgé, harctól való nem-
féléssé?
Be kellene ismerni végre mindenkinek (politikusnak
pszichológusnak és teológusnak és misztikusnak egyaránt) az
egész világon, hogy ez az ontológiai agressziós karma, amely a
depressziót is okozza pl., csak és csakis az egész lényünk –
személyiségünk – teljes öntudati és mentalitás-béli
átváltoztatásával oldható fel, olyan értelemben, hogy ezt
bizakodó-vidámmá, derűssé kell tennünk elsősorban, a karmikus
meghatározódásainknak a konstellációs színezetétől is
függetlenül! Vagyis például, a minél gyakrabban megismételt és
lehetőleg minél hosszabban kifejtett, konstellációs témáról és a
személyes esetekről szóló „önbeavatási” naplóírás által elérhető
öntudati változtatások segítségével. Vagy, az előbbivel együtt,
vagy azt követően, a spirituális – öntudati megerősítések
(mantrák, személyes imádságok) írásával, és azoknak a hang-
rögzítésre alkalmas elektronikus eszközökre való felmondásával
és a felvételek sokszori visszahallgatásával. És persze: ugyancsak a

hosszas és gyakran ismételt, célzatos (ezt az oldást és
átváltoztatást célba vevő) meditációkkal.

Mit jelentsen mindez, miért van szükség ennyi „misztikus”
gyakorlatra? Egyszerűen azért, mert mindannak az egyszerű
intellektuális megismerése és memorizálása, amit fentebb leírtam
az ontológiai karmáról nem elég, az önmagában nem képes a
karma-oldást elvégezni az elménknek a tudattalan világában.
Ahhoz, hogy ez az oldás megtörténhessen, külön meg kell
győznünk a tudattalan képzeleti- és érzés-világunkat, arról, amiről
ugyan spirituális ismeretek segítségével tudomást szereztünk, de
amit gyakorlatilag egyelőre, mégis „csak” intellektuális szinten
fogunk tudni, de attól az még nem változik, reflex-szerű pozitív
személyi tulajdonságunkká!
Tehát: Fel kell fognia mindenkinek, aki ezzel a karmával
rendelkezik, hogy NEM ELÉG AZ ELMÉLET ÉS, TEHÁT, HOGY NEM
ELÉG AZ INTELLEKTUÁLIS MEGISMERÉS , a fel és beismerés. Mert
ezek a karma programok nem oldhatók fel és nem haladhatók
meg azokon a dimenziókon belül ahol gondolkozunk és érzünk.
Mert oda ahol keletkeztek ezek az öntudatunk objektív sérülését
is okozni képes karma-programok, nem képes eljutni a
racionális gondolkozás ereje! Hanem csak és csakis ott oldhatók
fel ezek az ontológiai karma-programok, ahol a mi, egyéni
spirituális struktúránknak az ős -eredeti (rendeltetés szerinti )
mintája és magva is keletkezett: Az Abszolút lét és az Isteni lét
határain, ahol az abszolút teremtői ősminták közül egyesek,
teremtési létrejövésük folyamán, teremtődés közben
megsérülnek. Csak és csakis ott, azon a „magas szellemi szinten”

oldhatók fel és javíthatók ki a sérült képzeleti ős-kvantumok,
illetve, ott változtathatók át, megfelelő pozitív személyi
tulajdonságokká, képességekké.
- Ott tehát, ahol az egyes modern fizikát is ismerő misztikusok
nevezik: az un. kvantum-térben (Az egyetemes - isteni
léttudatban), ahol nem vagyunk még (és már!) sérültek. Illetve,
ott ahol „még” nem léteznek, a megnyilvánult lét alapjainál álló,
sérült (meghibásodott), alacsonyabb szintű karmikus idea-
csoportosulások (karmikus idea-csoportok), de nem még az őket
alkotó, sérült ősideák sem. Egyrészt.

Másrészt, ha ezt az „értést” megszereztük, akkor meg kell
tudnunk a személyi horoszkópunk segítségével azt, hogy egészen
pontosan milyen jellegű (Milyen konstelláció szerinti!) sértettségi
karmát hordozunk magunkban, mint feloldandó életfeladatot? És
ez horoszkóp-értelmezési szinten, konkrétan azt jelenti: hogy
feltérképezni (elkönyvelni, regisztrálni), hogy milyen
konstellációban-, és milyen gyakorlati életfeladatokat jelző
horoszkópházban található a két karma-pontunk? Illetve azoknak
a megfelelő pozitív viselkedési, gondolkozási és főként: képzelgési
mintákról kell(ene…) írnunk, azokra kellene rászoktatnunk
magunkat az önváltoztatási naplónkban. És ugyancsak ilyen új,
pozitív képzelődési, gondolkozási és viselkedési formákról kell
úgymond mantráznunk és sokat – sokat meditálnunk…
És ezen kívül, és ezzel együtt és akkor, ha el kezdtük ezeket
gyakorolni, akkor akár harcművészeteket is gyakorolhatunk és
verbális konfliktusokat is vállalhatunk az igazság kiderítése, vagy
annak a megvédése érdekében, úgy, mind önmegfigyelési

játékot. Úgy, mint a sértettségek leleplezései lehetőségeit
magukban hordozó különböző szélsőséges helyzeteket. Tehát
úgy, mint a gyakorlati valóság (megvalósítás) szintjein is átélendő
karma-feloldási és meghaladási (edzetté válási) gyakorlatot. Mert,
ha ezt tudatosan és folyamatosan gyakoroljuk (játékosan!) úgy,
hogy ebből senkinek ne származzon baja, akkor ez a konfliktus-
vállalás, már nem (sértettségi!) karma-dagasztás lesz. Hanem
éppen, hogy annak az ugyan élesben történő, tehát, hús-vér
tapasztalatokon is alapuló, de mégis csak játékos – gyakorlati
oldás és feloldás – meghaladás, vagyis a megfelelő pozitív
tulajdonságok megszerzése és rögzítése.

III. rész
A misztikus Én-tudatról, nyers asztrológiai szempontból. Vagyis,
misztikusságtól és pszichologizálástól mentesen, az emberi élet központi
problémája megoldási lehetőségéről

Életünk központi problémája az, hogy képessé válunk-e, vagyis fontosnak
találjuk-e azt, hogy képessé váljunk a szeretetet világossággá alakítani és a
világosságot viszont szeretetté alakítani?
A Tűz-jegyekben álló karma-pontok által jelzett, egyéni karma – jelleg által
(Első sorban önkéntelen és sokszor öntudatlan hódítási és győzelmi vágy –
vagyis hódítási és uralkodási lehetőségre való sóvárgás, valamint: az
irányítási és dolgoztatási vágy, vagy letiprási és kizsákmányolási ösztön
által…), valamint az irracionális fölény-érzet, vagy a fölénybe kerülési vágy
által, tehát: kevélység, beképzeltség, arrogancia, fizikai, intellektuális,

vagy erkölcsi felsőbbrendűségi-érzet és tudat, de főként a mások –
egyesek lenézésére és becsmérlésére való hajlam, stb. által vezérelt sérült
öntudatú személyek inkább a külvilág számára jelentenek problémát
általában. Saját maguk számára, csak szélsőséges esetben jelentenek
problémát, vagyis akkor, amikor, a mentális betegségek is kialakulnak.
Ezeknél viszont (Tehát az ellenőrzési-, irányítási-, beavatkozási
késztetéseknél-, és súlyos esetben, ezeknek a mániává növekedésnél,
stb., vagyis az ilyen karma által okozott személyiségi - öntudati
zavaroknál.), meg kell állnunk egy percre. Mert egyrészt ezek a személyi
tulajdonságok nem mindig érzékelhetők a felszínen, úgymond nem
láthatók (csak szélsőséges jelentkezési formájukban, vagyis, amikor súlyos
esetekben), hanem mélyen rejtettek, és például, „a légynek sem ártó”
csendes neheztelések formájában éldegélnek, mintha semmi baj nem
lenne. Eközben, hosszú távon akkor a legnagyobb a baj, minél rejtettebb.
Másrészt, és ez talán a legfontosabb megjegyezni való: ezek a „tüzes” és
„levegős” (agressziós) vágyakozási tulajdonságok, nem a férfi nemű
személyeknek a kiváltsága, mint ahogyan azt általában képzelik az
emberek (főként a nők), hanem a nők is ugyanakkora mértékben és
százalékban, tehát általában 50 százalékban pont úgy meg lehetnek
pakolva sértettségi karmával, és ha rejtettebben is, de az ők belvilága is
ilyen! Harmad sorban, a kívülállók számára ez furcsa, de ez ilyen
személyek nem, hogy nem érzik magukat jól, ha nem követhetik el az
embertársaik irányába a fentieket, mert az egy kevés belátással és
humanista érzésekkel javítható és feloldható lenne. Hanem a
feloldhatatlanságig menő, nagy probléma ezzel a karmával az, hogy ezek a
személyek képtelenek érezni a saját személyiségük súlyát, üresnek érzik
magukat belülről, amennyiben nem hódíthatnak meg, nem győzhetnek le,
vagy nem tiporhatnak le, nem alázhatnak le, vagy nem zsákmányolhatnak
ki, és nem dolgoztathatnak maguk helyett, stb. valakit, vagy valakiket. És
végül, de talán nem utolsó sorban: A 30 éves gyakorló asztrológusi
tapasztalatom a garancia arra, hogy nem személytelen (absztrakt) elmélet
mindaz (nem misztikus fantazmagória…), amit az esszéimben és

tanulmányaimban leírok, hanem belső és magánéleti, gyakorlati
személyes tapasztalás is.
Gyakorló asztrológusként, soha nem volt célom az érdekes elméletek
gyártása, hanem olyan szakmai és személyi megfigyeléseket tettem és
teszek közzé mindig, amelyek szerintem a normális és természetes -
átlagos... - életet folytatni kívánó személyek haszonnal kipróbálhatnak és
gyakorolhatnak az élet-harmonizációs törekvéseikben. Mindazt tehát,
amit eddig leírtam a könyveimben, vagy, a nyomtatott formában még
meg nem jelent tanulmányaimban, most is érvényesnek tartom. Sőt: ezek
a régi tanulmányaim és regényeim, az alapját és elődjét képezik annak is,
amit itt most le fogok írni.

IV. Az ontológiai sértettségi karma asztrológiai meghatározódásai.

A felszínen is látható és tehát az igazán veszélyes és az előbb - utóbb
pszichiátriai problémák szintjén is jelentkező öntudati - önérzékelési
(hamis önértékelési) zavarokat okozó karmikus tulajdonságok
elhatalmasodásához és kellemetlenné - zavaróvá válásához, nem elég a
tűz-karma szerinti meghatározódás, hanem ehhez szükség van még egy
levegő-jegyben álló (Második…) karma-pont által jelzett, ugyancsak
öntudati jellegű karmára is. (Ugyancsak tudattalan és önkéntelen
meghatározódásra.) Ez általában irracionális-, illetve természet-ellenes,
un. szabadság-vágy formájában, tehát függetlenségi – függetlenedési vágy
és el nem köteleződési ösztön formájában, vagyis: öncélú individualitás és
egyéni önérvényesítési vágy, és „szabad, felelősség nélküli kószálási vágy
formájában, öncélú autonómia - törekvés formájában jelentkezik. Tehát:
ezekre való szélsőséges érzékenység formájában.
Vagy, amennyiben ez így nem teljesül, akkor egy ugyancsak levegő-
jegynek számító, a kínai asztrológia szerinti meghatározódást jelző

asztrológiai jel szükséges (Patkány, Sárkány, vagy a Majom éve) még egy
személyi horoszkópban, ahhoz, hogy az ontológiai sérültségi karma
létezése kimutatható legyen. Ez nélkül, nem nevezhetjük jellegzetesen
teljes sérültségi (és ontológiai) karmának, hanem csak erős tűz-karmának,
vagyis, mivel minden személy rendelkezik egy Lilithel és egy
sárkányfarokkal, illetve a kínai asztrológia valamely konstellációjában is
született menthetetlenül. Tehát amennyiben a fentiek nem teljesülnek,
de az élvezeti – kábulati karma jellegzetességei sem jelennek meg, akkor
azt mondhatnánk, hogy vegyes karmával született, amennyiben nem
jelezne ugyancsak karmikus meghatározódást, a karma-pontoknak a
házakban elfoglalt helye is. Az utóbbi 20 éves asztrológusi tapasztalatom
viszont egyértelműen bebizonyította, hogy bizony a karma-pontoknak a
pozíciója, az asztrológiai földházak szintjén is, karmát jelez.
Természetes, hogy az ilyen, kívül ugyan erősnek látszó, de valójában belül
gyenge és komplexált személyek önkéntelenül is haragot éreznek
minimum egy másik személlyel szemben, vagy egy egész csoporttal
szemben, vagy magával a társadalommal szemben - Netelán az Istennel
szemben is! -, amikor azok (Isten esetében a sors) vissza jelzik a számukra
azt, hogy nem tűrik és nem hajlandók elviselni, sem az öncélú hódítási és
győzedelmeskedési törekvéseiket, sem a másokon való uralkodásukat és
kizsákmányolási játszmáikat, de nem még a lekezelést, lealázást sem, vagy
az irányítási-, vagy beavatkozási késztetéseiket.
Vagyis, általában, de első sorban is, akkor éreznek haragot sőt gyűlöletet
és bosszú-állási vágyat is, ezek a személyek, amikor úgy érzik, hogy a
személyi öntudatukban megsértik őket az által, hogy nem hódolnak be
nekik és nem alázkodnak meg előttük. Vagy, amikor úgy érzik, hogy a
szabadságukban, illetve a függetlenségükben, függetlenedési
törekvéseikben és tehát „a szabad szárnyalásukban” akarják őket
korlátozni, megzavarni, azt lehetetlenné tenni, megakadályozni stb.
Hiszen az utóbbiak még a lelki szárnyalást adó, szabad szerelmi, élettársi
elköteleződésre is képtelenek! Tehát, akár vérig menően is, fellázadnak az
ilyen viszonyok ellen, vagy finoman kihátrálnak belőle és „angolosan

lelépnek”, vagy magyarázat nélkül elmenekülnek. És még ez a szabadság-
mánia sem elég, ahhoz, hogy teljes sértettségi karmáról beszélhessünk,
mert a fenti meghatározódások mellé, többnyire még egy un. Bak, Halak,
vagy Skorpió jellegű karmának a jelenléte is szükséges ahhoz, hogy
konkrét mentális betegségre való hajlam formájában is, jelentkezzenek
(szegeződjenek) ezek a karmikus tulajdonságok.
Csak és csakis ennek a három jelnek a személyi sorsképletekben való
jelenléte jelezhet "veszélyes", vagyis első sorban un. önveszélyes öntudati
- önérzékelési (Hódítási, uralkodás, megalázási, üldözési, Kevélységi,
beképzeltségi, nagyképűségi, narcisztikus, vagy egyenesen pszichopata
jellegű.) karmát. Olyat, tehát ami feloldatlanul és meghaladhatatlanul,
akár depresszióhoz és akár skizofréniához, vagy pánik-betegséghez,
üldöztetési mániához is vezethet, hogyha egyszerre találunk a
sorsképletben az egyértelmű tűz- és levegő karmára utaló jelek mellett,
Skorpiói, Bak, vagy Halak jellegű karmára utaló jeleket is. (Pl. Lilith a
Nyilasban, Sárkányfarok a Vízöntőben, és az illető személy a Kígyó
évében, vagy a Kecske évében született.) Különben nem lehet
asztrológiailag olyan következtetést levonni, hogy az illető személy,
akárcsak hajlamos is lenne, az un. mentális betegségeknek a
"megszerzésére".
A súlyos betegségek mindig és minden formában olyan szélsőséges
megnyilvánulásai a karmának, amelyek igazából nem tartoznak - nem
tartoznának! - az asztrológia sors- és élet-út rendezési hatáskörébe. Ezért,
az ilyen betegek nem is keresik fel általában az asztrológusokat. De
tudnunk kel viszont azt is, hogy amennyiben ezek a jelek, együttesen
(tehát minimum három, de inkább négy ilyen jel szükséges a hajlamosság
megállapításához) megjelennek egy sorsképletben, az igen is, lehet
magyarázat arra, hogy a maximálisan korrekt és tudatos életvezetésre
törekvő személyeknek mért térnek vissza azonos sors-problémái? Vagy
igen is: ezek a betegségek (netalán balesetek) miért mind térnek vissza
több – kevesebb sűrűséggel az életükben, még annak ellenére is, hogy a
legjobb spirituális - misztikus (vagy pl. pszichológiai) tudásukkal és

akaratukkal (Tehát, a megfelelő életfeladatok maximális felvállalásával is!)
törekszenek az életüknek és a sorsuknak a többi karma-elem szerinti
feloldására, rendezésére. Hogy miért? – Éppen azért, amiért ez az
öntudati karma – összegeződés, szélsőséges esetekben, vagyis nem
megfelelő nevelés, vagy más külső körülmények hatására, mentális
betegségeket okozhat: Azért, mert az öntudatunk az a központi
„spirituális szervünk”, amely az egyetemes (teremtői, megváltói)
léttudathoz kapcsol minket.

Harminc éves szakmai gyakorlattal és a hetvenedik életévembe érve, rá
kellett jönnöm arra, hogy annak, amit el akarunk érni, és amit el kell tudni
érni egy levegő – vagy tűz, illetve levegő és tűz jellegű személyi karma
(tehát dupla személyi karma) oldásával, vagy egy Bak-, vagy egy Skorpió-
karma oldásával, az, az egész emberi élet célját képezi az egész emberiség
örökkévalóságában, tehát mindig és mindenkor és mindenhol. Hogy ez a
törekvés-vágy, amennyiben valakiben felébred és hatni kezd, egyenesen a
Krisztusi kinyilatkoztatásokkal és a Buddhai tanításokkal egyenértékű,
tehát az (Igen is: elképesztő!) metafizikai jelentőséggel bír, egyrészt.
Másrészt arra is rá kellett jönnöm, hogy mennyire nehéz ezt az oldást –
oldódást, illetve azt a magas rendű öntudatot (Isteni szintű felelősség-
tudatot) elérni? Igen, be kell vallanom ennyi év szakmai tapasztalata után,
hogy ezt az összesített személyi karmát csaknem lehetetlen feloldani és
meghaladni!
Azért bír ennek a karmának a feloldása elképesztő metafizikai
jelentőséggel, mert amennyiben csakugyan sikerül valamennyire az
oldása - meghaladása, akkor a karmának az ellentétéhez kell eljutnunk
általa. Vagyis ebben az esetben: a legmagasabb rendű (spirituális és
kauzális) öntudat eléréséhez. Vagyis oda, amit a misztikusok az isteni Én-
tudat elérésének (megvalósításának), vagy a „A bölcsek kövének”, és, az
alkimisták az arany öntudatnak neveznek.. Vagyis: annak az öntudatnak,

ami már közvetlen mágikus teremtő erővel bír, ahogy az Evangélium
tanítja. ("Ha akkora hitetek lenne, mint egy mustármag...")
Rendeltetésünk szerint, egy olyan személyi – öntudati állapotot kell(ene)
elérni tehát - egy olyan finom (szubtilis) öntudatnak az elérését és
stabilizálódását, amit Jézus egyenesen a Mennyek Országának nevez!
Máshol: A Királyságnak, máshol meg a Boldogságnak. Mondanom sem
kell, hogy ez nem csak teljes sértettség (sérültség) mentességet jelent,
hanem teljes haragvás-mentességet és gyűlölet-mentességet. Sőt, és
persze: bosszúállási késztetés - mentességet (bosszú-vágy mentességet) is
kell, hogy jelentsen, vagyis mély-tudásból és meggyőződésből eredő
személyiség-tiszteletet, a mások megbecsülését és értékelését, valamint,
megbocsátási és elengedési képeséget.

