A Plútó és a „rezgés-emelés” rejtélye
Rájöttem az emberi élet „alfájának és az omegájának”, vagyis az asztrológia Plútójának a nagy rejtélyére. Idegesített az, hogy éveken át, nem értettem az un. isteni igazság logikáját, és ezért, erősen figyelni – megfejteni – kezdtem ezt az elsődleges lét-logikát.
Tehát a következőket tudom a szeretett olvasóimmal közölni:
A szellemvilág úgy van berendezve (Isten úgy akarja…akarta az embert létrehozni), hogy nem tud (Vagy nem akar…?) egyetlen gonosz szándékból eredő emberi tettet (őrültséget, gyilkosságot, rablást, csalást, lopást, hazugságot, rágalmat stb.) sem megakadályozni. Sőt, még ezekben közvetlenül beavatkozni, vagy igazságot hozni – nyújtani sem akar! Hiszen akkor nem lenne, nem létezhetne karma-oldás. Ugyanis akkor, ha az isten (az általa létrehozott és kisugárzott törvények és sors-erők összessége) el kezdené védelmezni az embert, akkor a sorstól (A saját karmája külső – fizikai és személyi megjelenési formáitól) pofon vágott és hasba rúgott, hátba szúrt, vagy leütött ember, nem változtatna öntudatot, tehát nem oldana karmát, mert akkor végül is, mindent problémát elintézne számára „a külső öreg-isten”.
Tehát, nem csak a gazemberséget nem akadályozza az Isten, hanem a betegségek kialakulását, vagy, még az őrületet sem akadályozza meg, mert pl. az őrültek a legjobb pofon-vissza vágók, akik az igazságot (a karma-oldás szükségét) megsejtő, majd felébredő, vagy a felébredt, „pofon visszavágott” személyeket karma-oldásra szorítják, kötelezik, késztetik az igazságtalannak látszó tetteikkel és cselekedeteikkel, vagyis az ébredezők karmájának a határozott külső megjelentetéseikkel.
Viszont, és ezzel szemben: minden, az egyetemes törvényekkel összhangban álló (Isten megváltási - megváltói szándékával, tervével, stb.), azzal kapcsolatos, és főként az azokra alapuló jóakaratból és „jó” szándékból eredő (karma-oldási célból született), jóindulatú törekvést és cselekedetet (tettet), aminek van tehát esélye a megváltás előmozdítására, azt támogatni és erősíteni tudja és akarja és próbáljam (Az Isten, vagyis a megváltás megvalósítását létrehozni hivatott Egyetemes Törvények – vagyis: a sorstörvények. – Ezt, annyira persze, amennyire nem keresztezi ezzel az első pontban leírtakat, vagyis, az egyéni karma-oldás megvalósulását! Egy „jóságos” (helyes) alapállásra alapuló, egyéni életvezetési gyakorlat viszont, akkor van a leginkább támogatva az Úristen által (Az azt megjelenítő teremtő-erők és szellemi hatalmak által), hogyha egy olyan, minél hamarabb tudatosított és általánosan megélt, mély meggyőződésből eredő pozitív és optimista képzeleti és gondolati világ és ennek megfelelő erkölcsi magatartás (mentalitás) jellemzi a személy egész élet-vízióját, amelyben nincs helye semmiféle, esetleg nem várt”, tehát meglepetésként” a személy öntudatlan mélységeiből jövő, negatív (rombolási) karma-képzetnek.
Ez a kereszténység és az emberi élet „titkos” lényege. Ti. tudni azt, hogy az Isten nem akadályoz meg semmi „rosszat” (kellemetlent, vagy fájdalmasat) mert nem menekülhetünk el a személyi karmánkat kívül megjelenítő negatív sors-körülmények és személyek elől, a karma-oldási életfeladataink elvégzése elől. Mert ha „elmenekülünk” a karma-oldási életfeladatokat tartalmazó, adott körülményeink elől, akkor külsőleg természetesen más féle, de lényegileg ugyanolyan jellegű és természetű körülmények és személyek kerülnek a régiek (elhagyottak, kicselezettek) helyébe, de többnyire az előbbiekhez képest még kegyetlenebbek, kevésbé kíméletesek és még fájdalmasabbak.
Viszont, az is megfigyelhető (Legalább is, az asztrológusi munka és annak a következményei során), hogy a karma-oldási tudatossággal, éberen és jószándékkal megtett sors- és helyezt-vállalást (Az áldozathozást), vagyis, a karma-oldás érdekében történtő, nehéznek tűnő, helyzetnek a vállalását, vagy az ellenségeskedő személlyel való együtt-maradást, akárcsak a sok türelmet igénylő kellemetlen munka vállalását, pozitív erőkkel és pozitív megoldási lehetőségekkel (Egyre világosabb és öröm-okozóbb karma-oldási sorshelyzetekkel) „hálálja” az Isten. És ezt egyre erősebben és egyre inkább. (Persze, amennyiben a sors- és helyzet-vállaló személy, nem tévelyeg lelkileg. Például, nem viselkedik agresszíven és kevélyen egy visszatérő, régi problémája feloldatlansága következtében.) Ez a sors-helyzet javításnak a jutalma tehát, Isten jósága. Ez az isten szeretete, ami hatványozottan válaszol a mi szeretetünkre és odaadásunkra, világosságra törekvésünkre, karma-oldáshoz (megváltáshoz) vezető odafigyelésünkre és magatartásunkra.
