Kozma Szilárd:
Az egészség elérése a betegségek valós okának az asztrológiai képletből kiolvasható karmák és negatív aspektusok segítségével
Az egyik horoszkóprendelőm, aki mostanig egy jósolgató asztrológustól tanult és ezért nehézségekbe ütközött a karmája megértésében – Vagyis, aki nehezen értette meg azt, hogy miért kell a karmája feloldásra és meghaladására koncentrálnia az élete nehézségeinek a mágikus úton történő megoldás (konkrétan: agykontrollozás) helyett -, arra kért, hogy amennyiben létezik egy, a konstellációkkal és a bolygókkal analogikus kapcsolatban álló betegségi okokról szóló, tanulmányom, küldjem átneki. Vagyis egy olyan leírást szeretett volna, amely a bolygók által megtestesített spirituális őserőkre és a konstellációk által megtestesített spirituális erőterekre jellemző mentalitások és személyi tulajdonságok szerint értelmezi a különböző betegségi okokat. Nos, részben ilyen jellegű tartalommal bírt a jelenlegi tanulmánynak, a régi változata is. De az nem adott kellő magyarázatot és nem tért ki részletesen a, minden konstellációban született személyre jellemző betegséghajlamoknak az igazi okaira.
Sajnálatos, hogy a betegségeket kiváltó lelki és szellemi-, sőt: spirituális okok megkeresésében, az orvos-tudósok nem képesek tovább gondolni a kvantumfizika immár „klasszikusnak” számító eredményeit, akárcsak a védőoltások témakörében sem! Ezért, az általuk vallott anyagi világ korlátain túl látni nem képes biológiai öröklődés-tan lineáris elméleteit vallják még mindig, amiért teljes tévedésben vannak a betegségek és a testi elváltozások öröklődésének a magyarázatát illetően is! Holott mind a kínai orvoslás, mind a táltosok, mind az asztrológia, több ezer éve tudja már, hogy még az úgynevezett veleszületett betegségek és a születési testi –szervezeti rendellenességek (málformációk) sem a lineáris természeti (szülőktől való) öröklődés alapkódjainak (a géneknek, DNS-kódoknak) a mechanikus átöröklődése miatt állnak elé, hanem azért, mert az utódok az aurájukban hordozzák azokat a negatív információkat, amelyek bizonyos negatív magatartási formákat és azoknak megfelelő betegségeket eredményeztek a szülöknél.
De a felnőtt személyek esetében sem a genetikai kódoknak az indokolatlan szeszélyes elváltozása, tehát: meghibásodása (Azoknak az úgymond „véletlen” másként alakulása) okozza a kórós elváltozásokat. Hogy ezek a betegség-okozó szervi elváltozások, az emberi szervezet hibás rendszer-szerveződésének a következtében jönnek létre! Az igazi okot sokkal mélyebb és szellemibb (spirituálisabb) helyeken (Ti., az aurában!) kell keresni, mint a gén-kódok és a DNS-minták. Tehát nem a DNS-láncolatok esetleg szeszélyes dominó-játékában, ahogyan azt, az elavult, tehát még mindig a lineáris vonalú ok – okozati logikával dolgozó materiális tudomány és annak a papjai képzelik!
Vagyis, abban a magas vibrációs állapotú szellemi – energetikai információs mezőben (az aurában), abban a szellemi állapotban, amit a vallás, a hétköznapi gondolkozás számára félrevezető módon ősbűnnek nevez: az ember és az emberiség ős-karmájában. Egészen pontosan: a megnyilvánult (az önteremtő) egyetemes lét alapjainál létező-, és a megnyilvánult egyetemes lét építő-kockáit tartalmazó, információs-energetikai mező-térben. Itt, az örök teremtésben, vagyis, az Isteni (Kauzális) létállapotban levő, elsődleges ontológiai (- kauzális) szinten létesülő, egyes ősideák meghibásodnak annak a függvényében, hogy mekkora (nagyobb) mennyiségben vannak feltöltve az Első Lilith nevű abszolút őserő szellemiségével: a megnyilvánulást-, vagyis a teremtést folyamatosan kiprovokáló ŐSSOVÁRGÁSSAL „valami másra, valami jobbra, valami többre és magasabb rendű létformára, mint ami az abszolútumban folyamatosan adott. Ennek az ős-sóvárgásnak a túl-tengése miatt, ennek a következtében jönnek létre az ősteremtés közben, azok a hibás teremtési idea-minták és aura-struktúrák, amelyek analogikus (nem közvetlen, nem lineáris) kapcsolatban állnak az anyáknak (és az anyai ági női ősöknek) a fel nem oldott karmájával. Tehát, a fizikailag és pszichikailag ugyan nem észlelhető, de a fent említett ontológiai, és morfogenetikai információs-térben ugyancsak létező szellemi valóságában, mint ős-idea-részecskék léteznek a betegség-okozó meghibásodások.
Ott („fent a legmagasabb létszférában”) igen is, folyamatosan keletkeznek ezek, az anyai ági női ősöknek a karmikus rögeszméi formájában megjelenő hibás teremtési mintázatok. Vagyis, az Isteni – teremtői létmezőbe, már eleve meghibásodva érkeznek már az abszolút létből bizonyos megnyilvánulási – teremtési létkvantumok, amelyek az alacsonyabb létszférákban egymással egyesülve, ugyancsak hibás teremtési struktúrákat (képzet és gondolat-formákat) hoznak létre. És ezek az ideális- mentális- és asztrális dimenziókban „lakozó” hibás teremtési mintázatok, jelennek meg a karmát oldani (vagyis, éppen az, ezeket a hibás teremtési mintázatokat kijavítani született és hivatott) embereknek a képzeleti- gondolati és érzelmi világában.
Amennyiben egy férfi aurájában jelennek meg ezek a hibás ősideák, mint egyéni karma-rendszer (életfeladat), az vagy fel oldja az illető, vagy nem, de tovább adni nem képes. Esetleg csak nevelés útján, de ezt sem teljesen. A női aurákban megjelenő hibás, és ez illető által fel nem oldott teremtési képzetek (minták) egy része viszont, tovább adódik az utódoknak. Vagyis: az anyák által fel nem oldott és tehát pozitív képzelgési –kézelődési képességgé át nem változtatott hibás teremtési képzetek, vagyis, az anyáknak az információs energetikai mezőben fennmaradt, szellemi zavarainak – tévképzeteinek egy része, átadódik (átöröklődik) az utódoknak, anyai ági karmaként, hogy azt is oldják fel az Istenből hozott saját karmájuk mellett. Hogy „Az isten által elrendelten” miért nem hordhatják ki és miért nem szülhetik meg együtt, közös erővel és közös szenvedéssel az anyák és az apák is az utódokat, és ennek a következtében, miért csak az anyák adnak át karmát az utódoknak és az apák nem, azt nem lehet tudni!
Ez egy, az emberiség fenn állása óta, főként a nők által szomorúan és sokszor lázadva firtatott misztérium, isteni talány. De azt igen is lehet tudni, hogy ez mellett, a nőkkel szembeni nyilvánvaló isteni igazságtalanság J mellett (Ti, hogy nem a férfiak hordják ki - A civilizációban „egyre nehezebben”! - a gyermekeket 9 hónapon át és nem nekik kel, sokszor alig kibírható fájdalmakkal megszülniük az utódokat.), a női petesejt százszor (100!) nagyobb, mint az ivarsejt, és még ez sem elég, ahhoz, hogy a nők karmát adjanak át az utódoknak, a spirituális örökítési képesség szempontjából majdnem senkinek (jelentéktelen hozamúnak) számító, szerencsétlen sperma-donor férfiakhoz képest! De a kislányok teljes petefészek-készlettel érkeznek a világra, vagyis, az ivarsejteknél 100-szor nagyobb női petesejtek, addig (És mostanában egyre több ideig), amelyekből gyermekek születnek, az anyák születésétől fogva, 17 – 20 – vagy harminc, sőt: 35 évig érlelődnek az anyákban (azok petefészkében várva a sorukra), az anyák aurája veszi azokat körül és nem az apáké! Az anyáknak a teljes gyermekkori, kamasz kor és fiatal kori-, és alkalmanként negyed felnőttkor élményei, gondolatai és érzelmei – képzelgései vannak bekódolva tehát a gyermek biológiai létrejövése alapjainál álló petesejtekbe, miközben a férfiak (A potenciális apák) minden ejakulációkor elengedik az ivarsejtjeiket és gyorsan újakat termelnek.
Konkrétan: Az anyai ági női őseinknek a rejtett, vagy nyílt, természetes, vagy szélsőséges törekvései és ambíciói, azoknak a jogosnak képzelt személyi öröme, sértettsége, vagy bánata és szomorúsága a nyílt, vagy titkolt szorongása, félelme, vagy a haragos, gyűlölködő és hosszan neheztelő negatív lelki és szellemi állapotainak a spirituális kódjaik átszármaznak az utódokba. És az utódok kódjai, természetesen, a magukkal hozott karma mellett, az anyáktól a öröklött karmájuknak a következményeként „hibásodnak meg”, az anyának és az apának az egyenlően eloszló, tehát a genetika szerint „fele – fele” arányban átörökített biológiai kódok mellett! Az élet és a sors változási törvényeivel harmóniában élő, azokkal nem szembe szegülő, helyesen nevelt embernek és annak az utódainak tehát, nem lehet „természetes” állapota az állandósuló, a krónikussá váló betegség, mert annak az igazi oka a személyes karakterében, vagyis az öntudatában van! Vagyis, a betegeskedésre való hajlam, szellemi – spirituális szinten öröklődik nagy mértékben, és csak kis mértékben biológiailag! Ezért, a harmonikusan és egészségesen élő és az élet fejlődési törvényeivel összhangban gondolkozó és képelődő édesanyák nem hoznak a világra sem elváltozott (hibás), vagy hiányzó testrészes vagy hibás-szerves, vagy veleszületetten beteg gyermekeket!
Meg kell értenünk tehát, hogy a betegség, nem a nyílt, vagy rejtett, szélsőséges ambíciók nélkül, huzamos szorongások és mély önámítások nélkül élő, és a személyi és az általános emberi életfeladatait is beteljesítő embernek a „természetes sajátossága”, egyedisége, individuális karaktere és ebből a tényből, le kell vonnunk a magtartásunkra, életvitelünkre és gondolkozásunkra vonatkozó, megfelelő, logikus következtetéseket. És azt attól függetlenül, hogy nők vagyunk-e, vagy férfiak! Hiszen tudomásul kell vennünk azt is, hogy a fent leírtak ellenére is, a férfiakon is, tehát a jövendő apákon is múlik, hogy milyenek lesznek az emberiség jövendőnemzedékei. Mert kellőképpen átvilágitatlan, tehát majdnem 100 százalékban karma-oldatlan nőkkel, olyan gyermekek fognak születni a jövőben is, mint a jelenben: egyre életképtelenebbek, akiket nem csak napokig, de hetekig és van úgy is, hogy hónapokig kell inkubátorokban tartani, amíg életképesekké válnak. Mert, a sors törvényeivel titokban, vagy nyíltan szembeszegülő, azokkal szemben öncélúan, rejtetten és együgyűen lázadozó édesanyáknak az utódai kerülnek inkubátorokba, illetve, rendelkeznek testi leváltozásokkal.