Meg kell vallanom, hogy miután rengeteg horoszkópot elkészítve, vagyis:
rengeteg sors-alakulást belülről megfigyelve, hosszú éveken át, ezekhez a
következtetésekhez eljutottam, évekig úgy éreztem, hogy nem tudok
előre lépni, jobban megtisztulni. Néha még kételkedtem is, hogy esetleg
nem is haladtam és nem jutottam előre, hiszen, persze, hogy történtek az
életemben olyan esetek is, amikor nem, csak, hogy huzamosan kellett
éreznem a haragot meg a dühöt, bármennyire is kétségbe ejtő volt ezt
számomra beismerni, de még a gyűlöletet is. Sőt, néha – néha még az
édes bosszúvágy átélésén is rajta kaptam magam.

Mi az ördög?! – Kérdeztem magamtól, semmit nem ér a metafizikai –
asztrológiai tudásom, semmit nem érnek a legmélyebb a karma-
ismereteim és a karma-oldási törekvéseim? Semmit nem ér az a rengeteg
szeretet – és boldogság-meditáció, amit nem, hogy napok, és nem, hogy
hetek – hónapok alatt végeztem, de éveken át is? Mi az ördög van hát?
Miért nem oldódik és miért esek vissza? És az ördög nem csak ebben, az
imént leírt belső sikertelenségeimben mutatkozott meg (pl. a késő-
kamaszkoromból magammal hurcolt alvási zavarok megmaradásával),
hanem a külső sikertelenségeimben is. Sőt: egy és két és szinte három

nagy magánéleti csődben is. Hát persze, hogy a levegő karmámmal (Lilith
a Mérlegben), és a Skorpió (A kígyó évében születtem) karmámmal, meg a
Mérleg-karmámmal haragudtam azokra, akik a magánéleti csődömet
előidézték. És bizony néha azon kaptam magam, hogy még a bosszú-vágy
is elkapott azokkal a személyekkel szemben, illetve az intézményi
eljárásokat indítványozó és végig vezető hivatalnokokkal – vezetőkkel
szemben, akik nagy közömbösen, illetve, valamilyen számomra
megokolhatatlan (irracionális) unszimpátiától vezérelve, és persze: a
kivédhetetlen apparátusi eszközökkel, hozza járultak a magánéleti
csődjeim sikerességéhez.
És mindezt annak ellenére is meg kellett élnem és észre kellett vennem,
hogy a személyi horoszkópomból, illetve az asztrológiai sorsképletemből,
egyértelműen kiolvasható, hogy nekem ezeken a negatív tapasztalásokon
végig kellett mennem gyakorlatilag is, nem csak a korábban megtanult és
másoknál gyakran meglátott elméleti szinteken. Hogy szükségem volt pl. a
hosszas Remetei állapotba kerülésre, aminek az igazi, öntudat-átalakító
jelentését korábban nem élhettem át a személyes átélés szintjén, annak a
teljes mélységeiben, hanem csak ideig – óráig, és maximum 3 – 4 napra,
ami messze nem elég egy igazi öntudati átalakuláshoz.

És csak jöttek és jöttek a karma-jelzések, vagyis a személyi sértések és
bántalmak még a közvetlen közelemből is, jelezvén azt már – már soha
meg nem szűnően és megállíthatatlannak látszóan, hogy még mindig
haragszom, és még mindig nem tudom elfogadni és kellőképpen
értelmezni ezeket a további öntudat-tisztulási szükségekre utaló
jelzéseket sem. És már a Bak sárkányfejem által jelzett szellemiségnek
analogikusan megfelelő térdeim is fájni és gyengülni kezdtek. Holott a
Sárkányfej nem karma-pont, hanem azoknak az ellenkezője: a Mennyek
Országának, illetve az abba való bejutának (A krisztusi „Ígéretnek”) a jele.
A bejutás tehát, amennyiben valaki képessé válna annak a
megvalósítására, csakis pozitív élményekkel kell - kellene, hogy járjon,
nem fájdalommal és elgyengüléssel, még 70 évesen sem! És egyébként is:

Sziá-val köszönnek az első házasságomból született fiamnál fiatalabb,
ismeretlen szülő-társak, amikor a 3 éves ikreimet, vagy a 11 éves süldő-
lányomat viszem – hozom autóval óvodába és iskolába, ami mégis azt
jelentheti tehát, hogy, ha látják is, hogy sokkal idősebb vagyok náluk, de
mégis, akkor is, velük egy ivásúnak, tehát maximum 50 évesnek néznek…
Akkor hát egészen biztos, hogy nem „az idős kórom miatt” fájnak a
térdeim, ahogy az orvosok vigasztalnak, hanem azért, mert ismét nem
tudok valami lényegeset elfogadni… Nem tudok valami, számomra
nagyon fontos sorshelyzetet elfogadni, tehát nem vagyok képes az isteni
törvények összhatása előtt térdet hajtani.

És akkor, amikor ez térd fájdalom már kb. három hete tartott és egyre
jobban zavart, értettem meg azt, hogy olyan erős és mély az én, többnyire
rejtett, személyi (Levegő)- és Skorpiói-karmám (Tehát azt, hogy ontológiai
ez a karma, vagyis, hogy az messze a jelen életemen és személyemen túl
mutató.), hogy én bizonyára, csak elméletileg képzelhettem azt, hogy
elfogadtam mindannak a sok – sok, és rengeteg, és határtalan
hátráltatásnak és veszteségnek és sikertelenségnek és „kibabrálásnak” az
isteni törvényességét, ami velem történt egy életen át. (A Bak konstelláció
ugyanis a törvényesség-tudat géniuszát is megtestesíti, többek között.)
Amely sok hátráltatás tehát, legalább 50 éven keresztül történt velem.
Vagyis, minimum 20 éves koromtól, amikor megbuktam az első érettségi
vizsgán egy építkezés-technológia nevű tantárgyból, amit akkoriban
rettenetesen unalmasnak találtam. (Vizsgára való felkészülés helyett
Dosztojevszkij-nek, a kicsengetésre ajándékul kapott Bűn és bűnhődés c.
regényét olvastam.)
Sőt, a csődök és katasztrófák lavinája még attól is korábban indult el,
csaknem hét évesen, amikor pl. az apámtól „egyből”, vagyis 3 éves
koromra máris elvált édesanyám, az első osztály első órájától, tehát
szintén „egyből” román tannyelvű iskolába íratott. És ezt anélkül, hogy
neki, aki reggeltől estig dolgozott a hét minden napján (Akkoriban tehát
szombaton is!) ideje lett volna velem leülni akárcsak egy órát is tanulni.

Ettől, néhány héten belül, kb. 10 évig, amíg megtanultam kifejezni magam
román nyelven is, besötétedett számomra az élet és az egész világ.
Az asztrológia segítségével, azt már régen megértettem, hogy
amennyiben nem így történik „minden”, tehát amennyiben teljesen
szabad utat kapok már a kezdet kezdetektől, és a bennem levő
tehetségek éppen olyan könnyen ki tudnak bontakozni, mint a velem egy
idős gyermekek személyében, már én is rég óta halott lennék, mint ők.

Tehát, hogy ezen sors-hátráltatások, gátak és akadályok nélkül halott
lettem volna, mint a volt barátaim és osztálytársaim. De, a legjobb estben
is - tehát, ha mondjuk a pszichológiával, vagy a misztikával találkozom
hamarabb oly mélyrehatóan, mint az asztrológiával (40 évesen) -, és ez a
tehetségem bontakozott volna ki idejekorán, akkor most Parkinson-vagy
Alzheimer kórosan senyvednék valamilyen szociális intézetben, vagy
annyira megtört öreg férfi lennék, mint az egyik velem csaknem egy idős
magyarországi kollégám.
De ez már nem vigasztalt. Mert nem értettem meg azt ugyanis, hogy
amennyiben nem buktam el én is, gyermek- vagy fiatal, vagy érett felnőtt
koromban, mint oly sokan a velem egy idősek közül, akkor most, amikor
annyi, de főként oly lényeges metafizikai – asztrológiai tudást össze
szedtem, amilyent sok sikeres „misztikus csodabogár – kozmetikus”
nyilvánvalóan nem, akkor, ezek segítségével miért nem tudok jobban
boldogulni, mint sikeres szakember? Hiszen megjelent a témában 10
könyvem! Illetve, miért nem tudom azt a fránya öntudati levegős-
karmámat már végre feloszlatni és meghaladni, még akkor is, ha az
ontológiai, és ezért messze túl mutat a jelen életemen és személyemen?

Nem a megjelent 14 könyvemnek az összességében tovább is fennmaradó
fél-sikere bántott tehát. De nem csak, hogy bántott, hanem képtelen
voltam elfogadni azt, hogy annyi, igazán hasznos írás parlagon hever,
miközben a rengeteg bóvlit vásárolják mint a finom csokoládét világszerte

és ezek helyett semmitmondó könyveknek van elképesztő nagy sikere.
Nem az volt a bajom tehát, hogy a 14-ik könyvemmel is úgy jártam, mint
az elsővel: amikorra végre megjelenhetett, már olyan, a korábbitól eltérő
közegben – környezetben éltem, amely pont arra az eszme-világra és
képzet-rendszerre nem volt ráhangolódva, amely eszme-világot éppen
meghódítottam azoknak a verseknek, majd, a 14-ik esetében, a kovid -
botrány igazi okqait leleplező metafizikai esszéknek a megírásával. Hanem
az, hogy a testi jelzésem szerint és a magánéletem szerint sem, jutottam
arra a spirituális – lelki színvonalra, amelybe beérkezve (felemelkedve)
képzeltem magam, a könyveim anyagainak a megírásakor.
Persze, azt is tudtam, hogy a sikerek elmaradásának az igazi oka, nem a
más kulturális közegbe kerülés volt, hanem az, hogy amennyiben olyan
sikerem lett volna velük, mint amilyenre számítottam-, vagyis,
amennyiben népszerűvé tudtam volna válni általuk, egészen biztos, hogy
a Mérleg- karmámnak megfelelően, ott legbelül kibillentem volna a
kényes öntudati egyensúlyomból. Az amúgy is, nagy belső erőfeszítések
árán őrzött egyensúlyomból tehát. Még pontosabban: ha figyelemre
méltó „sikert arattam” volna, egészen biztos, hogy negatív irányba
növekedett volna az önérzetem. (Lásd: az egyes házban és az Oroszlán
Aszcendensem alatt álló Plútó negatívan fényszögeli, mind a Mérlegben
álló Mars-Lilith párost, mind a Skorpióban álló Nap-Merkúr együtt-állást.)
Magyarul: bizonyára elment volna az eszem ennél, a minimálisnál csak
egy kicsit is nagyobb, költői-, majd esszé-írói sikertől.
De nem csak az írói sikerek elmaradása és a magánéletemnek a,
szerintem túl lassú vissza rendeződése és harmonizálódása volt az, ami
időnként kétséggel töltött el afelől, hogy fejlődők-e egyáltalán, sőt, hogy
egyáltalán „javulok”-e erkölcsileg? És, ha igen, akkor ennek van-e
egyáltalán pozitív visszahatása, ha nem is a sorsomra, de legalább az
egészségemre? Mármint a hosszú éveken át folytatott, sok – sok pozitív
spirituális átváltozást megcélzó törekvésemnek? Hanem az is, hogy miért
vagyok még mindig olyan könnyen megsérthető, hogy órákig nem tudok
aludni éjszakánként, az ugyanazon sértettségeim tízszeres és százszoros

„elkönyvelése után” sem, szüntelenül keresve önkéntelenül és
tehetetlenül a végrehajtandó pozitív magatartási megoldásokat,
amelyeknek a végrehajtása meghozná az egészségi és s környezeti
visszajelzéseket. Sőt, hogy miért kell azt látnom és éreznem, hogy még
mindig helyben vagyok tartva, tehát most is, amikor „minden lényegeset
értek”?
Hogy miért van az, hogy bármennyire is megszoktam azt, hogy ne vegyem
komolyan a sértéseket, nem tudok elaludni, nem csak egy - egy személyi
bántalom bezsebelése és látszólagos azonnali feldolgozása után? Sőt,
hogy miért nem tudok éjszakánként aludni ugyanezen sértéseknek, a
feldolgozatlan állapotban való elnyelése után? Sőt, miért nem tudok
elaludni egy – egy, ugyancsak a személyi – öntudati kamrámmal
kapcsolatos negatív jelzés után, még akkor sem, ha ez nem személyi
sértés útján érkezett, hanem a külvilágból (többnyire az internetről) jött
információ – benyomásként? Sőt, még e hasznos benyomásokat követő
újabb megvilágosodás után sem? Milyen irányba kell még változzak
ahhoz, hogy ez a sok sértés, sértődés és sérelem végre ne kelljen, hogy
további mentalitás-javításokat kelljen jelezzen és ez által, végre jól
kialudhassam magam?

Tulajdonképpen ez a paradoxona a mind mélyebb és mélyebb metafizikai
ismertetekre szert tevő személyek életének, azokkal szemben, akik ezzel
az információval szemben immunisak. Azokkal szemben, akik tehát ezek
nélkül is jól vannak, köszönik szépen. De hiába köszönik szépen, mert,
többnyire idejekorán vannak jól ezek nélkül, mivel az a fajta jól-lét nem
tart el egész életükben, sőt: idejekorán meg is halnak a „jól vannak,
köszönik szépen”-ben. Vagyis: a túlvilágon mind érezhetik jól magukat…
Úgy mint az a nálam 9 évvel fiatalabb asztrológus, aki a múlt héten halt
meg, mivel az asztrológia szent tudományát az annál sokkal alacsonyabb
rendű, de annál divatosabb modern tudományokból átvett misztikus
információkkal vegyítette. És ő is pontosan úgy elment idejekorán, mint
az én óvodás és osztálytárs-barátaim. Vagy, a velem ugyancsak egy idős

költő- festő- és filozófus ismerőseim és barátaim, akikkel már csak
felnőttként találkoztam, de, akiket nem adtak a szüleik első osztálytól
román, vagy más, nem anyanyelvi alapú iskolába, mint engem, és ezért
idejében megmutatkozhattak a különféle, sikert hozó tehetségeik.
Tanulási képességben, művészetben, sportban, jó-szakmában,
kereskedelemben, „világiságban” és költészetben, festészetben,
filozófiában, de leginkább, a szép és értelmes és „bele-való nők”
fogásában, amit annak idején, titokban a leginkább irigyeltem tőlük. Hogy
micsoda gyönyörű női voltak Gede Mikinek, te jó isten! Velünk egy idősen
is, tehát „hamvasan” is, egy – egy szépségkirálynői testtel és arccal… -
Pontosan mint Magyarországnak első szépségkirálynője, aki nem sokkal a
verseny megnyerése után, öngyilkos lett. A szimpatikus és népszerű Miki
barátom meg, a bolondok házába zártan végezte ezelőtt húsz évvel!
Sőt, akiket még azt követően is irigyeltem, hogy nekem is, ugyanolyan
szép és értelmes nőim lettek. Irigyeltem tehát, és nyálazva hallgattam a
szexuális kalandjaikat, amelyeket az osztályban meséltek. És más, velem
ugyancsak egy idős személyeknek viszont, irigyelve nézegettem a
különféle lapokban megjelent verseit, miközben az én verseimmel folyton
csak elégedetlenkedtek azok a szerkesztők, kik néhány év múlva,
ugyancsak idejekorán (Még szerkesztő korukban!) távoztak az életből. És
nem értettem, hogy miért elégedetlenkednek, illetve, hogy miért utasítják
el a verseimet. Ma, miután ők is távoztak az életből és azok a költők is,
akiknek a verseit viszont folyamatosan elfogadták, értem, hogy miért
haltak meg idejekorán. Hogy mi lehetett az, az „értelmetlenség” a
verseimben, ami miatt nem találták azokat közlésre érdemesnek: a
metafizikai igényű mondanivaló „erőltetése” a közölt versek steril, de
annál érdekesebben „izgalmas” mondanivalója ellenében. Az én „furcsán
filozofikus” mondanivalómnak a funkcionális igényessége az ők sikert
hozó esztétikai igényességével szemben…
Igen is, néhány évvel ezelőtt, be kellett vallanom magamnak, hogy addig
irigyeltem őket, amíg az életből – idejekorán - el nem mentek. És mind
elmentek: Borsos Öcsi, Tánczos Zsoli, Csedő Péter, Imre Karesz, Pál Árpi,

Gede Miki, Rettegi Lajos, Munteán Béla, gyermekkori és kamasz kori
osztálytársaim és barátaim, majd a költő-társak: Veress Gerzson, Majla
Sándor, Bréda Feri, Egyed Péter, Szőcs Géza, és nemrég Kőllö Sanyi
képzőművész. Már számolni sem tudom… Sajnálnom viszont nem szabad,
pedig nagyon szeretném…, merthogy egyeseket közülük nagyon
megszerettem. Főként Tánczos Zsolit, akit testvér hiányában, igazi
testvérnek érezhettem, annyira össze voltunk nőve. Sajnálni tudnám őket
tehát, mert Zsolin kívül, másokkal is összebarátkoztam és majdnem
ugyanúgy megszerettem, de nem szabad. Nem szabad, mert a misztikusok
szerint, akkor negatív energiát áramoltatnék a túlvilági lélek-
szellemüknek. Az ott még tovább élő spirituális magjuknak.
Nem vagyok ugyan biztos abban, hogy ezzel ártanék, de amíg nem vagyok
benne biztos. Inkább törekszem nem sajnálni a lelküket, annak ellenére,
hogy hiányzanak. Tény, hogy nagyjából mindegyikről tudom azt, hogy hol
és miben hibáztak végzetesen szellemileg. Akárcsak Ady, József Attila,
vagy Szilágyi Domokos. De tudom azt is, hogy ezeregyszer múlt egy szálon
az én életem is. Igen, én is könnyen elmehettem volna velük együtt, sőt:
esetleg még előttük is ideje korán. Ezért tehát eszembe nem jut magamat
jobbnak tudni, vagy érezni amiatt, hogy velük ellentétben még élek és a 3
éves iker-gyermekeimet hordozgatom óvodába. De éppen a 3 éves ikrek
miatt, tehát, hogy minél tovább tudjam gondozni és nevelni őket, nagyon
odafigyelek…
„Homály fedi el az utat, amelyen járunk…” – Énekelte Cseh Tamás és már
ő is halott 10 éve legalább. De nem a homállyal van baj, hanem az, hogy
„Széles és tágas az út, de annál szűkebb a kapu…” Nagyon szűk szellemi
mezsgyén egyensúlyozva tudjuk csak járni az élet-utunkat az Istennek
tetszőn. És persze, még az is kérdés, hogy ez a tudatosan ugyan nem
feszült, hanem lazának kívánt, éber odafigyelés mindenre, ami fontos
lehet és annak, ami nem fontos, az elengedése elegendő-e az
üdvösséghez? Mert, ez a kívülről némiképpen mégis csak igazolást nyerő,
negatív bizonyosság és tény, hogy azok, akikre felnéztem, vagy akiket a
sikereikért irigyeltem, rég óta, vagy csak mostanában, de meghaltak

előttem - Aki magatartás szempontjából a bádogos-mester nagyapámat
követem, mert ő messze túlélte a vallásos feleségét: a nagyanyámat -,
lehet talán egyfajta jelzése annak, hogy az isteni (metafizikai) logika
teljesen más, mint a lineáris – tudományos – világi logika. És ez a lényeg!
Ma ugyanis, teljesen biztos vagyok abban, hogy a lineáris gondolkozásra
alapuló tudományos – vallásos logikával nem csak, hogy egyenesen
követhetetlen, de abszolút megfejthetetlen is az Isteni logika. És azt is,
hogy nem csak a józan paraszti (pragmatikus) észből, vagy a tudományos
– humanista gondolkozásból nem következik és nem is érthető az életnek
a gyakorlati valóságában érvényesülő sors-logikája, de ez a kettő,
egymástól teljesen különbözik is, sőt: ezek mintha egymással
homlokegyenest szemben állnának! Ezért veszélyes tehát a látszatra,
mintha az „életnyerést” biztosítani képes tudományos – világi
(humanista) logikát választani vezérlő életeszmények, az azzal
homlokegyenest szemben álló, alig – alig kifürkészhető isteni
(asztrológiai) logika helyett.
És, itt és emiatt és ebben a pontban, mond folyamatosan csődöt
szerintem az egész tudományos világ élet-filozófiája! Nem csak az én
idejekorán elhalt, pedig az életben, tehát tanulásban és sportban nálam
sokkal sikeresebb óvodás-és osztálytárs-barátaimnak-, és a később félig –
meddig baráttá váló és néha még nálam is fiatalabb költő – filozófus, meg
művész pályatársaimnak a korai halála bizonyítja azt számomra, hogy az
ők, mikor „fegyelmezetten polgári” gondolkozása, meg máskor a „művészi
- szabadságos” – szabadelvű gondolkozása nem bizonyult még annyira
sem „életképesnek”, mint a csíksomlyói Szűz Mária szobor fényképét
mindig a mellényének a szíve feletti zsebében tartó, de a pártában
maradt szép nők fejét néha még az ágyába fektetésig is csavargató, 82
éves korában is reggelente tornásugató nagypámé! Az a gondolkozás
tehát, amely nem vezetett világi sikerhez, de jó-kedély és egészség-
tartáshoz igen. Nem csak a költő, zenész és képzőművész pályatársaimnak
az enyémhez képest közölhető verseket és képeket is szülő gondolkozása
mondott csődöt tehát az én szememben jobban, mint az egyszerű

nagyapámé, hanem az egész tudományos – humanista (liberális és
hagyományos) szemléletű világé is! Nem jó, nem helyes, nem lehet
emberi rendeltetés szempontjából értelmes szerintem az a fajta
gondolkozás, ami nem annyira életképes, hogy a családi kötelességek
beteljesítése mellett és után, az idős kor kiegyenlítődni képes állapotáig
is elvezethet. Nem lehet elég súlya és igazi komolysága neki.

