Te is, mint Kos Lilithes személy különösen mélyen rejtett zavaros ideavilággal születtél a férfi (Világosság) princípiumnak a Kos jegye által jelzett erőteret illetően. Minden Tűz karmás a tudattalanjában egy erős ellenségképzettel jön a világra. Az ellenség pedig az adott tűz karma szerint árnyalódik, hogy éppen kos, oroszlán, nyilas jellegű-e. Kiemelt jelentőségű lehet még egy-két olyan őserőnek is a szerepe ebben az ellenségképben, amely őserő teljesen negatív az illető személy szellemi szerkezetében –tehát vagy veleszületett és a születési horoszkópjában az őserőnek megfelelő bolygó teljesen negatív az illető képletében, vagy pedig szerzett karma, aminek a kiderítéséhez figyelembe kell venni a társadalmi szokásokat, az uralkodó kor szellemiséget is, mert annak hatására is kialakulhat bennünk erős karmikus zavar egy-egy őserővel kapcsolatosan. Jelen korunkban kifejezetten száműzött és rongált, zavaros formában található meg a három legalapvetőbb férfias őserő: a Mars, a Nap, Jupiter és a Szaturnusz által jelölt őserők. Ebből a négyes felsorolásból kilóg a Nap, olyan szempontból, hogy az általa képviselt öntudati őserővel való harmóniába kerülés problémája egészen biztosan nem csupán a modern kornak a problémája, hanem minden kornak.
A Mars és a Szaturnusz őserők, tehát a tettrekészség, harci kedv, harcosság, bátorság, vitalitás és a felelősség teljesen félre van ma értelmezve és katasztrofális abszurditás jellemzi ezeknek a társadalmilag elfogadott formáit… Igazat kell, adjak a Gerle (Rumbold) Éva által is terjesztett fasiszta demagóg-ideológiának abban, hogy jó felé tapogatózik amikor azt állítja, hogy a társadalmi „renddel”, „berendezkedéssel” van a baj, mert valóban egy nagyon torz és hibás szellemiséget követ ma minden modern, technikailag fejlett és így extra kényelmet és élvezeteket magának biztosító társadalom, és ezzel az új szokás-renddel van a baj. Abban viszont nincs, ahogy igazat adni a Gerle Éva féle, és a Hétköznapi Hímsovinizmus szerzője féle (egy spanyol férfi, Luis Bonino) ideologistáknak ti., hogy pont azzal lenne a baj, hogy a nyugati típusú civilizációra rá nyomná a bélyegét a férfi uralom, hogy még a társadalmi apparátusok is a férfiak előnyeit szolgálnák.
Nem, épp ellenkezőleg, pontosan hogy eme törekvő, a liberális korszellemet különböző érdekekből (egy tál lencséért) kiszolgáló és hizlaló demagóg ideologisták által kispekulált gender-elméletekben, főként a női tömegek igényei szerint megírt – első sorban a férfiaknak a nőkkel szembeni fizikai erő többlet, valamint a fizikai- harci tapasztalatból eredő intelligencia-töltetének a kiirtási, kiszorítási, megsemmisítési vágyáról van szó!
Igen is, ezzel a természeti rendel és a hagyományos szokás-renddel ellenkező, mesterséges, beteg és idióta, ultra- feminizált, eufemisztikus filozófiai, pszichológiai és pedagógiai gondolkozási rendszerrel van a nagyon nagy baj, amely még az igazságszolgáltatást is megfertőzte! (Lásd, hogy azonos büntettek esetében, a nők sok évvel kevesebb büntetést kapnak, mint a férfiak! Vajon ehhez a hajmeresztő igazságtalansághoz mit szólnak a feministák. Merthogy a társadalom annyira lebetegedett, hogy már a férfiak is igazságosnak és jogosnak tartják ezt a megkülönböztetést!) Vagyis, végeredményben a férfiak szellemi – spirituális és lelki kiherélésének a normalitássá – tételével, egyszerűen a hivatalos és ezzel a hétköznapi szokássá tételével van a nagy baj!