Tudom, és tisztában vagyok azzal, hogy ezt egyelőre, mind a tudományos, mind a vallásos, vagy más-idealista (Pl. szentimentális-misztikus, ezoterikus, stb.) világnézetre és életszemléletre alapozott öntudattal rendelkezőszemélyek számára nehéz, csaknem lehetetlen elfogadni! Ti., azt, hogy a spirituálisan tudatlan és emiatt úgymond ártatlan, de a képzeletükben és a gondolataikban önkéntelenül háborúzó – haragvő – gyűlölködő anyai ági női ősök negatív belső átélései miatt, az utódok nyomorékon, vagy betegesen születnek meg. Igen is, tisztában vagyok vele, hogy ez, az egyén szempontjából, felháborító sors - igazságtalanság! Hiszen amennyiben ez, csak az én részemről jövő, felelőtlen és ellenőrizetlen (tegyük fel: hatásvadászó) állítás lenne, akkor méltán érdemelném ki az „istenkáromló” vádat. De akkor is, még csak ez lenne a legkevesebb baj és a legkönnyebb helyzet. Ti., hogyha én tévednék. De nem csak asztrológiában lehet utána nézni annak, hogy az un. hibás testrésszel, vagy szervvel (szervekkel, szervi funkciókkal) született személyeknek az édesanyja a mély-tudattalan világában huzamosan és intenzíven „agyalt”, vagyis mentálisan háborúzott, vagyis haragudva és – vagy gyűlölködve képzelgett valakiről, vagy valamiről, esetleg éppen az Istennel „perelt” intenzíven valamiért, amit ő igazságtalannak vélt.
Amennyiben viszont kiderül hogy igazam van – márpedig az alábbi okfejtések során, bárki, racionálisan és logikusan gondolkozni képes és a valóságot tisztán látni szerető személy meggyőződhet arról, hogy igazam van! – akkor azt, vallásos és érzelgős – idealista, és misztikus gondolkozással csakis úgy lehet értelmezni, hogy a teremtésben valamiféle gonoszság van, vagyis az Úristen maga gonosz. Mivel viszont én nem vagyok sem istenkáromlásban gyönyörködő, hatásvadászó misztikus, sem vallásosan óvatoskodó, gyáva gondolkozó, folytatom a gyakorló asztrológusi megfigyeléseimen alapuló okfejtéseimet, jól megértve azt, hogy miért mondja Hamvas Béla azt, hogy minden vallás, egy - egy másfajta asztrológiai rendszer misztikusan elrontott változata. Ráadásul még a Bibliában is, amire a magukat hívőknek nevező naiv gondolkozók annyit hivatkoznak, megtalálható az a figyelmeztetés, hogy „bűneinkért az utódok lakolnak meg heted íziglen.” Nos, úgy látszik, hogy elérkezett az idő arra, hogy ennek a bibliai kinyilatkoztatásnak a tudományos alapú megfigyelések szerinti, logikus magyarázatát megtaláljuk és feltárjuk.
A betegség tehát, és a huzamos szenvedés, nem a világegyetemmel harmóniában élni képes embernek az Istennel való hasonlósági állapota, amelyre a Bibliának azon mondata utal, hogy "Az Isten megteremtette az Embert az ő képére és hasonlatosságára." Ennek a bibliai metaforának, minden belemagyarázás nélkül, csak és csakis úgy kaphatjuk meg a racionális magyarázatát, ha elfogadjuk az asztrológiának azon axiómáit, miszerint az ember különböző testrészei (Fej, nyak, vállak, mellkas, stb., le egészen a talpakig) funkcionálisan, tehát a biológiai – fizikai rendeltetésük szerinti működési jellegüknek a szempontjából, az egyetemes létezésnek - Egészen pontosan: a teremtésnek és a megváltásnak… - a 12 asztrológiai konstelláció által, nem csak jelképezett, hanem meg is testesített(!!!) különböző erőtereivel és lételveivel (ősprincípiumaival) állnak analogikus kapcsolatban, vagy összefüggésben. Például: a Kos által jelképezett őselv, mint az egyetemes Teremtés elsődleges szükségének (A robbanás szerűen megvilágosult szellemiségét követő, azonnali cselekvésének) a közvetlen berobbanása és a spontán, feltételek nélküli megvalósulása a megnyilvánult egyetemes létezésben! Természetes tehát, hogy ez az akadályokat nem ismerő, isteni akarat érvényesülési (Az első kauzális) létmozzanat, az ember (és az állatok) fejéhez kapcsolódik a leginkább és egyértelműen!
Vagyis ahhoz a morfogenetikus erőtérhez, amit az asztrológiában a Kos (1) testesít meg. Egészen pontosan: a hely, irány és sebesség-változtatási élőlények (Az állatok és az emberek) feje kapcsolódik analogikusan, tehát: kauzálisan a Kos által megtestesített őskezdeti (teremtési) őselvhez! Ezért, a Kos karmával született személyek esetében, általában a fej az a testrész, amely, amúgy is érzékeny lévén, de még az emberiség átlagával szemen is, sokkal érzékenyebb, sérülékenyebb. Tehát, a kos-karmás személyek esetében, könnyebben betegszenek meg a fejben található, különböző szervek. Illetve, ezek a személyek, gyakrabban szenvednek fejsérüléseket, amellett, hogy ők a leginkább hajlamosak arra, hogy különböző gyulladások keletkezzenek a fejükben de általában is, az egész szervezetükben. Valamint, úgy általában arra is, hogy esetleg magas lázzal is járjanak a különböző megbetegedéseik. És az is gyakori, hogy kora gyermekkoruktól hülékenyek, vagy arra, hogy megmagyarázhatatlan módon fejfájások gyötörjék. Felnőtteknél, inkább a nők esetében jellemző a migrén és más jellegű fejfájás, miközben a Kos karmás férfiak más testrészeiket is fájlalják az agresszivitás következtében fellépő betegségekben, vagy baleseti sérülésekben.
Idősebb korban inkább csak a fej belső szerveinek (Pl. a fülek, vagy az agy, vagy az arc és a homloküreg) a megbetegedése jellemző, mint gutaütés, vagyis az agyvérzés és agyérgörcs, a felmérgelődő típusoknál, vagy azoknál, akik sokáig ki vannak téve nagyobb mértékű valamilyen fenyegetettségnek, veszélyhelyzetnek. Nem tartozik szorosan a témához (A konstellációkhoz tartozó szerveknek a megbetegedése), de a Kossal együtt, a másik két tűzjegy is a személyiségi öntudat valamelyik megnyilvánulásához tartozik, ezért a bakteriális és a vírusos megbetegedések is ide tartozik és tehát a Kos karma, vagy a Kosban álló erősen negatívan fényszögelt bolygók esetében, ugyancsak a fejben található szervek lehetnek megszállva. De megszállhatják a fej asztrális és mentális zónáját különböző, az öntudati vezérlést, vagyis, a személy erkölcsi irányítását magukhoz ragadó démonok is, amelyek mentális – pszichiátriai betegségeket okoznak.
2) A Bika eredetileg és pozitívan, az Abszolút (Szent) Szellemnek a teremtett létbe, és az anyagi világba való behatolásának és annak a birtokba vételének a Géniuszát testesíti meg. Vagyis, a Bika a Szent szellemnek a teremtett világban való megjelenésének és annak a birtokba vételének és termékeny birtokká való rendezésének a mozzanatát, lét-helyzetét és e „honfoglalói” állapotát, testesíti meg! Ennek az „alászállási” és birtokba vételi, birtok-rendezési szellemiségnek a negatív (karmikus) megnyilvánulása a spirituális és természeti (földi – fizikai) közegnek az önkéntelen ellenállása a behatolás ellen. Vagyis, a szellemi – spirituális (szakrális) vezérlésnek az elutasítása.
Ez az ellenállás, illetve az ellenállásnak a szellem részéről jövő, legyőzési törekvése, vagy a hamis információval korábban megzavart természetnek az egészséges isteni szellemmel szembeni ellenállása, nyakassága…, jellemzi mind a három föld-jegyet (Bika, Szűz, Bak). A Bikához tehát, az irányító szellemet (Fej) az azt hordozó – működtető közeggel (A testtel) való összekötési testrész tartozik, tehát a nyak. Valamint, a testbe lenyúló, a testet a fejjel összekötő (lélek-) izmok is. A Bika karmával született személyeknek tehát, nem csak az első információ-befogadási szervben működő hormonnal: a pajzsmiriggyel és a torokkal van egészségi – sérülési gondja, hanem a nyakizmaival és a nyak-tájéki gerinc-szakaszával (csigolyákkal) is.
Vajon meg kell-e még kérdezni, a hátköznapi – testi, gyakorlati tények által is igazolt, logikai összefüggések feltárása után is azt, hogy nem-e helytelen az asztrológiának az a megfigyelése és a sok ezer éves empírián alapuló axiómája (tézise), ami szerint, a rögeszmés - elutasító módon gondolkozó emberek, tehát az un. hajlíthatatlan, nyakas - embereknek, az új és új (esetleg anyagi, vagy más birtok-vesztéssel is járó) sorshelyzeteket, vagy sorsfordulatokat elfogadni és lenyelni képtelen személyeknek, mindig a nyaktájék valamely része, illetve a nyakban található szervek valamelyike sérül meg, vagy az betegszik meg? Hogy vajon téved-e az asztrológia, amikor azt állítja, hogy „azok törik ki a nyakukat” általában, akár szimbolikus – képletesen, akár a szó szoros értelmében- tehát a gyakorlatban is, akik nem akarják elfogadni a tárgyi világ jelenségei (megnyilvánulásai) által jelzett szellemi (Isteni) igazságokat? A Szent Szellem tehát, előbb – utóbb, vagy így, vagy úgy áttöri a szűklátókörű „bikás” makacsságot, amivel valaki ragaszkodik a rögeszmés elképzeléseihez, miközben a tárgyi valóság, azoknak az ellenkező bizonyítékát teszi egyenesen az orra elé (azzal „veri ki a szemét”).
3) Amint ahogy szintén, sok ezer éves megfigyelések alapján, állapították meg az asztrológusok és a táltosok azt is, hogy a játékos Ikrek jellegű karmával született személyek a természetüktől fogva és általános viselkedésük szerint is, tehát nem csak a gondolkozásuk szerint, nehezen követhetők, mivel kapkodók – és úgymond pőrgősek -, vagyis: „szelesek”, de néha – legalább is, spirituális szempontból - felszínesek is. És, hogy ezzel együtt és ugyanakkor, általában a tüdöjük (és a légzőszerveik!) általában inkább és gyakrabban veszélyeztetett, mint másoknak. Meg azt is, hogy általában a karjaikat csép-hadaróan lengetik minden irányban, meg a vállaikat húzzák enyhén fel és előre, amikor széles mosollyal az arcukon azt akarják a mások tudomására hozni, hogy ők aztán nem tehetnek az égvilágon semmiről. És, hogy ennek a mentalitásnak a következtében, a váll-forgóik és váll izmaik, meg a vállakban levő idegpályák sérülnek meg, gyulladnak be, vagy betegszenek meg, sokszor minden anyagi történés (baleset, megrándulás, húzódás) nélkül és tehát logikus materiális magyarázat nélkül.
