Most leginkább azon vagyok ennyire kész amúgy, hogy Boginak az eszére kell hatni. Amennyire bonyolult dolog az, ahonnan jön ez a tanács, annyira pofonegyszerű. Mert igen, működik! Ha megfog egy akármit, és erőből el akarom venni tőle, dühöng. De ha azt mondom neki: gyere Bogi, tegyük vissza a helyére, hol a helye? akkor jön velem és boldogan a helyére teszi. Meg a többi gyerekneveléses tanácsod is. Hogy alá-felérendelés, például. Nem is hiszed el, tökre megváltoztak a gyerekeim Bogi irányában. Úgy érzem, eddig is szerették, de most olyan igazi szeretettel fordulnak felé. Mert eddig azt látták csak, hogy Bogit megvédem, őket meg pofozom. Most meg, mióta egyrészt felhatalmaztam őket, hogy megfegyelmezhetik Bogit, másrészt megkértem őket, hogy tanítsák Bogit mindenre, amit tudnak, olyan okosan viselkednek vele. Ez a jó szó: okosan.

Igazából azt se értem, miért nem jutott ez nekem eszembe?
Azóta viszont tök sok dolog eszembe jutott, mindennapi dolgok, hogy mit kéne másképp csinálni, hogy felkészítsem őket az életre, önállóságra, alkalmazkodásra.

Ha jól értem, voltak esetleg olyan ambícióid, hogy széles körben megismerjék a "tanaidat", de letettél róla? Mert én meg a Vízöntőségemmel folyton ilyeneket gondolok, hogy írok Orbán Viktornak rólad, és hasonlók. Hogy vegyen be a Nemzeti Alaptantervbe.

Én nem is értem most már, hogy lehet enélkül a tudás nélkül élni. Hogy micsoda tévelygésben van enélkül az ember az élete folyása felől.

Isten áldjon meg.

Barátsággal

Babi”