Mindaz a misztikus, teológiai (vallásos), stb. elmélet és filozófia, ami nem tud erről, vagy nem veszi ezt figyelembe, vagyis amely az „Isteni Jóságnak” ettől az alaphelyzetétől eltér és nem ezt értelmezi és tanítja (Nem ez szerint értelmezi és tanítja a valóságot), MISZTIKUS LUFI. Meghatóan érzelmes, de valójában semmit nem érő elmélet-gyártás. Lett légyen az bárki, aki a megható misztikus (teológikus) elméletet írja, vagy tanítja - prédikálja.
Az Isteni Jóság tehát a bennünk tudatosan létrehozott jóságra, a helyes belső szeretet-világosságra rezonál, arra válaszol és annak a növekedését – vagyis a szellemi – lelki gyógyulásukat követő testi gyógyulásunkat idézi elé, majd a szeretet-teljes környezeti körülményeket is. Vagyis, minél jobbá (szeretetteljesebbé, örömteljesebbé, világosabbá, vidámabbá és optimistábbá, vagyis hívőbbé) válunk belül, annál inkább növeszti bennünk a belső boldogság-állapotot, de az azt erősítő, nyugalmasan pozitív külső körülményeket is, a pozitívan hangolt személyekkel való találkozási lehetőségeket is. De figyelem, mindezt azzal a feltétellel, amit fentebb jeleztem, ti, hogy egy régi (Vagy nagyon – régi…), feloldatlan karma-motívumnak az életünkbe való vissza-térése, vagy a tudomásunkra hozatala miatt, vagy annak a ránk negatívan hatni képes kiderülése miatt, nem válunk közben újra agresszívekké, ellenségesekké, nem reagálunk megint kevélyen és alacsonyrendűen.
Itt, ennél a sorserőnek az életünkben, vagyis a személyünkben való „működésénél” viszont szóba jöhet még az a bizonyos vibráció-emelési (emelkedési) jelenség (úgymond égi elvárás) is, amely majdnem minden misztikus jellegű cikkben, tanulmányban, vagy hallgatóság előtt történő, esetleg magányos video-kamera előtt történő előadásban meg szokott jelenni. Nyíltan és világosabban az un. rezgés-emelésről
Az ELTA-ban, ahol éngyakorlati – kauzális (karmikus) asztrológiát és alkalmazott metafizikát-, de inkább misztikát tanultam 1991 és 1994 között, az előadók sűrűn emlegették azt, hogy „emelni kell a rezgéseinket”, vagyis mindenki a saját maga rezgési szintjét. Sőt, a magyar misztikus előadók is, mind rezgésekről beszélnek, még ott is, ahova ez semmiképpen nem talál, vagyis a rezgés kifejezést egy olyan absztrakt, de nagyon misztikus gyűjtő-fogalomként, gumi-bugyi kifejezésként használják, amit általában akkor dobnak be, amikor nem egészen ismerik, vagy értik a metafizika hátterét annak, amit ki akarnak fejteni, illetve, amikor ők sem tudnak eleget arról, amiről a hallgatóságukat meg akarják győzni… - Ilyen bal-kéznél levő, sokat (Tehát lényegében semmit nem!) mondó - tehát, amennyiben lenne is ezeknek valamilyen lényeg szerinti értelme, akkor sem a helyükön használt, de nem eléggé tisztázott értelmű „ezoterikus” kifejezések többek között a következők is: dimenziók, és, az én kedvencem: az ENERGIÁK, amik aztán tényleg semmit, de semmit nem mond az mellett, hogy majdnem mindennek értik. De az univerzum is ilyen (Isten? Illetve melyik Univerzumra gondolnak? - A fizikai – kozmikusra? Az asztrális álom-szerűre? A mentálisra? A spirituálisra? A kauzálisra? Az abszolút létezésre?), az aura, az általában és többnyire pszichológiai értelemben használt konstelláció, a fejlődés, metakommunikáció, a misztikus kémia (mágikus sugárzás?), a spiri-, és még sorolhatnám délig ezeket a "misztikus csodabogár - kozmetikus"- akarom mondani: lufi szerűen ható "súlyos" közhelyeket.