Miért nehéz ez és miért áthidalhatatlan a két logika közötti különbség?
Miért nem egyezik egymással semmiképpen az a különbség tehát, ami
egyrészt a tudományos alapú pszichológia, a filozófia, a teológia között,
másrészt a metafizikai asztrológia között létezik? Világos, hogy ma
pszichológia a korunk legszellemibb és legnépszerűbb tudománya,
miközben erkölcsileg a legmeghasonlottabb, sőt: a legkorruptabb
tudomány. És nem csak a gendert létrehozó homoszexualitásnak,
leszbikusságnak és pedofiliának tett engedményei miatt, hanem a
pszichológiai hadviselés, a tömegmanipuláció és általában a képzelet-
ferdítő reklámozás terén tett múlhatatlan „érdemei” miatt. És mivel
pszichológia is, éppen annyira korrumpálódott, mint a jósolgató
asztrológia, vagy a tárgyi valóság által tükrözött, logikus és követhető
igazságtól elrugaszkodott teológia, ő sem volt képes megoldani az isteni
igazság és a karmájuktól megzavart emberek igazság-látása közötti
gyökeresen eltérő ellentmondást. (Persze, nem gyártott senki
atombombát pszichológiai megfigyelések és elmeletek segítségével, de
még biológiai fegyvereket sem, viszont, a Grand Reset c. sátáni
ideológiának az élő-robot katona- és munkásgyártási elméletének a
kidolgozásában vállig benne van a pszichológia keze is. ).
Semmiféle erkölcsi tőkéje nincs sajnos a művelői előtt, annak a
tudatmódosító szerek használata érdekében is síkra szálló liberális
pszichológiának, aminek a múltja, ugyanúgy benne van a pácban, mint a
filozófiának és a teológiáknak. Vagyis: a tudományuk nem kötelezi a
pszichológusokat erkölcsi gerincességre. Nem csoda tehát, hogy a
pszichológia, miután, a pszichiátriával együtt, csődöt mondott a

tönkrement, levegő- és tűzkarmás öntudatok helyre hozásában
(kigyógyításában), a tudománytalan, de ráadásul az obskúrus és okkult
misztikával is házasságra lépett. (Pl. a kiemelkedő misztikus élményeket
metafizikai értelmezés nélkül is magába fogadó integrál-pszichológia.)
Következésképpen, az öntudati fejlődésben nem alulról felfelé kell az
emberi evolúcióban lépkedni (haladni, netalán: építkezni), hanem, előbb a
felsőbb rendű-, és a legmagasabb, isteni sors-logikát kell megfigyelni
(Asztrológia), megérteni és az szerint kell megtanulni gondolkozni,
miközben a tárgyi valóság által jelzett igazságot is „kötelező” (lenne…)
mindig számon tartani és így gondolkozni. Illetve, a gondolkozásban, a
tudományos gondolkozást az „irracionális”-nak mondott, de nagyon is
racionális metafizikai (asztrológiai!) törvényekhez és szabályokhoz kellene
igazítani…
Az élet- és sorsrendező gondolkozásban tehát, mindig a gyakorlati
valóságban is (tehát a sors-logikájában is!) megfigyelhető metafizikai –
asztrológiai sors-logikának kellene érvényt szerezni és nem az
ideológiáknak (Lásd a liberális gendert!). És ennek a logikának semmi, de
semmi köze nincs, nem, hogy a tudományos-humanista – liberális
logikához, de a misztikához vagy a valláshoz sem! Ahogyan nincs az
öncélú pragmatikus – technológiai – gazdasági gondolkozáshoz sem, tehát
az egyént munkaképes robottá vissza-gyógyítani: „helyre állítani” igyekvő
pszichológiához, vagy pszichiátriához sem! És ezt a két féle logikai –
racionális összeférhetetlenséget pontosan az Ontológiai sérültséggel
született személyek esetében lehet a leginkább nyomon követni. Hiszen a
legnehezebb dolguk nekik van. Ugyanis nekik kell a velük született
rombolóvá, robbantóvá vált alkímiai tüzet, életadó-melegséggé vissza
változtatni. De úgy, hogy közben nem tagadják le még maguk előtt sem, a
bennük veszélyesen égő tűznek a realitását, pontosan azért és annak az
érdekében, hogy az azzal való szembenézést folyamatosan
gyakorolhassák, és így ezt a bennük néha a tombolásig fellobbanó,
pusztító lelki és szellemi tüzet (az önkényeskedést és az öncélú akarat

érvényesítési ambíciót) átváltoztathassák életadó és életfenntartó
melegséggé.

IV. Példák és további következtetések

Az első hallgatói törzsgárdához, amelynek a tagjai az én legelső
asztrológiai - metafizikai – életmód előadásaimra (is) jártak, és akik a
kurzusok közben és után baráti kapcsolatba is kerültek egymással és
velem, tartozott egy igen tehetséges, Oroszlán jegyben született tanítónő
is, aki úgy látszott, hogy jó asztrológussá válik. Ám az élet és a szerelem
ereje úgy hozta, hogy ott hagyta a baráti társaságunkat és ez által lassan –
lassan az asztrológiával is felhagyott, mivel szerelmes lett, majd férjez is
ment egy olyan férfiba, aki jogázott, és aki úgy döntött a barátnőnk
helyett, hogy a joga megbízhatóbb az általunk gyakorolt metafizikai (Csak
később neveztem el kauzálisnak) asztrológiánál. Sőt, miután a jogát és a
házasságát is kimerítette, ez a rendkívülién értelmes és tehetséges tanító
nő, elvégezte levelezés útján a Kolozsvári egyetem pszichológia szakát is,
és úgy nézett ki, hogy pszichológia tanárnőként fogja világosítani annak az
iskolának a középiskolás növendékeinek az életútját, amely iskolába a
nagyobb lányaim is jártak. Ehelyett egy súlyos depressziót követő, rákos
betegség útján, mindannyiunk nagy döbbenetére és szomorúságára, ez a
barátnőnk átköltözött hirtelen a túlvilágra.

Sőt, egy, számomra utólag ugyancsak igen szimpatikussá vált külföldi
ismerősöm, miután elolvasta valahol az interneten a Lilithről szóló
tanulmányomat és miután elkészíttette velem a horoszkópját, szorosabb
baráti viszonyba is került velem. Azt követően, többször és többet is
találkoztunk és vele is úgy jártam, hogy annak ellenére, hogy ígéretes
asztrológusnak bizonyult, néhány, kreatív kollaborációban eltöltött év
múlva, mégis úgy döntött, hogy az ő individualista elképzeléseinek és a
liberális neveltetésének, mégis csak jobban megfelel a pszichológia. Sőt,

kreatív személyiség lévén, arról is álmodozott, hogy olyan asztrológiát fog
gyakorolni, amelyben a pszichológiát alkalmazza a részletek kidolgozására
és elmagyarázására. Próbáltam rávezetni, hogy lényeg szerint, ez a két
tudomány merőben eltér egymástól, mind az alapjaik mind a céljaik
szempontjából és nem szerencsés összemosni őket.
De nem hallgatott rám és egyre jobban beleásta magát a pszichológiai
önismeretbe, amely elméleti ismeret, állítólag őt jobban felszabadította
és megnyugtatta, mint a kauzális asztrológia, amely szerinte, „rajta nem
tudott segíteni”. (Csak később, amikor a kilátástalan mentális
labirintusába bekeveredett, derült ki, hogy azért nem tudott segíteni rajta
a kauzális asztrológia, mert kétszeresen is tűz-karmás lévén, semmibe
vette az egyébként teljesen világos figyelmeztető sors-jelzéseket, mert
azok sértették a büszkeségét. Sőt, a mélytudattalan képzeletvilágban
székelő karmáját sem volt képes feloldani, mivel a bűnbánat-gyakorlás
ugyancsak sértette a büszkeségét, a mélytudattalan világa-, vagyis a
lényegi önérzékelése szintjein.)
Külföldi ismerősömnek az ilyen fajta, fél-ellenséges kijelentései egyre
gyakoribbá váltak az eszményinek ily módon már nem is nevezhető
kapcsolatunkban, amely erős individuális meggyőződésről tanúskodó
kijelentései néha már a személyemet sem kímélték, és amelyek miatt,
sajnos, én is egyre türelmetlenebbé váltam vele szemben. Ti., hogy nem
vette észre magát és nem látta, hogy a vesztébe rohan és ahelyett engem
sértegetett és az asztrológiát bélyegezte, „az ő számára”(!) segítésre
képtelennek. Ezért tehát ő már koloncnak érzékelte a kapcsolatunkat és
véglegesen is elszakította a barátságunkat. Egy évre és néhány hónapra a
baráti viszonyunk megszakítása után, egy nyugati kórház pszichiátriai
osztályáról telefonált nekem - ahova súlyos depresszióval került be -,
annak az érdekében, hogy mondajak neki valami segítő gondolatokat,
mert ott csak gyógyszereket és injekciókat kap, de lelki (pszichológiai)
eligazítást, majdnem semmit.

De nem az a fontos és lényeges ebben a történetben, hogy a kauzális
asztrológiát ugyancsak elégtelennek találó, külföldi ismerősöm is, szinte
ugyanúgy járt, mint az otthoni barátnőm, aki ebbe a „tudományos
szempontból megbízhatóbb” pszichológiai sors-rendezési igyekezetébe
bele is halt, hogy ugyancsak többszöri korházi kezelést is igénylően,
tartósan is depressziós lett. (Noha a vissza-esésnek ez a súlyos a
következménye némileg logikus volt, hiszen mindketten rendelkeztek
mint tűz-jegyű, mind levegő jegyű karmával, de skorpió-karmával is.)
Hanem az, ahogy a szerintem nagyon becsületes pszichiáter-orvos, aki
elbeszélgetett vele a zárt intézményből való kibocsátásakor, megkérdezte,
hogy van-e valamilyen módszere a kigyógyuláshoz, mert a gyógyszerek,
amelyeket felirt, és a havi ellenőrző vizsgálatok nem fogják kigyógyítani?

Nos, ezek a történések vezettek rá engem is arra, hogy csakis abban
bízhatok, amit a 84 évesen a világból elégedetten távozó és az utolsó
feleszmélésekor nekem derűsen búcsút intő nagyapámtól megtanultam,
és, amit az ő hatására, a mentafizikai búvárkodásaim során megértettem.
Illetve az, amit a saját asztrológiai sorsképletemből ki tudok olvasni,
amennyiben azt akarom, hogy ne legyek annyira megzavarható, sem a
személyi sértések és az az azokkal szemben utólag tanúsított önkéntelen
lelki ellenállásaim miatt, sem az ugyancsak az én, ezen központi –
öntudati problémámmal kapcsolatban kapott, figyelem-felhívó, külső
benyomások által. Az életünk ugyanis nem arra való, még ebben a
„központi” sors-kérdésben sem, amit az alkimisták állítanak. Ti., hogy arra
lenne jó, hogy véges végig, csak és csakis úgy és arra „fejlesztjük” az
öntudatunkat a spirituális ismeretszerzés és képesség-szerzés útján, amíg
azt a bizonyos arany öntudatot el nem érjük, amit az alkimisták arany
öntudatnak neveznek, vagy a misztikusok a nagy (isteni) Én-nek, meg amit
Jézus a Mennyek Országának nevez. Nem lehet ugyanis semmiféle arany
öntudatot elérni anélkül, hogy legalább az általánosan normálisnak
mondott, átlagos életfeladatainkat felvállaltuk volna. És ezzel együtt
anélkül, hogy a sikertelenségeket és kudarcokat és a sérelmeket –

bántalmakat (A tűzkarmásoktól és a levegő-karmás személyektől érkező
bántalmazásokat) és a hátráltatásokat, korlátozásokat, a sors-szorításokat
és serkentéseket át nem éltük volna. Ezek nélkül nem lehet semmiféle
arany öntudatot elérni! A spirituális tanok nem azért vannak ugyanis, és
nem arra tanítanak, hogy az „unalmasan átlagos” életfeladatainkat nem
kell felvállalni és nem kell beváltani. Ez káprázat. Ez a nagy misztikus
káprázat!

Hanem arra kell, hogy tanítsanak, hogy mindazt, ami nem az isteni
Öntudatnak a része bennünk, hanem az öntudati kármánknak a része,
valamint a világi öntudatunknak – Tehát ami a gyermekkortól magunkra
vett, illetve a környezet által, a karmánk színezetének megfelelően ránk
pakolt a környezetünk. - a tartozéka, azt el kell vetnünk, attól meg kell
szabadulnunk.
Meg kell szabadulnunk tehát a gazdag, vagy szegény, vagy hírneves szülők
gyermeke nevű címkétől, a csodagyermek, vagy a tehetséges gyermek
címkétől, majd a jó szakemberi öntudattól, az esetleges mérnöki, ügyvédi,
orvosi (A Déré!) diploma által biztosított címkékig és státus
szimbólumokig, a sport-sztári, vagy énekes, vagy színészi, költői, a tévés
műsorvezetői stb. címkéig -, azt le kell bontanunk és fel kell oszlatnunk
és attól meg kell szabadítanunk az öntudatunkat éppen úgy, mint a
gyermekkori, kamaszkori, vagy felnőtt kori sértettségeink, bántalmaink és
traumáink emlékétől. Fel kell adnunk, el kell felejtenünk ezeket a karma-
tartozékokat. Ahogy az agykontrollban nevezik: fejlődéseinket –
kiegyenlítődési képességünk növekedését - hátráltató memória-
fogasainkat.
Én pl. a mérnöki öntudatot, meg a költői, vagy az írói öntudatot, de főként
a Karate-mesteri öntudatot, de még az asztrológusi-, vagy az abszolút
törvényesnek gondolt szülői öntudatot is. A férji öntudat igazából soha
nem „nehezedett” rám, nem vonhatta el a figyelmemet, és nem
zavarhatta meg a finom és gyér és isteni és abszolút Boldogság-

tudatómat, mivel egyrészt szerettem a feleségeimet és az, hogy nekem
élet-társam van, mindig természetes és normális állapotot jelentett.
Másrészt, egyfajta „elismert” költői hírnevem, majd, miután azt éppen
ezért nem találtam fontosnak tovább növelni és az egyre ritkábban írt
verseimet közölni, a „különleges” asztrológusi hírnevem már azelőtt
létezett, hogy megnősültem volna.
De mondom: mind a két feleségembe szerelmes voltam, tehát eszembe
nem jutott, hogy attól lennék én több vagy másabb, mint a többi férfi,
hogy az élet-társaimat bármilyen formában is, birtoklom, vagy, hogy ők
növelnék az én szamárlétrás rangomat. Az viszont igaz, hogy a jelenlegi
feleségemet én kimondottan szépnek látom, és néha volt olyan érzésem,
hogy az ő szépsége rám pozitív fényt tud vetni valamilyen formában. Az
utóbbi időben viszont, a féltékenységről, amiről viszont Ő szoktatott le
egy nagyon sajátos formában, vagyis arról, hogy bármilyen formában is
rátarti legyek az ő szépségére, tudatosan leszoktattam magam.
Asztrológusként viszont egyértelműen megfigyelhettem az öntudatnak
ezeket a, tűz-karmához tartozó, veszélyesen hibás formáit.

Vissza térve tehát a többi hamis én-tudatra: Arról van szó, hogy az igazi,
egyetemes öntudatunk, tehát az isteni Én-ünk, amelyet a Buddhisták és
általában a keletiek hangsúlyoznak - és, aminek semmi köze nincs
semmiféle ranghoz, hatalomhoz, vagy vagyonhoz -, és, ha jól értettem,
aminek a természetes érzékelésére való törekvés, bele tartozik a keletiek
kultúrájába, tehát az, hogy azzal együtt nőjenek fel (legalább is a férfiak) -
az semmiképpen nem az a durva és egy bizonyos életterületre határolt
öntudat, amit egy boksz-bajnok érezhet Európában, vagy Amerikában.
Vagy amit egy roppant népszerű filmsztár vagy könnyűzene sztár élhet át
a nyugati típusú civilizációban. És, amely hamis én-tudattól láthatóan,
meg is zavarodik valamennyi hamis én-tudat bírtokos. Hanem ennek
éppen a fordítottja: egy nagyon finom, és igen is: szerény, és nyugodt és
higgadt és gyér, és az anyagi világunkhoz és az azt megjelenítő
fogalmainkhoz képest „majdhogynem semminek érzékelt” öntudat!

Ennek a misztikus semminek átélését kísérelik meg és ezt próbálják
stabilizálni a keleti metafizikákon alapuló meditációk gyakorlói. Ez az az
állapot, amely nekünk, akik, e hamis én-ekből (is) épülő nyugati
kultúrában gyökerező személyenként kezdünk el meditálni, a
legnehezebb elérni. Hiszen egy ezzel teljesen ellentétes kultúrában – ti.,
más fajta, vagyis, többnyire az ego-növesztésre alapuló öntudatalakítási
kultúrában nőtünk fel, így váltunk felnőttekké. (Nagyon csodálkoztam,
amikor egy híressé vált, számomra igen kedves pszichológus, aki
majdhogynem ugyanazokat a karma-átöröklődési jelenségeket fedezte fel
mint én, már a tízedik alkalommal is megismételte egy vidéki kisvárosi
előadásában, amin hallgatóként részt vettem, hogy „ő mint klinikai
pszichológus” ilyeneket, vagy olyanokat nem mondhat, sőt, még csak nem
is gondolhat.)

Egyik bölcs ismerősöm, aki az interneten keresett fel, azt írta nekem, hogy
ő semmi akar lenni. Vissza írtam neki, hogy nem lehet semmi, mivel az
nem létezik. Persze: hiszen még a képzeletünkön is túli, gyér és finom
abszolút lét állapot, ami a létünknek az alapjait képezi, még az sem
semmi, hanem a maximális „valami”, amit viszont mi nem vagyunk
képesek felfogni. Ma és most viszont nagyon is értem, hogy ezzel mit
akart mondani, mire akart rávezetni. A világi értelemben vett „valakiség”-
től való megszabadulás szükségére. Mert én, éppen, hogy ezt a világi
semmi-tudatot nem voltam képes eddig elérni. Hiszen nem is tartottam
fontosnak, mert eddig, csak a tűz-karmát tartottam az öntudatra nlzve
veszélyesnek, és a levegő karmát, de azt amiben én „szenvedek”, nem.
Hiszen ez a jellegzetesen „öntudati” veszély előttem egyetlen magyar
asztrológusnak sem tűn fel.