4) Azt is megfigyelték mind az asztrológusok, mint a táltosok és a kínai gyógyászok is, hogy a Rák jegyében (A kínai asztrológiában: a Bivaly évében) születettek, de leginkább a Rák karmával született személyeknek, a leginkább és a legtöbbet a felső hasa tájéka, illetve a gyomra fáj, és mindig a has-tájéka a legérzékenyebb, illetve azt, hogy ezeket a személyeket éri a általában a legtöbb gyomorbántalom, egészen a gyomor fekélyig, majd a gyomor-rákig és a hagynál-mirigy zavaros és gyenge működéséig elmenően.
5) Azt, hogy az oroszlánnak a mellkasa és főként az abban rejlő szívük az, ami a leghamarabb legyengül, vagy elromlik teljesen, a gerincüknek a felső törzshöz tartozó szakasza mellett. Azt, hogy az „oroszlán-szív” csak negatív (karmikus) megnyilvánulásában köszív és az illető személy kegyetlen és engesztelhetetlen, mert az eredeti (isteni) dimenzióban az Oroszlán géniusza, mind az Istennek, mind az embernek, a saját gyengeségei feletti uralkodási képességét tartalmazza. Akit tehát szíven szúrnak (A Steve Irvin nevű ausztrál biológust az alatta úszó tűskés rája.), vagy szíven lőnek, vagy aki szív rohamban meg hal, annak sok – sok ideig nem tud igazivá válni, nem tud őszinte lenni a szeretete, de bizonyos vélt érdekei miatt, tudatosan megjátssza az ellenkezőjét. Vagy azt jelenti a halálos, vagy túlélt szív-seb, hogy az az érzés, amit az illető személy szeretetnek érez, vagy képzel, egyáltalán nem szeretet, hanem az isteni igazsághoz való ragaszkodás is igazodás nélküli, és isteni (szív-) tartalom nélküli, giccses érzelgősség. Vagy azt, hogy ő nem volt soha az isteni igazságban való hite következtében - tehát tiszta szívből - bátor, hanem csak ostobaságból, vagy kevélységből vakmerő, sőt: nyíltan, vagy rejtetten kegyetlen is. Vagy ennek a szöges ellentétét, tehát azt, hogy a látszatkeltést mesterien űzte, és annak a segítségével, háttérből intrikálva, vagy esetleg érzelmileg zsarolva, túl sokáig irányított másokat és uralkodott felettük nemtelen célok érdekében.
És így tovább… a Szűzzel és a Mérleggel, valamint a szaporodási és az ürítési szerveket tartalmazó Skorpiói alsó, vagy fenéki résszel... – tovább lehet gondolni végig a Halakig, vagyis a lábfejekig és a talpakig, amelyek a halaknak úgy-e, mindig erősen izzadnak, és könnyen fázósak – hidegek! Mert hogy nem véletlenül tartoznak a halakhoz a talpaink-illetve az egész lábfejünk is amelyen ismételten nem véletlenül jelennek meg az összes testrészeink s szerveink akupunktúrás és preszopunktúrás zónái! Sőt a Halakhoz tartoznak a mirigyeink lés az egész nyirokrendszer is! Hiszen a Halak egy összegző konstelláció, a megváltás konstellációja. Teljesen világos tehát, hogy azoknak, akiknek a hormonrendszere meg van omolva, olyan távol állnak a megváltástól, mint Makó Jeruzsálemtől. A konstellációk jellemző betegségeit és azok kialakulásának és okainak a spirituális (metafizikai) magyarázatait mind megtaláljuk a különböző Konstellációk szerinti karmikus meghatározódásának a leírásában is, tehát az alábbiakat abból a munkámból (Géniusz és karma a konstellációk szerint) idézem:
6. A Szűz - karmára, a gyakori kéz és újsérülések jellemzők, amelyek lehetnek többé, vagy kevésbé végzetesek-, égések, sőt az újjaknak és esetleg a kezeknek is, a le merevedése, ezek hajlatainak az elfásulása, lebénulása, vagy baleseti sérülés következtében történő levágása, vagy más módon való elvesztése. (Tudniillik, „rosszul” és hibásan kezelnek mentális szinten is az élete és a sorsa lényeges problémáit.). De megbetegedhetnek a vékony-belek is, a lép vagy az epe, ez már annak a függvényében, hogy a sorsképletből még milyen karma- vagy negatív hajlam és késztetés olvasható ki? (Karma-pontok, és – vagy negatívan fényszögelt bolygók). E szerveknek (Lép, epe, vékonybél) a hibás működése miatti betegségek megjelenése annak az egyértelmű szimbolikus jele, hogy az illető személy vagy félre érti a rendeltetését, vagy nagyon is jül érti, de nem akarja azt beteljesíteni, beváltani. Nagyon sok vékonybél problémával és (esetleg: halálos!) betegségtől szenvedő személynek azért kell e betegség(ek)től szenvednie, mert hamis (téves, hibás) életpályát gyakorol, vagyis a karma-oldási életfeladataihoz képest hibás életvonalon, életúton jár.
7 A Mérleg karmára jellemző betegségek, kimondottan a szerelmi – párkapcsolati és szexuális jellegű kapcsolatoknak az önkéntelen diszharmonikus lelki – szellemi kezeléséhez, zavaros és ellentmondásos, tehát drámai és tragikus megéléséhez kapcsolódnak. Amikor tehát, a szerelmi, szexuális, párkapcsolati problémák hatására, megbomlik bennünk a szellem és a lélek harmóniája, nem csak a szexuális szerveink károsodnak meg, hanem a vesék és a húgyhólyag is. Ezeknek a rejtett és titkolt, illetve elnyomott belső drámáknak a következtében, deréktájéki gerincfájdalmak és gerincsérv, veseműködési zavarok lépnek fel, vesemedence gyulladás, vesekőképződés, veseműködési elégtelenség, húgyhólyaghurut, vizelési problémák, és a különböző anyagcserezavarok is. Tehát, a huzamosan és intenzíven átélt, szerelmi és az élettársi csalódottsághoz, az ide vonatkozó sértettségi és elhagyatottsági érzésekhez, valamint a kielégítetlen (kielégíthetetlen), szerelmi vonzalmakhoz és vágyakhoz, a viszonzatlan szerelmi bánkódásokhoz is kapcsolódnak.
De, a víz jegyek mellett, ide (is) kapcsolódódnak végső soron, bánat és a boldogság-hiány miatt fellépő a cukorbaj is, valamint a köszvény, a reuma, a deréktáji porc- és gerinckopások is, de a bőrkiütések és a különböző ekcémák és gombásodások is, főként a nemi szerveken vagy azok tájékán. (Az utóbbiak a Vénusszal, a mérleg Urával állnak analógiában) Ezek a belső sérülések és betegségek kísérik, a szellemi és lelki valóságnak talán a leginkább meg nem értett, és a spirituális megváltást szolgáló egyetemes törvények szellemének ellentmondó, természetellenes és öncélúan ambíciós személyi, páros és csoportos törekvéseinket.
8. Mivel a Skorpió, mint víz-jegy nagyon érzékeny, de negatívan rengeteg mérget képes gyártani és felhalmozni a lelkében, az un. negatív Skorpió-típusú ember szervezete, hajlamos a hormonális önmérgezésre, és ez által elsősorban a nemi szervek és a szaporodási szervek önkárosítására, ezek rákosodására. Vagy, más módon történő (pl. baleset általi) károsodására, a bélrendszer alsó szakaszának és a nemi szervek gyakori gyulladására, fertőzésére és más jellegű funkcionális (működési) zavaraira, fekélyesedésére, elrákosodására, stb. Így például a végbélgyulladásra, a vastagbél és a stigma-bél betegségeire, az elengedési és lemondási képtelenségből eredő székrekedésre, végbélpanaszokra, aranyérre, prosztata-rendellenességre, nők esetében a szüléssel kapcsolatos gondokra, spontán vetélésre, a szexuális élet zavaraira, fertőző nemi betegségekre. Mivel az ember általában nem tudja, hogy betegségeinek igazi oka az ő spirituális, mentális és érzelmi életének a tisztázatlanságában és feszültségeiben keresendők és gyökeres, általában gondolkozás béli, valamint viselkedés béli (mentalitásbeli) változások szükségesek a betegségi állapotainak a meghaladására, szükségesek lehetnek az alhasi (prosztata, here, méh és petefészek funkcionális zavarainak kiigazítását, megsegítését, vagy azok kivételét célzó) műtétek is. De hiába történnek meg, az esetleg jól sikerült műtétek is, mert a teljes gyógyulás csakis akkor következik be, ha az illető szervvel, vagy testrésszel kapcsolatos pozitív lelki viselkedést a magáévá és állandóvá teszi az egész világ- és életszemléletében.
9. Mint minden tűzjegy esetében, a Nyilas Karmás személyek eseténen is, a rendkívüliség démonárol, annak a nyílt vagy rejtett jelenlétéről beszélhetünk (Kos, Oroszlán, Nyilas), amely aztán narcisztikus vonásokat ad az illető személyeknek, vagyis kevélységet, dölyföt, arroganciát, beképzeltséget, mások lenézését, stb., ami az egész személyiségét – öntudatát romba döntheti és komoly öntudati- önérzékelési, önértékelési zavarokat - vagyis: pszichiátriai betegségeket okozhat.
Járási nehézségekkel küzd, mivel lelki- (spirituális) szellemi értelemben rosszul jár az életének az útján (sőt, van amikor egyenesen a pokol felé tart, miközben azt képzeli, hogy ő joggal gonoszkodhat másokkal, mivel ő akkor is jót tesz, amikor a lelke mélyén agyon is jól tudja, hogy rosszat tesz. Ez, az önáltató hibás irányba haladás, a fizikai testében is megjelenik és a szó szoros értelmében is rosszul jár.. Ezért hajlamos a combnyaktörésre, a felső lábszár csonttörésre, valamint az ideg-zavarokra (az egyre inkább balul elsülő, érdem-szerzési kisérletek következtében). legtöbb esetben feleslegesen harcol a külvilággal, és ezen belül, még a saját családtagjaival is, mivel, hibásan érzi, hogy neki mindig igaza kell, hogy legyen, illetve, hogy szüksége van a zsákmányra és a trófeákra a személyisége fontosságának a bizonyítékaként. Ez ugyanis üdvösség-pótlék, vagyis arra jó, hogy az önámítás miatt elvesző üdvössége (az egyetemes törvények szerinti szellemi kollaborációs készsége kialakítása) helyett igazolja magának, hogy mégis csak ér valamit az élete. Ez miatt, a hamis önértékelési késztetéseiből eredő, erkölcsi tévutakon való járása miatt, a láb-sérülések, a combnyaktörés, valamint comb-zsibbadás, visszér, vagy láb-bénulás mellett, májpanaszok, szemgyengülés, elhízás, vércukor problémák és légzőszervi problémák is felléphetnek.