Az országok felosztása szerint a Nyilas jegyhez tartozó Magyarország társadalma a nyilasi meghatározódása miatt, önérzetességből a csillagos égig képes urizálni és úri emberkedni/úri nősködni (a felszínen mindig szépíteni, finomítani). Ezért az beteges rendkívüliségre vágyó magyarországiak a nőket éppen hogy nem kiáltják ki felsőbbrendű lényeknek, a nőiséget rangra emelő a férfiakat pedig másodrangú, selejtes, különböző bajok és erőfeszítések árán nőiesítendő (feminizálandó) lényeknek, körülményes (rafinált női) módszerekkel nőiesített (háziasított) állapotban tartandó egyedeknek, tehát a kellő kezelésük előtt „vadakként” tatja számon. Ha nem is egy az egyben minden férfit, de férfias vonásaikat illetően, mindenképpen!
Pont fordítva van tehát az, amit Gerle (Rumbold) Éva és a spanyol Bonino félék hirdetnek, miszerint a nőket a posztmodern nyugati civilizációban, régi szokás szerint állítólag elnyomnák a férfiak, és a nőknek ezt illene csendben tűrniük… Éppen az ellenkezőjében élünk már több évtizede: az ötvenes évektől kezdve a legtöbb amerikai és európai film úgy mutatja be a hétköznapi emberek házasságát, párkapcsolatát, hogy az érzékeny nők mindig morális fölénybe kerülnek nem csak a durván férfias (agresszív), de a papucshős férfiatlan férfiakkal szemben is… Kevés kivétel létezik, ahol egy nőt valóban elítélendően és nem legfeljebb csak kivétel erősíti a szabályt alapon, szükséges rosszként is, gonosznak mutatnak be. Számtalan olyan filmet láthatunk, ahol a férfi partnerek védekezve, lehetőleg szó nélkül és esetleg menekülve kell, tűrjék a bizonyára jogos női pofonokat, rúgásokat, karmolásokat, a lehülyézésekről és egyéb kemény, talán nagyon is igazságtalan ítéletekről vagy a jellegzetes női manipulációkról – hazugságokról nem is beszélve. Ezt a férfiakkal szembeni női agresszivitást már-már természetesnek és magától értetődőnek vesszük. Együtt érzünk a “gyenge” nővel, aki végre kiadhatja indulatait, vagy aljas fortéllyal megbosszulhatja az őt ért korábbi sérelmeket, a születésétől fogva gerle szerűen bántalmazónak született, férfitől kapott agressziót.. Megkönnyebbülünk, hogy a férfi – mind egyformák: basáskodón önzőek, kakaskodók, csapodárak, hűtlenek, erőszakosak, tapintatlanok, felelőtlenek – legalább ilyenkor belátást gyakorol és eltűri a megérdemelt verést és megalázást. (Sőt, a leszbikus Jody Foster legalább két híres filmben is szerepel, amelynek a végén meggyilkolja “jogosan” a férfi- ellenségét.) Érdekes, hogy fordított esetben, tehát amikor egyértelműen a női a bántalmazóval bánik el ugyancsak jogosan egy férfi, fel sem merül az, hogy a férfivel egy cseppet is együtt érezzünk.
Eszünkbe sem jut, hogy „jó, hogy végre kiadhatja az indulatait” hogy a nő valaha is árthatott volna neki, hogy kihasználta volna, átverte, megcsalta, megalázta volna… Nem, egy tökéletes nőt képzelünk el mindig. Legfeljebb kis hibákkal rendelkezőt, amitől reálisabb lesz, de eszmei minőségéből, a feltétel nélkül rávetített pozitív női tulajdonságaiból, mint empátiaképesség, szeretet, odaadás, áldozathozatali képesség – így sem veszít semmit. A férfiaknak nincsenek kis hibáik. A férfi eleve szörnyeteg, már csak attól is, ha nem hajtja le maga után a WC ülőkét; és nevetséges, ha felemeli azt és úgy hagyja. Szörnyeteg, de legalább is faragatlan bunkó, ha nem áldozza minden percét arra, hogy a gyengébbnek, a nőnek, a gyermeknek, az idősnek mindent biztonságosabbá és kényelmesebbé tegyen.