Ugyanakkor, azt a gyér és finom és határtalan boldogság-érzést, amit a
Nirvána fogalma jelentett számomra attól kezdve, hogy ez a matt fényben
megjelenő élmény-állapot „be jött nekem” egy egészen kezdő koromban
megkísérelt meditációmban, igen is sokszor elértem. És ez volt a

félrevezető. Mert ettől érzetem magam mentesítve a metafizikai (finom –
szubtilis, tehát: karmában könnyen félrevezető) szintű öntudati
problémáktól.
Ezért is lettem az utóbbi időben elégedetlen az úgymond külső
eredményeimmel, mint pl. az egészségi állapotaimmal, amely ugyan
sokkal jobb a velem egy idős személyek nagy átlagánál. Sőt, még az
általam ismert, velem nagyjából egy idős spirituális mesterek, írók és
asztrológusok és más, misztikusok vagy pszichológusok fizikai
egészségénél is, akik az interneten megnézhető misztikus előadások
százait hozzák létre naponta. Persze, Grandpierre Attilát kivéve… De úgy
sem lehettem megelégedve, mert tudom, hogy bármilyen betegség, vagy
fájdalom is (Még az ujjbegyek fájdalma is, de erről írtam és beszéltem más
alkalommal!), annak a jele és jelzése, hogy valamit még mindig nem
csinálok jól „egészen magas szinteken”.
És mondom: a teljes egészségem mellett, a magánéletem külső formái is
igen csak nehezen álltak össze és harmonizálódtak, még azt követően is,
hogy a kényszerű remetéskedésem - amire viszont éppen emiatt, az
öntudati megvilágosodás miatt, illetve annak a finomodási – finomítási
(megszabadítási!) eszmélésnek a megjelenése – megszületése! - miatt
volt nagy szükségem – megszűnt.

Minden információ és személyes élmény, ami ehhez a központi (tehát
mágikus erejű!) sors-probléma megoldásához kellett, évekkel ezelőtt meg
volt bennem, de ez, az öntudatom gyérítésének és minden világi -
kulturális kolonctól való megszabadításának a szüksége csak most tárult
fel, amikor szabályosan megijedtem attól, hogy nem fejlődők, tehát
képtelen vagyok elvégezni és beteljesíteni a rendeltetésemet.
És akkor el kezdem meditálni a gyermek-koromtól ez idáig magamra
szedett öntudati koloncoktól való megszabadulás szükségére, akárcsak
korábban a sértettségeimtől való megszabadulás szükségére is. És végre
elmondhatom, hogy ma már igazából és egyre inkább szabad és nyugodt

és - szellemileg legalább is… - kiegyensúlyozott és egészséges és
ténylegesen boldog vagyok.

Ontológiai sértettség V.

Vizsgáljuk meg a pszichológiai és a pszichiátriai kezelések
hosszú távú csődjének az igazi okait

Gondolom, az előbbiekből az is érthető, hogy az olyan bonyolult
öntudattal rendelkező személyek számára, mint én is pl., akik
tehát nem rendelkezünk a születésünktől fogva a nagyapám féle
egyszerűen normális, isteni alapállással, karma-oldás nélkül,
vagyis, a karmának a pontos megnevezése - maghatározása és az
oldást elősegíteni képes gyakorlati életfeladatok megismerése,
felvállalása és beteljesítése nélkül, lehetetlen az egészség
megtartása, illetve, visszaszerzése. És gondolom, hogy érthető
tehát az is, hogy miért nem lehet a többnyire pszichiátria és a
pszichológia által gyógyszerek segítségével „kezelt” mentális –
tehát: központi öntudati – betegségekből klinikai úton meg- és
kigyógyulni? Hiszen az un. pszichiátriai gyógyszerek ennek a
hamis- valóság-képzetnek és hibás önképzenek a következtében
összezavarodott mentális állapotnak, mindössze a külső tüneteit,
tehát a felszíni megnyilvánulási formáit homályosítják el (mert
nyilván, hogy a szellemi dimenzió szintjén, de még lelki dimenzió
szintjén sem lehet semmit eltüntetni.). Vagyis: elnapolják az un.

betegnek a saját lelki (karmikus) agressziójából eredő
(önkéntelen, mivel, hogy: karmikus – ontológiai ellenség-
képzetekből és önkényeskedési ösztöneiből eredő) és az
irracionális irányítási késztetéseiből adódó következményekkel
való szembenézést. És ezzel elnapolják, ennek a velük született
szélsőséges agresszív képzelődésnek a pozitív, építő jellegű
képzetekkel való kicserélését is. Márpedig ez a kicserélés az
egyetlen feltétele és záloga a meggyógyulásnak. Ezt viszont
maximális éberség útján, sőt: az éberség erősítésével együtt járó
önkéntes változási-, mentalitás-változtatási akarattal kell az illető
személynek megában elvégeznie és nem tudat-módosított
állapotban, tehát tudatmódosító anyagok hatása alatt, vagy
másfajta befolyásoltság (kábulat) befolyása alatt.
De ugyanúgy elnapolják és elmázolják a levegő karmásoknak is, az
értelmetlen – mert megoldhatatlan! - menekülési vágyaival való
szembenézést is, és ennek az együttműködési késztetéssel való
felcserélését is. És persze, ezzel lehetetlenné teszik azt az
egészséges belső „munkavégzést” is, aminek a segítségével a
„páciens” le tudna mondani ezekről az ellenség-képzetekről és
önkéntelen (uralkodási – irányítási) késztetéseiről és ezeket az
egoista (Mondjuk ki bátran, igen is: önző!) tulajdonságait át tudná
alakítani (ki tudná cserélni) önirányítási képeséggé, saját
gyengeségeinek a legyőzési képességévé, vagyis: hibabelátási
képességgé, felelősség-tudattá, bizalommá, kreatív és
gyümölcsöző együttműködési hozzáállássá, mások értékelési
képességévé, szeretetté, optimizmussá, odaadássá, ügy-
szeretetté, egészséges alázattá a benne (is) és a világban – a
természetben és a többi emberben is ott létező Teremtővel
szemben. Továbbá: áldozathozatali képességgé, békés és tisztelet

– teljes élettársi és baráti magatartássá, lojális hozzáállássá,
empátiává, tehát általános un. „belevalósággá”, és nem utolsó
sorban, az elkerülhetetlen tűzpróbákban megedzett „harcosi
szelídséggé” is.
Mert, ha ezt az önkéntes öntudati változtatást, ezt a szabad
akaratból történő személyi átváltozást, nem teszi meg, hogyha
tehát nem irányítja át a külvilággal szembeni ambícióit, saját
magával szembeni erkölcsi igényességé és a kényelem-
szeretetének a legyőzési képességévé, és a tudott és vállalt
személyi hibáinak a legyőzési képességévé, akkor az
orvostudomány és a pszichológia által betegnek - de legalább is
lelki (vagy mentális..) problémásnak - ítélt személy, mind várhatja
az irracionális félelmek és szorongások elmúlását! Hiszen
természetes és nem is annyira irracionális, (Tehát nem az objektív
„semmiből” jövő!) a szorongás és a félelem, amikor az ember
korábban több alkalommal is megengedte magának azt a luxust,
hogy másokat bántalmazzon, rágalmazzon, és azokkal kegyetlenül
bánjon, de legalább is, tudatosan igazságtalanul bánjon másokkal,
alkalom adtán még a szeretteivel is, vagy a feleségével – férjével,
élettársával is!
Tehát, a szorongás és a félelem nem is annyira irracionális, mivel,
a még teljesen el nem homályosult Isten-kapcsolatunk számára,
vagyis, a nappali éber tudatunknak az Egyetemes Felelősség-
tudattal való kapcsolata számára is világos, hogy a számtalan
önkéntelen, vagy a tudatos agresszivitásának, az igazságtalan
viselkedésnek és bánásmódnak, akár durva következményei
(visszahatásai) is lehetnek ránk nézve hosszú távon. És, hogy
ezeknek a visszahatásoknak esetleg a sorshelyzetünknek a
megromlásával, majd, ha úgy sem „javulna meg”, esetleg a teljes

élet-csődjével, netelán egy végzetes balesetben végződő halálos
következménnyel is járhat.

Ezt viszont nem képes önmagától és idejében és józan
racionalitással átgondolni egyetlen, az ontológiai sértettségi
karma által vezérelt személy sem. Főként, hogyha a karmájában
erős Bak-, vagy Nyilas jellegű spirituális motívumok is
szerepelnek. Hanem csak akkor, ha fel van világosítva ezek felől,
az anyagon messze felülálló, és az anyagi világot létrehozó és
irányító, egyetemes szellemi törvények jellege felől. Egészen
pontosan, ha ezeket képes elfogadni. És az, hogy mennyire képes
elfogadni, megint csak a sérültsége és az egoizmusa mértékétől
függ. De függ attól is, hogy mennyire lett korábban, tehát a
családjában, vagy a baráti körében, vagy a tanulmányai során
megfertőzve az egoista individualizmus és az individualista
liberalizmus manapság felettébb divatos eszméi – sőt: a
perverziók „természetessé nyilvánításáig”, pártfogásáig és
terjesztéséig is elmenő – „nagymenő” világ-eszméi által?
Olyan horoszkóprendelőm is volt, akit az egyetemi évei alatt
fertőztek meg a gender-elmélettel. És még hozza hivatalosan,
mivel azon a bölcsész – nyelvészeti karon, ahova jelentkezett a
tanulmányi eredményei alapján, kiderült, hogy kötelező részt
venni ilyen genderista szemináriumon és levizsgázni az ott
előadott „tananyagból”.

Sőt, amint fentebb is említettem, ismerünk több olyan esetet is,
amikor spirituálisan megvilágosodott, ontológiailag „sértett”
személyek visszakívánkoztak és vissza is zuhannak, az önsajnálat,

és az ártatlanság képzetével való önámítás édes individualista
humanizmus mocsarába. Ezek szabályosan visszamentek („vissza
estek”, „vissza-éltek”, vagy egyenesen vissza rémültek…) a
spirituális megvilágosodásuk előtt hosszan és intenzíven átélt
idealista individualizmus és a tudományos liberalizmus
eszmekörnek megfelelő egoista magatartásba, ami néha, egészen
durva következményekkel jár. – Amint korábban említettem, még
a rákos betegség következményével is, és az, azt követő életből
való, ideje koráni történő eltávozással is - jár. Persze, az utóbbi
esetben az ontológiai sértettség karmája, ami tipikusan Jang –
maszkulin princípium szerinti karma (Világossági és törvényességi
karma), párosul a Jin- szerinti-, tehát a Feminin princípium
szerinti, Szeretet-karmával: az önámítás és a testi élvezet- vágyak
karmájával, vagyis a Káprázati karmával. Tehát: a spirituális
Boldogságra való képtelenség karmával. – Úgy ahogy azt, a rákos
betegségek spirituális morfológiájáról szóló tanulmányomban
leírtam.
B) És persze, a Levegő nevet viselő alkímiai őselemnek megfelelő,
Levegő-jegyek (Ikrek, Mérleg, Vízöntő) által leírt karmikus
meghatározódások (önkéntelen és öntudatlan negatív, illetve:
káros magatartások) is, ugyancsak az Ontológiai Sértettségi
Karmának a megnyilvánulásai. Hiszen ők is sértettnek érzik
magukat, amiért „nem lehetnek eléggé szabadok” amiért nem
tehetnek azt, amit akarnak és úgy ahogy ők akarják. Illetve azért,
amiért mások bele szólhatnak az életükbe és ez által sértik a
személyiségi-, szólászabadsági-, vagy önkifejezési, vagy
lelkiismereti- jogukat, a lényeg, hogy: szabadságjogaikat! Durvább
változatban azért, mert úgy érzik, hogy (állítólag…) ők üldözöttek
lettek valaki, valami, vagy valakik által, még akkor is, ha ez az

érzésük a legenyhébb formában jelentkezik, sőt: az üldöztetést is
csak a sorsüldözöttségre értik.
És az utóbbi eset már tényleg „nehéz karma”. Ugyanis, hiába,
hogy a levegő jegyekkel valamilyen szorosabb kapcsolatban álló
személyek nagyon intelligensek, mert az anyagi világ lineáris
történéseihez kapcsolt logika szerinti gondolkozásuk nem tudja
befogadni azt, hogy a sors általi látszólagos üldözés ténye,
tulajdonképpen a világ legnormálisabb és legtermészetesebb
jelensége. Hiszen gyakorlatilag mindannyian „sorsüldözöttek”
vagyunk az által, hogy a Megjelenítés és az Analógia egyetemes
törvénye alapján, valamint és a Rezonancia egyetemes törvénye
szerint, meg a Karma-oldás, de a fejlődés egyetemes törvénye
szerint is, illetve azok hatásaként, és főképpen a felnőtté válásunk
után, állandóan kapjuk a (többnyire negatív-, vagyis a lelki, vagy
testi fájdalommal-, illetve a más féle negatív érzettel, például a
nagy anyagi kárral is járó) figyelmeztető jelzéseket, és a
hátráltatásokat arra vonatkozóan, hogy milyen, a képzelet-
világunkban és a gondolkozásunkban még negatívan ható -,
felismerni, beismerni, átvilágítani és kijavítani való, karmákból
eredő mentalitás létezik. Most, az utóbbiaknak az ismertetésébe
és magyarázatába nem megyek bele, hiszen ezekről a sors-
jelenségekről, vagyis a létezésünk szellemi felépítettségének a
megismerhető részéről írtam korábban eleget. (Pl. Az Egyetemes
Törvényekről, vagy a „karma-gyártó” Lilith – jelenségről, vagy a
kauzális asztrológiáról.)

A lényeg viszont az, hogy nem mindenki születik e jellegzetes
levegő-karma miatt „szelesnek”, „fárasztón pörgősnek”, vitus-

táncosnak, nehezen érthetőnek, nehezen követhető logikával
rendelkezőnek, irracionális menekülőnek, és „elszállottnak”, vagy
megszállottnak, az én játékos megnevezésemben: szabaduló-
művésznek. Hanem igen is, a megfelelő szintű tudományos –
racionális felvilágosultság után is oldatlanul maradt levegő-
karmájának a túlzott növekedése (Pl. az ikrek karmások két
irányba való gondolkozásának, vagy kétszínűsködésének a)
következtében válnak azzá az emberek. És azt is fontos tudni,
hogy az ilyen jellegű mentális „betegek” (szorongás, depresszió,
bipoláris depresszió, borderline kor, schizofrénia, pánikbetegség,
üldözési mánia, egyszerű nyüzsöghetnék, stb.) meggyógyulása
nem a pszichiátriai gyógyszerek fogyasztásán múlik. De (még!) a
betegségi tüneteket nem produkáló személyek esetében is, az
ilyen jellegű karmák oldását célzó alkímiai műveletek sem
állhatnak mindössze abból, és még csak nem is társulhatnak azzal,
hogy gyógyszerekkel, vagy különféle terápiákkal eloszlatjuk, vagy
letompítjuk ezeket a gyakorlati okokkal nagyjából nem is
indokolható szélsőséges érzéseket (félelmeket, szorongásokat)
és, a természet-ellenes szabadulási – menekülési, kihátrálási
törekvéseket, és így erősítjük, az önkéntelen elköteleződés-
elhárítási törekvéseket.
És még ugyan nem jelenthet karma-oldást, hogy megerősítik a
levegő-karmás személyeket a családtagjaikkal – családjukkal
szembeni elköteleződéstől és az általános emberi (pl. öneltartási,
vagy családeltartási, gyermek-gondozási és nevelési-, élettárssal
való együttműködési) felelősségek vállalásától és gyakorlásától.
E karmának a negatív sajátossága ugyanis az önállóan – maradási
késtetés, az autonómia megőrzése a házasságon belül is, vagy,
amennyiben a feleség, vagy a férj ezzel szembe szegül, illetve

„nem tartja tiszteletben” az ő „önállóság-igényét” akkor a válás,
az elválás, vagyis a menekülés jelenik meg, mint egyetlen
„ésszerű” megoldás az ők képzeletében, az elköteleződés és
együttműködés vállalása és erősítése helyett.
Ez a karmikus reflex odáig is elmegy, hogy amennyiben nem
akarna mégsem elválni, mert mondjuk éppen szereti az
élettársat, vagy nem akarja megosztani a gyermekeket, akkor is
képtelen a teljes odaadásra, és valamit mindig visszatart
magából, mindig maradnak hátsó gondolatai, vagy un. Bé tervei,
amelyeknek a kivitelezését és megvalósítását nem az élettárssal
együtt, hanem anélkül képzeli el. Ezek a személyek irtóznak még a
szülőknek és élettársaknak a megfelelő hogyléti információk
„leadásától” is, vagy a segítőkész együttműködéstől is. Mindez
ugyanis, szerintük az ők emberjogi szabadságának a
megnyirbálását és korlátozását képezné.
Egy ilyen karmával született kamasz gyermek szülőjének például
elég néhányszor azt az igényét kifejezni több alkalommal is, hogy
a gyermeke hívja őt fel telefonon, ha máshol járna, mint az
iskolában, illetve oda menet, vagy onnan haza jövet, vagy máshol
mint ahol és ahogy abban korábban megegyeztek, illetve, ha
késik valahonnan a hazajövésben akkor is értesítse, és a kamasz,
automatikusan máris az otthonról való elmenekülési
lehetőségeken kezd fantáziálni... És amennyiben ezt gyakran és
más okok miatt is egyre sűrűbben és intenzíven megteszi, ez az
”álma” meg is valósul úgy, hogy meg is szökik, vagy úgy, hogy őt
rabolják el, illetve úgy, hogy olyan, pl. közúti láb-baleset éri, hogy
azonnal kórházba szállítják és, ha csak néhány napig, vagy hétig is,

de „megszabadul” az általa belülről mindig is „zsarnokinak” látott
szülőkkel való, számára fárasztóan terhesnek érzett együttéléstől.
Sőt: Semmi féle terápiához nem értek ugyan, és asztrológusként
nem is tartom ezt feladatomnak, de ugyancsak asztrológusként és
metafizikai gondolkozóként (sorsfigyelőként) azt biztosan tudom,
hogy a levegő-karmának a feloldása éppen, hogy a megfelelő
általános emberi feladatok, gyakorlati felelősségek és személyi
kötelékek, kötelezettségek és együttműködések (A Bak és a
Vízöntő jegyek jellegzetes sajátosságai!) felvállalásából és minél
mélyebb és széleskörűbb és helyesebb – korrektebb beváltásából,
elvégzéséből – beteljesítéséből, illetve az így szerezett
tapasztalati ismeretek értelmezésével lehet elérni!
És, ha ezt tisztáztuk lépjünk egyet előre. Mind a levegő, mind a
Tűz alkímiai őselemek - Amelyeknek a személyben való
(Ismétlem: karmikus eredetű…) halmozottan zavaros, vagy hibás
megjelenése, mentális jellegű zavarokat és más, a mozgással, a
dinamikával és általában az önkifejezéssel, önérvényesítéssel
analogikusan kapcsolatban álló, testi betegségeket is okozhatnak.
-, a Jang (Maszkulin) princípiumnak (Spirituális eredetű ős-
kezdetnek) az egyik összetevőjét képezik. Vagyis, a világosság és a
fény princípiumnak az egyik összetevő Géniuszát képezi külön –
külön a Tűz, és a Levegő elem. Az Isteni lét azon részét alkotják
tehát együttesen, amelynek az emberi fajon belül, férfiak kellene,
hogy a megtestesülései legyenek.
Most nem akarok azzal foglalkozni, hogy a férfiak mennyire a
világosság és a törvényesség megtestesülései, vagy nem, illetve,
hogy vajon azok vagyunk-e egyáltalán, vagy sem (Főként a
különféle bombákat és elképesztő biológiai fegyvereket meg

