Példa arra, hogy a probléma nem is ott van, ahol az ember gondolja

Példa eset - Egy család- és férfi-ellenes karmákkal született fiatal nő dilemmájának és nehezteléseinek vészterhessége friss párkapcsolata és a váratlanból lett várandóssága idején:

Kedves Viola!

Két év telt el amióta megrendeltem tőled az analitikus horoszkópomat, s az akkori szerelmemmel a szinasztriánkat. Az a kapcsolat egy se veled, se nélküled kapcsolat volt, mint tudod és a te segítségeddel sikerült tisztáznom magamban a különválást és ténylegesen elengednem azt a férfit.

Mondtad, hogy ne mondjak le arról, hogy mielőbb igazi férfira, igazi társra lelek, akivel családot alapítok és feloldhatom a közös élet során a családi és a férfi-ellenes karmáimat. Sokáig kilátástalan volt a helyzet. Nem tudtam hogyan ismerkedjek, tétlenül vártam és sokat szomorkodtam a magány miatt. Idén nyáron viszont megtört a jég. Sorra több férfi is próbálkozott nálam, kiderült mindegyikük rossz, kihűlt házasságban él. Elejétől fogva ígérték, hogy elválnak, de én nem vártam sokat, attól hevesebb a vérmérsékletem, ha szerelemről van szó. Randevút kért tőlem Károly, aki szintén a városunkban lakik, ő éppen elvált, két kisgyermek maradt a volt feleségénél, akikhez nagyon ragaszkodik. Nagyon jól megértettük egymást, de mindketten meglepődtünk, a váratlan fordulaton, hogy én - akaratunkon kívül- szerelmünk első hónapja alatt várandós lettem, de ezt csak a harmadik hónapban tudtam meg. Mivel túl korainak éreztük, rögtön az abortuszt kezdtük forgatni a fejünkben. Később felülkerekedtek bennem az anyai érzések, ekkor írtam neked újból, hogy megkérdezzem, vajon mi lenne a helyes döntés. Azóta próbálom tartani magam mindkét tanácsodhoz. A gyermeket elfogadtam és tiszta szívből akarom őt. Viszont Károllyal kapcsolatban nem tudom betartani, amit javasoltál, pedig lelkem rajta, nagyon szeretném, hogy ne haragudjak meg rá.  De nem megy. Szerinte jó a gyerekeknek, hogy egyik héten őnála, aztán pedig az édesanyjuknál vannak. Én ezt hülyeségnek tartom, és sokat veszekedünk ezen, mert engem is érint ez. Folyton a gyerekeinek vásárolgat játékokat és édességeket, és háborúzik a volt feleségével, mert az mindenféle pénzeket és tárgyakat követel tőle. Úgy érzem, én mindig csak második leszek. Először a kisbabánknak sem örült, ez is nagyon bánt engem. Igaz, utána egyértelműen igent mondott rá, de csak miután én elmondtam, hogy én a gyermek élete mellett döntöttem.

Ezek miatt nem költöztem még hozzá véglegesen. Nagyrészt édesanyámnál vagyok, ezt érzem otthonomnak, és megnyugtat édesanyám támogatása. Mindenben számíthatok rá, kiáll mellettem Károlyt illetően is. Édesanyám megmondta őszintén, hogy szerinte Károly nem szeret engem és soha nem is fog, ha most így viselkedik.

Nem tudom, mit higgyek. Talán mégis le kell, mondjak Károlyról? Mégsem ő az Igazi nekem? Ebben a helyzetben, hogyan lehetne ezt kideríteni? Miként viselkedjek, hogy végre dűlőre jussunk?

Barátsággal: Zita

Kedves Zita!

Persze, hogy emlékszem a levelezésünkre. Őszintén írom, hogy vártam is, hogy írj, kíváncsi voltam, hogy mi a helyzet veled, szívemen viselem a várandós barátaim, ismerőseim sorsát különösképp. De mivel nekem is tényleg sok a dolgom, kiment a fejemből, hogy írjak.
E leveled alapján én 1000%-ig biztosra állítom, hogy itt az igazi baj egyáltalán nem is Károllyal van, hanem azzal, hogy édesanyád és te tudattalanul házastársi viszonyban éltek!!! Nem viccelek ez létező dolog! Lelki szinten értendő persze. Édesanyádnak egyáltalán nem szabadna a párodról ilyen véleményt megfogalmaznia, felnőtt ember vagy, te kell, megítéld a kapcsolatokat. Metafizikát nem ismerő személy, pláne, akinek szintén nincs párkapcsolata, a karmája szerint ítélkezik egyrészt. Másrészt egy édesanya, főként egy családi karmát átörökítő, tehát maga is a család életkörével küzdő édesanya csak szubjektív véleményt mondhat, és sohasem objektívet.
Ha szeretnél végre egy férfivel boldog lenni azonnal költözzetek össze Károllyal!! Nem olyan nagy bűn az, ha szegény nem tud metafizikát és a gyermekeknek sajnos ajándékokkal hízeleg. Zita, feltételezem Károly is családi karmás, már ezekből az információkból is valószínű. Amit a képletéből látok, hogy erősen hajlamos látszat-felelősségekre, azaz valójában felelőtlenkedésekre! De természetesen megvannak a képességei is ennek feloldására, csak annyi kellene, hogy kezdjen nyitni a metafizika felé és legyen fogalma a valódi felelősségről, igazi apai minőségről-szerepről!!
Óriási veszélyben vagy, a képleted is mutatja, amíg édesanyáddal nem kerülsz olyan viszonyban, hogy pontosan, hogy ő kellene tőled tisztán-látóbb véleményt kapjon, hiszen te már ismerkedsz a metafizikával, sőt, te valamennyire ismered magadat is, míg ő neki nincs kauzális asztrológiai feltárása! A tiéd sem teljes szintézis volt, csak analitikus!
De nem érünk azzal sokat, ha én itt mindig egy-egy aktualitásra reagálok, jobban tudnál fejlődni, ha több információd lenne magadról, sorsod logikájáról hangfelvételeken összeszedve! Az is megbocsátható Károlynak, hogy először nem fogadta kitörő örömmel a babát, a férfiak racionálisak! Őt egyszerűen meglepte és biztosan spekulált kicsit, hogy később jobb lett volna! Bocsásd ezt meg neki, hiszen ez érthető, hogy így gondolta! Ne engedj a férfi ellenes Nyilas énednek, hogy meglovagolja Károly minden hibáját és szétválasszon titeket! A karácsonyt már együtt töltsétek. Próbálj mindent értelmesen megbeszélni és ne adj helyet a kettőtök párkapcsolati illetve a hármatok családi egységében!!! Most nagyon erős még hónapokig az Árnyék-ének tevékenysége, ez az Ikrek karmád, a kételkedés a boldogságban, a pozitív megvalósításokban, most kell megtanulni kizárni és örökre elfeledni az Árnyék-Ént!
Mondd meg a férjednek, hogy ha igazán szereti a gyerekeit, a születendőt is és akar igazi családot, akkor rendelje meg a horoszkópját vagy tőlem vagy Szilárdtól, vagy Károly Széll Istvántól, vagy Dénes Máriától. Én garantálom, hogy én is, és az itt felsorolt asztrológusok azok, akik tényleg komolyan és tartós pozitív eredmények illetően tudunk segíteni az életnek bármely területén, de apaság kérdésében aztán igazán!

