Egy köszönő levél egy fiatal édesanyától, akinek Szilárddal közösen készítettük el a horoszkópja feltárását. Példa arra, hogy nem marasztaljuk a nőket olyan házasságokban, még akkor sem, ha gyermekek is vannak, ha a férfi felelőtlen, nem akar időt tölteni a családjával, akadályozza a nőt az anyai szerepében és a nyugati divat szerint babysitterekkel akarja felneveltetni a gyermekeit... Egy ilyen eset volt a Mónika esete is, ahol a fiatal férj valóban szeszélyei miatt veszélyeztette a gyermekeket, majd a feleséget próbálta hibásnak megtenni, és minél inkább elválasztani a gyermekektől, hogy az menjen dolgozni, és a fizetése nagyrészéből babysittereket fizessenek a gyermekek mellé...
Az anyáknak nagyon fontos tükör a gyermek, illetve óriási motiváció a karmafeloldásra az értük való felelősség, főként az anyának a tudattalan, mágikus erejének a befolyásáért való felelőssége. De ahhoz, hogy a gyermekekkel öröm legyen az együttlét, nem csak az anya elkötelezettsége kell, hanem a hagyományos nevelés is, amellyel a legegyszerűbben elkerülhető, hogy a gyermekek kezelhetetlenekké váljanak. A szülői szerep a legfontosabb hivatás, legfontosabb életfeladat, aki ezt mellékesnek, lényegtelennek hiszi, és a napi 24 órás harácsolás elmúlasztásáért lenézi a szülői szerepét is beteljesítő embert, az az élet értelme, az ember egyik legfőbb rendeltetése ellen vét. Az a személy az emberiség legfőbb fejlődési lehetőségéről nem tud és ezért lényegében, legyen bármilyen művelt, a tudása steril és sterilizáló, tevékenysége végeredményében biztos, hogy romboló, mint a természet, mind az emberiség számára.
Tehát a lényeg röviden, még egyszer, a materialista tévhitek cáfolataként: az embert nem a zsákmányszerző, profitszerző, sem a termesztő, gyűjtögető, sem a tudományos laboratóriumi stb. tudása és képességei fejlesztése jelentik a valódi fejlődését, hanem az utódaiért való felelőssége. Ez a legösszetettebb, leggyakorlatiasabb és egyben legspirituálisabb hivatás és munka. Különleges vadászképessége minden ragadozónak van, még a rovaroknak is (!) ez még nem az egyéni öntudat velejárója. Az indivium-tudat, az öntudat arra való, hogy a családban működőképes egységet tudjunk alkotni, és a családban csak a hierarchia struktúrája működőképes. Sőt, bizonyára emberi szerveződés estén, mert ahogy Hamvas Béla is leírta, az egyenlőség az egység megrablása. Semmilyen fizikai vagy szellemi szerv (-eződés) nem létezik hierarchia nélkül.
Mi azt valljuk, hogy a legfontosabb életkörök a párkapcsolaté és a családé, ha a partner (legyen az a nő, vagy a férfi a kapcsolatban) nem akarja betölteni ezekben az életkörökben a maga neme, kora, tudása szerinti spirituális szerepét, akkor az káros a többiekre nézve és ezekben az esetekben, ha a természetessel szélsőségesen ellentmondó elvet vall a másik fél, aki a rendelőinknek a válást szoktuk ajálani. Persze a döntés az övé, de felhívjuk a figyelmet arra, hogy mitől fosztja meg magát egy ilyen felnőtt ember, illetve a gyermekeit. Ez tulajdonképpen a szeretet (az egységbe kapcsolódás) törvényének felel meg, amely szerint minden hamis egység fel kell bomoljon, hogy a valódi létrejöhessen. És mi szeretnénk megóvni a rendelőinket, hogy úgy éljenek le még éveket, a horoskópfeltárásuk után is, hogy önként élnek olyan kapcsolatban, ahol nincs valódi egység.
Amennyiben lehet - a nehézségeiket, konfliktusaikat, céljaikat, igényeiket - megvizsgálva tanácsot adunk a kapcsolatok helyrehozására, de sosem javasoljuk az olyan partner mellett való maradást, aki nem akarja az alapvető emberi rendeltetéseit (nemi szerepét, szülői szerepét) betölteni. Minden eset rendkívül árnyalt, ép ezért az elemzések típusai között az alap már egy teljes horoszkóp-elemzést tartalmazó elírás.
"Kedves Viola!
Hogy vagy? Hogy vagytok? Remélem jól alakulnak a dolgaitok és minél többen hallgatnak benneteket!
Most is azt mondom, hogy nagyon hálás vagyok a munkátokért, sorra jönnek be a dolgok, amikről írtatok!
Ahogyan ígértem, jelentkezem és beszámolok róla kis idő elteltével, hogyan alakul az életünk: augusztusban hazaköltöztünk a szüleimhez... persze csak a két gyermek és én. A férjem csak októberben jön haza, hogy elindítsuk a válópert. A férjem nemrég azt is bevallotta, hogy régóta van valakije.
Most lakást keresek, találtam is egyet, ami megfelelő lenne.
Nagyon padlón vagyok, de hála Nektek talán nem annyira, mintha derült égből villámcsapásként ért volna a dolog.
Ő persze mindent rám hárít, mert én vitáztam vele annyit, hogy neki nem volt nyugta tőlem és kocsmába meg munkába kellett menekülnie, de tudjuk ugye, hogy ez csak ürügy a mehetnékjére. Legutoljára nem is vitáztam, csak lenyeltem az egészet, amikor hajnal 4-ig volt kocsmában... meg is lett az eredménye, rendesen torok és arcüreggyulladásom lett, és a kicsi is köhögni kezdett.
Ez az ember akarja ügyvédekkel elperelni a két gyereket.
Közben alkalmazni kezdtem a fiúknál azokat, amiket mondtál a neveléssel kapcsolatosan. A helyzet láthatóan javul, már gond nélkül el tudok velük menni, bevásárolni, nem kell aggódnom, hogy amíg az egyiknek rimánkodom, hogy tegye vissza a csokikat és a chipseket, addig a másik sem kezd rallyzni a bevásárló kocsival, sem a polcokra nem mászik fel.
Azért bízom benne, hogy rendeződik az életem és akkor jobban tudom majd követni a munkátokat is az interneten, mert most kicsit kimaradtam belőle.
Barátsággal:
Mónika"