mágneses-mezökkel dolgozó pusztító fegyvereket gyártó
tudósokról nem lehet ezt még csak feltételezni sem, hogy az
isteni világosság megtestesülései lennének!), illetve, hogy
amennyiben nem azok, akkor miért nem azok? Ezen írásomnak
nem célja a materialista tudományok eredményeiből a „holt
biztos” következtetéseket levonó kortárs – egyelőre még
nagyjából Jang-típusú civilizációs ideológiák kritikája.
Azt viszont mindenképpen fel kell tárnom, hogy ez a
jellegzetesen Jang-típusú karma, vagyis a Világosság-karma, amit
inkább hamis-fény karmának, vagy sötétség-karmának, tehát
végső soron Luciferi karmának is lehet nevezni, egyáltalán nem
a férfiak „kiváltsága”! Vagyis ez a karma egyáltalán nem az
emberiség férfi nemű egyedeinek a jellemzője, mint ahogy azt
ma, nem csak a feministák, hanem a nők nagy-többsége is
gondolja és képzeli. A valóságban tehát szó sincs arról, hogy ezzel
a karmával kimondottan a férfiak születnének, mert az
asztrológusi gyakorlat és karma-feltárás egyértelműen és
megcáfolhatatlanul azt bizonyítja, hogy ezzel a karmával
ugyanakkora arányban születnek és születtek és születni fognak
az idők végezetéig hím nemű és nő nemű újszülöttek is. És az,
hogy látszatra mégis, minthogyha a férfiak lennének
agresszívebbek a nőknél, csak azért van, mert a férfiak általában
erősebbek fizikailag a nőknél és a hangjuk is erősebb
(erőteljesebb) és egyelőre még a megtermékenyítést is nekik
kell(ene…) elvégezni ösztönösen. Sőt, azt is úgy képzelik
általában, hogy az életük és a testi épségük megőrzése nem
annyira fontos mint a nőknek, akik gyermeket kell szüljenek,
gondozzanak és tápláljanak a jelenben és a jövőben is. És ez a
helyezt több lehetőséget ad az agresszivitásra, illetve a testi

erővel való visszaélésre. Vagyis, egyelőre, ennek a negatív
karmának az egyértelműbb és nyíltabb – felszínen is jobban
látható és érzékelhető - kinyilvánítására.
Az is igaz viszont, hogy a nyugati típusú civilizáció ezt a fajta
vissza-élést, az egyre inkább a fogyatkozó kaszárnyákba, a harc-
terekre és lőterekre és a kiképző táborokba, valamint a fegyver és
a bombagyártásba szorította vissza. (Vagyis, a rombolás és az
élet-kioltás „törvényesen engedélyezett” területeire.) És ezt oly
sikeresen, hogy sok férfi már az utcán is, még idegenek előtt is
szemmel láthatóan szégyelli és vissza fogja a – még csak nem is
szexuális értelemben vett - férfiasságát, nem, hogy az ismerősei
és a munkatársai előtt. De főképpen az édesanyja, a felesége, az
anyósa (és az apósa!) és a lány-testvérei és lány-gyermekei
előtt.
Mert az elképzelés az volt még néhány évtizede, hogy legalább az
utóbbiak, vagyis a férfi személyekhez közel álló női családtagok,
rokonok, stb. attól, ha a család férfi tagjai vissza fogottan
viselkednek, állítólag boldogabbak lesznek. De, ugyancsak sok
ezer sorsot ismerő és vizsgáló gyakorló asztrológusként
garantálhatom, hogy e kedves nőszemélyek, a férfiaknak ettől a
nőies viselkedésétől egy és egyáltalán nem lettek azok. És attól
sem, hogy ők viszont egyre férfiasabban, vagyis néha több mint
bátrabban: merészebben és harciasabban, sőt: van amikor
egyenesen fenyegetőbben viselkednek. És erről a, főként a nők
körében terjedő, magas fokú boldogtalanságról, már statisztikák
is ékesen beszélnek.
Ebből aztán rengeteg következtetést le lehet vonni, de engem
most csak az érdekel, hogy: ez az ontológiai Luciferi karma a

nőknek a 70 százalékára is éppen úgy jellemző, mint a férfiakra,
amiként azt a fent említett jellemző (főként mentális!)
betegségeknek az ugyancsak az 50 – 50 százalékos eloszlása is
bizonyítja.
Sőt, az igazság az, hogy bármennyire is szeretnek inkább férfiként
viselkedni és élni a nők, mint nőként (Persze azért mégis, agyon
kozmetikázva lehetőleg.), ezzel, az alapjellege szerint jang típusú
karmával, a nők sokkal nehezebben bírnak el mint a férfiak. És ez
logikus is. És ez az alaphelyzet, bizony kín-keserves és rengeteg
betegséget okoz. Mármint ez a „szomorú” fordított civilizációs
helyzet és állapot, azokban a családokban, amelyben a nők
(feleségek) - e karma hatására, és persze, többnyire önkéntelenül
és tudattalanul, de uralkodni és irányítani akarják…, na nem a
gyermekeiket, hanem a férjeiket. Mert a gyermekeket a
pszichológia és a modern pedagógia hivatalossá és kötelezővé
tett tanácsára és elvárására, minden erősebb környezeti –
természeti és lelki benyomástól kímélni és óvni kell! De semmitől
nem kell annyira óvni szegényeket, mint az apák „vele született”
agresszivitásával szemben! Vagyis, minden áron, meg kell védeni
és védelmezni a gyermekeket és a nőket (felségeket) az
édesapákkal szemben.
És így váltak már nem csak a mai, hanem a tegnapi és a
tegnapelőtti „védekezésre képtelen” kiskorú gyermekek is, „férfi-
idomitásra” és férfi-legyőzésre abszolút alkalmas fegyverré és
indokká és hivatkozási alappá. És ettől ugyancsak nem lettek
egyáltalán boldogabbá sem a gyermekek sem a feleségek.
Eszközök lettek többek között arra is tehát, hogy a férfiaknak a
kedvét elvegyék, nem csak a gyermekneveléstől de a család-

alapítástól, vagy család-fenntartástól, és, ha lehet még a
boldogságtól is. (Erről a szomorú és senkinek nem használó, sőt:
mindenkinek, de főként a gyermekeknek igen is ártó jelenségre,
majd a másik karma: a Szeretet és a Boldogság – karma
értelmezésénél, tehát a Jin-jellegű karma-leírásánál fogok
részletesebben írni.)
És nem csak a feleségek – kezében, hanem persze, az anyósok és
általában minden nőnek a kezében, illetve a saját férfiasságuknak
a szégyellni való mivoltát „felismerő” férfiak kezében is fegyverek
ma a gyermekek. (Úgy-e, milyen nagyszerű és világosság-hozó, és
világosság-terjesztő, ez a gyermek-pszichológia tudomány, amely
szerint a gyermekekre még csak a hangjukat sem szabad
felemelni a szülőknek, bocsánat: az apáknak! Sőt, a
gyermekeknek már ellent sem szabad mondani, e tudomány
szerint!) És igen is: ebben a jó-emberi címekért való hajszában,
vagyis az erkölcsi fölényeskedés őrületében, nem csak a nők
kezében váltak fegyverré a gyermekek, hanem a feminista férfiak
kezében is.
Mert éppen e sértettségi karmának a humanista tudományokkal,
de főként a pszichológiával való házasságra lépése
következményeként, rengeteg ma a feminista férfi a nyugati
típusú civilizációban. (Én is az voltam…) És így jutottunk oda, nem
csak, hogy a kamasz gyermekek közel 20 százaléka ma már kezelt
depressziós, vagyis agresszív, hanem oda is, hogy az egész nyugati
típusú civilizációban élő emberiség egyebet sem tesz, mint
meghatóan elvonja magát az elemi természetes viselkedési
formák között elérhető boldogság-érzettől, miközben agyon tömi

magát édességekkel és más boldogság-okozó, és persze:
függőség-okozó italokkal, ételekkel és mesterséges élményekkel.
Pl. számítógépes játékokkal. Sőt, amennyiben a játék-függőség
pénz-nyereményes játékokban jelenik meg, akkor, ebben nem
csak a valós boldogság-élmények törvénytelen kompenzálása
jelenik meg, hanem a sorsnak, vagyis az istennek a legyőzési
vágya is. (Mármint a különösebb erőfeszítések tétele és
felelősségek vállalása nélküli, hirtelen és mesés meggazdagodás
lehetőségének a kimérájában.) És ez megint nem más mint a
sértettségi karma növelése: dagasztása és „verklizése”.
És a végső következtetések levonása előtt, még egy igen fontos
jelenségről kell tudomást szereznünk ide vonatkozóan: Ti., hogy a
Polaritás törvényének köszönhetően, nem csak az ontológiai
sértettségi karmának, hanem minden fajta karmának létezik az
ugyancsak negatív, de vele szöges ellentéte is. Pl. az önteltség –
beképzeltség és gazdagságra – karrierre törekvés helyett a teljes
bátorság és önbizalom-hiány. A mások lehengerlése és lenézése
helyett az önérvényesítési képtelenség és az ambíció-hiány, a
személyi- függőség. Vagy a veszedelmesen tüzes harag helyett, a
közömbösség és az alig pislákoló, csendes neheztelés. Az utóbbi
lelki és szellemi állapot viszont, hiába néz ki ártatlannak, mert
valójában, a szomorúsággal, a melankóliával és a nosztalgiával
együtt, spirituális – mágikus okok miatt…, veszélyesebb és
rombolóbb, a legdurvább nyílt agresszivitásnál is. Igen, még az
atombombánál is. Hiszen az agressziót a legmagasabb szinteken:
a gondolat- és képzeltvilágban éli meg az ember és ott is fog hatni
és ez a hatás kivédhetetlen. Amiként a visszahatások is. – Hát
ebből, a legfinomabb szellemi és kauzális agresszióból ered az a

betegség is, amit nem tudni, hogy miért neveztek el
depressziónak?
Az tehát, hogy egy Kos, Oroszlán, vagy Nyilas Lilith-el rendelkező
személy, látszólag végtelenül csendes, békés és nyugodt
természetű, még egyáltalán nem azt jelenti, hogy az asztrológia
tévedne, a sértettségi karmájára való figyelmeztetéssel. És azt
semmiképpen nem, hogy az ilyen személyeket nem fenyegetik
ugyanazok a betegségek és balesetek, illetve ugyanazok a családi,
munkahelyi, vagy szerelmi – élettársi nehézségek és „érthetetlen”
konfliktusok, mint azokat, akiknél az agresszió, még idejében a
felszíni természetben és karakterben is megjelenik. Mert az a
rengeteg „érthetetlen” közúti- és más baleset, de főként az ide
vonatkozóként, korábban felsorolt sok (pl. szív és érrendszeri,
vagy hormonális-) betegség és a hirtelen és az orvosi – biológiai
módszerekkel, nem, csak, hogy előre jelezhetetlen, de egyenesen
megmagyarázhatatlan betegség és korai halál is, ebbe a szellemi
jelenség - kategóriába tartoznak.
Akárcsak a várandós nőknél a magzat-vetélés, a szülés közbeni
újszülött-, vagy anyahalál, vagy a néhány napos, hetes, vagy
hónapos gyermekek hirtelen halála.

És még egyszer – és a jól látható globális kétségbeejtő helyzet
miatt, még ezeregyszer is! -, emlékeztetnem kell az olvasókat
arra, hogy a jellegzetes betegségeket és baleseteket, csak mint a
különféle karmáknak a szélsőséges eseteinek az anyagi
bizonyítékait sorolom és emlegetem. De engem nem ez a
témakor érdekel igazából, noha nekem is sok kellemetlenséget
okoz a kombinált Mérleg-Skorpió karmámnak a kamasz és fiatal

és felnőtt koromban is, huzamosan és intenzíven átélt lelki
vetületéből származó krónikus prosztata-érzékenység, amely
éppen a metafizikai ismereteimnek köszönhetően, évtizedek óta
nem vált rákos betegséggé.
Hanem arról akarok beszélni (írni), ha sikerül eléggé feltérképezni
és bebizonyítani az ontológiai sértettség karmának a létezését és
ártalmait, hogy mennyi, de mennyi felesleges élet-keserítő,
drámai és igen is: végzetesen tragikus következménye van annak,
hogy a legnagyobb régi- és a kortárs misztikus tanítók is (Pl.
Hamvas Béla is!), ennek a külszínen látható „előállási” okairól
beszélnek. Hogy érzelmileg, tehát: esztétikailag nagyon megható,
erkölcsi – spirituális felemelkedési és fejlődési lehetőségekről
beszélnek (És ők is erről képzelegnek!), arról írnak és beszélnek,
annak a fontosságát hangsúlyozzák, vagy éppen a tudattalan
képzeletvilágunk mágikus erejének a kiaknázható
(„kizsákmányolható”) lehetőségeiről tartanak előadásokat és
„mágia-shopokat”.
Ahelyett tehát, hogy a karma-oldás fontos szükségéről
tanítanának! Sőt: ahelyett, hogy ennek a mindenek feletti,
elsődlegességéről beszélnének, írnának és tanítanának. Hiszen ez
az élet-rendeltetésünk célja, ezért a „munkáért” vagyunk
létrehozva elsődlegesen az Isten által, és nem, és nem azért hogy
a hozza való „felemelkedési – felfejlődési” lehetőségekről
fantáziáljunk.
És akkor is, hogyha az utóbbi is benne van ténylegesen is a
karma-oldásban mint következmény, egyesek számára (Pl. a
Halak- és a Vízöntő – karmával, Nappal, vagy Aszcendenssel
érkezettek számára.) a jellegzetes életfeladatok között, ennek a

beteljesítési feltétele is csak és csakis az lehet, hogy előbb a
karma-pontok által jelölt, és a kínai asztrológia által jelölt
konstelláció szerinti karmánkat kell feloldani és meghaladni. És
arról, hogy ez így van, világosan bizonyítja az olyan különleges
spirituális képességekkel, misztikus intuícióval és tisztánlátással
rendelkező személyeknek az ideje korán történt elhalálozása,
mint Rudolf Steiner, René Guenon, Rama Krishna, Ramana
Maharishi, vagy akár Hamvas Béla is (71). Az asztrológia, az
aritmológia és az alkímia tanításaiból ugyanis, világosan ki
következtethető, hogy a szűken és szükségesen minimális
időtartam, amit itt el kell(ene) töltenünk, az a 7 x 12 év, vagyis
amennyi idő alatt mind a 12 csillagjegy által megtestesített
szellemiséget sikerül átélnünk és a megfelelő tapasztalatok
hatása alatt elérhető megvilágosodásokat átélnünk és azokat az
öntudatunkba beépítenünk a 7 éves szaturnuszi életciklusaink
alatt.

VI. A teljes körű ontológiai sértettségi karma minimálisan
szükséges asztrológiai jelei és elemei

Térjünk vissza az ontológiai sértettségi karma keletkezési
okainak, valamint asztrológiai jeleinek és feltételeinek a
körülírásához, feltérképezéséhez. Amint fentebb is írtam, a
személyi szinten való keletkezésének az ontológiai oka az,
hogy olyan ős-idea javítási programot tartalmazó, spirituális
struktúrának (auráknak) lettünk (vagyunk) a biológiai
megtestesülései, amely nagyobb mértékben tartalmaz a

teremtődés folyamán megsérült egyetemes lét-tudati (isten-
tudati, számunkra: öntudati) ős-ideákat, mint a másik fajta,
tehát: szubsztanciális alapú szeretet-típusú (Jin – jellegű)
sérült ősideákat. Ez viszont azt jelenti, hogy azok a személyek,
akiknek az aurája ilyen jang-típusú sérült ősideákat tartalmaz
többségben és ennek a fajta karmának az erősségére
(hangsúlyosságára) utalnak a sorsképletben található bolygók
pozíciói és fényszögei, agresszívebbeknek születnek a többi
embernél.
Ez esetben ugyanis, az egyébként is, szükségesen bennük levő
élet-adást és fenntartást szolgálni hivatott alkímiai, öntudati
tűz elem szerinti ősideák egy része ugyanis, „gyengén teljesít”
és kevés az illető személyben az általános életerő, vagy ezek át
vannak fordulva - lendülve a másik végletbe, tehát a rombolói
– rombolási késztetéseket szülő – létrehozó állapotába. És itt
szükségesnek találom az olvasót emlékeztetni arra, hogy nem
testi – biológiai, vagy ugyancsak fizikai – biológiai szintű
energetikai meghatározódásokról beszélek, hanem egészen
magas-, vagy finom szintű spirituális állapotokról. És arra is,
hogy a karma végeredményben az életünk és a létünk
alapjainál álló, ős-ideáknak hibás funkcionalitásátt, hibás
funkció-teljesítését jelenti, amely hibás valóság-képzeteket és,
végső soron, az anyagi valósággal szembeni hibás képzeteket,
gondolatokat és érzelmeket eredményez.
Ezek viszont hibás és téves mentalitásokat hoznak létre a
közeli, vagy a távoli környezeti valóságunkkal szemben.
Ebből a hibás (téves) ösztönös egyéni mentalitásból
(öntudatból) ered tehát, az általánosan agresszívnek nevezett,
öntudatlan és önkéntelen, de van, amikor nagyon is tudatos,
romboló – tagadó, elutasító, ellenséges magatartás. Sajnos, a
mentális betegségek szintjén, ennek a magatartásnak (un.
elmeállapotnak) a felismerése meg van nehezítve az által,

hogy a megfelelő „betegséget”, tehát a megfelelő romboló
mentális – képzeleti állapotot, nem agressziónak nevezik,
hanem depressziónak!
Az emberi agresszió tehát, mint a hibás és ellentétes isteni-
öntudatnak, tehát a kevélységnek (beképzeltségnek) az egyik
megjelenési formája, az elromlott tűz-jegyű ősideákból, vagyis
a nem pozitív rendeltetetésük szerint, tehát nem  a teremtés
alkotó logikája szerint, hanem a rombolás logikája szerint
funkcionáló mágikus erejű, sérült ősideák jelenléte miatt van.
Hiszen az ember nem ragadozó – Még biológiailag sem a
ragadozó élőlények vonalán fejlődött ki, annak ellenére is,
hogy valamikor húst is, kezdett fogyasztani –, de a húsa sincs
benne egyetlen ragadozó állatfajnak a táplálék-rendszerében
sem. Legalább is, ott, ahol az állatok rendszere
(ökoszisztémája) és ösztönvilága nincs megzavarva, éppen az
ember áldatlan beavatkozása és ferdítése, vagy környezet-
szennyezése által. Vagyis: az ember nem kellene, hogy
alapfunkciója szerint agresszív legyen, még biológiailag sem.
 
