A mai emberiség nem a majom-emberből fejlődött ki!

Ahogy haladok előre az immár 33 éves gyakorló asztrológusi tapasztalat-szerzésben, egyre inkább meg vagyok győződve arról, hogy igaza van azoknak a spirituális antropológusoknak, akik azt állítják, hogy az ember valamikor egy magas rendű rendeltetés-tudattal és annak megfelelő egyetemes tudatot működtető, a maitól felsőbb rendű felelősségen és hibabelátási képességen alapuló, intelligenciával rendelkezett. Hiszen másképp nem is lehet megmagyarázni, például azt, hogy az egyetemes kiegyenlítődés és az isteni igazság (a boldogság és a megváltás) bolygója, tehát a Plútó, miért lehet többnyire, vagy teljesen pozitívan fényszögelt, minden un. katasztrofális esemény konstellációjában?

Ez mai ésszel, illetve pragmatikus - humanista logikával felfoghatatlan, és én is csak azt követően kezdtem megérteni ennek a jelentését, miután a Hamvas Béla hagyomány-elméletét intellektuális elmével ugyan megértve és elfogadva, de annak a következményeit a személyi-tudatomban nem integrálva, kénytelen voltam ezt az paradoxális (fordított értelmünek tűnő) asztrológiai jelenséget, nem csak a koviddal, a kovid kapcsán és annak hatására, illetve az által leleplezve, a világban zajló események szintjén, de a saját életemben is észlelni.

Igen ám, de ha ez így van, tehát, ha az isteni igazság szelleme, mint olyan esemény-minőség, amitől az ember szenved – sőt, néha bele is hal-, éppen úgy és olyankor mutatja meg, hogy fordítottan hat, mint ahogyan azt mi, a földhöz ragadt élvezői – megúszói és a sors ellen védekezői logikánkkal elvárnánk, akkor egészen biztos, hogy valamikor létezett egy olyan emberiség, amely ezt helyesen tudta értelmezni! De legalább is, kellett, hogy létezzen ennek az emberiségnek egy olyan „sors-értelmező tudósi” rétege, amely ezt a tényt pl. evidenciaként kezelte, és aképpen viszonyult hozza és ennek megfelelő tanácsokat is adott az embertársainak, akiket szellemileg igyekezett helyesen eligazítani az élet- és a sors igazán fontos kérdéseiben.