De hát, akkor kérdem én, hogy miféle fizetetlen női munkáról is beszélnek ama állítólagos feminista hölgyek, akiknek Gerle Éva – állítása szerint – a képviselője, életüket megkeserítő nagy problémáik hangadó embere? Ha a férfit eleve a nőnek kompenzáló lénynek képzelik el, akkor ki is az, aki nem szabad egy ilyen kapcsolatban? Akinek ez nem „méltó”? Nyilván nem csak a férfinek, de a nőnek sem méltó, egy ilyen kapcsolat, ahol a másik állandóan kell, kompenzálja azt, hogy épp férfinek született és nem nőnek. Az, hogy férfias az alaptermészete, tehát ismeret- és tapasztalatszerző, sokkal inkább kényelmetlenség és nehézségvállaló, határozott, stb. Amitől férfi az a férfi azt nem egy társadalom-szervező réteg találta ki, nem a Macsók Világirányítói Gyülekezetén fektették le ama „rend” alapjait, hanem a spirituális alapoknak megfelelő anya(!)-természet. Vagyis, tovább menve az anyagi (anyai) látszatokon: a természetfeletti („előtti”) adta a férfiaknak ezt a megtermékenyítő, átvilágító minőséget, az annak megfelelő férfias tulajdonságokat.
A probléma megoldása tehát azzal kezdődik, hogy a társadalmi össz-hazugság ellenére, be kell látnunk, és nem csak nekünk nőknek, hanem az általában egyre kizárólagosabban csak nők által nevelt és emiatt a beléjük nevelt udvariasságukba bele tompult férfiaknak is, hogy mi a valódi helyzet. Hogy nincs se kényúri, se ünnepi, se hétköznapi, se semmiféle Hímsovin rendszer ma már sehol a modern és a posztmodern társadalmakban! Nyilván léteznek hímsovén csoportosulások még itt-ott, a tűz karmás férfiak sem lehetnek mind papucsférjek, vagy a feminista nőstényfalkáknak a – egészséges nemi élet nélküli – pincsi kutyái. Persze, hogy vannak még elvétve ebben a rafináltan liberális, vagyis eufemisztikusan Nősovén világban, hím sovén férfi-csoportulások is, vagy magányos nőgyűlölők…De, hogy ezek tevékenysége és hatása majdnem nulla értékű, azt lépten-nyomon tapasztalhatjuk. Ha máshol nem, akkor a bíróságokon folyó válópereken és gyermekelhelyezési pereken veri ki a szemünket. Sőt, a női bűntényeket követő nevetségesen elnéző ítéleteken is.
Azt ne várjuk meg, hogy az egyik nemnek és a másik nem tradicionális funkciójának a lenézése ennek a női társadalomnak a kiváltsága legyen. Ne várjuk, mert több ember fog attól szenvedni, mint eddig bármelyik torz korszellemtől… Sőt, minden pszichológiai tudásunk ellenére (Sőt lehetséges, hogy éppen az miatt!) már rég rekordot döntött a boldogtalan emberek aránya a viszonylag boldogokéhoz képest. Az emberi élet természetes (sors)nehézségeit és (sors)kihívásait ellenállás nélkül, sőt, lelkesen vállaló emberek nem depressziósak, de az ezen kihívások elől menekülők, a görcsös biztosítás-keresők, taktikázók, pótcselekvők, a keserűséggel, passzívan elviselők, ők annál inkább depressziósak és betegek fizikailag is.
Eleve hibásan szocializálnak ma a közéletben a pedagógiában, de főként az igen is ható, tévé-műsorokban, sorozat-filmekben (Barátok közt). A modern, szigorúan be-nem-avatkozó nevelés, vagyis a nem nevelő nevelés, egy olyan mesterséges világképet alakít ki bennünk, amiben a Marsi és Szaturnuszi őserők eleve ellenségek.