Az ilyen, agressziós (depressziós…) karmánál tehát arra kell
nagyon ügyelni, hogy az ember, vagyis az illatő személy, ne
támadjon semmilyen szinten (Tehát még gondolat - képzelet,
nem hogy érzelem szinten sem) más személyeket – Tehát: ne
haragudjon, nehezteljen rájuk, mert akkor, azzal a haraggal,
gyűlölettel, vagy bosszú-állási vággyal, automatikusan a
benne levő teremtő - Isteni öntudatot is támadja! És ennek a
visszahatása nem marad el Tudnunk és tudatosítanunk kell
tehát, hogy nem csak minden haraggal, vagy gyűlölettel,
hanem minden nehezteléssel is, erősítjük a bennünk levő
destrukciós (rombolási és önrombolási!) karma-programot.
Mert a Hatás-visszahatás és a Fokozás és a Polaritás
egyetemes törvényei alapján, sőt, a Kiegyenlítődés törvénye

alapján is, az egyes sérült ősideák által indukált megfordítása a
Teremtés és az az Alkotás jelenségének, vagyis a rombolási
vágyak, ugyancsak nem hatnak egyirányúan, hanem vissza
származnak ahhoz, aki helyt ad magában nekik és elküldi és
tovább küldi mások irányába. Amennyiben tehát meg engeded
magadnak az agressziót, saját magadat is rombolod vele
automatikusan, illetve beindítod és fenntartod és növeled az
önrombolási programokat. Vagyis: a megbetegedés szellemét
és energiáit, majd végül a teljes önpusztítást: az öngyilkoság
szellemét, amit tévesen kapcsolnak a misztikában kivételesen
a Skorpió-karmához. A Skorpió géniusza ugyanis, a gyökeres
átvalósulást, a nulla-pontról való felemelkedés szükségességét
testesíti meg, az örök változást és lényegi (öntudati)
megváltozást és átváltozást. Az ő ellentéte, tehát mindennek
az elutasítása, sőt: az átváltozás, megváltozás abszolút
elutasítása, minden változtatás és megváltozás elleni lázadás
és harc, és tehát a megváltás elleni harc is. De ez még nem
hordozza egyedül magában a teljes önrombolás, az
öndestrukció – a saját maga meggyilkolása – szellemét. Ehhez
társulnia kell azontológiai agresszió programjával, vagyis a
központi – isteni – öntudat ellenes karma-programmal.
Amint írtam a globális kitekintést célzó ontológiai karmát feltárni
igyekvő, jelen tanulmányom elején, ahhoz, hogy erről a tényleg
nehezen meghaladható és reális sors-problémákat is okozó
karmáról beszélhessünk, a tűz és a levegő-karmák mellett még,
vagy a Bak karmának, vagy a Skorpió – karmának, esetleg a Halak-
karmának is feltétlenül jelei kell, hogy jelentkezzenek egy
asztrológiai sorsképletben. Amennyiben tehát, egy tűz és egy
levegő – jegy jelenlétének az asztrológiai jelei mellett, a Skorpió
és a Bak karmának a jeleivel együtt, vagy ezek nélkül, a Halak-
karmának a jele is megtalálható a sorsképletben, egészen

biztosak lehetünk abban, hogy egy nehezen meghaladható és
feloldható, agressziós karmával állunk szemben. Az utóbbiról
viszont, inkább a másik típusú, tehát a Jin típusú, tehát a kábulás
és káprázat, valamint a hamisítási karmánál fogok írni bővebben.
Egyelőre nézzük meg a Skorpió és a Bak – karmák jellemzőit.
A Skorpió- karma azért feltétlen tartozéka a teljes sértettség-
karmának mert a Skorpió-karmára éppen, hogy az öntudati
átváltozással szembeni önkéntelen és öntudatlan (”zsigeri”)
lázadás és kiengesztelhetetlen ellenállás a jellemző, vagyis az,
hogy öntudatlanul és önkéntelenül is (De van olyan eset is,
amikor tudatosan felvállalva is…), utál és gyűlöl mindent és
mindenkit, aki és ami tőle bármiféle személyi (öntudati)
mentalitással kapcsolatos megváltozást igényelne. És emiatt
vannak, ebből erednek, a skorpió-közismert negatív
tulajdonságai, mint a megmagyarázhatatlan irracionális és
többnyire rejtett (hátsó) ellenségeskedés, bizalmatlanság,
haragvás, gyűlölködés és az ösztönösségig elmenő bosszúállási
vágy. Lévén az utóbbi az ellentéte a megváltódást eredményező
maximális kibékülési - kiegyenlítődési képességnek, ami a Skorpió
uralkodójának: a Plútónak az eredeti pozitív megnyilvánulási
formája.
Némi élettapasztalattal talán nem nehéz képzelni azt, hogy az
tűz-karmás személy, aki születésétől fogva magát tökéletesnek és
hibátlannak és tévedhetetlen igazság-látónak képzeli, gyűlöl
mindent és mindenkit, aki ennek az ellenétét állítja, vagy
feltételezi, illetve azt és azokat, aki és akik óvatlanul neki
támadnak, de még azt is, aki ez önkényeskedéseivel szemben áll,
vagy azoknak ellenáll, vagy azt, aki gúnyolódni merészel az ő

tökéletességén. És ugyanúgy van ezzel az a levegő karmás
személy is, akit idegesít minden és mindenki, ami az öncélú
szabadságvágyában és steril autonómiájában, szabadnak képzelt
önkifejezésében és kutatásaiban – kalandvágyában őt korlátozza,
vagy megállítja, vissza fogja. Ezt és ezeket az ilyen személy
majdhogynem feloldhatatlanul gyűlöli. Sőt: el is akarja (el kívánja)
tüntetni az életből azt, aki, vagy ami változást, önfeladást is
igényel tőle, lett légyen az akár maga az Úristen is.
Ezért ezek az ontológiai karmával született (eleve a külvilággal és
másokkal szembeni agresszióval született) személyek, hogyha
még Skorpió-karmával is születtek, ha nem tudják azt a fent leírt
személyt, személyeket, körülményt, vagy körülményeket,
eltüntetni az életükből semmiképpen, miután minden ide
vonatkozó lehetőséget kimerítettek, inkább öngyilkos lesznek.
Vagy, legalább is egy halálos betegséget gyárt maguknak, de úgy
sem változnak meg. Ilyenkor kerülnek néha, halálos kimenetellel
is járó életveszélyekbe, mivel ők maguk voltak azok, akik a hatás-
visszahatás törvényes szellemében, a rombolási képzetek
dédelgetésével és fenttartásával együtt, automatikusan az
önrombolási programot is felerősítik. Tehát akkor, ha ezt az
eltüntetési képzetet (Amelyet a legtöbb esetben szenvedélyes
átkozódás formájában is meg- és át szokta élni) túl sokáig és túl
intenzíven dédelgetik magukban, akkor menthetetlenül
bekövetkeznek a magánéleti sikertelenségek, vagy az anyagi
sikertelenségek, a majdnem-teljes élet-csődök (Az erős levegő-
karmával kombinálva pl. a gutaütések), a fél-halálos belesetek és
a veszélyes betegségek, amelyek nem mások mint gyökeres
öntudati változtatást igénylő sorsjelzések.

És amennyiben akkor és ezektől sem válik hajlandóvá valaki az
újjászületésre, bekövetkeznek a visszafordíthatatlan végzetes és
végleges(!) betegségek és balesetek. Ahhoz viszont, hogy ez
visszafordíthatatlan legyen, általában szükség szokott lenni, még
egy „megátalkodott” természetet is adó (ebben az esetben:
erősítő) karmára is, valamilyen föld-karma formájában, vagy
legalább egy, az illető személy asztrológiai sorsképletében, kulcs
pozícióban található, egyértelműen negatívan fényszögelt, vagy a
4-es ház csúcsán álló Szaturnusz által jelezett, „röghöz kötő”,
rögeszmés tulajdonságokat adni képes, személyi meghatározódás
formájában.

A Bak karma esetében, nem is annyira a negatív Bak-
szellemiségre általában jellemző, spirituális szempontból (Tehát
az Egyetemes Törvények szempontjából, amelyekkel nem mindig
vannak összhangban a polgári-, vagy a büntető törvénykönyvek
paragrafusai!), valamilyen törvénytelenségi állapotnak az
önkéntelen és öntudatlan „gyakorlása”, az abban való tudatos
„ücsörgés” okozza a végzetes öntudati vétkezést, vagyis az
elképesztő kevélységet, gőgöt és sértettséget. Tehát, a mások
személyi tudtával szembeni vétkezésből eredő. bűntudat miatti,
agresszív visszahatások állandósítását. Hanem az, hogy a Bak, a
Nadir – Zenit tengelynek a bal oldalán fekvő konstelláció
megjelenítőjeként, vagyis, a társadalmi – közösségi élet-
színpadnak a rivalda-fényben álló (vagy oda vágyódó)
főszereplőjeként, karmikus esetben túltesz akár az oroszlánon is.
- Az ilyen személy még erősebben sérült (tehát még agresszívebb)
öntudattal rendelkezik, mint a tűz-karmások (A Kos-, az Oroszlán-,
vagy a Nyilas-karmások) általában.

Kezdő asztrológusként, teljesen váratlanul ért, illetve, nem
tudtam, hogy hol keressem a bajt, amikor ilyen rendelőm akadt,
mert elképesztő volt az a nyakas agresszivitás, az a fafejű
rosszhiszeműséggel kevert arrogancia és finoman lekezelő
önhittség, amelyről tanúságot tettek a Bak-karmás személyek. És
nem csak általában a világról és a többi emberről való
nyilatkozataikban, hanem még a velem szembeni
viselkedésükben is. Hiszen erre nem készített fel senki az
asztrológiai tanórákon, és erről a jelenségről egyetlen asztrológiai
könyvben sem olvastam. És mindehhez vegyük hozza azt a
bántón nyers, szemtelen gátlástalanságot, de mondhatjuk
kegyetlen közömbösségnek is azt, amit a negatív Szaturnusz
szellemisége képvisel…
Ebben az esetben tehát, nyugodtan beszélhetünk, akár dupla-
tűzkarmáról is, hiszen a Bak karmára is ugyanaz a sértő kevélység,
a beképzelt egoizmus és arrogáns magatartás jellemző általában
(Figyelem: csak általában, mert a nevelés gyökeresen
átváltoztathatja az ember karmikus meghatározódásait, akár
pozitív, akár negatív irányban is!), mint a Kos- Oroszlán és a
Nyilas-karmákra. A dupla karma viszont árnyék-én létezését is
jelzi, vagyis az ikrek-karmának megfelelő háttéri játszmázási
jelenséget, még önmaga nappali éber öntudatával szemben is,
tehát ezek a személyek, akkor is agresszívek, amikor tudatosan
törekszenek a leg ártatlanabbak lenni.
Hát ezért is, nagyon nehéz az élete és sorsa, általában a tűz
levegő karma mellett, még Bak karmával is rendelkező
személyeknek – de főként a körülöttük élő személyeknek is. És
ezek közül is kiemelten nehéz, a velük együtt élni kényszerülő,

spirituálisan fel nem ébredt és ezért nekik tűrő, vagy ellenük az
úgymond primitív harcot felvállalni kényszerülő, szeretett
személyeknek - az élete is. Tehát azoknak, akik olyanokkal
kényszerülnek együtt élni, akik a klasszikus ontológiai sértettségi
alap-karma mellett, még Bak karmával is rendelkeznek! De a
legnehezebb azoknak a szülőknek, akik ilyen karmák által vezérelt
gyermekeket kell nevelniük a modern pszicho-pedagógia által
bevezetett humanista – liberális nevelési követelményeknek
megfelelően. Illetve, azoknak, akik az ilyen vészesen agresszív
természetű és ráadásul neveletlen, illetve liberálisan nevelt
(Megértő, elfogadó és megengedő szeretettel „nem-nevelt”!)
gyermekeikkel kell együtt élniük, amennyiben tehát, azokat a
modern és posztmodern liberális – humanista ideológiai
életszemlélet és meggyőződés miatt, nem nem tudják, vagy nem
akarják a tradicionalista erkölcsiség igényessége szerint, tehát a
spirituális törvényesség erkölcsisége szerint (persze, gyermek-
arányosan) fegyelmezve és irányítva – nevelni a gyermekeiket.
(Mert a tanítók és tanárok pl. az utóbbitól rég el vannak tiltva!)

Az ilyen, magát felvilágosultnak képzelő, pszichológiai
gondolkozású, amúgy is sértett karmás szülőket (Hiszen a
gyermekek közvetlenül az anyától, vagy az anyai nagyanyától
öröklik a karmájukat!
De az apa is, a rezonancia törvénye alapján kerül a karma-átadó
édesanya mellé!), mintha egyszerűen „meg verte volna őket az
isten”, amikor a gyermekeik kamaszkorba-, de még inkább,
amikor fiatal korba érkeznek. De még ennél is jobban megveri az
isten ezeknek a személyeknek az élettársait, amennyiben azok

ezekbe szerelmesek lesznek, vagy, más okok miatt egy életre el
akarnak-, vagy el kényszerülnek köteleződni mellettük. Ezeknek a
kapcsolatoknak a szereplői, nem csak nárcizmussal és
pszichopátiával kezdik vádolni egymást, amennyiben valamiért
nem akarnak megváltozni, és ráadásul, valamilyen belső oknál
fogva képtelenek azonnal elválni, hanem óvatlanul bele vetik
magukat a kölcsönös, vagy egyoldalúan igazságtalan
vádaskodásba és rágalmazásba, valamint az egymásra való
erkölcsi vadászatba, és ebbe akár bele is halhatnak idejekorán.
A kettőssége miatt Ikrek-jellegű, de ebben az esetben két erős
személyiségi karmát jelző karma-pont - pozíció által jelzett dupla
személyiségi (öntudati) karma (az árnyék-én) ugyanis, nem
véletlenül szokott szülni egyrészt zsarnoki hajlamokat, vagy
bipoláris depressziót, vagy pszichopata lelkületet, másrészt pánik-
betegséget, vagy üldöztetési mániát, vagy skizofréniát, stb.
Vagyis, a személy nappali öntudata elől is rejtett un. árnyék-
öntudatot (Árnyék-ént). Önmagán, saját öntudatán belüli és saját
magával szembeni bújócskázást, labirintus építést. Hiszen ez a
Bak-karmával kiegészülő ontológiai sértettség, majdhogynem
immunissá teszi gazdáit a másoknak-, de főként a hibáztatott
élettársaiknak a nehézségeivel, fájdalmával, szenvedésével
(Főként az éppen általuk okozott szenvedésével!) szemben,
akárcsak a tudat-módosító, pszichiátriai gyógyszerekkel kezelt
személyeket. Egyrészt.
Másrészt, mivel a mások fölötti ellenőrzési- irányítási-,
munkáltatási- és – azoknak való parancsolgatási vágya és a harci
szelleme is, úgymond a vérükben van, ők inkább dolgoztatni
szeretnek, mint dolgozni, és a maguk kiszolgálását másoktól

elvárni (magukat másokkal, főként az élettárssal kiszolgáltatni),
mint másokkal együttműködni, másokat – főként az élettársat –
kisegíteni, megsegíteni, netalán kiszolgálni, bármiben is. Vagyis,
nem csak az empátia hiányzik belőlük veleszületetten, de az igazi,
belülről eredő, együttműködési és odaadási képesség is. És
persze, nem csak másokkal – ismétlem: főként az élettárssal, vagy
a szülőkkel – szemben, hanem az Úristennel szemben is. Sőt,
szélsőséges esetekben még lázonganak és méltatlankodnak is
önmagukon belül az ők nehéz sorsa miatt, számon kérve és
elítélve ezért, magát az Úristent is.
Nem is az a baj tehát velük, hogy öntudatlanul és önkéntelenül
képtelenek oda adni magukat az élettársuknak, a legtöbb tudatos
jóindulatuk és akaratuk ellenére sem (Ebből – is… – ered az ilyen
típusú nőknek a normális szexuális aktus során történő gyönyör-
érzet elérésének a hiánya, az orgazmus képtelensége.). Hanem
azzal, hogy az Istennek való sors-irányítás átadásának a
képtelesége is hiányzik. Képtelenek felfogni és elfogadni, hogy
nem tudnak mindent és mindenkit irányítaniuk az életben, és
nem is kell mindent ők irányítsanak. Sőt, a legtöbb ilyen típusú
személy nem is hisz igazán az Istenben, még akkor sem, ha nem is
meggyőződéses ateista. És ha hisz is, fenntartásai és kifogásai
vannak annak a világ- és életvezérlési képességeiben…
Tehát, még abban az esetben is, hogyha hisznek egy világ- és
létteremtő, létirányító és szabályozó hatalomban egy a holt és a
biológiai anyagot is, és az azt irányító és fenntartó, életben tartó
egyetemes teremtői léttudatban, az azzal való viszonyukat úgy
képzelik el -, hogy az Isten is arra való, hogy őket kiszolgálja, az ők
karmikus igényeiknek és elvárásaiknak megfelelően. Persze, most

a rövidség szüksége miatt a jellemzésüket túlzón lesarkítottam. –
De tudni kell, hogy az egyetemes kiegyenlítődés magvalósítása
érdekében – tehát a megváltás megvalósítása érdekében, minket
létrehozó és ezzel a rendeltetéssel a földi hús-vér testünkben a
karma-oldási rendeltetésünket beteljesíteni minket a földi életre
„leszorító” Isten, soha nem fogja a karma-dagasztási, karma-
pergetési törekvéseiben az embert kiszolgálni!
Hanem éppen, hogy fordítva: az egész életünk úgy van
berendezve, hogy a megváltás elérésére valósággal rá vagyunk
szorítva a fájdalmas sorsjelzésekkel, egyben és egy időben a
karma-dagasztás irányba való haladás finom akadályoztatásával. -
Mert éppen azért hozta létre Isten, az Adam Kadmoni (Krisztusi)
ős-ideát, vagyis az ember eszmei Géniuszát, hogy az szolgálja őt,
az első teremtés aktusa folyamatai közben folyamatosan
megsérülő ős-egységeknek az önmagán belüli- kijavításával, tehát
az élete értelméről szóló, személyes látomása (vízója) és
mentalitása folyamatos javításával. Vagyis, az ősteremtés
folyamataiban, a létesülés közben megsérült és az egyéni
aurákban eloszlott ős-ideakvantumoknak a kényszerű (sorsszerű)
belső (mentalitás változtatás által létrehozandó) kijavításával.
A mágiával kapcsolatos hibás elképzelésekkel ellentétben,
valamint a materialista fejlődési koncepciók híveinek az
elképzeléseivel ellentétben, nem kell az anyagot átváltoztatni a
szellemi elképzeléseink által, hanem a bennünk levő szellemet
kell pozitív és törvényes irányúvá változtatnunk a keményen
ellenálló, „nehéz” anyag ellenállásának és néha nagyon is
fájdalmas visszajelzéseinek a hatására!