10. A Bak - A bennünk negatívan megnyilvánuló (megváltatlan, fel nem ismert és harmonikussá nem oldott) Bak szellemiség, későre és nehezen kiheverhető, későre gyógyuló, un. betegség-leckékben részesít bennünket: különböző bőrbajokkal, bőrkeményedésekkel, bőr-kiütésekkel, térdfájásokkal, térdtájéki sérülésekkel, jelzi, ha rosszul járunk, tehát ha erősen eltértünk az életünk megváltás-logikájától. A Bak típusú embert valósággal térdre kényszeríti a sors vak és szeszélyes erejének képzelt lelkiismerete (Felettes Énje). Reumával, ízületi gyulladással, különféle kelésekkel, és daganatokkal sorozatos csonttörésekkel, állandósuló ficamokkal, nyirokcsomó-gümőkórral, csont tébécével, ízületi tébécével, csontritkulással, vagy ellenkezőleg: a csontok erősödésével és vastagodásával, vagy a porcok növekedésével és megkeményedésével (tehát: bogosodással, bütykösödéssel), tehát: meszesedéssel, bénulásokkal, gutaütéssel, túlzott lesoványodással, vérszegénységgel, magas, vagy alacsony vérnyomással, érelmeszesedéssel, újabban: állandó depresszióval, emésztési és székelési zavarokkal próbál rávezetni Felettes Énünk az igazi sorsfeladataink arra, hogy tévelygünk ahelyett, hogy a személyes felelősségeink felvállalási szükségének és fejlődési életprogramunknak logikája szerint törekednénk a horoszkópunkból kiolvasható gyakorlati életfeladataink beteljesítésére.
11. A Vízöntő. Mivel képes a földi létezés teljes skáláját gondolatban és képzeletben is zavartalanul, mint megértendő és megfejtendő érdekességet és különlegességet látni, elfogadni, és átélni a maga ellentmondásosságában is, anélkül, hogy ez ellentmondások különösebben zavarnák, és akár egy időben is, a Vízöntő, ritkán beteg. De amikor valamelyik másik karmájából eredő – arra jellemző - betegsége utoléri, nos, az általában vagy az utolsó betegsége, mert abba bele hal, vagy más féle képpen, más következmény miatt, lesz maradandó módon végzetes (Pl. a gutaütés). Ő egyszerre mindent átél mentálisan, de az eszét örvényként vonzó veszélyes gondolat-konstrukciókon kívül - amelyek sokszor veszélyes élethelyzetekbe is, vagy egyenesen az őrületbe kergethetik -, majdnem semmit sem tud és nem is akar átélni lelkileg (érzelmileg), hanem csak mentálisan és fizikailag. Ezért, a korlátlan szabadság délibábos lidércétől hajtva, és ezért egymásnak is ellentmondó igazság-képzetek miatt, képtelen a vele történő eseményeknek a kauzális logika szerinti következetes értelmezésére, még akkor is, ha egymás után háromszor töri ki a bokáját, vagy töri el az alsó lábszárát ugyanazon a helyen és ugyanolyan körülmények között!
12. A Halak a megváltás géniuszát, vagyis a teljes kiegyenlítődési képesség megszerzésének az igényét testesíti meg az asztrológiában. A Halak-karma viszont azt jelenti, hogy az illető személy képtelen a megváltódásra, illetve, hogy miközben a boldogságra sóvárok, olyanokat mond, olyasmiket gondol, olyasmiről képzeleg és olyan döntéseket hoz, önkéntelenül, amivel boldogtalanná teszi, nem csak magát, hanem a szeretteit is. És a leginkább azt a személyt, akivel boldognak kellene lennie: az élete igazi párját is. Ezért, a Halak karmásoknak a hormonrendszerük mellett, a lábaik mennek a leghamarabb tönkre, akár csak a Nyilas-karmásoknak. A sok elvágyódással, a sok titkos álommal a lelki és szellemi költészettel és kábító itallal és kábító „anyaggal”, vagy a puszta önámítással is elérhető kábulattal soha nem élnek, a fizikai valóságban (Legfeljebb a jól megvilágított színpadi deszkákon találnak egyensúlyt, ahol legalább azonnal lemérhető hatása van a határozottan tett drámai szózatoknak), de a szellemi valóságban sem. Ezért is, nem tudnak a földön két lábon járni sem képletesen, sem szó szerint, ezért hajlamosak tehát, a lábfejcsont törésre, különböző lábfej és sarok megbetegedésre, a lábfejt érő csonkulásra, lúdtalpra, bokasüllyedésre, tyúkszemképződésre, talpi bőrkeményedésre. De ez még hagyján, mert a szélsőséges szellemi élményeik és a valóság-hamisítási késztetéseik miatt, ők a leginkább hajlamosak a hormon-zavarokra, a hormonok alul, vagy felülműködésére, a mirigy-gyulladásra is.
Mivel több egyedüllétre van szükségük, mint másoknak az életük valós értelmének felismerésére és a tapasztalataik mély- és szintetikus feldolgozására, gyakoriak a kiheverhetetlen meghűlésekből eredő betegségek: a reuma, a köszvény, a nyirokrendszer betegedései és működési zavarai, hiszen szeretnek úszni az árral, vagyis hagyják magukat sodortatni a zajló élet művészi, vagy kevésbé művészi, alkohollal és más, hamis egységtudatot: káprázatot előidéző izgatószerekkel dúsított szokásaival.
Ezeknek a sokszor tudatosan is vállalt és gyakorolt, önáltató, önbecsapó, kamra-feldolgozás elodázási lelki manőverezéseknek a hosszasabb élvezete következtében aztán, különböző mérgezések is létrejöhetnek, a különböző kórokozók által megtámadott és legyengített szerveikben. És ha ezen sors-figyelmeztetések következtében sem hajlandók felébredni, idővel finom mentális zavarok is jelentkezhetnek, például egyszerű-, vagy bipoláris depresszió formájában, vagy skizofrénia, vagy bordalain-kór formájában, meg különböző pszichózisok. Valamint, a fentebb már említett, kábulat-keltéssel járó szenvedélybetegségek és függőségek mellett, személyi- és játék-függőség, kedélybetegség, stb.. - Nem kicsi ár, amit azért kell fizetniük, mert inkább letagadják a tárgyi - gyakorlati valóság által jelzett igazságot, mintsem, hogy a hamisítási vágyukon, vagy a kaméleon-reflexeiken erőt vegyenek. És ezt nem csak a külvilágban, hanem a magánéletükben is. Sőt, e tudati – pszichés betegségeik és a mentális zavaraik annyira fel-felfokozódhatnak, hogy elzárt intézményekbe is kerülhetnek, amiért nem akarják felvállalni azt, hogy hibázhatnak és ez által az életükért és a velük történtekért fel kell vállalniuk a személyes felelősségeket. Azért tehát, amiért az ártatlan áldozatok szerepében tetszelegnek önmaguk és mások előtt, ahelyett, hogy világosan és ámítás nélkül szembe nézzenek önmagukkal és a tárgyi valóság szerinti igazsággal.
Nem az asztrológia erőltette tehát ezt az esetleg önkényes elméletét az általános ember természetrajzára, mentalitására, hanem a az asztrológia tudománya, sok ezer éves empirikus megfigyelések alapján jutott ezekre a következtetésekre! (Amelyek a mai materialista tudomány és az un. józan paraszti ész szemszögéből nézve, egyelőre még „hajmeresztően” irracionálisak!)
II.
Az analogikus kapcsolati lételvet magyarázza tehát nekünk az asztrológiának az, az axiómája, amely szerint az ember a biológiai szervezetének különböző szervei szítén egy-egy (az asztrológiában a bolygók által megtestesített) teremtői - teremtési őserővel állnak analogikus kapcsolatban. (Például a máj a Jupiterrel, vagyis az értéktudat, a spirituális ítélőképesség, a tudatos különválasztási képesség és a kritika, vagyis a hierarchikus megkülönböztetési képesség őselvével áll analogikus kapcsolatban.) A húgyhólyag, a húgyvezetékek, és főként a vesék meg a Vénusszal állnak analogikus kapcsolatban, vagyis azzal hogy miként éljük meg a szerelmi – szexuális kapcsolatainkat, hogyan oldjuk meg és fel lelkileg az azokkal járó problémákat. A szív, viszont egyenesen a Nappal, vagyis azzal, hogy milyen féle személyi tudattal, miféle öntudattal – például: túlzó önérzettel éljük-e meg a sorsproblémáinkat? Látjuk tehát, mivel azt már az újságok által propagált útszéli horoszkópozásból is tudjuk, hogy bizonyos konstellációkkal, bizonyos, egymástól eléggé jól megkülönböztethető magatartási formák járnak, vagyis az, hogy bizonyos Konstellációban született személyekre, ha nem is teljes mértékben és nem is általában mindenkire sablon-szerűen, de bizonyos, határozott – pozitív, vagy negatív - magatartási formák jellemzőek.
Azt, hogy egyes konstelláció szülöttei, teljesen más dolgokat tartanak fontosnak, lényegesnek és számukra nézve találnak boldogítónak, mint más konstelláció szülöttei. Ahogy igaz, hogy nem minden esetben ismerhetők fel minden egyes ember esetében ezek a kimondottan csak és csakis a születési napjegyre vonatkozó „általános” jellemzők (És arra is mindjárt abszolút logikus és racionális és ráadásul: asztrológiai magyarázatot fogok adni, hogy miért!), ugyanúgy igaz és tagadhatatlan az, hogy az esetek több mint hatvanöt, sőt: hetven százalékában ezek a születési napjegy (konstelláció) szerinti általános pszichológiai és karakterbeli jellemzők határozottan meg találhatók egyéni szinten is.
És akkor lássuk a zárójelben tett ígéretem szerinti magyarázatot.
