A Nyilas karmás személy spirituális struktúrájában az egyik leggyengébb pont, tehát legerősebb zavar úgy keletkezett, hogy anyai ági női felmenői téves irányú, túlzott és ezért zsákmányoló szenvedélyességük, tüzességük miatt szembekerültek a külvilág, de a saját maguk (!) által is vallott erkölcsi – vallási nézetek, vagy tudományos –materialista és pszichologizáló értékrenddel. Ez az erkölcsi - morális értékrend és a szenvedélyesség közötti feszültség önérzeti sérüléshez vezetett, tehát ahhoz, hogy mivel az erkölcseikkel, morális érzékükkel ellentétes irányú szenvedélyességüket elfojtani nem tudták az anyai ági ősök így felmerült a kérdés, hogy saját magukat hogyan és hova minősítsék. A probléma úgymond fixálódott, tehát tartóssá vált, és a szóban forgó anyai ági női ősök ezután igen intenzív gondolati életet áldoztak az önérzetükön, önértékelésükön esett csorba kijavítására, de persze főleg „kívül" voltak tevékenyek a csorba helyreállításán, azaz tévesen a külvilágot kezdték keményen, erkölcscsőszködve kritizálni, leértékelni. A külvilágban tapasztalt jelenségekkel szembeni erős kritikájuk segítségével próbálták (sokszor számukra sem nyilvánvalóan, de) leginkább maguk előtt (!) visszaszerezni becsületüket, erkölcsüket. Úgy mond a külvilágon öncélúan, tehát igazságtalanul bíráskodva akarták visszanyerni ép, egészséges önérzetüket. Szellemi álló háborút kezdve a külvilággal, mint képzelt ítélkezővel, mint magával a szerintük nem mindig megbízhatóan ítélkező, sőt: néha ellenük másoknak protekciózva, és ezért szemforgatóan ítélkező (képzelt) külső istennel.
Mindez a belső konfliktusuk abból fakad, hogy szenvedélyeik valóban rossz irányba terelődtek, tüzes szenvedélyességük a Lilith keltette szellemi zavar téves, meddő sóvárgásaihoz, konkrétan a negatív nyilasi zsákmonyolási-élvezkedési vágyhoz társult az erkölcsi-önérzeti sérülést megelőzően, de nem volt meg hozzá a megfelelő metafizikai tudásuk, spirituális önismeretük, őszinte és mély hitük a megváltásban, így Nyilasi sóvárgásaik megmaradtak képzeletükben, s nem kizárt, hogy megvalósulásra is kerültek.
Az a felismerés, tudat/meggyőzödés hajtja előre, hogy az emberi élet alapja, „jogosultsága", gyökere a szellemiekben található, a tudásban és az helyes értékítéletben. Míg a negatív Nyilas önmaga által (és önmaga előtt) elherdált becsületét szándékszik visszaszerezni morálisnak tűnő, valójában csak önérzeti bölcselkedések és becsmérlések közepette, addig a pozitív Nyilas önérzeti kérdést már semmiből sem csinál, csak magáért a metafizikai igazságért, megváltásért száll vitába, harcba környezetével, saját hibáit gerincesen és bátran (minden gond nélkül, spontán és azonnal) a kijavítás egyértelmű szándékával beismeri, és szenvedélyességét főleg önmaga nevelésében, fejlesztésében, a megváltás felé tartó igazi és egyetlen, személyes „keresztes hadjáratban", önmegváltó, igaz hitű, harcosi útjának végigjárásában éli ki. Itt meg kell említeni, hogy a pozitív Nyilas ugyanolyan szenvedélyességgel áldoz a mások nevelésének, a mások megváltás irányba vezénylésének is, mint önmaga nevelésének és szellemi-lelki-testi kondícionálásának.
A negatív Nyilas viszont hátsó szándékkal válik másoknak (csak látszólagos) mecénásává, egyéni érdekek, egoista és világi célja megvalósítása érdekében, nem energiát fektet mások nevelésébe, hanem sokszor rejtetten és fondorlatosan hajtja őket rabigába, és minél több embert használ ki egyéni érdekeiért, annál kegyetlenebbül kritizálja a külvilágot, hiszen a kihasználás bűne és szégyene újabb súly a lelkiismeretén, újabb veszély az önértékelésén. Ezért, a ha a negatív Nyilassal „elszalad a ló" és engedi sértett önérzetét kompenzáló, rendíthetetlen egóját felülkerekedni, olyan veszélyes lesz, mint a vele szemben álló Ikrek jegy negatív formájában. Az Ikrekkel analóg állat a patkány, amelyről tudjuk, hogy ha sarokba szorítják, támad, tehát amikor minden körülmény ellene szól, utolsó erejével is próbál kárt tenni a rá leselkedő halálos ellenfélben. Mindez negatív formájában az ego törhetetlen uralma a személyiségben, amely sem a negatív Ikrekben nem adja meg magát az igazságnak, sem a negatív Nyilas esetében. A negatív Nyilas olyan zsákmányoló, amely nem ismeri be morális hibáit, ezért ha a moralitás látszatával is lép fel, a mélyben mindig immorális (jól példázza ezt a történelmi keresztes hadjárat és egyéb botrányos egyházi megmozdulás, ahol emberek nagy eszmék nevében végül csak fosztogattak, öldököltek, erőszakoltak és gyaláztak puszta önfeledt élvezetből). Másokat kihasználó, zsákmány-leső magatartását, ha erre vagy más hibájára valaki utalni mer, mennydörgő haragra gerjed, és aljas, humanista ítéletekkel dobálózik úri büszkeségét mindvégig lobogtatva. Karmikus pontok és negatív fényszögek jelzik a spirituális struktúránkban velünk született zavarokat (gyengeségeket, túlműködéseket). Ezek a személyiségünk előtérbe kerülő részei ugyanis életünk ezek felismeréséről, beazonosításáról és meghaladásáról szól, továbbá a pozitív fényszögek jelzik azokat a lényeges pozitív képességeinket, amelyek szükségesek számunkra a karmafeloldásunkhoz.