De maradjunk néhány gondolat erejéig, az odaadásnál: éppen az
ilyen tűz-karmával rendelkező nő nemű személyeknek a majdnem
kín-keserves szexuális kielégülési képtelensége jelzi azt, hogy itt
éppen, hogy fordított spirituális, mentális és lelki (érzelmi)
alapállást kellene felvenniük, mint amit sugall az eszük. Tehát egy
fordított általános mentalitást kellene gyakorolniuk, mint amit
sugall e karma hatására az egész nyugati típusú civilizációnak a
modern és poszt-modern koriembernek az életvezérlése, tehát az
„önérzeteskedésre”, vagyis a meggazdagodásra, a versengésre és
hamis tudati integritásra kihegyezett kultúrája. Vagyis az az állati
(Bika) szintű, fogyasztói kulturális öntudat, amit folyamatosan
átélnek az emberek általában, de újabban a nők még inkább.
„Az én testem az én váram”, hangoztatják és hiszik is ezt, holott
az emberi test csak egy végső következménye és egy durva kicsi
pont-nyúlványa, az Istennek, aki történetesen éppen, hogy az ők
testét használja erre a víz-jegyekre és föld-jegyekre leginkább
jellemző – azok számára szükséges - odaadási képesség éber
megszokására és begyakorlására. Vagyis: az ilyen Jin (feminin)
jellegű, ontológiai karma feloldására. Vagyis: a kábulat-mentes
éberség és ezzel együtt, a szeretet-képesség elérésére és
begyakorlására.
Már csak ennek az ugyancsak globális méretű, női-
kielégületlenségi problémának a nem-, az egyáltalán nem
szexológiai (pszichológiai!) szintű megoldatlansága is, vagyis,
ennek az ostoba "tudományos" élvezet-halmozási törekvésnek
a kudarca is, elég figyelem- felhívó jel kellene, hogy legyen
ahhoz, hogy felébredjünk végre: A szellemi – spirituális jellegű
információk terjesztőinek, és minden, ilyen jellegű törekvés

művelőjének, nem a "magas rendű” tudományos, vallásos és
misztikus elméletek és steril filozófiák létrehozása kell(ene), hogy
legyen a célja. Hanem a karma-oldásnak az ontológiai és
antropológiai szüksége és lehetősége felől való felvilágosítása
és, az elmagyarázása! Ne adj Isten: módszeres tanítása… Aminek
a globális szüksége és tehát az ideje egyébként is, el fog érkezni
egy évszázad múlva. Ti., hogy az általános és közép-iskolákban ezt
a magváltás-tant, fogják tanítani a beavatási asztrológiával együtt
nyelvek, irodalom és pszichológia, meg filozófia helyett.
A Bak-karmának az igencsak szűk ismertetése viszont, nem
történhet meg az emberi élet rendeltetés-beteljesítése
szempontjából „itt és most” a legfontosabbnak is nevezhető,
isteni őserőt megtestesítő, bolygónak, a Szaturnusznak a
számukra legfontosabb negatív „tulajdonságainak” az ismertetése
nélkül: A spirituális – öntudati felelősségnek elképesztően fontos
mivolta felemlítése nélkül. Vagyis anélkül, amit mostanában
mindenki a leginkább hárít, de amit a leginkább a teljes körű
sértettségi karma képviselői hárítanak.
Hiszen ők nem csak képzelik, de hangosan vallják is, hogy nem
hibásak és felelősek semmiért ami velük történik, hogy ők
ártatlan áldozatai a világnak és a szüleiknek. Bocsánat: az
általában és objektíven mostoha életkörülményeiknek. És főként
a többi embernek: gyermekek a szülőknek, az idős szülők a
felnőtt és velük szemben érzéketlenné és kegyetlenné és
közömbössé vált felnőtt gyermekeiknek, feleségek a férfiaknak,
és férfiak az amazon feleségeiknek. Illetve, az együttélési
nehézségek miatt, mindjárt válni akaró feleségek ravasz
ügyvédjének. És a hiszékeny gyenge és ártatlan nők az aljas és

„hülye” férfiaknak és… és a magukat szelídnek és toleránsnak
képzelő (de valójában gyáva, tehát mentálisan és képzeletben
ugyancsak agresszív) rendes férfiak a velük ellentétben: hipokrita
- törtető, kegyetlen és közömbös férfiaknak…
- Ahogy ártatlan áldozatai voltak a saját elképzeléseik alapján, az
1991-ben Ukrajnába csatolt oroszok az őket 30 éven át lelkileg,
de alkalom adtán testileg is, kínzó és halálba is kergető, vagy
nyíltan meggyilkoló liberális - fasiszta ukrán félkatonai
alakulatoknak, majd a mindezt tűrő és ezen titokban és cinkosan
mosolygó és egymással össze kacsintó ukránok most, az őket szét
bombázó oroszoknak. És nem utolsó sorban a székelyek a velük
egy évszázadon át és néha és most is még mindig fasiszta
ukránokként viselkedő románoknak… És az arabok a zsidóknak és
a zsidók az araboknak, és, hadd ne soroljam… Ebben a „mindenki
– mindenki ellen” titokban és fejben harcoló – vitatkozó,
veszekedő, harmadik világháborúban mindenki valaki, vagy
valami mást, másikat – másokat okol, azért mert ő
gyermekkorától fél és szorong az élettől, vagyis a természetes
élettől. Vagy azért, mert valamit el akar érni, amiről azt képzeli,
hogy valaki más a hibás, valakik mások a hibásak, amiért nem
tudja elérni.
De a spirituális felelősséget az életéért magára vállaló és
hibabelátó személy, az nincs a civilizált vonalon egy sem. Ahogy
egy székely mondás emlékeztet erre, az örök-zöld, mivel, a
bolondokon kívül, soha senki által feloldani nem képes,
jellegzetesen emberi, tehát „humánus” mentalitásra: a szarnak és
a bajnak nincs gazdája. Ti., a Bolond az, az egyedüli, igazán
felvilágosult, aki maradéktalanul felvállalja a felelősséget az

életéért és a sorsáért és nem hárít ebből semmit másokra.
Látszatra bolond tehát, miközben ő az egyedüli értelmes ember.
Mert szó sem lehet arról, hogy ez által teljesen feladná magát és
oda dobná az életét az irracionális önkényeskedőknek.
Eszébe nem jutna tehát, a „nem-bolond”, és teljes körű
sértettségi karmával rendelkező személyeknek, hogy a „rémes”
folyamatnak a megállítását saját maga átváltoztatásával, saját
magában kell elkezdeni. Tehát az, hogy ezért a változtatásért
kellene tenni és dolgozni azonnal és nap mint nap. - Még ha tíz,
ha húsz, vagy ha harminc éve is menne rá erre az életéből
(Nekem is majdnem ennyi kellett!), nap mint nap azzal kellene
foglalkozni, hogy a mikor versengő, mikor haragvó, gyűlölködő,
megrövidített és megbántott negatív képzeteket gyártó
gondolatok újra és újra az eszébe jutnak, akkor a képzeletvilágát
rá szoktassa - az önkéntelen negatív forgatókönyvek gyártása
helyett - arra, hogy váljék képessé, a mindig csak és csakis pozitív
képzetek alkotására!

De nem akárhogy! Hanem, ki – ki az szerint, hogy milyen
konstellációkban állnak a karma-pontjai, illetve, hogy ezen felül
és ez mellett, még milyen jellegű karma oldásra van szüksége a
kínai asztrológia szerinti születettsége alapján?

De hát éppen ez, ennek a sérült öntudati karmának az elképesztő
nehézsége, hogy éppen az erős negatív önérzetük miatt, vagyis
éppen, hogy a velük született büszkeségük és beképzeltségük
miatt, képtelenek elhinni azt, hogy ők azok akik hibásan és e
legtöbb esteben teljesen fordítva látják a valóságot, mint ahogy

az létezik gyakorlatilag! Vagyis, hogy éppen az a bajuk és azért
nyomorítja őket a sorsuk, mert a büszkeségük és a kevélységük és
a hamis önérzetük, vagyis: az ontológiai sértettségük, elveszi a
megfontolt, józan, és a tárgyi valóságnak megfelelő, realitás-
látásukat, a racionális gondolkozásukat, illetve a hibabelátási
képességüket! És éppen, hogy ez miatt mentik fel mindig
magukat folyamatosan és nagyvonalúan és magukkal szemben
nagylelkűen a bűn- és a vétektudatuk alól, és nem engedik meg
maguknak az oldást és az oldódást és a vétek- terhektől való
szabadulást egyedül meghozni képes bűn-bánatot!
A tudattalan értelmük és a saját nappali éber nappali tudatuk elől
is jól elrejtett lelkiismeretük tudja azt, hogy „bizony, mi is
vétkesek, vagyunk”, ha máshol nem is esetleg, de képzeleti és
gondolati szinteken - ahol az ellenség-képzeteink lakoznak
születésünktől fogva -, egészen biztos, hogy igen. Hát a sértettek
rettegnek attól, hogy bevádolják őket mások, vagy, attól, ami a
leghasznosabb lenne az ők számára: bevádolni saját magukat és
átélni végre a bűnbánatnak a lélek-tisztító hatását. Az
ontológiailag sérültek, nem tudják még csak elképzelni sem azt,
hogy a lelki-ismeret gyakorlása a legjobb eszköz az öntudati
megváltozáshoz és ez által a karmától való megszabaduláshoz
és ez által a rendeltetés beteljesítéshez, és ez által a
boldogsághoz eljutáshoz, és, hogy annak a legjobb tisztító-szere
nem más mint a bűnbánat! Ez a „vezeklésnek” nevezett
spirituális tevékenység, képes legnagyobb és legösszetettebb
hibákat – vétkeket is feloldani és az öntudatunkat a nagy isteni
egységtudatba beolvasztani. De ugyanakkor, éppen azért nem
tudják elképzelni, mert a gőgjük, vagyis az a karmikus reflexük,

hogy önmagukról csakis pozitív dolgokat képzeljenek el,
megakadályozza ebben őket.
Hát honnan tudhatnák akkor – és ha tudnak is róla ( mert azért ez
elhangzik, az interneten található, és nem vallásos, vagy a nem
misztikus jellegű pszichológiai, vagy pszichiátriai előadásokon is),
hogy a büszkeségükbe bebújt árnyék-énjük ügyesen elrejti maguk
elől a valóságot – hát hogyan is tudnák magukra alkalmazni azt-,
hogy a másoknak való, tényleges, és szívből jövő megbocsátás-,
és ugyanúgy: az ugyancsak szívből jövő, és lehetőleg alázatos
bocsánatkérés is, igazi lelki terhektől való megszabadulást-, vagyis
karma-oldást okoz? És azt, hogy a bűnbánat, ez által, a
bűntudattól egyedül oldani képes csodálatos tulajdonsága által,
képes megszabadítani az „irracionálisnak” gondolt szorongástól
és félelmektől? Hogy igen is, meg tudja szabadítani még a súlyos
depressziósokat is például?
Sőt, hogy azokat a bizonyos misztikus és mágikus energiákat is,
amelyekről szóltak a gyermek-korukban és a kamasz korukban az
interneten halomra nézett filmek és animációs filmek, csakis a
bocsánat-kérés és a bocsánat-adás, illetve a bűnbánat-tartás (a
vezeklés) útján, vagyis, a karma-oldás útján tudják magukban
felszabadítani és azt az életük jobbítása érdekében, szabadon
áramoltatni? Találkoztam olyan esettel is. amikor egy a fiatalságát
ilyen, liberális – individualista szellemben töltött személy, aki
bizonyos felismerések után, a spiritualitás életútjára akart lépni
határozottan, több rendben és több éven keresztül is, és
meglátva és megértve ezt az ön manipuláló, rejtett öntudatával
(árnyék énjével) kapcsolatos valóságot, tudatosan is harcba szállt
azzal, és határozottan megfordult a fentiek szellemében és

feladta a gőgjét, kevélységét, önféltési reflexeit, stb. De néhány
hétre, vagy hónapra az elhatározás után, és a végén már három –
négy, vagy öt naponta, drámaian vissza esett, mert az árnyék-
énje azt sugallta neki, hogy ebben az esetben, „megint” az
élettársának a befolyása alá fog kerülni, aki két és három évtizede
már hogy haladt előre ezen az úton rendületlenül. És az utóbbi,
hiába magyarázta a szerelmének, hogy lehetetlen már az, hogy a
szerelme az ő, vagy bárkinek befolyása alá kerülhessen, mert
annyira megerősítette a liberális öntudatát fiatal korában, hogy
ilyesmi az ő esetében lehetetlen. És azt, hogy egyébként is, az
új, megszabadult öntudata, már isteni – egyetemes öntudat
lesz, nem individuálista, tehát földi ember által
befolyásolhatatlan, mert az árnyék-én mindig be tudta csapni a
gazdáját ezzel a primitív trükkel.
És mindez, amit leírtam, még mindig csak a globális ontológiai
sértettségnek a látható oldódási – odaadási lehetőség - része,
vagyis, a felszabaduláshoz vezető ősbizalom visszaszerzésének a
vetülete. De, amint fentebb is céloztam rá, ennek a hétfejű
(belső!!!!) sárkánynak a testvéreként, ott van még bennünk
életfeladatként, a kijavítandó hibás irányba való szellemi – lelki
nyitásnak-, illetve a megváltás géniusza irányába való megnyílási
képtelenségnek a problémája is, amitől leginkább a Nyilas-karmás
nők szenvednek általában. És ennek a következménye nem más,
mint a gyermekeiknek a természetes úton – a szülőcsatornán –
keresztüli megszülésének a képtelensége, egyrészt. Másrészt,
ugyan-ezeknek a nőknek az idős kori comb-nyaktörése, erős
csípőforgó- és csípő ízületi (A tudomány szerint persze: genetikai
eredetű) problémája jelzi, hogy rossz irányba vannak megnyílva
lelkileg és szellemileg. Sőt több olyan esetem is volt, hogy minden

fizikai, fiziológiai elváltozás, vagy fájdalom nélkül, egyszerűen
még járni is alig tudtak, mivel néhány éve, egyre inkább nem nyílt
szét a lábuk-köze, és csak úgy tudtak haladni előre, mintha
kacsáznának, vagy, mintha erő csípőficammal születtek volna.
Holott, a jelenség mindössze néhány éve indult be náluk. De
kanyarodjunk vissza:

Amennyiben az ilyen, Bak-jellegűre színezett, sértettségi
(uralkodói – irányító – dolgoztató - romboló) karmával
rendelkező, modern kori és posztmodern kori más nemű
személyek, tehát az individuális liberalizmus szellemében nevelt
személyek egymással szerelmi viszonyba kerülnek, vagy ezzel
együtt, de még szorosabb párkapcsolati- élettársi-, netelán
házastársi viszonyba kerülnek, menthetetlenül kikészítik lelkileg
és idegileg egymást, vagy „csak” valamelyikük a másikat.
Ráadásul nem is mindig a férfi fél a női élettársat. Mert az
általános népi elképzelésekkel és a családon belüli erőszak ellen
tiltakozó aktivisták ideológiájával ellentétben, amennyiben a női
fél rendelkezik erősebb sértettség-karmával és erősebb
idegzettel, illetve nagyobb gátlástalansággal-, tehát, még ha
rejtetten is, de gátlástalanabbnak és rátartibbnak, illetve
rafináltabbnak (hipokritábbnak), taktikusabbnak, ravaszabbnak
nevelték a másik (a férfi) félnél, akkor bizony nem ő fog a
vehemens és szenvedély-dús párkapcsolati konfliktusaik nyomán
tönkre menni lelkileg, hanem a férfi. És hiába, hogy a nőt, mint
potenciális, vagy mint megvalósult édesanyát védi inkább a
törvény és a családvédő hivatal és természetesen, minden
„józan” ítéletű férfi is – tehát nem csak a nő nemű bírók, hanem a
férfi bírók is! – mert ez, a szomorú tényen akkor sem változtat. Ti,

hogy ebben a nagy patriarkális mentalitás és viszonylás ellenes
ideológiával telt világban, a legtöbb feleség valósággal kiheréli a
gyermekei édesapját és éppen a gyermekei épségére érdekeire
hivatkozva. Vagy az ő sérült gyermekkori élményeire hivatkozva.
És ezt még abban az esetben is, ha általában inkább az égi
törvények szerint élt és viselkedett a férj a karma létezéséről való
tudatlanság következtében tönkre ment házasságban. Például,
akkor is „ki fog kapni”, nem csak a feleségtől, de a hivataloktól is,
ha vannak gyermekei és tényleges odaadással és szaturnuszi
felelősséggel is gondozta őket (A másik ide vonatkozó igazság
viszont az, hogy minden más tudományos indoklás ellenére, a
férfiak halnak meg átlagban 15 évvel korábban a nőknél, a női
élettársaiknál. És nem csak azért, mert ők, általában inkább
képesek ezt a karmát fokozottan átélni, mint a nők, hanem azért
is, mert valamiért mindenki fontosabbnak képzeli és találja az
anyaság funkcióját, mint az apaság funkcióját, Sajnos, még a
férfiak nagy többsége is.) Az más kérdés, hogy a nők többsége
ezzel a keserű győzelmével úgy sem ér semmit, mert a legtöbb
esetben egyedül marad, miután a gyermekei „kirepülnek” és, az
életéből ily módon kiiktatott „kellemetlen” férjét más nőhöz,
vagy az egyedül-létbe, netalán a hirtelen halálba hajtotta örökre.
Azok között a nők között, akik kiemelten ilyen jellegű karmával,
karma-oldási horoszkópot rendeltek nálam, azt kellett
tapasztalnom, hogy a sorsuk elképesztő módon elbánt velük
addig, amíg a megfelelő érzékenységre és empátiára-, de legalább
is, pozitív gyanúra szert nem tettek arra vonatkozóan, hogy
esetleg mégis csak velük – Tehát az ők önkéntelen mentalitásával,
az ők élet- és létszemléletével - lehet valami baj, és nem a „csak”

külvilággal. Nem csak a környezetükben élő, vagy a világukat
vezérlő személyekkel, vagyis nagyjából a férfiakkal.
Pl. egy csodálatosan szép, de erősen furcsa (irracionális)
gondolkozású, nőnemű rendelőmet, aki Bak- és Nyilas karmás is
lévén egyszerre, elment rendőrakadémiára, és, az ő elmondása
szerint, egyenesen a kiképző-tisztje, az un osztályfőnöke
erőszakolta meg többszörösen (Mondom: legalább is a rendelő
elmondása szerint.), majd, amikor, ha bátortalanul és félve is, de
kezdett ennek ellenállni, a tiszt-tanár lehetetlenné tette az életét,
úgy, hogy valósággal elüldözte a főiskoláról. De ez nem volt elég,
mert Vízöntő-karmás is lévén, az itt szenvedett agresszív sokkja
után, a Polaritás és a Fokozás Egyetemes Törvény alapján,
átváltott a másik végletbe és el kezdett keleti – hindu misztikával
foglalkozni. Majd joga-hívővé vált, aminek a következtében el
ment Indiába, ahol végzetesen szerelmes lett egy olyan gyógyító
– tanítóba, aki végül is, csaknem azonos módon bánt el vele, mint
a magyar rendőrségi kiképző tisztje.
Szerencséjére, a sok hindu misztika asszimilálása mellett is, még
maradt annyi józan esze, hogy haza vergődjön Magyarországra
egy magzattal a méhében, amelyet sikerült egy magyarországi
kórházban ép – egészségesen megszülnie. De hiába, mert a
megfelelően megható misztikus ideológia hatására, ezt, az indiai
szent névre keresztelt fiúcskát a teste körüli baba hordó
kendőben tartva mindig, egyéves koráig nem tette le a földre,
tehát nem engedte meg annak, hogy megtanulhasson a földön
járni. A növekő baba viszont, emiatt véresre kaparta az őt
reggeltől estig magán tartó, elszállt édesanya oldalát. Ennek a
hölgynek a kijózanítása volt az egyik legnehezebb asztrológusi

feladataim egyike, hiszen még azt is nehéz volt megértetni vele,
hogy a gyermeket miért kell - éppen annak az egészséges
fejlődése – járni tanulása! - érdekében letennie a földre magáról.
Tehát nem csak azért, hogy az ne kaparja véresre folyamatosan az
ő oldalát, hanem azért első sorban, hogy az, ha késve is, de
megtanuljon járni valamikor. Vagyis arra is meg kellett még
tanítanom, hogy mire való egyáltalán a földi élet (És még akkor is,
ha esetleg – netalán szentnek születik az ember.), mivel a semmi,
de semmi affinitása és fogékonysága nem volt a törvényességre.