Nos, ez a magyarázat egyben azt a határt is jelenti, amelytől tovább lépve, menthetetlenül ki derül, hogy a napi és heti, vagy akár havi horoszkópozások, vagyis az ostoba két vagy három pici mondatos napjegy szerinti jóslások nem, hogy nevetségesek, de aljas átverések és maximálisan szélhámos tettek, sőt: egyenesen gazemberi merényletek az újság- és lapolvasókkal, valamint a rádió- és tévéhallgatókkal szemben! Természetes tehát, hogy az átlagnál kicsit is józanabb személyek, az un. szkeptikusok, csak és csakis fölényesen gúnyolódni képesek az asztrológián, amiért annak állítólag ilyen, merényletszerűen szemtelen állításai vannak, holott, ezeket az médiában leírt és felolvasott primitíven kretén szövegeket, nem asztrológusok írják, hanem maguk az újságírók, vagy az illető média-állomás szerkesztői. Igaz, akad még ma is, egy két olyan szégyentelenül felelőtlen és gátlástalanul alattomos személy is, aki asztrológusnak mondja magát, lebegtetve egy magához hasonló kóklertől szerzett asztrológusi diplomáját, és ennek árnyékában ilyen lapos csalásokhoz folyamodik, hogy jósolgasson, mint a saját olvasóinak az értelmi színvonalát le se hányó, cinikus újságírók. Tehát miről van szó? A napjegyünk (Az újságolvasók „horoszkóp”- csillagzata J ), még csak felszínen is, a felszíni tulajdonságaink szintjén is, mindössze csak egy harmadát képezheti az általános jellemzőit a személyünknek, hiszen a napjegy mellett még ott van két nagyon erősen jellemző, más és más konstelláció szerinti karmikus is a személyünkben! Az un. karmikus meghatározódásaink tehát (A Lilithnek és a Sárkányfaroknak a konstellációira jellemző karakter-vonások és személyi tulajdonságok!), ugyanakkora súllyal és jelentőséggel bírnak a személyiségünk nagyvonalú és általános meghatározásában: materializálódásában, mint a napjegy által jelzett nyers természetünknek szintén csak a felszínen érzékelhető része!
Nem csak az a baj tehát a napi horoszkópokkal, hogy a jóslásoknak – az asztrológiai jóslási technikáknak és módszereknek tehát -, semmiféle tudományos, vagy metafizikai alapja nincs, hanem első sorban az, hogy amire jósolnak, az egyáltalán nem felel meg az illető személyek spirituális struktúrájának, még csak nagyvonalakban sem! Hiszen egy komoly asztrológiai vizsgálatnál használt, személyi sorsképletben, nem csak a napot és a fent említett két karma-pontot tartalmazza, hanem első sorban úgy-e, még az Ascendenset is, ami a spirituális öntudat-fejlesztési törekvések során kicsírázó, szárba szökkenő és kiteljesedő, felnőtti spirituális öntudatunk jellemzőit (színezetét) jelzi. Mivel a jós-asztrológusok észre vették magukat és belátták, hogy mekkora ostobaság a napjegyre jósolni, fogták magukat és ezt a szamárságot megtetézték még azzal, hogy az Ascendens- konstellációjára is kezdtek jóslatokat irkálni. Vagyis olyan mag állapotban levő, potenciális spirituális struktúrákra, amelyek az átlag embereknél még messze nincs kifejlődve. (Nekem kb. csak hét évre rá, hogy tudatos munkával kezdtem fejleszteni, jelentek meg határozottabban és stabilizálódtak valamelyest a jellememben az Oroszlán Ascendensnek megfelelő pozitív tulajdonságok. Az és az elején viszont nagyon gyengén, tehát a kezdetben még nagyon ellentmondásosan „viselkedtek” bennem az Aszcendensemre jellemző, pozitív Oroszláni jellemnek megfelelő mentalitás-formák!)
Miután megismerkedtünk az asztrológia hitelességének a problémáin keresztül azzal a ténnyel, hogy egy ember minimum négy különálló konstellációnak az általános és többnyire negatív alapjellemzőit hordja magában, nem beszélve a sorsképletben még ezen kívül található minimum kilenc kombinációs lehetőségek által jelzett személyi jellemzőiről, vizsgáljuk meg, néha konstellációk, néha a bolygók által jelzett, kauzális, spirituális, mentális és pszichológiai jellemzőink szerint, hogy miért merészeltem azt állítani, hogy a betegségek és a balesetek, nem csak véletlenül a semmiből, de nem is kimondottan csak külső – természeti tényezőknek a testünkre gyakorolt hatásaként jelennek meg a szervezetünkben, és az életünkben, hanem azoknak elsősorban belülről jövő, képzeleti, és abból következő mentalitásbeli, és végső soron intenzíven és huzamosan átélt negatív érzelmi okai vannak!
Az ember betegségeit nem szabad teát egy, a személyes öntudattól idegen okokkal, ok – okozati összefüggésekkel magyarázni. Gyermekek esetében viszont az anyai tudattalan lelki folyamatoktól, tehát annak és azoknak a szellemi-lelki tevékenységétől függetlenül létező -, csupán a külső környezeti hatások következtében, véletlenszerűen beálló, külső okok és kívülről jövő ráhatások következményeként értelmezni. Olyan következménynek is vannak tehát, amiről nem tehet az illető személy, amennyiben felnőtt, és amelyről gyermek esetében nem tehet az anya (Illetve annak a női ágon felmenő női ősei nem tehetnek). De nem létezik olyan betegség-, sőt, még baleset sem, amelynek a kialakulásában, vagy létrejöttében, ne lennénk hibásak személyesen is. Tehát nem létezik olyan helyzet, hogy egy betegséget megelőző zavaros és feszült lelki-szellemi állapot kialakulásában és fenntartásában - a felnőtt személy, minimum a karmikus meghatározódásai alapján, teljesen ártatlan lenne. Nincs olyan, hogy a betegséget kimondottan és kizárólag csak a külső negatív környezeti változásoknak, például a hirtelen történő hőcsökkenésének, vagy hőemelkedésének, vagy más szélsőséges természeti megnyilvánulásának köszönhetnénk. Nem, még akkor sem, ha idős korunkra, a fiatal korunkban, vagy az életünk középtájékán beidézett és elszenvedett sok betegség következtében, annyira érzékennyé válik a szervezetünk, hogy az időjárás ingadozás is elég már ahhoz, hogy megbetegedjünk! Ezt az érzékenységet viszont az ismételt és huzamosan és intenzíven fenntartott fiatal kori negatív mentalitásunk (lelki-szellemi magatartásunk) következtében beidézett betegségeink hozzák létre! Például a Rákhoz, a Mérleghez, a Skorpióhoz és a Halakhoz tartozó cukorbetegséget, ami kimondottan az elnyomott, vagy esetleg még a felszínen is láthatón kinyilvánított szomorúságnak, bánatnak és boldogság-hiánynak a betegsége, és amit nagy mértékben megelőzhetne az egész emberiség, ha nem fogyasztana mesterséges cukrot egyáltalán. Vagyis, ha nem tenné tönkre egy évszázada a gyermekek vele született boldogság-képességét azoknak a cukorral – csokoládéval és más édességgel való letömésével, vagyis: A HAMIS (Hazug) BOLDOGSÁG szerével, amely veszélyesen hamis boldogság-kultuszt felnőtt korukban is gyakorolnak az emberek, hiszen függővé válnak már gyermekkorukban.
És persze, olyan sem létezik, hogy a betegségeinket a minket ártatlanul lerohanó vírusok, vagy baktériumok áldatlan hatásának köszönhetnénk! Mintha a betegség egy, a természeti életünkkel járó, úgymond természetesen objektív és ezért, szeszélyesen véletlenszerű, külső körülmények között beálló, „normális” létezési állapot lenne! Vagy, mintha olyan járuléka lenne a betegségi állapot az emberi – természeti életnek mint például a szexuális ösztönök létezése. Ki kell jelentenünk, teljes felelősségtudatunkkal, hogy ez a fajta, látszólag nagyon tudományos és ugyancsak látszólag (!!!) szeretet-teljes, önbutító és önmérgező humanista alapállás, a gyakorlati valóság tükrében megvizsgálva, kétségbeejtően és vészes következményekkel járóan helytelen!
E ténylegesen valóságos helyzetnek a tükrében, meddő szélmalom harc a betegséghez ellenségesen viszonyulni, tehát kizárólag csak külső, fizikai módszerek, eszközök, mint pl. a gyógyszerek bevetésével megelőzni akarni és ellene védekezni, és például megelégedni a baktérium, vagy vírus-irtó „tudományos” eljárásokkal, vagy a károsult szerveknek, vagy a végtagoknak a kioperálásával – újabban kicserélésével – és, ami a leg hajmeresztőbb „tudományos” eljárás: a genetikai kódok módosításával (lásd a génsebészetet). Hibás és téves tehát úgy gyógyítani tehát, ahogyan ma még a szemellenzős és az anyagon túl a szellemi világba átlátni képtelen akadémista orvostudomány és az arra alapuló erőszakos politika végzi a gyógyítást, illetve a prevenciót (Lásd a Kovid esetében az erőszakos beoltásokat). Persze, lényegében fölöslegesen teszi ezt, mivel a felszíni látszatok ellenére, a betegségek szellemi – spirituális okait, az un. hajszálgyökereket meg sem érinti, és ezért, a betegséget, mint a spirituális zavarnak a megnyilvánulását, mindössze átutalja (átköltőzteti) egyik szervből a másikba, illetve átörökíti az anyákból azok gyermekeibe.
Hiszen, ha az a hibás lelki, vagy szellemi viszonyulás marad, ami a betegséget okozta, ha a leg finomabb szellemi struktúrákban elrejtve is, de a betegségnek is kell maradnia. Ugyanis, hiába gyógyítja meg az orvos ember fizikai szervezetének egy részét (szervét), hogyha a betegségnek az igazi, szellemi - spirituális oka, vagyis az illető személy hibás mentalitása, és téves valóság-látása (ferde sors-víziója), végső soron: szellemi önámítása, érintetlen és módosítatlan, vagyis „javítatlan” marad. Az okos orvostudomány és a gyógyszerészet mindössze a korokozók teljes kiirtására majd a fájdalom, vagyis a szenvedés mihamarabbi megszűntetésére koncentrál, és ennek következtében a betegségtünetek mihamarabbi eltüntetésére helyezi a hangsúlyt. –
Nagyon furcsa, hogy azok a nagyokos orvos- és biológus tudósok, csak konstatálni képesek azt, hogy a baktériumok az embernél sokkal gyorsabban megtanulják semlegesíteni az ember által, az ő kiirtásukra kitalált és készített „orvosságokat”, de elgondolkozni azon, hogy ez vajon miért van így, már nem! Furcsa tehát, hogy nem jut eszükbe, az a pofonegyszerű tény, hogy ez a káros baktériumok esetében azért van ez az erős adaptációs jelenség, mert ennek valamilyen okból így kell lennie. Illetve, az, hogy a baktériumokat egyenesen az Úristen gyártja és erősíti azok immunrendszerét a miénkkel szemben, abból a célból, hogy minket a betegségek fennmaradásával rá vegyen annak a mentalitásunknak a megváltoztatására, amely mentalitásunk következtében legyengült az a szervünk, amelyet aztán megtámadnak és „fogyasztani” kezdenek a megfelelő szervekre specializálódott baktériumok. Sőt: a vírusok, már nem is a beléjük kódolt emberi sejtfogyasztását célzó éhségük csillapításaként „támadják” meg az illető szerveket, mint a baktériumok, hanem azoknak – és első sorban a vérnek - a genetikai kódját próbálják megváltoztatni. Úgy-e, hogy mennyire furcsa az, hogy az a sok nagyokos Nobel díjas tudós nem teszi fel magának a kérdést, hogy ez miért van így?