Likőrös, pudingos-piskóta világot rendeztek be és játszanak el ma az emberek. A gyermekeink pedig mind ennek a természettől és Istentől egyaránt elrugaszkodott őrült társadalmi kísérletnek az alanyai, áldozatai, hacsak nem vállaljuk azt, hogy szembemegyünk ezzel az ellenhatásként kegyetlen (kiskorú, vagy feminista!) mobingolást szülő piskóta-világgal, ami a mézes-mázas felszíne alatt éppúgy, sőt, talán még veszélyesebben dzsungel, mint a valódi dzsungelek.
Jancsi és Juliska mesebeli története éppúgy metafizikai tanítás, mint sok más népmese. Vagyis a mézeskalács házikó nem a gyerekek iránti szeretetből épül, hanem azok lépre csalására és elejtésére. A mézédes modern (divatos, trendi) álomvilágnak lépre menve, nem-e sínylődnek majd egész életükben a hamis ideák boldogsággátló nyomorában?
Visszatérve a maszkulinitásra és a nőknek a maszkulinitáshoz való viszonyulására: Érdekes, az, a jelenség, amikor értelmes, művelt nők is az úgy nevezett „rossz fiúk”, vagyis a szélsőségesen agresszív, kegyetlen és önös férfiak iránt érdeklődnek, a vak rajongásig bele szeretnek ilyen férfiakba. Legyenek azok épp szabadlábon levő kíméletlen maffiózók, rablógyilkosok, vagy börtönben ülő sorozatgyilkosok is. Ahogyan asztrológiát és azon belül a karmák megnyilvánulásait ismerők már jól tudják ez a jelenség – az erőszakos férfihez való vonzódás – csupán az egyik véglete a nőknél a tűz karmának. Vagyis: mint minden karma esetében itt is arról van szó, hogy a jelenség gyökere az adott őserő és az adott alkímiai elem pozitív előfordulásával, pozitív változatával – tehát az egységben működni képes, egészséges formájával szembeni önkéntelen ellenérzés, viszolygás, undor, irtózás, félelem, gyűlölet stb. Ezeket a nőket nem egyszerűen nem érdeklik, és főként: szexuálisan nem vonzzák az egészségesen önérvényesítő, bátor, határozott férfiak. Ahogyan pl. a Rák karma irtózás a termékenységtől, az utódnemzéstől és foganástól, az utódgondozástól, az egészséges és harmonikus családi légkörtől. Ugyanígy pl. a Kos karma irtózás a spontán meghozandó döntést kívánó helyzetektől, a nagy bátorságot, tettrekészséget, keménységet, eltökéltséget, fájdalomtűrést kívánó helyzetektől, az erő és bátorságpróbáktól, a harci szituációktól. A konfrontációktól. Éppen ezért a Kos (és más Tűz) karmás személyek rendkívül érzékenyek minden számukra különbözőnek, ellentétesnek, és ezért konkurenciának érzékelt főként (de nem csak) maszkulin jelenséggel szemben. A női minőségek, ugye mind passzívak, vagyis „alárendelődőek”, odaadóak, elfogadóak (hogy ez pozitív-e az attól függ, hogy mivel szemben) – ezért azt gondolhatnánk, hogy kevésbé hatnak provokálóan egy Tűz karmás személyre, de ez nem feltétlenül igaz. A tűz karmás férfiak és nők között egyformán akad olyan, aki retteg attól, hogy női szerepbe kerüljön, vagyis passzív, odaadó, elfogadó tevékenységet kelljen, végezzen. Ezért durván reagál a másoktól jövő pozitív nőies minőségű megnyilvánulásokra is. Éppen ahogyan a tűz karmás férfiak flegmán leintik a női minőséghez tartozó érzékeny, empatikus, gondoskodó megnyilvánulásokat, leintik és lebecsülik a női nemi szerepeket, éppígy teszik ezt a tűz karmás nők is. Azért, mert éppúgy féltik a hamis „férfiasságukat”, zavaros magabiztosságukat, gerincesség helyetti gőgjüket, steril okosságukat, értelmes bátorság helyetti primitív erőszakosságukat. Lásd. a Gerle Éva féle Csak az olvassa blog szellemiségét, ahol