Egy hála-vallomás keretében az élet vizéről (Joó Violetta)

    Nagyon hálás vagyok, amiért még annak ellenére is boldog családban és boldog párkapcsolatban élhetek, sőt, hogy a testi egészségemet is sikerült eddig mindig a Szilárd tanácsait követve helyreállítanom, tehát hálás vagyok mindezért, annak ellenére, hogy a liberális korszellem áldozatává kellett váljak kamasz-koromban és a velem született Halak karmámat, vagyis a szellemem ősforrásával való egységemet az arra vonatkozó negatív karma-képzeteim hatására, és persze, a gyermeknek nem való, korán liberális nevelési körülmények között, még inkább elfeledtem. Sőt, nagyon mélyen elfedtem az Istennel való elemi kapcsolatomat, a megváltás-ellenes (Skorpiói: vagyis 8-házi) negatív karma-képzetek még intenzívebb, dúsabb és konkrétabb liberális átélésével.

Kozma Szilárd - Szépvizi családkép
Kozma Szilárd - Szépvizi családkép
   Egészen biztosan tudom, hogy Kozma Szilárd asztrológiai tudása és segítsége nélkül, egy ilyen társ nélkül nem születhetett volna egészséges gyermekem, vagy talán élő gyermekem sem. Ehhez képest Szilárddal együtt egészséges gyermeket „hordtunk ki” – nem egyedül én adtam neki életet, és főként egészséget, hanem a Szilárd spirituális tudása (Fénye) is épp úgy hozzájárult. Ezen a csodán túl: Nagyon hálás vagyok azért, hogy saját családom lehet, négy jól nevelt, kedves, értelmes, egészséges gyermekkel. Külön hálás vagyok azért, hogy az általam szült Ividő, bár egyáltalán nem mentes a karmájának megfelelő megnyilvánulásoktól sem, de alapjában véve az idejében elkezdett, következetesen, hagyományosan, tehát Igényesen elváró nevelésnek köszönhetően egy rendkívül önálló, de mégis türelmes és szófogadó, kiegyensúlyozott, boldog gyermek.


    Remélem, sokan vannak, akik értik, hogy miről is írok, amikor azt állítom, hogy messzemenően megtérülnek azok a – sajnos sokak által utált és lenézett – gyakorlati család-anyai feladatok, és még a nevelésre fordított szellemi energia is, amit pl. én a gyermekekre áldoztam. Jól áldoztunk, mert áldást termett. Meggyőződésem (És ebben Baczó István ide vonatkozó nyilatkozatai is megerősítenek), hogy nincs az a nagy verseny nyerést tetéző sport-díjazást követő „felemelő” élmény, vagy magas szintű misztikus, művészi vagy tudományos eredmény, ami fogható lenne ehhez az élő, önmagunk teremtette műhöz, amelyért maximális felelősséggel (!) hoztunk áldozatokat.
Nincs más olyan alkotás, amiben az ember az isteni magvát így kibontakoztathatná. Mert nem lehet verset, regényt, filmet, képet, zenét, tudást úgy szeretni, mint egy élő embert, mint a társunkat és a gyermekeinket. És igen, ha jobban meggondolom, a nemcsak a gyermek egy különlegesen személyes és isteni léptéket igénylő alkotás, de a párkapcsolat is. Ahogyan Jézus is tanította: a szellemből is meg kell születni, miután a testbe megszülettünk, nagy alkotás önmagunkat a szellemből megszülni és újjá alkotni, és ennek az ön-alkotásnak is a két fő-része a család és a párkapcsolat, mert ezek azok, amik a magot – az isteni magunkat teljességében érinteni és „aktiválni” képesek.
    Ez a vallomásom természetesen nem arról szól, hogy a testedzés, a művészet, a tudásszerzés örömét lekicsinyelném, szó sincs erről, hiszen mi magunk is karatézunk, úszunk, edzünk, írunk, másrészt mind szeretjük a művészeteket is, a valódi tudás értékeléséről ne is beszéljünk, de mégis az a boldogsági intenzitás és mélység, amelyet az igazán harmonikus családi kör és a harmonikus párkapcsolat képes kiváltani, az messzemenően több, mint az előbb soroltak. És erre mindenkinek az isteni magja szomjazik és ezt a szomjat nem lehet oltani a legpazarabb hedonista élvezethajhászattal, vagy adrenalin-függő aktivitással sem. Az élvezet és a boldogság két külön dimenzió, és ahol az élvezet van az a dimenzió csak a jelzőrendszerek dimenziója, aki ennek a dimenziónak rabja lesz, az elveszett. Autóval össze-vissza kószálni öncélúan – csak az élvezetes kocsikázás kedvéért - egy jelzőtábla-labirintusban nem ugyanaz, mint meg- és be is érkezni a tényleges célba. Olyan, mint a vallásos, aki a dogmák rabja, csak emez az ösztönöké, ami semmivel sincs közelebb az isteni magunkhoz, amelyben a boldogságképességünk rejlik. Az anyag szakrális, de a teremtés és az egység az abszolút lét két (legmagasabb szintű) legszakrálisabb „tulajdonsága”, ezért bár minden boldogság az Ősforrásból, az Abszolút-Boldogságból ered és tér vissza, de az ember számára mégis a szakrális teremtés és a szakrális eggyé válás műveletei vannak a legközelebb az Ős-Boldogsághoz.
   Ezt a hármast jelöli a három vízjegy az asztrológiában: a Halak az abszolút-boldogság tudat megszerzésének és mélyítésének a jegye, a Skorpió – mivel idetartoznak a nemi szervek is – a két nem, a Szeretet és a Fény eggyé-válásának, a teljes szerelmi-szexuális szellemi egységnek a jegye, a Rák pedig a földi teremtésé, a családé, az utód nemzésé és gondozásé. Természetesen minden jegy által megjelenített erőtérrel való harmóniába kerülés elengedhetetlen az abszolút boldogsághoz, mind a 12 kettő feltétele annak, de amint írtam a legmélyebb boldogságérzéseket a Halakhoz tartozó abszolút boldogság után a másik két vízjegy által jelölt életkörben lehet megtalálni.
Senki félre ne értse a fejtegetéseimet, ezek elemi általános szellemi – gyakorlati tények, és nem szabad olyan spekulációkat kikövetkeztetni, hogy akkor azok az emberek értékesebbek, nagyobb a lehetőségük a boldogságra, akiknek pl. vízjegyekben áll több bolygója, és azok pozitívak is, vagy épp ellenkezőleg: akiknek nincs ilyen jellegű karmájuk stb. Nem. Még egyszer hangsúlyozom, hogy ezek elemi általános - tehát mindenkire vonatkozó - tények, attól függetlenül, hogy kinek milyen, a sorsképletéből is kiolvasható pozitív képességei vagy karmái vannak. Az ember karmája hatása alól sohasem mentesek ezek az intim életkörök – tehát a család és a párkapcsolat. A karmát mindenkinek oldani kell. Hálás vagyok a sorsnak, hogy erre a legfőbb életszükségletre ráébredhettem és, hogy az ehhez az életkörhöz szükséges megfelelő lehetőségeket tartalmazó sors-körülményekre rá találhattam.
2015.03.20., péntek [14:21]
További cikkek a kategóriában