Az orvostudomány, teljesen ignorálja azt az egyszerű gyakorlati tényt, hogy a fájdalom tulajdonképpen az ember legértékesebb információrendszeréhez tartozó közvetlen és figyelmen kívül nem hagyható primordiális jelzés-rendszer, ami arra szolgál, hogy a kényszerítő erejével, korlátozza, de egyben figyelmeztesse is az embert arra, hogy az valamit kitartóan rosszul csinál (valamit erőltet, valamivel, vagy valakivel erőszakoskodik szellemi, lelki, vagy fizikai szinten), valamit erősen hibásan értelmez és hibásan él meg, tudatilag és értelmileg, huzamosan és intenzíven, mind fizikailag, mind lelkileg. És arra figyelmezteti a fájdalom az embert, hogy e negatív szellemi – lelki mentalitása és érzelmileg huzamosan ellenszegülő –ellenségeskedő érzelmi átélései következtében, diszharmonikus, romboló hatású, ellentmondó erőkkel és feszültségekkel telített spirituális erőteret hozott létre önmagában és önmaga körül. És hogy ezáltal, ezen a romboló mentalitásán keresztül, romboló hatású lelki-tudati állapotba és végső soron (ön)romboló lelki, majd fizikai állapotba került.
Annak a bizonyítására, hogy ez tényleg így van, ti., hogy tényleg értelmesen jelez a fájdalom, ha meg kérdezzük magunktól, hogy mit jelez, nem szükséges semmiféle indoklás, tudományos bizonyítás, tudományos magyarázat. Próbáljunk csak meg a hozzánk legközelebb álló falon áthatolni egy heves és határozott kézmozdulattal, vagy lábmozdulattal, vágjunk bele teljes ököllel a szemközti falba és mindjárt érzékelni fogjuk, hogy miképpen működik a fájdalom tökéletes jelzőrendszere, mutatván, hogy nem egészséges a falon való „minden áron” való keresztül hatolási ambíciónkba intenzíven bele élni magunkat. És hiába legyintene erre valaki azzal, hogy ez egy gyermekes példa. Mert a lelki fájdalomról is hallottak már nagyon sokan közülünk, még ha esetleg nem is volt alkalma egy ilyen trauma szerű lelki fájdalmat (Pl. gyermekkorban, vagy kamaszkorban egy játéktól, az anyától, az apától, nagyszülőtől, majd a minket megcsaló - elhagyó szerelemtől való elválás lelki fájdalmát.) intenzíven átélni mindenkinek. Az anyával való testi együttléthez való feltétlen és elsődleges ragaszkodási ösztön egy olyan reflex, amely az állatvilágban az apró utódoknak egyenesen a túlélését biztosítja, és a primitív, folyamatosan vándorló emberi létformák sok ezer történelme során szintén ez az anya, majd az apa test közelségéhez való ragaszkodás (is) biztosította az emberi faj fennmaradását és túlélését.
Ma viszont, a bonyolult közlekedési rendszerű civilizációban ez a funkció kezd oka fogyottá válni, hiszen nem a gyermek ragaszkodásán műlik már az, hogy az anya mellett tud-e maradni annak minden mozgásformáját követve, hanem az anya és az apa szeretetén, felelősségtudatán, figyelő-képességén, sok esetben: kötelességtudatán és egyszerű emlékezésén. A mai kisgyermekeknek tehát sokkal gyakrabban el kell válniuk – ha csak rövid időszakokra is – a szüleiktől, a túlzó ragaszkodás tehát fölösleges, mert úgy sem rajta múlik, hogy az anya vagy az apa mellett tud-e maradni. Ha tetszik, ha nem, meg kell szoknia tehát, hogy a szüleitől teljesen el kell válnia néhány órára. De ha ez a ragaszkodási ösztön benne túl erős, a testi fájdalom hiába jelzi a számára, hogy hiába minden, mert el kell engednie a szüleit, egyes gyermekek képesek ezekbe a szülőktől való természetellenes elvásásokba bele betegedni. Hát így vannak ezzel a felnőttek is: hiába jelzi a lelki fájdalom számukra, hogy bizonyos, ideje múlt, vagy valamilyen más okból tarthatatlan ösztöni érzésekről (Pl. szerelmi, vagy szexuális ragaszkodásról) le kell mondaniuk, mert mentálisan nem kapcsolják ki a riasztót és addig ücsörögnek a fájdalomban, amíg az lelki szenvedéssé duzzad és később „valóságos” testi fájdalommá: betegséggé.
A betegségek is tehát, éppen úgy, és éppen azért alakulnak ki, mert éppen az ember az áthatolhatatlan fal szerű sors-ellenállásokat, illetve lándzsa-és gerenda szerű sors-támadásokat veszi igazságtalanságnak. Vagyis, éppen a sorsnak a szellem fejlődésünket előmozdítani hivatott logikáját (Az egyetemes törvények működési mechanikáját) nem érti és nem fogadja el a lelkünk. Ezért hát a személyünk elleni „igazságtalan és jogtalan” merényletnek vesszük ezeket a sors-kihívásokat, holott éppen hogy a boldogsági képességünk kifejlődését hivatottak létrehozni. Például sokan abba betegednek bele, hogy elveszítik a számukra hosszú évekig gazdasági gyarapodás biztosító pénzkereseti lehetőségüket, munkájukat, holott ez azért történik, mert - az asztrológiai sorsképletükből (horoszkópjukból) is kiolvashatóan... - valami egyebet kell megtanuljanak, valami egyébbel kell foglalkozzanak a karmájuk meghaladásának az érdekében, mint az a munka, amit addig űztek, vagy egyáltalán az öncélú pénzhajhászásáról kell leszokniuk és helyette, valami mást megtanulniuk! És ezt annak ellenére sem akarják elfogadni, hogy nem csak a lelki fájdalmuk jelzi, de millió más jelt és jelzést is kapnak a környezetük felől arra vonatkozóan, hogy most a személyi fejlődésüknek egy teljesen más jellegű szakaszába léptek, egy olyanban, amelyben a megszerzendő új tulajdonságoknak a kialakulását, illetve a régi, karmikus késztetéseiknek az elhagyását, hátráltatja, sőt egyenesen lehetetlenné teszi a pénz utáni hajsza, vagy éppenséggel az évek alatt jól begyakorolt és rutinossá vált mesterség további űzése!
De ez a tanulmány nem az egyetemes törvények és a sors működési mechanikájának az ismertetésével foglalkozik, és addig is, amíg az ide vonatkozó tanulmányok és fejezetek elolvasása után, a kedves olvasó megértheti a fájdalom „értékére” vonatkozó állításom létjogosultságát, bocsánat: abszolút igazságát, kénytelen lesz becsületszóra elhinni nekem, hogy a fájdalom mechanizmusa is, a fejlődésünk, valamint az azt szolgáló, ok és okozat, illetve a hatás és a visszahatás egyetemes tőrvényének az alapelve szerint működik, mind a fizikai, mind a lelki, mind szellemi szinteken. Tudjuk, hogy az orvostudomány az ember hibás szellemi mentalitásnak az érzékelési lehetőségét biztosító fájdalom jelzéseket - Amely kellemetlen fájdalom-jelzések észlelése tehát a zavar-észlelői funkciók betöltésének és a mentális és ideális zavar-kiigazítási képességeink gyakorlásának az előfeltétele lenne! - megszüntetendőnek és kiküszöbölendőnek ítélte. Ez által viszont, az orvostudomány teljesen tévútra helyezte a saját funkcionális logikáját, vagyis a gyógyítási rendeltetés-logikáját és ezzel a fájdalomtüntetői igyekezetével, hosszú távú következmények szintjén, több bajt csinál az embereknek, mint amennyi bajuk egyébként lenne, mivel, áttételesen, vagyis a funkcionális visszahatások miatt, még sokkal több szenvedést tesz szükségessé a mentalitás változtatáshoz és mivel az ember gyógyszerekkel elkábítva, teljesen képtelen magát észrevenni és a fájdalom-jelzésekből tanulva mentalitást változtatni, még több betegséget okoz, mint amennyit megszüntet.
Mivel a fájdalom és a szenvedés a hibás mentalitást és a téves kötődés-kapcsolást és az önmegváltás megvalósítását akadályozó (rombolást okozó) hibás élet-képzetek, gondolatok, negatív érzések és cselekedetek felől tájékoztatják az embert – a fájdalom jelzéseit semmibe véve, vagyis a fájdalmat különböző eszközökkel elfojtva (fájdalomcsillapítók, gyógyszerek, zsibbasztó szerek, védő öltözetek), hosszú távú következmények szintjén, az orvostudomány még nagyobb szenvedést okoz, mint amekkorát eredetileg, a fájdalom megszüntetésére való törekedésével, ostoba módon megszüntet, hiszen az így meggyógyított, a negatív spirituális mentalitásuk felől félrevezetett (szellemileg becsapott és elbutított) ember-tömegek még több zavart okoznak majd az életben és a beteg-gondolataikkal és beteges képzelődéseikkel az egész létben, mint az előtt, hogy azok testi tüneteit „kikezelte” volna.
A szenvedés-csomagot jelentő betegség-tünetek akkor jelentkeznek ugyanis, ha korábban már, sok – sok apróbb testi, és lelki fájdalom-jelzést nem vettünk figyelembe (Például a szorongás, a lelkiismeretfurdalás, a veszteség-érzet, a sértődés, a harag, a neheztelés és a düh is lelki fájdalomjelzések!) nem voltunk hajlandóak észlelni huzamos ideig. Illetve akkor, ha az előzetes finom külső és belső jelzéseket gyógyszerekkel, vagy tünetmentesítő terápiákkal elfojtván – „tudományosan” semlegesítvén, elmulasztottuk ezen jelzésekből okulva, a szükséges változtatásra vonatkozó, megfelelő pozitív következtetéseket levonni és a szükséges mentalitásváltoztatást eltökélni és megvalósítani. Ezért minden betegségi tünetet olyan jelként kell felfognunk, amely arra utal, hogy valamit rég óta nem teszünk helyesen a szellemi-lelki életünkben. A betegség ugyanis a fájdalom-jelrendszerével együtt, egy olyan, az egyetemes létezés fennmaradását biztosító, szabályozó rendszer. Olyan finom, kombinált testi-szellemi rendszer amely a az egyetemes létezés folyamatos fennmaradását lehetővé teszi és a szükséges változtatásokat az emberből kikényszeríti az egyén romboló asztrális (érzelmi) és mentális (gondolkozási) tevékenységével szemben. Vagyis, a fájdalom tulajdonképpen óvja a szellemi világot az emberi individuum pszicho-mentális és képzeleti önkényeskedései (önkéntelen és öntudatlan fekete – mágiázásai) ellen.
Amennyiben nem létezne a betegség, és amennyiben nem létezne ez, az emberi mentális és spirituális energiát lecsökkentő és elszívó fájdalom - szenvedés – betegség rendszer, akkor az ambíciós ("forrófejű") és a sors akadályai ellen mindig méltatlankodó, neheztelő-, haragvó-, gyűlölködő- emberi individuumok képesek lennének mentálisan tönkretenni a romboló energia-kisugárzásaikkal, nem csak az egész emberiséget, hanem a finomabb dimenziók létezési formáit is.