Nos, nem emlékszem már, hogy miért, talán mert meglehetősen elégedetlen voltam magammal, vagyis, az újjászületésemmel (Azt hiszem, az utóbbi…), amit még mindig nem láttam, még csak bekövetkezettnek sem, nem, hogy megvalósítottnak, alaposan el kezdtem gondolkozni, nem csak azon, hogy valójában mit is jelenthet ez az erősen összetett, tehát ezeregy a tízedik hatványon levő, és egyben összesülő testi, érzelmi, és tudati, tehát lelki és szellemi – spirituális állapot? Hanem arról is, hogy miképpen is érhető el ez, a majdhogynem felfoghatatlan nagy kauzális összhang, ami e mögött az isteni igény és elvárás mögött értendő? (Tulajdonképpen a megváltásra való törekvés…)
Nos, azt hiszem, hogy rá jöttem, és a jó hír az, hogy tényleg nem is olyan nehéz, ez a „rezgés-emelés”, éppen úgy, mint ahogy azt 33 – 31 évvel ezelőtt gondoltuk. (Ti, hogy már ott is van a far-zsebünkben.) Csak éppen harminc év kellett ahhoz, hogy végre megérthessem ezt az „eccerűséget”: Mindig és folyton, és csak, és csakis olyan gondolatokat és érzéseket, de még inkább képzeteket – képzelgéseket kell (Szabad! J) létre hozni magunkban (Az eszünkben és e képzeletünkben J ), amelyektől örömmel és boldogsággal és vidámsággal-, tehát önzetlen szeretettel és nem érzelgős „jóságosodással”, és minél nagyobb világossággal, tehát bizalommal és nyugalommal telik meg a szívünk és az eszünk és a lelkünk, és, az egész lényünk! Egyszerűbben: Hogy mindig csak örömmel és vidámsággal és Boldogsággal és jó-akaróan gondolkozzunk és képzelegjünk! Hogy mindig csak olyan dolgokról és sorsmegoldásokról gondolkozzunk és képzelegjünk, amik igazi, tiszta szívű örömet okoznak nekünk is, és másoknak is. Vagyis, nem izgalmat, nm feszültséget, és még csak élvezetet sem (Tűz-karmásoknak és Skorpió-karmásoknak pl. a bosszú-vágy élvezetét).
Amennyiben tehát meggyőződünk arról, hogy a boldogság- és örömállapot tényleg emeli az un. rezgéseink érték-erejét és segít a keleti-nyugati misztikusok és mesterek és Buddhák és Krisztusok által hirdetett újjászületésben, és az egészségessé- és a boldoggá válásban, nem kell sem másokra, sem az Istenre várnunk, hogy tegyen boldoggá bennünket, hanem neki kell állnunk boldoggá lenni, önmagunktól, önmagunkban önmagunkért, akárcsak a Tarot bolond nevű ikonja által megtestesített Ősgéniusz, vagyis a Boldogság Géniusza, És, hogy meddig lehet és kell is, tudatosan emelni ezeket a rezgéseket? Meddig, milyen állapotba és hova lehet és kell az embernek eljutni ez által? - A földi mennyországba, ahogy azt a Mi Atyánk című Jézustól tanult imádságunk tanítja? Ti: hogy „legyen meg” az atya akarata, „amiképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is”! És ez mit jelenthetne mást, mint azt, hogy aki megváltódott, vagyis, az aki a rezgéseit minél nagyobb mértékben (Mert teljesen, csak az abszolút lét tudja, az eleve és immanensen öröm-boldogságban levő és úgy is élő(!) öröklét…) harmóniába hozta, és egy bizonyos mértékben és lehetőleg folytonosan és erőlködés és önámítás nélkül, tehát önáltatás nélkül, örömteljesen boldoggá vált a födi életében, az a személy, igazság szerint, majdnem úgy kellene, hogy itt éljen és érezzen, mint ahogy „éreztek” és bizonyára most is éreznek (Hiszen közel 9 milliárdan vagyunk, tehát nagy az esély arra, hogy a föld valamelyik pontján (műtőasztalán, vagy az éppen ripityára ment autójába szorulva”, valaki most is túlvilági élményekben részesüljön.) azok, akik halálon túli állapotba kerültek és onnan néhány perc, negyed- fél, egyész-, vagy több óra múlva, visszajöttek. – Ezek, nagyjából hasonlóan, egyesek csaknem azonosan, írják le mind a mennyei körülményeket, mind az ők ottani rendkívüli állapotát. Egy R. Kárpáti Péter által kérdezett „visszajövő” magyar hölgynek a válasza fogott meg a leginkább, aki úgy jellemezte, hogy akkora boldogság-élménye volt, mintha a föld összes lekosa, tehát akkor 8 milliárd ember egyszerre boldog lenne. Nem tudom, ezek csak feltételezések, mert én is csak most kezdtem és elég nehéz egyelőre tartani az örömteli Boldogságot, az, hogy mindig mindenre csak vidáman és boldogan és derűsen és a leginkább: örömmel gondoljak… Hiszen annyi, de annyi, egy életen át begyakorolt magatartás és kísértés, húz vissza az örömös boldogságnál, sokkal „természetesebb” életnyerési spekulációk, haragvások és jövő-szorongások színesebbnél színesebb és izgalmakkal teljes (kakukk- és szirén-énekhanggal csábító!) tengerébe…
