Ami az én asztrológusi munkásságomat lényegesen megkülönbözteti a többi magyar asztrológusétól, nem csak az, hogy én többszörösen is elolvastam a Hamvas Béla addig megjelent összes művét mielőtt az asztrológiát, mint komolyan vehető tudományt, elfogadtam volna és ezért soha eszembe sem jutott, hogy ezt a szent tudományt a jóslással meggyalázzam. És nem csak az, hogy olyan (Bukaresti) mestertől tanultam, aki a Lilith jelentésére is hangsúlyt fektetett, már akkor, amikor a magyarországi kollégáim még a Sárkányfarokkal is, tehát a karma felszíni részével is alig akartak foglalkozni. Hanem elsősorban az, hogy nem játszom meg, szemforgató módon a mindenek felett álló, sérthetetlen és sorsproblémák nélküli, és minden sors-nehézségen túl levő misztikus gurut, a mindenek felett megértőn mosolygó szellemi mestert. Az különböztet meg tehát, hogy nem rejtem véka alá, és mindenki számára láthatóan vállalom az emberi- szellemi, és a szakmai fejlődésemet szolgáló, különböző sors-provokációkat, az, hogy nem akarom a sors-provokációkat kikerülni, sem misztikus trükkök, sem rejtett intézkedések, sem korrupt, hátsó ajtóknál történő kiegyezések, sem elhárítás és elhallgatás formájában.
Hiszen, ha nem tudok én magam, nyíltan és becsületesen harcolva és ez által is, és ezen keresztül, a karmikus sors-erők működését kíváncsian figyelve, azokat saját sors-alakulásomban tanulmányozva, megoldani egy - egy sorskérdést, és nem tudok ezekből tanulni, hogyan merészeljek javasolni mások számára sors-megoldásokat?
Amennyiben jó asztrológus akar lenni tehát szerintem valaki, az első dolog, amit legfőképpen meg kell tennie, az nem más mint a végleges és visszavonhatatlan lemondás arról, hogy önmagát valamilyen különleges személyiségnek, vagy mindenek felett álló, rendkívüli „asztrológiai” esetnek, ne adj Isten, kiválasztott szellemiségnek tekintse. A legtöbb és a leglényegesebb szakmai tudásunkat, vagyis azt a tudást, amitől végül is hitelesek, tehát megbízható szakemberek leszünk, a saját karma-feldolgozási - feloldási törekvéseink közben átélt tapasztalatainkból, vagyis a karmikus (személyes) nehézségeink legyőzéséből szerezhetjük meg. Csakis a negatív karmikus tulajdonságainknak és késztetéseinknek a mély-bányafúrások segítségével történő felszínre hozásával és ezeknek a külső történésekkel való összevetésével szilárdíthatjuk meg tehát azt a szakmai tudásunkat, amely segítségével mások számára – a rendelőink számára – jó szellemi vezetőkké válhatunk a karma-labirintusukból való kiszabadulásban. Mert amilyen sorskihívásban részesülök én, mint felnőtt személy, egy adott sorskörülményben, egészen biztos, hogy még minimum egy milliárd emberrel is megtörténik, még akkor is, ha a többi számára olyan jelentéktelen mértékben, hogy ennek az egymilliárdnak csak a fele szerez konkrét benyomást és tudomást a történésről, nem hogy a történések igazi okainak a fürkészéséig és kiderítéséig eljutnának.
És ami velem, mint kényszerből elvált, több gyermekes szülővel történik egy adott időkeretben és ennek megfelelő időminőségben, már egészen biztos, hogy minimum tíz millió, hasonló helyzetű személlyel megtörténik a földön. Az teljesen más kérdés, hogy ezt esetleg csak hét millió reagálja le valamennyire is normálisan, és az megint más, hogy hány százaléka tudatosítja is magában egyáltalán, hogy mi történik igazából. Na most már, ha szűkítünk egy kicsit a körön és azt mondjuk, hogy az, ami velem, kényszerből elvált, és a gyermekeinek egy részét, a gyermekek szenvedésével szemben őshüllői közömbösséggel viseltető volt-feleségénél tudó, vagyis a gyermekek egy része jóléte miatt a mindent a maga önző érzéseinek, érzelmeinek és ezeknek megfelelő céljainak alárendelő volt-feleséggel küszködő férfivel, a keleteurópai tradícióknak megfelelő, erkölcsi kultúrkörben történik, egy bizonyos spirituális erőminőség által uralt, befolyásolt és jellemzett időszakaszban, az egészen biztos, hogy megtörténik még minimum egy millió, hasonló helyzetben levő férfival. Ekkor tehát, az én ügyemen végig haladva, azt teljes metafizikai mélységében átvilágítva, már olyan rendezett tudásra alapozott kauzális információrendszerre tehetek szert, amellyel, szélsőséges - ideális esetben, nem csak ennek az egy millió férfinak tudnék segíteni, de azoknak a nőknek is, akik velük együtt élnek, esetleg második feleségként, vagy élettársként, vagy más jellegű kapcsolatban élnek együtt az ilyen, tehát a nem nála levő gyermekei jóléte miatt a volt feleséggel háborúzni kénytelen férfival, gyermekei negatív állapota miatt szenvedő apával. És természetesen, ha csak áttételesen is, de probléma-feltárásaimmal, amennyiben ezek eljuthatnának a megfelelő személyekhez, segíthetném az ilyen kijátszott apákkal együtt élő gyermekeket, illetve azokat a gyermekeket, akikért e férfiak szélmalomharcot kénytelenek vívni, mivel nekik nem közömbös sem a gyermekeik szenvedése, sem a gyermekeik jövője, és az apai felelősségüket olyan mértékben élik át, mint én, miközben ebben a felelősség-gyakorlásban a társadalmi méretű női korrupció és apa-ellenesség lépten nyomon meggátolja őket.
http://kozmaszilard.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=660&Itemid=1