II. Jó, de akkor hogy is állunk az ártatlan gyermekek betegségeivel?
Ennél a kérdésnél tovább nem halasztható annak a kérdésnek a megválaszolása sem, amelyre már fentebb is utaltam több rendben, ti., hogy amennyiben a fájdalom és a betegség, nem áll csak úgy magától és a semmiből elé, vagyis, ha az ember huzamosan átélt zavarodottsága, vagy negatív – ellenséges mentalitása az oka a fájdalmaknak, majd azok figyelmen kívül hagyása, illetve elfojtása esetén, a szenvedésének és a betegségeinek, akkor az "ártatlan" újszülöttek, meg az ugyancsak ártatlan csecsemők és a szintén "ártatlan" kiskorú gyermekek miért szenvednek különböző betegségekben? Hiszen tőlük igazán nem várhatja el még az Úristen sem a belső, mentalitásváltoztatást, a kedélyállapot cserét?! -E kérdés megválaszolása érdekében egyenesen bele kell ugranunk a metafizika és az Asztrológia kellős közepébe, amennyiben nem fogadjuk el jelenlegi primitív formájában a keresztény egyházaknak elsősorban az egyházatyák által felületesen kezelt, ősbűnről szóló dogmáját. És nem fogadjuk el, hiszen annak primitív determinizmusa semmivel nem jobb a mechanikus materialista világnézetek következtetéseinél. Ellenben, ha az egyetemes metafizikai törvényeket megismerjük, akkor az európai kultúrában századokon keresztül lehazudott Ok és Okozat, vagyis a KARMA TÖRVÉNYE (Amely cáfolatot a Jézus szájába adtak a Nagy Konstantin evangélium-kanonizáló papjai.) azt a választ adja, amit az Asztrológia alapképlete, vagyis a Személyi Horoszkóp behatóbb vizsgálata azonnal megerősít. Tudniillik, hogy a romantikusan szentimentális "ártatlan" kifejezésünk, pont annyira nem használható semmire, mint a maghaladhatatlan ősbűnösség igazságtalan tévképzete, mert minden újszülött testét éltető spirituális struktúra, a kauzális-spirituális alapjaiban tartalmazza, mind az abszolút- ősmagot, mind egy olyan részt az Őslilith által létrehozott őskáoszból, amely éppen az individuális jellegzetességeit határozza meg.
Vagyis: az abszolút lét-mag alatt, minden egyes újszülött spirituális struktúrája, magában hordozza azt az egyediségét maghatározó karmikus csomagot is, aminek a felismerése és feloldása, az ő élete értelmét, célját és rendeltetését képezi. Úgy is mondhatjuk, hogy minden újszülött, nem csak az édesanyjától és az anyai nagymamájától örökölt személyi karmáját, illetve az annak megfelelő spirituális struktúráját tartalmazza az egész személyében, hanem ezen spirituális struktúráknak megfelelő, jellegzetes mentális, érzelmi, energetikai és anyagi - biológiai alakzatokat is. És amennyiben ép ésszel – sérületlen és egészségesen működő aggyal - jött a világra, ugyancsak magában tartalmazza e jellegzetes negatív meghatározódásainak a meghaladási lehetőségeit is.
A fentiek szellemében tehát (lásd a betegséget mint szabályozó rendszert) a karmához, annak az egyedi nehézségi arányai szerint, mint ontológiai (kauzális) egyedi meghatározódás, a téves (hibás) öntudati, a rombolási és önrombolási, vagy a spirituális kábulási, a káprázatban élési vágyak és késztetések következménye, azoknak megfelelően, az ember betegség-hajlamai is hozzátartoznak. Ezek a potenciális betegséghajlamok az Asztrológiai alapképletből világosan kiolvashatók a karmikus pontok (Lilith, Sárkányfarok), a diszharmonikus fényszögek, valamint a Retrográd bolygók helyzete és fényszögelése alapján, és azokban, az illető személy közvetlen életkörében található, léterők hatására aktiválódnak, amelyeknek a szellemével a szülöttnek keményebb és nehezebb tapasztalatok (fáradsággal, szellemi-lelki és fizikai erőkifejtéssel, valamint fájdalmakkal és amennyiben idejében észre nem veszi magát: szenvedéssel járó tapasztalatok) árán kell felvállalnia a személyes kapcsolatba kerülést, majd a harmóniába-kerülést.
Minden egyed számára, egyénien jellegzetes, úgynevezett karma-oldási tapasztalatokat és sors-leckéket, a karma-oldáshoz, vagyis az egyedi determinációk feloldásához vezető és ezért felvállalandó és beváltandó - megoldandó életfeladatokat jeleznek a sorsképletekben ezek az asztrológiai helyzet-jelek, amelyekkel az első találkozások az egyén számára persze, nem lehetnek kellemesek. Sőt. Mivel az ember érzi, hogy ezeknek a véghezvitele különleges erőfeszítéseket, belső gyengeség és belső ellenállási vágy legyőzéséhez szükséges erőkifejtést és a szó szoros értelmében vett lelki bátorságot igényelnek tőle, eleve fél, szorong, sőt: iszonyodik és lázad, és a karma-oldási feladatokat jelentő tapasztalatokat minden árón elkerülendőnek véli. Sőt: kegyetlennek ítéli a környezetét és a sorsát, amely ezeket a számára borzasztónak tűnő tapasztalatoknak vállalását igényli tőle, amely tapasztalatok és feladatok mások számára nevetségesen könnyűnek tűnnek. (Lásd a különféle, veleszületett pszichikai fóbiákat, amelyekre nincs semmiféle racionális magyarázat. Ti., hogy gyermekkorában, vagy magzat korában történt volna valami a személlyel, és attól állt elé a fóbia.)
A csecsemők, de a kiskorú gyermekek is, elsősorban a testükön keresztül, az által szoknak hozza a fizikai jelenségekben testet öltő spirituális jelenségekkel és erőkkel (léthatalmakkal) való konfrontációhoz és tanulják meg a felszíni anyagi világ mechanikus törvényei szerinti létezés feltételeit. Ők tehát nem a gondokozásra képtelen eszükkel, hanem az egész testükkel tanulnak. Vagyis, a testi tapasztalataikat jegyzi meg a tudattalan memóriájuk és azt itt raktározott információs rendszerük, ez a primitív tudásrendszerük képezi majd az alapját a jövőben kialakuló gondolkozásuk egy részének is. Tudattalanul tanulják meg tehát a fizikai dimenzióban való létezés, illetve a gravitáció miatti földhöz kötöttség és a tehetetlenségi állapot, számukra még furcsa formáit és lehetőségeit. Akaratuk ellenére, már a születés-napjukon bele kezdenek a fizikai test adta, kellemes és kellemetlen lehetőségek és korlátok – határok megtapasztalásába, ha hisszük mi azt, ha nem. És ez annak ellenére is így van, hogy pl a „baba-biztos” lakást és más efféle természetellenes helyeket kieszelő felnőtti leleményesség, valamint a gyógyszerészet és az orvostudomány technikai vívmányainak hála, a felnőttek minden tőlük telhetőt megtesznek, annak érdekében, hogy megfosszák a csecsemőket eme életbevágóan fontos természetes tapasztalási lehetőségek zavartalan átélésétől.
Ez, a humánus kímélésnek nevezett, fizikai tapasztalatoktól való megvonás, később akár életveszélyes is lehet a kisgyermek számára, mert azokat a tapasztalási lehetőségeket, amelyek fontosak lennének számára a fizikai világgal való ismerkedése és a harmóniába kerülése, valamint a spirituális fejlődése érdekében és amely –közvetlen tapasztalási lehetőségektől mi megfosztottuk akkor, amikor tehetetlen volt és nem rendelkezett felnőtti ésszel és képességekkel, ahhoz, hogy tiltakozzon az ellen, hogy mi ilyen botor módon beavatkoztunk az életébe, felnőtt korában sokkal drámaibb és nemegyszer tragikus kimenetelű fizikai és pszichikai események szintjén lesz kénytelen beszerezni ugyanazokat a karma-oldáshoz szükséges szélsőséges tapasztalatokat magának. Az ember aurájában, vagyis a tudattalanjában létező karmikus determinációk mellett ugyanis, az, azokat feloldani és meghaladni hivatott gyakorlati tapasztalatoknak a megszerzési szükség-programja is megtalálható! Tehát a spirituális fejlődési (együttműködési és kiegyenlítődési) képességek megszerzésének az un. szükség- programja is ott van bennünk, azoknak az életeseményeknek és életkörülményeknek a szó szoros értelmében vett, mágikus úton történő beszerzési programja, amely biztosítja számunkra azokat az élethelyzeteket és életeseményeket, amelyek szükségesek a karmánk feloldásához. Ez, a mágikus erejű képzeletünkön (sorsidéző képességünkön) keresztül működő, „tapasztalás – és konfrontáció beszerzési sors-program” előbb - utóbb olyan életkörülményeket fog beidézni felnőtt korunkban, amelyek immár sokkal durvább figyelmeztető jellegű találkozást (tapasztalási és kapcsolatba kerülési lehetőséget) kell majd jelentsen a valamikori csecsemő számára, mint a baba- vagy gyermekkorban beszerezhető hasonló jellegű tapasztalatok, ahhoz, hogy a fizikai test szintjén megszerzett információ eljuthasson az un. auratestek legfinomabb rétegeibe: a szellemi tudatosodás zónáiba, és ott, a szükséges módosulásokat (A karmikus hibás mentalitásokról való leszokást és a helyükbe való új képességek létrehozását, kialakítását.) elő is idézhessék.
A csecsemő és a gyermek fizikai teste még sokkal finomabb (puhább és így információ-érzékenyebb) mint a felnőtt teste és ezért a spirituális kommunikáció a fizikai test és az auratestek között (vagyis az információ áramoltatás és feldolgozás) csecsemőkorban és gyermekkorban sokkal könnyebb és alakíthatóbb mint felnőttkorban. (Ezért is tanulnak könnyebben a gyermekek és a fiatalok általában, mint az "érett" felnőttek, meg az öregek...)
Másrészt, tudnunk kell azt is – és sajnos, ez a válasz arra, hogy az ártatlan csecsemők és gyermekek miért is betegednek meg és miért szenvednek, holott nem csak ártatlanok de a fent leírt, tudatos belső mentalitás-kiigazításra is képtelenek! -, hogy a csecsemő és a gyermek 14 éves koráig, ha közvetlenül az anya mellett maradhat, az anyának a tudattalan érzési- gondolati és képzeleti tevékenységének van alá rendelve, az anya huzamosabb ideig át élt és fenntartott, az átlagosnál szélsőségesebben intenzív, tudattalan módosulásait és átélései által van befolyásolva, azokat testesíti meg a betegségeivel, vagy a baleseteivel. Úgy értve ezt, hogy a gyermeknek, aki mintegy az anya – vagy az anya halála esetén, az őt gondozó gyám és nevelő, illetve gyámok és nevelők) misztikus nyúlványaként (spirituális karma-program folytatásaként) „működik” az élete első 14 évében, és, azok a szervei károsulnak, vagy azok a testrészei sérülnek meg balesetekben, amelyek a jelen tanulmány elején leírtak szerint, analogikus kapcsolatban áll azzal az őserővel (Az asztrológiában a megfelelő bolygó által megtestesített), vagy spirituális erőtérrel (A megfelelő konstelláció által megtestesített), amellyel az anya huzamosan és intenzíven úgy konfrontálódik (viaskodik), hogy nem képes azzal huzamosan harmóniába kerülni.