macsó férfiakat megszégyenítően dorongolják le azokat a női társaikat, akik valami halovány pozitívumot is mernek tulajdonítani pl. a természetes női odaadási képességnek, így a tradicionális anya szerepnek is. Akik nem csak a kurvák odaadási képességét értékelik, vagyis azokat, akik számára a pozitív nőiség nem a betegesen önös és steril, tehát nem a mélyről jövő, primitív dicséretbezsebelési, becserkészési vágyból törekszenek legalább nőies külsőt fabrikálni maguknak. Pl. ezért is világosít fel minden útjába kerülő, a női odaadásban, szeretet- és áldozathozási képességben hívő személyt a csakazolvassa bandába tartozó Lelkes Villő öt diplomás, női trágárkodás propagáló, leszbikus jogásznő, hogy „a fasz nem az a tengely, ami mentén a nőt értelmezzük”. Vagy is a férfi az csupán egy „fasz”, ami a nő életében nagyon könnyen pótolható más hasonló formájú eszközökkel. Sőt. Ez és a pótlás csupán technikai fantázia kérdése. És a férfin túl még mennyi élvezet van – ezt meg Gerle Éva ajánlotta, hogy megmutatná nekem… Hát, el tudom képzelni. Ő azt állította, hogy ha nincs a nő mellett egy erős jellemű férfi (akit ugye nem lehet tetszés szerint elővenni a fiókból, programozni, irányítani, és ha épp nincs rá szükség: félre rakni) akkor a nő NEM LEHET MAGÁHOZ ŐSZINTE! Azt állította, ahogy most él, így végre őszinte lehet saját magához, mert pl. végre nem kell elszámolnia a pénzével senkinek – és én nyilvánvalóan ezt irigylem… Hát, mindenki aki a karmáját verklizheti azt hiszi, hogy az a mennyország, ő pedig Bika karmás, neki a pénz az istene…
Visszatérve ahhoz a jelenséghez, amikor a nők az agresszív férfiakat tartják vonzónak, ez csupán a másik véglete annak, amikor öntudat és akarat nélküli, lakáj-természetű igáslovakat, élvezetnyújtó robotgépeket és finom lelkű társalkodónőket akarnak belőlük faragni, persze ez utóbbit azért még lehetőleg férfias „csomagolásban”. Azt gondoljuk, hogy amíg ez utóbbi típusú női mentalitás az uralkodó a társadalomban, az nem is olyan nagy baj, mint a másik véglet. Pedig egyik sem jobb és nem is különb. Sőt, ez utóbbi még rejtettebb szélsőséges agressziót jelent. Éppen ezért ez még veszélyesebb, hiszen kiszámíthatatlan, hogy mikor és hogyan csap át a másik végletébe. Kideríthetetlen, hogy hol, milyen rejtett, szelídnek és jónak hazudott formában történik a kegyetlen elnyomás, manipulálás és szellemi, lelki kínzás és sorvasztás! Vagyis: arról van szó, hogy a gyámoltalan papucsférjeket választó, vagy faragó nők is éppúgy egy banditai gátlástalansággal és erőszakossággal megteremthető tejjel-mézzel folyó Kánaánban – és a másik féltől szintén gigászi szellemi energiák befektetése árán produkált úri kényeztetésben szeretnének élni. Drága lakást, drága ruhát, drága autót, drága utazásokat, úri szórakozásokat, de legalábbis mindenképpen kényelmes, konfrontáció-mentes életet szeretnének élni, amit pedig csak a természettel, a sorssal, és más emberekkel erőszakoskodva lehet előteremteni…