A gyermekeknek az ide-oda rángatását valóban meg kell szüntetni, mert stabil otthonra, és egyféle szülői nevelésre van szüksége, ez a rendszer, amiről írtál rémesen összezavarja őket. Igazad van, de nem szabad ítélkezz Károly felett, mert az már negatív nyilasi férfiellenesség lenne. Próbáld meggyőzni, őszinte megértéssel és szeretettel, de kitartva a metafizikai-spirituális normalitás mellett.

Tiltsd meg magadnak a Károllyal szembeni ellenséges, haragos, fölényes érzéseket. Költözzetek össze és szeretkezzetek rendszeresen. Nyugodj meg, ha szeretettel, szerelemmel lesztek egymáséi rendszeresen, az nemhogy veszélyeztetné a babát, de ez a kiegyenlítődés garantálja az egészségét. Ami veszélyezteti a kicsinek az épségét, sőt, az életét azok a te negatív érzéseid!!! Légy nagyon szigorú magadhoz, és törekedj a problémáknak az értelmes, indulatmentes megbeszélésére. Ha nem fogad el valami metafizikait, légy türelmes. Viszont mindig meg kell vizsgáld magad, hogy nem-e te gondolkodsz egyetemes törvényekkel ellentétesen. Lásd a nemek törvénye szempontjából az a fontos, hogy rendszeresen ki egyenlítődjön a nő a férfivel, s az zavarosság, hogy várandósan is édesanyáddal élj és ő legyen a támaszod, miközben a párod egyáltalán nem mondott le sem rólad, sem a közös (!!) gyermeketekről.
Ne gyárts magadnak negatív mantrákat, mint pl. "Én mindig csak második leszek!" - Ezt a butaságot az árnyék-éned mondja, s nem a valódi éned, mert a valódi, értelmes, karmáját valamennyire ismerő, metafizikát is tudó éned csak azt mondhatja, hogy te első leszel. Ha nem Károlynál, akkor másnál. Aki igazi akar lenni, az igazi lesz. (A nagy Ő, az Igazi.) De te egyenlőre ne engedd meg magadnak, hogy másvalakiről ábrándozz és ilyen hamar kudarcot vallj. Megírtam neked, hogy nem szabad kettősségben élni, dönteni kell, vagy el engeded Károly harag nélkül, vagy vele maradsz harag nélkül. A haragot, a babát és Károlyt egyszerre nem nagyon lehet. Mindenki sérülni fog, főként a kicsi. Akár malformációkkal is születhet, vagy szövődmények léphetnek fel egy nehéz szülés során, amennyiben bárkire is neheztelsz mostantól, de főként az apára. Ezért is mondom, hogy költözz el édesanyádtól, nem vele kell kiegyenlítődj!
Zita, kérlek értsd meg, hogy ezekkel a tanácsaimmal csak a felszínen tudsz evickélni és látod nem tudlak a tragédiától megóvni. Beszéld rá a párod, hogy rendeljetek horoszkópot mielőbb. Mindkettőtöknek egy-egy szintézis volna a legjobb, hogy ne legyen ebből az összekuszált és felelőtlen családi helyzetből tragédia, sem most, azáltal, hogy te magadban elégedetlenkedsz és neheztelsz és a babát veszélyeztetet, sem úgy, hogy később a párod pl. végig kell nézze, hogy a kamaszként irányíthatatlanná váló gyermekei kábítószerekben keresik a boldogságot és nem is térnek vissza a vakvágányról, mivel évekig bizonytalanságban lesznek tartva, még ráadásul állítólag a saját érdekükben! Az, az érdekük, hogy otthonuk és biztos családjuk legyen, a párod vagy mondjon le róluk és lássa őket hetente-két hetente hétvégenként, vagy kérje legalább az egyiknek a nála való elhelyezését. De horoszkóp nélkül nem látok esélyt, hogy ezt megértse és elfogadja. Ha tudná, miről is van szó és mivel játszik, csak akkor lehetne számítani arra, hogy helyes döntést hoz.

Barátsággal: Viola

 

2013.09.20., péntek [08:39]
További cikkek a kategóriában