Mindaddig tehát, amíg a gyermeknek az önálló asztrálteste is teljesen kialakul, ő közvetlen kapcsolatban és annak a hatása alatt áll, az édesanya, vagy az őt gondozó gyám tudattalan lelki és érzelmi tevékenységével. Vagyis, a gyermek információs alárendeltségi viszonyban áll szellemi-lelki (tudattalan) szinten, és így a fizikai szervezete szintjén is, az anya, vagy a gyám tudattalan szellemi-lelki folyamataival, vagyis annak a harmonikus, vagy diszharmonikus és ezért feszült és negatív energiák által telt állapotaival. Ezért pontosan úgy, ahogy a felnőtt ember tudattalanja megjeleníti fizikai (biológiai) betegségek alakjában mindazt, amit a spirituálisan felébredni nem akaró felnőtt embernek - Aki nem akar tudomást szerezni az őt kényelmetlenül érintő problémákról. -, a tudata elsüllyeszt, ugyanúgy a gyermek szervezete is, mivel sokkal inkább információ-érzékenyebb az anya tudattalan szellemi-lelki tevékenységére, mint az anya szervezete, leképezi betegségek, vagy sérülések (un. balesetek) formájában mindazokat a lelki-szellemi zavarokat és görcsöket, amelyeknek a megoldásával az anya nem hajlandó tudatosan foglalkozni.
Tudom, hogy így, első olvasásra mindez irracionálisan hangzik azok számára, akik az asztrológiában és a metafizikában egyáltalán nem jártasok, de metafizika- előadói, valamint gyakorló asztrológusi tapasztalatomból következően már azt is megszoktam, hogy az első ellenérv, amikor valakinek próbálom elmagyarázni azt, hogy a nem öröklött betegségeiről csakis ő tehet, a felelősséghárítás szellemében nevelt személyek, mindig az "ártatlan gyermekek" betegségeivel hozakodik elő, számukra kézzelfoghatóan „logikus” hárítási ellenérvképpen. Amint láthattuk, a gyermekek csakugyan ártatlanok amiért kénytelenek elviselni a szülő-anyák mélyen rejtett agressziójának, gyűlölködéseinek, érzelmi, lelki és képzeleti zavarainak és csapongásainak, valamint a fölösleges aggodalmaskodásainak, óvatoskodásának, félelmeinek és babonás fóbiáinak a következményeit. Vagyis, az anyák tudattalan képzelet- gondolat és érzésvilága szintjén lejátszódó, ellenőrizetlen és felelőtlen lelki tevékenységének következményeit. A gyermekek ártatlansága viszont nem ellenérv arra, hogy egy a felnőtt korba több éve beérkezett személy, ne legyen felelős a saját betegségeiért!
De próbáljuk meg több türelemmel és egy kis filológiai - metafizikai kitérővel otthonosabbá tenni a kérdést, tudván azt hogy a Filo- Logosz őseredeti jelentésében a Szeretet Logikáját, vagyis a Szeretet Értelmét jelentette és nem holmi öncélú és önkényes, személyidegen (absztrakt) nyelvészkedő elméleteket:
Minden nemzet nyelvében fennmaradtak ős, metafizikai igazságokat kifejező, az emberi személy és a világegyetem közötti egység - és azonosságtudatról hírt adó, erre visszautaló, kifejezések. A magyar nyelvben például ilyen a "képesnek lenni" kifejezés mellett, (ha valamire képes vagyok, annyit tesz, hogy képet alkotok magamnak arról, amit meg akarok valósítani, tehát azt materializálni tudom) az EGÉSZ- ség kifejezés is. Ez arra utal, hogy a beteg ember nem egészséges, vagyis nem EGÉSZ EMBER, elveszítette Egész- ségét, vagyis azon képességét, hogy önmaga szellemi-lelki és fizikai összetevőivel és azon keresztül a közvetlen környezetével harmóniában éljen. A beteg embernek megbomlik gondolat -és lelkivilágában az Egész- ség tudata vagyis az egységtudata, amiért nem érzi magát egésznek és nem érzi magát összhangban az EGÉSZ- szel.
A beteg ember elveszíti ambíciókkal terhelt életgyakorlata következtében azon képességét, hogy egységes EGÉSZ- ként legyen képes felfogni (egészben látni) önmagát és ezzel együtt szítén egységes létállapotként érzékelni környezetét (családját, munkatársait, rokonságát, népcsoportját, népét, stb.) és a Világegyetemet. Amikor személyiségében, vagyis tudatában külön válik az ő személye ez egységes egyetemes létezéstől és amikor csak egymástól különálló elemekként képes meglátni önmagát, a többi embert és a természeti környezetét és így, szétválasztva kezdi vizsgálni, részleteiben kutatni és egyes részek - részletek fontosságát a többi részlet rovására kiemelni, előbb-útóbb EGÉSZ- ségtelenné válik. ("Ne készíts magadnak faragott képeket.")
Amikor önmagát a nagy EGÉSZTÖL különállónak, elszakítottnak és szembenállónak kezdi érzékelni, így kettészakítva és különválva képzelve el önmagát és a "Világot", ellenségnek fogja azt érzékelni és ítélkezni kezd mások fölött. A másokat elitélő emberek EGÉSZ- ségtelen látásmódja, életérzékelése ez. Az epe és a máj betegségek például jellegzetesen ítélkező betegségek, és a Merkúr által uralt Szűz csillagképpel és a Jupiter által uralt Nyilassal kapcsolatosak. Lehet az epe-beteg, vagy máj-beteg ember, látszatra bármennyire "jó ember", lehet "önfeláldozó" és "könyörületes" szerepkörök első helyezettje, betegsége úgyis arra utal, hogy társadalmi szerepjátszása ( pl. jótékonykodása) mögött, bent valahol a lelke mélyén, megbomlott benne az EGÉSZ- ség tudat, önmagát kívül állóként jobbnak tartja mint a többieket, akikkel fizikai szinten jótékonykodva, segítve, hatalmat gyakorló egyrészt, és akik felett ítélkezik másrészt. És ítélkezik mindazok fölött akik például nem segítnek a rászorulóknak, mit ahogy azt ő, a jó-ember teszi.
Az Egészség kifejezés mellett, szót érdemel itt a VISSZAÉLÉS kifejezésünk is, ami arra utal, hogy az a személy aki valakinek, vagy valakiknek a türelmével él vissza például öncélú és együgyű, másokat zavaró cselekedeteivel, tulajdonképpen az egyetemes evolúció irányával ellentétesen él, hiszen a másokra negatívan, diszharmonikusan, vagy destruktívan ható, öncélú tevékenységének előbb-utóbb jelentkezik majd a rá vissza háruló következménye is, az Ok és az Okozat törvényének alapján. Ezért tehát ő ténylegesen visszafelé fejlődve él: visszaél, mint ahogy vissza-él ma a szellemi tudásával az egész emberiség, ama nagy téveszméje következtében, hogy a materialista tudomány és a technika által létrehozott könnyítési és kényelmi eszközök segítségével megnyerheti az életet. Az EGÉSZSÉG SZAVUNK ARRA UTAL TEHÁT, HOGY annak az ellentéte: A BETEG EMBER AZ, AKI AZ EGYETEMES EGYSÉGES-EGÉSZBEN történő gondolkozását, világ és életérzékelését feladta és részekben gondolkozván, részeredményekért hajszolva magát beteggé, az öncélú hajszája eredményeinek túl nagy fontosságot tulajdonítván, csak rész-dolgokat, részjelenségeket fogad el A VALOSÁGNAK MEGFELELÖ IGAZSAGKÉNT. Ő csak részeket hajlandó befogadni erkölcsi rendjébe és annak megfelelő világképébe, és csak egyes, hozzá közelálló emberekhez közelítvén szeretettel, (egy, vagy maximum két-három személyre, esetleg kedvenc kutyájára, vagy macskájára polarizált szeretetével) EGÉSZ- ségtelenné teszi magát. Így, gondolkozásán keresztül, a közösség felé táplált szeretet-érzései is polarizáltak egy, maximum két vallási, népcsoporti, vagy nemzeti közösség irányában, amelyben a kollektív szentimentalizmus hatására, a többi népcsoportok, vallások és népek többnyire ellenséges képzetekként élnek tudatalatti (lelki) rétegeiben. Persze, ez nem ilyen egyszerű, hiszen senki közülünk önszántából nem szakította el magát az egységben történő gondolkozási és érzékelési folyamatoktól, a személyes egység-látási képességétől.
A gyermekeknek az egészséges természeti tapasztalatoktól való megvédés természet-ellenes logikára és ezért a megváltódás-ellenes logikájára, valamint a rész-látásból és a rész-gondolkozásból eredő azonosság-ellentét logikára, vagyis az úgynevezett dialektikus szemléletmódra épül fel az egész (európai) keresztény fogantatású, humanista – liberális társadalom és arra a csak külsőségekben vallásos, de alapjaiban materialista civilizáció, annak minden életviteli részkérdésében. Ezt, a humanista-liberális európai fogantatású kultúrában nevelkedett, tehát végül is az ellenséges külvilág és ellenséges természet koncepciójára épülő - objektívnek és ésszerűnek nevezett- gondolkozás sajátosságai szerint nevelt és oktatott embert, mindenütt a földkerekségen, ahol az anyagelvű keresztény-nyugati civilizáció mint életforma elfogadott, az állami-szociális intézményektől való függősége és az általános hagyományok hozzászoktatták ahhoz a gondolathoz, hogy betegsége egy, az élettel mintegy természetesen ("objektíven") velejáró, az ő személyiségétől, vagyis gondolkozásától, érzelmeitől, cselekvéseitől, akaratától és általános mentalitásától függetlenül létező jelenség. Olyan természetes jelenség, amelynek csakis külső, materiális és ugyancsak külső (ellenséges) tényezők által kiváltott pszichológiai okai lehetnek.
A mai keresztény-materialista gondolkozású civilizált embert már hét éves korában hozzászoktatják a természeti elemekkel és jelenségekkel szembeni, vagyis a természeti tapasztalat-szerzési lehetőségekkel szembeni védekezés, valamint az azzal járó, a részlátási logikára, és a részekben való gondolkozásra, spirituális lényege szerint tehát az egészségtelen gondolkozásra, a részleteikben oly ésszerűen kidolgozott pedagógiai, pszichológiai és más tudományosnak nevezett lineáris látásmódra alapozott mentalitás átadásával, begyakorlásával, vagyis a szabadelvűnek és felvilágosodottnak képzelt szűklátókörűségre való ráneveléssel.