Ami pedig a férfiban való kételkedést illeti, érdemes számításba venned, hogy a Patkány évében születtél, így Ikrek karmával is rendelkezel. Sőt, elég pusztán tűz karmásnak lenni, hogy az ember mindig kételkedjen abban, hogy bármiben is másnak van igaza, vagy az a helyes, amit más javasol. És az, az igazság, hogy a mai szokások és általános elvárások rendkívüli nagy ego-kultuszt tartanak fent, így egy önérzeti karmás embernek a párkapcsolatában nagyon kevés esélye van feloldania a tüzes, tehát önérzeti karmáját, hiszen egészen mélyen belénk ivódott, hogy a hozzánk közelálló nem szabad őszinte kritikát alkalmazzon – mert az szinte mindig fájdalmas, ezt pedig, főként mi nők, nem tudjuk elfogadni a férfiaktól. (Tisztelet a kivételnek.) Így nem marad más lehetőség a tűz karmát feloldani, mint keményen belemenni a jelentkező konfliktusokba, amelyek a párkapcsolaton kívülről érnek minket. Egyébként is mindig azt szokta tanácsolni Szilárd is, hogy nem a partnerrel kell harcolni – tényleg nem – hanem a külvilággal. De ez nem azt jelenti, hogy a férfi ne legyen férfias és ne legyen határozott a szerelmi partnerével szemben. Pedig – ahogy Kincses Melinda is nagyon jól leírta – a nők, sajnos, nagyon várják a férfiaktól, hogy nőként viselkedve folyton csak szeretet áramoltassanak feléjük, kedveskedjenek nekik, finoman, odaadóan viszonyuljanak hozzájuk, mintegy tőlük várva a döntő kijelentéseket és az iránymutatásokat…
Egy nő nem teheti meg, hogy ő nem áramoltat szeretet. Sem az egész nő-társadalom nem mondhatja, hogy „kész elég, én tovább nem csinálom azt, ami a nőknek szokás, nem leszek odaadó, empatikus stb.” Mert az kész szellemi öngyilkosság. Kisiklás, sivár élet, és mérhetetlen sok boldogtalanság. A szomorú, hogy több generációnyi nő ebben nőtt fel – hogy a női szerepből, minőségből nekik elegük volt.
A saját tapasztalataim alapján, nekem erről a problémáról az a véleményem, hogy nem lehet jobban felelőssé tenni egyik, vagy másik nemet. Sok olyan nőt ismertem meg életem során, akik kicsinyes önzésből, hiúságból, hatalmi vágyból kegyetlenkedtek és igazságtalankodtak másokkal, miközben egyáltalán nem voltak elnyomottak, sőt, pont, hogy kényelmes élethelyzetekbe kerülvén követtek el gonoszságokat. A nehézségek az embert éberebben tartják, de legalábbis sokszor jobban megőrzik pl. az empátiaképességet. Számtalan esetet ismerünk és ismerhet bárki a saját környezetéből, amikor emberek nem tudják megbecsülni azt, amilyük van. Gondolok itt első sorban a javakra és az eszközökre – ezért is írta le az Szilárd a pénzhitelekkel kapcsolatosan, hogy az ember előbb el kell érjen bizonyos szellemi szintre, hogy anyagilag is gyarapodhasson, máskülönben óhatatlanul visszaél a javaival. Ezért van annyi boldogtalan és depressziós ember a modern, jóléti társadalmakban. És ezért voltam én elkényeztetett tiniként depressziós, míg most jóval szerényebb körülmények között, időnként lázadva ugyan a szűkösség ellen, de a depressziótól jó távol, egyre boldogabb, miközben talán idén nyáron volt az eddigi leghosszabb anyagi krízisünk, amit gyakorlatilag Gerle Évának köszönhetünk. És az érdekes az, hogy mindennek ellenére én egész életemben igen kevésszer éreztem magam ilyen jól a bőrömben, rég voltam én ilyen hosszú hónapokon keresztül kiegyensúlyozott (mert fegyelmezett!) és pozitív.
Végszóként mindenkinek csak azt tudom javasolni, hogy tűz karmát harccal kell oldani. A tudatosítást követően és persze az igazságért harcolva. Az ellenségképzeteket is csak valódi ellenségekkel való értelmes konfliktusokkal szerzett tapasztalatok által lehet feloldani. Amikor az ember tiszta fejjel beláthatja, hogy az, amitől az ellenség ellenség lett az ő benne is megvan, és a lényeg az, hogy belül, önmagunkon kell győzni.
Joó Violetta
Forrás és előzmények: http://www.asztrologosz.hu/veszelyes-parkapcsolatok-vagy-karmaoldasi-lehetosegek-t814-10.html