És ez még az elfogadhatóbb emberi esetek egyike, mert ez a nő
legalább kétségbeesésében horoszkópot igényelt, és néhány
hetes levelezés után, még hallgatni is kezdett rám. Mert ha
tovább folytatta volna ezt a rögeszmés életet (És a materialista,
vagy vallásos rögeszmék rendszerint megjelennek, nem csak a
Bak-karmával, hanem majdnem minden a föld-karmával
rendelkező személyek életében), bizonyára valamely kórház
elmegyógyászati osztályán kötött volna ki, akárcsak az a két
rögeszmés ellenségem, aki úgy támadt rám és úgy rágalmazott
„szakmai hozza nem értés és szélhámosság címen”, hogy jóslást
kértek karma-oldási horoszkóp helyett és ezért elutasítottam.
Egyikük rendes őrültté is vált nyolc év múlva.
De ennél is sokkal súlyosabbak azok a gyakori esetek, amikor az
ilyen személyek, valamilyen rendkívüli tehetséggel rendelkeznek
(általában művészi tehetséggel, de lehet más fajta tehetségről is
szó, mint pl. tudományos kutatás, vagy pláne a pénzszerzési
szimat és a meggazdagodás képessége.). Vagy ha egyszerűen csak
rendkívüli intelligenciával, vagy (Persze, ez inkább nők esetében

fontos és lényeges: ) különleges szépséggel érkeznek a világra. A
sok éves szakmai tapasztalatom az, hogy az ilyen kiváltságos
helyzet- és lelki – tudati állapot igen nagy mértékben erősíti a
sértettségi karmát és nehezíti annak a meghaladását. Vagyis,
ferdíti az önképet és erősíti az amúgy is hamis (ferde), vagy
gyenge önképzetet, tehát növeli a kevélységet és a magas
beképzeltséget. És, amennyiben az illető személy nem részsült
egy ilyen „szerencsétlen” meghatározást meghaladni képes
gondos, és lehetőleg szigorú nevelésben, ez legyőzhetetlen erős
hamis öntudatot és személyiségi zavarokat okoz (Lásd: Marlyin
Monroe, Elvis Presley, Jimy Hendrix, Witney Huston, stb., vagy a
legelső magyar suépség-királynő.).
Az ilyen, akár „súlyosnak” is mondható esetekben tehát, a
szerelemi- és minden fajta párkapcsolatban, de főként
házasságban, mintegy garantálni lehet a mai, ego-növelő liberális
mentalitású viszonyok között, a párkapcsolati – házastársi csődöt,
az egymás „lassú, de biztos” megutálását és meggyűlölését, vagy
a sivár szingliséghez vezető értelmetlen válásokat. És mindezt
mindössze az idejében fel nem ismert és kellőképpen nem kezelt
– nem semlegestett és kijavított ontológiai sérültségi karma
miatt! Tehát nem is lenne szükséges ennek a jelenségnek az
elharapózásához, a másik féle karma - tehát a Jin-típusú
hedonista karma - valamely elemének (A karma-pontoknak) a
föld, vagy a víz – jegyek valamelyikében való megjelenésére.
Hiszen ma, az új un. internetes (internetezve növekvő - fejlődő)
generációk soraiban ismeretlen fogalom a párkapcsolat másik
tagjának az esetleg kellemetlen „különbözőségének” a tolerálása,
nem, hogy a másik karma-oldási nehézségeinek a tiszteletben
tartásáig eljutnának, annak ellenére is, hogy a végérvényesen

önellentmondásba keveredett liberalizmus, már mást sem tud
hangoztatni újabban csak, az éppen, hogy a liberálisok által
betarthatatlan tolerancia fontosságát. (Ti., nagyobb sors-
nehézségek esetén, a liberálisok bizonyulnak a legintoleránsabb ,
a legfegyelmezetlenebb és a legagresszívebb személyeknek a
világon.)
És hiába ömlik a hírcsatornákon és nem csak a porno-filmekből a
„szex” minden változatának a képzet-rendszere, mert a fenti okok
miatt (Egoizmus, individualizmus, vagyis az ego féltése, odaadás-
és oldódáshiány, illetve, ezek képtelensége, és persze: a nyitási
képesség hiánya, vagy a téves irányba való nyitás. Vagyis, ismét
csak az önzésre és a kivagyiságra való lelki nyitás az egyetemes
felelősségre és az isteni egységre való nyitás helyet. Vagyis, az
abszolútum irányába való nyitás helyett.) Manapság örömhozó
egészséges szexualitás már nincs is jóformán, még az elkötelezett
kapcsolatokban sem, hanem mindenféle ön-, vagy egymás
szexuális kielégítését célzó, technikák alkalmazása esetleg
természetes úton, de inkább boltban vásárolható eszközök
segítségével. Vagy másoknak – kívülálló személyeknek - az
intimitásba való bevonása segítségével.
De, a gyakorló asztrológusi tapasztalataim szerint (a rendelők
sors- és életproblémáinak a feltárásai szerint), és a vonatkozó
statisztikák szerint is, már a 40 – 45 év feletti korosztályokban is,
a szexualitás teljes hiánya a jellemző. Hiszen kinek van még kedve
„szexelni” azzal az élettárssal, aki individualista ego-védelmezési-
és önérzeteskedési (karmikus) reflexből, illetve a poszt-modern
jellegű, internetes neveltetéséből adódóan, többször is vérig
sértette és földig alázta a másikat? Vagy azzal, aki általában

mindig duzzog, és felesleges önérzeteskedésből, folyamatosan
megsértődik és felháborodik az élettársnak az ő szerinte vele
szemben sértő gesztusai miatt, vagy az állítólag az ő rovására
gyártott „kíméletlen” viccei miatt, sőt, még az egyszerű,
természetes jókedve és derűsen humoros magatartása miatt is?
És akkor még nem is beszéltünk a modern és a poszt-modern
pszichológia, vagyis az egyre vadabb feminista szexológia által,
már egészen kicsi gyermek-koruktól „felszabadított” lányoknak és
nőknek a gyönyör-nyomorúságáról, akik képtelenekké váltak az
egészséges nemi aktuson belüli szexuális gyönyör elérésére
amiatt, hogy már zsenge kislánykorukban rá szoktak a csiklójuk
ingerlésével történő maszturbációra. Ezeknek persze, hogy
fárasztó és unalmas és örömtelen egy idő után a férfiakkal –
férjeikkel való szexuális kapcsolat. Sőt, az ilyeneknél néhány év
elteltével már utálatossá is válik a „kötelező szex”, illetve a férj,
aki igényli tőle a szexuális gyönyör-élménynek a természetes és
ráadásul polgári szempontból is törvényes, megélési lehetőségét.
Hiszen a finom erogén ideg-szálakkal amúgy is gyengén ellátott
hüvelyükben nem képes létrejönni a gyönyör-érzet, hogyha már
egészen kicsi koruktól kezdve, hozzá szoktak ahhoz, hogy intenzív
gyönyörérzeteket hozzanak létre magukból – maguknak (tehát
belülről érzékelve azt, hogy mit kell tenniük (hol kell magukat
megérinteniük kívülről – az ujjukkal) a csiklójuk ingerlése által.
Egyetlen férfi sem érzékelheti belülről azt, ami a számára csakis
kívül lehet (ti. a nő nemi szervének az erogén zónái), ami kívül és
a másiknál, a másikban van, tehát a csikló alatt két felől elhúzódó-
, a hüvelynél ezerszeresen erősebb erogén zónákat. És az ilyen
„felvilágosult” szülők által nevelt nők, idővel magukra haragítják

az élettársaikat amiatt, hogy inkább okoznak maguknak továbbra
is örömet az önkielégítéssel, mintsem, hogy szenvedő alanyai
legyenek a férjik „könnyű” kielégülésének. Az már senkinek –
Megfigyeltem, hogy a szexológusoknak sem! - nem jut eszébe, a
rengeteg csikló-tudomány érvényesítése érdekében folytatott
tudományos ismeretterjesztési és elismertetési harcok közepette,
hogy ebben a rettenetes gyönyörhöz jutási harcban a férfiakkal
szemben, akik állítólag közömbösek és nem elég megértők… stb.,
hogy nem az a probléma, hogy a férfiak nem akarnak tudomást
szerezni a csikló létezéséről, hanem az, hogy a nők szexuális
gyönyörhöz jutási lehetősége csakis belülről jöhet. Hogy ez, az ők
pozitív lelki és szellemi hozzáállásán, a férfihez és általában a
férfiassághoz való pozitív hozzáállásán, az ilyen kellegű pozitív
átélési készségén múlik.
Mert hiába szerez arról tudomást és hiába próbálják meg
készséges és odaadó megértéssel, és udvarias empátiával, a nemi
szervük helyett, amely erre nem alkalmas: az ujjaikkal kielégíteni
a tudomány és a tudományosan felvilágosult édesanyák által
tönkretett nő nemű párjukat a férfiak, ha az előbbiek
képteleneknek bizonyulnak az orgazmusra, amikor nem
megfelelően pozitív és odaadó, és befogadó a lelki – szellemi
magatartásuk. Egyszer már észbe kaphatnának a szexológusok is,
hogy nem azon múlik a szexuális gyönyörérzet megvalósulása, a
természetes szexuális aktusban, hogy a nők maguknak
ingerelhessék közben saját maguknak a csiklójukat, és pláne nem,
azon, hogy a férfiak kedveskednek-e ezzel nekik vagy sem.

Hanem abban kell keresni a baj forrását, hogy a nőknek már rég
óta nem jut még csak az eszébe sem az, hogy, amennyiben –
szexuális szempontból is boldog házasságban, vagy élettársi –
szerelmi viszonyban szeretnének élni, akkor nekik - Úgy mint,
igen is: az isteni szeretet megtestesítőinek! -, kellene lelki –
szellemi szinteken növelniük, sőt: visszaszerezniük, a tudományos
felvilágosodással megerősített ontológiai sértettségük harcai
közben amúgy is, elrontott odaadási – elfogadási – befogadási
képességüket. És ezt még csak nem is a férfiakkal – férjeikkel
szemben, hogyha ez már annyira sérti az önérzetüket, hanem az
őket is, akárcsak a férfiakat, az egyetemes kiegyenlítődés
megvalósulása érdekében létrehozó Úristennel szemben, akit
sajnos, szintén ellenségnek érzékelnek e végzetes „tudományos
felvilágosodás által” létrehívott nyomorúságuk miatt.
Mert hiába, hogy emberi – humanista – szemmel „jogos”
szerintünk ez a lelki sértettségük, és esetleg még igazuk is van
azoknak, akik emiatt haragszanak a teremtőre, amiért nekik
sokkal, de sokkal nehezebb a szexuális gyönyör-érzethez eljutni
mint a férfiaknak. Ugyanis, az emiatt a hátrányos női sors-helyzet
miatti nehezteléssel nem jutnak semmire. Maximum a kórházak
sebészeti osztályára juthatnak el ennek a neheztelésnek a
következményeként, ahol ki kell venniük az orvosoknak, „az egész
alsó berendezésüket”, annak az érdekében, hogy a beindult
rákosodás folyamatát megállítsák. Azért használtam ezt a
cinikusnak tűnő, absztrakt kifejezést a méh és a petefészek
helyett eltávolítása, mert így „dicsekedett” nekem egy gyönyörű
gyergyói tanítónő, amikor meglátogattam a vele egy kórteremben
fekvő édesanyámat a kórházban. Szegénynek gőze sem volt arról,
hogy nem a természet vak szeszélyének volt az áldozata, hanem a

férjére való, éveken át tartó, mikor tudatos, mikor tudattalan, de
huzamos és intenzív nehezteléseinek. - Akárcsak az én „szegény
édesanyám” is, egyébként az édesapámra, majd a nevelő-
apámra, majd a rám, az ő „egyetlen szeretett fiára” való
nehezteléseinek.

De – Mi tagadás: az elején nagy megdöbbenésemre és
értetlenségemre! -, olyan esetekkel is találkoztam és egyre
gyakrabban, amikor hozzám képest, egészen fiatal férfiak
utasították el a párkapcsolati boldogságnak és testi gyönyör-
szerzési lehetőségnek ezt a formáját a hozzuk és önmagukhoz
hűségesnek maradni vágyó, és sok esetben ráadásul igen is szép,
női élettársaiknak a mosolya, vagy közömbös arca alá rejtett
szomorúságára. Holott, az Úristennek valamilyen rejtett
szeszélyétől fogva, nekik ott van a legerősebb erogén zónájuk,
ahol éppen kell. Hát akkor mi a problémájuk, miért nem akarják a
testi örömnek az a formáját átélni már ők sem?
Több ilyen horoszkóp elkészítése után, megértettem az okot. Ez,
az újabban divatba jött, és az ontológiailag jellegzetesen férfi
funkciónak (Hogy ne mondjam: férfi jellegű spirituális – erkölcsi
kötelességnek!) a csökönyös megtagadása, amelyet tehát még
akkor is megtagadnak a mai férfika, hogyha nem szenvednek
orgazmus elérési képtelenségben a nem létező csiklójuk miatt,
azért történik, mert nem csak, hogy ők is az ontológiai sértettség
karmája által vezéreltek, de ráadásul, a sértettségi karmájuk által
vezértelt amazon típusú élettársaik, korábban többször is
megbántották és megsértették, esetleg még meg is alázták őket
ebben a jellegzetes „férfias” önérzetükben. És ha nem is alázták
és bántották és sértették meg, de több alkalommal is, és esetleg

rendszeresen is, megkísérelték, őket durván irányítani. Mondjuk,
házi munkára fogni. Vagy éppenséggel sikeresen irányították is,
és „jól” munkára is fogták a kezes báránnyá lett férjet, de ennek a
sikerüknek hosszú távon ez lett a vége.
De ez sem volt elég, hanem még tovább-, és még több dologban
meg próbálták azokat munkára fogni, vagy gyermeket gondozni
és nevelni és így, ezen keresztül is irányítani. Sőt: ugyancsak a
gyermek érdekeire fogva és az elemi jóérzésre hivatkozva, a férfit
megregulázni és regcumolni, el egészen az emiatti irracionális
veszekedésekig is elmenően. És nem vették észre, hogy ezzel a
megnyugtató irányításhoz szükséges férfi-önérzetről való
leszereléssel, nem csak lelkileg szerelték le őket, hanem fizikailag
is. Vagyis kiherélték. A nagy öröm-érzetnek tehát, amiért sikerült
kezes bárányt, vagy más féle kedves házi-állatot faragni a
férjeikből, az lett az ára, hogy azok nem kívántak, vagy
ténylegesen nem is tudtak velük többet szeretkezni.
Régi korokban, amennyiben nem születtek gazdag, vagy
tehetősebb és felvilágosultabb szülők családjába, olyanba tehát,
ahol azonnal elzüllöttek általában a felnőtt férfi-gyermekek,
amint a szüleiktől öröklött vagyonukhoz hozza fértek, de nőként
valamilyen úri módon, meg lettek a zülléstől kímélve a
tehetségesek és a rend kívüli módon szép asszonyok is, az, hogy a
nők „szerelmi” és életadó szerveik meg legyenek támadva a rák
által, nem volt ilyen gyakori, mint most, a tudományos
felvilágosodás és a női emancipáció teljes győzelmének a
korában. Legfeljebb a intelligens és tehetséges, „de nehéz” női
személyek megmaradtak nehezen összeférhető „vén lányoknak”
és kész. Vagy, amennyiben a Legevő-karma volt bennük az

erősebb, akkor elmentek a világba (nagy városokba általában)
szolgálni, vagy olcsó munkaerőnek a gyárakba. Ritkább esetben,
amennyiben tehát rendkívüli tehetséggel bírtak, „érdekes” és
jópofa bohémekként jártak a nagy-világban, vagy legfeljebb
ugyancsak kerülendő anarchista amazonok lettek. De a népi, vagy
a polgári tradíciók árnyékában, sokan közülük, még ebben a
formában is élhettek viszonylag normális életet.
Manapság viszont, amikor hangsító és sokszorosító gépeknek és
kütyüknek, meg az internetnek köszönhetően, könnyebb a
tehetségeket felfedezni és rengeteg lehetőség van e különleges
egyéni képességeket művelni, és azokat kibontakoztatva, azok
által, nagy méretű, sikereket aratni, a legtöbb esetben tragédia
lesz a következménye az ilyen „magas rendű” művészi, vagy
tudós, sportoló, vagy egyszerű un. „celeb” - életpálya ívelésének.
(És itt a példák százait, sőt talán ezreit is fel lehetne sorolni Ady
Endrétől, Merlin Moore-től, Elvis Presleytől, a többi ideje korán
elhunyt költőkig, vagy az öngyilkos erdélyi magyar költőkig és a
fél tehetségű, de jó helyezkedési képességekkel is bíró, Berki
Krisztiánokig.)
De ilyen nehéz karmával rendelkezik a rendkívüli intelligenciával
született Púzsér Róbert kulturális igazság-harcos is, aki viszont
szerencsére már gyermekkorában, tehát idejében
(neveltetésével) találkozott előbb az igényes kultúrával, majd, és
ezen keresztül a spiritualitással (Pl. Hamvas Béla életművével) is,
ahhoz, hogy (Még ha kellemetlenül kiabálva is, de…) inkább építő
– felvilágosító, sőt: egészségesen morális magatartással és
tisztességre törően leleplező lehet az ő közéleti tevékenysége,
mint romboló, vagy mérgező - fertőző hatású.

Ismételten figyelmeztetek arra, hogy a kirívó, általában
közszereplői eseteket csak az illusztráció és a hitelesítés
érdekében említem fel, mert a törekvésem igazából az, hogy
hívjam fel a figyelmet arra, hogy ez az ontológiai és antropológiai
agressziós karma, igen is „nagyon is” létezik és igen is, nem lehet
mást tenni, mint beismerni és kiismerni, majd, a beismerés
segítségével feloldani és meghaladni! És arra tehát, hogy ez igen
is, jelen van „bennünk” az egész emberiség szintjén és igen is,
elképesztően nagy arányban. És tehát, amennyiben nincs, és nem
lesz végre valamilyen általánosan elfogadott tudomány szinten
(pl. pszichológia) felismerve és beismerve, tehát úgymond napi
renden is kitárgyalva és „népszerűsítve”, emiatt fogja az
emberiség végpusztulásba rántani, nem csak önmagát, de az
egész földi természet világát is.
Hiszen az elképesztő kapacitású nehéz-gépeink által lehetővé vált
könyörtelen természet-hódításnak, vagyis, a természetnek a
könyörtelen kizsákmányolásának és megnyomorításának -
elnyomásának és beszennyezésének a ténye is (és nem csak
kémiailag, meg biológiailag, hanem már a mágneses erőterek
szintjén is!) -, csak ennek a hatalom-mániát szülő, ősi karmának a
következménye. És ráadásul még ez is csak, a Jézus óta, soha el
nem ismert és fel nem tárt lényegi problémának (A spirituális
öntudati romlásnak!) a csúcsát képezi. Hogy mihez képest? -
Ahhoz képest, hogy milyen lelki nyomorúságban, vagyis: milyen
mentális – lelki és képzeleti – szennyezettségben él emiatt, az
eredeti rendeltetés nem-ismerés miatt, ez, a magát felettébb
felvilágosultnak képzelő nyolc milliárd embernek a 10 százaléknyi
vezető-rétege a földön.

És igen is: a Jin-típusú karmához tartozó, elszabadult méretű
alkoholizmus és drog-függőség és más féle kábulás is, csak a
jéghegy csúcsa pl. annak a rengeteg törvénytelen függőségből
álló piramisnak, ami ebből a sértettségi karmából következik. Pl. a
nárcisz betegségben szenvedők egymástól való függősége, vagy a
szegények és a gazdagok, a kizsákmányoltak és a kizsákmányolók
egymástól való függősége, a katonák és parancsnokok függősége,
a hadseregeknek az ellenséges hadseregektől való függősége, a
szadisták és a mazochisták függősége, stb. És végtelen a sora és a
száma annak a rengeteg törvénytelen függőségnek, amiben
szenved, ennek a 8 milliárd emberek felnőtti világának egy igen
fontos és abszolút számot tevő része. Ami viszont azt is jelenti,
hogy ennek a számot tevő résznek az ugyan kisebb, de ugyancsak
számot tevő része, teljesen hiábavalóan szenved, nem csak
krónikus betegségekben, de halálos betegségekben is. Sőt, azt,
hogy emiatt teljesen feleslegesen jár – kell a világban ide –oda,
tanul és dolgozik és politizál, és gazdasági és béke-konferenciákat
tart és előadásokat hallgat és egymással hülye-gyerek módon
játszmázik és boldogtalan és beteg az emberi világnak, vagyis az
emberiségnek, majdnem a 70 százaléka!

És miért? Mert nem tudja azt, hogy az emberi élet célja és
rendeltetése teljesen más, mint amiért ő nap mint nap dolgozik
és harcol. Sőt: azzal egyenesen ellentétes, mint amiért a fentieket
csinálja! És így, bármennyire is elérné a külső – anyagi, vagy
személyi alapú boldogságát az soha, de soha nem lesz képes őt
huzamosan boldoggá tenni. Viszont, amennyiben ezt a külső
boldogság-vágyát feláldozza (annak az elérése érdekében tett
harcát és munkálkodását abba hagyja) és erőfeszítéseket tesz

arra, hogy a szelídségnek minél nagyobb fokát elérje, és ez által
(is) a Názáreti Jézus által tanított belső boldogságát elérje, akkor
annak a tényleges boldog állapotnak a mágikus következménye
az lesz valamikor, hogy a külső körülménye és viszonyai is,
egészség-hozók, boldogság-hozók és boldogság-adók lesznek.
Mondom: mindehhez mindössze annyira lenne szükség
mindannyiunk részéről külön - külön, hogy nem csak a szavaink és
a tetteink szintjén, de a gondolkozásunk és a képzeletünk
szintjein is szoktassuk hozza magunkat (a szívünket) a
szelídséghez, hogy tehát vezessük rá magunkat az ön-meggyőzés
segítségével a szelídség lelki és szellemi állapotára.

2024.08.17., szombat [17:37]
Képek
További cikkek a kategóriában